Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-01 / 5. szám

I\VÍRVII>Í: IÍ." tartalék őrségi és egészségügyi osztálynak kivételével, a századok többi szakaszainak tagjai a tűz eloltása, illetve a sorakozás lefuvása után, az alábbi szakaszokban meg­határozott sorrend és szám szerint az eddig elősorolt tűzoltói kötelmeken kivül, ínég a tűzhelyen az önk. tűz oltókkal egyetemben szer összeszedési és tűzhely őrségi szolgálattételre is kötelezvék. 45. §. Az önk. tűzoltói őrtanyáu az önk. tűzoltó főparancsnok, illetve a parancsnokság határozata értel­mében kifüggesztett és a városi tűzoltó századok száza­dosaival kellő tudomásvétel és alkalmazkodás végett közölt, beosztásban már előre megszabatik, hogy sorszám szerint közvetlen egymásután következendő 10 tűzesetnél, melyik század, illetve századbeli szakaszok és azok név­szeriut is megnevezett tagjai kötelesek (de csakis azon tűzoltói kerületben, a melybeu laknak) a tűzhelyen szer összeszedési és tűzhely őrségi szolgálatot teljesíteni. 46. §. Szer összeszedők kötelessége, amint a sorakozó megfúvatott, a szerfelügyelői szakaszbeliektől az önk. tűzoltó tiszt rendelkezése értelmében parancsnokok veze­tése mellett a tűzoltó szerek feletti felügyeletet által venni, azoutul a tűzhelyen és környékén levő tűzoltó­szereket összeszedni, azokat maguk helyére rakni és ha már minden rendbe hozatott, azokat a tűzhelvi őrség részére ott hagyott tűzoltói szerek kivételével a tűzoltói őrtanyára szállíttatni és ott a tartalék őrség ónk. tűzoltó parancsnokának, illetve helyettesének, az eltört, vagy elveszett szerek megnevezésével, jelentés tétel mellett által adni. 47. §. A tűzhelvi őrség kötelessége: a sorakozó lefuvása után az önk. tűzoltó parancsnokoló tiszt utasí­tása értelmében saját parancsnokuk vezetése mellett mindaddig, míg a helyőrségi parancsnok által a tűzhely őrségi szolgálat terhe alól fel nem lettek mentve, a kezelésük alá adott tűzoltó-szerekkel a netalán felujuló tűzet elfojtani, illetve eloltani, szóval a tűzhelyén őr­ködni. 48. §. Mint külön álló osztály szerveztetik az egészségügyi osztály, mely 4 csapatot képez, hogy igy, valamint az egyes városi tűzoltói századoknak minden kerületben egy egv szakasza, ugy az egészségügyi osztály­nak is minden városi tűzoltói kerületben egy egy csapatja legyen. 49. Az egészségügyi osztály tisztjei a követ­kezők : 1. egy osztályfőnök, me y tisztséget az önk. tűzoltó­egyleti orvos viseli; 2. negy alosztályfónök; 3. négy csapat vezető, hogy igy mindeu tűzoltói kerületben iegyen egy alosztályfónök és egy csapat-vezető, aki az alosztály-, esetleg osztályfőnököt is hetyettesitse. Általában az egészségügyi osztály tagjai fehér posztóból készült 10 cm. széles karszalagot viselnek, középen veres posztóból kivágott, kereszttel ellátva. A főnök, mint önk. tűzoltó oivos, saját egylete szabályai által előirt karszalagot visel az ót megillető laugjelzessel A négy kerületbeli alosztályfónök 10 cm. szeles fehér posztóból készült karszalagot v i-el, közepeu veres posztó ból kivágott kereszttel, mely kar.