Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1891-09-13 / 37. szám
,1* I 11 I D fc K." A közegészségügy Nyíregyházán. 47 pro mille! A vármegye főorvosának a közigazgatási bizottság elé terjesztett legutóbbi jelentése szerint augusztus bavában ez a szám mutatja a halálozási arányszámot Nyíregyházán. S tegyük hozzá mindjárt, hogy ez a 47-es szám uem kivételes állapotot jelent, melyet taláu a nagy bőségnek, a gyümölcssaisou befolyásának kellene tulajdonitanunk, hanem — minden abnormitása daczára is — a normális viszonyokat jelző helyzet Nyíregyházán. Az egészségügyi statisztika adatai szerint pedig ez a 47-es szám a legrosszabb halálozási viszonyokat jelenti. A legmagosabb fokú patriotizmus sem lehet annyira elfogult, hogy ez a 47-es numerus gondolkozóba ne ejtse. S ez a patriotusmus bizonyára nem terjedhet odáig, hogy szemet hunyjon konstatált tények előtt, annál kevésbbé, mert e konstatálás őszinteségéhez s jóindulatához semmi kétség nem férhet. Ez a 47-es szám, ismételjük, nem valamelyes rendkívüli körülmények eredménye. Semmiféle járvány vagy ragályos betegség nem járult hozzá ebez a rossz eredményhez. A meglevő egészségügyi szervezet is hiveu teljesítette kötelességét, aunyira lelkiismeretesen, hogy — miut azt éppen a vármegyei főorvos jelentéséből is tudjuk, a mult hónapban egyetlen hólyagos himlő esetének fölmerülésére a városi tiszti orvos a legerélyesebb iutézkedéseket foganatosította s ezekkel meg is akadályozta e ragályos betegség tovább terjedését. A bajnak, t. i. a város rossz egészségügyi viszonyainak a magyarázatát nem ilyen időleges, átmeneti okokban kell keresni, s a hatóságnak, ha eredményhez akar jutni, arra kell törekedni, hogy az állandó és általános okokat, melyek a rossz egészségügyi viszonyokat megteremtik, fölismerje és aztán megszüntesse. Ezek az általános okok meglehetősen konstatálva vaunak és ismeretesek. A talaj, melyen Nyíregyháza város épül, terjeszkedik: inpregálva vau. Ez az egyik fő ok. A másik, ennek egyik következménye: hogy a város lakossága ennek az inpregnált talajnak a vizét iszsza. Nagy és nehéz feladat az adott viszonyokuak az egészségügyre való veszedelmes befolyását ellensúlyozni, de elodázhatlan s immáron fölismert kötelessége a város képviseletének, hogy nagy arányú és rohamos fejlődésünkhöz mérten — amit idáig elhanyagoltunk — a közegészségügyi érdekek ellátásáról is gondoskodjék. A hatóságnak, a város vezetőinek kötelessége, hogy a foganatosítandó közegészségügyi intézkedések tervét és koncepcióját megállapítsa. Egyszerre minden és minden vonalon nem történhet meg, de — ahogy például utczáiuk szabályozásának tervét — a későbbi jövendő számára — megállapítottuk, épen úgy csinálhatunk tervezetet, programmot a közegészségügy feladatainak is, amely szerint azokat mi s az utánunk következő nemzedékek teljesíteni fogják. A feladatoknak ilyen tervszerű megállapítása mellett, — hogy e szükségességnek praktikus példájára hivatkozzunk — nem fog megtörténhetni az, hogy feltöltsünk homokkal, piszokkal egy olyan utczát (legújabban az orosi-utczát), melyet már a legközelebbi jövőben föltétlenül csatornázni kell, mielőtt A NYÍR VIDÉK TÁRCZÁJA," Két nap Yelenczében. Gyönyörű szép reggel volt, midőn Milánóból vonatunk kirobogott felső Olaszország sikságaiu át Velencze felé. Útitársaim miudegyike saját gondolataival volt elfoglalva és igy magamra hagyatva éu is elmerültem a csodaszép tájék nézésében. Milánó és Velencze között gyönyörű vidék terül el. A távoli hegyek oldalairól nagyszerű várak és villák néznek le a síkságra, a hol a kisebb nagyobb táblákra felosztott veteményes földek eper és szederfákkal vaunak körülültetve. Az egyes táblák mellett vizfogó csatornák vannak, melylyel a szorgalmas olasz földmivelő megöntözi a szom jas