Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-23 / 12. szám

M«llókl»t a yirvidák" 189Q. 12-ik axAmáhox. Központi iskola Nyircuylnlzilii. A nyíregyházai ág. ev. egyház minden időkben gok gondot es aldozatot fordított a népnevelésre. Nemcsak a vármegye népnevelési állapotához viszonyítva, hanem abszolút mértékkel mérve is: a nyíregyházái ág. ev. népiskolák kitünó intézetei a műveltség terjesztésének s hatalmas eszközei is egyszersmind az egyház-kormányzat jeles és hazafias vezetői kezében e város népe teljes megmagyarosodásáuak. N«ni uj dolog, hisz régebben merült föl már a terv, hogy az ág. ev. egyház központi népiskolát épit. Diszeiet, méltót az épület rendeltetésének s berendezése által is megfelelőt ama legkényesebb igényeknek is, melyet a népnevelés modern fejlődése támaszthat. Mikor ez a terv legelőször nyilvánosságra került, örömmel és lelkesedessel üdvözölte azt mindenki, nemcsak felekezetiségből, nemcsak patriotizmusból, hanem a népnevelés ügye iránt érzett szeretetéből fakadó örömmel és lelkesedéssel. Hisz a népnevelés közös kincse, egyforma érdeke mindannyiunknak. Gazdag és szegeny érzi áldásait. A közjólétnek a forrása ez, államok, községek, egyesek legbiztosabb támasza. És épen ezért közős az elismerés érzete is mindannyiunkkal e nagy alkotás intézői iránt, kik a megszületett eszmét a népnevelés ügyének meleg szeretetével ápolgatták, Művelgettek, egészen odáig, hogy a szép terv közel jutott immár a megvalósuláshoz. Aki Nyíregyháza köznépét ismeri, látja szorgalmukat, példauyszerü családi életüket, tudja e nép életének erkölcsi viszonyait, az bizonyára rá fog jönni arra a következtetésre is, hogy ezt a népet a uevelés ügyének meleg fölkarolása tette ilyenné, az teremtette meg irigylésre méltó helyzetét Mert a népnevelés előmozdítására tett minden áldozat, gond, munka és fáradság a legbiztosabban és legmaradandóbban kamatozó befektetések. Nyíregyháza város népének életviszonyai ékesen szólóan tesznek ez állítás mellet tanúbizonyságot. Az egyház vezérei, az ez idő szerinti lelkész urak. kik hivatásuknál fogva a népnevelés ügyének is élén állanak, sok alkotással tették már magokat a város közönségének köszönetére és hálájára érdemesekké. Teljesen magyarrá tették a népiskolákat, még a tanyaiakat is, s ezzel elérték, hogy teljesen magyarnak nevekedik föl az ujabb generáció. Szaporították az iskolák számát s növelték szám és érték szerint a tanítók inieliígencziáját. Most a mű betetőzése következik: az. hogy illő keretbe foglaltassék az ertékes kép, hogy a népiskolák központi épülete létesüljön s ezzel együtt a népiskolákban is az osztály-rendszer szigorúan megvalósulhasson. Ez az alkotás természeteten áldozatokat igényel, megkívánja nevezetesen az ág. ev. egyház híveinek első sorban, de a város egész közönségének, s a városnak, mint erkölcsi testületnek támogatását. Mert nem csupán egy felekezetnek a házi ügye ez a központi iskola építés kérdése. Közös erdeke ez mindannyiunknak, mely elől felekezeti szempontból elzárkóznunk uem lehet. De tudjuk azt, hogy ettől nincs is mit tartanunk. A városi képviselet, mint egész közönségünk A „NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Óh nézzétek . . . Óh nézzétek a nagy természetei I Szabadságot attól tanuljatok Még hó boritja fent a bércztetót, S a Tölgybe már zendülnek dalok. Zuz volt a fákon nincsen egy hete : S már jó eló a költözó madár ; Hó boritá akkor a síkot is : Zöldülni kezd ma már egész határ. Melyet lezárt kemény, hideg burok : Szabadon foly a fürge kis patak ; Felleg köd ült a messze táj íelett: Az ég ma tiszta és a nap saabad. Felhó darabka sincs t táj felett, A büszke nap oly fényesen ragyog, Ép' mintha szüntelen azt mondaná : Széttört a IÍDCZ, iámét saabad vagyok ! Ránk emberekre jó-e kikelet? Vajh, lesa-e tiszta még szivünk ege I 8zéttörj(lk-e a régi rablánczokat ? Lépünk-e egyet is a czél fele? Lerontjuk-e mély börtönüok falát, Levetjük-e lelkünk aigy átkait? Avagy tavasz hijába jó nekünk, Példája minket sohasem tanít ? 