\/a!ag 3 uini széle aranyzsinórral lesz körítve. A csapatvezc; ; az alosztály főnökök karszalagjához hasonló karszalagot vuelnel . csakhogy az arauyzsiuór helyeit 1 cin. széles, a veres kereszt sziuehez ha&oulo veres selyem szalaggal le-/ körítve. Az egészségügyi szakasz tagjai tűz eseten cs.iki­a 34. §. intézkedésében megjelölt kerületből kötelesek a tűz helyén megjelenni és ott főnökük, illetve a tiiz által érintett kerületbeli alosztályfónök, vagy helyettesének vezenylete alatt tűzveszélytől mentes helyen sorakozni és a tűzoltói szerkocsin elhelyezett orvosi szertárt, valamint a beteg szállító kosarat is a szerfelügyelóktól átvenui. De legfőbb kötelességük az egő épületből vagy a tűzvész által veszélyeztetett epületekből kimentett beteg, megsérült, vagy ápolás tekintetébeu segélyre szoiult embereket hord kosa rakban biztos helyre szálitani ós ápolni. 50. §. Űrtanyai tarialek őrségi osztály. Ezen őrség tagjai nincsenek az elősorolt századok egyikébe sem beosztva, tehát mint különálló osztály, a parancsnokság által megbízott önk. tűzoltó főparaucsnoki segédtiszt parancsnoksága alatt állanak és ezeu 24 működő tagot számláló csapat a tűzoltói 1-ső kerületnek azon részéből soroztatik, amely a tűzoltói laktauyához legközelebb fekszik. Szakasz és őrparancsnokukat a főparancsnok elnöklete alatt tartandó osztálygyűlésen, az előirt válasz­tási mód szerint választják, kiknek vezetése alatt tartoznak az ütik. tűzoltó tartalekőrség parancsnoka, vagy helyettese utasítása szerint eljárni, ki is intézkedéseiért az önk, tűzoltó alap- és szolgálati rendszabály értelmében a főparancsnok, illetve a parancsnokságnak felelős. A tartalék őrségbeliek kötelessége: a) a mint a tűzről tudomást szereztek, az önk. tűzoltó laktanyán megjelenve, kötelesek magukat az önk. tűzoltó tartalék őrség parancsnoka, vagy helyettesének bejelenteni s a tűzoltói szereknek a tűzhelyre való gyors elszállítása körül segédkezni: b) a netalán az őrségen, i 1 tetve őrtanyán vissza­hagyott, a tűznél okvetlenül szükséges tűzoltó szereknek sürgős elszállítását eszközölni; r) éjnek idején az őrtauyáu tartalék készletben levő petróleum, rudas ós kézilámpákat haladéktalanul a tűzhöz vinni s odaérkezve, azt a szerfelügyelő szakaszparancs­noknak jelentés tétel mellett átadni, minek megtörtén tével visszatérnek és az őrtanyára lett megérkezésüket az intézkedő tisztnek bejelentik ; ti) ha a tűzhelyről bármily tekintetből is üzenet érkeznek, annak értelmében a nyert utasítás szerint cselekszenek, különösen, ha a tűzhelyről azon megkeresés érkeznék, hogy a vizes hordók és kazánokba való vizhordás czéljára nincsen kellő elöfugat, azon esetben a parancs­I nokló tiszt a városháza, illetve az őrtauya udvarán tartózkodó városi hajdúkat a kirendelt városi tűzoltói tartalék őrség tagjaival egyetemben haladéktalanul a városba küldi, hogy a lovat tartó tulajdonosokat felkeresve, azokat felhívják, miszerint fogataikat, a vízszállítás tekin­tetéből azonnal a tűzhelyre küldjék, illetve saját edenyeik­beu a tűzhelyre vizet szállítsanak. Ha valamely lótartó gazda ebbeli kötelezettségéuek minden elfogadható ok nélkül eleget nem teune, az e tekiutetbeui eljárást a 43. §. szabja meg. (Vége kiiv.) A tonuény-csiirnok közgyűlése. A helybeli terméuycs.iniok legközelebb tartott közgyüléséu a választiuáuyuak, dr. I'U-gniann •Ion) titkár által készített köveik.zü kozeidukü es szép jelentése terjesztetett eió : Tisztelt hizijyul-A! l'ar évvel ezelőtt tett jelentése­iokbeu azt mondottuk el, hogy azon óriási haladás, a melyet a kereskedelem terén édes hazánk tett, egyrészről azon ke Ivezó helyzetinek volt az eredménye, a melyet földrajzilag; elfoglalt es másrészről arra vezetendő vissza, hogy a nyugati europ ü aaamok fejlődéséiül teljeseu el­maradván, a lete-iteli közlekedesi utak uieguyilta utáu a hirteleui változásunk önungától azouual b» kellelt állaui. De a miül azuu ket tonyezó halasa gyeugü t, egy