Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-15 / 7. szám

,N Y i B V I D É ü". Dávid úr 3 frt 50 kr., Haas Mór és J. D utak 3—3 frt, Groák Ödön úr 2 frt 50 kr., Somogyi Gyula, Haas Ignác?, KI ár Gusztáv urak 2—2 frt, dr. Bleuer Sámuel, Barzó Mihály urak 1 frt 50 krjával, Fejér Imre, dr. Trajtler Soma, Surányi Imre, Zsindely Ferencz, dr. Flegmáim Jenő, Nádasi Dezső, Liptay Jenő, Groák Sándor, Juhász Etele urak 1 — 1 frt; Jtovábbá 50 krral: dr. Flegmaun Sándor, Czirek Edéné úrnő, Mikecz D.zső, Benedek János, Sze­szich Lajos, Uray Miklós, Borovics Károly, Almási László, KI ár Sámuel, Kovách Győző, ifj. Soltész Gyula, Sipos Endre, dr. Vietórisz József, Friedmann József, Fiegmann Bertalan, Rózsa Béla, Werner László, Förster Korúéi, Werner Gyula! Csécsi Sámuel, N. N., Nikelszky Sámuel, Bertalan Kálmán] Komis Géza, Kertész Bertalan, Muntzhardr J, Fodor Zoltán, Szemere A., Mandel N., Szappanos Péter, Olaj­Lajos, dr. Krötzer, Molnár G. urak. Végül örömmel emlit­te ik fel, hogy Beuczi Gyula karnagy úr, a zenekara számára kialkudott összegből ez alkalommal is 10 frtot adott át a pénztár részére. Fogadják a mélyen tisztelt felülfizető urak a nőegylet köszönetét. Az elnökség. — Hivatalos hatalommal való visszaélésért 15 frt pénzbüntetésre Ítélte el a helybeli kir. törvényszék Pogácsás Autal kisvárdai rendőrbiztost, azért, mert hatal­mának inód felett való érzetébeű megnyakalt egy kisvárdai polgárt, aki nem sietett előle egészen lelépni a járdáról. A kir. ügyészség felebbezett ez Ítélet ellen. Flgeczki Pál és társai bűnügyében a negyedik végtárgyalást márczius 9 dikére tű/.te ki a törvényszék. — A bűd-szent mihályi kisdcdovoda-bál folyó hó 7-éu tartatott meg, melyuek síkere még a legvérmesebb reményeket is felülmúlta. A helybeli és vidéki iuteliigentia sziue java csekély kivitellel jeleu volt és fesztelenül a legderültebb hangulattal mulatott a kora reggeli órákig. Az első négyest 40 pír tánczolta. Az erkölcsi sikerrel az anyagi siker is lépést tartott inert a bevétel 158 frtot tesz ki. Ez alkalommal felülfizettek: Kellner Jenő, dr. Kain József, Lukács Ferencz, Friedmaun Sáudor urak 5—5 frt, Steru Miksa ur 2 frt 50 kr, Ivlár D,*zső ur 2 frt 50 kr, Molnár Ferencz, Boross József, Helfersohu Sámuel, Steru Samu, özv. Zíchermauué 2—2 frt, Kálmán János 1 frt 50 kr, Horák Hugó 1 frt 50 kr, Riba János 1 frt 50 kr, Zsák Endréué 1 frt 50 kr, Zoltán Ferencz, Kovács Ferencz, Tóth Miklós, Czellér Endre, Nyakas Balázs, Kain Alberi, Engel Benő, Boduár L szló, Barna Béia, Tóth József, Cicatricis Kálmán, Gyulay János, Kozelka Alajos, Kutka Izidor, Dankó Adorjáu, Eksinger Ferencz, Horváth Sándor 1 — 1 frt, Rosenberg Mórné, dr Jaksics Lajos, Fülöp Jenő, Sakter Ignácz, dr. Dankó Ágoston, Kabay József, Szomjas Ignáczué 50—50 kr. Fogadják a szíves felülfizetők a jócékouy aé\ uevébeu a rendezőség hálás köszönetét. — Tánczmulatság T.-Lököu. T.-Lökről írják la­punknak : A már (i-ik eve fenálló s ezeu vidék társa­dalmi életéuek felleuditéséu is buzgólkodó t.