Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-05 / 27. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1891. 27-ik számához. A mi főgimnáziumunk. A mult szombati szép ünnepélylyel bevégződött az iskolai év a mi főgimnáziumunkban. Alkalmas időpont ez arra, hogy véleményt mondhassunk e tanintézet működése felől. Egy esztendő munkásságának az eredménye fekszik előttünk, tanulságos alkalmul szolgálván arra, hogy azt összehasonlítsuk az előző évekkel s más hasonló rangú intézetekével. A tanulás eredményével a nyíregyházi főgim názium értesítője pár nap múlva fog szolgálni s arról akkor majd fog lehetni bővebb ,'n beszélni; azonban bizonyára nem lesz érdektelen már most rámutatni egyes tényekre, melyek azért bírnak előttünk kiváló fontossággal, mert azok a nyiregyházi főgimnáziumnak, úgy szólva, legértékesebb kincsei. Pár éve csak, hogy ez a tanintézet, mint teljes középiskola, az ág. ev. egyház patronátusa alatt s a segélyt nyújtó kormány felügyelete mellett foly tatja itt s teljesiti a közművelődés szerencsés tovafejlesztésének nemes misszióját. Kis alapból —• a fenntartó egyház, a város közönsége és az állam áldozat készsége folytán — a középiskolai nevelés teljes és mondhatjuk bátran — első rangú intézményévé növekedve, ma már bátran megállja helyét az ország hasonló rangú tanintézetei között, egy sorban, hivatva arra és képesítve, hogy mély nyomokat hagyjon úgy Nyíregyháza városa, mint az egész vármegye szellemi fejlődésének, társadalmi alakulásainak történetében s speczíálísan Nyíregyházára vonatkozólag, hogy hatalmas faktora legyen — mint volt idáig is mindég — városunk magyar nemzeti fejlődésének. Már a klasszikus ó-korban általános volt az a helyes fölfogás, hogy az iskolákban nem az iskolának, hanem az élet számára kell nevelni és tanítani és az oly iskola felel meg rendeltetésének, mely ezt a czélt tűzi ki maga elé s ennek megvalósítására törekszik. A mi főgimnáziumunk s aunak lelkes tanári kara régen fölismerte már a középiskolának ezt a nemes czélját s igyekezett azt minden erejével megvalósítani az által, hogy nem csak tanított, de nevelt is. Elég itt utalni arra, hogy a tanári kar a tanulók önmunkásságának, egyéni és társadalmi fejlődésének serkentése mellett, jó ízlése és önmérsékletének, haza fias, vallás-erkölcsi alakulásának is buzgó irányitója. S városunkban, hol a törzs lakosság zöme eleitől fogva a tót nyelvet beszélte s részben ínég most is beszéli, a magyar nemzeti hazafias szellem és nyelvébrentartása s terjedése — a népiskolák mellett — nagy mértékben főgimnáziumunknak is érdeme. S ha elismerés illeti meg azt az iskolát, mely növendékeit viegtanitja a maga lábán járni, megtanítja önállóságra, szabad gondolkodásra, mely meg tanítja növendékeit tanulni: akkor minden igaz barátja az általános kulturai haladásnak emelje meg kalapját a nyíregyházi főgimnázium szellemi vezetői előtt, kik e tekintetben is a kor színvonalán állanak s az öntudatos tudásuak és tovább-képiésnek oly készletével bocsátják szírnyra a pályaválasztó ííju nemzedéket, mely jelentékenyen megkönnyíti az oktatás sok nehézséggel járó munkáját. „A MIK VIDÉK TÁRCZÁJA." Hazulról. (Rajzok a talyigás életliól.) Ezúttal olyan költeményt irok, amely valóság is, olyau fogalomról beszé'ek, mely a valóságban miut 3 