Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1890-02-09 / 6. szám
„N Y t R V I D É K'« Közös érdeke tahit egyeseknek ú<y mint államoknak itmerni azon téuyezóket, melyektől a jó egészig megóváta, feunlartáia, virágzása függ- Közöl, sient kötelessége .. 4 ;e».kű«k él államoknak egyaránt: érvényre jmiatni iniud azon tegédetzközöket, melyeket az e tekintetben ujabb időben nagy haladást tauusitó orvon tudomány e c.-.él eléreaér* kijelöl. KütönOien izent köteleetége hazánkbau hol u óblji időbea nemcsak tt »oro»t tzOlelétöt ét olHZ nevtzstü iufluenzs ütött* fel tzeszélyet sátorfáját, btnem egy mánk, ennél még tokkal veizedalmesebb e> immár krónikuná rált ertölcii peetie, morális ínfluenta ez'drgeti egymá-utáo tzáualomra méltó áldozatait, egyre ritkítván magyar népünk amúgy ii gyér sorait, értem alatta ama bünflt ét kárhozatot üzelmeket, melyek a magzUelbajtát körül a háta hegyes v.dékeiu, meg másul' s, észlelhetik él a-plnk nagymérvű erkölcs elfajutiigiró'l a legfeketébb bizonyságot noigiltatjak. Ezen szomorú áramlattal izemben külóuöi'u résen kall állanuuk és lehetiégünkhös képett mindent elkövetnünk, nehogy a romlásnak indult hajdan arő» magyar végkép kipueztuljon <n a fö'd txiu*ről alsepertasték. Kiváló eliiaieréstel vette ax»rt miudeu hutáját igazán tzerető lelket honpolgár a magas kormánynak ama rendeletét, m-'lyuek értelmében nr. illetékéé törvényhatóságok köriben a legczélirinyota'ib rendszabályok életbelip'etéiét rneg.ürgette a szóban forgó gyalázatos vétség terjedésének meggátláta,illetve gyökerea kiirtátára vonatkolólug.Nagyon ránk fer, hogy e téran immár történjék velami ét hojy eme rendelet at ügy nagy horderejéuet képest mindenütt a legnagyobb szigorr»l v.gre it hajtas<iék ! Meri hát tudvalevőleg Dalunk uem hiáuyzantk ugján az üdvöt törvények, csakhogy ni'.ct, a ki azoktt Tas következeteiséggel végrebajtta ! Épen a közegészségügy reudezését czélzó, még 1876-bin hozott törvényre, mint ekklatáni példára hivatkozhatom a tekintatben! Hány életrev»ló §. tan abbau, mely még mai ntpig unci fogauatotitva ! Mennyire hangsúlyozza a izób«n forgó törvény a rendes oklevéllel biró izüléttnők alkalmazását és szaktzerü haloltkémléa orsxagos rendezést — és mégis hány község vau még mindig, a melyben eteknek sem hire aaui hamva nincsen! Hány íalu található, ahol még mindig egyes tuditlan é« erkölcsileg elzüllött exnztenoziák, ostoba v^n amzonyoi ét kuruzslók töltik be at annyira íontos szülészuói tisztetI Csoda • attáu, hogy atek kontárkodásának annyi csuctemő ét jobb sor rn méltó anya áldo'.atul esik, kivált faluhelyen, hol a vett«ly pillauatában orvot ritkán van kéznél . . . Ezekre iráujuljoa tehát első torban a' atyáikodó kormány figyelme — mert hát ők arok, kik többnyire ama titkot bűnnek is rotzlelkü ápolói! Tapatztalátból állíthatom, hogy csaknem minden faluban lappang egy olyan mérgei vipera, ki »ex profestot terjesiti az taugyal-csinálast rettenetes métalyet és ki azután gonotz mesterségével ezreket ét atrekat döat a korai halál és az örök kárhozat örvényébe. — — — — Itt keveset használ a p»p piédikálása ét holmiféle »Utasítást, hanem a ltgtzigorúbb orrotreudőri felügyelet ét a köttgéiztégügyi törvény betUtzarint és lelkiismeretes foganatosítása szükségei, bogr czélt érjünk. Ha tehát a kormány komolyan óhajtja kiirtani a nemzetünket végpuiztulásial fenyegető erköloii métely gyökereit: úgy mindenek előtt hozza helyre a most érintett közegészlégügyi mulaiztásait. őrködjék