Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1890-02-16 / 7. szám
„N T í B T I P É K. JLuie ez a párbaj egéiz törtéuete. Így adták elő SÍ Olchváry után kihallgatott segédek: P.chy Gjula A;i'»« loiy Pái, dr. Trajtler Souia és Márkus Karoly is Dr. Trajtler Soma eseken kivül elmoudta azc i», hogy Hegedűi Ede előtte olyformán nyilatkozott, Dogy, ba szeren ciéieu menekül e párbajból, O.cbváryt ott rögtön fel fogja pofozni. Qencsy Albert ont képviselő és Qencsy Samu birtekos arra nézve lettek vallomást a törvény:zék előtt, hogy Hegedül - sógoruk — c>.kugy»n gjü.ölottel viseltetett O chváry iránt, s hogy e gyűlöletnek ok- csak ugyan Hegtdütnek az a föltevése volt, ho^y ü r. jváry MZ Ó osztályos dulgukban a testvérek között a hírvivő szerepét ját«xa Somlyidy Istvánt a p-irbij előzméuyeirJ hallgaiti ki a törvényszék, úgyszintén dr. Barttch Mórt ii, ki mint orvos vett rént — Hsgedüi ált.l felkérve — a párbajnál, s aki egyszersmind szakértői sizigáUt alapján tanúsította azt is, hogy ülcbváry nagy mértékben rövidlátó. A bizonyító eljárái ezzel befejeztetvén, Migyery Gésa elnök a tárgyalás folytatásat d. u 3 Órára halasztotta. A folytatólagos végtárgyalásou Hrabovizky Aurél kir alüg/éiz tartotta meg elió sorban is vádbeszédét. Tekintetss kir. törvényszék! Olchváry Pál elleni bűnügyben a megtartott bizo nyitási eljárás adatai alapján érdemleges véginditványomat a következőkben vau izurenciém előterjeszteni. Olchváry Pal é• né h ai Hegedűs Ede volt kir. trvszéki bíró kötött, uikéut uzt, a bizonyítási eljárás sorau kihallgatott tanuk esküvel JI megerősített valiomasatkk/.l igazolták, az 1888. év fol/amau Hegedűs Ed>uek O.cnáry Pál ellen táplált azon gyauuja folytan, bogy ez u Heg-düi Ede nejét s ennek testvénit érdek.ő hagyatéki ügyben akkeat járt volna közbe, hogy azt,, t. i. Hegedülnél » Hegedűs Ede állal ellenzett osztozkodási tervezet ellogadásara reá bírta, a bará.i és rokoni jő viszony kötelékei nemcsak meglazullak, di köztük oly viszony keletkezett, hogy Hegedűs Ede az 1888. évi május i én Nyíregyházán délelőtt kileacz óra tajüHU O.chváry Pálra esernyőt omelve, azt ekként megtámadta, s így nyílt utczán nyilvánosan inzultált*. Ezeu utczai megtámadás következtében 0 chváry Pal, Augyalosy Pal és Pechy Gyula migbi/.olt segidti által Hegedűi Kdöt párviidilra bivt> KI, míly párviadal a íelek kOsött az Olchváry Pal részéről már előbb nove sett, Hegedül Ele réizéről pudg dr. l'rajtlsr Sírni és Márkus Karoly segédek jelenlétében a nyíregyházai katonai lövöldében az 1888. évi május 6-áu vívatott iueg. Az üzen, a párviadal szabályok pontos betartása mellett vívott párbajban Hegedűs Edét az Olchvárv Pal golyója akként lerelmezte meg, hogy Htgedüs Ede az orvoi trvszéki bouczjkönyvbe fektetett izakirtői vélemény szerint a szenvedett lőieb következtében pár óra múlva elhalálozott. 0.chváry Pál vád.ottnak eien cselekménye a btk. 298. 3 ik beketdésébe ütköző, minő-ülő és büntetendő párviadal vétségét képezi, miért is vádolom öt annak elsővetése miatt s indítványozom, hogy ő abban bűnösnek moudaisék ki, a (elmerült eljáraii, a felmerülendő tartási költségekben elmarasztaltassák s a hivatkozott §. alapján »államfoghaz büutetessiu megbüu tettessók. A bünte'.