Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-16 / 11. szám

Wll*hl«t « „Hfyirvid*k" 189Q. 11-ik számához. ejteni, mig az ajk utolsót uem hörög, mint elhervadni a sötét börtönök sorvasztó levegőjében vagy függeni a bitó köelen! És mégis a sápadt vezér búsan kialtja; .le a fegyverrel"! A hadtiak összerezzenek, fenséges csend honol, mint midőn a teruieszet kitörni készül, aztán egy isiouyu velőkig ható jajkialtás s aztán megcsörenuek a fegyverek, forró kőnyek omlanak a kiaszott földre, mert a halott, kit a fegyver pyramisok alá temetnek a: Magyar haza volt! Ne! óh ue szemléljük a véres tragédiát, melynek színpada a bitófa volt; ne tőrjük lel a sírhalmokat, melyek alá a legigazabb honfiak ínég gyilkolt tetemei vannak temetve; ue szaggassuk fel újra azokat a vérező sebeket, a melyeket a legnagyobb orvos, az idő behegeszte. Azóta sok, nagyon sok év repült el ólomszárnyaiu. . . Az aradi mezőn a kilencz bitófa rég elporlott már s legfölebb csak a szabadság vértanúinak sirjáu ringó szomorúfűz suttog olykor-olykor réme* dolgokat. De e hangokat ki sem érti meg! Ki tudja, mit sug-bug piczinke társának a reszkető virágszáll, mely talán a hősök hamvaiból nőtt ki; mit zokog a kis madár, mely az elkorhadt sírkereszten énekel? Hát az esti szellő, mely dél felől lágyan fújdogál, nem a legnagyobb — óh! szégyen — hontalan magyar óhaját hozza e felénk vagy tán ax imádkozó szent öreg, ki még ellenének is megbocsát, ellesett áldását suttogja? Ki tudja ezt, ki erti azt? Ah! de hova tévedék? Hisz ünnepet 01 ma a haza, a szabadság ébredésének nagyszerű ünnepét; egy érzelem buzog ma az ajkakon, egy gondolat feszíti a kebleket: a múltnak magasztos emléke ez. Páriharczok, mint bomlasztó ék, elkülönzik a honfiakat s e nagy nap — márczius 15 — mint nemzeti oltár, forrasztja össze őket. Emléke uem egyeseké, nem egy szűk köré, de részt kér és kap belőle minden igaz magyar. És oly jól is esik — elfelejtve a sivár jelent — a vigaszt egy dic^ő múltban keresni s feltalálni, oly édes lelkesülni a nagy idők, nagy férfiak korán, oly felemelő tudni, hogy ebből meríthetünk erőt a jövőhöz ! Oh! mert ha azoknak az önzetlen jellemű férfiaknak, kik a hazát szivükben s nem ajkukon hordozzak szilárdságát; ha azoknak a névtelen hősöknek, kik egy jajszó s fájdalom kiáltás nélkül vérzettek el, bátorságát; ha annak a márcziusi fiatalságnak, a mely az álmodozót felébreszté, tetterejét szivünkben őrizzük s magunkévá varázsoljuk át: úgy ne féljünk, elTesznünk nem lehet! e nemzet élete örök leend! Soha, de solia se feledjük hát e naty napon — márczius idusán — az emlékezet hervadliatlan virágaiból repkény koszorút fonni ! Mezössy Béla. 1 vármegye rendkívüli közgyűlése. Márczius 11. A kisvárdai közbirtokossági kórháinak vármegyei kórházul való átvétele s a kutya adó behozataláról szóló szabályrendelet képeztek az e hó 11-diki rendkívüli közgyűlés érdekesebb tárgyait. A „NYÍR VIDÉK" TÁRCZÁJA. IVIárczius 15. (SsavalUtott 1880. márczius 16. N.-Kallóban.) Szabadság drága napja ! lelkesülve Köszöntelek, köszönt egész hazánk I Ez ósi szent teremben összegyűlve, Számodra lángoló szivet hozánk. Te vagy a nap, melyen bőszült haraggal Egy eszme rázta fel a népeket 1 Te vagy a nap, melyen feljött a hajnal, 8 álmából a világ felébredett. Te vagy a nap, melyen fölkelt a szellem És özszetörte durva börtönét; Fegyvert ragadt a I dszke zsarnok ellen, Felhangzottak bátran e szent igék : ,, Eyycnlóiig, Tettviriiég, Szabadság I" Nincsen közöttünk szolga, oioesen ur 1 Ez eszmék a világot elragadták, S a rabbilincs