seigoruau az 1876 évi XIV. t. ct. pontos végrehaj'ása fölött ég ja'ítta ama t'nyeiőket, melyek jelen tiralmas állapotainkat előidézik —ama régi erkölctUni szabály szerint: »Qui vult tinem, debat et média adhibere. A „SzuUolcsinegyei kör" Budapesten. Stép nap virradt f. hó 5-dikével a »Szabolctmegyei kört-re. Működése, hivatalának megfalalóleg mindég csak a szülő vármegyétől elnakadt ifjak köiötti összetartás ét a társas együttlét megmaradásának s mogtzilárditásának nem kevéibbé stép él ha.znos eszméje felé irányult; mig a megye tártadalmi élete mozg itó erői feltételeinek tem gyarapítása és módositáiához — hisz ez erőnk körén Ilyen bolha azouban uinot, tehát ki tein mondható, hogy mennyivel ritkább a tehér hollónál. Ha jól emlékszem, a fehér bolha nyakon oiipőja rétzéra 11 sok ezer font tterliuget tevő jutalom van az angolbanknál deponálva. Tán átért 11 bolhátzkodnak némelyek oly szorgalmatan . . Tréfa ide, iréfa od*, — fáin egy fogat leune; üveges hintóban járhatna még a déduuoka it. A bolha teiti leirátából legytn aiég annyi, hogy vau feje, tora és potroba. Fején láthatni a siipját, a két oápot éi két izemet; torából nőnek ki lábai, izámizerint: hit, melyek hegyes görbe karmokkal vannak ellátva. Látásának életnek kell launie, mert a veszsdelmet hamar megsejti, ds már a halláia rotz, különben, nem cupue, mikor ar ég dörög, hanem, mint minden tzárazföldi állat, ő is meghúzná magát és reizketua. Minthogy agy jól kifejlődött bolha sgy vonal hoiszu, ergé 864 bolha kell egy ölre. Ét már moii ciikn«.u precise megmondható az, bogy miután T. Didi T.-Löktől egy mérföldre vau, 3.46G,000 megtermett bolhának kellene indulnia T. Lökről T.-Dada felé, szoros egymásutánban, bogy az utóltó T. Lökön még a kávéház elől buciuzuek akkor, midőn az eltő T-Didán mar egy tUx ről pattaut, vitet vivő menyecoks piros harisuyajába kvártélyozott va>a. Más ttóval, D^da Ljkhöi. hirommillionégy izátötvenhatezar boihauyi távolságra van. A bolha kitUnő ugió; izeranoie, hogy tzárnyai nucsenuek; ámde. at meg már kár, miszerint f&rka siucs. Ennek pedig — u<y véle»edem — lennie kellene, legalább farkánál foi^va köunyebb volua leinrtóztata:. Hihetőleg, nyulat 11 több v<td.is.c lőne, több kutya fogna, ha a nyulfark hotizaob volua csak egy arastszal is. Ezen állatot, t. i. a bolhát, Imánk különbötő vidékein küliinliötőképptn nevezik, u m.: bolha, balha, bóha, baoha, de ajiték ki a nevet bármelyik tájszólás szerint, az a dolog lényegén mit sem változtat; mindenQ't enk att hallani ról« ( hogy o«íp biz' ő kegyelme Piukafőn ú^y mint Gyergyó-Szt.-Miklóiou, ha alkalmatoisága van rá. messze túl esik,— sem pídig Tal-mely fontos czél, a vármegye közérdekének, illetőleg e közérdek által követalt eszmék és czélok magvalósításához nem járult, nem járulhatott, mert egyrészről ügykörének kicsinv volta, másrészről a rendelkezésére álló eatkóxök él móJozatok elégtelensége, valamint a viszonyoknak a biitoi sikár kilátásával nem kecsegtető minőség* ezen setiv szereplés teréről lelépni, illetőleg azt meg Beír kiterelni, készlaté. D* mégis ! Egytier kilépett a küidtérre. Mart nagy, izeot ozél követeié semlages magatartásának megváltóttatáiát. A nyomornak, — mit a fékevaizett Tisza zöldalő határokat elpusztító habjai hagytak hátra — kiuot szemlélete kéuysierité, hogy buzgalmával gyógyítson mag az ár okozta sajgó sebekből annyit, amennyit «reje éi tehetség* enged. £4 a >Szabolcsm*gyei kört hivatásának migailatán állva, ez esetben megtette kötelestégét. M ud»n reményt meghtladó auyagi siker lön fáradozásainak jutalma. És az erkülcti siker? 