Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-02 / 31. szám

„IN Y í K, V I 1> JÉ3 K". Szabolcs vármegye alispánjától. 1891. A járási főszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A m. kir. földmivelésügyi miniszternek 37,114/111 -8. szám alatt kelt rendelete másolatban a vármegye hivatalos közlönye utján tudomásvétel, alkalmazkodás és szabályszerű közhírré tétel végett tudomására hozatik. Nyíregyházán, 1891. julius hó 27-én. Miklós László, alispán. (Másolat.) Földmivelésügyi magyar királyi miniszter. 37,114/111—8. sz. Valamennyi törvényhatóságnak. Tekintettel azon körülményre, hogy a már huzamosabb idő óta hirtelen egyre változó időjárás a hasznos házi állatok egészségi állapotát hátrányosan befolyásolja s ennek folytán valószínű, hogy az állati betegedési és elhullási esetek, különösen a mostani nyári évszakban gyakrabban fognak előfordulni, szükségesnek látom a törvényhatóságnak figyelmét felhívni arra, hogy különös gondja legyen főleg a ragadós állati betegségek eseteinek haladéktalan bejelentésére, hatósági megállapítására és lokalizálására s elfojtására nézve az 1888. VII. t.-czikkben s az ennek végrehajtására kiadott 1888. évi 40000. számú itteni rendeletben előirt eljárásnak pontos megtartására. Egyúttal pedig megjegyzem, hogy a mennyiben egyes kivételes esetekben a törvényhatóságnak nem állana módjában, különösen a szarvasmarhák között előforduló súlyosabb jellegű, illetve gyanús betegedési vagy elhullási esetben a kór nemét kellő időben és határozottan megállapítani saját szakközegei által, ezen kivételes esetekben a kerületi állami állatorvosnak közreműködését közvetlenül veheti igénybe, mely esetben a kerületi állami állatorvos szabályszerű illetményei, ha azok felszámítása az alispán vagy polgármester által kiadott rendelettel igazoltatik, tárczám terhére fognak kifizettetni. Budapesten, 1891. julius hó 14-én. Bethlen. 7

881. K. 1891. Szabolcsváriuegye alispánjától. A főszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A földmivelésügyi m. kir. miniszter 39,831. számú rendeletének másolatát tudomásvétel és alkalmazkodás végett kiadom. Nyíregyházán, 1891. julius 31-én. Miklós László, alispán. (Másolat.) Magyar királyi földmivelésügyi miniszter. 39,831/111—8. sz. Szabolcsvármegye közönségének. Szatmárvármegyében a takonykór járványosán lépvén fel, a vármegye területén levő összes lóállománynak állatorvosilag leendő megvizsgálását rendeltem el. Hogy ezen általános lóvizsgálat a kívánt eredményre vezessen, szükségesnek mutatkozik, hogy mindazon vármegyék területén, de főleg azon szomszédos községekben, melyek Szatmárvármegyével határosak, a lóvizsgálat szintén eszközöltessék. A lóvizsgálat eszközlésével Kurcz Ferencz állami főállatorvost, valamint Dankó István és Szüsz Albert állami állatorvosokat biztam meg, azon utasítással, hogy szükség esetén minden további rendelet bevárása nélkül a vizsgálatot a vármegye egész területére terjeszszék ki. Erről a közönséget azzal a meghagyással értesítem, hogy nevezett állami állatorvosokat ott működésük alatt hathatósan támogassa. Budapesten, 1891. julius 28. Bethlen s. k. A rossz termés. A vármegye különböző részeiből siralmas tudósításokat küldenek levelezőink a termésről. Amit a kései tavaszon rosszul fejlődött vetésekből a rozsda meghagyott, azt elmossa, kicsiráztatja, tönkreteszi az eső. íme egy feljajdulás a többi közül: Kinnt ázik a kereszt a mezőn, s a gazda összetett kézzel, tehetetlenül kénytelen nézni, látni, NYÍR VIDÉK TÁKCZÁJA." A virágok költője.