Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-01 / 9. szám

,IN -V" 1 K V I L) É IS". megnyilatkozásának s a közös erő összegyűjtésének ós fölhasználásának ez az egyesület az adott állapotok szerint való szervezete. Tehát nem cd.iáit erőltetett organizmus ez, hanem igen is — ami a fentebb elmondottakból következik — természetszerű folyamánya az együvé tartozó erők egyesülésének. Mi hát az oka mégis, hogy ez az egyesület olyan szunnyadó, csaknem haldokló szervezete Sza bolcsvármegye agrikulturai erdekeinek. Daczára annak, hogy — amint fentebb elmondottuk — a vármegye gazda-közönsége egyáltalában nem vádolható azzal, hogy a mezőgazdasagi kultura fejlődését ignorálná, hogy a viszonyokkal számot ne vetne s azokkal együtt ne haladna s mind ezekből következőleg nem lenne képes belátni azt, hogy a közcs érdekek előmozdítását, — egy gazdasági egyesület kötelékeben tömörülve — hathatósan előmozdítja A „Nyírvidék" február lG-diki czikke azt hiszi, hogy az egyesület „adminisztrációjának gépezeteben" kell lenni a hibának. E sorok irója is osztozik e czíkk ama reménykedésében, hogy az egyesület elnöke: Pongrácz Jenő gróf, föl fogja fedezni ezt e bajt és lesz hozzá erélye, hogy — a vármegye gazda közönsége érdekeben — alkalmazza is a megfelelő orvosságot. A felsö-tiszavidéki gazdasági egyesület egy tagja. Változnak az idők-*) A lapok mindsürübben hoznak híreket a közigazgatás reformjáról. Az emberek olvassák és hallgatnak. Hasonló ez ahhoz, mint mikor késő öszszel varjak seregei érkeznek éjszak felől. Az előbb jövők lomhán, nagy károgással vouuluak el fölöttünk; a későbbiek máikevesebbet kárognak, hanem annál jobban sietnek. A/, ember elmélázva uézi őket; eszébe jut, hogy változnak az idők, — s egyszerre csak uyakunkou a tel. Hát bizouy változnak az idők, minta latin példabeszéd tartja, és mi is megváltozunk velők. Tempóra mutautur, et nos mutamur in illis. Ha valaki az alkotmány helyreállításakor csak mint jámbor eszmét merte volna a közigazgatás olyatén reform ját pengetni, a milyet most helyeznek kilátá^bu •> lap» , hát mint becstelent, kirekesztették volua a tisztességes emberek társaságából. De azóta uagyot fordult az idő kereke, s vele a hazafias érzület és a hazafiúi jellem is. A mi akkor leiforralta volua a vért a legszélsőbb jobboldali képviselőben is, azzal most, mint üdvös reformmal kecsegtetik az ege-z országot. Hja, mert azóta elszegeuyedtünk, s ezenfelül — a miut a tagasztalat és a következmények biz >n i'ják — tervszei üleg, rendszeresen kiölték belólü.ik a szabadságért való rajongást és az alkotmányos szellemet, a hazafi is jellemet. A Regulusok és Leonidások kora nálunk már lejárt. A szegéuuyel, kivált ha uem erős jellemű, könnyen el lehet bánni. Tégy az ilyen ember ele kardot es konczot ő biztosan az utóbbit fogja választaui' A megtört, de meg nem hajolt Magyarország ÍM'' után 17 évig küzdött szenvedéssel, türelemmel, ejy jobb jövőbeu való hittel azokén a jogokért, a melyeket most — megváltozott, illetőleg elkorcso-ndott érzü'eténél fogva — önként szándékozik feladui. Mit bánj i az éhség által jelleméből kivetkőztetett ember, akármiféle kormányrendszer vau érvényben, csak neki biztos jövedelmet hozó hivatala legyen. *) A közigazgatás llauiositásának kordéje rövid NI. mulvu egy törvényjavaslat pozitív rend Ikezései alakjában fog elintézés al.i kerülni. Nagy kérdés m : nincs ciiiIkt. I:czdv<< a ii.ip.-z inio.-.'