Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-02 / 31. szám

„IV Y I K V I Ü É K." í Az összes töltés-emelés és csatorna-munkákra előirányozva lett: 756,755 frt 62 kr, kifizetendő pedig: 917,518 „ 72 „ Többlet: 160,763 frt 10 kr. Az előirányzati tételek még az autonom közgyűlés előtt indultak meg s szolgáltak kölcsönmegszavazási alapul. Majd a miniszteri biztosság idejében emelkedtek az előirányzatok, s vétetett uj kölcsön. Most be van fejezve a munka, tehát lássuk meg, hogyan áll a társulat a végfizetésekkel. A piros füzetek tanúsága szerint kifizetendő még: Tiszai töltés emeléseért .... 101,270 frt 86 kr Lónyai csatorna töltéseért . . . 33,410 „ 50 „ Karász stb. csatornahálózatáért . . 7744 „ 40 „ Együtt: 142^425 frt 76 kr. Most már vegyük elő a zárszámadást indokolásával együtt, a midőn kitűnik hogy: Pénzmaradvány 1891. évre . . . 137,018 frt 20 kr. Fedezeudők, (csak a nagyobb tételek) 1. 2.600000kölcsönaunuitáshátráuya 15,916 frt 47 kr, 2. 917,000 „ „ „ 12,619 „ 42 „ 3. Tisza-töltés emelési dijhátránya 105.442 , 58 „ 4. Lónyai csatorna emelési dijhátránya 30,626 „ 16 „ 5. Karász stb. csatorna hálózatáért 7958 „51 „ Együtt: 172,562 frt 14 kr. Tehát egyenleghiány: 34,943 frt 94 kr. Hogy csak ennyi, azért a jótállást nem vállalom el. A társulat vagyoni állapotát a zárszámadás, vagy a piros könyvek nem mutatják. De hát elég ebből ennyi! Annyi bizonyos, hogy a társulat jelenlegi adóssága 3,867,000 frt. Ebez jön az évi fenntartási költség, legkevesebb 60,000 frtuak 6% tőkéje, egy milió foriutbau. így lesz az összes teher : 4,867,000 frt. Ha már most ezt a terhet elosztjuk azon 101,000 hold földre, melyből áll az érdekeltség birtoka, látható, hogy átlagban, néhány kr. hijjáu, 50 frt jut holdanként. S most jön a kouverzió! Kevesbbiti-e a terhet? Vagy a deficzit fedezésére ujabb kölcsönt rejt magában! Az igazgatói jelentés majd miudent elintéz. íme az interim tényei, a miut a kiadott fűzetek előadják. Ki láthatja ezekből a kormánybiztosság végét ? Ki láthatja ezekből a társulat nagykorúságára jutásának határidejét? Annyi bizonyos, hogy igy kényelmesebb a társulat helyzete, midőn egyedüli kötelessége a tudomásul vétel. No meg a fizetés! . . ,,—" A magyar főiskolák ifjúságának válasza Románia egyetemi ifjusay emlekiratara. E 64 oldalra irt válasz méltó főiskolánk ifjúságához ugy a kidolgozás tudományos színvonalát, mint a benue kifejezett komoly megfontolt, nem szenvedély sugtlta hangulatot tekintve. XII. pontban utasítja vissza a vádakat, melyeket a félrevezetett és mesékkel táplálkozó romániai ifjúság uemzetünk elleu világgá küldött. Az I. p

v a bevezetést tartalmazza történeti visszapillautsssal. A II. p. összegezi a vádakat s nem követi — igen helyesen! — a vádak czáfolásáuak szóuoki mó íját, hisz akkor rhethorikai figurákba beleveszhetett volna, vagy kevésbbé lett volna megérthető az igazság, unuek feltüutetése e könyv feladata, hauem adja az állapotok hű rajzát a multbau és jelenben; ismerteti a törvényekét, melyek nem egy faj, hanem az összes lakosok érdekében hozattak, mégpedig: a III. p. a rend és miveltseg kérdésével foglalkozik, azért főleg, mert az emlékirat ugy tünteti fel Magyarországot, mint a nyugati miveltség terjedésének gátját, Romániát pedig miut annak terjesz tőjét, előharczosát a keleten, A múlt hagyományaira építve kimutatja a válasz, hogy hazánk uem gátja, sót paizsa volt a nyugati miveltséguek kun, tatár, török, stb. pusztításokkal szemben százakkal előbb, miut Romáuia létezett volna; megőrizte ós biztosította az egyéni szabadságot összes lakosainak a kor szelleméhez képest oly időbeu is, mikor az az európai többi államokban eltiporva lenni, avagy legalábbis szunyadni látszott. Lehetetlen