éi mértekének kiszabásánál a vádlott mellett enyhítő körülményül batudui iuditványozom az eddigi büutetleu előéleté', azou a tanuk által is igazolt körülményt, hogy koilő elégtétel eseién a párviadaltól elallani is kosz volt, a végül a fnrsadalmunkian dívó azou fel fogast, mely a vádlottéhoz hasonló körülmények között nemcsak megköveteli a parbajt, de az elégtetel vevés ezen módját igénybe nem vevőt er,ió.csi hilotti bélyegzi, tenat a társadalmi szokások által a vádlottra nehezedő erkölcsi néuyiserl u. Ezen elősorolt enyhítő körülményekkel szemben j azonban suiyositó körülmény ekül indítványozom vad,ottnal betudni a közte és Hegedűs Ede közötti uagjobb kor kűiöuliaéget, a rosoui vmonyt, m«ly a vádlott s általa lelöit elieulele között volt s végül azt, hogy a sértés toka és rokoui vistouyboz mérteu a pirviadal nemcsak sérelem elóidezéiére, de az életkioltasra alkalmas és a fegj vernetek Igiulyosabbikaval pisztolylyal vívatott. Mindeiek figyelembe vételével kérem 0.chváry P.vlt a blk. 298. §. S-ik bekezdése alapjáu elitelni. Meskó László, Olchváry védelmében a következő remek beszédet terjesztette elő: Tekintttes kir. törvényszék! Az 1883-ik évi május 6 ikán Hegidüs Ede kir. törvéuysséki bíró — a jog es igazság hivatott őre — lOchiáryPál Szibolcjvármegyo árvaszékinek helyettes jegyzője párbajt vivtsk 9g>mással, melynek Hsgedüs Edére gyássos, Olchváry Piíra végzetes kimenetele lett. Ez alkalommal dördü'tel ugyanis 0.chváry Pal píszlyá bői a lövés, mely Higed'S Ed JI halálra sebzé, s vedenCíemet a vádlottak padjára juttalá. Lehetetlenség, hogy ai emberi részvét — a uemes emberi izív ezeu legszebb, mert folytou viruló vir.igi — ne fordulj )n ngész melegé vei, egész erejevei azou feitiu e.nlek-szeta felé, ki itt éh közöttünk, e törvényizék sorompói között te jesi'-itto n» héz hivatását, s aki védenc, emmel sze nben tanúsított s bit vási elmondhatjuk : hogy testi szervezetéuek g; ar óiágaiból ertdő magatartásiért, legdrágább kincsével, életével adózott. A részvét ezen er;elméuek behatása alatt áll most bíróság, kir. ügyeiz, vádlott es rédő egyaránt. Aradi tel. kir. törvényszék — ezen résztvevő érzelmeknek, ha va lódi gyöngyei a humanizmusnak, lehetetlen * párbaj áldozatánál m <gállapodniok, de n buoit-iizmus örók törvényeiuél s a beunök rejlő következetességnél íogva fel kell áeresuiők • körül kell övesniök véd-ne.'emet is, a kiről elmondhatni, hogy a régi görög tragikat felfogásnak magfelelően — nem iáját tényei, nem saját magatartása, nem saját hibája folytán, de egy tőle és magatartásától teljelen független — mindnyájunk lorxát igazgató magasebb végzet pirancs szaván sodortatott azon helyzetbe hogy az ó golyójától kellet néhai Hegedűs Edének kimúlni E felfogás helyenégét igazolják az előttünk lefolyt végtáragvalás összes adatai. Áttérve a szoinoru esemény tényhü olő-idá-iára, előre bocsátom hogy azon elvet, mely szerint a holtakról vagy jót mondjunk, vagy semmit, szem előtt fogom tartani mindiddig, a míg az védea etem érdekével, s