>n I > f akit ne érintene. És ami fii, ;t kérdés okos n><'g<jidj»a attól tii^g, hogy ami törvényt a rend-zere »« ois/áigyülés uK'g.illnpit, az a törvény a uemzcti karakieriiiik alapján m :ál lapított -z i vez -tm-u. mindennapi életünknek megfelelő legye.I. Oaos praktikán moudaui valókat kár lenne elhallgatni. Kz okon ízivesen adunk tért a kU'on bözó vélemények nyilvánítására. Íme egy. Ha a nemzetgazdaságtan fokozatosan haladó levezetésekre (inductiókra) épitve lehetővé tenné neküuk helyes, a gyakorlati életbeu alkalmazható theoríákat állítani fel az ös-zgazdászatra uézve, akkor talán megtalálnák azon eszközöket is, melyekkel a socialismust elnyomhatnák vagy legalább szűkebb korlátok közé szőri hatnák. De hiszen a nemzetgazdaságtan is még csak fiatal tudomány, mely mig a statisztika legtökéletesebb kifejlettségére uem jön, képtelen a társadalmi életünkben folyton változatosabban felmerülő jelenségeket és alakulásoka' határozott dogma tikus törvények körebe vouui, habár uéhany alapelv már közelismerésre jutott is. Különösen két sarkpont, az, mely körjil ugy az egyének, mint a társadalom gazdasági élete forog és ezek a munka és a tőke. Századunk jellege a társadalmi, politikai és állami élet minden jelenségében centralizáló irányra vall. A városi lakosságnak szaporodásában, szemben a vidéki lakosság csökkenésével, az alkotmányban és a politikában, a kereskedelemben és iparban mindenütt e centralizáló irány uralkodik, melynek oka és legutolsó törvénye a művelődés terjedésében rejlik. Különösen pedig a tőkének van ily centralizáló, illetőleg folytonos szaporodás felé emelkedő iránya. Mert az állam" társadalom szükségleteinek a mindinkább fejlődő művelődési processusban való folytouos emelkedése mellett, a tőkének is miudig nagyobb és uagyobb jelentőségre kell jutnia. A socialisták iskolája a munka és tőke, illetőleg kapitalizmus közti viszony felett több árnyalatra o-zlotT, melyek egyik elfajulásaként a kommunizmus-nihilizmus tekiuteudő A koinmuuisták ábrándjai modern állami és társadalmi életünkben nem vihetők' keresztül, azért nem is foglalkozunk velők közelebbről Egészeit máskép kell azonban a való li socialistákat felfogni és megítélni, kiknek előharczosai, a kathedrasocialismus apostolai, uéradeg jogosult szempontokból indulnak ki. Ezek ugyanis a kapitalizmust, azaz a tőkének különfele tényezők által támo^atoM buja felvirágzását és felhalmozódását ártal masnak tartják a társadalom fennállására ós fejlődésére A római nép azt kiabálta a császárok hanyatló korában : paaem et circenses! kenyeret és látványosságot! Mi rosszabbul állunk, mert mi uem áhitunk látványosságot, s örülünk, ha az osztogató kéz egy darab kenyeret vet neküuk. De mit is mondunk ? Vau bizouy circus uáiuuk is, még pedig kettő. Az egyik az, a hol eltáuczolják jogainkat, a másik pedig, a hol abderai bölcsességgel coucureuseket. ueveluek a magyar embernek a felsőbb életpályákra Azelőtt nem bántuk, akánniuő nyelvet beszél valaki, csak segitseu az elleuseget ütui, most meg önként foguuk lemondani azokról a jogokról, a melyeket egy gyóztes ellenségnek is első dolga lenne tőlünk elszedni. — azután kedvünk fog telui lánczaiuk csörgésében, mert hiszen azzal biztatnak, hogy rabtársaiuk is idővel magyarul fognak beszélui. De hát változott az idő ős a felfogás. Azelőtt „szabadság

