Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-19 / 16. szám

..IN Y t R V í t> É Ií.» — A nyíregyháza városi gőz- és ká<l-fiirdö folyó 1891-dik április hó 22., 23., 24. ós 25-dikéu. vagyis szerda, csütörtök, pétitek és szombaton szünetelni fog. — Halálozás. Egy kiváló jogász, magas röptű szellem és egy igazi ember elhunytáról vettünk értesítést, Emiidy Dániel, a sárospataki ref. főiskola jogi akadémiáján a magánjog tanára, f. hó 13 áu életének 72 ik évében elhunyt. Hogy ki volt Emődy Dániel, azt számosan tudják az országban, a kik tőle a sárospataki jogakadémián a magánjogot hallgatták. Valódi jog'ulós, kinek e téren ismeretei majdnem kimerithetleuek voltak Magánjig rendszere a legtisztább és legvi'ágosabb, a melyet ez országban ismerünk Sajuos, hogy nyomtatásba sohasem jelent meg magánjog-rendszere, pedig volt tanítványai tauuskodbatnak róla. hogy mily elismerésben részesült az, pl. ügyvédi v izsgák alkalmával a fővárosi jogászok előtt is. Áldott legyen az elhunyt emlékezete. — Halálos boszú. 1889. deczember 19 én Veres György és Ver es Józset juhászok a Sima pusztáról a királytelki pusztára juhokat hajtottak. Szembejött velők Palicz Pál szekerével s uem akarva nekik kitérni, szekere két bárányt elgázolt. A két juhász erre Palicz Pált megverte. Palicz atyja tanyájára hajtott s e'pan.wolva itt baját, ifj. Palicz György vasvillával, több cseléd b> tokkal fölfegyverkezve a juliászok utáu indtt tak. id Pilicz György pedig lóra kapott, ínég kötelet is vive magával. A juhászokat utói is érték. Iil. Palicz György Veres Györgyöt áikarolta, fia ifj. Palicz György pedig a vasvilla nylével tuy ütötte főbe, hogy holtan összengyott. Veres György futással menekült. A törvé.iyszék ifj. Palicz Györgyöt halált okozott súlyos testi sértésért másfél évi börtönre ítélte. — Az első munkasziinetes vasárnap. A vasárnapi munkaszünet törvénye kedden jelent meg a hivatalos lapban. Az 1891. XIII. törvónyezikk ez, mely az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről szól. Ez a törvény az országos törvénytárban e hó 14-én hirdettetett ki, s igy a mai naptól számítva, három hóuap múlva lép életbe. Julius 14-től, illetőleg julius 19-étől, mint az első munka szünetes vasárnaptól kezdve tehát komolyan pihenő napnak tekinthetik a munkások a vasáruapot, meg a Szent István napját, melyet, miut nemzeti ünnepet, sziutéu munkaszünetes napuak jelent ki a törvény. A törvény második paragrafusa írja körül a munkaszünet idejét ekópen : „Az ipari muuka szünetelése legkésőbb vasárnap reggeli 6 órakor kezdődik és megkezdésétől számítandó 24 óráig, de legalább is a szüueti uapot követő reggeli 6 óráig tart." — Liptay György rendőrbiztos, ki 22 évig volt a város szolgálatában, leköszönt derekasan betöltött állásáról. Helyét a napokban tölti be a főkapitány. — Névváltoztatás. Klein Éliás kisvárdai lakos nevét Kisre változtatta. — A Széchenyi szálloda bérlőjének: Köhler Andrásnak lapunk mai számában foglalt hirdetésére e helyütt is felhívjuk a közönség figyelmét. — A kúria eldöntötte, hogy a hivatalnok fizetéséuek vagy nyugdijának elzálogosítása, a fizetési ívnek a kölcsön fedezésére való átadása a hitelezőuek zálogjogot uem ad és annyira hatálytalan, hogy az uj fizetési ív az illető kérelmére ínég akkor is kiadandó, ha ezt nyíltan beismerte is. — Kincset, szellemi kincset szerez az. aki a „Képes Családi Lapok" czimü szépirodalmi és ismeretterjesztő képes hetilapra előfizet. E lap gazdag tartalmával, értelem s izlés nemesítő olvasmányaival valóságos szellemi kincstárát képezi a magyar családoknak s „Nő a házban" czimü mellékletével nélkülözhetetlen barátja a családanyának. Közleményei minden számban a legjobb magyar Íróktól erednek s a család bármely tagjának bátran a