Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-24 / 21. szám

IN Y 1 li V i JJ É U. tesebb darabjairól is megemlékezni, uem egy kimért körtl referada kerete szükséges. Uj volt s meglepő eredményeivel kitüut e szakma kalotaszegi varot,tasai, mik a legkülönfélébb tárgyakra alkalmazva a közönség bámulatát méltán érdemelték ki, s meggyőződtetett bárkit is arról, hogy a kalotaszegi varottas munkák joggal foghatnak helyet bármily jellegű hímzések mellett. Érdekes volt a kiállítás é része márcsak azért is, mert igen sok tárgyon volt képviselvo a kalotaszegi, s igy practikm használata kétségbe vonhatatlauul elő térbe jött. A majolika festészetben kifejtett ügyességnek is igeu szép példáit láttuk; figyelmet érdemlő darabjait két faldisz tál és két teljes kávéservise képeztek. Általában Paczka Anna kisasszonynak oka vau tanítványai ügyességével megelégedettnek lenni, meit fáradsága nem veszett kárba, s a felügyelete alatt készült munkák ízléses kidolgozása, itt-ott művészi tökélye által dus eredményeket ért el. Hasonló elismerés és dicséret hangj n kell megemlékeznünk Bégányi Gizella k. tt. osztályáról is, melyben •i febérnemllek nagy száma foglaltatik. Változatos mintái a fehérnemüek hímzésének, hol még a szegélycsipke, is a tanítványok kézi munkája, nagy élvezetet nyújtott a hozzáértő közönségnek, sőt az ügyes és minden tekintetben csinos kidolgozás még a dilletaus nézőt is képes volt kellemesen szórakoztatni. A kiállított fehérnemüek sokaságából következtetnü lehet a tanítványok szorgalmára. Végül az ezen év folyamán rendszeresített ruhavarrás l'rok Juliska k. a vezetése alatt, igeu Szép ered ményt mutatott. A kiállított kész ruhákon az ízléses egyszerűség a kidolgozás szépségével párosult. Szóval a nőipariskola záró kiállítása uagy sikeri volt. Gyula. Mnjáles és színház. A Kunike Anna féle leány nevelő intézet növeudé keinek „majálesa" a városi erdőben az ó-szőlők végétől uem messze eső méhesnek czimzett kellemes helyen folyó év május hó lá-én ment végbo. A/, intézet növeudekei párosan az intézet tulajdonosnő, tanerők és néhány szülő kíséretében 2'/

2 órakor vonultak ki zeneszó melleit a „Kos sutli Lijos utczáu végig haladva a kitűzött helyre II ibár az erdőben madarak csevegése és daiása közepette, a szemet gyönyörködtető kűlöiibnél-kűlöinb stylbeu épített, most már mindinkább sűrűbben emelkedő nyaralóknak szemlélése mellett, a gyö.iyörü lombos fasorokk il ellátott, kellő változatosságot nyújtó uton haladt is a meuet, mégis a növendékek apraja sót nagyja között is volt egy-kettő, akik az utat hosszúnak és unalmasnak találták. Én azon uem csodálkoztam. Az az öröm, hogy majálisok vau, tette őket nyugtalanokká éi türelmetlenekké és talán abban a pillanatban szerettek volna szárnyakkal bírni, ho.y a kitűzött helyre madárként elszálhassauak. Végre 7,4 órakor elérkezett a menet a várva vart helyre, az ut fáradalmait kipihenve, mihamar ráhúzta a Domby bandája és a leánysereg a számra nézve folyton s/apo rodó gymnásiumi fiatalsággal táuczra kerekedett. Öröm volt nézui a/.t a rendet , a mely ott honolt; a négyeseket 30—40 pár tánczolta. Egy kis idó múlva körülnéz tem magam körUl, láttam, miként gyöuyörköJik aóispáu Ur ó méltó>ága titkárjával együtt a kicsinyek mulatságában Az iutézet-tulajdouoMióuek