Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-12-14 / 50. szám

..IN "Y I K V t í> K K-" Szabolcsvármegye alispánjától. A. K. 1890. A Szabolcs községben igényelt es az 1888. e\i XIX. t. cz. alapján bejelentelt halászati jogosultság iránti helyszíni tárgyalás jegyzőkönyve beterjesztetett. Határozat. A szabolcsi közbirtokosság és elöljárók által bejelentett halászati jogosultság helyszíni tárgyalasa .ránt az ls9<). évi junius hó 30-án 5779/1890. k. sz. alatt kibocsátod a medertulajilonos és földesúri megbízottnak kézbesített, az ismeretk-n érdekeltek értesítése végett a Nvfrvidék" hivatalos lapban közölt, a községházánál közszemlére kitelt és dobszó utján közhírré tett alispani hirdet mént al-.pjai. évi julius hó 21-en loganatositott belvszini tárgyalás eredményéhez képest Szabolcs községben a Tisza folvón bejelentett halászati jog .Vzabolcs község közbirtokossága részére oly inódon állapittatik meg, hogy "a Tisza folyó* Szaboks községhatárában a balaszati jogot kizárólagosan gyakorolhatja. A szóban lorgó halászati jognak az 1888. évi XIX t cz alapján — ezen határozattal megállapítás utan á halászati könyvbe bevezetésére a vármegyei főlevéltárnok az iralok csatolásává!, - a lu-lyszini tárgyalás megállapított 10 frt 8ti kr költségének a szabolcsi kőzbirtokossagtol behajtására és beterjesztésére pedig a "dadai felső járás főszolgabirája utasittatik. Ezen határozat ellen közigazgatási uton lelebbezésnek helye nincs, azonban az ebben meg nem nyugvó fél, a kézbesítéstől számított hat hónap alatt jogai érvényesítése végett a bíróságnál pert indíthat. Megállapítandó volt a halászati jogosultság, mert: a 20 éven felüli birtoklás igazoltatott. Miről vármegyei főlevéltárnok az iratokkal, a dadai felső járás főszolgabirája, Szabolcs község elöljárói, a szabolcsi közbirtokosság bejelentők és a .Nyírvidékszerkesztősége ezen határozaton értesíttetnek. Nyíregyházán, 1890. deczember 4. Alispán helyett: Mikecz János, főjegyző. ad. 3688. K. 18907 A n.-kállói járás főszolgabírójától. Körözvény. Ifj. Szunyoghy Bertalan ujfehértói lakos „körlvélyes" tanyájiín f. évi novemb. 29-én este egy drb 144 cm. magas, fekete, koros, hámos kancza ló, csillagos homlokú, hátsó jobb lába csüdig, bal lába kissé kesely, jobb szemére . vak, hátul jobbról ősmeretlen bélyeggel, ti frt értékű, foúalott fel bitangságban, mi azzal közöltetik, hogy ha e l\ jogos tulajdonosa állal ki nem sajátíttatnék, 1891. éli január hó 5-én az ujfehértói községháznál d. c. 8 órakor el fog árvercztetni. N.-Kálló, 1890. deczember hó 5-én. Zoltán, főszolgabíró. Szabolcsvármegye alispánjától. 10231. K. 1*97)7 V járási föszolgabirákuak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A kivándorlás korlátozása iránt 64981/1890. sz. alatt kiadott in. kir. belügyminiszteri körrendelet másolatát, tudomásvétel és alkalmazkodás végett kiadom. Nyíregyháza, 1890. deczember 5. Alispán helyett: Mikecz János, főjegyző. (Másolat.) 64981. szám. Magy. kir. belügyminiszter. KörrentbM. Ujabb időben a kivándorlási hirdetmények nemcsak nyitva, hanem zárt levelekben is küldetnek az országba. E hirdetményeken kivül, nagy mérvben űzetik visszaélés a rendesen kiállított külföldi útlevelekkel és a mennyiben az útlevél jogos és esetleg jogtalan tulajdonosai külföldre érkezvén, onnan az útlevelet ismerőseiknek, vagy rokonaiknak zárt levélben visszaküldik s az igy visszaküldött útlevelekkel ismét mások kelnek ulra, ennélfogva, hogy a hatóságok az ily hirdetmények terjesztését, illetve