Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-12-14 / 50. szám

„IN Y f B V I D É K»A közönség köróból*) Nyilt levelek Itandár Miklós tanító úrhoz. Megbotránkozással olvastam a „Nylrvidék* f. évi 48-ik számában közzétett badarságát. S megvallom a „biró választás" czim alatti támadására azért nem válaszoltam azouual, mert mint korra nézve -•- mondhatni — legfiatalabb jegyző, kívántam kollegáim idősebb jeit hallani. Nem tudom mi intenció vezette önt, midőn egy ember bűnéért, melyet ön állítólag tud, a közigazgatás egyik legmunkásabb, legtöbb kötelességgel terhelt, különben sem méltányolt, de azért hivatásának magaslatán álló testületét, a jegyzői kart, a nyilvánosság előtt oktalanul megtámadta és e testületet erkölcsében megsebezte. Nem tudom azt sem, mi által érezte magát feljogosítva arra, hogy azt cselekedje. De azt bizonyosra veszem, hogy nem tanulta azt attól, a ki tanította, nem a társadalomtól, melyben él, nem a néptől, mely máiannyira haladt!? hogy írni olvasni nem tudó birája, talán uem is akad. Vajon kitől tauulta háti? Senkitől! ... A saját lelke sugalta igy. Az a lélek, a mely a jövő nemzedéket tanítja „mert óh! csak igy lehet boldog az ország is." Tudja-e ön? hogy az a testület, a melyet ön meg báutott, mit cselekszik ma! végzi a község összes személyzetének minden teendőit! (igen kevés kivetel van!) de azért fel nem jajdul, tudván, hogy orvossága nincsen s mert a bírság fényes pallosa folytán feje felett lebeg. (Vajha a népnevelés közegei is ugy fenyíttetnének!) És miért?! Talán azért, mert a bíró írni ós olvasni nem tud ? Ne gondolja! Vagy talán azt hiszi ön, hogy a népet, ott Ibránybau annyira kifogja művelni, hogy magassabb kvalifikációt igénylő kötelesség teljesítésére képesiti ? Ám higyje! Hanem mi azt hisszük, ljogy önnek, ha alapja van "reá, joga lett volna azt a jegyzőt, kinek arczába büuösséget dobott, hatóságának feljelenteni, de arra koránt sem, hogy egy testületet a nyilvánosság előtt pellengére állítson, „csalónak, a tiép szellemi és anyagi megröviditőjéuek, zsarolónak* deklaráljon; mert igy látta jóuak a világosság terjesztését. És mert nem lehetünk önnel egy véleményeu, a mit a jegyzői kar tisztessége érdekében megkívánok az, hogy azon az uton, a melyen a támadást intézte, üunepélyesen kérjen bocsánatot attól a testülettől, melyet oktalanul, egész vakmerően megbántott. Ellenkező esetbeu tudui fogjuk, mi a kötelességünk. Döghe, 1890. deczember 10. Nemes Béla, körjegyző. Tekintetes szerkesztő úr! Becses lapjának folyó évi 48-ik száma egy czikket tartalmaz, mely az egész községi jegyzői testületre nézve fölötte sértő, s a melyet én, mint ezen testület egyik tagja, megjegyzés uélkül nem hagyhatok. Baudár Miklós ür eme czikkében egy általa megnem uevezett községi jegyzőt „fölöttes hatósága félrevezetőjének, a szegény nép anyagi és szellemi megröviditójének, csalój ínak és zsarulójának deklarál." Várakoztam a megtámadott jegyző nyilatkozatára, de mert az a következő számban meg nem jelent, kénytelen vagyok felszólalni magam; kérve, hogy felszólalásomnak lapja hasábjain helyet szorítani szíveskedjék. Jogosult vagyok a