oly félemlete* tespedő* kezdett mutatkozni, hogy a hátra­meués elszomorító tüueteit miuduotalau láttuk még ott is ijeszgetui, a hol taláu ezen legszomorúbb jelen-egek nem is létezlek. Alta'ános uézet uiáig szerte az volt, hogy ilt csakis a kormány közbelépése és ^zik vatott vim es kereske delemügyi politikája segíthet és hogy az egyesek, testü­letek, és egyletek ós más érdekeltségek tevékenysége a jobb idők fordulását nem hozhatja egy nappal sem előre. Mi, tisztelt köz ,vIllés, az egyéui munka emberei, az egyeui tevékenység értéke iránt táplált és már kife­jezett uezeteinket feladni ugyan nem kívánjuk, most an­nak tárgyalásába nem ere zkedünk, de bevalljuk, hogy e szebb jövőt, a melynek biztató fénye kecsegtet, egyedül a közlekedés és kereskedés ügyek élén álló kormánynak köszönhetjük. Politikát nein csinálunk, Magyarországban úgyis született politikus mindenki, de a mig eddig csupáu a külügyi politikával foglalkozott miuden magyar ember és minden politikus, ma már politikus számba megyén az is, aki kereskedelem és közlekedési statisztikával, a behozatal és kivitel fejlődése és fejlesztése, egyes iparágak meghonosítása, ezer meg ezer ellesett titkaival és felismert tantételeivel foglalkozik. És első politikus e téren jeleulegi miniszterünk Baross Gábor, ő neki, az ő lángelméjének, s az ő fáradhatlau buzgalmának, az ó emberfeletti tevékenységének köszönhetjük, hogy ma már nem csak reméljük a jobb időket, de az ö személyében bizva, meg vagyunk arról győződve, hogy annak be,kell következni. Az uj fejleményeket egyenkint méltatni nem kíván­juk, az e jelentés szük keretébe be sem illeszthető, de örömmel hivatkozunk arra, hogy a személy zónatarifát követi az áru-zónatarifa, hogy létesül egy a magyar ér­dekeknek szolgáló gőzhajózási társulat, kiviteli kereske­delmi társulat, felállíttatnak kiviteli vágóhidak, hogy uj iparágak honosulnak meg, uj gyárak emelkednek és uem csupán a magunk szükséglete fedeztetik idehaza, de ki­vitelünk is fejlődik ; az áruforgalmat lendülettel viszi majd előre az uj vámszerződős, a melynek megkötését ez év első napján helyezte kilátásba, iniut anyagi érde­keink fejlődésének leghathatósabb feltételét a minisz­terelnök. Mindezekből méltúztatuak látni, hogy az ország dol­gai jobb kezekbe soha sem voltak és nem is lehetnek és hogy a kereskedelmi politikát illetőleg a jelenlegi kormány a helyzet színvonalán áll és a valódi bizalmat inélláu érdemli meg. Ami pedig, tisztelt közgyűlés, a mi lokális érde­keinket illeti, mi alulirt választináuy, mindent elkövettünk arra nézve, hogy a kormáuv figyelmét, a mely nagysza­bású dolgokkal van elfoglalva, magunkra vonjuk, annak jóakaratát kikérjük és jogos kívánalmainknak teljesíté­sére felkérjük. A választmány felirt a miuiszteriumhoz és kérte, inikép a vasúti menetrend Debrecz.-u—Szerencs között ügy változtatnék meg, hogy Nyíregyházáról a gyorsvona­tokat a központ felé használui lehessen, hogy ide kőz­vetleu kocsik legyenek és hogy a fent említett vonal szakasz legalább 3 vonattal legyen összekötve. Továbbá, hogy a regi tiszavidéki vasút kicsinynyé lett indóháza egy uagyobb éi tágasabbal cseréltessék ki. Az egyesület felirata a közigazgatási bizottság és a főispán helyeslésével is találkozott, ki személyesen is tá­mogatván kérvényünket a központban, arról értesíttetett, miként a menetrend állandó megváltoztatása, 3 vonat létesítése 1891. év május 1-éu meglesz; továbbá pedig értesíttettünk, miként egy uj di-zes indóház fog építtetni a régi