külön egyed létezik, a 3 egyed együtt alkotván egy valóságot. Hogy pedig sokáig senki se törje a fejét azou, liogy miről akarok historizálni, hát csakhamar napirendre térek: még csak ki sem megyek a városból (márhogy Nyiregy háza városából) bent maradok a talyigás soron, legfelebb a vasútállomáshoz viszem ki t. olvasóim figyelmét, vouatok jöttekor vayy mentekor. Igeu, mert a taligás-soron, avagy az indóháznál könnyen feltalálható az a hármas valóság, melyről zengedezni akarok. Az a hármas valóság pedig iin ez: Vau először is egy lú kendermadzaggal, néha kevés szijuemUvel felöltözve, mely testi ékét uem valami lómasamód (szíjgyártó) készité vala; a lűu egy uagy emberi alak. oldalgoinbos, rövidszárú csizmába húzott kék uadrágbau, pitykés mellény ben, felg)iirt bő iugujakkal, fej -11 kerek, zsírtól féuylő kalappal; szájában az obligát kurtas áru pipa, mely hajdan vöröses szint mutatott, jelenleg már erős megbaruulást nyere, hajdan fényes esillogásu kupakjával együtt. Ezeu nyári kosztümre őszszel és téleu, meg rossz tavaszkor apró fürtü guba jön Azutáu a hihoz van kötve egy jármű, mely is áll : két rúdból, melyek a lovat tartják középeu; áll még két kerékből, két röv.d oldalból, két lőcsből, két db. feuékdeszkából s legfelül egy ülőhely gyauánt szolgáló kereszt deszkadarabból. És e 3 közül egy sem Irányozhat, mert ha hiányzik csak egy is, úgy talyigásról sem lehet szó. Pedig most erról, vagyis ezekről lenue szó, még pedig az őst;>lyigásokró', kik Üzletszerűen talyigások nemzedékről nemzedékre, mint régi idők emberei. Igen, kérem a talyiga nagy múlttal dicsekedhet, eredete felmegy egészen a legrégibb időkbe. Már a régi egyiptomiak és görögök idejében is a lovasok kétkerekű Végül — hogy egyebet ne említsünk — s ez legfényesebben dicséri iskolánkat — nemes ambíciót csepegtet növendékei lelkébe Ugy hisszük, ez egyik nemes feladata lenne minden iskolának, mely szellemfejlesztő hatás, értelmi munkára kőtelező inger s erkölcsi tökéletesedésre és öntudatos jellemesedésre bu/.ditás mellett, nemes dicsőség vágyra, ambícióra is köteles nevelni a tanuló ifjúságot. Hogy p.dig iz életben ezekre mily nagy szükség vau, azt tudja mindenki, s hogy — sajnos — milyen nagy tömege az iskolákból kikerült ifjaknak van e nemes erénynek hijján, elég hivatkozui a közoktatásügyi államtitkárnak egy nemrégiben tett nyilatkozatára, hogy művelt ifjainkat az életben nem ambicionálja a tudomány, kivált }ia már kezökben van a diploma. De nemcsak szellemileg nevelik és tanítják főgimnáziumunkban az ifjúságot, nagy gond vau fordítva testi nevelésére is. A főgimnázium diszes és teljesen fölszerelt tornacsarnokában gyakorolják ifjaiuk, okos vezetés és számító mérséklés mellett a testedzést, czél lévén ép

: egészséges fiatalságot nevelni, mely öntudatos gyakorlat által el legyen készítve az élet küzdelmeire s czéltudatos munkálkodás tovább folytatására A fönnebbiek alapján elmondhatjuk, hogy főgimnáziumunk helyes uton halad, vezetése jó kezekre van bizva s a tanári kar teljes méltánylást érdemlő buzgalommal jár el nemes hivatása teljesítésében. Az ipariskolai zárvizgák. A nemes város áldozatkészsége által fentartott alsóí'oku ipariskolánkban a folyó tanévet záró vizsgák junius hó 20 és 21-ik napján Velkey Pál kir. tanfelügyelő és Sexty (íyula