*) (Tompa Mihály.) Hol nyugszik a költó? Virágos domb alatt. Tán az a sok virág Mind szívéből fakadt Sajó vize partján Messze egy sírt látok... Körös-körül ülik Szép szelíd virágok. 1. II. Virág a költőnek Talán tündérálmi . . . Hajnali harmatgyö igy, Csendeseu hullj rája I A ki róluk régen Annyi szépet regélt, Az alvó költőnek Ók mondanak regét. Regéljetek neki, Szép Bzelid virágok Ott lenn is édesen Emlékezik rátok. Fülemile szállott Leveles bokorra, Énekelget a rózsának Szívéből zokogva. Hi. IV. Hallgatja a rózsa, Uánatos lesz tőle : • Szebben tudott, bej mégis a Virágok költője !« • aludj, kedves költőnk !« Sóbajtgat a rózsa mélyen. Fejét le-lekajtja S könny csillog föl szép szemében. Harmatot perget a Lengő fehér liliomszál: • Aludj, kedves költőnk! Álmodozzál, álmodozzál !< Szomorú részvéte Suttog a kék nefelejcsnek : • Mért haltál meg, költőm ? Soha, soha nem feledlek I *) Mutttvány a Pósa Lajos által kitűnően szerkesztett »Az éu líj«igom« ctítnü gyermeklap legújabb sz'imí'oíl hogy megy tönkre minden reménysége, szorgalmának, egy egész évi munkájának minden gyümölcse az utolsó pillanatban, amikor már megtermett, ami termett, csak épen betakarítani kellett volna. Arviz, tűzvész, nagy jégverés: mindezek a csapások a maguk hirtelen, pár pillanat alatt bekövetkező pusztításaik által részvétet keltenek föl a sújtottak iránt, s ez a részvét még soha sem maradt el, mikor arról volt szó, hogy segíteni kell. Ki segit azonban a gazdán, ha nem tűz, nem árvíz, nem jégverés, hanem a napról-napra megujuló eső pusztítja el egész évi termését ! A törvény bizonyosan nem. Mert még csak adó-elengedésért sem folyamodhat ezen a czimen. Talán a biztositó társulatok? Ezek sem ismerik ezt a „kár"-t, mert eső ellen, mely rendes körülmények között áldás, és most a legnagyobb veszedelem, a kész pusztulás — ugyan melyiknek jutna eszébe,hogy biztosításokat elfogadjon! Vagy a könycrület talán ? Hiányzik a tűzvész, árviz, jégverés csapásainak szomorú látványossága, hogy ezt fölébreszsze! Pedig megsegítésre, könnyítésre föltétlenül szükség van. Szüksége van különösen az apró kis gazdáknak s még inkább a föld és többnyire ház birtok nélkül való régi zselléreknek, kik, felében vetett s aratott gabonájuk elpusztulván, kenyér nélkül lesznek a télen s vánkos nélkül is, ha rájok megy az adóvégrehajtás. Mert a nagy- és közép-birtokos a legrosszabb esetben kölcsönnel segíthet magán, melyhez könnyen hozzájuthat, jutányosán is, s pír év alatt — egy kicsit meghúzódva, le is törlesztheti. Ugyan igy kéznél van a segítség a bérlőkre nézve is, mely osztály vármegyénkben jelentős téuyező gazdasági viszonyaink bármely irányban való mérlegelésénél. IS ha bár valószínű is, hogy e gazdasági év súlyos csapásainak lesznek a birtokos és bérlő osztálynál is áldozatai, kiket a kalamitások tönkretesznek: ezek mindenesetre kivételek lesznek csupán. Egészen inas a helyzete a gazdasági év e szomorú eredményeivel szemben az úgynevezett köznépnek : az apró kis gazdáknak és a régi volt zselléreknek. Ezeknek az elpusztult terméssel mindenök elpusztul. Hacsak az apró uzsora segítségében nem keresnek pár hónapra való lélegzést. Ez pedig nem segítség, de kárhozat! * * ' * Lehet, hogy a valóságban nem olyan sötét a