Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-16 / 33. szám

Melléklet a „INTyirvidék" 1891. 33-ik siámáhor. sikeréből ineg fog lehetni vonni a mértéket arra nézve, hogy mennyiben van Nyíregyházán olyan városiasan fejlett közélet, hogy abban a különböző igények kielégítést nyerve, a különböző elemek egyesülhessenek. Ha ez meg van, akkor a népünnepély, melynek rendezésébe ilyen nagyszabású alapon csakis e hitet táplálva lehetett belemenni — biztos sikerre számithat. Az első kísérlet ez annak demonstrálására, hogy Nyíregyháza csakugyan jelentős váró*, nemcsak azért, mert központja a vármegyének, székhelye különböző állami hivataloknak, nemcsak ipari és kereskedelmi fejlettsége szerint, hanem hogy társadalmi tekintetben is van olyan városiasan fejlett közélete, hogy biztosítani tudja egy nagyszabású népünnepély sikerét programmjának nagy tarkaságával és sokféleségével s ami a népünnepély jellegét megadja, a résztvevő közönség nagy tömegeinek jelenléte által. A rendezőség a nagy feladathoz mért buzgalommal és leleményességgel teljesítette idáig feladatát s mi reméljük, hogy a népünnepélyen együtt lesz Nyíregyháza és a vidék egész közönsége! Az aratás. Búza-, gabonakereszteket takarít a gazda, száz- meg százezer munkás sürög-forog odakiut a mezőkön, Magyarország gazdaközöusége learatott. Nagyfontosságú időszak ez minálunk. Termelő állam vagyunk még első sorbau, mindeu aratás tehát iniutegy bepillantás a jövőbe, melylyel elég tisztán láthatjuk, hogy jót, avagy rosszat hoz-e majd reánk az eszteudő; a gazdaközönség helyzetének, jövő sorfának meglehetős hű fotográfiája ez; ha rosz volt a termés, nagyou szomorú lesz a kép, a melyet látuuk, ha jobb, egy kevéssé derültebb, de valami ragyogó ekkor sem, mert különösen az utóbbi időbeu, a mint mondják: nagyou „megnehezült az idők járása felettünk !" Az alföld gondolkozó ősmagyar népe a gabouaneiuüeket egy közös uévvel „életnek" nevezi. Sok őserő és eredetiség van ebbeu a szóban és egy végtelen uagy igazság. Valóban „élet" kérdés reánk nézve: a jó aratás! Az ideii nem mondhatjuk ilyennek! Magyarország gazdaközönségét ebbeu az évbeu tenger csapás látogatta meg. A hosszas tél, a tavaszi árviz, ragya, köd, rozsda s az ember einlekezet óta uem látott jégverés, sok vidék lakóiuk reméuységét tette töukre. A pár héttel ezelőtti forró, száraz uapok megszorították a búza szemét, legalább 5—10 perczenttel csökkeutették értékét. Egyébként is csak közép termést remélhetünk, a inely, mert a mostani aratás előtti uapok meglehetős kedvezők voltak, a statisztika hozzávetőleges számítása szerint 45—50 millió hektolitert eredményez majd búzában. De kivétel uélkül miuden európai országból panasz érkezik a termés mennyisége ellen. Oroszország más esztendőben 100—150 milió hektoliter gabouát szállítót külföldre s most elég lesz saját szükségletét fédezui; sőt ott már is az ínség jelei mutatkoznak, miért a gabona kivitelt egészen meg kell szüntetnie, vagy uagyou szük határok közé szorítani, a vámot pedig okvetlenül leszállítja a kormány. Német,-Angolés Olaszországnak szintén uagy bevitelre lesz majd szükségük. Egyedül a mesés termés hírével dicsekvő Amerika az —• feltéve ha az aratáshoz kötött féuyes teméuyek ott beütnek, — mely abban a helyzetben lesz, hogy Európa szüktéglelét fedezze. Valami bővilágra tehát nem számíthatunk a