Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-04 / 40. szám

„(\ v i tt v i i> í: it." — Nyir-Bátorban megalakult az országos vörös kereszt egylet fiókja. Elnökök lettek: Mikolay Lajosné és Vay István. Alelnökök: dr. Boldizsár Iiuréné és Csákáuyi Győző. Jegyző: Fuchs Ferencz. Péuztáruok : Szálkái Emil. Orvos: dr. Boldizsár Imre. Ügyvéd: Djme Ignácz. Választmányi tagok: Geucsy Albertné, Pscherer JOzsefué, özv. Jármy Elekné, Orosz Miklósué, Vozáry Ilezsőné, Vay Jánosné, Maudel Dazsőné, Mandel Béláué, Márkus Antal, Várallyay Ferencz, Péehy Béla,Truszka István, Tatos Lajos, Rácz Bertalan, Hatvani Tál, Szilágyi Béla. Az egyletnek már számos tagja van, a főérdem Vay István főszolgabíró uré, ki mindent elkövetett az egylet megalakulása körül. — A debreCZcn-nyiregyháza-esap-ungvári törvényhatósági közút szabolcsmegyei szakaszának 9961 frt 23 krral előirányzott folytatólagos és kőből való kiépítésére az alispáni hivatalnál Nyíregyházán szeptember 21-én megtartott árlejtésen a következők ajánlkoztak u. m.: Reichmanu Ármin debreczeni válalkozó 5 százalék áremeléssel; Hirsch Ignácz debreczeui vállalkozó 10 százalék áremeléssel és Schwarz Salamon szálkái vállalkozó 16 százalék áremeléssel. Egyik ajánlatot sem fogadták el, hauem az eredményt ujabb intézkedés végett, a vár megyei közigazgatási bizottsághoz jelentik be. — A „Szabolcsiuegyci agarász-társulat" rendes évi közgyűlését f. év november hó 8 áu este 9 órakor Nyíregyházán az ,Európa" szállodában tartja: ugyauakkor agarak beiratása a szokásos sorshúzás megejtéséig, mely alkalomra csupáu az agarász-társusat részvényes tagjai, kéretnek a megjelenésre. Dij 400 frt értékben ; tét 5 frt, illetve 15 frt. November hó 9 én délelőtt agarászatok lesznek a nagy kállói tarlókon, délután 6 órakor pedig társas ebéd s utána táuczestély. — A helybeli kir. ügyészség f. évi harmadik negyedi Ügyforgalmi és tevékeuységi kimutatása szeriül julius 1-től szeptember 30 ig összesen 2603 beadvány érkezett melyből csupán 13 drb maradt elintézetlenül október 1 ére. — Rabló-támadás. A kisvárdai járás főszolga birájáuak az alispáni hivatalhoz küldött jelentése szerint e hó 1-sején Kiss János karászi lakost, a gyulaházi szőllők alatt három rabló megtámadta s 5 frt peuzétöl megfosztotta. Ugyan ezek a rablók Karászbau özv. Sebestyén Ferenczné és Leska Jánosné házába is betörést kíséreltek meg. — Műkedvelői előadás. Az iparos ifjak önképző egylete javára igen jól sikerült műkedvelői >ziui előadás volt vasárnap este a csizmadia színben. Előadták a „Veres hajú" népszínművet s a szereplök valóban szép és egybevágó előadást produkáltak, melyet az egybegyűli szép közönség élvezettel hallgatott meg. Külöuösen kitün tek Zomborszki Erzsike, Feczer Jánosné, Moldványi Irma, Pásztor János (reudező), Makiári Bertalan, Szokol Gyula és Szabó Mihály. A szini előadás után táncz következett. — Hálátlan cseléd. Belfy Mihály helybeli gazdaember a mult év őszén cselédül fogadta magához Ma gyar Terézt, ki is hűségeseu viselvéu magát gazdája iránt, ez szemet hunyt még arra is, hogy Magyar Teréz Tóth Mihály nevű szeretőjének is helyt adott a lakásban. Magyar Teréz meg is hálálta a gazdája jószivüsé gét, mennyiben annak távollétében a mult ev októbei 22 én a szekrényét feltörte, s abból 45 frt készpénzt s 10 frt értékű fehérnemüeket ellopott s megszökve, szeretőjével a lopott pénzt s fehérnemüek árát