Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-20 / 51. szám

„IV Y I R T I D É K." Fölhívás előfizetésre. A közeli uj esztendővel tizenkettedik évi folyamát fejezi be a „Nyírvidékf s megnyitja a tizenharmadikat, megtartván régi programmját, mely létezésének idáig jogos alapját képezé: hogy hű és megbízható sajtó organuma legyen Szabolcsvármegye és Nyíregyháza város egész közéletének. A „ Nyírvidék " e programúi alapján idáig is már nem közöuséges sikereket ért el. A vármegye és Nyíregyháza város közönségének évről-évre növekedő támogatásával, folyton gyarapodó erkölcsi és anyagi erővel igyekszik feladatának megfelelni. Országos kérdésekkel a „Nyírvidék" nem foglalkozik. Mert mint Szabolcsvármegye és Nyíregyháza város közönségének a hírlapja, feladata az, hogy hasábjain ezt a közönséget érintő és érdeklő kérdések tárgyaltassanak. A „ Nyírvidék

u tisztán e vármegye, annak egyes községei és Nyíregyháza város közéletének: társadalmi és közgazdasági érdekeinek közlönye Ezeknek az érdekeknek szolgált idáig s fog szolgálni ezután is. Mint Szabolcsvármegye hivatalos közlönye, a vármegyéhez érkezett s a mi közönségünket közvetlenül érdeklő miniszteri rendeletek, közgyűlési és bizottsági határozatok, főispáni és alispáni intézkedések és rendelkezések közlése által nemcsak a közigazgatás érdekeinek teszünk szolgálatokat, hanem a vármegye egész közönségének is, mely a „Nyívidék" utján gyorsan és pontosan nyerhet e közérdekű s igy a varmegye minden egyes polgárát sok és különböző érdekeikben érintő hatósági mtézkedesek felől értesülést. Ez alapon ajánljuk a „Nyírvidék'

1 -ut különösen a vármegyei bizottmányi tagok figyelmébe, kikuek, ha a vállalt mandátummal járó kötelezettségnek lelkiismeretesen eleget tenni akarnak, bizonyára szükségük van arra, hogy az egyetlen forrás, t. i. a „Nyírvidék

u utján, a közigazgatás hatósági intézéséről, a miniszteri főispáni, alispani s bizottsági intézkedésekről teljesen megbízható értesülést szerezzenek. A „Nyírvidék'' fentebb jelzett helyzetűből kifolyólag, a vármegye zöld asztalának tanácskozásairól is pontos és hű tudósításokat közöl valamint a vármegye egyes községeinek közéletére vonatkozó tudósítások, észrevételek közlesere is szívesen nyújt tért hasábjain. A vármegye székvárosának: Nyiregyhízának közdolgait s társadalmi viszonyait a „Nyír vidék' mindig nagy figyelemmel kimeri. E varos előre haladását, társadalmi viszonyainak — altaluuk mar töb.t izben megjelölt iránynyal való kifejlödeset, miut nem csupán e város, de az egesz vármegye közönségének érdekét, a „Nyírvidék" a rendelkezésére álló szerény eszközökkel mindig szolgálni fogja. Ez általános szempontok azok, melvek a „Nyírvidék

u-nak programmját képezik Ezen az alapou kérjük most tovabbra is a táuio • gatást, ajánlván az ügyet, melyet képviselünk s az ahhoz fűződő érdekeket közönségünk figyelmébe s pártfogásába. Tisztelettel A „Nyírvidék" szerkesztősége és kiadó-hivatala. „A NYÍR VIDÉK TÁRCZAJA* Photographiák. i Három pohár viz. Vlg jeleuet. Személyek. Alfréd. Malvin. Szobaláuy. (Színhely a Malvin szalonja, hol Alférd és Malvin bizalmas közelségben ülnek ) Alfréd: (át akarja karolni Malvint.) Édes Malvin, ön egy földreszállt angyal! Malvin: (felugorva.) Elment az esze? Alfréd: S kegyed ezen csudálkozík ? Malvin: Kikérem magamnak egyszer s mindenkorra az ilyen merészségeket! Alfréd: De mikor ön olyan szép s közelléte olyan kábitó! Malvin: Ugy kénytelen leszek távolabb ülni! (másik székre ül.) Alfréd: (feláll.) S ha én követem? Malvin: Kérem, csak maradjon! Alfréd: De én nem maradok. Malvin: (szintén feláll.) Akkor kiutasítom! Alfréd: S ha nem mennék? Malvin: Ugy éu hagyom önt itt! Alfréd: (Elébe áll.) De éu nem engedem! Malvin: Uram! Alfréd: Asszonyom! Malvin: Mit akar ön? Alfréd: Egy csókot arról a piczi bíbor ajkakról, mely még ingerlőbb, ha igy haragosan összeszorítja! Malvin: Hagyja a frázisokat és távozzék! Alfréd: Nem addig, mig meg nem k;ipom! Malvin: Azonnal becsöngetem a szobaleányt? Alfréd: Azt nem teszi! A gazdasági cselédség újéve. Valahányszor karácsony estéjén jól fűtött szobámban élvezve mindazokat az örömöket, miket a szeretet e legszebb ünnepe nyújt, egyúttal szomorúság keveredik tiszta örömömbe. Eszembe jutnak azok a családapák, kik nem ülnek a karácsonyfa körül örvendő és örvendeztető családjuk körében, mert egy igen súlyos gond nehezedik reájuk. Talán az egyedüli osztálya az emberiségnek, mely a szeretet e leiekemelő estéjén gondban tölti óráit. Róluk e gondot levenni senki sem törekszik, pedig mily könnyen lehetne. Ez osztály: vidéki cselédségünk. Mily buzgósággal, önfeláldozó szeretettel sietünk egymásnak karácsonyra örömet szerezni. A családfő nem feledkezik meg semmiről sem; sokszor anyagi áldozatok árán szerez családja minden tagjának örömöt egy egy kedves ajándékkal. Az anya és leányok lázas sietséggel munkálkodnak, kötnek, hímeznek, hogy az ajándék a szent estére elkészüljön. S mily öröm nézni, midőn a karácsonyfa apró gyertyácskái mellett a család minden egyes tagja örvend a meglepetésnek, melyet a kis Jézus hozott neki. E tiszta örömben megfeledkezünk a mindennnpi élet gondjairól; tiszta érzelmünknek, boldgságunknak élünk. Talán az egyedüli alkalom, mikor senki sem feledkezik meg embertársairól. Filléreinkkel hozzájárulunk, lioey szegeny árváknak is legyen karácsonyfájuk, kikről már szüleik nem gondoskodhatnak. Asztaltársaságok szegény gyermekeknek téli ruhát adnak. Meg azokról a szerencsétlenekről sem feledkezünk meg, kikuek lelki világa örök homályba borult. A szeretet ez ünnepen mindenkinek iparkodunk örömöt szerezni, hogy ue csak a gazdag ember palotájában, hanem a szegény ember kunyhójában is, legalább ez egyszer, honos legyen a goudtól való megnyugvás. Mégis vidéki cselédségünkről egészen megfeledkezünk. Pedig rajtuk segíteni kö myü volna, csak egy kis jóakarat kellene. Hiszen pénzt nem kéruek. De minek is? Tudnak ők dolgozni és dolgoznak is szívesen. Csak egy regi rossz szokásról inondju ik le s ók örökre hálásak lesznek, mi pedig száz meg száz derék einbe. aek szereznénk megérdemelt ünuepeket a nem egy ember életet mentenénk meg. Arról van ugyanis szó, incudjuuk le arról az igeu elterjedt szoki.sról. mely majdnem minden videKt it dívik, hogy a cselédség újév napján változtatja lakóhelyet. Képzeljük csak magi^at abba a helyzetbe: hótól borított országúton, vagy ahol országút sincs, Csikorgó h.degben, jól, ross/.ul felöltözve, azaz helyesebben: inkább rosszul, mint