az útlevelekkel űzött visszaéléseket lehetőleg megakadályozhassuk, a m. kir. kereskedelmi miniszter úr az összes m. kir. posta- és távíró hivatalokat utasította, hogy ha valaA „NYlRVIDÉIÍ TÁRCZÁJ V Sóhajok. Parányi szikra volt elébb: Kgy édes resfés szivemen, Mely riszipattant és felém Vonzott* sxived hirtden. Aitáo ujornu nőtt, mint az ir, E «»éd'to d'lejfo yam S ellSIté ksblem belsejét, S éa uutam rajta boldogan. Bénává tett a szenvedés, E delei ériutéaitől, Síéthult a gondok erdeje, Miut tóigy. ha viliim sújt, ki.lói. Mély volt mut a tenger Ktnrkeilen mélye. Forró, mint a nyárnak Élte tó naplenye. S mégis gyöngéd, mint a Harmat a füoálon, Mint susogó sielló Hajlongó faágon, Mint egy tündér álom Az én elrejth'tlen, A< éu hü szerelmem Aztán egy vulkánul digadt A nikra : a hó szerelem, Mely kinn kéjt, kéjthinra hoz. Szegény sz vetnb n szertelen. rth n m kérem, bogy a letűnt Kor balga liósnói kövesd, Hogy ön maiad e lázongó Aetna mély örv nyébe vesd I D' hi lenne szemedben < gy Hü. résztvevő, őszinte köay Enyhülne tőle, érnem — E« az epesztő tüzó'ön. II. Meg ii megvetetted. Még is hltlen lettél, Kpedó szivemért Te c«k kinevettél, S most mint hulló csillag Sóiét éjszakaban. Vagy mint a villámféoy Feihók boruiábin l.ohog fájdalmában Végtelen . . . Végtelen Az én hu szerelmem I Őszi kép. Nincs madárdal, a virág elhervadt, A fa lombja sárgán integet, Sírja a szel szomorú danáit A sietve mulo év felett. U <y megrázza üstökét a tölgynek I És a bántott tompán megrecseg ; Mintha kQzdne, lombja sátorától, Vihar kézzel hogy ne fossza meg. mely posta- és távírda hivatalhoz oly levél érkezik, melynek külsejéből gyanítani lehel, hogy kivándorlási hirdetményt, vagy esetleg útlevelet tartalmaz, akkor a levél a czimzettnek kézbesítendő ugyan, de a posta- és távírda hivatal a czimzett nevének, a kézbesítés napjának és a levél feladási helyének közlése mellett, erről a kivándorlás közvetlen ellenőrzésével megbízott főszolgabírót, illetve szab. kir. vagy rendezett tanácsú városokban a polgármestert tartozik rögtön értesíteni. Miről a törvényhatóságot tudomás és további megfelelő intézkedés végett értesítem. Budapesten, 1 >90. évi október hó 4-én. A miniszter helyett: Lukács <hjiirgy, államtitkár. Szabolcsvármegye alispánjától. 5167. K. 1890. A főszolgabíróknak. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A nyíregyházai kir. törvényszék folyó évi 9996. számú hirdetményét tudomásvétel é> alkalmazkodás végett másolatban közlöm. Nyíregyházán, 1&90. deczember hó 10-én. Alispán helyett: Mikecz János, főjegyző. (Másolat.) 9996/1690. P. sz. Hirdetmény. A nyíregyházai kir. törvényszék részéről közhírré tétetik, miszerint mártonfalvai illetőségű Sándor Mihály 9990/90. P. sz. ítélet által az 1887. XX. t. cz. 28. Jj-nak a) pontja értelmében gondnokság alá helyeztetett. Kelt Nyíregyházán, 1890. november hó 28-án. M< gyery tléaa elnök, IVouvermann t. jegyző. (P. H.) Sötét foltok. E lap 46. számának vezérczikke, a vármegye közigazgatási bizottságának egyik közelebbi ülésében, a vezérczikkeknek egész raktárát fedezte volt fel. Érintett is azok közül egy néhányat. De csakis érintett.