Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-22 / 47. szám

„IN Y I K V I 1) í; Ii." Az alkotmány restituálásával 1867-ben visszaállíttatott az 1848-diki tőrvények alapján szervezett minisztérium, az akkor megalkotott reszortjaival és visszaállíttatott az 1848. előtt feudális vármegye, mely 1870-ben nagy átalakuláson ment át, a jutidikumnak elválasztásával a politikumtól; gyökeres reform azonban nem történt. De mert az állami teeudők napról napra fokozottab mértékben igénybe veszik a vármegyei tisztviselők munkaerejét és képességét, és mert manapság a régi vármegye patriarchális bel- és külélete megszűnt és mert a vármegyei tisztviselők az 1883. I. t. cz. alapján az állami tisztviselőkhöz hasonló kvalifikációval bírnak s átlagosan és egyenként véve az állami tisztviselők fizetésénél talán még alacsonyabb javadalmazásban részesülnek : hát bizony midőn a tisztviselők sorsának — általában véve — javításáról van szó s ennek szükségessége elodázhatlanul fölmerül, a vármegyei tisztviselők helyzetéről sem szabad megfeledkeznünk. Mert meg kell gondolni azt, hogy az igy — rosszul javadalmazolt tisztikar gondjaira az ország összes közgazdasági, közművelődési, hadügyi, közreudészeti intézményei vannak rábizva; az ország anyagi jobbléte, szellemi fölvirágoztatása s ami ezeknek érdekében munkával jár, mind az ilyeu csekélyen javadalmazott tisztviselői kar munkás műhelyében készül és általa hajtatik végre. Bámulatos türelem és megnyugvás ez a helyzettel szembeu, remélve a szebb jövőt és álmodozva a jobb sors felől, mely a tisztviselőket mind idáig nyugodni hagyta. De mert az állami költségvetésnek alig elért s ingadozásnak még nagyou is kitett egyensúlyára való tekintettel, alig remélhető jó ideig gyökeres javulás, mélyen lesújtó az, különöseu a vármegyei tisztviselőkre, akiknek partikuláris helyzetüknél fogva még csak az előmenetelre, a fokozatos előléptetésre sincs meg — legnagyobb részöknél — a reménység és alkalom. Nem megdöbbentő állapot-e, hogy kvalifikált tehetséges erők, féli koruk első éveiben rekednek meg ott, honuan többé előmenetelők s ezzel viszonyaik javulása alig remélhető! És sajnosait kell tapasztalnunk, hogy a polgári élet bármely rétegében, háromszoros, sőt négyszeres javadalmazásban részesülnek a magán vagy testületi szolgálatában levő hivatalnokok. Nagy hátránya vau ennek nemcsak társadalmi tekintetből, de legfőbbképen nemzeti szempontból, mert már is közel állunk ahhoz, hogy Magyarországon a tisztviselők és egyéb alkalmazottak kisebb-nagyobb mértékben coelibatusra kárhoztassanak, azon kar. mely hazafias érzésű, művelt fiakat nevel és nevelhetne mindinkább az országnak. Zsibbasztólag hat ez a kifejtendő mu:ikára is és egyik szomorú eredménye, hogy a nymbus, mely 1867. óta a tisztviselői l**rt övezte, évről-évre fogy és pedig leginkább az által, hogy a keresetében és jövedelmeiben megerősödött társadalom mindinkább amerikai módon kezdi embertársait megbecsülni, a szeriut, hogy mennyit ér vagyonilag és ugy találja a helyzetet, hogy a tisztviselői kar egész összeségében apró kis jövedelmével vajmi keveset ér, — már t. i. e felfogás mérlegén. Mert manapság a tisztviselők legnagyobb része nem magán vagyonára támaszkodik, hanem csupán a csekély fizetésre „A NYIR VIDÉK TÁRCZAJA." A nagybesenyöi Iíessenyey-család története. Irt* éa oklevéltárral ellátta Széli Farkas.