1 . . . Szikszay András. Á „pech" Felolvastatott a »Sz»bolcsmegyei-kór« f. hó 5-iki eatélyén. (Té|e.) H-igy miért 'pen pseh, a pech? illetőleg, hogy magyarul fejeztem ki magamat, miért siurok a szurok ? bia' Isten sejtelmem sincs róla. Ds azt sem tudom kiküldöttsége, soha sem volt szűkkeblű, mikor valamelyes nevelési ügy megsegítéséről volt szó. Hogy lenne az ennél a kérdésnél, melynek első rangú fontossága tudott mindenki által és elösmert. Értesülésünk szerint a központi népiskola megépítésének ügyét a legközelebbi jövő megoldandó feladatai közé sorolta a helybeli ág ev. egyház kormányzata A tervek elkészítésére rövid idő alatt pályázatot fog hirdetni a létesítő bizottság, ugy hogy a jövő tavaszszal már hozzáfoghatnak az építkezéshez. Az emelendő épillet emlékeztető lesz a későbbi nemzedekek számára arra, hogy az ág. ev. egyház a népnevelés ügyét mindég szívén hordozta, s ezek a későbbi generációk, ott nyerve neveltetésüket az emelendő diszes épületben, mely a népnevelés eszméjének megbecsülését, nagy fontosságának megismerését is jelképezendi: ez a generáció hasonló szellemben fog gondolkozni és érezni a népnevelés ügye felől s hálás szívvel fogja őrizni amaz elődök emlékét, kik az ő nevelésükről ily fenyesen gondoskodtak. Magyar kézműipar. Msgytír ipart teremteni! Ez a jslizó hangzik föl az ötszáz egyik végétói a másikig, és nincs igaz hazati, akinek keblében e szavak élénk viszhungot nőni keltenek. A kormány és a nemzet át vannak hatva attól as igazságtól, liOíiy ipar nélkül a nap gazdasági élete szánalomra méltó tengődés ciupan, mely mellett cz áilam hátramarad és a uép mentln'tetleuül els-itnyúl. Ezt akarjak megakadályozni a,ok, kiknél a hazai iparügyek föllendítésére egy idő óta nagyobb tevéksnysé get kifejteni latuuk. Ámde ez napjobbára csak a lázas kapkodás jellegét viseli tnagáu. Olyaulorula föllábadusa ez az erőknek, melyek még tökéletes öntudatra nem ébredtek és küzdeni kénytelenek a mély éa hosszú álom atóhatásával. A küzdésre való elhatározás A uemzetben megvan. Magyarország nem akarja tovább túrni, bogy az esztrák ipar gyarni ittelepe legyen, és le akarja razui a lánc. et, melylyel a bécsiek ipari fejlődéstuket megkötötték. Az akarat a fölszabadulásra mindenütt megvolt. Kormány és nemzet egyaránt fölkarolták az eszmét; csupán az volt a buj, hogy az eljárás nem volt egyöutetü es igeu sok tekintetben magánviselte a kapkodás, a cselekvés ingertől eltelt bizoaytalau epekedés bélyegéi. Ez akadályozott meg bennünket abban, hogy a czélra a helyes eszközöket megragadjuk. Kezdtünk tervezgetni, iztgni-mozogiii, irni, dikezi >zui, éa a uug> hűhóban eltévesztettük a helyes, biztos utat, mely egyedül képes bennünket a hazai ipar ígéretföldjére vezetni. A legbiztosabb ut erre nézve első sorban az, mely a hazat fogyasztó közönség meghódítására vezet. Voltak, kik átlátták ugyan e föltétel nélkülözhetlenségét, de nem rendelkeztek ama gyakorlati erő fölött, melylyel e hódítást keresztül vinni kepesek lettek volna. Gondoskodni kellett volna, hogy egyrészt oly intézkedések történjenek, melyek a hazai gyártmányok iránti gyerekes «s semmivel aern indokolható előszerdtetet a fogyasztó közönségben a magyar áruk jé*ága és szolidsága iránti bizalom fölváltsa, s a magyar iparnak ma már nem kellene többé megküzdenie a kezdet nehézségével. Különösen a társadalomé a nagy kötelesség, ha komolyan akarunk hozzálátni a gazdasági bajok orvoslásához. Nem elég az, hogy minden alkalommal hazafias beszédeket tartsunk, de e beszédnek