itt nem utalnunk az 1562-ben, épen a szerintök elnyomott részen: Erdélyben, Tordáu tartott országgyűlés határozatára, melyben kimondatott az egyéni és vadássz tbadság, századokkal megelőzve a többi államokat, a mivelt nyugatot is. A IV. p. rámutat a tévelygésre, ámításra, mely által a romániai ifjúság elcsábíttatott; rámutat azon párt cselszövéuyeire, mely Magyarországon okvetlen Románia irrideutát azar szervezni, kimutatja, hogy azon 25 magyarországi vármegyében, mely az Emlékirathoz csatolt térképen oláh lakosokkal s igy Romániához tartozaudónak vau feltüntetve „5.009.121 lélek közül csak 2.392,525, tehát uem egészen 48

u/„ beszéli az oláh nyelvet.* De e megyéket azon felül hogy a lakosság túlnyomó része magyar és más — nem oláh — ajkú, multjok, jeleu állapotuk teljesen Magyarországhoz csatolják; a lakosság nem kívánja, hogy egy kapaszkodó oláh párt tévutaira vezettessék; de ha ez történnék is, hova lenne az a túlnyomó magyar lakosság, mely e területek átengedésével hazátlanná válnék! Ily politikai absurdum csak az absurditásból táplálkozó, józan gondolkozást nélkülöző, féktelenségébeu is csapongó, irridentisták fejében jöhetett létre, kiknek a romániai ifjúság oly szépen felült. Az V. p. a mult hagyományai alapján kimutatja, hogy az elszakadás az oláh lakosságuak soha szándéka nem volt;aHoraés Kloska-lázadás czélja nem az elszakadás volt, hauem a földesúri kényszer megszüntetése, földesúr pedig egyaráut volt oláh is, magyar is; kimutatja, hogy a politikai niteu czioval bíró 48-ki oláh mozgalomnak sem ez volt czélja; vezetőik sem kívánták a nép, a nemzet függetlenitését; sőt ellenkezőleg az ausztriai soldatesca zsoldjába szegődtek — nemzetüket cserbehagyva — akkor, mikor, a magyarság meg levén törve, uemzetüuk érdekében tehettek volna valamit. S midőn a reactio a magyar nemzet vezetőit számkivetésbé, börtönbe, bitóra juttatá, az oláh vezétők jutalomban, kitüntetésben részesültek, de a nép az számba sem jött. Ilyenek a román nemzeti hősök; ilyen miveltségük; ilyenekre bízatnék a nyugati miveltség Őrzése, terjesztése Európa keletén?AVI. p. a román tudományosság alakosságainak van szentelve. Ok a Bonfinius meséjére alapítják nemzeti multjokat, melyszerint a román nemzet a romaiak átódai volna. Leszámol e történeti mese alapjsságával; kimutatja tudományos kútfőkből, hogy az oláh az általa lakott területen nem autochton (őslakó), nem is római ivadék, hanem egy a Balkán félszigeten külöubözó törzsekből összeverődött pásztornép, mely mint ilyen, folytonosan változtatva lakhelyét, — igy tesznek most a székely falukban előbb pásztorkodó, utóbb megtelepedett oláhok, — jutott a uépváudorlás idejében és utáu mai lakhelyére, ott. is a neki alkalmas hegyes vidéket választva. A VII p. a román történetírás alaposságával számol, mely Erdélyt a régen mult mezejéből következtetve, mindig önálló fejedelemségnek akarja feltüntetni, kimutatván, hogy Erdély a XVI. százig mindig integráns része volt Magyarországnak, önállósága nem volt: vajdái kir. hivatalnokok s mint ilyenek elnököltek a magyar, székely és szász gyűlésen, törvényt nem hoztak, csak helyi érdekű ha tározatokat. A lassankint betelepedett oláhokról mint külön nemzetről, Erdély történetében nincs említés, tagjai közül némelyek kaptak nemességet (Jósikák, Nopsák stb.) s igy a magyar nemzet tagjai közé vétettek. Erdély önállósítása a fejedelmek alatt történt, de ez nem az oláh, sem a székely vagy magyar nép, hanem a nemesség, az akkori nemzet akaratából történt: ugy magyar volt az udvar magyar a nemesség, magyar a miveltség s a magyar nyelv volt az uralkodó. Ez elkülöuités azonban mindig csak ideiglenesnek tekintetett ugy magyarországi, mint erdélyi részről, mig 