*) B issenyey György és Pál arciképeivel és hasonmásokkal. Budapest 1890. Dobrowszky és Franké bizománya. Ára 3 írt. Feutirt czim alatt díszesen kiállított nagy uegyedrét alakban, 304 lapnyi terjedelemben 1890. évben jelent meg irodalomtörtónetűuk egyik uj ágát művelő munka és megjelenése idejében ösmertetve volt az ugy a napi sajtó, mint külöuösen szakközlönyeinkbeu. Az ismertetők mindenike a legnagyobb elosmeróssel adózott írójának. Kiemelve lett a raüuek történetirodalmi becse, irályának kristály tisztasága, magyarsága, ezeukivül még a közölt, mintegy 100 darab oklevélnek előnyös közlési mórija is, mely e muukát nemcsak tárgyának alapos megösmeróse tekintetéből, hanem az oklevelek közlési módjánál fogva általábau, tehát a szakközönség részéről más irányban való haszuálhatás tekintetéből is, nagybecsüvé és értékessé teszi. Részünkről ezeukivül külöuösen inegemlitendőnek tartjuk a kiváló érzékre való írói sziuezést, melynek követésénél fogva szerző sem többet uejn mondott, sem kevesebbet, mint a mennyit az olvasó hasonmüvekben sziveseu fogad. Ismerve e munkának kiemelt tulajdonságait, annak illetékesebb helyeu lett méltatása és elösmeróse mellett, e lapok utjáu is ösmertetendőnek tartjuk, hiszen épen tárgyánál s a benne közölt adatoknál fogva vármegyénk előkelő, nemes családai egyikének történetéről lévén beune szó, bennünket Szabolcsvármegye közönségét illet és érdekel legjobban. Vármegy énk nemes családjai egyikéuek *) A debreczeui kir. itéló tábl i tiaíci elnöke. Némileg megnyugtató e helyzettel szemben, hogy a tisztviselők köreiben is mozgalom támadt már országszerte, s remélhető is, hogy igazságos ügyük, mely országos ügy, egyszer valahára meg fog oldatni. Addig is azonban, mig az ügy a szolgálati pragmatika, a nyugdij-kérdés és a fizetése javítása tekintetében törvényhozásilag rendezve lesz, különösen a vármegyei tisztviselők és egyéb alkalmazottak sorsán és helyzetén, ha csak ideiglenesen is, például drágasági pótlék által lehetne és kellene is segíteni, mint az már több helyütt meg is történt. Legújabban Nógrádmegyéből veszszük üy irányú mozgalomnak hirét, a hol a bizottmányi tagok kezdeményezéséből került a drágasági pótlék megszavazása napirendre A vármegye népnevelési viszonyairól. A vármegye kir. tanfelügyelője: Velkey Pál űr, a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén terjesztette elö jelentését a vármegye 1890—91. tanévi népoktatási viszonyairól. A jelentés uevezetesebb számaditait, melyekből népuevelésiviszouyaiukról pedig teljes kép alkotható meg, alább közöljük, nem terjeszkedve ki ezúttal arra, hogy a statisztikai adatok száraz anyagába, a belőlük megvonható tanulságok és okulások kidomboritása által, életet öntsűuk. Szeretuénk, mert nagyobb liaszua leuue, ha a népuevelésnek, e nagy uemzeti ügyuek legközvetlenebb muukásái, a tanítók, lelkészek sorából indítana egyeseket alábbi közlésüuk arra, hogy a hivatalos jeleutés adataiból, összevetve azokat a inindeuuapi élet közvetleuül felfogott tapasztalataival és