érvényt is ksll szerezni, ha azt akarjuk, hogy a beszéd ne csak elröppenő szó maradjon > pusztában. De u sajtónak is, mely a társadalmi mozgalmak hü visszatükrözne, szintén elól kellene járni a példával éa a kellő időben, a kellS eszközökre rámutatni és a követendő utat kijelölai. Hogy ciak egyet említsünk, kénytelenek vagyunk egy mulasztásra irányítani a közfigyelmei, melyet azouban ínég most könnyen jóvá tehetnek az illetékes tényezők : Ott vannak például a nagyobb ünnepük, melyek bisonyos nyugvó pontot képeznek a társadalmi élet zajában. Ekkor történek a legtöbb bevásárlások részint a fokozottabb Uonepi szükségletek beszerzésére, de többnyire a caládi együttlét viezouyaiból kifolyólag u. Szülő, gyermek, rokon, ismerőtök ekkor szokták leróni az együttartozóság amaz adóját, mely oly szép vonását kép fi az élet idális részének. A sajtónak ekkor egyhangubg kellene lólemelni szavát, hogy ne idegsn, hanem hazai gjarosokuál e-iközöltessenek a bevásárlások! Elég czégünk van a fővárosban,- melyek nemcsak az ólcsó ár, hanem minőség tekintetében is jóval fölöttébb állanak bármely külföldi firmával. Itt van a kereskedelmi és iparmuzeum ahol dus választékban mindent megtalál a vevő, ami a háztartás komoly czikkn gyanánt tekinthető. A játékszerekkel és úgynevezett nerinbergi árukkal eddig B tjorországból özönlötték el hazáukat. Most ez iparég is, itthon, teljeseu magyar kezekben van. Késuisrsky és Illés budapesti czéj több ezázramenő munkást foglalkoztat — Ujpssten, ahol gyermekbabákat, bőrönd és diszmüezikket — és Szélaknáu, ahol számtalan magyar család Arvéival a legszebb fafaragványokat és a gyermekszobak mindennemű pipere és szük"égleti tár gyait készítteti. A nevezett czég ekkép már is örvendetes sikerrel szorítja le R bajor árukat hazai piac/.unkról. Itt megemlítjük még a magyar fém és lampagyár készítményeit, melynek e téren szintén bátran kiállják a versenyt minden e fajta külföldi gyártmányokkal. Do nem egy iparág fan, melynek tskintstében még a fővárosra um vagyunk raszorulva, minthogy azoknak itthon nálunk is vannak pártolására, méltó kepviselői. Iparosainknak leginkább az tette nehézzé a létért való küzdelmet, hogy eddigelé nem láttuk a sok fától az erdőt. Mindezekből kitűnik, hogy a uif.gyár ipar fejlődése körül oly tényezők munkálkodnak, kik a kellő támogatás mellett a nemzeti érdekeket szigorúan szein előtt tartani képasek és a legjobb uton haladnak, hogy a magyar n»p szükséglétéit teljesen kielégítsék. Csak teljesítse a magyar társadalom is a maga kötelességét! A répa vetésről. Kassa, 1890. márczius 10. ü& a vetőmag elhelyezését illetőleg általánosan elfogadott elvként szerepvihet a gyakorlati gazdák ama mondása, hogy »inkább sekélyen, mint mélyen<, akkor teljes joggal proklamálhatjuk a ezukorrépa vetőmagmennyiség meghatározásánál azon meggyőződésünkét, hogy 1 inkább sokat vesszünk, mint keveset. A répánál, ugy a vetés mélysége, mint a mag meuuyisége különös figyelmet érdemelnek, a mely gazda e ket fontos momentumot csak felületes elbánásban részesiti, anuak répa terméke természetesen gyarló Leend. Pddig — nem ok nélkül — konstatálhatom, hegy a répavetésnél igen sok hiba szokott elkövetetni, mert gazdáink még nsindig hódolnak azon ehablonszrrü slen dnánuak. melynek káros következineayeit aztán kikerülni nem lehet. Nem egyszer tapasztaljuk, p. 0., hogy szomszédoknak ugyanazon minőségű és miveleaü talajon álló répavetéseik — a vetőmag azouossága daczára is — mennyire különböznek egymástól. Teljes határozottsággal állitható, hogy e külömbség ciak is a vetés módjábau gyökeredzik. A répa termelő gazdának már a vetés előtt tísitában kell lennie azzal, hogy mily mélyen helyezzs talajba böngészni, bogy micsoda összefüggés létezik a baj — ha ugyau azibud « migközelnó kil'ejíiz^s.el élnem — és szurok között, ezt talán valami élelmes eleven sör raktár — vulgó bajor bur»ch — inkább mg'uln'i magyarázni. Én nem, mert először bursch nem vagyok, — bár erre a szükséges qualific.itittiu már uieg'Oiui — a sört pedig életeinb«n kedv'uc. italo nu »k — hili Istenue* — nem neveztem. E/. oko