kép, mint ahogy a fentebbi sorokban festve van, de azért, ha túlságos erősek is a színek, maga a kép megmarad anuak, arai, t. i. egy szerencsétlen gazdasági helyzet ábrázolójának. E helyzettel szemben mind az, arai a külföldön : Franczia, Angol és Németországban, sőt Ausztriában is igazi értelemben vett népbankok, takarék-magtárak megtakarított, összegyűjtött tőkéiben a segítésre rendelkezésre áll: nálunk hiányzik, nem létezik. Szántjuk a földet, bevetjük, munkáljuk, dolgozunk, izzadunk, benne van raiuden reménységünk s néhanéha való egy kis jól éléssel bizony nem jut arra, hogy a téli enni-inni valón túl félretegyünk a másik esztendőre. A kora tavaszszal elfogy az eleség s Csilingel a csüggő Harangvirág búi harangja Hajnilka estike, Minden virág úgy siratja. Álmodó költőnek Az örökzöld halkan súgja : • Én leszek sírodnak Hervadatlan koszorúja !< A költő sírhalmán Arauyos pillangó, Kék ég sugarában Csillogó, szállingó. Csillogj, lepke, csillogj Azon a sírhalmon I Gyönge violácska Szelíden ringasson I VI. A hanvai temetőben Dalos madár egyre csak azt sírja: •Vándor, állj meg, ejts egy könnyet I Itt a költő szép virágos sírja 1< Vándor megáll a Bír mellett S könnyet hullat a nyiló rózsákra . . . A költőt ne feledjétek, Hallgassatok a dalos madárral l'ósa Lajos. Az örnagyné. (Folytatás.) Bodich végre újra megkezdő a beszélgetést. — Nagyságos asszonyom, utjáuak czélja ugyebár L. Éu ott most nem szállok ki s rögtön tovább átázom H.-ba és — tette hozzá sóhajtva — később újra hosszú útra megyek. Ha majd a hajó födélzetén vagy Ázsia hegy szakadékai között visszagondolok hazámra, akkor önre és erre a felejthetlen útra fogok gondolni. Ne tartsa szerénytelenségnek, hogy nevet kérdezem, hogy tudni akarom, ki az, kivel gondolataim foglalkozuak. — Iloua! — felelte a fiatal lány oly halkau, hogy alig volt megérthető. — Hona — isinétié ő mély hangon, Oly drága nekem ez a név. Anyám neve. míg nem kezdődik a tavaszi munka, falusi szegény népünk koplal és nyomorog. Az idén pedig ennek a szegény népnek nem adja ki a föld a télére valót sem Ami keves feles-földből, kepéből jut neki most, eléli, mig megkeresi. Hideggel, hóval beköszönt hozzá a nyomorúság s megmarad vendégül az egész télen át, ha ugyan ki nem koplalja gazdáit. Hát ilyen viszonyok között bizony nem következtek még be nálunk a „kedvező adóbefizetési viszonyok", mint ahogy az a pénzügyminiszter úrnak a pénzügyigazgatóságokhoz az adóbehajtások szorgalmazását sürgető rendeletében mondva van. Lehet, az ország más boldogabb vidékein vékával mérik már a termést, de nálunk még kívül a mezőn ázik a kereszt, csírázik és rothad. Egy kis türelmet kérünk tehát! S kérjük őméltóságát a főispán urat és a vármegyei közigazgatási bizottságot, hogy a pénzügyminiszter úr ő excellenciáját gazdasági viszonyaink felől tájékozni szíveskedjenek s ez alapon kérjenek tőle adóink befizetésére egy kis halasztást, addig legalább, mig fölszedjük a krumplit s letörjük a tengerit. Mert ez az utolsó reménységünk. Egy elázott gazda. Tájékoztató megjegyzések szabályozási ügyeinkről a vármegyében. lí. A régi bölcsek elmélete szeriut, a világegyetem alapja a szám. Annyi bizonyos, hogy 2X2 nélkül sem egyes, sem család, seiu érdek társaság, sem ország fenn nem állhat mai uapság. Egyedül a miuucziákra kiterjeszkedő, pontos, tiszta számvetés adja meg a létezhetés, előhaladás biztos alapját. Ez