tanulságaival, vármegyénk speciális népuevelési viszouyaiuak mai állapotát megállapítsák, kidomborítsák, kimutassák a hiányokat, konstatálják a bajokat s valamelyes programmot jelöljeuek meg a jövendő feladataira vonatkozólag. Mert az bizonyos, hogy az élet, a valóság kicsúfolja a chablonokat; s különösen a uépuevelés terén az öutuda tosan kitűzött irányú ós czélu közoktatásügyi politika csak akkor veheti hasznát a uépuevelés ügyére vonatkozó statisztikai adatoknak, ha azok uemcsak épeu hogy rápászoluak a generális kaptafára, hauem kifejezői a uépuevelés admiuisztrácziója tekiutetébeu egységes terület speciális uépueveiósi viszonyainak. Lehetetlen, hogy egy iskolai óv eredményeinek egybegyűjtött és összeállított adatai miudeu tanulság nélkül valók lennének s hogy ezeket a tanulságokat az a sok őr-szem, mely vármegyóuk népnovelési viszonyait figyelemmel kiséri, meg ue lássa, a száraz számokból meg ne vouja. A tanfelügyő úr évi jelentését ebből a szempontból való tanulmányozás czóljából'ajáuljuk a népnevelés hivatott munkásainak figyelmébe. S azt hiszszük, hogy a vármegyénk területin létező tanitó-cgyesületek igen jó és nagy szolgálatot teljesítenének vármegyénk népnevelési ügyének, ha pályadijat tűznének ki évről-évre egy olyan legjobb és legigazabb munka jutalmazására, mely a fentebb elmondottak szerint egy-egy elmúlt iskolai év statisztikai adatait feldolgozva kimutatná ez adatok tanulságait, megjelölné a hiányokat s irányt adna a legközelebbi jövő feladatainak. Ez alkalomszerű megjegyzések utáu közöljük a tanfelügyelői jelentós lényegesebb statisztikai adatait. • * * A taukötelesek száma volt 36,121, még pedig 6—12 éves fiu 13,946, leány 12,857; 13—15 éves fiu 5084, leány 4234. Vallás szeriut: r. k. 9596, g. k. 5813, ev. működéséről és életéről szóló volta mellett azonbau vonatkozásainál fogva egyúttal, miut megyénk közéletére vonatkozó is méltán felkeltheti érdekeltségünket. Mindezeu tulajdonságaival szemben sajnálatos jelenségnek tartjuk, hogy ez országszerte oly általáuos elösmeréssel fogadott mű vármegyénk közönsége részéről eddigelé uem méltattatott az azt megillető ligyelemre. A véletlen szülte körülmény okozta talán, hogy az illető könyvárus által tett nyilatkozat szerint, e megyéből taláu az illető családtagokon kivül 1, moud egy példányban lett e díszesen kiállított, családtörténeti tekintetbeu gazdag tartalmú munka megrendelve. Azért is veszünk alkalmat e körülméuyek megemlítésére, hogy a hasouló müvek iránt érdeklődők figyelmét felhívjuk ! A inü tárgyainak ismertetése czéljából röviden csak azteinlitjük meg,hogy közéletünk szempontjából oly nevezetes Besseuyey eket szerző aSzalók nemzetségből, Mark lomestől származtatja s a leszármazási táblázatot s mintegy 600 évre terjedő időn át oklevelekkel támogatva mutatja ki. Megemlitendőnek tartjuk, hogy szerző szorosau az általa nagy fáradsággal összegyűjtött oklevél adatai uyoináu halad, amelyre bizonyára c ak hosszú évek fárasztó kutatása s oklevél gyűjtése u'áu tehette magát képessé. A Bessenyey-család, mint a muukából megtudjuk, hazáuk legelőbbkelő családjaival állott vérségi és sógorsági rokouságbau. S/iabolcsváraiegye rég: nemes családai közül, hogy