*) Pedig méltó azok között több tárgy arra, hogy behatóan, tüzetesen foglalkozzunk vele. Sötét foltok ezek. Térjünk vissza azért hozzájuk világítsuk meg és tisztázzuk a helyzetet. A vasúti összeköttetés és a nyíregyházai váróterem mizériái már azóta is tárgyaltattak. A földkunyhók betiltásának kérdését egyelőre most mellőzzük. Azuttal csak az iskolázás ügyét s egyúttal a megyei közművelődési kérdéseket hozzuk felszínre, ezeket a „sötét foltokat." Elég szomorú, hogy nem kell a „legsötétebb Afrikába" menni, hanem itt Szabolcsban, a legmagyarabb vármegyék egyikében is találunk a közművelődés terén „sötét foltokat" bőséggel. Ilyen „sötét folt" az ismétlő iskolák kérdése. A vezérczikk irója egy szomorú incidens alkalmából hozza e kérdést felszínre. Az alkalom az, hogy az acsádi tanítóknak, az ismétlő iskolások tanításáért nem akarják megfizetni a régebben megajánlott 10 forintot. Nem kétségbeejtően „sötét folt"-é ez? De hát a többi községekben hogyan állunk? Még csak híre sincs, hogy van-é ismétlő iskola mindenik községben s fizettetik-é mindenütt az ismétlősökért a megszabott dij? Kiss József volt szabolcsvármegyei, jelenben hajdumegyei tanfelügyelő, az ő általunk ismert buzgalmával és lelkesedéiével, sorra megszavaztatta a községek képviselőtestületeiben az ismétlő iskolások tanításának díjazását. De ő eltávozott. Az ismétlő iskolázás ügye pedig legtöbb helyt elaludt. *) Hogy miért csak érintett, ugyanott indokolva volt. (A szerk ) Nyári napnak perzselő hevéből Nem maradt, ciak langyos fénysugár, Haloványan uéz a gyászvidékre, Mint a mécs, mely a sírdornbou áll. Felleg jár a megfakult vidéken, Oly sötéten, mint a szemfódél. Kónybe lul a szem sugara, éle, ();zi reggnek szürkülő kodéu. A tar ágik ringó tetejében A természet baglya ott leseg, Károgva búcsút int az évnek ; Karla zengi egy egész sereg. Egy lehelet, gyönge mozdulat még . . S itt a vig, az élet elröpül, Tel havának bi/.tató fehérje : Béke leug a nagy halott körül. Este. Még egy sóhaj, egy pillanat... A nap lement Az este lent A kis harang rezgő szava Sirásho' fog, Fi)ón zokog. Siratja a rövid napot, Örökre mely Tün ime el 1 Felleg siet. magasba tart, Az éj pedig Ereszkedik Bú< sejtelem, ha ha'lgatom. Átalmegyeu A lelkemen . . . Mikor tün el az én napom, S sz éjelem Milyen leszen ? 1 Kalász. Az öreg úr ham.'jn. (Vége.) — Fölér az az egy mindeu mással — szól Jenő, kissé felbosszankodva édes atyájának malicziózus megjegyzései miatt. — Édes fiain! térj eszedre, hisz tauub, okos ember vaíiy, aki értéke szeriut tudja mér.egelni a körülményeket; Fájdalom! az egyházi felsőségek, a kiké jelenben az iskola, szintén aludni hagyják az ismétlő iskolázás ügyét, legalább tudomásunk szerint, a vármegyében senki sem sürgeti. Legfeljebb, ahol elég buzgó lelkészek, tanítók, községi jegyzők és elöljárók vannak, ott ha történik valami e tekintetben; de az édes kevés. Azokat sem támogatja senki, se tanfelügyelő, se esperesek, se a társadalom! Nem sötét folt-é ez?! „Vasárnapi iskola", „felnőttek oktatása", „esteli iskola"?! stb., mindezek ma már divatból kiment dolgok. A botrányokat, verekedések, lopások, gyilkosságokat stb. hiveu registrálják a hírlapok; de a/.t, hogy hol van és hol nincs ismétlő, esteli és vasárnapi stb. iskola, arra nem igeu hederít senki. Pedig ha szeretünk a művelt nyugotra, a haladó nemietekre hivatkozni, ebben kellene első helyen példájukat követni. E részben a statisztikai adatok azt mutatják, hogy Angliában pl. fél millió tanitó mellett, (kik közt előkelő férfiakat és nőket találhatunk) a vasárnapi iskolások száma ötmillió; Amerikában egymillió tanitó és hétmillió tanítvány, Svédországban tizenötezer tanitó és százötvenezer tanítvány, Berlinben ezer tauitó és tizeiiháromezernél több tanítvány található. Magyarországból talán adataink sem igen vannak! Vagy ha vannak, azok csak