kezébe adhatók. A „Képes Családi Lapok" előfizetési ára egész évre G frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr s a kiadóhivatal (Budapesten, nagy-korona-uteza 20. sz.). melyhez az előfizetések legczélszerübben postautalványon intézendők, kívánatra bárkinek ingyen és bérmentve szolgál mutatványszámokkal. A közönség koréból*) Nyilatkozat. Mivel a személyeskedésnek, annyival inkább minden személy elleni insultusnak még a látszatát is kerülni kívánom, azért valamint előbbi, ugy utóbbi közleményeimben sem emiitettem neveket. Miután azonban némelyek az „egy kis szappan a inosakodóknak" czímű satyrikus fölszólalásomban egyik másik „Kraftsausdruck" ot mind azonáltal is oly értelemben vették,melyben én nem veszem, sőt a „quísque verborum suorum optimus iuterpres" elv alapjáu vétetni sem engedhetem, ennél fogva kijelentem: hogy az emiitettem „trias" tagjait sérteni egyáltalában nem akartam, ha és amennyiben pedig, a neheztelhető kifejezésekkel, okot adva balvélekedésekre és balmagyarázatokra, illetőket megsértettem volua, erkölcsi köteles ségemnek ismerem tőlök e helyen bocsáuatot kérni. Stane veniain petimus, petiinus daniusque vicissim. Nagy Kálló, 1891. ápril 14 ikéu. A referens. Szerény megjegyzés a „Szabadsajtó" mult heti referádfijához. A nálunk divatozó eféle tudósítások rendesen olyan egyformák, oly bőséges egyformasággal dicsérnek agyon mindeu közreműködőt, akármiféle szerszámmal, vagy anélkül szerzett legyen az a közönségnek többé-kevésbé igazi műélvezetet, hogy ehez semmi megjegyezni való sem lehet. Jól van ez igy. Örüljön mindeuki a sikernek, publicum is, közreműködő is, de főleg a nyugdijalap is. *) E rovat alatt felszólalisokat díjtalanul közlünk, a felelősség azonban a beküldőt illeti. Sít ha a múzsáknál sem idegen és az ő valódi és ál apostolaiktól is rosz néven nem vehető já'szi szeszély haragosan neki ront egyik másik közreműködőnek vagy alattomosan megszurkálja, — ezt is szó nélkül hagynók. Érdekesebbé válik ezzel a tudósítás és a megkritizáltakban nem történik semmi baj. A kisasszony azért kap férjet (ha egyéb nem hiányzik a dologhoz), a fiatal ember meg kap feleséget (ínég ha sok minden hiáuyzik is alioz) De a kérdéses referádában egy mindeu szakértelmet nélkülöző oly állítás vau, mely, miután a zeneértés-re vau beune hivatkozás, alkalmas lehetne a laicus közönséget félrevezetni és egy olyan fia:al művésznek renomni'

se-ját kisebbíteni, kinek a művészi hírnév az existenti nak képezi alapját. Ez teszi indokolttá felszólalásomat. Nem akarok kiterjeszkedni arra, — pedig csak citálnom kellene a referens absurd és minden zenész előtt nevetséges kifejezéseit, — hogy bizonyít-am, meuy nyire jogtalan és a mellett szerénytelen a zeneértés-re való hivatkozás. Nem is akarok szószerint foglalkozni a kritika egyes pontjaival. Nem képzelek pedig olyan laicust sem, ki ne mosolyogna a kötekedésnek e legrosszabul válasz tott módja fölö't, midőn idegesség-gel vádolja auuak a játékát, kinek nyugalmas és eiőkelő vonása mintául szolgáihatna sok hírhedt művésznek. Csak azt akarom a referens úruak nyilvánosan meg jegyezni, hogy az olyan hegedüst, miut Friedtiiaun tanár, ki díszét képezte a budapesti zenedének, s kivel egyrangu művész hazánk vidéki városaiban 3—4 alig akad, > kinek úgy ez utolsó hangverseny rendezése, mint általában zenei életünk fejlesztése körül kiváló érdemei vannak, az ilyen erőt igazi zenekedvelő megtartani, buzdítani igyekszik s nem elkedvetleníteni. Mi a megkritizált művészt arra kéljük, hogy ne engedje buzgalmát az ilyen apró cseprő támadásoktól ellankasztaui, még ha legérzékenyebb oldalátérik is azok, hanem a zeneoktatás, zenekar szervezés és a kamarazene cultiválása által a közönségnek eddig is osztatlanul bírt elismerését továbbra is megtartani igyekezzék. Egy muzsikus. Csarnok. Fotográfiák. C inos is vi-y, kedv s is v.igy, Jó Kedélyű kis leány, Csakhogy a te szép szemt-cskéd Örökös egy képtalány. Bo'dog is lesz z az ifjú, Ki megnyeri kezedet, De azt sose fogja tudui, Hogy a szíved kit szer t. . . . 