-löki olvasó­kör, alaptőkéje gyarapítására február hó 1-ső napján sikerült tánczestélyt reudezett, melyben a helybeli és vi­déki intelligenlia igen szép számmal jelent meg. A fesz­telen jókedv s a jelenlevő díszes társaság — reggelig kitartó kedélyes összhangja — ezeu mulatságot a leg kellemesebb emlékű összejövetelek egyikévé tették. Jelen­voltak : Bagdy Imréné Fodor Ilonkával, Borús Lajosué, Dobos Imréné, Garas Istváuué Zíiga IlouáAal, Horvá h Gyuláué (Balsa), Jakabfalvay Andrásué (T.-Dada), Jautlió Kálmánné. Káluiáu Jánosué Hermin leányával (Szent mihály), Lényey Déuesué, M.irchard Károlyné (Tokaj), Rab Józsefné, Sexty Józsefué, Szomjas Károlyné Berta ós Olga leányaival, Szomjas Iguáczué Mariska leányával, Szűcs Gáborné Margit leányával és Uray Gózáné úrhöl­gyek. A jótékony czélra: Tóth Kálmán úr 4 frt, Márky Lajos úr 3 frt, Szomjas Károly es Szomjas Ignácz urak külöu-külön 2 fit 50 kr, dr. Kovách Elek, Neuvirth Jóuás és dr. Harsáuyi Károly urak 2—2 frt, Kálmán Jáuos és Lövi Adolf urak egyenkint 1 frt 50 kr, Jóba Elek, An­gyal Simon, Neuwirt Beruát dr. Krötzer László, Komá­romi Miklós, Dobos Imre, Jautlió Kálmán, Jeskó János, dr. Kain József, Horváth Gyula, Reichmau Izidor, Jakab­falvy Audrás, Kriska Izidor, Marhard Károly, Garas Ist­ván, Agáczi Jáuos, Borús Lajos, Schnopper Antal, Krecsák Lajos urak 1 — 1 frtot voltak szívesek felülfizetni. Ezeu összegekkel az összes bevétel: 105 frt 20 krt tett ki, melyből levonva az 50 frt 14 kr kiadást, a mulatság 55 frt 0 kr tiszta hasznot eredményezett. Midőn a ren­dezőség megbízásából ugy a megjeleut helybeli és vidéki kedves veudégeinkuek, valamiut a szives felülfizetőknek őszinte köszönetünket, becses lapjában leendő közhirré­tétel által leróui kedves kötelességünknek tartjuk, egy­szersmind a meghívók kiállítása és kínyomatása körüli szives figyelméért s a jótékonyczél érdekében tanúsított felette kedvező, sőt anyagi áldozattal is járó engedmé nyéért Jóba Elek urnák is, hasoulólag köszönetünket nyilvánítjuk. Harsányt Gyula, b. b. jegyző. Az utolsó tca-estélyeii Kovács Mihályné úrnő­nek egy téli szürke keudője elcserélődött, s helyette egy drapp téli keudő maradt. Ugysziutéu 4 zsebkendő, egy legyező és egy kesztyű találtatott a tornateremben, mely tárgyak Básthy Birnáué uőegyleti alelnöknél átvehetők. — A balkányi fiatalság farsang vasáruapján reudezte kitűnően sikerült zártkörű tánczmulatságát a szegény-alap javára. Felülfizetésekből befolyt 52 frt, melyhez hozzáveve a tiszta hasznot, körülbelül 100 frt az, mit a szegények között ki fognak osztani, e felette szigorú tél által okozott nyomor enyhítésére. Valóban szép, hogy e kis községben ily nagy eredményt lehet felmutatni, a mi a reudezők buzgolkodására s az adakozók nemes indulatára mutat. Legyen ez uton is megköszöuve mind a biugalom, mind pedig a jóindulat. Részt vettek: Geucsy Béláné, Újhelyi Tamásné, Gaál Elekné, Mezőssy Tamásné, Somossy Aud­rásné, Weisshausz Gyuláné, dr. Bihari Ferenczné, Pásztor Károlyné, Balkányi G,uláué, Nagy Józsefné, Bérezi Pálné, Weisz Lipótué, Gödény Ferenczné, Papp Józsefné, Weisz Iguáczué, Birtok Zsigmondué, Reichinauu Józsefué, Gott­lieb Mórné, özv. Wisiik Náudorné, Sipos Gyuláné. Fekete S iináné, özv. Bóne Jánosué, Révué Leányok: Klobusiczky Cornélia (Zempléu), Galgtíczy Etel, Galgóczy Irén (Gégéuy), Somogy Anna (Miske puszta) Somossy Ziza, Kálmáncz helyi Katinka (Berencs), Friedmann Etelka (Nagy-Mihály), Iíoczogh Ida, Koczogh Szeréna, Weisshausz Bella, Nagy Mariska, Piroska, Berla, Erzsike, Weisz Irén, Weisz Boriska (Szakoly), Szilágyi Mariska, Leveleki Vilma, Emma, Erzsike (Sényő). Budaházy Zsuzsika. Nagy Etel (Kálló), Weisshausz Emma (Encsenc^), Bérezi' Ilona, Horváth Laura, Czinner Irén (S.