;t miatt min is v»g oa hajiandó e két szó közötti ó^sZ'íüggé' nere-asibe és targyalasába beleboc<aUozui, h tne n -llosj vdem azt a tételt, hogy minden zsak megleli a maga loitjat s ha még ez s«m elég legfeljebb Kauytaleu le-zek «z önök elégedetlen egével megküzdeni, melyről különben ugy is sejtem, hogy komoly jelieget nem fog ínagárv ölteui. Holmi apró-cseprő duzzogással pilii? m >jd cs »k albínók valahogy. Tudjuk tehát, mi a pech magyarul, megkísértem már most a p.)cbu<ik legalátb megközelítő definitióját nyújtani, mely szerencséi lesz-e? avagy döczögai fog? azt az önök pártatlan ítéletére bízom 1 Tohat: A pech biionyos faja a kellemetlen értetnek vagy magának a kellemetlenéinek, moly mindig a tényeknek és körülményeknek kissbb fokú czélszerütlenséget magába rejtő behatásaiból származik éa a melynek e lényekhez és körülményekhez fűzött gondolatcsoport eredeti értékét meghaladó fontosságok tulajdonit, egyszerűbben kifejezve : kisebb, mindennapi kellemetlenséget 100-szoros értékig emelt ál-panasz. Szóval nagy képüskődés az eg-isz ! íme ilyennek tartom én a peobet 1 Azonban — nulla regula slno exceptioue. Tehát elismerem, hogy vau a pechnek egy olyan faja is, amely igazán malheur! Erre azonban még rá fogok térni felolvasásom későbbi szakában. Di ha már két osztályát megkülénböztetem, tovább fejlesztvén ez osztályozást, igyekezni fogom bizonyos rendszerben szedni a peobek különböző nemeit. Eczél elérésére legczélazerübbnek tartom az osztályozás alapjául a minőséget, illetöUg a pech indító okai és ezek hatását a pseb előidézésére fölvenni. Étkor négy osztályát lehet a pecheknek meg különböztetni; u. m. vau; igazi és képzelt tehát nagyolt, kellemetlen és kellemes pech. Az este szép és kellemes, tegyünk egy tanulmány sétát. Tartsanak valem uraim. Biztositoai önöket, hogy fáradságuk dus tapasztalat által leend Megjutalmazva melyeknek legnagyobb rész* vidám mosolyt fog előcsalni erre különben is hajlandó ajkaikra. Menjünk talán egyenesen & váczi-utczának, az elite kózönség épen most tartja napi oétáját a ez leghálásabb lesz fáradságaink megjutalnaazásában. A goudatlanul eltöltött uap, az örökös egyforma aablonszerü életmód nagyon alkalmas talaj ám a pech kifejlődésére és elterjedésére. Nos, itt vagyunk 1 Kutassuuk és figyeljünk 1 Nézték csak azt ft két csinos leánykát, fejeiket összehajtva, mily vidáman csacsognak. Talán titkaikról beszélgetnek? Menjünk egészen közel hozzájok, es egyszer minden diseretiót léire kell tennünk, ha azt akarjuk hogy siker koronázza törekvéseinket. Cseudeseu, as egyikben már fölfedeztük ast, amit keressünk. Hallják csak ! • Képzeld kedvesem, milyen nagy pechem van, Gyula megígérte, hogy okvetlen eljön a jurist* bálba az én kedvamért. Ugy örültem már anuak az estének és mindsnnek vége, ma sürgönyt kap hazulról, melyben édes atyja halálát tudatják vele I Igazán tapintatlanság volt épen most meghalni neki, hisz én oly uehozen v*rom azt az estét, midőn oly jól fogok mulaui az én egyetlen Gyulámmal!« íme uraim, alig hogy megkezdtük utunkat, már is találtunk egy p ches lény. Mielőtt folytatnánk sétánkat, döntsük el igazán pech-e ez? Az önök egyhangú véleménye anuak ítéli. Jól van, én csupán azt kívánom meg megjegyezni, hogy igazi, még pedig épen azért kellemetlen pechje van első médiumunknak. Most pedig menjünk tovább! Egy csomó fiatal embert látok a másik oldalon kifogástalan öl tözetük mindenikükben jogászt sejtett Figyeljünk !