többet ue említsek, ily viszonyban voltak a Bessenyeyek a Rozuályi Kunok, Vetésyek, Berczelyek, Gávayak, Löveyek, Ilosvayakkal stb. A család történetében kiváló szerepet vittek s auuak kimagaslóbb alakjai voltak: I. Mihály, ki 1459 —1478. évek között Magyarország alnádora volt, uj adomány és czimer szerzésével emelte családjának fényét és befolyá sát s a pálos jogot is megnyervén, kiváló hatalmi jog gyakorlatával szaporította családjának régi uemesi kiváltságait. VII. Istváu 1583—1600. évek közt vitt hazánk történetében kiváló szerepet, mig 1600. szeptember 18 áu I ref. 14,534, ág, ev. 2280, izr. 3998. Nyelv szeriut: magyar 35,892, tót 224, német 5. Tényleg iskolába járt: elemi népiskolába 12,763 fiu 11,689 leáuy; ismétlő iskolába fiu 3462, leány 3432,' ipariskolába 728 fiu. alsófoku kereskedelmi iskolába Cl' fiu, felső uép és polgári iskolába 81 leáuy; középiskolába (gimuázium és reál) 9—15 éves fiu 318. Vallas szerint iskolába járt: r. k. 8670, g. k. 5144, ev. ref. 13,191. ág. ev. 2147, izr. 3385. Anyanyelv szerint: magyar 32,308 tót 224, német 5. Iskolába nem járt 7697 fiu, 1887 leány' Tényleg iskolába járt 32,537, legalább 8 hónapig 32,537' A tanuláshoz szükséges tankönyvekkel stb. bírt 30,842 tankönyvekkel nem bírt 1695. Elkövetett fél uapi jgazolatlau mulasztás volt 288,032, ebből felmentetett 283,662 büntettetett pénzbirsággal 4370, befolyt bírságpénz 258 frt 9 kr. A 12 éves tanulók közül irni és olvasni tudott 2442. A tantermek száma összesen 361 volt. Iskola volt saját házbau 303, bérházban 10. Természetbeni lakása 340 tanítónak volt, lakbért 7 tanitó kapott. Faiskola volt 177,-iskolakert 231, toruatér 164. A vármegye 136 községe közül 134-ben volt egy vagy több uépiskola, két község tankötelesei más község iskoláiba jártak. Pusztai és tanyai iskola 22 volt. Pusztai vagy tauyai iskola egy sem szűnt meg, ellenben egy uj (a Sima-pusztán) létesíttetett. A népoktatási törvényéletbe léptetése, tehát 1869 óta uj iskolaház 119 épült, 146 tanteremmel. Állami iskola volt 3, községi 12, r. k. 75, g. k. 50 ev. ref. 131, ág. ev. 18. izr. 20, magán iskola 4. Vegyes iskola volt állami 1, községi 9. r. k. 58, g. k. 34, ev. ref. 95. ág. ev. 14, izr. 16, összesen 227. Tisztán fiu iskola volt állami 1, községi 1, r. k. 1. g. k. 8, ev. ref. 18, ág. ev. 2, izr. 2, magán 2, összesen 43; tisztán leány-iskola: állami 1, községi 2, r. k. 8, g. k. 8, ev. ref. 18, ág. ev. 2, izr. 2, magán 2, összesen 43. Ismétlő tanfolyam volt: iparos tauoncz iskola 241, alsó fokú keresk. isk. 1. Uj iskola a mult év folyamán a Sima pusztán, Gáváu, Ibráuybau és Ilalászbau létesült. Az összes iskolákbau a tanítás uyelve a magyar volt. A tanítók száma volt: állami 8, községi 13, r. k. 82, g. k. 51, ev. ref. 139, ág. ev. 23, izr. 24, magántauitó 7, összesen 347, képesített 324, nem képesített 23, rendes tanitó 321, segéd tanitó 26, férfi 328. nő 19. Az összes iskolák bevétele voltkészpénzben 80,218 frt, szolgálmányok pénzértekében 83,686 frt. Iskolai czélokra szolgáló ingatlanok becsértéke 640,919 frt volt, 36,841 frt évi jövedelemmel. Tőkepénz-vagyou 122,393 frt, kamatjövedelem 6636 frt. Taudijból befolyt 27,019 frt, állami segélyből 6273 