-A.-Ujhely), Kemény Irén (Duka, Pest megye), Blum.-cheiu Juliá (Győr) Á négyeseket 25—30 pir tánczolta. A mulatságnak, melyet Benczi Gyula zenekara mindvégig a legjobb hangulatban tartott, a reggel vetett véget. — Nyilvános számadás a nyírbátori ifjúság által, a r. kath. orgona alapja javára 1891. évi február hó 7-én reudezett haugversenynyel kapc-olatos táuczvigalom jöve­delméről : Belép-i jegyekből befolyt 218 frt. Kiadás 147 frt 10 kr. Marad 70 frt 84 kr. Felültizetésekből 83 frt. A jótékonvczélra marad összesen 153 frt 84 kr. Felül­fizettek: Mandel Józsefü frt. Berényi Gedeon 3 frt, Mikolay Lajos 3 frt. Róth Emil, Mandel Dezső, Vay István, Schvarcz Károly, dr. Fiikor Lajos, Kóródi Elek 2—2 fi t, Sütő Libor, Mandel Ignácz, Reichenberg Simon 3—3 fi t, Ivovác- DÍZSŐ, Kőszeghv Gyu'a, Buhali Samu, R ijl t Péter, Kende Sándor, Tornyav Károly, S/.abó Lajos K llmánczhelyi Miklós, Jeney Géza2—2 frt, Mandel 0 I ón, K tudel Ferencz, Weisz Ferencz, Katz Dezső, Raduai Ferencz, Ssalkai Emil, Uray Endre, Fisch J ikab. dr. Zörnizy József, Polacsek Fülöp, Ztcher­matiu Béla, Jóba Elek 1—1 frt, Nyikos János 2 frt, dr. Itóth I/.só 2 frt, Mandel Mór, Leveleki Márton, dr. Schvarcz Adolf. Weisz Pál, Mandel Béla, Budiy Gyula, Erőss Sándor, özv. Kern Lipótné, Fisch Lajos, Csákányi Győző, Polatzek János, Weisz Adolf 1 — 1 frt, Vozáry Rezső 4 frt. A ren­dező bizottság nevében köszönetét nyilvánítja Jeney Géza b. elnök, Jüíródi Elek b. pénztáros. A városi ÍÍŐZ és kád fürdő, folyó 1891-ik év február hó 19, 20 es 21 dikén, vagyis csütörtök, péutek és szombaton szünetelui fog. Thea-estély. - 1891. február 10. — A mulatság önmagáért van s kell, hogy csak ezért legyen ; mert különben nem lesz az többé mulatság, ha­uem ezer érdektől vezérelt spekulánsok conglomeratuma, kikben több a számítás, mint a jó kedv, több a tartóz kodás, miut a fesztelenség. Az u. u. nagy élite bálok tu'­uyomó részének úgyszólván ama vásári jelleg a caracte­ristícouja, mely hölgyeket és ifjakat eladó és vevő viszo­nyában tüntet fel: e viszony p.'dig a bizalmat ép úgy kizárja, mint a megbízhatóságot. Most a farsang végén, mikor már legfeljebb egy coucertre vagy egy-két felolvasó-estélyre vau kilátásuuk — dicséret az iutéző köröknek — bizonyos megnyug­tató érzéssel coustatáljuk, hogy ilyen nagyszabású bálhoz az idén nem volt szerencsénk; a mivel empáu azt akar juk mondani, hogy uem találkoztuuk bizonyos klikkek dominálásával, melyek liaugzatos czimek alatt egymást múlják felül a misera plebs contribueus lenézésében. A gymnasinmi és casiuo bál elmaradását azonbau szivünk bői sajnáljuk, mivel liozzájok fűzött reményeink hiába­valóságát, kell tapasztalnunk. Auuál uagyobb örömmel kell üdvözölnünk a