földet es igy ez folyton a legelevenebb zöld színben ragyog. A szőlő sem ű^y termeltetik itt miut uáluuk, hanem a venyige fárol-fára láucz alakjában függ. Utunk Magenta, Solferino és Verona mellett vitt el, mely városokhoz oly sok emlék fűződik és melyekről a kiszolgált katonák oly sokat tuduak beszélni. Maj I a Garda tó vize csillámlik szemünkbe és üzi el szomorú gondolatainkat. A távol kék ködében jéghegyek látszanak, melyek csaknem elvesznek a láthatár szélén és melyekről nem tudhatni, hogy vajjou csakugyan hegyek e vagy csak összepontosult felhők, mig közelünkben a gyönyörű tó partjáu a deli uövéuyzet díszlik és virul. A lég telve vau kellemes illattal és az ember egy bűbájos világba érzi magát átvarázsolva. . . . Ezalatt vonatunk egyre halad a messze elterülő sikságou tovább. Végre egy nagy töltéshez érünk, melyen átrobogva, vonatunk megáll és mink a velenczei iudó házban vagyuuk. ezt a csatornázást — a feltöltés előtt sokkal kevesebb költséggel, foganatosítanánk. A közegészségügyi intézkedések foganatosításának okosan és megfontoltan megállapított tervére föltétlenül szükségünk van. A foltozással, toldozással semmire sem megyünk, s magunknak is, az utánunk következőknek is sok ezreket takarítunk meg, ha az esetről-esetre való, kapkodó, tervuélküli, de mégis nagyon költséges hatósági intézkedések helyett, egy egybehívott szaktanácskozmány meggondolt tervezete szerint állapítjuk meg közegészségügyi teendőink s azok végrehajtásának sorrendjét. A vármegye kőzöuségknek határozata, melylyel Nyíregyháza város képviselete bizonyos közegészségügyi teendők teljesítésére fölhivatott, igeu jó alkalom arra, hogy egy ilyen szaktanácskozmány, a közegészségügyi teendők s azok adminisztrálásának nagy és általános tervének megállapítására összehivassék. \ * * Lapunk egy helybeli előfizetője a következő sorok közlését kéri tőlünk: Tekintetes szerkesztő úr! Több miut két hete már, hogy a városnál előjegyzést tettem arra nézve, hogy egy pöczegödör tisztító géphez jussak, udvaromban az árnyékszéknek kiürítése végett Türelmesen vártam mostanáig — hiába stb. A panaszos levél írója képviseleti tag lévén, leghelyesebben teszi, ha indítványozni fogja a képviseleti gyűlésén, hogy ezek a pöcze-gödör tisztító gépek kellő számban szereztessenek be, mert az a három darab, ami most van (6—8 hektoliter űrtartalommal egyenkint) csakugyan nem elégséges arra, hogy az ebbeli szükségletnek megfeleljen. * * * Kaptunk még egy másik levelet is; ez is ide tartozik. A levél irója az orosi utczán lakik, s lapunk utján kívánja felhívni a hatóság figyelmét arra a körülményre, hogy az uj börtön épületnek, illetőleg lakóinak mindeu szennye, piszka a bujdosi árokba ürittetik ki, folytonos s már is mutatkozó veszedelmére az azon tájékon lakóknak. Megnyugtathatjuk a levél iróját azzal a közleményünkkel, bogy ezzel a kérdéssel a vármegye közigazgatási bizottsága is foglalkozott a héten, csütörtökön tartott ülésén s tanácskozásának eredménye, hogy az igazságügyi ministerhez felirat fog intéztetni, miszerint az uj börtönépület berendezésének ez a hibája kostatáltassék és megszűntettessék. • * Befejezésül még csak annyit, hogy egészségügyi bajaink, hiányaink teljes föltárása érdekében szívesen nyitunk tért egyes, habár aprólékosnak látszó közléseknek is. Haladjnnk a korral. Nincs okosabb ember a világon, mint aki az időhöz, a kor igényeihez, a körülmény vas szigorához tud bölcsen és helyesen alkalmazkodui. Az ilyen ember talpa alatt a föld aunyira uem tud megreudűlni, hogy porba ömöljék, mert mindenkor tud magán észszerűen segíteni. E törvény uralkodik a társadalom miuden osztálya fe'ett, mert ninc9 oly kiváltságos ember, ki önmaga képezne egy egészet, különválva a többitől seuki uem élhet. Azt hiszem azonban, hogy a