jól, döcögős szekéren, vagy gyalog 1—2 napi utat megtenni, akkor teljesen felfogjuk, miért nem tud a szegény költözendő c eled az ünnepeknek igazan örfl ni Hiszen ezek eppeu arra figyelmeztetik, hogy az atköltözködes küszöbén vau. Leírni, hogy a szegény cseléd négy-öt vagy uieg több apróbbnál-aprobb gyermekével s csekélyke vagyonával, hogy teszi meg az átköltözkódést a tel derekán, tollam uem bírja. Csak annyit mondhatok, hogy ily szomorú menet látár.; mindannyiszor kőuynvek, a szánalom könnyei tódulnak szemembe. Malvin: Nem teszem ? Alfréd: Nem, Mert a szobaleányok kíváncsiak és fecsegők. Malvin: S Lilán nekem lenne okom megbáuni, ha férjein megtudná? Alfréd: Önnek is, mert a férjeket a gyauu ostobákká teszi! Malvin: Ön képes férjemet előttem sértegetni? Alfréd: A mennyiben a számtauácsos ür ötveuuyolcz életéve daczára férj ós pedig véletlenül egy ilyen augyali teremtés férje, — rá nézve sem teszek kivételt! Malvin: Ön tul vakmerő! Alfréd: Nem, csak őszinte és szerelmes, őrülten szerelmes! (közeledik Malvin felé.) Malvin: (A villamos csengő tasterjéhez ugrik s megnyomja.) Alfréd: Mit tett ön? Malvin: A mire kéuyszeritett; ám lássa következményeit ! Alfréd: (Gyorsan leül s egy albumot vesz kezébe.) Jó, várom a következményeket! Szobalány: (Bejön.) Parancsol nagysága? Malvin: (Alfrédra nézve, pillanatnyi habozás utáu) Hozzon egy pohár vizet. (Szobaleány, — mint a szín darabokban írják, — el.) Alfréd: (Csudálkozva.) Mit akar azzal a pohár vízzel? Malvin: Hiszen ön szomjas! Alfréd: Szomjazom, de csókra, nem vízre! Malvin: Hja kedves barátom, sokan szomjúhoznak dicsőségre is, s meg kell elógedniök saját elismerésükkel! Alfréd: (Magában.) A hasonlatnál csak a tréfa rosszabb! Szobalány: (Hozza a vizel.) Tessék! Malvin: Kínálja meg a tekintetes urat! Alfréd: (Átveszi a poharat s nagyokat nyelve kiiszsza A szobaleány az ü es poharat kiviszi.) Meg van ön elégedve velem? A fogát vaczogtató, didergő, roszul öltözött gyermekek, a mint vagy a döczögő szekér mellett szaladnak, vagy a kocsin a holmi tetején gubbaszkodnak, szánalmas képet alkotnak. Az apa maga is huz egyet-egyet az útra vitt lélekerősitőből, nekik is juttat belőle, hogy fölmelegedjenek. A pálinka megteszi hatását, a gyermek melegszik és elalszik, foga már nem vaczog, de már uem is ébred többet. A kik nem fizetik is életökkel ezen álkőltözködést, azoknak is egy-egy lefagyott orr, fül, kéz vagy láb biztos emlékeik ezen keserves útból. Arról nem is akarok szólani hogy a szegéuy ember aprómarhája mind odavész, megfagy. S ha azt kérdezzük: okvetlenül szükséges-e, hogy éppen a tél derekán történik-e helyváltoztatás? arra bizony csak azt mondhatjuk, hogy nem, nincs más oka, hacsak az nem, hogy kouzervativek vagyunk. Az előtt is így volt, most is igy legyen. Mert azt hozni fel okul, hogy ilyenkor niucsen dolog s a cselédet nein vonjuk el egy-két napi munkájától, gyönge argumentum. Ugyan mikor nincs a jó cselédnek dolga? Dolga a cselédnek mindig van, télen ugy. mint nyáron Télen csak kevesebb, mint nyáron, mikor szakadatlan, szünetlen a dolga. Nyáron tehát nem lehet a költözködés, mert megérezné a mezei munka az egy-két napi szünetet, De nem is mondom, hogy nyáron történjék. Itt a tavasz, itt az