Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-11 / 2. szám

Mollóklet a „Itfyírvidék" 1891, 2-i

k számához. ruházott hatáskör jogi qualilikációt igényel. A kettő pedig össze nem egyeztethető. Aki gazdaságilag vagy pénzügyileg képezte magát, az nem jogász, annak lehet érzéke tapintata a vagyon kezeléshez, a jövedelemforrások intensivebb kiaknázásához, de nem lehet a jogi qualilikációt igénylő állami közigazgatási törvények végrehajtásához. A szervezeti szabályzat például az első tanácsos hatáskörébe utalja, a katonai beszállásolási ügyeket és csaknem az összes gazdasági ügyeket, a 11-od tanácsos munkakörét pedig a tanügy és a gazdasági ügyek niás részében állapítja meg. Hát bizony a gazdasági ügyek ép oly kevéssé hasontermészetüek a katona és tanügygyei, mint akár a közegészségi szolgálattal. Egyáltalán nem volna ellentmondóbb intézkedés, ha a gazdasági ügyeket a közegészségi ügyek tisztviselőjének hatáskörébe utalnák. Talán felhozható lenne ez ellen, hogy a jelenlegi polgármester mint I-ső tanácsos, a rábízott teendőknek teljesen megfelelt. Készséggel elismerjük, hogy igy van. Ez megtörtént egyszer, de váljon lesz-e egy más, aki képes legyen két külön ismeretkört igénylő feladatnak eleget tenni ? Egy eset nem szolgálhat alapul egy általános szabály felállításául. Az általános szabály csak az lehet az igazgatási politika mai állása szerint, hogy a tulajdonképi önkormányzati teendők az átruházott hatáskörtől elválasztassanak, el pedig aként, hogy azok külön-külön működési szervekre hozassanak. Kérdés csak ezen feladat megoldása lehet. Nézzük e tekintetben a közigazgatás szerveit. A képviselőtestűlet hatásköre a községi törvény szerint kizárólag az önkormányzatra terjed ki. ennek kell határozni az önkormányzati test fontosabb érdekei felett, az állami átruházott igazgatási teendőkre közvetlen befolyása nincs, összes beavatkozási joga a választási, felügyeleti és szabályrendelet alkotási jogra terjed ki. Ez egyik sem igazgatási funktio. A szabályrendelet alkotási jog anynyiban vág az átruházott hatáskörbe, amennyiben a törvény korlátai között a törvénynek a helyi követelményekhez való kipótlását eszközli. E községi szervnél tehát nincs szükség a felvetett kérdés bővebb vizsgálatára. Egész másként áll ez a tanácsra nézve. Itt van helye a két hatáskör szigorú elválasztásának. Ez pedig csak aként eszközölhető, hogy a tanács tagjainak munköre annak megfelelőleg különittessék el. Ez nem szülne semmi anomáliát. A polgármester a két irányban működő tisztviselők, mint tanácstagok között elnöki minőségében az összekötő kapocs, mint ilyen megőrzi és megőrizheti a tanács szerves egységét. A polgármester maga nem működő tisztviselő, valamint nem működő szerv a tanács sein. Mindkettő a maga hatáskörében csak a felett határoz, váljon a szaktisztviselő működése helyes-e vagy nem, váljon az a tervbe vett ténykedést eszközölheti-e vagy nem. Es ép azért kell, hogy az önkormányzati és átruházott igazgatási teendők elválasztva szakhivatalnokokra bízassanak, mert hiszen az a tényleg nem intézkedő polgármester, avagy tanács felelős az egyes hivatalnokok működéséért. S bizony nagyon abnonnis helyzeteket teremtene az, ha a polgármester vagy tanács egy oly szakértelmet igénylő intézkedésért vonatnék felelősségre, mely intézkedés egy nem szakértő, esetleg ellentétes ismeretkört igénylő hatáskörrel megbizotl tisztviselő kezdeményezéséből eredett; a polgármester vagy tanács hivatkozhatnak az illető hivatalnokra, de hát azt azért vonják felelősségre amit csak azért végezett, még ha nem is értett hozzá, mert a szabályrendelet az ő hatáskörébe utalt s igy kénytelenitve volt reá? S ez megtörténhetik oly hivatalnokkal, aki az átruházott igazgatási hatáskörbe, mint kitűnő képesség működik és megfordítva. Ily esetben a felelősség megszűnik, a téves intézkedés oka a rosz szabályzat lehet. A tanács a főbb tisztviselőkből állván, természetesen a kél hatáskör elválasztása a tanácsban egy és ugyanaz, az egyes tisztviselők hatáskörének ezen alapelv szerint való elválasztásával. Nem