társadalom egy munkása sincs oly eróseu kihiva a kor követelményeihez való Midőn kiszálottuuk én is köszöntöttem Veleuczót, azon várost, mely hajdan csaknem fél Európát uralta ós a melyben a rettegett tizek tanácsa vitte a döutő szerepet: „Üdvöz légy pompás Velencze! A teuger örök ifjú és szép leánya! Légy üdvözölve a száraz földről jövő magyar vándor által is!" Tovább inonologizálni azonban már uem volt időnk, mert a gondolák és bárkák egész serege vett körül minket s a különféle vendéglők portásai nagy lármával csalogattak szállódáikba. Mink azonbau már előre rendeltüuk szobákat a Szt.-Márkus térhez közellevő Hotel Bauerban, mely Velencze első ratigu vendéglőihez tartozik. Miután ide gondolákon megérkeztünk megebédel tünk és mivel már késő volt, a Márkús-tóreu levő fényes kirakatokat néztük csak meg é3 egy térzenét végig hallgatva aludni tértünk. Másnap már korán fenn voltunk, és vezetőt fogadva először a dogé palotát uéztük meg, mely méltó képviselője a büszke arisztokracziai köztársaságnak és fejedelmi pompája és méltóságával bizonyos rejtélyes varázst gyakorol a nézőre. A dogé palota a 15. század elején épült. Alsó részét szóles oszlopos folyósó környezi. A főbejárat felső karzatának 9 ik és 10 ik oszlopa veres márványból van és ezek között hirdették ki a halálos Ítéleteket, mit a büuös a bitófához láuczolva hallgatott. A bejárattal szemben vau az úgynevezett arany lépcső, a melyen a legöregebb tanácsnok koronázta meg az uj dogét. Aljáu Neptuin és Mars szobrai találhatók. Az első emeleti folyósón hires veleuczei művészek és dogók mellszobrai fehérlenek és a titkos feladásokat elnyelő oroszlánszájak nyomai láthatók, melyeknek fejeit utóbb a nép bosszúja letördelé. Az arany lépcsőt, a melyre egykor csak nobili (velenczei nemes) léphetett, most már minden ember alkalmazkodás végett, mint a főldmives, mert terme akkor nyújt bő jutalmat, ha azt a közszükségériet OdrötT vagyis a mit termel, azt kapva-kapják. Ezt az igazságot azonban a mi mezőgazdáink uem akarják elismerni. Maradnak a régi uton, az elav U| t szokások mellett, igy aztán sokszor megtörténik, ho 2y termeléseik nyakukon vesznek, vagy potom áron ve t et e getik el, a mi által előttük inség és nyomorúság áll A mezőgazdának a korral kell haladni minden téren melyet munkásságával elfoglal, erősen figyelő és alkaü mazkodó erővel, szorgalommal kell működnie, hogy bol" dogulhasson maga és családja. Nézzük csak a mostani állapotot. Minden legelőt felszántanak s vetik a magot. Vajj 0Q gondoluak-e a megnemesitésre? Bizony nem, a legtöbb ember igy szól: „buza — buza, vetettem már ocsút s szép búzát arattam, mert hát az időjárás a gazda" És ezen elfogultság ellen nehéz küzdeni, pedig a magnemesités a gazda kötelessége. Oda kell hatni, hogy ne 73—75 kilós búzát, de 80—81 kilós aczélos 'búzát termeljünk, ha a talaj erre magában véve alkalmatlan trágyázás, művelés által közeledjünk a czél felé. S ha már annyira szeretjük vetni a földet, a gaboua mellett adjunk tért az ipari növényeknek is. Vagyis — nézzünk szét mit keresnek? iái szükséges? Erre azt mondja a gazda: ,hát hogy tudhatom én azt, hiszen mindig nem járhatok a piaezra." — Igaz, de hát azért vau a szakirodalom, hogy erről tájékozza az embert. Pl. az olaj és szövésre szükséges növények annyira el vannak hanyagolva, hogy hazánk szükségét jórészben a külföldről szerzi be. A gazdálkodás ikertestvére a gyáripar. — Erre nincs a magyar embernek érzóke. Vaunak nagybirtokosok is, de hogy ezek a nyerstermeivény feldolgozására s ezért gyárak állítására áldoztok volna, nem mondhatjuk. Pedig biztos jövedelmet a mezőgazdaság csak a gyáriparral együtt való működéssel biztosithat. Gőzmalmok, enyv-, keményítő-, olaj-, szövőgyár oh! mily kevés van hazánkbban. Czukor-, sör-, eczet-, maghántó