helyére, a mi miatt is a pályaudvar már is tete­mesen meg lett nagyobbítva; a feliratra vonatkozó ezen miniszteri értesítés, a mint magán utou tudjuk, már a megyehez is leérkezett. Az egyesület számos tagja által a III. oszt. adó ki­vetesek ellen emeltetett panasz. A választmány ilt is fel­írt, eddig válas/.t ugyau nem kapott, de amennyiben itt töivényes fonnák megtartása mellett befejezett kiveté­sekkel állott szemben a már befejezett adómuukáiatok megváltoztatását nem reinéuyli. De reményű azt. ruisze­riut az ezután előforduló és az ismét bekövetkező adó­kivetéseknél fog az adókivetési és felszólainlási bizott­ságnál terménykereskedő is ülui, a ki az alapuélküli adó­felemelések ellen, ha azok igazolatlanok, felszólal és az eddigiuél alaposabb felvilágosítást nyújt. Az egyesület magán ügyeit illetőleg azt adjuk elő, hogy inig a múlt évben a p'nzügyi zavar nyomásával kellelt kü/.deuüuk, addig ez évben a rendes kerékvágásba erheltüuk és az egyesület létkérdésé tárgyalás alá többé uem jöhet; az egyesület még az év folyama alatt szapo­rodott uj tagokkal is, ugy hogy a választuiáuy a lapok­nak és sürgönyöknek az előiráuyzottau tul való megren­delését czélirányosnak tartotta. pár nap, vagy egy hét multával s akkor nem hagyja el többé leánykáját soha! suha! ígérte esküjével, hogy hű marad szerelméhez, boldogítani fogja öt, a kedves gyer­meket, ki földi világát újjá alkotta, . . aztáu csókot hintett a reszkető kis kezekre, a fehér homlok gyönyörű tej útjára ... és távozott. Ez a kis pohárka, melyben most együtt vagyuuki a leányka asztalán állott. Közel voltam hozzájok, szemben velők, hallottam az ifjú szavát, esküjét, láttam a leánykát égő piros arczczal, pihegő kebellel, boldogság s fájdalom érzése váltakoztak szivében. Napok, hetek, hónapok multak, hír nem érkezett a távozótól. Soha sem tért vissza a hamisan esküvő. Nem tudom én neked — édes testvér! leírni azt a mély fájdalmat, kesergő bánatot, melyet ifja elmara­dásán a leányka érzett; csak azt mondom el még, hogy a nap minden órájában beszélgetett velem s köuytlivel áztatott, dobogó szivéhez szorított, forró ajkával csókolt, s panaszkodott nekem ... a kicsiny virágnak, hogy a szive, a lelke nagyon fáj s előbb fog elhervadni, meg­halni . . . miut én. S ugy történt. Minden nap jobban hervadtak szép arczáuak rózsái, minden nap szótlanabb, hervadtabb lett, inig végül a nagy bánattól szive repedt meg. Most már kint nyugszik a hideg ágyban, ártatlan lelkét az ég fogadta magába. . . . A kis lak üres lett, engemet pedig e pohárkában felejtettek, majd ide kerültem a nagy városba, egy másik szép leánykához, ki emlékül kért el kis házammal együtt a korán elhunyt lélek bátyjától. Késő ősz van, elhervadtam, meg fogok halni, vagy mi még borzasztóbb lesz reám nézve, elszakítanak mel­lőled, betesznek egy nagy könyvbe, elzárják előlem a napot, a levegőt, s aztán. . . . Oh! én szegény kicsiny virág, mért is születtem a világra. II. A fiÍMen leszakított ibolya. Engemet is az a kéz szakított el enyéim ölelő kar­jaiból, a ki téged kedves jó testvér! én is éreztem a bá­natot, a fájdalmat, melyet, a válás okozott, midőn szülő­földemtől elszakad am, óh! de mennyivel nagyobb az én kinőni, az én fájdalmait, veszteségem, mint a tied, . . . ki a szép tavaszt nem láthattam, ki az énekesek dalait nem hallhattam, fű, fa, virág illatát nem élveztem, zöld lombsátor alatt nem pihentein, s kedves testvéreimmel nem euyeleghettem. Késő őszre járt, meleg volt még a föld, a levegő, enyhe a