48 meghozta az újraegyesülést. Az uniót az összes bármily nemzetiségű nemesség mondta ki; lemondott a nemzeti kiváltságokról s e kiváltságokban egyaránt részesítette mind a magyar mind a más nemzetiségű jobbágyságot. Ha a magyar az oláh nép kiirtására, nyelvének eltörlésére igyekeznék, azt omuípoteutiájánál fogva megtehette volna a multbau ugy, hogy az oláhnak, mint népnek, még kire sem maradt volna, de erőszakos fellépésről a magyar részről sehol sem emlékezik a történelem; sőt ellenkezőleg: a meghódított vagy közéje letelepedett népelemet mindig fegyvertársul fogadta; nyelvében, szokásaiban nem háborgatta; magával egyenlőnek tekiutette. S daczára a számos pusztításnak, melyeknek uiiudig csak a magyarok estek áldozatul, a magyar minden időben feutartotta suvereuitását is s az alkotmáuyos szabadságot is, „a mi e faj rend ós állam feutartó képességének" legtisztább bizouyitéka. Hetyke tudatlanságnak nevezi ezek alapján — s az is — a válasz a romániai egyetemi ifjúság állítását, hogy .a magyarság rendbontó elem s a nyugati miveltség ellensége." A VIII. IX. X. pontokbau törvények, statisztikai adatok alapján mutatja ki a válasz, mennyiben ellensége a magyar az oláhuak magának, kultúrájának (egyház, iskola és nyelvének. Tudatja az emlékirat szerzőivel, kiknek, ügy látszik, erről fogalmuk sincs, hogy nálunk hivatalba csak qualiticatióval biró egyén juthat, s ha ez megvan, a nemzetiség nem jöu tekintetbe, amiut legújabban a kir. táblák szervezése is mutatja, a mikor 25 romáu nyelvű biró nyert alkalmazást. Hozzátehetjük még, hogy sokszor, épeu a vidék lakosságának uyelvére tekintettel, jobb qualiticatióval biró magyar egyének háttérbe szorulnak alacsonyabb qualiticatióju, de azon vidék lakóinak nyelvét ismerő egyénekkel szemben; s hogy e tekintetben az oláh lakta vidékekeu az oláhok bírnak elónynyel, logicailag következik. Hivatkozik azou loyalitásra, melylyel a magyar kormány az oláh nyelvű lakosság iráut viseltetik, hites tolmácsokat tartva a törvényszékeknél stb; hivatkozik a dako romáu Doda Trajáu ismert esetére, kiemelve, hogy ez agitator oly — és pedig tetemes összegll — nyugdijat élvez, „melyuek terhét a magyar állam is viseli.* Kimutatja, hogy a magyar a rotnán kulturának nem hogy elnyomója volua, de sőt serkentője, istápolója, mit bizonyít azon díszes koszorúja a romáu bukaresti akadémia tagjaiuak, kik magyar iskolákban, sót magyar állami sególybeu nyerték kiképeztetésüket; bizouyit a számos román kulturegylet és pénzintézet. Az oláh nyelvnek sem ellensége a mtgyar, bizonyítja egyházuk nyelve, melyet épen egyik magyar fejedelem, Rákóczy György, változtat szlávból oláhra; bizonyítja iskoláik nyelve s az is, hogy egyetemeinken az oláh nyelvűek tanszék vau állítva s hogy felekezeti inkoláikbau is a magyar nyelv előadása heti 3—4 órábau, nein mint az emlékirat állítja heti 16 —18 órában — megkiváutatik. — de azt is oláh nyelven adják elő, s ez épeu az oláh ifjak előhaladása érdekében törtéuik ; az állam oláh községekben iskolákat állíttatott ós állíttat, a felekezetieket sogélyezi; mit inkább mi vethetnénk szemére az iutézó körökuek, oláh papokat részesít tetemes segélyösszegekben, mig a magyar protestáns papság nagyobb része sokkal kevesebb jövedelemmel semmi állami segélybeu, pártfogásban uem részesül. A XI. pout a romáu ifjúság azon vádjára válaszol, hogy náluuk az oláh nép politikailag el vau nyomva s — igeu helyesen!