frt, községi segélyből 10,681 frt, egyházi segélyből 74,762 frt, egyéb forrásokból 1666 frt, összesen 163,904 frt. A kiadás volt: rendes tauitók fizetésére 138,883 frt, segéd-tanítóknak 5078 frt fűtés, tisztogatás javításokra 10,055 frt, tantermek fölszerelésére 899 frt, szegény tanulók segélyezésére 583 frt, vásárlás, építkezés, tőkésítésre 5534 frt, vegyes kiadás 2872 frt, összes kiadás 163.904 frt. A ref. papi-egylet pályázata. Mult számunkban jeleztük, hogy a felső szabolcsi ev. ref. papi egylet az 1790/91-iki XXVI. t. cz. százados évfordulója alkalmával tartandó egyházi beszédre pályázatott hirdetett. A pályázaudók elbíráltattak. A bíráló bizottság által felvett jegyzőkönyvet sikerült megkapnunk, melyet egész terjedelmében alább közlünk. Jegyzőkönyv. Felvétetett Xy.-Bátorban, az 1891 évi nov. 20-ik napján a f. szabolcsi papi egylet által az 1790/91iki százados emlékűnneji megünneplésére kitűzött pályamunkák elbírálására vonatkozólag. Jelen voltak: Vitéz Mihály elnök, Lukács Ödön cs Görömbey Péter bíráló bizottsági tagok. Miudennek előtt örömmel jegyezzük meg, hogy a pályázat, daczára a rövid időuek, eredménydusnak mondható, auieuuyibeu 8 pályamunka érkezett a kitűzött határidőre, melyek kisebb-uagyobb tekintetben a mértékűek megfelelnek. Folytatása a mellékleten. Mihály vajda ellen vivott miriszlói ütközetben, miut a hadba szállott erdélyi nemesség vezére, szenvedett hősi halált. Apor Péternek az egykorú nagy Istváuuak kiemelését tárgyazó erre vonatkozó versezete is közölve van a uiűbeu: • Lengyel király vala a Báthory István, Báthory Andrással holt meg Apor István, Mirisziónál veszett Bessenyey István, Székely Mojzessel pedig Becski István.« Különösen vármegyéuk közéletében nevezetesebb ténykedésének emlékét hagyta hátra V. Mihály, 1652—1645. években szabolcsi alispán. Felső Szabolcsvármegyének bizonyára több előkelő tagjaival részes volt a Wesselényi összeesküvésben 1. Zsigmond előbbinek fia, Tökölynek majd Rákóczy Ferencznek volt udvarmestere, a kötetben közölve van iniudkét fejedelemnek hozzá irott bizalmas jellegű levele Tökölyi Nicodemiábau kelt levelébeu irja: „Szegény lbranyi László uramnak a Uuuán tul való elesését — az miut kegyelmed irja — száuakozással értettük." I. Zsigmond ezeukivül 1703-bau szabolcsi alispáu, kisvárdai kapitány, majd kurucz lovas ezredes volt, akitől többek közt Károlyi Sándor generálishoz intézett számtalau levelet közöl szerzőnk, melynek adatai élénk világot vetnek Rákóczy Ferencz hadainak sok viszontagságaira és szükségére. E levelek feltüutetik egyúttal Zsidmouduak különböző lielyekeu való táborozását s hídi működését is. Fia VI. László sziutén a nemzeti szabadság zászlaja alatt, a treneséniütközetben 1708. évbeu lelte halálát stb. Erre vonatkozással irja Bessenyey Zsigmond Károlyi Sánderiiak: „Excelleutiáduak nagy alázatosan megvallom, én udvarhoz nem mentem szegény édes ham esetén való megkeserittetósem miatt stb."Ezredéuek miként lett ellátására világot vetnek eme sorai: .írhatom nagyságodnak alázatosan : sárga tökkel él a hadam, könnyebben szenveduök, ha idegen országban voluáuk, miuden goudviseletlensóg nem iuiputáltatik Barauyayuak Krucsay Mártontól stb. — Pedig at