közösen elköltötték és a büutetéstől való félelmükben össze vissza csavarogtak. A csendőrség azoubau augusztus 27-én Thasson letartóztatta okét, s folyó hó 1 en tar totta meg ügyükben a kir. trvszék a végtárgyalást, mely alkalommal Magyar Terézt lopás büntette miatt 8 hónapi börtönre, Tóth Mihályt pedig orgazdaság vétsége miatt 2 hónapi fegyházra ítélte. Az ítéletben vádlottak s Ilrabovszky Aurél kir. alügyész megnyugodván az azonnal jogerőre emelkedett. kinek messzeható tervei a kis leány személyébeu voltak összpontosulva: odahelyezték egész tekintélyűket a kis makranczos „czukroskáin" lábai alá, hadd legyen puha a salaj a kis talpaknak. A cselédség finom izlés szeriut volt összeválogatva, a melyiknek arczulata pedig kiállhatatlau lett a kis zsarnok szemei előtt, vagy vigyázatlauul kiszalasztott őszinte szó miatt baragot vont magára, rögtön elbocsáttatott. Hja! nagy distauczia egy született főúri sarj ós egy plebejus között A rózsakorát átélt gouvernante, kinek fejében kötet számra szaporodtak a keserű élettapasztalatők, szemet hunyt a kis fajvirág csínjaira; emlekezetben tartván amaz ismert közmondást: hallgatni arany. A mosolygó alázatos kertész kész volt a legnagyobb neheztelést venni árva fejére, de a kis úrnő pusztításait, melyekben az egész vandalismussal járt el, el nem árulta volna soha. Hiába! a kenyér, az a sovány kenyér jó az éhe* szájba. A többi szolgálatot tévő nép számba sem jött; páriák voltak, kiknek meghajtott derékkal kellett a paraucsot teljesíteni. M'ig a vén dajka is, kiuek arcza a család szolgálatában ráuczosodott meg, kikereste ruhá jának azt a részét, hol uem fáj a csók, mit lopva odanyom. Ez a hódolat s dedelgetés kisérte át Szerénát a gyermekéveken keresztül, hogy az élet másik szakában meghozza keserű gyümölcsei!. Azokat saját magának kellett leszakasztani az élet fájáról s megízlelni, hogy aztán uuottá váljék tőlük az élet. Pedig mily szép az élet, kivált az ifjú korban, mikor minden csak dalról s szerelemről beszél, mikor az ábrándok tarka képei inegnépesitik a magányt s édes, boldogító álmokká szövődnek össze. Szeréna is elérte ezt a kort, s szivébe miut, virágos kertbe a pillangó, beröppeut oda a szerelem. Talán csak szeszély volt imádtatui, szerettetni, ki tudna egy ifjú leány szivvilágában otthonos lenni. A tavasz még el sem hullatta virágait, midőn a méltóságos mama óhajtása teljesülve lett. A főúri családfa ágai büszkén fonódtak össze egy másikkal, melynek törzse messze benyúlt a letűnt századokba. — Bűnjelek árverése. Fegyverek, ruhák s más lopott jószágok, régi bűntényeknek a törvényszék kezeibeu hagyott tanúi kerültek árverés alá a héten a törvényszék kis üdvarán. Egész halom guba, czizma, czipí, selyemkendő, vászon : az annak idején híres kótaji tolvaj banda szedte össze ezt a sok holmit vásárokon s nyiregy házi üzletekben. Egy szép mívű kis uickl-revolver, szinte játékszernek látszik, pedig embert öltek vele. Miuden napi és érdekes büntörténetek emiekei. — Vásár után. A folyó évi márczius 7-én Nyíregyházán tartott országos vásárról az Éles Ferencz demecseri lakos szekerén együtt mentek haza Demecser féle Vida Károly, Éles István és Gatyás Sándor demecseri lakosok s a szekérbe fogott lovakat tulajdonosuk, Éles Ferencz hajtotta. Habár a vásárou a tebernákban már kellő mennyi ségii szeszes italt bekebeleztek is, de még is czélszerünek tartották a saját