Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-13 / 50. szám

IV \ I rí V I E> ÍC K." kivül Gelse községtől — Mihálydiban a távolabb eső tanyákról természetbeni fuvar esetleg annak az elöljáróság által megszabott megváltási ára. Szegényeket dij nélkül tartozik ápolni. Felhívatnak mindazok — kik ez állást elnyerni óhajtják, hogy szülésznői oklevelük — eddigi gyakorlatuk és erkölcsi életüket feltüntető okmányokkal ellátott pályázati kérvényüket folyó év deczember hó 26-áig alólirt elöljárósághoz annyival inkább benyújtsák, mivel a később beadott vagy nem a fent irt módon szerelt kérvények a folyó évi deczember hó 27-én d. e. 10 órakor Mihálydi községházánál megejtendő választásnál figyelembe vétetni nem fognak. Kelt Mihálydiban, 1891. november 28-án. Nagy Miklós, kjegyző. Ujfalussy Ferencz, főbiró. Oláhositás. Olvasóink, akik bizonyára megszokták, hogy lapunk e lielyéu vármegyénk helyi érdekű aktuális kérdései lárgyaltassauak, meglepetéssel fogják olvasni e czikkuek czimét, gondolván Erdély nemzetiségi viszonyaira és egy szerencsétlen csikk-íróra, akinek, hogy valamit Írhasson, erre a thémára volt szüksége. Pedig mi uem harangozunk a szomszédfalu halottjának! A harangszó, ha valaki a félrevert harang szavának hallaná, a magunk veszedelmének a figyelmeztetője. A nyiradonyi és szeut-györgy-ábrányi g. k. iskolák tanítóinak és ez egyházak lelkészeinek bűnös, nemzetellenes üzelmeiről kell megint szólanuuk. Ismeretes ez az ügy a közönség előtt. Foglalkoztak véle különböző hatóságok, felköltötte a közérdeklődést s a „Nyírvidék" is mindeu fázisában figyelemmel kisérte Az utolsó hivatalos aktus ez ügyben ama vizsgálat volt, melyet a vármegye közigazgatási bizottsága a maga kebeléből kiküldött deputáció által teljesített, melynek eredményéről — nagyon szomorú eredményéről — a vizsgálatról fölvett jegyzőkönyv közlésével mi is számot adtunk. Következett ezután, hogy a közigazgatási bizottság fölterjesztése alapjáu a közoktatásügyi kormány az illető tanítókat megintette. És most, nem a chauvinísmus elfogultságával de egy hivatalos jelentésnek, a kir. tanfelügyelő urnák a vármegye közigazgatási bizottsága elé terjesztett jelentése alapján koustatálnunk kell, hogy Szabolcsvármegye e két, már megnevezett közsegeben, egy néhány tanitó és pip a közigazgatási hatóság legerélyesebb közbelépése és a törvény által megengedett eszközök igeuybevétele, sót a közoktatásügyi kormány megiutese daczára tovább folytatja nemzet-ellenes üzelmeit. Sót. mint azt a tanfelügyelő ur jelentése mondja, ez a nemzet-ellenes akna-munka, a hatóság beavatkozása óta, még nagyobb erélylyel folytattatik. Tartsunk itt egy kis pauzát! Mert ennek az ügynek ez a része már nem csak a mi dolgunk; megérdemli az általáuos közfigyelmet. * * * A „magyar nemzeti genius" sokat volt emlegetés tárgya a legutóbbi időkben. Mi is ez a nemzeti geuius? Az az erő, mely egy politikailag és geográfiailag meghatározott földterületen lakó embereket „A NYÍR VIDÉK TÁRCZAJA. Katonasor. Vitéai verseset. Tüzes szemű múzsám, pajkos istenasszony, Ihlesd énekemet, hogy kedvre gyulaszszon, Harsogva hirdesse ai egész világnak : Nincs seholse párja a Rodich-bakánsk 1 Hogy is volna párja, eszemadta lelke 1 Nem is anya Bzülte, uem anya nevelte: Más az ó hazája, más a szülőföldje, Egyenest az égből szállott le a földre I Mikor végig sétál a szép váczi utczán, Mosolyog rá minden jóravaló szép lány, — Úgy meg tudja nézni a fehércselédet . . . Nevető galambom véged neked, véged I Hej, de mikor el kell hosszú útra menni, Négy nap járó földre semmit se pihenni, Mikor por nyeli el daliás alakját: Férfiak irigylik, lányok megsiratják 1 Fegyver az