csörögve földre hullt. A gendoUt, az érzelem szabad lett, Szabadon szállhatott aa ég felé. Az ajkakon a hála hangja zeogett, Odv't a lélek njra fellelé. >A Kárpátoktél le az Aldunáig" Óröa dalával lett a lég tele; ts szilit a dal az Izteo trónusáig, S az ég oly biztatÓQ mosolyga le. De jött a zsarnok, újra felemelte A porba gáaolt rémitó fejét. Fogát caiknrgatá s élesre fente I«y meggyalázott gyáva fegyverét. A zordon észak durva zsarnokával Frigyet kötött és njra síkra saállt, A gyilkolásra rászokott vasával Oaaloita kéjelegve a halált. Az első dologban, t. i. a kisvárdai kórház kérdésében tájékozva vannak olvasóink. Az átvételnek lapunkbau már közült módozataihoz a közgyűlés megadta a szankciót s ezzal közegészségügyünk egy régi hiányán lesz segítve. A nagy-kállói vármegyei közkórház egymagában nem kópas az e tekintetben fölmerülő igénveket kielégíteni, és pedig nem csak azért, mert nem rendelkezik a kellő számú ós mértékű berendezéssel a jelentkelő betegek befogadására, hanem főként azért, hogy a vármegye egyes községei Nagykállótól oly távol esnek, hogy e községekből a betegeknek a kórházba való szállítása csaknem lehetetlen. A kisvárdai közbirtokosság nagy szolgálatot tett a közegészségügynek, mikor kórházát a vármegye tulajdonába átengedé s megérdemli a vármegye közönségének köszönetét. A kutya-adó behozatalát szintén közegészségügyi tekiutetek indokolják. Szokatlan dolog lesz ugyan és sok „hová jutunk* felkiáltásnak lészen szülő okává, de az egyetlen módja atiuak, hogy a veszedelmessé vált kutya-kultusz egy kissé meglohadjon. Ha a vármegye által megalkotott szabályrendelet végre lesz hajtva, eltnaradhatlan következménye lesz, hogy nem fogunk olyan sok kutyát tartani, s hogy kipusztulnak a kóbor kutyák. A szabályrendelet tárgyalásánál egy kis nyelvészeti vita is volt, s mi csak örömmel üdvözöljük Kovdch István törvényszéki bitó urat, hogy figyelmét, mint bízott* mányi tag, erre a dologra is kiterjeszti, mert csakugyau igeu nagy szűkség van arra, hogy ugy országos törvényeink, mint vármegyei statútumaink szabatosan, magyarosan, s az ugyuevezett ,hivatalos stilus" kifejezéseiben járatlan embernek is megérthető módon alkottassanak meg. A közgyűlés lefolyásáról következő tudósításunk szól: Kállay András főispán kevéssel 10 óra után megnyitván a közgyűlést, mindenek előtt Andrássy Gyula gróf elhunytáról emlékezett meg, a kegyelet ós elismerés igaz haugjáu méltatva érdemeit és a veszteséget, mely a hazát halála által érte. A főispán ur indítványára a közgyűlés jegyzőkönyvében örökítette meg Andrássy Gyula gróf érdemeit és emlékét s elhatározta, hogy erről hátrahagyott családját is értesiti. Tudatta továbbá a főispáu, hogy Gál Andrást tiszteletbeli alszámvevővé s Bónis Zsigmondot vármegyei allevéltáruokká nevezte ki. Enuek tudomásul vétele után felolvastatott a belügyminiszter leirata a vártnegye 1888. évi zárszámadásaira vonatkozólag s ennek alapjáu Megyery Gábor pénztárnoknak és Eördegh Károly elleuór-könyvelőnek a fölmentvényt a közgyűlés megszavazta. Gencsy Béla bizottmányi tagnak, a Vidovich László ós Angyalossy Pál választása ellen beadott felebbezésére a belügyminiszter elutasító határozatát tudomásul vette a közgyűlés. Bogát, Encsencs és Nyir-Béltek községeknek egészségügyi tekintetbeu való ellátása iránt ugy intézkedett a közgyűlés, hogy dr. Boldizsár Imre nyir-bátori járási orvost bizta meg a körorvosi teendők teljesítésével. A tiszai járás területére — minthogy a földtnlvelésügyi miniszter leirata szerint Staldnczy Bertalan kötelességének nem