2. Várt láuy várat nyer — de lel et, hogy e vár csak az évszím, S férfi helyett korial lep meg idővel a sora. Senki szivát ne kövesd, mikor azt ellenzi a szived, Őszre lehull a virág . . élni siess mielőbbi - ••• - - .••&•-»•- • — Szép vjgy, mint a legszebb ékszer, Hódítottál is elégszer, De az első pillanatnál Tcvább eszmény nem maradtál. Az üveg ii csillog-villog, Azért mégse drágakő . . . Mit se ér a teli erszény, Ha ilresen kong a fői 4. Szüntelenül mosolyogni látlak, S gondolkodom rojta, ho.y mi bánthat! Incselkedni, játszani szeretnél ? Jó kedved a rossz világtól nem fél ? . . . Furcsa is a kis láuy kuczagásj, Éithetetleu. mint pijkoskodisa, S mégis kedves, mint nap ébred se . . . Sose legyen okod könyezésre I 5. Nem vesznek észre tegc d, A kik nem ismerik A szép, » tiszta lélek Ezernyi kincseit. Mert a mai időben Vevó csak ott akad, Hol el vau látva bőven S beszél a — kirakat . . . 6. Szel d leánykn, ildomos, szerény, Te benned él a legEzebb nőerény ; Miudig annyit mutatsz, a mennyit érsz, De azt te nem tudod, ho^y mennyit érsz . . . Ez öntudatlan bájnak kellemét, Ilogy elrabolja, ifjú lesz elég, Bókok rajival lesz fejed tele, Erős ha nem léssz, elszéJttlsz bele . . . De ellenök más pajzst ne is keress, Mint ezt: maradj mindig természetes. Igy gondtalan lesz teljes életed, Miuőt csak én kívánhatok neked! 7. H.igyha jobban ismernélek, Taláu jobban szeretnélek — S ha jobban is szerelnélek, Úíy se mtnnék sokra véled ! 8. Hogy kicsiny vagy — fö" se venném, Kaczérkodol — elszenvedném ; Igen helyes lányka lennél, Csak soha ne — énekelnél! 9Gondolhatsz mindent, sokat is gondolsz ki magadban, Egy se marad titkon — mind kibeszéli szemed. 10 Rólad minek beszéljek Kis ismeret'enim ? Ki o'y korán mennyasszony, Az tudja, mit szakaszon Arról a f.-ról, melynek A neve: szerelem! SZ. F. Siguora Bianka. (Beszélyke.) Az előadás kezdetét vette. A pénztárt kezelő öreg as-zony egy-egy perezre betekint a czirkusz ponyvaajtójának nyílásán, megelégedett képpel szemléli a sűrű embertömeget, mely megtöltötte a társulat pénztárát, hogy élvezze a tündérszép Siguora Bianka nagyszerű játékát. Tekintete megakad az első helyek egyikén ülő öreges úron, figyelemmel szemléli, s egv sóhaj" száll fel elaszott kebléből. A visszaemlékezés soínja az, a boldo" időkre, midőn ő is fiatal volt és a közönség ep oly türeí illetlenül várta felléptét, mint azét a fi ital leányét, kiről dehogy hinné el valaki, hogy az az ó saját vére, legkevésbé pedig az az üreg ur, kinek ő nem felejtette el a nevét a hosszú távollét daczára, de a ki bizonyosan nem emlékszik már az egykor oly gyönyörű Siguora Maraskottira és ha emlékeznék is, dehogy sejtené ót abban a lisztes öreg nőben, ki most visszaült helyére és az elmaradhatla u kötőt ük mellett átadja magát merengéseinek De hogy is ismerne rá, mikor ő maga sem ismer magára az este: olyan izgatott, annyira eltérő kedélyhaugulata a rendestől, hogv csudálkozik rajta maaa ís Mi lelhette? Belülről sűrűen hangzik a lelkesedett tapsvihar Az est hősnője, lenge bajadér öltözékben, ki-ki-uhau egy perezre az agg péuztárosuőköz, ki szeretettel öleli keblére a tüzes szemű szép leányt és kendőjét ráteriti az izzadt váhikra. Szerelettel, mondom, de oly anya szeretetével, ki leányában a társulat éltető lelket, pénzforrását látja, egy áruezikke', melyért a műkedvelő megfizet mindent, mindent, még a lelkiismeret furdalásait is. Óvja a széltől, óvja a bajtól, mert ha