következő esztendőben. Tavaszi veteméuyeink ugyan jól állauak, sok barátnője jeleuléte pedig esi lapítani fogja azou nagy mérvű és érthetetlen izgatottságot, mit. férje látása idézett elő, kit mi rögtöu ide hivatjuk Lipcséből. Most Emma volt megrémülve, azt hitte, hogy nem hallott jól, hevesen s a legnagyobb csodálkozással mondta a következő szavakat; — Mit mond ön? az őruagyué? a barátuémnak a férje — és ön azt állítja, hogy itt vau? — Igen, azt állítom, de most már kezdem uem érteni a dolgot — mondta a doktor, kiuek türelme inár elfogyott. — Nem tartja ön természetesnek, ha egy megsebesült asszony férjének sürgönyöznek s ha az a hívásnak enged? Bodits tanár ur vállalkozott rá, hogy Snitzel őrnagyot értesiti, ó rögtöu ide sietett, mint mi azt vártuk tőle. Miért csodálkozik ezen a természetes dolgon annyira kisasszony ? A nélkül, hogy e megjegyzést figyelembe vette volna, élénkeu kérdezte Etntna: — Honnan ismerték ezt a nevet? maga barátnőm mondta? — Persze, hogy ó mondta a tauár urnák, ki vele utazott, — válaszolt a tauár türelmetlenül — külöuben mondhatom önuek kisasszony, nekem ez az egész dolog nagyon különösnek tűnik fel. Ilyen viszontlátás házas társak között, mikor az egyik a haláltorkából menekült, miudkettőjüknél az a rettenetes rémület gyermekeik említésénél — ezeknek uiucs rendben a szalmájuk! Kü löuben ez nem tartozik reám — tette hozzá boszusan, s indult kifelé. Emma ós Ilona pár pillanatig egymásra néztek, végre az első szája körül hamiskás mosolylyal szólt az orvoshoz: — Szabad arra kérnem, hogy rövid időre magunkra hagyjon barátnőmmel. Teljes tisz elettel hajlok meg tudománya előtt, de ez esetben azt hiszem, jobb orvos leszek, csodát fog látni. Olyan hamisan nézett ez alatt rá, hogy a doktor megfogta kezét: — No jól van, az ilyeu szép kartársnak sziveseu átengedem a tért, végezze dolgát jól. vidék, különösen a felsőbb helyeken, ezzel pótolja majd rosz aratását. Kivitelré való búzánk azonban még lesz elég. Az amerikai export lenyomta gaboua árainkat, a mult években meg jó termésünk is volt, igy a raktárak még nem üresek, hozzá adva még az idei középtennés feleslegét, még tisztességes mennyiséggel vehetünk részt a világpiaezon. A magyar gazdának, — de azt hiszszük másnak is, — legfőbb érdeke tehát abban fekszik, hogy csekély terinőkét jól értékesítse. Amerikával, fájdalom, ez idő szerint aligha versenyezhetünk A dús teuyészetü, óstermS föld évről-évre mesés gazdagon ontja az áldást s bár a magyar liszt és búza mindenkor kiállja az amerikaival a versenyt, naprólnapra jobbau elnyom beunünket óriási exportálásával. Az európii államok ugyauis egymás iránti kicsinyes féltékenykedésből a tulcsigázott védvámok chiuai falával veszik körül magukat; természetes azért, hogy a nehézkes vén Európát, mely jövő nagyságát még mindég a talpig fel fegyverkezés s a gyilkoló eszközök tökéiyesbitésében látja, könnyű szerrel leigázza a fiatal, ravasz, vállalkozó szellemű Amerika. Ó a védvámok magasságát legfeljebb megmosolyogja, mert neki a mi helyzetünkhöz képest potom kevésbe kerül a termény előállítása s mégis óriási terméseket produkál évről-évre s ezzel a reugetek masszával aztán úgyszólván agyon nyomja egé-z Európa termelő közönségét. Utóbbi időbeu ugyan feleszméltek már az egyes államok. Az uj kereskedelmi szerződésektől sok jót várhatunk. S különösen örömmel