tett eleget — gazdasági tudősitóul Jármy Miklóst hozta ajánlatba a közgyűlés. Az 1890—1892. évekre alakítandó egyenes-adó felszólamlási bizottság tagjaiul Zoltán Ödönt és Kerekréthy Miklóst, póttagokul pedig Török Pétert és Nádasy Mihályt választotta meg a közgyűlés. A kisvárdai közkórház átvételének módozatait ai ez ügyben megbízott küldöttség javaslatai alapján állaSiketté lett a föld a harcz zajától, Aa elborult nagy ég ketté repedt. Egy vérmező lett az egész világból, S a föld lakóiból két hadsereg. Szabadság volt egyik seteg vezére, A durva zsarnokság a másiké ; Jog volt a fegyver annak hós kezébe' S a győzedelmet könnyűnek hivé. A békés polgár dolgát elfeledte, És elhagyá nyugalmas otthonát ; Kifent kardját erős kezébe vette, Megvédeni szabadságát, hónát. EgyUtt harcsolt az aggal gyönge gyermek, Az ur, a szolga, ellen és barát A barcz meaón egymás inegett pihennek, Együtt fogadták a dicső balált. A hősük sirja nincsen megje'ölve, Nevökct senki sem jegyezte f-t; De élni fognak, élni mindörökre, S a hír felölök addig énekel, Iáig a saabadságért csatári kelni S dic^ő halállal halni kész e nép, S mig gyáván n«m fogja elfeledni Dicső múltját és régi hírnevét. Ottgiolt, ott harczolt a Unglelkil dalnok, Magyar hazunknak büszke csillaga: Egyik kezében ősi kardot tartott, A másikban a harczi lant vala. Hós nemzetét cs»tára hívta véle, Csatára hívta mind a népeket; Maga rohant elől a harcz tüzébe, Dicső halállal ő is elesett I . . . Ó is menhalt . . . Hazánknak ifjúsága ! Mondjátok meg, van-e közöttetek, Van-e csak egy oly szolgalelkü, gyáva, Ki, hogyka majd a harczi éne'c et pitotta meg a közgyűlés. E kérdés tárgyalásánál Górom heg Péter a nagy-kállói közkórház érdekében azt a kérdést vetette föl, hogy váljon a kisvárdai kórháznak! vármegyei kórházul való átvétele, amennyiben az költ-L seggel jár, nem fogja-e a nagy-kállói kóríiázat fejlődésó-1 ben gátolni. Az alirpán, dr. Jósa András és dr. Kállay Rudolf teljesen megnyugtató felvilágosítással szolgáltak ti tekintetben. Elfogadta ezután a közgyűlés a Nyíregyháza váró képviselete által alkotott s küldöttségileg felülvizsgált tűzoltói szabályrendeletet, valamint a körállatorvosi állomások rendszeresítése ügyében az állandó választmány javaslatát s Nyíregyháza város községi közmunka szabályrendeletét. Ezután a kutya adóról szóló szabályrendeletet tár gyalta a közgyűlés s elfogadta azt, csekélyebb módosi-, tásokkal. A szabályrendelet szerint Nyíregyháza város belső területén minden egyes kutya után 2 frtot, a külső területeken,, a községekben ós tanyákon 1 frtot, juhászkutyák után pedig 50 krt kell fizetui. Az ezen a czímen befolyó pénzösszeg egy negyed része a betegápolási alapé lesz, a többi pedig közegészségügyi czélokra, első. sorban veszett eb által megmart vagyontalan emberek-' gyógyítási költségeire fog fordíttatni. Tárgyalta ínég ezután a közgyűlés a megyei árvaszék jelentését a gyámpénztári tartalék-alap terhére vett tűzmentes szekrény árának kifizetése iránt hozott árvaszéki határozat jóváhagyása iránt; a pénztári hivatal jelentését a számadási iratok lemásolása végett munkaerő felfogadása iránt, — továbbá a tiszti ügyészi hivatalnak az 1890. évi központi tűzifa szükséglet szállítása s a Szabolcsvármegyei kórház 1890. évi tűzifa szükségletének száll, iránt kötött szerződés jóváhagyása, a gyulabázi jegyző választásra, Veresmart község képviselő testületének egy közút építését megtagadó felebbezett határozatára s Rakamaz község 2/890. Bgy. sz. Héry Mihály jelzálogi törlés iránt beadott kérvényére