oldalán, czakompak a hátán, Mintba a viharnak fellegeit látnám ; Soha annyi lelket, annyi bátorságot I El tudni seperni az egész világot. Hova is ragadtál képzeletem szárnyal Rekruta nótától harsog a kaszárnya, — Az öreg legénység incselkedik véle : Hát füledról a port öcsém nem vernéd le? I Ne bántsd szegény f^jét, zokogjon magába, H»dd öntse bánatát szomorú nótábl ; Hangos ajkán olyau a szomorú nóta, Mintha búgó gerle nyögdelése volua. Kezdi szépen Ussau, kezdi meghatóan, Henne annyi fájó, annyi megható van . . . Szegény édes anya, szegény szeretője — — Hogy el kellett mégis szakadnia tőle! egy bizonyos karakterű kultura megteremtésére és művelésére ösztönszerűleg egyesíti. Az az erő, mely a „Wacht am Rhein" szavára negyven millió németnek hozza dobogásba szivét; az az erő, mely egy nemzeti ügy védelmére, a villamos drót segítsége nélkül talpra állit egy nemzetet; az a szellem, mely nemzeti irókat, művészeket teremt; melynek megnyilatkozását látjuk vagy talán érezzük csak inkább a legutolsó parasztház fakilincsén. . . . * * * Hát Szabolcsban, e par excellence magyar vármegyében a nyiradonyi, és szent-györgy ábrányi g. k. lelkész és tanitó urak nem fognak büntetlenül vétkezhetni a magyar nemzeti genius ellen. Akár milyen formaságokhoz is^van kötve a hivatalos elbánás processusa, s ha nemzetiségi törvényeink túlságos szabadelvüsége nagylelkűsége ideig-óráig kibúvókat euged is nekik, hatóságaink ébersége nem tűri meg a bűnös üzelmek folytatását. Nem tudjuk, szerencsétlen ábráudozók-e az illetők vagy főibérelt ágensek, de annyi bizonyos, hogy amilyen impertinens, épen olyan nevetséges szerepet vállaltak magukra. Mert csak uem hiszik talán komolyan, hogy sikerül nekik elbolouditaui e két község derék magyar népét, ha mindjárt a szószékről vagy az iskola katedrájáról hirdetik is igazságként a maszlagot. Az a vakmerőség azouban, melylyel ez az egynehány ember egy olyan képtelen és csaknem eszelősnek látszó terv keresztülvitelére vállalkozik, hogy ők egy tiszta magyar vármegyében két község tiszta magyar népét nemzetiségéből kiforgassák: megdöbbentő. Mi kép lesznek életképesek gazdasági egyesületeink. Magyarország gazdasági közigazgatása uagy kárát vallja anuak, hogy a közigazgatási törvényjavaslat tárgyalását a jövő országgyűlésre kellett halasztani. E miatt a gazdasági felügyelők intézményéuek megalkotása, melyhez oly sok szép remény fűződik, a jövő országgyU ésro marad s taláu egy-két évvel késleltetve lesz életbeléptetése. A magyar mezőgazdaságra nézve ezt csapásnak tartjuk, inert bizony mindeu erőnket meg kellene feszítőm társadalmi és közigazgatási téreu, hogy már-már elvesztett versenyképességünket a transatlauti verseuynyel szemben elbukni ne engedjük. Ezt pedig csak ugy tehetjük meg, ha a gazdasági haladásra mindeu követ megmozditáuk s felhasználjuk mindazokat az előnyöket, a melyeket az erők egyesítése uyujihat. Nagy feladat vár tehát'a gazdasági egyesületekre, hogy kiragadják a magyar gazdaközöuséget a gazdasági közérdek iráut tanúsított közönyéből. E feladat megoldásánál a gazdasági felUgyelőkuek fog jutni a vezérszerep. De tenni kell valamit addig is, mig a gazdasági felUgyelőkuek fog jutni a vezérszerep. De tenui kell valamit addig is, mig a gazdasági felügyelői iutézmény a közigazgatási uj szervezés keresztül vitele folytáu életbe lesz léptetve. A gazdasági egyesületek tehetik a legtöbbet, ha komolyan veszik hivatásukat. Mindeu gazdasági reformkívánalomnak a gazdasági egyesületekből kellene kiindulni. Az első feladat ez egyleteket minél actióképesebbé tenni. Most a legtöbb egyesület azért uem tesz semmit, mert sem szellemi erőkkel, seui auyagi eszközökkel nem rendelkezik