— épeu oláh íróktól idézett törtéueti igazságokkal mutatja ki az ellenkezőt. Az említett főbb pontok alapján a XII. pont rámutat a román pamphlet keletkezesének indító okára: a politikai gyülölségre, melynek ismét oka „a magyar állam fenállása, gyarapodása, új virágzással kecsegtető jövője". Ez a szálka a szereplés viszketegébeu szeuvedő oláh politikusok és nagyszájú ügyvédek szemében, kik a zavarosban szeretnének halászni. A válasz biztosítja, mit mi is aláírunk, a romáu ifjúságot, hogy a magyar uem hajlandó álomképeiket teljesíteni; uem lankadt hajdani hadverő ereje; s bár a durva kard helyett tollal szereti kivívni a győzelmet, mi az ifjúságnak e válasziratban sikerült is, a kard forgatása ifjúságunk között nem ment ki divatból s megtámadtatásuuk esetén : „Ha isten velünk, ki ellenüuk?" E kis füzet méltán megérdemli a pártolást (ejiy példány ára 30 kr; megrendelhető a szerkesztő-bízottságnál Bpest Tud. és Műegylet Olvasókör Lipót u. 25.) mert belőle megismerhető az a bánásmód, melyben uáluuk az idegen ajkúak, sokszor saját kárunkra részesültek és részesülnek; megismerhető és saját értékére redttlkálható niiudazou uagyhangu állítás, melylyel nemzetünket a hazai schulvereiuisták, páuszlávok és dako románok a külföld , előtt illették. E füzet különböző nyelvekre lefordítva íuegküldetik az összes külföldi lapoknak, tudósoknak is. Reméljük, hogy hatása a jövőre el nem marad. Mát hé György. ÚJDONSÁGOK. — Kinevezés. Kállay András főispán ur őméltósága a vármegyei számvevőségnél ujabban rendszeresített számtiszti állásra Borsi János uagykállói kir. adóhivatali gyakornokot nevezte ki. — A vármegyei .jegyzői nyugdíj-választmány 1 e hő 8-án a vármegyeházán ülést tart. — Idegenek nyilvántartása. Nyíregyháza elég • nagy város már ahoz, hogy a rend és közbiztonság érdekei szempontjából az itt megforduló, átutazó idegenek nyilvántartassanak. A főkapitány ennélfogva 2 frttól 20 frtig terjedő pénzbüntetés terhe alatt felhívja a háztulajdonosokat, bérlőket és albérlőket, hogy a uáluk esetleg szálláson levő s Nyíregyházán sem honossággal, illetőséggel vagy települési eugedéiylyel nem biró idegeneket a rendőrségnél jelentsék be. — Felhívás. Az „Eötvös-alap'-ot kezelő és gyűjtő országos bizottság elnöksége f. é. február 2 án kelt pályázati hirdetéséuek 12-ik pontjában arról értesiti a szabolcsmegyei ált. tanító-egyesületet, hogy megyéuk szülötte, a tanítók lelkes bajnoka. Komócsy József jeles költő és hírlapíró, két nyomorral küzdő tanító özvegye nevére az eluökségnél 20—20 frtos örökös tagsági tőke alapítványt tett, melyuek egyike egy szegénységben hátramaradt szabolcsmegyei, a másika pedig egy fóvárosijtanitó özvegye nevére írattatnék.Ezen alapítvány elnyerése által a tanitó özvegye az „Eötvös-alap" jótéteményeinek élvezésére jogosítva lesz 8 nem kell minden évben az évi egy frt. tagsági díjról goudoskoduia. Felhívatnak tehát azou szabolcsmegyei özvegy tanitóuék, kiknek férjeik megyénkbeu ügyszeretettel működtek s az áltahmos tanitóegyesűletuek rendes tagjai voltak, hogy a Komócsy féle 20 frtos örökös tagsági tőke alapítvány elnyerése végett, szegéay^orsukat igazolva, kérvényeiket 1. é. augusztus 15-ig hozzám beküldeni szíveskedjenek. A tanitó egyesület választmáuya jogköréhez tartozik majd a folyamodók közül a jótéteményt a legméltóbbnak ítélni s általam, a f. é. augusztus 20-án Budapesten tartandó országos osztóbizottság közgyűlése elé terjesztetni. Kelt Nyíregyházán 1891 évi julius 31 én Pazár István, az .Eötvös-alap" helyi gyűjtőbizottság elnöke. — A polgári olvasó egylet felolvasó estélye, mely a mult hó 25-én tartatott meg, ha anyagi tekintetben nem is, de erkölcsi tekintetben fényesen sikerült. Az egész nap folyton szakadó zápor megsemmisítette ugyan a hozzá joggal fűzött reményt, de akik annak daczára is eljöttek, azok egy nagyon tanulságos, magas színvonalon álló felolvasó estély kellemes emlékeivel távoztak el. Laputik más helyén bővebben foglalkozunk az estélylyel, e helyütt csupán azt jegyezzük