hozott határozatát. A „Szabolcsinegyei kör" Budapesten. A mult február hóbau tartott gyűlésről beszámoló referádámbau jeleztem a „Szabolcsmegyei kör" állás foglalását a Bessenyey emlék ügyében, s jeleztem egyszersmind azt is, hogy a kör egy tánczmulatság rendezésével activ szerepet is óhajt magának ezen emlék felállítása érdekében megindult mozgalomban. Nem tudom, — mert erről tudomást szerezni alkalmam nem volt — hogy milyen irányú az a hangulat, melyet körünknek határozata otthon keltett, kedvez-e a mi igyekezetünknek, avagy a még csak a kezdet legelején álló eszmének megvalósításához egy csekély részszel járulni lévén czélja, időelőttinek hiszik és tudják-e az erre hivatottak, vagy egyáltalában tudomásul lett-e véve a kör saját elhatározásából eredő ós semmiféle körülmény által erre nem sarkalt, s épen e miatt kétségtelenül dicsérendő buzgalma,! — mondom — a kedvező fogadtatásról, vagy ennek 1 ellenkezőjéről körűnknek meggyőződni alkalma nem volt;' mindamellett a „Szabolcsmegyei kör* nem tántorodva* el e bizonytalan fogadtatás esélyeinek következményeitől,! halad tovább a megkezdett uton és következetesen | igyekszik fejleszteni a czéljáuak biztosítására szolgáló tényezőket. És e dologuál önkénytelenül előtérbe jő az a kérdés, váljon jogosult, illetőleg helyes-e? hogy be t várva a vármegye székhelyén történő mozgalomnak némil eredményeit — melyekről ez idő szerint semmi tudomá-' sunk nincs — vagy annak legalább eredménynyel kecsegtető jeleit, teljesen önállóan, s e két körülmény figyelmen kivül hagyásával szerepelni akarunk én eziel i miute^y a kezdeményezők dicsőségét elnyerni óhajtók látszatában tününk fel ? A mi rész jukről a felelet nyil- ! ván való, auuak hozzáadásával, hogy e fajta utógondolat | buzditó szavára hallgatni eszünkbe sem jutott. Arról pedig mi végtére sem tehetünk, ha az activ kezdeményezők szerepe ily hosszú idő eltelte után is még mindég csak . . . jönni fog. Elzengi újra egy lánglelkü dalnok: Van-e, ki majd csatiba nem megyen, Ha a szabadság trombitája barsog A sík meaőkön és a bérczeken? . . . Óh nincs közöttetek, mert lelketekben Él még aa ósök régi szellemei Él a szabadság és a zsarnok ellen E szép basát megvéditek vele ! A mig jogért csatiízni készen álltok, Nem száuva vért érette s életet : Csak addig él és boldogul hazátok I Viruljon is mindég ti véletek I Szikszay András. A „pech." Felolvas tatolt a .Szabolcsmegyei-kört f. hó 5-iki estélyén. Minden kornak meg vannak a maga tulajdonságai; azt mondhatnám vezéreszméi, ha mess/ire akarnék elterni kitűzött czélomtól. Amennyiben azonban én ez alkalommal sem ethikai, sem jogbölcsészeti fejtegetésbe bocsát- J kőzni nem szándékozom, mert ha ezt teunéiu, az onok korbolása méltán kísérne felolvasásom folyamán, elegendőnek tartom minden kornak többé-kevésbbé jellegzetes tulajdonságot adni. Értem pedig ez alatt ama bizonyos megrögzött, de épeu e miatt általános szokásokat, melyek nem nagy fontosságúak ugyan, - hisz ezekre fentebbi igeretem folytán kitérni egyáltalában nem fogok, — de mégis mélyebb bepillantást engednek amaz időben elők egyéniségéit alkotó gondolkodásukra, hogy ugy mondjam, magára az egyénre, és mert általános e szokás, belőle az eg*sz emberi társadalom jellemére is lehet némi következtetéseket vonni Nyiletkoznak pedig e szokások, avagy sajátságok az élet ezernyi uyilváaulásainak mindeu tényezőiben. Innen van hogy annyira össze forrnak ama korral, melyben születtek és uralkodtak, és mert ezenfelől még a kor többi általáuos tulajdonságainak mintegy folyománya, e kortöl