a megkívánt mértékbeu. Mivel pedig a munka erőket az egyesületek is meg kell hogy fizessék s leg alább egy tisztességesen díjazott titkárt kell hogy tartson mindenik, a ki mindeu határozatot előkészít s a meg Aztán kikapian, fellobban) lánggal, Mintba szembe szállna az egész vilaggal . . . Büszke kihívással, pajkos kérkedéssel . . . Hej a ki nem érzi, nem éri fel éízszell Ám a mulatságnak szomotu a vége: Valami belopja magát a szemébe . . . Mintha magán mégis erőt venni", vagy mi : Nem illik legénynek magat úgy elhagyni I Hallgatom és nézem, vagyon benne részein — Banatos panaszát jó magain is érzein ; Jó magam is érzem — belejutok én is bzép uniformisba, hanem azért mégis . . . I Annyi szent, az embert jűl kiadjuszidlják. Sose fe'ejti el katona-rubáj it; Adnak mindenfélét s mindent u javából : Kiveszik az embert minden furmájából. A bakancsnak orra épeu négyukkora Széles, mint a sarka, ez i't a regula, — Ruha csak azért nem kivauja a szabót, Mert minden kis helyet betölt rajta a fit. Hiszen ha jól állna, csak tűrhető lenne, Ám karod és lábad csak úgy lötyög beuue! Hiába vau benned bármily jóakarat, Nem hiszem, bogy bele hiznál száz év alatt. Száz évet emliték, mert biztosra veszem, Hogy ez még akkor is bikaruba leszeu Amint bogy az is már vagy sziz esztendeje . . . Szegéuyuek sohase fogy el az ideje I Bíuja is a bundás: kikapja és hordja, Káplárnak, fílhrernek úgyis van rá gondja ! Hanem az egyéves önkéntes utaknak Orra alá bizony sok paprikát raknak. Urnák csak ur voina, hogyha nem szolgálna, Eünek-fáuak mindig nem lenne szolgája; Egy éves volta is lenne kétségtelen, Ha le nem fülelné egy-két elégtelen. O.; — bogv önkéntesnek minek titulálják : E merő hazugság ritkítja a párját — Hacsak nem azért, ho<y mindent öukényesen Riknak az önkéntes vállára reudeseu. hozott határozatokat a nazdaközönség érdekében életbelépteti; ezért tehát a szellemi erők is a gazdasági egyesületek pénzeszközeitől függnek. Következé>kép a gazda sági egyesületeknek az a legsürgősebb feladatuk, hogy megfelelő pénzeszközökről gondoskodjanak. Igv van ez Németországon is; és ott egész kis irodalmi harcz folyik most azon kérdés felett, hogy inikép lehessen ós kelljen a gazdasági egyesületek pénzeszközeit szaporítani. Gyakran megtörténik, hogy a társad ilmi bajok orvoslásának módját egyik nemzet a másiktól tauulja el. Társadalmi bajnak mondjuk a nagy közönyt, melyet a gazdasági egyesületek szép és kiterjedt hivatásukkal szemben tanúsítanak. A németországi gazdasági egyesületek abban mindenesetre tulteszuek a magyar gazdasági egyesületeken, hogy náluk nincs meg ez a közöny olyan nagy mértékbeu. A német gazdasági egyesületek sokkal sűrűbben tartanak összejöveteleket s a tagok is aránylag sokkal nagyobb száminál vesznek részt az egyesületi összejövetelekben. Euuek lehet köszöuni azt, hogy a gazdasági szövetkezeti ügy Németországban már olyan erőteljesen kifejlődött és olyan sikeresen működik, mig a magyar gazdasági szövetkezetek meg sem alakultak. A sikeres működés egyik főelőfeltétele a megkívánt anyagi eszközök beszerzése Ebbeu a tekiutetben a német gazdasági egyesületek is ép ugy hátra vannak, mint a mi gazdasági egyleteink Sót sokat vitatják most azt a kérdést, hogy mikép lehetne a gazdasági egyesület eszközeit szaporítani. A felhozott javaslatok többjei a következők: Vannak, a kik azt állítják, hogy a gazdasági egye sületek mai berendezése a fix tagdijakkal nem felel meg a gyakorlati életnek, mert az emberek fizetési képessége igen különböző, némelyik könnyen fizethet tízszer annyit ix, miut más s az ilyen gazda rendszerint nagyobb előnyt is huz abból, ha az illető gazdasági egyesület valamely