0 a >Szabolcsraegyei kört teljesen mag lehet elégedve axzal is. E takiutetben szemrehányás a vármegye közönségének részéről nem érheti a kört. Igaz ugran, hogy az a csendes, de végeredményében mégis sajnot következményeket szülő társadalmi harcz, meiy a megye s Nyíregyházi értelmiség.) között, a >viribus uoitisc működéit leheletlenné ié<e, dul, itt ii érvényre emelkedett. De hit erről a »S£al>oiciin«gyei kör« nem tehet! Ó teljesen pártatlan volt! így lest e ez a >Szabolcsmegyei kört következő szertpléie alkalmával ii? Ki tudja! Adja Isten, hogy ne legyen ! Msrt megint szerepelni akar. Van honá joga! Hiti iimét fölmerült egy migaiztos eszme, melynek ha nem állana csekély ettközeivel szolgálatába, úgy elvesztené létjogosultságát, s erkölcsi halál jutua osztályrészéül. E'.t p^gu ax életerői »S/.abolcim^gyei kört nem akarja elérni. Pedig méltán illethetné a halál harang szomorú /ugáia, ha tétlen tudua maradui akkor, midőn a megye halhatatlan nagy fiának, Bessenyei Györgynek érdemeit megörökítő emlék felállításáról vau szó ! Nem marad tétlen! És épen ezért torolom éu f. hó ötödikét a »Szabolosmegyei kört legszebb napjai közzé. Folyó hó 6-ik napján tárgyalta ugyanis körünk ez ügyet, s Vietorisz József elnök indítványára egyhangú lelkesedéssel határozta el, hogy amennyit tehet, tenni fog. S mát, a czél elérését biztosító eszköz hiányában, leszámolva a változható körülményekkel, egy tánczmulatságot rendez, melynek östzes jövedelme a Bessenyei-emlek javára fog fordíttatni. Az előleget munkálatok megtételére négy tagu bizottság lón kiküldva Vietorisz Jóistf elnöklete alatt, melyutk tagjai Koráuyi Eudce, Somlyódy Lánló és Vay Zoltán. íme, a muuka meg van kezdve, t mi optimiiták reméljük a legjobbat. A gyűlés további lefolyta következő volt: Vietorisz József, megemlékezvén ama pótolhatatlan vesttetégről, mely körünket, két fáradhatlan tagjának ebeixtése folytán érte, azt hozá javallatba, hogy úgy Pazár Zoltán ur a kör dísz-tagjának, mint Dietz E. L»jog uruak jegyzőkönyvi kivonatban fejezie ki a kör köszöuetét, a kör érdekében kifejtett buzgalmukért. A Dietz E Lajos eltávozáiával metfüre<*dett al elnöki állátára tzólöbbséggel Somljódy László választatott meg. Mas kisebb ügyek elintézéoe után az estély vetto kezdetét, melybeu Weisbáus Frigyet, ki Km Józsefnek »Ribox Ágnejt cz. balladáját szavalta el sikerülten élénk tetszés nyilvánítására indítva a jelenlevőket. Majd Vietoriiz Jó/sef lépett a felolvaió aistalhoi, bogy megfejtse ama érdeklődési hiány okait, melyben, •ajiiot, körünk, részesülni kénytelen tagjai egy részéről, íme a felolvasás egétz terjedelmében : Sok jó éi rottz napok röpültek már el kisded kőrüuk felett. Ugy emlékszem, egy ánglius kisiámilotta, miiserimt egy embert, egy éjen át, 12865 bolha tudna kivégezni. Valamelyik bolbatudói azt it kifürkészte, hogy a bolhák költ a femini gensriten levők tokkal nagyobbak ti ellenkező nemüekuél. Hárman Ottó rnoudja, miszerint a pókok közt ii nagyobbak a hölgyek az urakuál, nemcsak, hanem erőts»hbek ii; at előbbi az utóbbit, ha megfoghatja, megöli. Oh bárctak a bolháknál is divatba jönne ez a szokat, meg a Ügyeknél. A bolha ctak a forró éi mértekeit földövben lakik, s a sarkörókön kuül már élő medveüuudában is vaozog a foga. A bolha, miként a látorosczigány, ctak a nymát izereti. Míg az emberek nagy réize télen, addig a bolha