mindensk felett álló védő kötelességem kívánalmaival összeütközésbe nem jő. Mihelyt előáll az őssz-ütközés, nem fogok habozni egy perczig sem, hogy tisztemhez képut a leplezetlen valót feltárjam. Hegedű" Ede és Olchváry Pál, kiket Hegedűs Edeue sr. Gency Amália utján rokoui kötelék íüzött össze, a legjobb viszonybau éltek egymással, s a jó viszoivt csak néhai Gsnc y Károly, Szabolcs-ármegye köztiszteletbea állott regi patriárchális alakjának — hi gyatéka felett az osztály létesítése iránt megludult családi t'irgyalások zavartak meg. Azoa időben, a miaor e tárayilavok az ö"-ökösöz kózött.már javában folytak, Olchváry Pál nagybátyja, Gencsy Bertalan országos k pvuelő meghívására aeh iuy hetet tölt Ku Létáu nagybátyja osaládi körébpn. s a mikor onuan visszatér, s korább: szokásaihoz képest H'gdlüséket felkeresi — már íeliüj} hidtgséget tapasztal Hegedűsnél, a miért eltiute ritkítja, s utóbb egeszen aboaha<{;j> látogitásiit. Mielőtt tovább mennék s fejtegeméai azt, mint lejlödött az elhidsgüUs H g:düs Ede szivében gyü öletté: felvetem a k»rd-'.st, váljon az osztüy alkalmat e arra, hogy az emberi szív rugóit mozgásba hozza s a beuuök rejlő szenvedélyeket felkavarja? E kérdésre tétova nélkül igennel kell válaszolnom. Ezeu állítást beigazolandó, a közupisztaláson felül uem kisebb tanura hivatkozom, mint a budapssti kir. ítélő tábla nag)tekintélyű elnökére, Vajkay Károlyr , ki egy az osztályról irt u&gybec-ü értekezésének jeligéül ezt irta homlokára : Outály, mi szó — éd éj k.Qt-J 1 j • o — mint a szerelem. Kitünk ebból, ho4^ jeles jogtudósunk okozat és hatás tekintetében egy vonalra hilyezte az osztályt a szerelemmel, az emberi szí? legh-italm ísabb szeuredélyével. Előáll itt továbbá azon kérdés is, vájjon az osztály izgalmai lehettek-e Hegedü'ire'HZzal a hatassal, hogy szivét felkavarják, idegeit lu f»szitsí jk, az eseméuyek higgadt mérlegelésétől megfosszák : A valóhoz hi'en ki koll ugyan jelentenem e helyütt, hogy ali* volt v\l»ha osztály, mely igazsagosabbau és méltányosabbau létesült volna, mint a Gsnc y Károly örököseié — hisz köztudomású a példás testvén jó viszony, mely az örökösöket összekapcsolja, de másfelől ép o.y köztudomású tény az is, hogy Hegedű', Ede ezeu oszíaiylyal megelégedve usm voit, s miudeuütt arról pin isz'todotl, ho^y miunyirs megvan rövidítve. E;an elégedjdJtlenség volt az, a miből a védonczem iránti gyűlölet Ussau-lassau kifejlődött, mart Hegedűs az osztályfeletti tárgyalások alkalmából hirhordói és kém szerepet tul tjdouitott O.chváryoak s ebeli feltevését eosak előtt ki is uyilváni ott«. Csekély volt kezdetben a gyűlöletre indító ok, de tudjuk tek. kir. törvényszék, liosy beteteges állapotuk ual fogva izgékony, s n képzelődAsskre kiválóan hajló egyénekeiéi mily kevés kell arrs, hogy u»m létező, délibábos régiókba einelkedv-, a józ\a folfog.is tárlatán lul egészen rabjaivá legyeuek b«tegos képiielődéseiknek. így volt ez Hegedűsnél is. A? 0 chráry elleni ellenszenv szu gyanánt rágódott szivében s annak daczára, hogy 0 ch váry végkép elmaradt házától és ssmmii se tett a gyűlölet álisztéséra — egy n.