jóvoltukból, de meg hogy a lovak is pihenjenek, valamenuyi útba eső csárdánál megállani s néhány liter borral magukat a további fáradalmakra megerősíteni. Ezen erősitgetés kifolyása lett aztán az, hogy a teljesen berúgott társaság s köztük a lovat hajtó tulajdonos Éles Ferencz inkább a uótázásra, mint a lovak hajtására gondolt s a lovak közzé eresztve a gyeplőt, danolás mellett értek el Demecser alá, hol az Éles Ferencz ostoi csapásai folytán megvadult lovak a töltésről a Lónyay-csaloruába fordították a szekeret az egész berúgott társasággal együtt. É'es István. Gatyás Sáudor és Éles Fei encz a csatorua vizében vett korai fürdő józanító hatása következtében szerencsésen partra vergődtek, de Vida Károly, kire a felfordult szekér reá zuhant s a vízbe leszólítva tartotia, nem menekülhetett meg s csak órák múlva húzták ki holttestét a csatorna vizéből. Et ügyben e hó 30 áu tartott tárgyalást a kir. tszék Kovács Istváu kir. tszéki biró miut helyettes tauácseluök vezetése alatt s a goudatlau fuvarozó Éles Ferenczet a tkb. 290 § hu ötköző gondatlanságból elkövetett emberölés vétség miatt három havi fogházra Ítélte, mely ítélet elleu a vádlott, valamint Szedlák Mihály kir. alügyész felebbezést jelentettek be. — Elitélt tolvajok. Nevető Mihály és Borsodi Mihály t.-polgári napszamosoknak nagyon zokon esett az, hogy keresményükből uem futotta a korcsinázási költség. Ezen segíteni volt tehát a legfőbb gondjuk és vágyuk s elhatározták, hogy Veinberger Póier t.-polgári lakostól veszuek fel egy kis, kölcsönt, ennek tudta és akarata nélkül. A folyó évi márczius hónap egy sötét éjszakáján, látogatásukat előre nem tudatva el is mentek a mag táljához s ott a szelelő lyukon bebújva 4 izbeni sikeres műtéttel 100 frt értékű zabot kezeltek el. A kis törvény szék előtt szeptember 30 áu kellett számolniok manipuiatiojaikért J s e kis törvéuyszék mindkét betörőt fejenként 2—2 évi fegyház és 5 évi hivatal vesztés és politikai jog felfüggesztésre Ítélte. — A versengés régé. Küiömb munkás embernek tartotta magát Fekete Ferencz rohodi lakos a vele együtt dolgozó Helmecei Ignácz napszámos társánál, a mitől azután Rohodon ez évi ápril 4 én elénk szóváltás kelet kezett közöttük, mert uem akart egyik sem a másiknak elsőbbseget engedni. A vitát llelmeczi Ignácz ugy vélte czélszerünek befejezni, hogy kapájával ugy főbe koliutotta Feketét, miszerint az 30 napig az ágybau elmélkedett arról, hogy talán mégis Helmrczi a jobb munkás ember. A kir. tszék Helineczi Iguáczot a btk 301 § ba ütköző súlyos testi sértés büntette, miatt a számos euyhitő körül mények figyelembe vételével két hónapi börtönre Ítélte, mely isélet azonnal jogerőre emelkedett. — Gazdasági és műszaki haladás iránt érdek lódó művelt közönség figyelmét a kezdődő évnegyed alkalmából felhívjuk a 14 év óta fennálló Gazdasági Mérnök czimü közérdekű gazdasági és műszaki hetilapra, különösen kiemelvén hogy a Gazdasági Mérnök nem elvont elméleti fejtegetéseket, de oly gyakorlati közle ményeket tartalmaz, a melyek a gazdaság terén minden kor haszounal értékesíthetők s ezek mellett általános érdekű czikkeket és közleményeket. De a házaséletet vajmi ritkán aranyozzák meg a fényes -czimerek és ősi családfák! A boldogság tova tűnik, mint csalfa napsugár onuau, hol a kölcsönös szeretet hiányzik. Az ifjú házaspár megtette a nászutat. Itália derült ege ott látta arczáikon a boldogság fényét