nőegyletét s annak kedves tagjait s uem kevésbbé lelkes tisztelőit, mert láttuk, hogy egy bál kivéte­lével egyedül a nőegylet amaz iuditó erő, mely városunk és vármegyénk intelligens közönségét három alkalommal gyűjtötte Össze thea-estélyein; láttuk azt is, hogy e thea­estélyek meleg egyszerűsége dicsőségesen győzte le a mutatós bálok csillogó hidegét; az se maradt tígyelmün­köu kívül, hogy a vidéki közöuség sziveseu jött el kö­tünkbe s állandó vendége volt a uem hivatalos jellegű, kedélyes mulatságoknak, a miből ismét a hagyományos vi­szonyok megváltoztatására, egészségesebb, üdvösebb tár­sadalmi életre vouhatuuk nem minden uméuy nélkül következtetést. Éu azt hiszem, hogy a nőegylet akkor találta meg hivatásának betöltésére a leghelyesebb ut.at, mikor áldoz it.ot nem kímélve, ilyen szellemű összejöve­telek rendezését határozta el, mert ezáltal kettős czélt juttat diadalra; először eszközi nyer arra, ho^y a huma­nitást gyakorolhassa, másodszor alkalmat arra, hogy álta­lános érdeklődés közzéppontja legyen. E kettős czél meg­valósulása pedig maga a tökéletes siker. De sz ivak helyett beszéljenek a tények. Este 8 óra, a társaság együtt vau; kisebb nagyobb csoportok alakulnak és suttogás, csevegés, kaczagá3 vegyül ö->sze csengő harmóniába a szerint, a mint szerelmes párok, kedélyes mamák vagy jóizü öregek mulattatják, boldo­gítják egymást, Csupa eleveuség, csupa élet, ú ;y, hogy az ember szinte kedvet kap arra, hogy kedve legyen ! Házi asszonyaink : Bleuer Sámuélnc, Csapkay Jenöné. Haas Ignáezné. Kovács Mihályné, Sexty Gyuláné fáradhatatlanok a tömérdek enni- és iunivaló kiosztásában, mélyeket a bájos pinczérnők Fejér Jolánka, Groák Mariska, Haas Zsenni, Tahy Istvánné nem kevesebb kedvességgel továbbí­tanak, miut,ha miudeu boldogságuk e feladat teljesítésé­től függne. Megannyi „Jó szivme'y mind inyeuczsé güukre apellál — a jótékonyczél érdekében. Emlékezzünk csak vissza a három thea-estély re s el kell ismernünk, hogy a lelkes leányok és menyecskék házias megjelené­sükben elragadó látványt nyújtottak s ügyességükkel nem kevésbbé kötelezték hálára a nőegyletet, miut bájossá­gukkal a közönséget. . . Mily boldogok azok, kik bent, lehetnek a bűvös légkörben, melyet szebbnél-szebb leá­nyok kipirult arcza, csillogó szeme melegít s dallamos haugja rezget; szinte gyönyörűség nézui, mily vágyódva pillant néhány helyhez uem jutott fiatalember egy-egy asztal felé, melyen az imádott ideál graucieuse mozdu­latokkl csirkepecsenyét traachiroz, míg ő ahoz se juthat, hogy legalább egy pohár viukóval hűtse le izgatott ke­délyét, égő szenvedélyét. Valóban nem csak vak. de igaz­ságtalan is a szerelem, mert nem mér egyenlő mértékkel! Míg e boldogtalauok ilyetéuképeu soliajtoznak egy el nem érhető sonk iszelet után, melynek hiányát legfeljebb forró sóhajokkal pótolhatják, addig a boldogok kéuyelmeseu szürcsölik theájukat s megelégedett arezukou mosolyog a büszke öntudat, hogy ők ellenállhatatlanok. Legyen kinek-kinek a maga meggyőződése szerint! Szóval a jókedv általános s a mulatság teljességé­hez immár nem hiányzik egyébb, mint az életrevaló fia­talok közös ideálja: a táncz. E már uagy