felszólalásra, mert 1-ször: czikkiró testületünk egy tagját, tehát közhivatalnokot oly büntettek elkövetésével vádol, (lásd B. t. k. 381. § át), melyek hivatalból üldözendők; 2-szor, mert: egy konkrét esetnek a nyilvánosság terére való hurczolásával megnem elégedve, czikkének egész tenorja által azon hiedelmet költi fel az olvasó közönségben, hogy ő — a czikkiró — számos ily csaló és zsaroló jegyzőt ismer; ellenkező esetben mi szükség volt intelmeivel a nagy közönség elé járulni s azt a biróválasztások alkalmábél a csaló és zsaroló jegyzők elleni védekezésre felhívni? Ugyanazért én, mint testületünk jó hírnevét féltékenyen őrző községi jegyző, ezennel felszólítom Bandár Miklós urat arra, hogy — ha egyébként rágalmazónak tekintetni nem akar — nyilvánosan nevezze meg az általa vádolt jegyzőt, már csak azért is, hogy a tájékozatlan közönség gyanúja esetleg ártatlan emberre ne irányuljon; továbbá azért, hogy a tiszti, illetve államügyésznek módjában legyen a bűnös jegyzőt felelőségre vonni, a czikkiró által emiitett „bizonyító okmányok" alapján megbüntetni, s igy becsületes testületünket egy reá szégyent hozó tagtól megszabaditui". Tisztelettel Dombrád, 1890. deczember 8. Moravek Gusztáv, községi jegyzó. A „Nylrvidék" folyó évi 48 ik számában Ön a községjegyzői kart miuden tőle telhető módon megsértette. Nem tartom szükségesnek mind azon igeu is sértő szavait ismételni, amennyiben a jelzett lap mellékletóu a közönség mindenkor megtekintheti. Mint községi jegyző kötelességemnek tartom Ont: mint tiszteletes Nagymáté Albert kislétai ev. ref. lelkész s egyházmegyei főjegyző úr a „Nylrvidék" folyó évi 49-ik számában felhívta, felhívni, miként a „Nylrvidék" 48-ik számában megjelent „BlrC-választás" czime alatt megtámadott községjegyzői kartól bocsáuatott kérjen, mert azona jogtalan és hozzá nem is tartozó brutális megtámadásáért Ön ellen kénytelen lenne a jegyzői kar már ottan fellépni, (én legalább a magam részerői azt tenni becsületbeli kötelességnek tartom), amitöu aztán csak magának tulajdonithat. l'i^icsén, 1890. deczember hó 12-én. Illő tisztelettel: Boresik Gyula. körjegyző. • K rovat alatt kőzéidf-ktt MszólalAtokat díjtalanul közlünk, a ftlelisaég azonban a b-küldót illeti. Válasz Nt. Nagymate Albert ev. ref. lelkész urnák. A „Nylrvidék" 49 ik számában egyenesen hozzám mlézett leveléből Nagytiszteletüségednek, megütközve kellé tapasztalnom, hogy én félre lettem értve és azt felette igen sajnálom; mert én őszintén és igaz lelki ismerettel jelenthetem ki, hogy sem a lelkészi, sem a jegyzői kart, de egyátalán seukit sem akartam sérteni és czikkem alapja nem gyűlölet, hanem jóakarat volt. A lelkészi karnak, mint a jegyzői karnak is igaz tisztelője vagyok. Hiszen ha sérelmet vettem is ezen karoknak ejiyik vagy : ásik tagjától valaha, métóztassék el hinni, soha sem jftűtt eszembe az általánosságban való neheztelés; gyülöleiet — pláne „szertelen gyűlöletet" azonban egynek irányában sem tápláltam szivemben. Ami ilyenkor az én szivemet, lelkemet betölté, az — egy életemésztő keserű bánat volt csupán s amiatti fájdalom, hogy — mért nem tudtam én megelőzni, elkerülni