s a szerelmet ; a zajos Páris látta őket, mint egymásuak turbékoló gerlepárt. hauem az ősi fészekben már egy kissé nyomott hangulatbau tértek vissza. S/.eréna ugyanis elővette nyugalomba helyezet t fegyverét, a szeszélyt, s megkisérlé vele az első támadást de a férj akaraterején megtört a kísérlet. E/. jeladás volt a harcira. A harcz azután tartott négy évig, belészámitva a kevés fegyeruyugvást, aztán megkötötték az örök békét s uj otthonba költöztek, oda a park fái közzé, hol a cziprusok susogják csendes éjszakákon nekik, milyen az eltévesztett életút. Dö az örök béke még messze volt s addig a nemesszivü ferjuek a pokol minden gyötrelmeit át kellett szenvedni. Talán a szeszélyes nő is oly mértékben szenvedett ki tudja ? A családi viharos jelenetek egymást érték nap nap után, melyekre a nő bő anyagot szolgáltatott, s melyet a férj nem nézhetett behuuyt szemmel, anélkül, hogy nevére, becsületére szenyfolt ne tapadjon. Egy téli estén szintén ilyen kellemetlen eset, adta elő magát, mely végzetessé vált mindkettőjökre. Szeréna, férjével a bálba volt, hol annak eléggé alkalma volt tapasztalni, miben keres kárpótlást a nő, ha a házasélet rá nézve teljesen unott. Az a kihívó kaczérkodás, melyet a boldogtalan asszony ott férje szemeláttára véghezvitt, előkészité azt a drámát, mely aztáu később lejátszódott. Komor hangulutok közt kisérte haza nejét a bálból. Nem tett neki szemrehányást, szivébe rejté a fájdalmat. Néhány nap múlva hangversenyt tartott egy jó hirü művész a városban s Szeréna lázas gyorsasággal k"s/ült toilettejével, nehogy a sokat ígérő mulatságról, elkéssen, s midőn a komorua rendbe hozta öltözetét Irodalom. Előfizetési felhívás „Az Egri Egyházmegyei Papok Az Irodalmi Téren" cz. munkára. Megőrizni azok emlékét, kik kisebb-nagyobb mértékben hozzájárulnak az általános műveltség templomának felépítéséhez: kötelesség; kétszeres kötelesség pedig akkor ha ezen nagyszerű épület az irodalom nemes irányában és a vallásossággal karöltve haladó nagy eszmék művelésében birja alapját. Ezeken az alapokon emelkedtek fel a tudományok ós művészetek legragyogóbb, legizmosabb és századokra, de lehet mondani évezredekre kiható alkotásai. Mert a kath. egyház és papjai a tudományokat mindig szerették, bölcsőjükben ápoltták, növekedésűkben istápolták és a szellemi barátságot, melyet velük kötöttek, uem mondták fel egy pillanatra sem. A tudománynak, az ismeretterjesztésnek, a nemesebb irányú irodalmi működésnek barátjait óhajtottam bemutatni, midőn elhatázoztam, hogy az egri egyházmegye, illetve most már főegyházmegye mindazon elhunyt és még élő tagjainak rövid életrajzát, irodalmi munkálkodásuk feltüntetésével egybeállítom, kik kisebb vagy nagyobb müvekkel örökítették meg nevöket az egyházmegye történetének lapjain. Azok emlékének lesz tehát e könyv szentelve, elismerést nyújtva az élőknek is, kik a nagyterjedelmü és dicső multu egyházmegye területén magasztos papi hivatásuk mellett a tudományok művelésében kerestek és keresnek örömet és nemes szórakozást leiküknek, folyton szemeik előtt tartva a .könyvek könyv" ének a kötelesség sziuzetével biró szavait: „Labia sacerdotis custodiuut scíentiam." A nagy és alkotó erők mellett, a szellemi óriások közt fog találkozni a szives olvasó olyanok nevével is, kik csak itt ott és csak néha néha megjelent ^értekezéseikkel engedték sejteni, hogy munkálkodásuk csekélysége