tanügyi tanácsos vezetése mellett, Bencs László polgármester, az iparhatósági és ipartestületi küldöttség, a működő tanitók jelenlétében kielégítő eredménnyel tartattak meg. Eltekintve az előkészítő osztály tanonczainak tanításánál felmerült nehézségektől s az ezekből származott akadályoktól, az olvasás, irás és számolás alapismeretek hiánya miatt, bizony nem lehet csodálni, ha 133 ily csekély elemi ismeretekkel bíró -tanonczczal lassan és kevésre lehet haladni. Az ipariskola első és második osztályában a szorgalmas tanonezok minden tantárgyban szép sikert tanúsítottak, sőt a harmadik osztály tanonczai már a díszítési és építési tervrajzokban is kitűntek. Az ipariskola nemes hivatását, szellemi haladását a zárvizsgákon dicséretesen kiemelte a felügyelő elnökség, a tanonezoknak a tantárgyakbani folytonos és fokozatos előmeneteléről meggyőződött a testületi küldöttség, meggyőződhettek azon müveit lelkű, ügyszerető iparosok, a kik az ipartörvénynek hódolva, a szellemi munkát megtudják becsülni s a jövő iparos nemzedéket szakoktatás és jó nevelés által értelmes, munkás iparosokká és hasznos polgárokká kiképezni kívánják. Az 1890—1 -ik tanévben a nyíregyházai ipariskola négy osztályát 360 külöinböző vallású és foglalkozású tanoncz látogatta; ezek közzül helybeli születésű 144, vidéki és más megyebeli 216; a tanév végéig rendesen járt 277; tanévközben felszabadult 46, igazolatlanul mulasztod és kimaradt 30, a városból végleg távozott 7 tanoncz. A zárvizsgák alkalmával a munkakiállitáson részt vett 50 tanoncz. Kitartó szorgalmuk, jó magaviseletük és csinos kézi mukájokért a zárvizsgákon következő 36 tanoncz részesült ösztöndíjban ; az előkészítő osztályból: Grüner Samu czipész, Hogyan József gubás, Teremi Béla gubás, Malik Mátyás m. szabó, Kovály Péter czizmadia, Maximovics jármüvekről harczoltak. (Igy tehát sikerült megállapítanom a talyiga világtörténelmi szereplését). Hazánkban is jókoráu lett ismeretessé, IV. vagy Kuii László korában pedig már csaknem minden magyar embernek volt talyigája, sőt még a legmagasabb névvel a királyról „László szekerének" uevezték el ezt a dicső müvet; még pedig oly nagy becsben állt vala, hogy magi húzgálta, taszigálta a nép, talán innen vau a neve is. (A szamarat később fedezték fel) És azóta a talyigáskodás szállt firól-fira s „meafogyva bár, de törve nem" él ma is e uerazedék. Ha nem tetszenek elhinni, tessenek szétnézui, Nyíregyházán is maradt fen egész sereg talyigás. De nini, mit beszélek?! Nyíregyházán nem a valóditalyigások élnek ; a talyigás prototyp alakja uagy Debre Cíeu városában található fel a német-utcza alján fekvő „köpködőben" (tal.yigás-kaszinó). A fent leirt talyigás szentháromság valódi specziálitásai iit láthatók. Ezekhez olyau már a nyíregyházi talyigás, miut a puszták erőtől duzzadó tiához abogy viszonylik a fővárosi daudi, vékony, üyönge termetével, melyet nyárban is sállal óv a meghűléstől , kendőzött arczát óvja a nap pörkölésétől fehér paraplival s a legkisebb izgalomra képes elájulni. Ezeu állitásom bizonyítékai a következők; a nyiregy házi talyigás elvesztette jellegét, mert: a talyigája féderes, mázos, bőrdiváuyos valami, tehát már valóságos kétkerekű Icorcshintó. A ,14" uem lú, hanem: ló nála; mert az a valódi talyigás lú, aki a „gebe" névre