szívélyes üdvözlése s a köztök végbement rövid beszélgetés után a magas vendég a Sóstó felé vette útját. Nincsen mulatság s nem is képzelek magamnak olyat, a mely kisebb, vagy nagyobb mcrvü eves és ivással ne lenne összekötve. Ugy órakor a zöld gyepen mintegy varázs ütésre fel volt terítve abroszokon a sok féle sült és a jobbnál jobb mindenfele sütemény. Jeladásra a társaság kicsinye, nagyja raegrohauták a földön rögtönzött asztalokat. Mikor megláttam a borzasztó nép'öineget, gondoltam: a felének sem f >g jutni egy darab sült, vagy süte nény, de bizony nagyon csalódtam, mert az összes intézeti növendékek, gimnáziumi fiatalság, szülők részesítettek enni valóban s mi több még a c/.igá iyok sem húzták a rövidebbet. Valóban Lucullusi lakoma volt az! Kié itt az érdem ? Az ügyes és vendég szerető házi asszouyoké, a kik még a szomjuhozókról sem feledkeztek el, kezeikben boros üvenet és savanyu vizet tartva oly készséggel kínáltak a megjelenteket. Megérdemlik, hogy ide jegyezzem neveiket: Bégáuyi Ferenczné, Eötvös Pálué, Kubassy Arlhurné, Lukács ÖJöuné és Molnár Pálnö ő nagy-ágaik. Éljenek soká! A mulatság,mindenki magamagával kibékülve mindig ujabb lett és már határtalan jó kedv keletkezett a fim • talság között. Fájdalom sötétedni kezdett, megkondult az esteli harangszó (értem a tulajdonosnő hivó Ciengetylljét). a növendékeknek csakis egy töredéke sorakozott, (inert uagy része kocsin ment haza) s kedves emlékekkel eltelve indult hazafelé. Magam is örömest fogok visszaemlékezni ezeu kedélyes és kifogástalan „majálisra.* Mivel a fenuebbiekben űgy is a leánynevelő intézetről van szó, megemlékezem még egy szellemi élvezetet uyuj'ó s ugyancsak az intézet tulajdonosnő Kuiike Auna őnagysága által az intézet növendékeinek szerepeltetésével rendezett gyermek sziui előadásról, amely egy létesítendő intézeti könyvtár gyarapítására folyó május 20 án a főgimnázium tornacsarnokában folyt le. Előadatott először ..A végrendelet" czimü, egy volt növendék által írt darab, azután „Namestaggeschenk" czimü uémet darab. A német darab előadása közbeu Z á't Endre énektauité harmónium kísérete mellett énekeltetett egy franc/,ia szövegű s/.ép melódia, azután Szesztay Esztike és Szesztay Sándor testvérek tái.c/.olták a magyar szólót. A fennebb elő adottak mind a kellő biztossággal folytak le, ami annak tanúbizonysága, hogy az intézet tulajdonosnője fáradhatlanul arr i törekedett, hogy az ott megjelent íutelligens szép közönséget valóbau szellemi elvezetheti részesítse. A siker meg vau az anyagi oldalról is. Bívétel volt 75 frt 44 kr., kiadás volt 41 frt 99 kr., maradt a könyvtár javára 33 frt 48 kr. A nemes czélokért küzdők törekvéseit. kell, hogy siker koronázza. Nyíregyháza intelligens közönsége pedig megmutatta ez alkalommal is, hogy a jótékony c/.élokat mindig kész plrtolui. Egy jelen volt. A gégényi ev. ref. egyház jóiékonyczélu táiiczmulatsága. 