czélunk a miként való megosztásra positiv javaslatokat tenni, csupán az eddigi szervezet hibáira óhajtunk rámutatni. Ezzel azonban nem meritettük ki a hibák sorozatát. Nem az az egyedüli hiánya a szervezetnek, hogy a két hatáskört összezavarja, de van egy más hátránya, ami ép ebből folyik. A működési körök nem a feladatok minősége, de a tisztviselők állása szerint van meghatározva, ez különösen áll az átruházott közigazgatási teendőkre nézve. Az átrnházott közigazgatás, de meg a közigazgatás azon része, mely a község autonomikus joga, (mint például a szegény ügy) a közigazgatási ágak szerint osztandó meg s aztán, ha ez megtörtént, kell megállapítani, melyik közigazgatási ág ellátása tartozik egyik vagy másik tisztviselő teendői közzé. E tekintetben két sarkalatos hiba is foglaltatik a szervezetben. Egyrészről bizonyos közigazgatási ágak két különnemű hivatal közt osztattak meg, másrészről oly hivatalnokok teendői vannak külön-külön részletezve, akik közzül az egyik hivatalfőnök, a másik pedig ennek alantas közege. Hogy ez igy van, bizonyítják a következő példák: A katona nyilvántartás a főkapitány, a többi katonaügyek az első tanácsnok hatáskörébe utalvák. Az iparügyek előadója az aljegyző, de már az egyes iparügyek feletti felügyelet a főkapitányra van bizva. Az összes adóügyek az adóügyi tanácsos ressortjába tartoznak, a közmunka ügyek a II. közig, tanácsosra vannak bízva. Több példát erre felhozni felesleges; legyen elég a consequentiát levonni. A közigazgatás egyes ágai egyöntetű működést igényelnek, de kérdés, lehet-e ilyen két különböző hivatalnak a működése egyöntetű, ha ugy van elkülönítve a tevékenységi kör, mint a felhozott példák mutatják? Bizonyára nem. A főkapitány, az alkapitány és állatorvos teendői ismét külön-külön vannak részletezve, hasonlókép az orvosoké is. Ez ismét ellenkezik a közigazgatási jog, mint tudomány alapelveivel, mert a működési körök nem a személyek, de a működési ágak szerint osztandók fel. A közigazgatás egyik ága a rendészet, másik ága az egészségügyi szolgalat. A szervezetnek csak erre lehet tekintettel lenni; ehez képest az elkülönítés csak akként történhetik helyesen, ha e rendészet a rendőr-kapitányi hivatalra, az egészségügy az orvosi hivatalra van bízva, hogy aztán ezen hivatalok személyzete miként osztatnak meg, annak megállapítására vagy a hivataltönök legyen hivatott, vagy az altala kidolgozott s jóváhagyott ügyviteli szabályzat. A kérdést tovább nem tárgyaljuk, levonjuk a consequentiát az elmondottakból, támaszkodva a közigazgatás világhírű művelője Stein Lörincztől vett idézetre. „A községnek van saját feje, alkotmánya és igazgatása; e functiok közegeiül az elöljárót, polgármestert, tanácsot és községi képviseletet kell hogy bírja; a tanácsosokban a miniszterek analogonját kellene bírnia. hogy a politikai és jogi felelősség rendszerét kiképezhesse. Vagyis az ellenőrző es szabályalkotó szerv a képviselet, a vezető a polgármester, a működő szervek a tanácstagok. A tanácstagok legyenek a közigazgatási ágak vezetői, felelősek a ressortjukba vágó ügyködésért, ami csak úgy lesz elérhető, ha a működési körök a teendők minőségéhez képest fognak megállapittatni, s munkainüködési kör egy tanácstagra bízatni, aki a reá bizott teendőket, mint hivatalfőnök intézi és intézteti. Természetesen egy ily speciális qualifikáeiót igénylő osztályfőnöknek nem öOO írt lizetést kellene adni! 24! A vármegye főorvosa minden hónapban jelentést szokott tenni a vármegye közegészségügyi viszonyairól a közigazgatási bizottságnak. Ezek a je.eutések hóuapról-hónapra közzététetuek a „Nyírvidék"-ben, s e lap szerkesztősége, mely minden rendelkezésére álló eszközeivel a legigazabb lelkesedéssel igyekszik a maga szerény hatáskörében annyit amennyit mozdítani a főorvos úr nemes törekvéseinek megvalósulásán, örömmel látja és konstatálja, hogy ezek a jelen tések mindinkább növekedő és terjeszkedő érdeklődéssel fogadtatnak. Nem felesleges dolog konstatálni ezt a tényt. Mert ebben az érdeklődésben közegészségügyi viszonyaink megjavulásának