meg, hogy az estélyi követő tánezniulatság pompás hangulattal reggeli 3 óráig tartott, s a csekély száinu,de disztingvált közönség, Benczy Gyula bandájának, melyet ez alkalommal Rácz Károly primás vezetett, kitűnő játéka mellett lankadatlan aniinóval járta a tánezokat. Ez alkalommal felüllizettek: Leffler Sámuel úr 2 irtot, Szlárek Ferencz és dr. Réczey Sándor urak 1 — l frtot. Laszlavik József úr 80 krt, Gyurcsán József úr 70 krt, Ujfalussy Zoltán és Jéger József urak 50—50 krt és Preis Mór úr 30 krt. Végül megemlítjük, hogy Benczy Gyula zenekara a jótékonyáéi tekintetéből 10 frtot engedett el szokásos dijából. I)r. Kiss Jenő, a dadai alsó-járás járás-orvosa hivataláról leköszönt s beköltözött Nyíregyházára. Ajánljuk ót, különösen mint specialista gyermek-orvost a szülők figyelmébe. Helyettese dr. llarsányi Károly t.-löki orvos. .1 belsö-piacz rendezése. Küszöbön lévén a törvényszéknek uj palotájába való költözködése, a városi tanács, Sztárck Ferencz főkapitány javaslatára elrendelte, hogy az aprómarha vásár a tér baloldaláról, a jobb oldalra tétessék át s igy a bal oldalon szabad és nyilt közlekedési utja legyen a közönségnek. Ezzel egyidejűleg elrendelte a főkapitány, hogy a piaeztér baloldalán szekerekkel megállni tilos. — Régi csontvázak. A most épülő vármegyeházának alapozási munkálata alatt, a földszine alatt mintegy két méter mélységben temetőre akadtak. Két férfi csontváz koponyáján eléggé épen maradt tenyérnyire felhajtott, szorosan a süveg felső részének oldalaira lapuló karimájú nemez süveg találtatott. A süveg minden valószínűség szerint a 15 századtól a 17 század végéig terjedő időszakból származik. Eddig azonban még biztosan meg nem állapíttatott. A koponyák és süvegek a szabolcsvármegyei muzeum számára félre tétettek. — A szabolcsvármegyei lótenyésztés emelésére engedélyezett lótenyésztési jutalomdíj osztás augusztus hó 22-én Nyir-Bátorban. augusztus hó 25-én Nyíregyházán, augusztus hó 27-én Szt.-Mihályon és augusztus 29-én Kís-Várdán fog megtartatni, mely alkalommal mind a négy helyen a következő dijak lesznek kitűzve: I. Sikerült szopós etikával bemutatott anyakanczák számára, melyek jól ápolt, egészséges és erőteljes állapotban vannak és tenyészkanczák kellékeivel birnak. Első dij: a lótenyésztő bizottság által felajánlott 5drb. 10 frankos arany, második dij: 10 ezüst forint, harmadik dij: 8 ezüst forint, negyedik dij: 5 ezüst forint. II. Hároméves kvnczacsikók számára, melyek kitűnő tenyészképességet birnak. Első dij: a lótenyésztő bizottság által felajánlott 5 drb 10 frankos arany, második dij: 10 ezüst forint, harmadik dij: 7 ezüst forint, negyedik dij: 5 ezüst forint. Minden tekintetben kitűnő mén és kancza csikókat a kitűzött dijakból pályázaton kívül is díjazhat a dijosztó bizottság. Ezen dijakra pályázhat minden szabolcsvármegyei tenyésztő, ha községelöljárói bizonyitványnyal igazolhatja azt, hogy a szopós csikóval bemutatott anyakancza már a csikó születése előtt sajátja volt, vagy pedig,hogy a kiállított hároméves kanczucsikó egy az ellés idejekor birtokába volt anyától származik és általa neveltetett. Megjegyeztetik, hogy pénzbeli dijakban csakis földmives tenyésztők részesülhetnek, mig a vagyonosabb, vagy magasabb társadalmi álláshoz számitható tenyésztők csupán (arany, ezüst vagy bronz) diszoklovelet nyerhetnek. A pályázatból csak az angol telivér lovak vannak kizárva, minden egyéb fajú akár nagyobb, akár kisebb tenyésztő által nevelt ló a dijakra kivétel nélkül pályázhat; ha azonban valamely díjnyertes pályázó a nyert dijat a közügy érdekében a helyszínén ujolag pályázat alá kívánná bocsátani, ugy kitüntetésül a dijak szerint fokozatosan osztályozott arany-, nzüst- vagy bronz