1891. május 18. A gégéuyi ev. ref. egyháznak f. hó 18-án igen kellemes emlékű napja volt. Az általa rendezett táuczmulat-ág mindeu tekintetben fenyesen sikerült. Az „iskola bál" iráut az egész községben, valláskülöuibség nélkül, igeu nagy volt az érdeklődés. A mulatóhelyül száut terjedelmek sátor elkészítésén már korán reggel serényen dolgoztak a munkás kezek. Bámuló bámulót ért az iskola udvaron. A derült arczokról mosolygó édes reménységet uem tudta letörülut a csaknem egész uap zugó hideg szél. De a sátor ponyváit addig rázogatta, hogy a jókedv ott még tanyát sem verhetett. Csakis az iskolás gyermekek nyüzsgő raja tartotta azt szálva egy ideig. Valóban érdekes látvány volt az a legalább is 80-ra tehető örömtói sugárzó piros gyermckarcz. Mert a mu atságból nekik is kijutott az osztályrész, még pedig első helyen, mivel ók nyitották azt meg Ott volt egy szálig az iskolás gyermekek apraja nagyja Ók ingyen mulattak. A lelkész és a tauitó szereztek meg nekik azt az örömet. Azu'áa hazaküldték őket Morfeus karjaiba. Azok, akik rég letörülték lábukról az iskola porát, a bará'ságtalan idő miatt az iskolába húzódtak. S bizony l^olytutámi u melléUloteu. egyedül a közegészségügynek nem leend szakértő szószólója. Régi dolog,'-hogy a magyar ember többre becsüli a barmát, miut a sajat egészségét, de hogy a magyar törvényhozás is ily princípium után induljon : igazán modern humanisinus! A bizottsági tárgyalás alkalmával azt mondta egy szellemes képviselő, hogy ha a főorvos is beim lenne a bizottságban ugy a tagok páros számban lennének: ergo egynek ki kell maradni s ez persze a főorvos. Nagy szabású indokolás, csakis arra sántit, hogy ez alapon a legutolsó három szál tagig mindeniket kassirozni lehetne. Különben is a közegészségügy érdeke talán mégsem oly kevésbbé fontos, hogy pár és impár féle lutri okoskodással el lehetne íitni rajta a port. Reméljük a törvényhozás többsége nem fog hódolni e felfogásnak s megigazítja a javaslat e hibáját. l)r. Mezőssy Béla. Az ipariskolai kiállítás. A nyíregyházai nőegylet, amióta megnőtt anyagi ereje szabadabb mozgást enged meg, részint emberbaráti részint pedig culturális feladatának dicsérendő betöltése mellett, a nőnevelés uagy érdekének is szolgálatába állott. És amily fontossággal bír az előbbi czél, neinke vésbé kiemelendő az is, mely a fiatal leányuk ízlésének fejle.-ztésével, a szép női kézimunkák legkülönfélébb ne meit cultiválja. Méltánylandó ez annál is inkább, mivel a nagy fejletséget elért gyári ipar külcsiuual ható prodcuctiói mellet a csaknem teljesen elhanyagolt női kézimunkák jogo sultságát vau hivatva bebizonyítani. Hogy ez a f. hó 18, 19 és részben 20 ikán rendezett uőipariskolai kiállítás a legnagyobb mértékben sikerült minden látogatója egyetérthet ebben, s daczára anuak, hogy kényszerítő körülmények az iskolának a ki tűzött iskolai év letelte elótt csaknem két hónappal tör téut berekesztését vonták maguk után; az oit kiállított kézimunkák szépség, csin, gondos kidolgozás és alapjs tauulmány tekinteteben mi kiváuui valót sem hagy tak hátra. Sőt amennyiben az iskola hatásköre a jelen évbeu tetemesen bővült a ruhavarrás tanítása által, még sok oldalubbnak tetemesebbuek mondható, mint a megelőző évtjkben rendezett munkakiállitások bármelyike is. Meg lehet elégedve a kiállítás sikerével különösen a fentartó nőegylet, előnyös meggyőződést szerezhetvén magának arról, hogy az iskola technikai vezetése oly erők kezébe van letéve, kik elegendő biztosítékot nyújtanak ahhoz, hogy az iskola kitűzött czéijainak legjub bau megfelel. Áll ez általánosságban, valamint az osztályozott munka körök részleteiben is. Paczka Anna k. a. disz kezi munka tanításának