közkívánatomnak érvényt szerez, indokolva is van hát szerintünk, hogy ne legyen fix tagdij, hanem valamely másféle módon vettessenek ki a tagdíjak, vagy hagyassék azok meghatározása az egyes tagokra, hogy ki-ki tehetsége szerint járulván az egyesületi eszközök összeadá sához a gazdag tag többet fi<essen, mint a szegény. Rokon ezzel az eszmével az a másik kívánalom, hogy lépjenek gazdasági kamarák a szabad egyesületek helyére s a kamarák eszközei szereztessenek be adókivetéssel, az ipar- és kereskedelem kamarai adó módjára. Ilauem meglepő, hogy a németek, a kik rendszerint auuyira szeretik a bureaukratisinust, nem nagyon rokonszenveznek ezzel az eszmével, sőt egy haunoverai lap egyenesen károsnak uyilváuitja a gazdasági egyesületeknek kamarákká változtatását s egyebek között a következőket mondja: .Mi uem vagyunk képesek elképzelni azt, hogy a/, ilyeu orgauisatio megtehesse mindazt, a mit a szabid egye-ületek tettek. A gazdasági kamrák igen hamar el fogják veszíteni az érintkezést a kis gazdákkal, főkép, ha utóbiak, minthogy kamarai adótól mentek, a kamarák összetételére semmi befolyást sem nyernek, nem lévén szavazatképesek. Pedig a gazdasági társulásnak éppen az a főczélja, hogy a kisebb gazdák nagy tömegét is bevonják a társulási tevékenységbe." Az eszközöknek adókivetés utján való beszedése is uagy ellenszenvre talál Németországbau s a Haunover'.scher Courier erre vonatkozólag azt mondja, hogy adó kivetés egyesületi czélokra azért indokolatlan, mivel a gazdasági egyesületek a beszedett pénzt rendszerint uem tagjaik érdekébeu és előnyére, hanem á talános közczélokra költik el Ide tartoznak miudazok a törekvések, melyek a kisgazdák oktatására irányulnak és ide'.ariozóuak moudhatuók a socialdemokraták elleni küzdelmet is stb. A dolog természete azt kívánná, hogy a költségeket azok fedezzék, a kiknek érdekébeu az intézkedések történnek; s nem volua helyes a uagy gazdaságok által azokat a költsegeket viseltetni, melyek arra szükségesek, Folytutásn a melléit leten. Kaptam én is puskát, borjut, előírást . . . Ki is allitottam mindenről az írást ; Különösen mégis csákóm jut eszembe, Hogy nyomta hadnagyom uyakig a fejembe. Volt neki érzéke a komikum iránt, Sőt malicziával csinált sok galibát; Csak hordja, viselje a sok uri fajta, Ismerős, idegen badd nevessen rajta I Igaz is, hogy mikor vizitelni mentem, Kaczagva fogadott az éu piczi szentem : • Magából ugyan szép figurát csináltak l« Pedig akkor uem is fordítottam hátat. De hogy beszédem a szómat ne zavarja, Lerukkoltunk szépen a köves udvarra ; Ott kezdődött el az igazi mulatsag, Méltó, hogy mindnyájan figyelve hallgassák . . . Tanultuuk haptákot, jobbra-balra át-ot Kuiet, nieder, laufschritt-et — fogja meg az átok I Káplár és őrmester S'.idott szörnyű módon : • Önkéntes a hasát húzza be, ha moudom 1 Dunimkopf a lábával ue kaszáljon egyre, Ne a jobbot, a balt rugj > ki az egy-re I ... Marsch.. .einsl Herstellt! Hogy mer folyton feleselni? Tökfejében látom nem marad meg semmi I Én magokhoz mostau finoman beszélek, I)e a teremtését, ha addig is é!ek, Kitekerem nyakát mind az önkéntesnek, Ha jól nem csinálják a — vén ezredesnek 1 Önkéntes, hol v.in a kitli egyik gombja ?« • Épeu most esett le !« »Persze azt csak mondja 1« S öt perez múlva újra kiált a fülébe : • Hát a többi gombja uem szakadt-e még le ?« • Még nem le veti vissza az önkéntes erre Boszankodva s taláo nevetne, h i merne, Igy csak csiklandozza ez a czifra dolog S szive haptákban íb szüntelenül dobog. Szüntelenül dobog, de uem a szid iától. — UgyÍ6 kijut abból bóveu egyszer-ináíkor, — Hanem mert te juttál hirtelen eszébe, Kéksze o ti t eb D lom, lelkem fldvóilej* I . . .