1- volt itt a jelszó, a mi szükségkép magával hozta volna a magyarosodást; most pedig „kenyer" a jelszó, s ehhez megelegszünk a magyarosodás verebével, melyet jobbnak tartunk ma, mint a szabadság tűzokját holnap. Azonban semmi sem bizonyítja oly szembeötlően az idők és jellemek nagy megváltozását, mint ama vigasztalás, hogy a közigazgatási reform meghagyja a megyékuek „nesze semmi fogd meg jói*-kent a levelezesi, kérvényezési ea a törvénytelenségek eileui tiltakozási jogot. Szegény Magyarország! Hát azért kellett annyit vérezned a szabadságért, es anuyit tűrnöd a paczkazó uóinet és cseh beamterektól, hogy végre ily lealázó gúnyt vágjanak szemed közé ? Ha niucs nép, mely ilyen vakmerő sérelem ellen a legerélyesebben tiltakozzék ; ha már kihalt az uj uem • zedekböl minden önérzet: akkor jöjjenek elő zugaikból a még életben lévő csonkák és b.'uaK, kik testük ép légét, es végtagjaikat ott hagyták a szabadságharcz mezóiu és követeljek azokat vissza az őket boloudá telt ueuizettöl; támadjauak fel sírjaikból az elvérzett hirczosok es vértanuk es követeljek azokat vissza ettől a méltatUu földtől, verőket, amit hiába megivott, — életöket, családi boldogságukat es remeuyeikttt ettől a mostani hálátlan és kegyeletuelkűli társadalomtól, mert ón a legbecsesebb kincseiket uem azért áldozták fel a harcztereu és a vesztőhelyen, hogy ily közigazgatási reformok láuczcsörre uései háborgassáK síri nyugalmukat: dübörögjenek a fo.d alatt azok a honfiak, akiK az alkotmányos korszak k>z deteu abban a tudatban hajtottak lejokcl orók nyugalomra, hogy hazájun a boldogu á» u'jáa lulad : ebiedjeu fel a kieg}ezes létesítője, eiue.jo meg a koporsója födelet es kiáltsa ki: ezt én nem igy akartain! ... Bi/onyára nem ilyeu reformokkal megu) Ugözött hon képe lebegett a legnagyobb magyar, az ország boldogságáért való buigOlkodásában lelkileg mégtörl Széchenyi István előtt, mikor azt állította, hogy Magvarorszag ueui .volt", hanem .lesz"; más közjogi szervezetről ábiáudozott a költő, mikor azt énekelte, hogy még jönui fog egy jobb kor, mely utáu buzgó imádság epedez száíezerek ajakán. Hanem hál a holtuk uem mozdulnak, liogy elhárítsák a nemzeti veszedelmeket; su elók pedig egykedvű közönynyel hallgatják a vaijukdrogást, — nng egyszer.e oak beköszöut a mohácsi vesz utáni állap jtuál u szomorúbb állapot, a mikor majd szciteuezhetUnk, de uem fogjuk lelni hoi uukat a hazában. Vájjon eljutottuuk-e már ama lejtó aljára, melyen a nagy tzáinllzöil beteljesült jövendölésé szerint siklunk? Vagy lehet azon meg iejebb is siklani ? Felünk hogy igen. Siklani fogunk, a meddig c ak lesz vesztenivalónk. A tékozlás szelleme uem isiner határt. A jogi lejtó utáu következni fog a/ erkölcsi, — s a ki ezen is lesiklott, arra nézve az ujabb fölemelkedés lehetősége örökre megszűnt. Sorsunk intézői! vigyázzatok! Ne engedjétek a nemzeti erkölcsöket kiveszni; ne állítsatok oly intéz meuyeket, melyek az alkotmányos szellemet elfojtják, a szabadságszeretet lángját kioltják s a nemzuti önérzetet kiirtják; mert u^y egyszer csak arra a retteutő tapasz talatra ebredtek : Magyarország uem „lesz," hanem .volt." uézve, a mennyiben ez uton a munka, a tőkének természetes anyja, háládatlan leánya által eluyoiuatik és lebiliu csel ve tartatik. Mindaddig azonban, mig a politikai jogok tökéletes egyenlősége a munka szabadságát biztosítja, a kapitalizmus hatalmára való emez ujjmutatás téves. Azon kivül pétiig van a modern társadalomnak két ellenszere is amaz egyo'dalu elfajulás ellen, melybe a