ősz. Midőu az idő már nem zord, vagy még nem zord; mikor a mezei munka még nem, vagy már nem folyik. Mily alkalmas volna József uapja tavasszal, vagy Dömötör napja ősszel. Hiszen a pásztor emberek már e napot választották most is. Vagy talán a t. gazda urak még alkalmasabb időpontot tudnának javasolui, a midőn egykét napra el lehetue a gazda nélkülök. öleljük fel szegény embertársaink sorsát. Segítsünk rajtuk, hiszen ez nem is olyan nehéz dolog. A gazdákon múlik, kiknek pedig szintén nem kellemes e mostani nagy nap; szerezzünk e változtatásnak mennél több követőt, s nemcsak mi, hanem e szegény embertársaink is nyugodalmas, békés karácsonyi ünnepeket fognak ülni es bizonyára néhány apró hurczolkodó gyermeknek egészséget, talán eletét mentjük meg. * • * Fenti nagyon húináuus tartalmú, szintén aktuális érdekű czikkecskét Stamberger Jenő irta, az Egészség czíinű folyóirat Vl-ik füzetébeu. E folyóiratot, — melyet az országos közegészségí egyesület ad ki, s Fodor József és C apodi István egyetemi tanárok s kiváló emberbarát-orvosok szerkesztenek — szívvel-lélekkel ajánlom mindazon neineslelkü. müveit emberek figyelmébe, kiket nemcsak embertársaik sorsa, kanem saját drága egészségűk, testi-szelléini jólétök érdekel. E folyóiratnak igazán nem szabadna hiányolni egyetlen gondolkodó családnál sem. És egész évi előfizetesi dija csupán 1 frt! Bizony a mi Szabolcsvármegyénkben sem valami brilliansul állanak a közegészségügyi viszonyok, s csak önmagunknak haszuáluuk, ha minél több egészséges elveket tanulunk e téren. A jó egészség a legnagyobb jó e földön, melyért elsó sorban kellene áldoznunk minden lehetőt. Andrásy Kálmán. Malvin: Az öntől függ! Alfréd: Hogyan, egy pohár viz nem volt elég átdozat ? Malvin: Csak uem képzeli, hogy egy pohár vízzel a mit ön ivott meg, valami nagy érdemeket szerzett? Alfréd: De igen, — tekintve a feuforgó körülményeket, — épen mert én ittam meg! (feláll.) Malvin-. Akar talán még egy pohárral? Alfréd: Azt nem, hauem nektárt akarok élvezni a világ legédesebb poharáról! Malvin: Tyhű kedves barátom, maga megint magas hangon ke/di! (Újra megnyomja a tastert.) Alfréd: (Meghökkenve.) Csak uem akar még egy pohár vizet megitatni velem? Malvin: De épeu azt. akarom! Szobaleány: (Bejön.) P.nancsol nagysága? Malvin: Hozzon még egy pohár vizet! Szobaleány: (Csodálkozva uéz Alfrédra.) Igen is! (kimegy.) Alfréd: Asszonyom, feledi, hogy a szobaleányoknak a mai világban minden kicsiségre kiterjed a figyelmök. Malvin: Csak önmagát okolhatja! Szobaleány: (Behozza a vizet, egyeneseu Alfrédhoz viszi, az szó nélkül, mártír arczczal, kiiszsza: a szobaleány kimegy.) Alfréd: Azt hiszem most/már megelégelte a tréfát ? Malvin: Remélem ön is! Alfréd: Én nem tréfálok, én bevallottam ós bevallom még százszor, ezerszer, hogy éu önt szeretem, imádom, hogy éu nem nyugszom addig, mig. . , . Malvin: Ohó kedves barátom, lassabban az agarakkal, felejti, hogy nekem férjem van, kit nekem legalább is tiszteluem kell! Alfréd: Igaz, nem is felejtem el, de én nem tehetek róla, ha öu olyau szép s én uem tudok magamon uralkodni; megőrülök, ha öntől ma, most, ebben a pillanatban egy hosszú, édes csókot nem kapok, — azután nem báuom, hadd veszszeu a világ! (Közeledik Malviuhoz.)