sor. mert a többé-kevésbbé egyöntetű férfinépet csoportokra osz ja. Egyik a szenvedélyes tánezolók csapatja: ezek vakou ro­hannak leánytól' leiuylioz s szentebb ügyre méltó buzgósággal igyekeznek azon, hogy az izzadságtól minden ruhájuk haszuavehetetleu legyen. Többnyire olyan fia'al­emb'-rkók, a kik buzgó uőiinádók s szerelmesek is vol náuak, de nem tudják, hogy kibe. . . Másik az öreg ifjak csapatja: ezek a táuczterem közepén állanak s minden táuczost megnéznek, de maguk nem tánczolnak — ők tud­ják miért. . . Vannak olyanok, kik a poharakat tánczol­tatják s bár uem mernek egy kisasszonyhoz se szólni azért nem kevésbbé kritizálják őket, mint borukat mely sohasem elegendő. Olyanok se hiányzanak, kiknek áí­andó perh-jök van — nem tudnak jóltánczolni! s több kosarat kapnak, mint a menuyit gvenge válluk elbir; nem lehetetlen, hogy e szerencsétlenségük oka nem annyira a táncz tökéletlenségében, miut a tánezos egész megjelenésében rejlik, a mi annál uagyobb — pech! Éu láttam egy kisassszonyt, a ki kosarat adott, egv fiatal­embernek, mert nem tetszett ueki az ifjú — orra, mire az ifjú még nagyobb orral somfordált tovább s bizonyára most is orrol, bár orvoslása nem igen lehet kilátása Szóval — afrakkosok számtalan frakezióra szakadnak, a mi nem lenne még uagy baj, ha a leguagyobb nem a barnulok csoportja volna. Egyéb iránt ilyenuek is kell lennie, mely felváltva mélyed el a poétikus láuyruhák. csillogó uniformisok szemléletébe vagy B>uczy muzsiká­jának hallgatásába. . . . Ha lehetett kategóriákba osztani — a férfiakat, annál kevésbbé lehetséges ez a hölgyekkel, kikuek mindegyike különválik a másiktól, hangulatban, érzésben, gondolko­zásban, mindenben. Azért ezek nevét külön jegyzi fel a reporter, ki megelőzőleg csupán annyit, óhajt még nyil­vánosságra hozni, hogy az első négyest 50 pár tánczolta, íme a névsor: Asszonyok: Azary N. né, Btsthy Barnáné, Bleuer, Sámuelué, Csapkay Jenőnó, Fábry Gáborné, Fejér Imréné, Fiegmann Jeuőné, Fodor Istváuué, Groák Zsigmondué, Haas Iguáczué, Haas Mórné, Jármy Vinczéné, dr. Jósa Andrásué, Juhász Etelné, Juricskay Itezsőué, Király Józsefué, Klár Sándorué, Klár Gusztávué, Koháry Lajosué, Kovács Mihályné, Leffler Sámuelné, Lip:hay Jenóné, Lukács Ödönné,Márky Elekué, Martinyi Józsefué, Mészáros Ferenczné, Nádasy Lajosué, Rtth Itezsőné, özv. Rottmanu Laiosné, Sextv Gyuláué, Sjmogyi Gyuláné, Surányi Imréné, Szénfy Gyuiáué, Szeszich Lajosué, Szikszay Pálné, Tahy Istváuné, dr. Tarjtler Sománé, dr. Vécsey Györgyné, Z erek Kralovánszky Jolán, Z-indely Ferenczné. Leányok: Azary nővérek, Birtkó Emma, Básthy Berta, Fejes Jolánka, Fejér Etelka, Groák Mariska. Haas Jen.y, Haas Erz?ike, Halasi Etelka, Horváth Etelka, Hiacynth Hortencia, Jármy Panna, Jósa Mártha, Jó-a Vilma, Kemszky Flóra, Király nővérek, Klár Sarolta, Kovács Ima, Lukács Ilonka, Maár Etelka, Martinyi Irénke, Nádasy Blanka, Nádasy Birta, Nóvák Mariska. Palicz Gizella, Raksányi Emma, Rozmann Vilma, Somogyi Aranka, Szénfy Margit, S/.eszich Ida, Szeszich Emma, Szikszay Ilonka, Vécsey Mariska. Csarnok. A mamák védelme. 