kapitalizmus tulhatalmasodása folytán juthatna. A szabad munka szervezete és asszociációja és a felvilágosodás, a népnevelés azon eszközök, melyek száműzni képesek a socialismus remet, még pedig a tiszta socialismusét, pauperizmus és proletariátus társaival együtt. Mindaddig, mig a modern törvényhozások e politikai jogokat nem korlátozzák, inig valamely fonák gazdasági politika, regaliák és monopoliumok által a munkának g izdászati tekintetben való ervéuyesü ésétől a szabad körforgást és mintegy érverést meg uem vonja, mindaddig a socialismus uem lehet és nem lesz a társadalomra nézve ártalmas. Igen érdekes és tanulságos lesz továbbá ránk nézve az ó és uj világ socialismusának összehasonlítása i<. Sehol sem virágzott fel oly rövid idő alatt a gazdászat, mint Amerika egyesült allamaiban; a birtok felhalmozódás sehol som öitött oly uagy mérveket, miut e nagy tár saságban. Okvetlenül megvauuak e társadalomnak is a maga socialistái, de a socialismus e tökéletesen egyenlő, semmiféle históriai hagyományok által lentiekre, osztályokra, pártokra uem szakított, semmiféle politikai színezetek által meg nem külömböztetett társadalomban nem talált alkalmas talajra. Az ó és uj-világ közti legjelentékenyebb különbség abban áll, hogy az uj világban a társadalom kormányozza az államot, a kormányt és elébe adja a szigorú menetrende', melynek határán belül haladnia kell és hogy az uj világi társadalomban az állani, alkotmáuy rendeltetéséről egészen más fogalmakkal bir. Náluuk a A Reményi hangverseny. /yen tisztelt szerkesztő úr! Vége immár a „Reményi láz* nak nálunk, a mely egész megyénket a központba kényszeritette. E hó 23-áu lett a helybeli tornacsarnokban megtartva a inár hónapokkal ezelőtt hirdetett hangverseny. Akik jelenvoltak, bizonyára ma sem mentek annak benyomása alul. És én itt ülök, hogy a meglehetős könnyelműen megígért kritikát megírjam. Ugyan, édes szerkesztő úr, nem mentene fel ígéretem alól ? Mert, ne higyje, hogy ez oly könnyű dolog. Lássa csak! A vidéki sajtó itt Magyarországon ép úgy függ a fővárostól szellemi tekintetben, mint Francziaországban. Művészi, szellemi és politikai élet központosítva van. A fővárosi sajtó mérlegeli a nagy embereke', politiku sokat, festőket, színészeket s hangverseny zőket. Ezu'óhbiak rendszerint a fővárosból indulnak vidéki körútra, ú^y, hogy a vidéki stjtó, sőt a közönség is előre ismeri az előadót, és művészetét Ez okozza, hogy a vidéki sajtó rendszerint csak a fővárosi kritika szebb ré.-zeinek összeállításában versenyez. És mi történt Reményivel? A/., t. szerkesztő úr, hogy először a vidéket kereste fel. hogy most a vidéki kiitika a fővárositól teljes önállóságra van . . . hogy is mondjam . . . kárhoztatva. Ha a fővárosi lapok azt moudják, hogy Apponyi nagy szónok, Szilágyi na^y ember, Jászay Elektráji utólerhetleu és Hubay elsőrendű hegedűművész: ki merné ezt vidéken tagadni? De vájjon mit mondanak lludape-ten R-ményi hege dűjehez? ezt még nem tudjuk. Egyébiránt a kritika önállóságától nem riadnék vissza, de azt nehéz kimondani, hogy Reuiéuyi — igeu igen jó hegedűs — de uem művész! Álljunk meg egy szóra, uram! kimondtam, ami lelkem m fekszik, hát megmondom, miért kevesebb ő, miut híre? R^geu-régeu a hegedű művészet kiválókkal nem tudott dicsekedni. És itt érdekes párhuzamot lehetne vonni az épen ezen időt felölelő nemzeti és nemzetiségi kűzde'mek és a hegedűsöknek a láthatárról letűnése közöli. Ezt azonban nem teszem. Elég az hozzá, hogy Beihoveu után csendes üresség maradt a művészi világbau, valóságos interregnum, a melv tartott egész Vieuxteinps-ig, Wieuiavsiky-ig. No*, tisztelt szerkesztő ú