észleli eredményei ueuifs ízlésről, kitűnő tanulmáuyról és művészi érzékről tesznek tanúságot. Kiállításának kiemelkedőbb darabjai ezek voltak : Meg lepte a látogató közönségét küiönöieu az a pompás aranyhímzésű csaknem természe'es nagyságú napraforgó virágokkal telt servise, mely szerencsés helyen elhelyezve, minden előnyeit láttatni engede. A levelekárnyalata kifogástalau. Szép volt továbbá a közvetlen a bejárat mellett elhelyezett ujságtartó, valamint a nagyszámmal előforduló kerevet párnák, ágy és asztalterítők és egész servisek, asztalfutók, zsebkendő tartók stb különféle, de tökéletes és minden követelő igényt kielégítő hímzései. Nagyon tetszett a napraforgós servise mellett elhelyezett gyermek kocsi takaró is. Egyáltalában a nőipariskola kiállítás e szakmája oly dus és terjedelmes volt, hogy anuak ínég c-^ak ueveze „A íNYliíVlDElv TÁiiCZÁJ A." Evelin. (Elbeszélés.) Irta: Koncz Akoa. (Folytatás.) Önök férfiak — veté fel ismét a szót az özvegy — nagyon sokat kívánnak a uóktol es még többet nejüktől. Önök azt akarják, hogy a uo legyen szép, legyen kedves, okos, szellemes, tudjon műveltül társalogni, de ugyan akkor azt is megvárják tőle, hogy unalmas házitenuivalókat is végezzen. Ha azután akad ilyen feleségük, akkor lassau-lassan uralkodni vágynak a szegény asszony felett. Azt akarják, hogy érje be házi körével, inig üuülc a klubbókba járnak, s ha azután a mellőzött uö panaszkodik mindjárt idegesek és kiállhatatlanok lesznek. — Meglehet, feleié Elemér, — hogy vannak ilyen zsarnok és kellemetlen férjek, de vájjon, hogy érezze magát az olyan férj, ki sohasem hall egyebet neje ajka írói, mint azt, hogy milyen unalmas az élete és ha a férj uapi munkája után hazatér, duzzog s c>ak akkor vidul fel, ha kirándu'ásokról, mulatságokról, estélyekről van szó. — És ha én tudnék önnek Elemér mondani egy nőt, ki mindent megtenne, mi egy férfit elégedetté, hol dogá tehetné és aki szeretné önt édes érzelemmel a szerelem mindenható erejével . . . akkor megváltoznék-e nézete ós tudna-e viszont szeretni? De hisz' ön nem akar látni, mert csak körül kellene tekintenie, hogy ily szivet találjon. . . . Ez utolsó szavaknál még mélyebben nézett a gróf szemeibe, miközben keble lázasan emelkedett, atezát gyönge pir boritotta el és egy köuy ragyogott szemében, melyet egy másik, harmadik követett, inig végre zokogásba törve ki, lehajtá fejét a kerevetre. Elemér megsajuálta az érzelmein uralkodni nem tudó asszonyt és épen vigasztalni akarta, mikor hirtelen felemelkedett az özvegy és megragadva a gróf kezét, lázasan, szeuvedélylyel súgta iukább mint mondta ki e szót: . . . Szeretlek. . . . Majd mintha megszégyelte volna, hogy kimondta e szót, melyet gyönge volt elfojtani s amelyet Eleméitől kellett volna hallania . . . hirtelen felkelt s e szavakkai; „bocsásson meg, hogy a szenvedély elragadott s feledje el, ami történt" — a salouból távozott, magára hagyva a még mindig ámuló Elemért. A grof vette kalapját és távozott. Izg atottau ment fel lakásába és gondolatokba merült, melyekből csakhamar Ztbaryué inasa zavarta fel, ki egy levelet nyújtott át a grófnak úrnője nevében A levelben csak e pár szó volt: Ma estére tlieára elvárja Ztbaryué. Este kileucz órakor ismét ott találjuk Elemért az üzvegy salonjábau. Zabaryné nem a délutáui