kell üdvözölni a magyar gazdaközönséguek Baross Gábor vasút államosítási politikáját s uj szállítási zóna rendszerét. Mert a Becs más nevezetesebb forgalmi ponttal összekötő vasutak megváltásával ott is felszabadul a magyar gazdaközönség a szállítás drágaságának lidércz nyomásától s bizonyára még nagyobb piacz leeud megnyitva búzatermésünk számára. Valóban a leghelyesebb közgazdasági politika: oly olcsó szállítási módozatokat nyújtani a belföldi terményeknek, hogy azok a drága előállítási s többszörös vámköltségek daczára is ne kerüljenek sokkal többe a bevitelre szoruló államokuak, mint az ott produkált termény. Csak igy versenyezhetünk félelmes vetélytársunk Amerikával, egyébként pedig, gazdaközöuségüuk okvetle uül a tönk szélére jut, mert kivitelre még a legnagyobb termés idején is csak akkor számithatunk, ha lépést tuduuk tartani más termelő államok gabna áraival. Drágábbért ugyauis nem adhatjuk terményeinket, mint mások, mert akkor nem veszik; nagyon természetes azért, hogy a drága szállítási költség a gazdák érdekei uek rovására megy, — s a tiszta hasznot úgyszólván kiveszi zsebükből. S ha már a gazdaközöuség helyzetének javítását czélzó módozatok felsorolásával foglalkozunk, — nem állhatjuk meg, hogy közöuségüuk figyelmét egyikét dologra fel ne hívjuk. Az idei csapásos eszteudő, külöuöseu a temérdek jégverés, kell, hogy goudoudolkozóba ejtse az illetekes köröket; az itt-ott éhhaláluak kitett lakosság nyomora gyors cselekvést parancsol. Igyekezni kell azért a kormánynak a gazdaközöuséget megmenteni, a ineunyire lehet, az időjárás változó szeszélyének következményeitől. Be kell hozni a már sürgetett kötelező állami tűzkár-biztosítás mellett, a kötelező jégkár elleni biztosítást is, vagy még az utóbbit inkább Nagy goudtól szabadul meg ez által az ország szegényebb lakossága, mert kenyere örökre biztosítva lesz. Örömmel üdvözöljük kormányunkat a termelők érdekein könnyíteni akaró törekvéseiért; a magyar gazdaközöuséget pedig kitartásra buzdítjuk a mostani meleg napok alatt ós bár elismerjük, hogy egyes vidékek sokat szenvedtek az időjárás viszontagságai miatt, de azért feuueu hirdetjük, hogy még nincsen okunk a kétségbeesésre, mert ezentúl hisszük, hogy üdvös politika mellett, a mit elvesztünk a vámon, megnyerjük majd a réven! — - Még egyet orvos ur, ne bánjon nagyon szigorúan a szegény őruagygyal, később mogbánuá ezt s nagy elégtételt kellene szolgáltatnia — szólt Emma nevetve — éu is megyek rögtöu, csak arra kérem, addig ne szóljon semmit ittlétemről. Alig záródott be az ajtó a doktor utáu, egymás nyakába borult a kél, barátnő s kaczagás és sírás között mondott el ntiudent Ilona, mi vele reggel óta történt; az utazási, az érdekes ismeretséget és a hazugságot következményeivel. Emma ments meg eugem — fejezte be hosszas gyóuását — az egész kellemetlenségnek te vagy az oka, most már légy rajta, hogy az őrnagy eltávozzék, azért mindenekelőtt világosisd fel Bidits tauárt — zavarral fordult a másik oldalra — mondj el neki mindent egé szeu nyíltan; elviselhetetlen lenue rám nézve, ha e férfi félreösmerne. — Te, te! — fenyegette Emmi — ez előbbi fekszik ugy látszik leginkább sziveden! Vigasztalódj, fel fogom éu őt világosítani tniudenről és egyúttal magam eugesztelési áldozatul felajánlom, mert az már világos előttem, hogy te a derék őrnagyot kezeddel