érdemes és mindenesetre ellensége a gyorsaságuak. Továbbá a mi talyigásaiukuál hiányzik a fent. leirt talyigási hivatalos kosztüm és ami fő, a debreczeni „valódi" talyigás helye a ,lün" vau, mig a miénk (értsd: nyiregyházi) a/, utazó passasérok lábaihoz letelepül s úgy hajtja a lovat a bakról, két jarattyuját lencsüugetve s az auyaföklöu húzva, vagyis hú'atva. Az őstalvigás odaát a czivisek és czivák váró sábau két garasért akár fél napig is megkocsikáztaja az utazót, ha akad olyan bolond, aki jármüvére fel merészel kapaszkodni, oldalbordáiépségekoczkáztatása mellett, amíg a mi nyíregyházi talyigásunk két piczulán alul egy lépést sem tesz ám, sőt némelyik még a vasúti vámháznál vámot is fizettet (de nem a úmü, hanem az embertől akit visz László kovács egy-egy frtot: Juhász György asztalos, \ olali András kerékgyártó tanoncz egy-egy rajzeszközt. Az első osztályból: Schmotzer János késes, Sztrebala bamuel kumives és Vojtovits János ács 2—2 frt; Deutsch Bernát asztalos. Oláh Géza szűrszabó, Petronyák József csizmadia. Dessberg Sándor könyvkötő. Igaz Sándor aranyműves, Cservenák Imre m. szabó. Krajcsik Mihály szűcs Horváth Mihály czipész, Lovich András kőmives. Macsuga Mihály asztalos és Petrasovics Gábor kovács tanoncz egyegy frtot: Nagy Sándor kocsigyártó, Czambel Pál kovács Kiss Gyula lakatos és Madácsi Ferencz szabó egv-egv rajzeszközt kapott. A második és harmadik osztályból: Gömöry Frigyes gépész, Nagy Gyula kerékgyártó, Adamkovits Ferencz ács és Szabó Márton kőmives, mint jeles rajzolók 2—2 forintot: Pasztorovíts Sándor rostás, Prékopa Károly m. szabó. Scliall Sándor esztergályos, Pajó -János lakatos, Linczer Ignácz in. szabó és Szekeres Mátyás szürszabó tanoncz egy-egy forint jutalomban részesültek. Az ösztöndíjakra kiosztott összeg készpénzben 37 frt. a rajzeszközök értéke 7 frt 40 kr, összesen 4 4 frt 40 kr. Ezen összeg fedeztetett a) adományokból; a volt ált. ipartársulat által alapított tőkeösszeg kamatjából, Andor József volt elnök úrtól 10 frt. az iparos ifjúság önképző körének pénztárából 5 frt s az ipartestületi pénztárból Palaticz Jenő elnök által 5 frt: b) az ipariskolai pénztárból 24 frt 40 kr. Az iparos ifjúság szorgalmáért, a nemes ügy érdekét előmozdító jótékonyczélu testületek kegves adományaikért fogadják ez alkalommal is őszinte köszönetem nyilvánítását. Pazár István, ipariskolai igazgató. Az alsófoku kereskedelmi iskola vizsgája Alig két éve, hogy a nyíregyházai kereskedők testülete az alsófoku kereskedelmi iskolát létesítette. Hogy mily nagyfontosságú tényezője egy ily iskola a magyar kereskedelemnek: arról a f. évi juuius hó 28-áu megtartottuyilváuos évzáró vizsga meggyőzödtetett míulenkit, aki ott jelenvolt s akiuek taláu ez iránt némi kételyei voltak eddig. Már a mult évben is, a mikor a kereskedelmi iskolának még csak első osztálya állott fenn, meggyőződést szereztünk magunknak az akkor megtartott évi vizsga alkalmával arról, hogy ez az iskola áldásosau tölti be azt a czélt, melyet a kereskedő testület az iudoka megalakításával maga elé kitűzött, Elmondtuk ezt a mult kévbeu is lapunk hasábjain pedig akkor ezeu iskola még csak egy tauévtüredéket mutatott be a vizsgáu megjelent érdeklődőknek; de már akkor láttuk, tapasztaltuk a helyes náuyt és jeles vezetését az iskolának. Ez évben