legerősebb garanciái vannak biztosítva. Hogy a közigazgatási bizottság tagjai hónaprólhönapra több figyelmet fordítanak a főoivos úr jeleutéseire, ez egészen természetes. A közigazgatási bizottság a vármegyei közélet legnevezetesebb dolgainak intézésére hivatott testület,; tagjai kiválasztott egyéniségek. E bizottság, bármennyire perhoreskálják is letezését bizonyos túlhajtott áramlat emberei, alkotó elemei szerint nagyon sok üdvös dolgoknak létrehozására alkalmas, mert épen szervezeténél fogva rendkívül érzékenynek és fogékonynak kell lenuie a közfelfogásban közszükségletnek fölismert kérdések okos és praktikus megoldása iránt. A közigazgatási bizottság e hivatása kétségteleu ; nálunk a Iíállay András főispánsága óta fokozott mértékben teljesiti ezt a hivatást, az ő minden kis és nagy szükségleteink bajaink, sérelmeink megértésére kész és érzékeny egyéniségének a vezérlete által. Ue a nagy közönségben is napról-napra inkább köztudattá válik az a meggyőződés, hogy közegészségügyi dolgainkkal törődni, azokra figyelmet fordítani érdemes és hasznos kötelesség. Az a lelkesedés, melylyel ezt a szent és nemes ügyet vármegyénk főorvosa : dr. Jősa András szolgálja, fényt és világosságot áraszt. Ez a fény, ez a világosság behat immár társadalmi életünk minden rétegei közé. Valóságnak, igaznak, közszükségletuek, közjónak ismerik föl az ő panaszait, tanácsait, s ami fölött pár évvel ezelőtt még mosolyogtunk, ma már —- az illetékes fórumok előtt komoly pertraktáció tárgyai. A főorvos úr legutóbbi jelentésének egy passzusa (a jelentést lapunk élén közöljük) azt mondja, hogy immár elérkezett az ideje, hogy a gyűjtött statisztikai adatok tanulságait fölhasználjuk. Igaza vau a főorvos urnák! És pedig annyival inkább igaza vau, mert épen az ő működésének az igazi lelkesedés ereje által elért eredménye: közegészségügyi viszonyaink rendezésének a kérdése a közfelfogásban is sürgős és mulaszthatlnn szükségnek ismertetett fól. Ezzel az eredménynyel egyelőre meg lehet elégedve a főorvos úr, s büszke is lehet rá, mert csakugyan az ő érdeme, hogy a hivatalos testületek, hatóságok az emberi közegészségügyet itt nálunk a maga nagy fontosságában napról napra nagyobb gonddal istápolják, s hogy ennek az ügynek a jelentősége meggyökeredzett és növekszik a nagyközönség közfelfogásában is. A főorvos úr havi jelentései majdnem kivétel nélkül egy-egy — a mi viszonyaink szerint aktuális közegészségügyi kérdést vetnek föl. A legutolsó jelentés (olvasható lapunk elején) egy nevezetes és feltűnő jelenségre hívja föl a közfigyelmet. Nevezetesen: van e jelentésnek egy adata, mely szerint 300 s egynehány gyermek közül 21 veleszületett gyengeség következtében halt el. Igy jelentik ezt tudniillik az úgynevezett halottkémek. Hát ez a hivatalosan jelentett adat egyszerűen hazugság. Egy-kettő száz született gyermek közül, aki szervi hiányoknál fogva a megélhetés feltételei nélkül, t. i. ,vele-született. gyengeség"-gel jön a világra: ez lehetséges. De ilyen nagy százalék?! A halottkém urak lelkiisuierellenségét s „írni még borzasztóbb: a gyermektől szabadulni akaró anyák bűnét hirdeti ez a szám. Hogv a halottkémek — tisztelet a tiszteletreméltó kivételeknek - nem sok érzékkel bírnak annak megértéséhez, hogy kötelességük lelkiismeretes teljesítése által mily nagy hasznára lehetnének a közegészségügy előmozdításának, az ebből a számadatból bizonyos. Mert ennek a kötelesség nem tudásnak, hanyagságnak a számlájára írjuk a 24-es számnak a java részét. Az elemésztett, agyeméhezfetett gyermekek, akik a halottkémek jelentései szerint „vele-szüleietett gyengeségében halnak el, egy kis részt képeznek a 24 bői. De ha csak egy is, aki minden 24 bői igy pusztul el, nem szabad engedni, hogy ez büntetlenül töi ténhessék! Papok, tanítók, jegyzők, községi bírók s mindazok, kiknek hivatásuk szerint kötelességük s módjuk is van rá, hogy a gondjaikra bízott nép belső életét is ösmerjék, legyenek egy kis figyelemmel és érdeklődéssel. Szószékről, bírói székből iutés, tauitas nem derogálhat. A halott-kémeket is szigorúbb