ajándékozod meg lovagias hallgatásáért. Most nevetett Ilona először újra szivéből. — Hogy is ue! azt hiszem megelégelte velem, de hogy lenue az, ha te venuéd át e szerepet, nos mit gondolsz te okos Emma? — Pajkosan nézett barátnőjére, ez pedig a kezére ütött s igy szólt: ._ Ugy látom, te inár megint az én régi Ilonám vagy, hála Istennek érte! De az Isten szerelméért — kiáltott fel — fecsegésüuk között elfeledem, milyen szörnyű helyzetben hagytam el a szegény őrnagyot; én lelkiismeretlen teremtés, megtudtam feledkezui ígéretemről, hogy mindjárt visszamegy-'k! Megcsókolta barátnőjét és kiment, Ilona megkonynyebbülteu lélegzett fel s hátradőlt a nyugágyou ; ábrán dosan tekintett ki az ablak előtt levő zöld lombikra és ajakáu boldog mosoly játszott. ÚJDONSÁGOK. — A vármegye rendkívüli közgyűlése. Szabolcsvármegye közönségé e hó 28-dikán reggel 9 órakor a nagyteremben közgyűlést tart. — A harmadik árvaszéki ülnöki s az árvaszéki jegyzői állások szervezéset, illetőleg véglegesítését a vármegye közönsége elhatározván, e határozat jóváhagvás végett folterjesztetett a belügyminiszterbe/. Á napokban jött le a vármegyéhez e határozatra a belügyminiszter leirata, mely szerint az uj állások szervezése, a közigazgatás közeli államosításának, tehát esy uj rendezésnek küszöbén uem volt jóváhagyható. Kállay András főispán úr őméltósága, bejeleutvéu e miniszteri leiratot a várinegvé közigazgatási bizottságának e hó 13 dikán tartott ülésén, indítványozta, hogy — a közigazgatás államosításának kérdésében beállott ujabb fordulatra való tekintettel, mely szerint a reform végrehajtása bizonytalan időre elodázottuak tekinthető, a vármegye tegyen ujabb lépeseket a két uj állás rendszeresítésének eugedélyezése érdekében, még pedig ugy. hogy a közigazgat isi bizottság tegyen ily értelemben a legközelebbi köz-yú éshez előterjesztést. A bizottság az indítványt elfogadta. — Áthelyezés. A vallás és közoktatásügyi minis/ ter Laczkó Károly és Jaszencsák Károly nagy kállói fóreáliskolai tauárokat a szentesi gimnáziumhoz hilyez'e át, — Zsinati képviselők választása. Az ev reform, egyház f. évi deczember 5-én országos zsinatot fog tartani Budapesten, melyre az egyház már a kir. felség enged • >vt megkapta. E zsinatra egyházmegyénként választják a képviselőket lélekszám alapján. A felső-szabolcsi e. megyében ilyen zsinati képviselőkül megválasztattak egyli ízi részről Lukács Ödön esperes s Gcncsy Albert országgyűlési kép viselő e. m gondnok, miut világi képviselő. I'ótk• • pvi selőül Görömbei Péter nagj kállói lelkész e. m. tanáébiró, mint egyházi, a világi részről Ujfalussy Béla Jármy Miklós uj szavazás alá bocsáttattak. — A vármegye mult havi egészségügyi viszonyairól, dr. Jósa András távol levén, dr. Trajtler Somu tett a közigazgatasi bizottság előtt jelentést. A jelentés szerint a mult hóban (159 ember halt meg a varmegyében, mig junius hóuapbau csak 543 — A l'első-tiszavidéki gazdasági egyesület igazgató választmánya e hó 12-én a vármegyeház nagytermében ülést tartott. A tárgysorozatou többek között a máirégen tervezett aratógép versen) ügye állott, mire uézve elhatároztatott, hogy tekintettel az országos magyar gazd. egylettől érkezett kedvező válaszra, ezen verseuy jövőre Szabolcsmegye területén és Nyíregyházához közel okvetlenül inegtartatik. A teuyészmarh i vasúti szállítására nézve