már a második osztály is fel volt állítva s igy azok, akik az elinult évbeu jó előmenetelt tettek a tanulásban, ez évben már továbbképzésben részesültek, a miért uagy dicséret illeti a helybeli kereskedők testületét, hogy belátva ua :y fontosságú czélját az iutezméuyuek, ujabb áldozatot hozott az iskolának a kibővítéssel. Ott láttuk az évi vizsgán Beucs László polgármester, Kerekrét'ny Miklós első tanácsos és Sexty Gyula tanügyi sauácsos urakat a város részéről; továbbá Fest László és Hofftnan Adolf kereskedő testületi eluök urakat, kivülök még szép számú érdeklődő közönséget. A jeleu voltak szép és szabatos feleletekben gyönyörködhettek, különösen a számtan, könyvvitel és áruisméből, a mely tantárgyakra a legtöbb suly van fektetve, s jeles tanerők kezeibe is vau ezekueU előadása letéve. Olvasás utján tauul az ifjúság a nyelvképzés, földrajz és történelemből, ezekből is szép feleleteket halloituuk: azouban uem ártana p. o. a földrajzból többet átvenui, mert erre a kereskedőuek kiváltkepeu nagy szükségé vau. Általában véve a kereskedő tanulók vizsgája minden kit kielégített, a inineK midőu a polgármester ur és a a tauácsos urak az iskola igazgatójának és a testületi eluöknek kifejezést adtak: tolmácsolták a jeleuvoltak megelégedését is. a kétkerekű onníbusz) 4 erős vasakig. Ez aztán élvezhető talyigázás is ám. Mindazáltal ue tessenek azt hinni, hogy éu a nyiregyházi „kétkerekű egy lovas fogatok" ellen demoustrálui akarnék jelen czikkeminel, avagy rebellálnék ellenük és megakarnám őket fosztaui talyigási mivoltuktól: óh uem! Sőt iukább én nagyrabecsüléssel vagyok irántuk, mégha uem amolyan valódi talyigások is, miut a hogy megénekeltem az „igazi" talyigás háromszeutségét. Sőt irántuki becsülésem arra ragad, hogy most, mig csak be nem fejezem jelen gyarló moudókámat, ő köztü . maradok, hadd szóljon ezúttal ő róluk az éuek. Igaz ugyau, hogy uein vagyok tősgyökeres nyíregyházai lakos s igy uem ismerhetem apróra a talyigásosztály kiváló tényeit, de mert én Nyíregyházát jobban szeretem még a szülőfaluinuá is, ergo koronként megszoktam látogatni, miut a hiv szerető az ő babáját. Ily alkalomból adatott nekem is „alkalom* arra, hogy egy pár talyigásos históriát megörökítsek ebből a mi városunkból is. Nevezetesen anno 1886-ban nyári országos vásárkor (tessék ebből kitalálui a pontos határnapot!) én is bevouulék vala két igen derék földbirtokos uri ember jó ösinerősöinmel a nyiregyházi vásártérre. Koráutseni azért, mintha valamit seftelui akartam volna, mert ebez j.reu jámbor vagyok, hanem tetszik tudni, jó ha világot lát az ember. Mindazáltal semmi reudkivüliségec uein tapasztaltam egész késő délig (Hajdú-Bogátou ekkori a már egy csomó embernek be vau verve a feje.) Moudhatnák s egész joggal t. olvasóim, miért huzakodol elő ilyeu meglehetős közönséges dolgokkal? Igaz, közönséges; de éu elöltem még sem, inert vásárba sohasem szoktam járni es 2-or ezúttal vala egy uagy esőzés, meiy is bekergete bennünket Biiaczkó uraui szélről fekvő portájára. No itt megállunk, mert még itt kezdődik tárcsánk eleje (!!) Mindenekelőtt konstatálnunk kell, hogy B. uram igen jóravaló nyíregyházi polgár ember, ki kissé tótos kiejtéssel bár, de jól beszéli a magyar nyelvet. Derék ember érte. B. uram pedig szok vala kupeczkedni vásáios