11a olvasták önök valamikor a Kölcsey Ferei.cz mü­veit, lehetetlen, hogy fel ne tűnjék előttük a Vé­delem 1'. J. számára, Egy gyermekgyilkos nő védelme és a fentebbi cziin kőzött a hasonlato-ság. Nehogy tehát egy perczig is azt higyjek, liogy a mamák országszerte valami nagy bűnben leledzeuek: sie­tek kinyilatkoztatni, hogy éu most csupáu az elnyomott ártatlanság védelmére vontam ki, mint lovagias férfiú, kardomat. Nem is azért, mintha a mamák nem tudnák érde­keiket elég jól megvédelmezni (holott mind prókátor es ékesen szóló); hanem: inert először nekem jól e-ik, hogy már egyszer a mamákért is tehetek valamit, másodszor a mamáknak nem árt és végre harmadszor önöknek sem árt, ha meghallgatják. Tehát kérem, ide figyeljenek. Az előzmények. Egy éjszaka megjelent előttem Toldi Miklós. Zord volt az arcza, mint az északi szél, összes haja vállait verdeste, vertezete barna a rozsdától. Közel jött hozzám, csaknem felém hajlott és e szavakra uyiltak ajkai. — Druszám! Emlékízel-e még, mikor az olasz meg­c-ufolt bennünket? Azt mondom, hogy te se hagyd ma­gad, — a kacskaringóját! E méltóságos nyilatkozat utáu megfordult és lassú léptekkel távozni kezdett. Liba alatt rengett a föld, pánczél-ruhája csörömpölt rajta, mint egy szekér ócska vas a göröngyös uton. (Sajnálom, hogy Thaly Kálmán nem látta.) Az ajtónál még egyszer visszafordult ős meg­rázta öklelő dárdáját: ..Értettél-e öcskös?" Meghatott az öreg magaviselete. Egy köunyet töröl­tem ki szememből és gondolám magamban: Miiyen ha­talmas ember volt, — és sohasem élt! . . . UJ vajou mit is akarhatott tőlem? Mert ma napság uem divat a gerely­dobás. öklelőzui sem igeu tuduuk, de meg a c ehek sem járnak másért Magyarországba, mint dudálni a regiineuts­baudákbau. Az ország czimere sem áll kardalészábau a Rákoson, hogy minden bitang hozzáférjen, hanem felsze­gezik t-zépeu biztos helyre, az adóhivatalok fölébe. Szóval: ina már nagy a rend Magyarországon! De mit akar hát akkor az öreg Toldi ? Mert az álmok mindig jelentenek valamit. . . (A múlt nyárou is, kérem, libával álmodtam és rö"tön vasárnap meglátogatott a sógornőm, aki még csak leáuy, de már is verseket ír.) Aztán mondják, hogy ne leuue az ember babonás ! Az egész história egyre ott motoszkált a fejemben. Másnap meg akartain mutatni, hogy „uem hagyom maga­mat* • de uem sikerült összevesznem senkivel. Ellenben mindi" az öreg Toldi Miklósról, meg az ő olaszáról el­mélkedtem. Hogy mikor vénüluijkezdett, elhúzódott a bar­langjába egy kis faluba és ott nagyokat ivott. Egyszer azt hallja ho<*y valami kutséber el akarja vinni az ország czime'rét és uiucs aki tőle elvegye, a lapok miud azzal vann ak tel-, hogy a m. kir. reudőrség tehetetlen. De már erre ő is felráudult Budára, hogy megmentse az or­szá* becsületét Hanem az öreg otthon nagyon elhanya­golta rnagá-, már régen nem borotválkozott, a inauchet­tái is piszkosak voltak : sehogysem akartak ráismerni az uri kisasszonyok. Annál uagyobb örömmel fogadták az utczai sihederek. Ugyanis Budán a lovak már abban az idóbeu is angol farkat, viseltek, a Mik ós lovának meg hosszura volt hagyva, hogy egészeu a földet seperte. Ez I a kölyköket valóságos extasisba hozta. Körülfogták a véu

Next

/
Thumbnails
Contents