r, cz időbe e ik jeles hazánkfiának feltűnése Bizvást elmondhatjuk, lio-y korának leguagyobb hegedű-mesterei kö/.t foglalt helyet. De a világ haladt, az említetteken kívül született Saias.tte, Joachim, Hubay, Rossi és a for'issimus vir Wilhelmy. Egy uj iskola támadt. És ebbe nem lehet beleilleszteni Reményi hegedűjét. Ma már nem elégítheti ki a hallgatót, ha hallja ejátszani Meudelssohn concertjéuek Andantéját. Enuek uem szabad oly tiligram módon játszódui, mint ez 23-án történt A inai nniértó a zeneszerző szavát, lelkét, gondolatát várja az előadástól. Hol maradt ez? l'edig ezenkívül hallottuk R .'mányitól a „Habauerái" ('armcnból,Sirasateegy pár bájos dalát,hallottunk magyar ábrándokat, amerikai .szabadság hymuust", sőt hallót'unk Reményitől dikeziók at is. Kedves szerkesztődi'! Reméuyiuek piauissimói csakuem elbűvölök, futamai, skálái bámulatosan gyöngyözök, a kettős fogásokhói a terzek és sextek eléggé simák és tiszták. Hanem „abban a négy kis húrban" uincs erő, abban az ujakban nincs technika és az előadásbau uincs művészi interpraetatio. A Sarasate-fele halászdal gyönyörű volt. Hatott is, mert a szokatlan és nagyon sokszor alkalmazott piauissimok az áhítattal, uein, kegyelettel hallgatókat ábrándba ringatni voltak képesek. FolytutiÍNii it IIM'1 leteli. társadalom, daczára auuak, hogy a szabad sajtóbau hatalmas leuditőt bírunk, sokkal nehézkesebb, miut az amerikai. Mi mindent az államtól, a kormánytól, miut földi gond viselésünktől varunk, kérüuk; miut jó gyerekek, jól erezzük magunkat az állam és kormány gyámsága alatt. És i-iy áll a tlolog a socialisniussal is. Tudósok és gazdászok, politikusok és irók jajgatnak a mindinkább fenyegető sociali-mus veszélyei miatt és oltalmat es segítséget kérnek a gondviselő államtól a fenyegető nihilizmus, kommunizmus és a socialismus egyéb árnyalatai ellen. És ez nagy hiba, mert a társadalomnak és csakis ennek a feladata felvilágosítás-, nép tevelés és a műveltség terjesztése által a szoczializmus fenyegető kisértetét elűzni. A szibad társulás ellensúlya a kapitalizmusnak ós a népnevelés legeszméuyibb valósításában lehetővé teszi a munkásoknak a törvényhozásban öuválasztott kö/egei által való képviseletét, a „suffrage universell"-t,. Ezeket megvalósítani, előkészíteni a mai nemzedék, a mai társadalom feladata. íme tehát a történelemre való utalás által ki akartuk fejteni, hogy a szoczializmus mindenhol együtt járt a politikai rázkó Itatásokkal ; hogy az tulajdonképen csak a politika beavatkozása által lesz oly veszélyessé miut a nihilizmus és konimunismus lett. A socialismus, azaz egyes néposztályok sociális helyzetének javítása, miut az ó és uj-korban is, ugy miudig alkalmas eszköz volt becsvágyó hatalmasok ős demagogok kezében és a mi koruukbau is sokan szeretik a socialismust jelszónak használni, hogy a néptömeget akaratjuk alá hajthassák. Ha tehát elvounánk a socialismustól minden politikai színezetet, akkor elenyészik a moderu társadalom nemsokára jósolt töukiemenésének „Meue Tekel"-je és marad csak a minden emberre nézve még elviselhető baj, mely azon pillanattól datálódik, midőn a jó Isteu a vétkes Adánin ik fülebe dörögte: „Orczáid verejtékében költsd el mindennapi kenyeredet