kizárólag nyáron izokott lakodulinozni. V más dolog, nemde, bogy a bolhák között a háti vadabb természetű a mezeinél; ez utóbbiak, tudjuk, mind vegetáriánusok. H-idd kelek immár ki a világnak két igazságtalan állitáta ellen. Közhiedelem agyamé, miszerint a nőket jobban szeretnék a bolhái a férfi>kaál, di a nők astán ügyesebb vadaizok is. Az ellő állítás ellen mtguk at illetők 1* erősseu protestálnak, s miután hiszem, miszerint meg it védelmezik magukat ezeo igazságtalan vád ellenebeu, bele sem ssó.ok ; hanem a második állításra amondó vagyok, hogy vauuak ám a férfiak közt i» Teli Vilmosok, Gerardok, mert absurdum volna annak ügyetlen vadátzuak lennie, kiuek tapintó idegei, miut egy születeti vaké, annyira kifsjlődvék, hogy kártyázás közben félrenézve 11 tétnél izerinti kártyákat ven, a játizótárstknak, pedig amiut -zoíte.k mondani; »w<ssertt ad. Mir az ilyen két a bolhát koromsötétben is fizumra vetsi. Ejnye no, most veszem észre, hogy nem nagyon knltem ki az első állitái ellen, jobban kellett volna, de rnár késő. Azt hinné az ember, iniizennt a bolha, n*m lévén kereskedelmi vagy iparctikk, taláu értéket sem képvnn! ; pedig tévesen, inert jól lehet, hogy én most a bolh\-tiezon Volt idő, mikor nagy tzámu tagok élánk érdelődéle mellett, anyagi ét szellemi erőkben gazdagon virágzáta korát élt*, midőn a kör működése Stabolosvármegye általános figyelmének tárgyát kép*zte, t midőn a maga helyén és idején helyesen megválasztott eszközökkel tudott életjelt adni magáról. A virágzást kanyatlás, a hanyatlást teljes ptngás követte. Nem találnám el az igazságot, ha azt a felfogást akarnám magamra, másokra oktrojálni, hogy e hanyatlásnak csirái magában az intéiményben rejlettek. Ellenkezőleg meggyőződésem, s az egykori jegysőkönyvek tanusága szerint (már t. i. amennyiben ilyenek léteznének) a változott tisztikar, s annak saját külön gondolkodás módja okotta azt, hogy az ügyek nem folytak oly rendben, amiot azt a körülményekből következtetni lehet. Eltűnt a régi jóhirnév, elmaradtak a tagok, kihalt az érdekűdét. Ekkor, ugytzólrán a vég kimerülés idejében izQletett meg Virágh Andor négy év előtti elnök és Nagy Sándor rendis tag fejébea ai a gondolat, hogy a kör kebelébeu alakitaudó zenekar igen alkalmai etzköz volna arn, bogy egy részről kapcsot képezvén a tagok közt, másrészt meg az az erkölcii siker it meglegyen, hogy tagjait tovább képezte a zenében. Hiszen tudjuk azt, hogy a zene a legellentétesebb gondolkodású egyéneket, s azok logelleutéteiebb érdekei*; is képes kiegyenlíteni; ez ama uyelv, m >lyet mindenki megért, aki Isten kegyelmébil egy kevii hullánál, t érző izivvel rendelkezik, ez fokossá örömünket, ez enyhíti bánatuukat, ennek hangjai mellett it ueri meg az ember, hogy vau mégi* benne valami, amit némelyek léleknek, mások isteni szikrának neveinek A lekesedést semmi sem kepei jobban felkölteni, mim a szép zene. Meg is alakult a kör zenekara. Ellő tagjai vultak : Kretich Giza, Németh Ztigmond, Pazár Zoltán, Kukla István, Klinczko Pál, Nagy Sándor. S mi történt ? A gyűlések, melyeken m*giörtént, hogy bárom tag volt jelen, kendtek látogatottabbak lenni s a kör élete egyszerre etak nem remélt leudüidet nyert. Hát mi'-g a követkeső évben, midőn H iriáuyi Giula, Németh Zsigmond, Poztonyi Gábor, P itár Zoltán, Hoffman Síndor, Szerénji Károly ét Nagy Sándor voltak a tagjai? A hatás valóban inpocánt volt. Nagy Sándor karnagy vezetése alatt a kar egymáiutáu tanulta be a isebuél tzebb