azt! Hiszen soha sem feledtem, hogy „Boldogok a békességre törekvők; mert ők Isten fiainak mondatnak" Máté 5 r. 9. v. Ezek szeriut hogyan sérthettem volna meg a lelkészi és jegyzői kart? De hisz azt én nem is tettem, meg sem is foghatom, hogy lehetne annak értelmét, többekre vinni át, amit Nagytiszteletüséged az én írásomból e képpen idézett „tiszteletes uram is (tehát uem lelkészi kar) az igy rajzolt jegyzőhöz (tehát nem jegyzői kar) illő barát." Azon czikkemben, mely miatt, őszintén sajnálom hogy Nagytiszteletüséged haragját magamra vontam, én nem neveztem meg senkit,csak két hivatalos személyiségnek, egy pap és egy jegyzőnek hoztam fel ama gyarlóságait, melyek okozói lehetnek sokak keserűségének s indokok a biró választás lelkiismeretes keresztül vitelére nézve. Ezen felszólalásomért, azok, akik engem közelebbről és alaposan ismernek, de igazságos érzetüek is, föl nem tehetem, hogy reám haragudjanak; mert tudják azou lelki sajátságot méltányolni bennem, hogy nekem csakis nagy és nemes czéljaiiu voltak teljes életemben s az ezekérti sorvasztó báuat és küzdelem, már ifjú éveimben aggá tevének. Ne tessék hát félre érteni! Mert ki tudja ? vájjon Nagytiszteletüséged az éu czéljaimért, az én helyzetemben mit tett volua? Én sok földet bejártam. Láttam virágzó, meg Ínséggel küzdő községeket; láttam lelkes, de láttam lelketlen hivatalnokot is, s mit érdemelnék, ha ezek láttára ami elhatározás nem gyökeredzik szivembe, hogy szót emelek a nyomorultak mellett. Ezt nekem teuuem kellett; mert külőubeu nem volnék annak követője, ki azt inondá: „Ugy fényljék a ti világosságtok, hogy mások is látván, dicsőítsék a ti meunyei atyátokat." Soha senkitől nem kívántam egyebet, mint a mit éu magam cselekedtem, ha azért aztán az igazság és jog érdekébeu felszólalok, ezt nem hibámul, de taláu érdememül lehete betudni! Hiszen „Boldogok akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot; mert ők megelégíttetnek" ez a remény biztat, hogy még élek „Amelyeket azért én szólok, amint az Atya mondta nekem, ugy szólom" János 12 r. 50 v. Ezek után magamat a Nagytiszteletü lelkészi és tek. jegyzői kar becses jóindulatába ajánlva vagyok Ibrányban, 1890. deczember 9-éu legőszintébb tisztelettel Baudár Miklós. Csarnok. A thea-estély. Pulszky Gusztival történt meg. Szerencsésen végig rac

:csolta a budapesti egyetemet (a jogbölcsészetből a szigorlaton megbukott) s miután bejárta az angol egyetemeket, haza jött egyetemi magán tanári képesítést nyerni. Ki volt már tűzve próba előadására a határidő, s az egyetem nem épen uagy várakozással nézett ezen jog^s állambölcsészeti próbaelőadás elé, annál is inkább, mert tárgya, melynek czime „a jogeszme lélektani fejlődése különös tekintettel a az evouutioualis iskola felfogására és az észjog bírálata" épen nem biztatta az egyetem hallgatóit azzal, hogy egy kellemes óra élvezetének lehetnek részesei. Különben is délutáu lévén, az újság olvasás ideje is rég elmúlt, s az esti lapok sem érkeztek még meg. Végre is egy bajusztalan, nagy orrú, s kellemes külsővel meg uem áldott ötödfél láb magas (czilinderével együtt volt ennyi) fiatal eiuber