napsugár, bölcsőmből ugy hívott valami. Menni vágytam, látni a napot, a világosságot, élni a földi örömben boldogságban. Esdve kértek testvéreim, ne hagyjam el őket, várjam be a tavaszt, együtt jönnek velem az üde levegőt szíui, a nupsugarat üdvözölni, a zöld bokor aljába pihenni, a madársereg dalait hallgatni, a patak tükrébe kandikálni Várjak, menjek, boldogabb lesz minden órám, ha egymást átölelve éljük át rövid életünket. Nem volt maradásom Hiába zárták el előlem az utat, menni vágytam, l'arto ütöttem a jók ellen egy néhány levél testvéremmel. Előbb ők, aztán én is kibuj­tam bimbós fejemmel az édes othonbói. Reánk sütött a napsugár, örülni kezdtünk az életnek. Oi örnüuk, életünk rövid volt. Alig éltünk pár napot, alig uyilt ki kebelein, társaimmal együtt leszakítottak. Leszakított az a kéz, mely hervadásod okozta . . . s nekem is megadta a halálos döfést. öli! miért nem hallgattam az intő *zóra! Forró volt a kéz, mely leszakított, elrabolt, hisz éreztem véré­nek minden lüktetését, szivének dobogását, a mely fe­lett pihentem, vagy inkábh szenvedtem, inig haza vitt az ifjú s szive választottjának átadott, ... de éreztem azt is: hogy beuső világa egészen átváltozott, s hogy a férfi szív egész erejével szereti a leánykát. Hideg volt a kéz, a mely átvett, fagyos a kebel, a melyre jutottam, ezerszerte fagyosabb a válasz, melyet az ifjú nyert, kinek benső melegtói áthatott szavait, hogy szivéuek miuden dobbanását egyedül ő bírja az imádott leáay, igéretét: hogy szive, lelke odaadásával holta nap­ján szeretni, imádni fogja, egykedvűen, majd kaczérkodva fogadta a leány, a ki végül az esdeklő szavakra kacza­gással felelt. A boldagtalan ifjú kalapját vette s tántorogva hagyta el a házat. A kaczér teremtés pedig a tükör elé állót s ön­magával beszélgetett egyideig, engemet a kis virágot haragosan a földre dobott, s aztán lovagolni ineut. Pár óra múlva ptjkos gyermeksereg futott a ter­meken keresztül. Egy kis leányka felemelt, p ;hegó keb­lére tűzött s ide helyezett melléd jó testvér e pohárkába. A kis leánykát egy felnőtt leány társaságában lát­tam ma reggel felénk közeledni, megismertein ót, s azt hiszem, hogy testvére a nagyobbikuak, ki reád olyan fijó, száuakozó tekintetet vetett, hiszeu olyan szeretet­tel ápolnak minket De te nem figyelsz már szavaimra kedves jó test­vér! egészen elfordítod bánatos arczod, oh! mond mivel bántott meg szavam, hiszen éu euyliiteui kívántam fáj­dalmadat, hosszú szenvedésedet, édessé teuui neked az utolsó órát ... a ki pedig szintén tudom, érzem, hogy én is lassú hervadásban fogok meghalni. Jóságos eg! te nem vagy többé! oh! miért nem mehetek ve ed éu is, mért kell nekem emésztő gyötrel­mek között tovább kínlódni, engedetlenségeinért sokszo­rosan lakolni. Oh! én boldogtalan kis virág, miért nem hallgat­tam a jók szavára. * * * Minden ifjú szívnek meg vau a maga tavasza, mely­beu a szerelem az édes ábránd szárnyain mesés boldog­ságba viszi . . . ragadja lei küket, a mely tavasz uemes sziveknél teremt, alkot szépet, nagyot s tettekre buzdítja azt, ki híven ápolja. Egy szép világ e tavasz annak, ki szive malegével beuue ól, de méreg aunak. ki visszaél drága kincseivel. * Aildig vagyunk csak boldogok, mig őszintén szerető szivek vesznek körül, s az édes otthonban szivünk, lel­küuk fel tud melegedni. A kinek az édes otthon nem uyujt békét, örömöt, az elveszté szivének zomáuezát. Csak az lehet boldog, ki szeretui tud . . . s a kit szeretnek </a*siu*.

Next

/
Thumbnails
Contents