darabokat. Gtzdagou látogatott,estélyik, jóhirnév, kedélyei társai élet a helyzet lign&turája, mely megmaradt a következő évben 1 mikor itmét Nagy Sándor vezetése alatt a zenekar a következő tagokból alakult meg: Hartáuyi Gyula, Asztalos Gyula, Pozsonyi Gábor, Pazár Ziltán, Mstz Albert, Kun Litzló és Nagy Sándor. Háromszor alakult meg a zenekar, mintha eleven tanuja akarna lenni a közmondásnak: Háromszor iszik a mngyer. Ám a magyar többször is iszik, hanem a zenekarnak nem sikerült többé megalakulnia. Szivesen emiitettem a közel mult fényét, dicsőségét, hogy melegedhessünk benne most, midőn végtelen sajnálattal nélkülöznünk kell azt. Dicsőséget cserzett a zene kar a körnek, életét, fenmaradasát binoiitotta, amit oanan láthatunk legjobban, hogy manapiág a zenekar megisűntével megszűnt a régi pezsgő élet, elevenség : közöny, érdeklődés hiány váltotta fel annak nemrég fényesen betöltött helyét. Nem akarom ez alkalommal mélyebben felszakítani a sebet, mely mindsnyiunknak fáj, a kik láttuk a régi nagyságot, s most kénytelenek vagyunk megérni a virágzás he[yén a lassú enyészetet. Lelküukek vigantalja at a tudat, hogy mindent megtettünk s nem mult rajtunk, igyekeztünk meg tört a leküzdhetetlen akadályok kőszikláján. Sajnos, hogy azoknál kellett közönyt tapasztalnunk, kinek kötelességük, talán inkább érdekűkben állott volna körüuk zenekarának megalakítása. Pedig Ígéretüket bírtuk. Hanem nem volnánk igaz Szabolcsiak, h« bonnQnket e nagy csapis is alterálni tudua; ha el nem érhetjük a sikert egy eszközzel, próbáljunk máiat. Rajtunk áll minden: fejtsünk ki nagyobb érdeklődést a kör figyei iránt, vegyünk tevékeny riszt annak dolgaiban; csináljunk irodalmi és szavaló estélyeket a zeneestélyek helyett. lejártával egy hűvös februáriusi napon, két tetée véka bolháért sem adnék egy fapitykét, de mikor kánikulában 8—3 — 10 boiha nyugtalauitott, hiába vagyok szegény ember, örömest adtam volna egy piezulát annak, ki egy pillanat alatt mind a tis bolha Bsipókájával előttem beszámol. Ezen egytégi ár szerint a bolhának izáza nerintem ii, egy forint. Hát a dúsgazdagok mennyit aduénak néha egy alkalmatlan bolhának az eltávolításáért?! Tudni való dolog, hogy a rovarok a potroh gyűrűi kőit levő oldalnyilásekon lélektenek, igy tehát a iserelrnei bolha a két oldaluyiláion sóhajt izive válaiztottja feli. A minap olvaituk az ujiágban, hogy egy ssajaamelléki váróiból, vagy talán ciak vároiréizbAl, bolhák milliói tzoritották ki a lakonágot. Az emberek megretiráltak 1 $ bolhák táborában győielmi kürt hallattá harlogó szavát. Lim, még a nyomorult bolha it hatalmat ellenfél, ha millió tzámra van együti. Vájjon mit esinálna a muszka had'ereg, ha ugy ezer m. mázta bolha megtámadná. Különben, nincs olyan állat, uövény, vagy áivány, melynek módfeleiti elnaporodáta az emberiség existentiáját ue vettélveitetné. Vegyük p. o. a mai kor bálványát, a pánit, melyet az élet levegőjének hinak; megjárnák a föld Ukói, ha egy izép reggelen arra ébrednének, hogy egy féltőbb hetilmaiság az egétt földet máifil méter magaiságban áraiztá el bankóval. Ugyanily réteg négykrsjo ároioktól pedig pláne mentien meg at ég, ott még a tűz sem segítene. . . Télen mind rajta fagynánk meg. Att mondják, akkor nem kap az ember soha bolhát, ha mindig mellé kap és ez tény. Olyankor aztán — képzelem — a megriadt bolha ext mondja: >Nabukodonozort, a mi magyarra fordítva, Jókai szerint annyit tesz: ne bolondozzon az úr, és vigao tovább pattog. Kálmaa.