fenáll már huzamosabb idő ó a egy oly tarifa, mely egyébb szállítmányokhoz viszonyítva, jóval olcsóbb szállítást biztosit, ezeu előnyuyel szemben azonban hátrány képez azou körülmény, hogy minálunk, eltérőleg a külföldi ebbeli szabályoktól, tenyészni a rha is, tnelyuek miuél gyorsabb továbbítása igeu fontos kérdés, eddig csak tehervouattal szállíttatik. A választmány tehát ezeu szabály megváltoztatása iránt a magas minisztériumhoz kérvényt fog intézni. A tárgysorozat főpoutját azonban a titkár választás képezte. Szentkirályi János titkár tudniillik, a ki már régebben betegeskedik, ezeu betegség által hivatala betöltésére utoljára képtelen lett, és igy egy uj titkár választása szükségessé vált. Rövid tanácskozás után a választmány ezeu tiszttel Louis Fcdor urat véglegesen bizta meg, a ki a hivatalos teendőket különben is már 5 hónapon keresztül mint helyettes teljesítette. — A választás azon jogos és méltányos kikötéssel történt, hogy az uj titkár, mint külföldi születésű, egy év alatt, a magyar állampolgárságot magának megszerezni köteles. Azon kérvény felől, mit Szentkirályi János úr évi járadék vagy végkielégítés megszavazása iránt, benyújtott, a választmány csak következő ülésében fog határozni, s azon körülmény, hogy a volt titkár az egyesület érdekeit majdnem 10 evig híuégeseu képviselte és hogy munkaképteleusege nem önhibája, de betegség következinéuye, mindenesetre és méltányosan fog tekintetbe vétetni. A barátnők beszélgetése alatt a mellékszobában a tanár és az őrnagy között heves szóváltás volt s már közel voltak ahhoz, hogy tettlegességre kerüljön a dolog. A legkimeletleuebb kifejezéseket használta a tanár az állítólagos férj elleuébeu neje iránt tanúsított kozü uyössége és hidegsége miatt. Daczára, hogy az őrnagy tudta, hogy ez az úr tévedésben van, mégis ke/.dé már megsokalni hevességét. Ő is indulatba jött, mert ha mind igaz is lenne, a mit Bodits állit, mit törődik ő - az egészen idegen — az ó házassági kellemetlenségeivel. Meglehetős goromba válasza: „ez uem tarlozik önre!" a tauárt csak mégis nagyobb indulatb.i hozta, mindég hevesebb lett szóváltásuk, s az őruagy mírazin a pontban állott, hogy uagyou is goroinbi legyen, midőu az ajtó megnyílt s a doktor Emmával belépett. Bodits hozzá sietett s megragadta jobb kezét: Hála Istennek, hogy itt vau, beszéljen lelkére barátnője férjének ! — Barátnője? — kiáltott az őrnagy és megfogta balkezét. — Mindeu áron felvilágosítást kérek, vagy bele bolondulok ebbe a rejtelyes történetbe! Vidám nevetésbe tört ki E'inna s hamisan nézett hol az egyikre, hol a másikra. — tanár úr, őruagy úr — szólt magát kecsesen meghajtva, — mindenek előtt engedjék meg, hoay a mentő angyal magát — mint Veren Emmít— bemutassa, legkedvesebb barátnőjét a szép sebesültnek, ki miatt amint észre veszem heves szóváltás folyt önök között. — Boc-ássou meg — szakította félbe hevesen a tauár, a szörnyű izgatotságban, — elfeledtük magunkat bemutatni, — végezte be az őrnagy. — Ez nem is szükséges, mivel épen most jövök Ilonától s igy az urak nevei ösmerősök előttem. Az öné — fordult hamisan a tanárhoz — természetesen már uagyou régen, még egy ilyeu tapasztalatlan, prózai lény, a minő én vagyok, is tud valamit a híres utazóról. Az öuét azonban — fordult az őrnagyhoz csintalan mosolylyal, — e költői csengésű uevet ma hallom először.