toilette-beu jelent meg, hanem mély gyászban volt ültüzve, mely nagyon jól illett szeuvedó arczához és kisirt szemeihez. Alighogy belépett Elemér, az özvegy csakhamar kiöntötte az illatos theát és megindult a társalgás. — Bocsásson meg gróf, hogy magamhoz fárasztottam, de mindeu áron megakartam ünuek magyarázni délutáni szavaimat, llogy milyen véleményben vau ön felőlem, az most reám nézve mellékes. Magunk közt vagyunk és épen azért én ismételve kimondom, hogy önt szeretem . . . szerettein az első pillanattól kezdve, mely ben megláttam. L)e ön ezt talán nem is sejtette miudad dig, inig egy ünfeledt pillanatban el nem árultam. Ne iteljeuel; uem tudtam érzelmeimnek parancsolni: ez mentségem. Azt is megvallom, hogy azt vártam és talán joggal, hogy üu nyilatkozatom után viszouozui fogja a szenve dély hevében kimondott szavaimat és lábaimhoz fog borulni. De üu ezt nem tette. Nem tette, mert uem szeret. Elismerem, hogy gyenge, nyomorult sőt megvetni való asszony vagyok, ki megaláztam magamat egy férfi előtt, de ez már megtörtént, ezeu nem segíthetünk. Moudhat ön könnyelműnek, kaczéruak, rossznak, nem bánom. Bűnöm az, hogy szeretem out és grófné akartain lenni. Nagyravágyó vagyok és ez a szenvedély nagyobb szerelmemnél is, melyet ön iránt érzek. A/, utóbiról lemondok most már, de az előbbiről uem. Ön visszautasította szerelmemet, talán kaczag is vergődésemen, de azért nem fog tóiéin szabadulni, hatalmamban van, magamhoz fogom önt lanczolni. Igeu hatalmam vau arra, hogy esengeni fog kegyeimért és ne távozliassék körömből. Ez megvetett és el nem fogadott szerelmem bosszúja. . . . — De kérem az Istenért! — kiáltott fel Elemér, — de nem szólhatott, mert Zabaryué reszkető ajakkal folytatá: — Ön kezemben vau! — Hogyan? — kérdé Elemér. — Mindjárt méghallja, — feleié az özvegy, — ön bizonyára emlékezni fog férjemnek egy grófi barátjára, kit egy izben megmentett a bukástól ? — Igeu, a férfi atyám volt. — És — folytatá Zabaryué — ez a jó barát férjem jószívűségét kihasználta, őt gazul megcsaHa és nevére hetvenezer t'urint értékű váltót hamisított. . . . — Asszonyom — ugrott fel Elemér, — ne merje előttem rágalmazni elköltözött atyámat, mert ő már nem mentheti magát, de esküszöm, bogy. . . . — Legyen nyugodtan, — kaczagott fel Zabaryné. — A dolog úgy áll, mint mondom. Az ön atyja közönséges váltóhamisitó volt, Birom sajátkezűleg aláirt levelét, melyben halálos ágyán bocsánatot kér férjemtől tetteért. E levél nekem ad igazat És most értseu meg. Öu visszautasította szeéelinemet és ne feledje, hogy egy visszautasított és szerelmében megsértett, nő bosszúja rettenetes. . . . — De asszonyom. . . . — Hallgasson meg, még uem mondtam el múideut. Öu gyűlöl engem, azt jól tudom ós éppen azért most már lemondok arról, hogy öut bírjam. De azért bosszúin azt súgja, hogy ne entredjem öut büntetlenül távozni. Azért telutt válasszon. Öu vagy nőül fogja venni Evelint, vagy pedig eltűri azt, hogy néhány uap múlva a halottnak a világ előtt hitt becsülele tőnkre lesz téve és az ün atyja gyalázatáról fog a városban mindenki beszólni. És, hogy ne kételkedjek, itt van a levél, mely mindent elmond. mindent megmagyaráz és felnyitja az ün szemeit" Győződjék meg vádam alaposságáról. És e szavakkal átnyújtotta a levelet Elemérnek (Vége köv )