égyszsm közötti sértő indulatban nyert kifejízést Az 1888-ik évi február bő elején ugyanis a saját birói hivatalos szobájába hívta be Hegedűs Oicbváryt, a ott a iagilívalóbb szitkok közt arra hívta fel, hogy hagyja el a várost. Védeuczem türelmé nek fonala még ekkor sem szakadt el. Ritka önuralommal, s korit meghaladó önmérséklettel — i mit d méretére emelek ki — leküzdi a méltatlan szitkok feletti felháborodását, s h\llg<t azokrn, kik <irra kéri*, hogy tekintettel R rokoni viszonyra, ne tegyen Hegedűi elleu semmi lépést. Meg képzeletbun ís mily csekély oka volt Hegedűsnek a hara<r-i; íme most már azt kép-s követeim 0 chvárjtól, hogy hagyja el « varost, »őí. lakótársától is elhidegül egyedül az -rt, mert együtt lakik azzal, kit ó igaz ok nélkül gyűlöl, E tünetek telje* világot vetnek néhai H gedüs Ede testi szerveietanek kóros állapotára, melyet ugy hazi orvosa, mint a biuczoló orvo«o< »álságo«uaK, fslette izgékonynak tüutetn-k fel. e a mit a s?í» elzsírosodisa, az epekövek s a folytoios gyomorbántalmak kellőin igir.olnak. E beteges állapot folytan jutott néh-ii Hsgedüs Ede oda, hogy ideges képzelődése teves képet tárt elé a külvilágról s valamint s. velenczei kalmárnak egy elejtett zsebkendő elég volt bizonyítékul arra, hogy a féltékenység egy rohamában nejét, az erény mintaképét magfojtia, ugy Hegedtls Ede szivében is lassanként izió parazizsá vált az igaz ok nélküli harag szikrája s 1888 ik évi május hó elsjén már abban nyert kifejezést, hogy védsuczemet nyilt utozán a legerősebb szitkok között tettleg aktrta megtámadui, annak daczári, higy védíncinn őt a februáriusi jelenet óta gondosm kerülte s hogy vele no találkozzék, gyakran a szomszéd utcába ment át. Síjátslgos, s az ide ;es egyéneknél gyakran észlelhstő sz tek. kir. törvényszék, hoíy az iz;ilmuk atiuil migiiabb fokri hág. minél higgsdtabb f-lleotelük magatartása. így vo'L ez H^gídás E léuél is. 0 chváry higgadt, kitérő magaviselete csak ol-j vala a tűzre, hi«z előttünk a pazonyi-utezai nyilt megtámadás, a mikor Hegedűs egr egész utcza előtt illette védincze mst a legcsunyább szitkok egész özönével, s tettlegos rátá madással hátrálni kényizerité. Ezzel méltán betelhetett a pohár tok. kir. törvény>r.ék, ezt szó ué'kül, már cuk a o'etület, a társadalmi állás teljes feltdisával leiistett volna eltürai. Di a h ggadt s józan gondo.kodás veden czemet még ekkor se hagyta el. Nem arra hívta fel segédsit, hogy HsgedűU egyeaesen párbajra szólítsák, de azzü bizU meg őket, hogy szsrezzen-ík neki a méltatlan sértésekért elégtótalt, előre kinyiUtkozt ítván, hogy tekintettel a rokoni viszonyra, bocsánatkérésiel megfog elégedni. A legédek uzan ajánlatot meg is tették. H-gedüs eegéd«i azt el is fogadták, di a tér ő boc-iáaatkérésről hallani se akart. Az elégtételkérés hallatára sz tkok js sértésedben tört ki s kijslant'Hte. hogy Olch'áryt a pirbaj után, meg fo,;j* bo'.ozni I^y hsladt a mi;boldogult gyászos végzete télé, nam védenc.