ismertet meg erőnkkel, vagy gyengeségünkkel. Fájdalmasan esil; kinyilvánítanom, hogy a Tiszaszabályozó társulat zárszámadása, a régi patriárkális idők együgyüségével van összeállítva, midőn még ilyen számadással is beérték: jöttünk, mentünk: 100 frt; ettünk, ittunk: 100frt; összesen: 300 frt. Ha az összérdekeltség iránti köteles tisztelet talán uem is, de már a hivatal tisztessége és megbízhatósága okvetlen megkívánja, hogy a mely társulatnál százezrekről történik elszámolás, ott a mai kor követelte világos, részletes költségelőirányzat, s ezen alapuló, könnyen áttekinthető részletes számadás terjesztessek azou érde keltek elé, kiknek zsebéu fordul meg az egész társulati érdek s kik a számadásra kötelezett hivatalnokokat azért állítják saját ügyeik élére s azért tizetik, hogy érdekeiket okszerűen vezessék s működésükről részletes számadást adjanak. Az alapszabály 20 § a értelmében, a számvizsgáló bizottság, jelentését, a választmány utján, annak véleményes jelentése kapcsában, a közgyűlés elé terjeszti, mely az eredményhez képest, a felmentést megadja, vagy nehézmények esetén a további intézkedést eszközli. Tehát a közgyűlés tagjainak, hogy a számadás eredményét elbírálhassák, alaposan ismerniök kell a tárgyat, melynek helyes, vagy helytelen voltáról, az ő itéletök döut. Van ugyan egy furcsa pont az alapszabály emiitett 20 ik §-ában, mely igy hangzik: „az eredeti pénztári számadások, ugyanazon közgyűlés után 14 napig, átnézhetés végett a társulati irodában nyitva tartandók." Mely magyarul azt teszi, hogy a számadás eredményét elbírálni hivatott közgyűlési tag, miután a közgyűlésen, már Folytatása tt mellékleten. — Édes anyja együtt él önnel? — Nem, ő már meghalt. Egyedül élek a világban s valószínűleg örökre — válaszolt komolyan a tanár. Ifjúságomban nekem is voltak álmaim a jövőről, boldog otthonról, hol szeretet és hűség teszi boldoggá az életet. De az ilyen álmok nem miudig teljesülnek, tette hozzá sajátságos hauguyomattal. Iloua e beszéd értelmét fölfogta s fájdalmasan húzódott össze szive. Csak e bolond játékot ne űzte volua! A tauár észrevette zavarodottságát s az ismétlődő szünetet ujabbi kérdezősködésre használta föl. — Csak keresztnevét — mi nekem mindennél drágább — mondta meg. Nagyon szeretném azonban férje nevét is tudni, hogy életét — ha többé nem láthatom is — figyelemmel kísérhetném. Iloua összerezzeut. Elérkezett tehát a félelmes pillanat. A tanár szeme oly kérőleg volt ráfüggesztve; visszaéljen ez ember bizalmával s elmoudja az előre kigondolt hazugságot? Az igazság kimondására azonban nem tudta magát elhatározni, szerepét végig kell játszania s az általa kitalált uevet megneveznie. Különben mit árt ezzel neki. A szivét, lelkét betöltő érzés mint dacz támadt föl benne. Hisz nem látja soha többé a tanárt, s igy egészen egyre megy, akár költött, akár valódi nevén is gondol majd reá. — Soha többé! Hirtelen uagy fájdalom szorította össze szívét s azt hitte, uem képes e gondolatot elviselni. — Mit gondolhat felőle Bodich tanár? Kerüljön bármibe is, felelnie kell. Csak visszanyerhetné régi vidámságát, de a szívét dobogásra kéuyszeritő, még meg nem értett érzelmek azt tova űzték. Összeszedte azonban magát s hosszú szempilláit lesütve, piruló arczczal susogta: Snitzel őrnagy. A tauár udvariasan meghajtotta magát. — Köszönöm nagyságos asszonyom. Régen lakik már L.-beu? Barátságos ott az élet!