elszomorítók lehetnek. Szabolcsvármegyében?! Ki törődnek itt az effélékkel?! Itt sem volt mindig igy! Emlékezünk a hatvanas és hetvenes évekre, midőn virágzott, derekasan működött a megyei népnevelési egylet mellett Kisvárdáuis egy „kisvárdavidéki népnevelési egylet", szép tőkével, értékes könyvtárral, iskolák, tanítók stb. segélyezésével. Ma ezeknek csak üres helyeit, a „sötét foltokat" láthatjuk. Hogy hol van e bajnak oka? . . . Nehéz is, kényes természetű dolog is volna ezeket feszegetni De találunk hibát a tanfelügyelőségben, az egyházi főhatóságokban, a papokban, tanítókban, a községi, járási és megyei vezetőkben s a társadalomban, szóval mindenütt, lévén a mi mostani megyei közéletünk közszelleme beteges és lanyha. Jó, hogy még az az acsádi és adonyi ominózus dolog érdekel valakit, legalább a közigazgatási bizottságban, mert fájdalom! azonkívül édes keveseket! De a társadalmat, a közszellemet és a közszellem megteremtőit, irányadóit bizonyára kevéssé érdeklik az efféle „alantjáró" dolgok. Mert ha érdekelnék, akkor széttekintenének egy kissé alaposabban, mélyebben, behatóbban. És ba széttekintenének, nem hagynák figyelmen kivül azokat a „fekete foltokat", azokat a szomorú jelenségeket, melyeket megyénk déli és délkeleti részeiben, Bököny, Adony, Acsádon az illetők felfedeztek, tapasztaltak. (Idézhetnénk nu-g több ily neveket Nagy-Kállótól kelet s Bátortól delfelé; dehát „nomina suut odiosa" s uem a mi tisztünk az adatok felkutatása, elég ha jelezzük a sötét foltokat, keressék fel azok, a kiket ez a kérdés igazán illet). S még azt hisszük, hogy ez az igazán egyik legmagyarabb megye, iskolázási s közművelődési és Folytatása a mellékleten. lásd be.hogy lehetetlenség megkötni tervezett házasságodat. Elismerem, hogy Kenderessy Alice nagyon derék, becsületes leáuy, de . . . sikkasztónak leánya! — Ne törődjön édes atyáin a világ előítéletével! Enyém lesz ő s éu képes leszek pótolui erőmmel azt a hiányát, melyet ezeu oktalau előítélet okozua ismerőseink körében, nevűnk, társadalmi helyzetünk rovására. — Meglehet, de semmi körülmények között megnem engedhetem, hogy családunk nevét bármely oldalról szenny érje. Halld tehát végelhatározásomat: Soha, semiuifele neven nevezendő indokot el nem fogadok, és soha sem adom áldásomat reád, nevem, birtokaim egyedüli örökösére, ha atyai intelmem ellenére megkötnéd általam gyűlölt házasságodat Kenderessy Alice-al. — És én mégis meg fogoui kötni; mondá Jenő — kit szerelmének ezeu iguorálá-a kihozott sodrából. Többet is szeretett volna mondani még, de tartóztatta magát, bízva czéljáuak sikerében. — Elhatározásomat hallottad! Tégy amint tetszik. De a kövei kezményeket tulajdonítsd magadnak. Jenőnek edes atyja e kategorikus kijelentésére nein volt kedve a vitát tovább folytatni, melynek menetéről külöuben is meggyőződött, hogy ezen utou czélhoz nem ér! Látszólag belenyugodva tehát atyja szavaiba, vacsorára hivta őt. Másnap sétával s a főváros nevezetességeinek szemléletével töltötték az időt. De sem egyik, sem másik uem hozta fel a mindkettőjöknek egyaránt kellemetlen ügyet. Jenő nein bizott atyja akaratának könnyű szerrel való megváltoztatásában. Az öreg ur pedig makacs hajthatatlansága folytán hallani sem akart semminemű beleegyezéséről. Legczélravezetőbbnek tartották tehát miudketten, ha hagyjik a dolgot a maga természetes menetében fejlődui. Jenőről azonban tudjuk, hogy ő intézkedést tett ügyének sikere érdekében. Legalább arra mutat egyik barátjával való kouferenczíája.