-in, d-j sajat in^erültséga által odakeuyszeritve. A párbaj megtörtént. Védenczam magitartása itt is kifogástalan volt. Lövési jogával élt ugyan, hisz ezzel annyi méltatlan űldöz's ra sértés után tartozni vélt önmigának s táriadalmi állásának, annyival inkább, mert tarthatott attól is, hogy ha nem lő, ellenfele gyátának fogja mondani, de arra, hogy golyója találjon, épsn semmit se tett. Be vau ugyan is igazolva, hogr a rsudelkezésére álló egy másodpercznél is rövidebb idő alatt karját egyszerűen felemelve lőtt a nélkül, hogy legkevésbbé is czílzott volna, a nélkül, hogy a sz®moru eseményt előidézni legkevésbbé is akarta volna. Ez a való tényállás, mely a vizsgálat éi végtsrgyaláe adataiból elén'c domborul. Nincs azou lemmi látyol, semmi titokzatosság — tiiztáu áll előttünk az eset, indító okaaival • lefolyásával. E tényállás alapján kell a tek. kir. törvényszéknek itélstet mondinis, s videnczeuir* a büntstést kiszabnia, nem azért, mintha védencze o valóban bűnös volna, nem asérl, mintha egy szántszándékkal elkövetett tettért kellene lakolni», az-rt sem, msrt heve, indulata, fékezhetlen szenvedélye ragadta el, de egyedül azért, mert a magyar büntető törvény a büntetendő cselekmények közzé sorozzs a párbaji, s mert e törvénynik a birőt feltétlenül kötelező rideg formalismusa a büntetés kiszabását mulhatlanul megkívánj*. Nem Urtozik ide, s ezért távol áll tőlem, vita tárgyává tenni azt, miért büuteti a törvény azt, a mit a szigorú társadalmi télfogás a társadalom tagjaitól kirekesztés terhe alatt kérlelhetlenül megkíván, ds mert a magyar törvényhozás bölcsessége a bíróságot a büntetés mérvének meghatározásánál nagyhorder»jü jogokkal ruházta fel, s az enyhitö körülmények siabad mérlegelését egétzen a bíróság kezébe tette le: további előadásomban csak a védencem javára eső enyhítő körülmények kiemelésére fogok szorítkozni. A büntetés kiizsbásánál H(y»lembe veendő mindenek felett, hogy védenczem nem kicsinyes hiúságból, nem feltüiési vágyból, nem utánzási vis/ketegből vivla e végzetes párbajt, de hogy őt ellenfele türhellen magatartása sodorta e pírbajba, melyet so'ia se keresett, hogy védeuczem arra, hogy ellenfele iránta gjttiö.léggel viseltessék, lemmi okot nem adott, hogy véd ncsemuek, H mikor ellenfele a bocsánatkérést kereken megtagadta, uem ma radt más utja a párbajnál, mely elöl születésénél, társadalmi helyzeténél, s hivatali állásánál lógva lehetetlen volt kitérnie. A magyar büntető törvéoy nem ii enyhítő, de egyenesen a mentő körülmények közzé sorozza a tettesre ható ollenállhatlan erői, a nélklll, hogy onnsk physikai voltát mulhitlanul megkívánná. Bizvált elmondhatom, hogy védenczeu, a mikor párbajra kiállolt, ily ellenálbatlan kényszer behatása alatt cselekedett. Mini Szabolcsvármegye tisztikarának tagje, kinek minden előlép§si alkalom 1 ó 1, egy szigorúan, a társadalmi közfelfogás sserint ítélő vagy választó testület birói sséke elé kellett állania — nem vehette közömböien azt, miként gondolkoznak róla a megyei társadalom iránjadó elemei, s síért — ezen elhárithatUu kényszer beDyo uása alatt — nem tehetett má kéut, annál kevéabbé, mert ha nem követ«l elégtételt, o ténye könnyen félremagyaráíható, • ellene kortes f»gy vérül felhatzuálh itó lett volna. Igaz u^yau, hogy büatető törvényünk büntetést