sietve halad a „tudományok ócska csarnoka" felé a Koronaherczeg utczáu, kit a „Ceutrál" előtt ekként szólit meg egy tetőtől talpig jogásznak született Bukovay: „Hova mégy pajtás?" „Megyek a I'ulszky próba előadására," felel vissza a uagy orrú kis ember. „Ugyan legyeu jó dolgod, hisz nem tud a semmit, uagy sz. . . az!" „Már pedig nekem csak „muszáj" elmenni!" Megtörtént azonban (hja a véletlen uagy szerepet játszik ... az újság irókuál) hogy ez a Bukovay is elvetődött az egyetemre és bevetődött ugyanabba a terembe, amelyben Pulszky Guszti tartá próbaelőadását, s legnagyobb ámulatára a cathedrából ugyanazon kis embert hallá körmüufout körmondatozni, kit a Koronaherczeg utczán el akart riasztani a Pulszky Guszti próbaelőadásáról. Az igen tisztelt olvasó persze most azt szeretné tudui, hogy hát tulajdouképeu mi köze van Pulszky Guszti fenti ese.ének a folyó hó 6-án Nyíregyházán megtartott thea estélyhez? Semmi! Csupáu annyiból akartam a magam igazolására felhozni, mert ez az első báli referádáin, s én is csaknem ugy jártam, azzal a különbséggel . . . illetőleg ezt a különbséget nem mondom el. Pedig megtehetném, mert hiszen könnyű ott Pulszkyuak czáfolgatni, megbirálgatui Kantot, Ileggelt, líobbest és Rousseaut, kik már régen elköltöztek az ölük világosság hónába, de no csak éu próbálgamám reudre bírálgatni a thea-estély bájqs szereplőit. Mondanám csak, hogy a pinczóruők oly szeretetre méltó pinczérnők voltak, hogy az ember csak azórt is rendelt felesleges mennyiséget és minőséget, hogy fizetni es velük beszélgetni legyen alkalma, nem feuyegetne-e az a veszély, hogy (no még egy „hogy") a következő thea-estélyen nem adnak bort meg linomádét! Vagy emlegetném csak a háziasszonyok kedves előzékenységét, melyet tapasztalni még akkor is volt alkalmunk, midőu táuczolui hívtuk őket, uem kísértene e annak veszedelme, hogy a legközelebbi alkalommal kikosaraz uak, mint olyat, ki mindent kibeszél! De hogy mindezen kisérő veszélytől még sem félek, jelét adom az által, ha ide iktatom azonnal ugy a házi asszonyok ós a pinczérnők, valamint a péuztáros nők neveit. Házi asszonyok voltak tehát: Básthy Barnáné, Incze Józsefué Keresztesy Istvánné, Martinyi Józsefné, Mészáros Ferenczné és dr. Rottmann Lajosné úrnők. Pinczérnők Básthy Berta k. a. és dr. Flegmanu Jenőné urnő. Pénztárosnők pedig Jóba Elekué és Leffler Sámuelué úrnők. Egyszer az országházban Pulszky Guszti a capr.cítálhatlan Csatárral beszélgetett, látva ezt e ház egyik legjobb kedélyű tagja, oda szól Meszlényi Lajoshoz, a honatyák poétájához, „te, mi külömbség van Csatár és Pulszky között? A többi között az, hogy öt Pulszky nyom egy Csatárt" felel vissza Meszlényi. „De csak phisikai súlyra nézve", veti vissza a másik. A bájos olvasónők közzűl de soknak volna kedve ezt a Meszlényi-féle különbözetet megvonni közöttem és a „Nylrvidék* volt báli referense között! A rendelkezésemre álló tér azoubau uagyou is ki van mérve, referádám kidomboritása és kiegészítése czéljából a legszükségesebbekre szorítkozva, még a következő tapasztalt dolgokat jegyzem föl tanulságul az utókor részére. Az első thea-estély hangulata oly