Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-30 / 48. szám

,.N Y t R V I D É It." / A nyíregyházi társas-életről. Aki figyelemmel olvassa a vidéki lapokat, sűrűn fog találkozni oly czikkekkel, melyek a társadalmi élet hanyatlásáról szólnak és a melyek -az egészséges eszmék egész arzenáljával szállnak síkra, hogv itt-ott pezsgő társadalmi életet teremtsenek. A közelmúltban is jelent meg egy ily irányú, a lelkesedés nemes hevével írt czikk e becses lapok hasábjain. Ki lett légyen e czikknek írója? nem tudom de hogy megfigyelései helyesek, állításai a valónak mindenben megfelelnek, ezt szívesen ismerem el s el kell ismernie mindenkinek, ki különösen városunk társadalmi élete felett elborult lélekkel elmelkedik. Mert mit látunk? Nyíregyháza városában, mely város'a haladás ösvényén napról-napra előbbre tör, mely épül, szépül, virágzik, anyagi és szellemi téren gazdagodik, igen Nyíregyházán, a megye metropolisában. a különböző hivatalok központjában, a szó nemes értelmében vett társadalmi élet nincs. Sokszor fel voltak híva már a város illetékes tényezői, hogy változtassanak ez abnormis állapotokon, de ugy látszik hiába. Valami kicsinyes dolognak tekintik nálunk a társad ilmi élet megelevenitését czelzó szándékot, holott épen társadalmi uton lehetne megvalósítani igeu sok eszmét, mely kigyúlt ugyan Nyíregyháza város felett, de mint meteor el is tűnt, lefutott a társadalmi részvétlenség és széthúzás chaoszában. Nem nagyon régóta lévén nyíregyházi lakos, épeu ezen körülmény miatt nem is tartom magamat illetékes faktornak ezen a téren, de mivel szerény meggyőződésem szerint városunk társadalmi életének emelésére kötelessége minden polgárnak közreműködni, azért néhány szóval megkísérlem megfigyeléseim alapjan rámutatni röviden azon okokra, melyek társadalmi életünk felvirágzásának útjában állanak, s ezek nyomain elmondom, miként volna lehetséges szépen fejlődő városunk intelligens közönsége között élénk, nemesen szórakoztató, szellemes, tanulságos, széppel egybekötött hasznos, egyszóval egészséges társadalmi életet teremteni. Társadalmi életünk pangásának egyik főoka a városunkban még mindig erősen kisértő kaszt-szellem. Minden branche külön társadalmi életet akar magának teremti ni s mint valamely jól szervezett titkos társulat, nem szereti, ba más állásbeli betekint az ő társas életebe. De mi történik az elszigeteltség által? Az, hogy ez a kis térre szorított társas élet egyikuiasik tagja uem rokonszenvezik egymással, ritkább és ritkább lesz a találkozás és beáll végre a felbomlás és kíki visszavonul házi Laresei közé. E külön-külön körök alakulására nem csekély befolyással lehet, nem tagadom, azoa többek által előttem is hangoztatott körülmény, hogy e város intelligens töves lakói nem fogadják oly melegséggel a később itt megtelepülteket, mint amily melegség a társadalmi élet egybeforrasztásához szükséges. Ebből azutáu az következik, hogy egy udvarias és inkább hivatalos visite váltás után az ismeretség megszűnik Nem csekély akadálya társas életűnk felpezsdűlésenek a modern 19-ik században még mindig uralkodó felekezeti elfogultság. Nagyon sok intelligens csalad van melyet ez az elfogultság még mindig fogva tart. Különösen az izraelita családokkal szemA „NYÍRV1DEK TÁRCZÁJA." Az öreg úr haragja. — Kredrti elbeszélés. — írta: Prok Gyula. (Folytatás.) Ismerve az öreg ur politikai hitelveinek irányát, életouek inas viszonyairól is mondjunk el egyet-mást, hogy .