szab arra, a ki valakit azért, mert párbajt nem vív, migveténel fenyeget, de már az ellen, ki e megvitést tényleg érezteti, semmi fegyvere uincs, de hiiz nem ii lehet, mert a társadalmi utou éreztetett megvetés apró tüszurássit lehetetlenség p ir tgraphusokba szedui, paragraphu^okkal megtorolni. Figyelembe veendő még az is, hogy védencem a párbajnál ellenfelére nemcak nem czélzott, de nem is czélozhatott, egyrészt az idő rövidsége, másréiU és főként, oivoiilag igazolt nagyfokú rö>idlátóságáuál fogva, mely neki a tárgyak megkttlömbösletését már 25 lépéire iem engedi meg, s beigazoltatott, hogy a párbajt vivő felek lngalább 35 lépésre állottak egymástól. Ennyi nyomói enyhítő körülmény forogván fen, távol áll től>m. az ítélő birak szivére apellálni. Nem irgalom, nőin könyörület az, a mit a tek. kir. lörvényizéktől kérek — mert esekre védenczemoek szükiégs nincs — hanem az igasság megfelelő, s az es*t körülményeihez mért ulkalmazáia, mert meg vagyok győződve arról, hogy védtuczem esete kiállja az igazság teljes tűz próbáját. Kérem még figyelembe venni, hogy a büntetés egjik főczélja, a javítás, védeuczenomM szemben egészen elciik, mert a ki nem a suját siabid elhatározásából, de egy ellenállhatatlan erköloii kéuyszer, a társadalom egj érvényben lévő, s kérlelhetlenül szigorú törvényének behatása alatt lép a büntető törvéoy által tilalmazott útra: annál arról, hogy más hasonló esetben a helytelen társadalmi felfogással izembe szálljon, s a büntetés kiállása után tettét megbánva, megjavuljon, még ciak szó se lehet, már azért se, m°rt a táriadalmi megrögzött felfogás ezeu áldoiataiuak még azon megnyugvásuk se lehet meg, hogy bünteléiüket valóban megérdemelték. S legyen szabad m ecj HKy8znem azt is, hogy bármily szigorú lesz az alkalmazott büntetés: azt az előítéletes felfogást, mely kesébe adta védencemnek s a párbaj áldozatának a fegyvert, uem fo^ja niirtani, mert kétiégtelen az, hogy a megrögzött társadalmi felfogások sem törvényhosási, sem törvénykézéi: uton ki nem irthatók. A reformnak — i vajba mielőbb! — magából a tártadalomból, és pedig annak magasabb rétegeiből kell kiindulnia, onnan, a hova legmélyebben nyúlnak be az ellitélst gyökér szálai. Valamint nem kezdheti meg a lefegyversést Európa legkisebb állama, nehogy a többi annál könnyebbsn tiporja östze, ép oly kevéssé lehit hivatott a társadalmi kóros felfogás mrgváltozla»á« inak kezdeményezőiére a társadalom alió, ugy köz^piő réttgs Ennek igazoiáiaul utilok Anglia királynőjére, kinek birodalmában azóta izüat meg a párbaj, a mióta udvarképtelenuek • a tistti kardbojt viselőiére inéltatlanmk nyilvánította azt, ki bármily okból párbajra kiáll I S végül, bár utóljára hs.gyt»-m, ds nom utóisónak kérem tekintetbe venni a védencem javára eső számos e-iybitő körülmény kőzött azt, hogy őt — ki, bir minden szándékosság nélkül, a hilált okozó golyót kilőtte — a vergődő lelkiiimerat tépilődé e, a gyászos következmény f-le:ti elkeseredés — s a tehstetleu fájd >lo n kinjsti mardossák, s fogják mardosui, egy még valószínűleg bosszú életen át, vaiahínyiior eszébi jutand szomorú sorsa, melyet