nem tehetségük hiányára vezethető vissza, hanem arra, hogy lelkipásztori muukálkodásuk igénybe vette összes erejöket. De kis müveikben is felcsillannak az eszmék gyöugyei, melyeket nem volt szabad figyelmen kívül hagynom munkám teljességének rovására. Porszemek alkotják elvégre is az egész épületet és a legszerényebb virágnak is megvan a maga létezési joga a legdíszesebb kertben is. Az Ambrosovszkyak. Bakócsok, Balássyak, Batthám iak, Benőtik, Danielikek, Erdódyek, Eszterházyak, Fischerek, Fuchsok, Foltinok, Frangepáuok, Imrék, Ipolyiak, Kaudrák, Kis Jánosok, Kovácsok, Louovicsok, Mindszentiek, Oláhok, Orosz Ádámok, Pájerek, Pergerek, Porubszkyak, Pyrkerek, Roskoványiak. Szegedyek, Szepessyek, Tárkáuyiak, Telekessyek, Tittelek és Verancsicsok mellett, mintegy háromszáz irodalommal foglalkozó egyént fogok bemutatni, kik a nagyok irányát megértve eszmékben gazdag kisebb munkáikkal szinte serényen és hasznosan inuakálkodtak ós munkálkodnak az irodalom tágas mezején. Nagy elméknél hosszasabban időztem, tanulmányozva eletöket, jellemöket és alkotásaikat, mig a kisebbeknél csak arra törekedtem, hogy nevök, mely a becsületes munkával úgyszólván egybeforrt, ne merüljön a feledés annyi sok érdemet elnyelő tengerébe. Munkám azonnal meg fog jelenni, mihelyt elégséges számú előfizető jelentkezik. A 18—20 ives gyűjteménynek ára 1 frt 60 kr. lesz. Bolti ára magasabb. Az előfizetési pénzt kérem hozzám (Eger lyceum) küldeni. A Főtisztelendő Papságuak az érdeklődő közönségnek szives pártfogását kéri. Egeiben, 1891. Szent Mihály napján hazafiúi tisztelettel: Koncz Ákos, középisk. oki. hittanár, belvárosi kitelemzó férjéhez küldé jelenteni, miként készen van az indulásra. Kevés vártattva belépett a férj. — Asszonyom ön a hangversenyre szándékszik menni? — kérdé s halvány arcza lángba borult. — S mi különös van abban ? — Az, hogy én önnek megtiltom az elmenetelt! — Öu ? . . . és mi jogon ? — A férj jogán, érti asszonyom ?! A szeszélyes asszony megdöbbenve tekintett halvány férjére, ki még eddig ilyen modorban nem szólt hozzá de ismét fellobogott a vágy szivében szeszélyeskedni, uralkodni. Nevetséges erőszakoskodás! Ön uram nem tilthat áltól el engem, amit én megakarok tenni! adieu! ... — Szeréna ne tegye magát boldogtalanná! — szólt kérő hangon a férj a távozui készülőhöz. — Már is az vagyok s önuel nem is leszek boldog soha! — hangzott vissza az előszobából. — Legyen ugy! . . . — suttogá a lesújtott férfi. Éjfélre járt az idő, midőn Szeréna visszatért a hangversenyről s hogy megmutassa teljes függetlenségét, uóhány udvarlónak megengedte, hogy hazakísérjék. Éppen a kapu ivezete alatt gördült be a kocsi, migőu erős pisztolydurranás hangzott ki a férj szobájából. A cselédség mire betörte a bezárt ajtót a szerencsétlen férfi szive megszűnt dobogni, csak nyitva maradt szemei tekintettek vádlólag az őrjöngő teremtésre, ki kétségbeesve futkosott a vérrel befecskendezett szobában. + * * Éjjelenkint, midőn miudeu elcsendesedett, láttak a kastélybeli cselédek egy fekete alakot végig suhanni a hársak között s babonás féleleinmei suttogták, hogy az a meghalt ur lelke, aki kísérteni jár fel a sírból. Pedig az egy halvány, megtört asszony volt, ki minden éjjel megtette az utat a fekete obeliszkhet vezekleni bűnéért, mig a kiuzó önvád ki nem apasztá az utolsó könnycseppet is szeméből s oda nem fektető a cziprusok albája. k. I,