vidám és feszélytelen volt, hogy a thea-estélyek törzs látogatói szeriut minden előbbi thea-estélyt felülmúlt e tekintetben. A derült jókedv tartott mindaddig, mig a .mamák" a szokásos „menjünk már hazát" nem emlegették. Ami bizouy elég nagy hiba volt tőlük. Külőubeu e körülmény eleg bizonyíték arra nézve, hogy az estély sikere mindeu követelő igényt kielégített. Ehhez a sikerhez uagy mértékben hozzájárult továbbá, hogy a fiatal emberek számbeli fölényben voltak a lányok fölött, no meg aztán, hogy, hogynem, de bizony az u. n. „Damenval" elmaradt véletlenségből. Az estély látogatottságának igazolására, mint leghatékonyabb bizonyítékot a hölgyek névsorát adom. Olt voltak leányok: Bencs Mariska, Básthy Berta, Bégányi Gizella, Fehér Etel, Fehér Joláu, Gdovin Róza, Gráf Zsuzsó, Grexa nővérek (Királytelek), Halassy Etelka, Incze Irén, Lukács Ilonka. Liptay nővérek, Márky Ida, Martinyi Irén, Somogyi Arauka és Szeszich Laura. Aszszonyok : Bégáuyi Ferenczué, Bencs Lászlóué, Bleuer Sámuelné, Dumbay Lászlóné, özv. Draskóczy Sámuelué, Czirek Edéné-Kralovánszky Jo án, dr. Ferlicska Kálmánná, özv. dr. Flegmanu Miksáné, Fábri Gusztavué, Kovács Mihályné, Kubassy Arthurné, Lukács Ödönné, Májerszky Barnáné, Mauu Józsefué. özv. Molnár Pálué, Nóvák Gyuláué, Eötvös Pálué, IUthné-Kralovánszky Anna, dr. Roseuberg Emilné, Soltész Gyuláué, Somogyi Gyuláué, Szeszich Lüjosné, természeteseu a háziasszonyok és pénz tárnok-nőkön kivül Denikve az első thea-estély nagyon jól sikerült. Gyula. GABONACSARNOK. Nyiregyháza, 1890. deczember 13-án. A gabona-csarnoknál Burgonja 100 kiló 2.— bejegvzett árak. Marba hús 1 » —.44 Búza 100 kiló 7.2J 7.35 Borjú hús 1 > — .44 Rozs 100 » 6.30 6 50 Sertés hús 1 » — .48 Árpa 100 » 6.— 6.10 Juh hús 1 > —.36 Zab 100 . 6.60 6.70 Háj 1 > —.— KukoriczalOO > 6.— 6.10 Diszuő-zsir 1 > —.77 K. repcze 100 » —.— —.— Szalonna 1 > —.46 Paszuly 100 . —.— — Faggyú (nyers 1 > - 22 Szesz literenként 51</2 53 Zöldség 1 csomó —.03 I'iaczi árak. Paprika 1 kiló —.70 Borsó 1 kiló —.19 Írós vaj 1 liter — 60 Lencse 1 > -.20 Eczet 1 > —.10 Mund-liszt 1 » — .15 Széna 100 kilő 2.80 Zsemlye-liszt 1 > —.14 Szalma (tak.) 100 > 1.4) Buza-liszt 1 » —.14 Bikfa 1 köbmtr 3.— Barnakenyér-liszt > —.11 Tölgyfa 1 a 2.8 i Szerkesztői üzenetek. Előfizetőnek helyben. Eljegyzési híreket csak az illető érdekeltek vagy hozzátartozóik beleegyezésével és kívánságára szoktunk közölni. S. G. Kemecse. Beszélni szeretnénk a dolog felól. Felelős szerkesztő: INCZÉDY LAJOS. Kiadótulajdonos: JÓBA ELEK. Nyilt-tér. A magyar & orsz. szövetkezete bortermelők Ij|l pinczéjéből kitünö minőség ii asztali borok, mint váczi, budai, neszmélyi, magyaradi, visontai, hegyaljai stb., literes palaczkokban 45 50, 55 krert, úgyszintén mindenféle pecsenye és csemege-borok jutányos árban kaphatók: HOFFM AN ADOLF ki/.árólugos raktárában. Hordó vételnél feltűnő olcsó árak mellett dlrect a szőreikezet pinczéjéből kapja a megrendelő a bort If- Különös figyelembe ajanlom : rum, tea és angol teásIItöményekkel gazdagon felszerelt raktáramat. liitUufí f..,| téli almák. Naponta friss szepesi virsli. Árjegyzéket készséggel küldök. i