gyáraink is csak néhol-néhol emelik fel füstölgő kéményeiket. Ez baj, — ez veszedelem. Haladjunk a korral, egyik kezüukkel fogjuk az ekeszarvát, másikkal építsünk gyárakat, ugy jövedelmünk fedezni fogja a mai kor drága igényeit. Vessen számot magával minden birtokos, dolgozó mezőgazda s jövedelmének egy bizonyos százalékát fordítsa gyárakat épitő részvényekbe, akkor Magyarország nem nyers termelő oiszág, más előrehaladott államok kész zsákmánya leend, de elfogja foglalni helyét a nemzetgazdaság terén és piaezokat teremt, hódit s megtartani is képes lesz. Ezen a mostani nagy bajon sem a kormány, sem a sok vasútépítés nem segíthet, ha a gazdaközönség tétlenül hever. A nagy világpiaezokat csak a korral haladó, eleven, pezsgő, számító és körülnéző okszerű gazdálkodás foglalhatja el, tarthat fent, elégíthet ki. Ezt értse meg mindenki és saját körében megfelelően rendezkedjék be. Meg kell figyelni a gazdának a közönség igéuyét s a szeriut kell gazdasági rendszerét alkalmazni, akkor túltermeléstől félui nem lehet. De ezt a józan ész szülte tanácsot sokan feledik s mennek hang után. Az okszerű gazdászat fóelve, minél kisebb területen minél nagyobb jövedelmet mutatni elő s a gazdászat mindeu ágát a lehetőség korlátai között gyakorolui. A befektetésekben, melyek a gazdaság érdekeit szolgálják, nem fukarkodni. Im ezekkel az elvekkel homlokegyenest látjuk állani a gazdaközönséget. Terjeszkedik ereje fölött, feltör minden talpalatnyi földet, hogy magot termeljen, állatait szűk istállóba szorítja s egyoldalú működése a legnagyobb szerencsétlenségbe sodorja. A befektetésektől irtózik, a nyers termény feldolgozására nincs kedve, egyszóval az okszerű gazdálkodás elveit lábbal tiporja. Állattenyésztésünkben is, elhibázott gazdasági rendszerüukuél fogva, hanyatlás állott be. Az alföldi marhagulyák, ridegcsordák, juhnyájak, a felső-vidéki kecskeuyájak, a tul a dunai diszuócsordák, a hires lóménesek, Folytatása a mellékleten. tapossa. Az udvar közepén 2 réz víztartó áll. Az arany lépcsőtől balra a Szt.-Márk könyvtárba lépünk, mely 100,000 kötetet és 5000 kéziratot számlál Ezen könyvtár a nagy tanácsteremben van, mely legnagyobb az egész dogé palotában. Oldalai ós teteje a köztársaság fónypoutjait dicsőítő remek képekkel vannak boritva, a régi Velencze legjobb festőitől, mintTintoretto,Paolo,Veronete, Basseno stb. Midőn ide beléptünk, jobbra a világ legnagyobb olajfestménye tűnik fel szemünkbe. ,A paradicsom* Tintorettotól (Szélessége 74 láb, mag. 30) Ezen a festményen a művész állítólag 4 évig dolgozott. Itt láthatók továbbá a dógék arczképei is egymás mellett. Egy kép azonban üres és feketére festett alapján e szavak olvashatók: „Hic est locus Mariui Falieri decapitati pro criininibus." (Ez itt a helye a honárulás bűne miatt lefejezett Marino Falieronak.) A terem egyik roppant nagy ablakából fenséges kilátás nyilik a lagunákra. A könyvtár mellett van a szavazó terem, melyben a dogék arezképcsarnokáuak folytatása ós befejezése látható, csupán a 7 elsőnek az aiczképe hiányzik. Itt van Tintorettónak egy másik igen nagy képe „Az utolsó Ítélet, a hol a művész fiatal nejét négy alakban örökítette meg. Iunen a régiségek muzeumába jutunk, ahol antik márványszobrok és csoportozatok vannak. Mellette van egy terem, ahol a dogék pajzsaikat és fegyvereiket, tartották. Itt látható jelenleg az utolsó dogé hadi fövege üveg alatt. Továbbá egy földgömb 1460 ból, az akkor ismert világ részekkel és egy fából metszett török földgömb 1559-ből Ettől balra van a tizek tanácsának előterme, gyóntató székkel és a vallató bírák fedett páholyával. Most következik a rettegett tizek tanácsának fterme, hol annyi ember élete felett törtek pálezát. A tetőről néhány Napoleon által I'árisba vitt kép hiányzik. A kis