ö e pusztul, utána vesz az ő uélküle mit sem érő társulat. És a szép láuy tudja ezt uagyou jól. De tud még e-yebet is. Azt is hogy Siguor Peruehió, a társulat igazgatója az ő apja, csak uevleges apji, azt is, hogy üti, veri a szegény öreg asszonyt és rá akarja bírni, hogy . . . hogy értékesítsék már a gyémántot, melylyel a véletlen megajándéko/ta őket, de az öreg habozott egy ideig. Es szemének vésztjósló tüze hirdeti, mily indulatok uralkodnak lelkében. Ez a lány megváltozott. Látszik egész lényéből, bogy egy idó óta más, mint eddig volt. Mió'a itt vannak S.-ben. Addig örült a szép ruhának, a tapsuak, a koszorúknak és bókoknak. Most tartózkodó, hideg, kimért, elriasztja az udvarlókat . . . Ma este kivételeseu jókedvű. Az öreg asszony nem tudja mire vélui magaviseletét, de saját izgatottságáról sem képes számot adui. . * * * A szelídített, elefánt niutatváuyai következtek. . .. Bianka, miután nincs jelenete e pontban, kimegy anyjához. — Anyám, szóm van hozzád! — Hallom leányom. — Elhagyom a társulatot, férjhez megyek. Az öreg nő csodálkozva emelte fel szemeit a lányra, annak hideg, kimért, nyugodt beszéde megzavarták egészen. A kötőtűk kihullottak kezéből, egész lénye azt a benyomást keltette, hogy az a gondolat bántja, hogy láuya is, ő is eszét vesztette. Elhagyni a társulatot, melyhez múltja, hajlamai kötötték őt is, leányát is. Hiszen ismerte ő Biankát. Tudta, hogy az lelkének egész erejével ragaszkodik a czirkuszi élet miudeu szálához. Az ünuepeltetés, a tüntető fogadtatás mindenütt még kedvesebbé tehették azt csak. Hiszen igaz ő is férjhez ment. Siguor l'eiuchió akkortájt clowu volt annál a társulatnál, melynek ő volt a lelke. A siguor tüzes vérét, szerelmét lecsillapította ugyan egy körülmény, mely akkoribau igen nagy feltűnést keltett, ép ezen a helyen, hova husz esztendő múlva elöregedve visszahozta a véletlen. Egy fiafal gavallér, P. megyei nagybirtokosról suttogott a fáma, ki elszöktette volt a társulat primadonnáját, — őt. A dolognak házasság lett. a vege, de a férjet Perucbiónak hitták, kinek szerelme versengett kapzsiságával, melyet a nagy úr büszke rokon ii tőlük telhetőleg kielégítettek Siguor Peruehió nem volt épen mintaférj és neje és gyermeke igen sokat szenvedtek mellette. Hogy felnőtt Biauka, elragadtatva szépsége által, újból tőkét akart ebből csapni, annál is inkább, mert alapos oka volt hinni, hogy apai érzelmei ez uudok tette által érintve nem lesznek Miut mondtuk, a leáuy tudta ezt. És szemére hányta auyjáuak a tervezendő gazságot és most már ez is tudta, miért uut rá a lány a n.üvész életre. — Imádóidnak egyike kérte meg kezedet? — kérdezte aztán. — A lány felemelte a ponyvát és ujjával rámutatott arra az őre.' úrra, kit anyja előbb oly figyelmesen szemlélt. Szerelmet ugyan nem, de, ugy hiszem, boldogságot fogok körében találni. * • * A lány meglepetten tekint hátra. Mig ő beszélt, anyja sikoltással összerogyott. Elájult, s uagynehezeu magához térítette lánya. Kinek az öreg asszony aztán elbeszélte születéseit, i. a Biankáét) körülményeit. * « * A zárjelenetben Bianka lépett fel újból. Tapsvihar, koszorúk özöue volt jutalma fényes, de hajmeresztő mutatványainak. A lány, mint angyal oly szépnek látszott. És oly biztosnak is. Peruehió ellenvetése daczára eltávolitatta a mentő hálót, mely a magas trapéz alatt volt kiterjesztve. A közönség lélekzetét visszafojtva leste a borzasztó játékot. Maga Peruehió is hüledezve nézett a láuyra tel, ki oly különösnek tetszett. Sietve oldotta fel a trapéz mellett függő kötelet és odalenditette, hogy a lány azon lebocsátkozzék. De ez nem fogta meg a kötelet, hanem egv szédületes ugrással fejjel lefelé bukott a porondra. Az élet szenvedéseinél többre becsülte a halált Piszker Lajos.