ellenőrzéssel kell a községi elöljáróságoknak kötelességeik bű teljesítésére szorítani. Közegészségügyünk javulása megkívánja, hogy azok az adatok, a melyeket a halott kémek az elhalt egyénekről kiadnak, megfeljeuek a valóságnak Most az a szokás, hogy a halott keni, nem is látva a hal ttat találomra, hediktálásra írja be, hogy X. Y. ilyen meg ilyen betegségben halt meg. Igy kerül aztáu közegészstgügyi statisztikánkba az a uotóriusau hamis adat a veleszületett gyengeségben elhalt gyermekek magas % ától s igy pusztul el sok megmenthető emberi élet, az ellenőrzés hiánya miatt, az orvosi gyógykezelés megvonása folytán. Közegészségügyi törvényeink, miniszteri es vármegyei rendeleteink e tekintetben való intézkedéseinek szigorú és pontos végrehajtását a hozzá fűződő fontos érdekeken kivúl annál is inkább ajánljuk a községi elöljáróságok figyelmébe, inert legyenek elkészülve rá, hogy — a közegészségügy fontosságához mért éber figyelem kíséri működésüket 3 az esetleges mulasztásokat, hanyagságot a legszigorúbb megtorlás fogja sújtani Egy másik, ezzel összefüggő aktuális közegészségügyi ké.dést is fölvett a legutóbbi főorvosi jelentós. Nevezzük ugy, hogy: bába-kérdés! Niuese«ek kezeink között az adatok, de egész bizonyossággal mondhatjuk, hogy nagyon sok községe vau a vármegyének, a hol nhv.j szülészuő, t. i. bába-asszony. Ha nem igy lenne, bizony nem i^Hlták volna föl a „körbába" kifejezést. Hogy ez a „kör-bába" intézmény furcsa égy állapot, arról az az előbb emlegetett 24-es szám is tanúskodik Mert re>ze van ebben bizonyár,i. Segíteni kell a bajon, a híáujou, — ez bizonyos! De hogyan ? A főorvos ur, — utalunk jelentésére — konstatálja, hogy baj van, de igen helyesen, hallani akarja és provokálja, hogy a mindennapi élet tapasztalataival járuljanak hozzá a kérdés sikeres megoldásához azok, akik e két összefüggő dolog és fontos érdek megoldását akaiják A főorvos ur — mint annak a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén kifejezést adott — számit iá, hogy közegészségügyi havi jelentése publikáltatváu a „Nyírvidékiben, a tudomány és tapasztalat emberei e czikknek is tárgyát képező kérdések felől elmondják nézeteiket. Adat-gyüjtésre, különböző vélemények meghallgatására vau szükség, mielőtt a hatóság a szükséges intézkedéseket megteszi. S talán mondanunk is felesleges, hogy szíves készséggel nyitunk tért lapuukban e fontos közegészségügyi kérdések megbeszélésére, kérve a közérdek nevében minden illetékes tényezőt és mindenkit, akit közegészségügyünk s annak, ez a fölvetett nevezetes kérdése érdekel — a hozzá-szólásra. Villanj-világitás Nyíregjházán. Igen fontos elvi határozatot hozott, a múlt hónapban tartott°városi képviseleti közgyűlés akkor, midőn belátva a város világításának hiányos, sőt gyarló voltát, annak gyökeres megváltoztatását czélozva, jobb és megfelelőbb világítás behozatala iránt rendelte el az előleges munkálatok megtételét. S habár tény az, hogy a városi képviselő testületnek ezen határozata nem első ez ügyben, mégis több reményt táplálunk e dolognak a közel jövőben való effektuálásához, mint amennyire az ismeretes előzmények felhatalmazhatnak. Az ok nagyon természetes. A város ügyeinek vezetése a múltban nem állja ki a szigorú kritikát. S bátran kimondhatjuk, hogy ha valamely ügy ténylegesitését bizonyos érdekek a messze jövőbe óhajtották elodázni, nagyon elérték czéljukat akkor, ha az a megfelelő bizottságba lőn utasítva. Hiányzott ugyanis a kellő erélyű vezetés. Ma a dolgok állása lényegesen megváltozott. Szigorúbb rend az ügyek kezelése és elintézésénél, a legmesszebb menő ellenőrzés gyakorlása, valamint uj, s eddi" hanyagolt, bár életszükségletet képező eszmek iránti fokozottabb hatályú érdeklődés foglalták el helyét az eddigi passzív ismérvü város-kormá ivzati politikának. Tettre vágvó és tettre kepes polgármestert kapott a város a múlt évi november hó 20-iki választással. És épen ezen körülmény hatalmaz fól bennünket ama remény táplálására, hogy a város jobb világításához fűződő kívánalmak kieiégitése a közel jövőben meg tog