\ziilu miut jo ismerősünket üdvözölhessük. Neje regen elhalt, eletét egy fiúgyermekkel váltva meg. E gyermek képezte életének egyedüli boldogságát, sót végczeljat. A leggondosabb apai felügyelet alatt Jeuó szopeu fejlődött, s középiskolai tanulmányainak elvégzése Utáu a budapesti egyetemre iratkozott be jogásznak, s jelenleg, miut ügyvédjelölt a fóváros egyik legelőkelőbb ügyvédi irodájában van alkalmazva. L)us birtokának jövedelmét uagyrészében jogász fiának goudjairu bízta s Jeuó alaposan megtudott felelni az öreg ur ebbeli varakozásáuak. A kétszáz foriut havi gázsi ritkáu maradt el póthitel igénybe vétele nélkül, s az öreg sohasem tudta megtagadni fia gyakrau pazar jellegű költekezéseuek kiegyeulitését sem. Falujából ki nem mozdulva, -ajAt személye úgyszólván alig került valamibe, euuelfogva Jenő jogászi passiói es gavallér életének meg volt adva a nélkülözhetetlen nervus rerum gerendarum. Kulöubeu Jeuó épen nem tartozott azo , jogászok közzé, kikuel uralkodó tényező a legmesszebb meuó könnyiílmüség, költött, uiert ur volt, de czéltalan, sót haszontalan kedvtölteseket nem ismert. Az az odaadó szeretet tehát, melylyel az öreg fia iráut viseltetett, tejesen indokolt volt. Egyébiráut szigorú is tudott lenni fiával szemben, s gyakrau igen éles ellentét fejlődött ki közöttük, ha olyan valamit kellett meggátolni, mely az ó nézeteivel nem egyezett. Erre azoubau ritkáu került a be i találkozunk ez elfogultsággal, pedig ennek semmi alapja sincs, mert városunk intelligens zsidó közönsége minden alkalommal megállotta helyét. Egyeseknek. esetleg inkorrekt magatartásával minden felekezet kebeleben találkozunk. A társas élet felvirágzására való törekvésnek első sorban a fiatalságtól kell kiindulnia. I)' mit látunk? A mai fiatalság a társadalmi életet férfiak körében kt'z.'li és mindaddig mig csak nem jegyese egy-egy kedves lénynek, addig alig-alig fordul meg nők társaságában hanem inkább tisztán férfi szórakozásoknak hódol és férfiak körében érzi magát ottho nosnak. Példa erre a mindinkább hanyatló báli saisou táncz terme. Egy-két fiatal ember tánezol, ezek is talán inkább kötelességből vagy udvariasságból, a többi u.iott in nézi a keringő párokat és siet az illatos levegőből a férfi társaság asztalai közé. Mily óriási kü.ő ibség van a m istani és csak a tíz évvel ezelőtt tartott balok látogatottsága és fesztelen lefolyása kőzött, azt megmondhatják azok, kik a nemrégen meg országos hirü szabolcsmegyei bálokra édes emlékekkel gondolnak vissza. Térjen vissza a mostani művelt fiatalság az aktivitás terére, szeresse a nemesitui tudó női társaságot, ue affektálja a blazirtságot akkor a társadalmi élet fel fo^ pezsdül :i A társadalmi élet megeleveuitésére óriási és jótékony befolyást gyakorolnak országszerte a uő egyletek. Egy életképes, tenni akaró nőegylet csodákat vihet véghez a társadalom világában. A nyíregyházai nőegyíetet is megilleti e téren a teljes elismerés és dicséret. Az iden is fog tartani, mint értesülünk, tánczczal egybekötött thea-estélyeket. Koronázza a fáradozást siker, de e siker csak az esetben lesz meg, ha egész nemességében ki fog fejleni ez estéi; alatt a társadalmi élet, ha nem fogunk látni külön kasztokat, hanem össze fog elegyedni a szellem, szépség és születés arisztokraciája és együttesen fog mulatni, szellemileg üdülni és élvezni. A kereskedő ifjak társulata, u^y látszik,felolvasóestélyeivel szintén a társas élet felvirágoztatását czélozza. És igen helyesen. Dicséret a kezdeményezőknek. Faradózásuk inug van már jutalmazva félig, inert látogatottak estélyei. De csak felig, mert hol vannak ez estélyekről épen azok, akiknek uem volna szabad hiányozniok e nemes szórakozást nyújtó felolvasásokról? Hol késnek még mindig az elfogultság éji homályában? Kereskedelmünknek nagy jövője van, a kereskedelem fél fiai városunkban intelligens, művelt egyének, sokat köszönhet nekik város és társadalom egy iránt, ue huzódjutik azért tőlük, hanem tanuljunk pildájukon, becsületes munkájukon és a társas élet előmozdításában haladjunk velük karöltve. Budapesten, ahol annyi alkalom van a szórakozásra, az egyes városrészek körei felolvasásokat rendeznek. Ez által művelik az irodalmat, terjesztik az ismereteket, művelik a lelket, érintkeznek egymással és kellemes társadalmi életet teremtenek maguknak. Miért ne lehetne itt Nyíregyházán is, különösen a téli Iiónapokbau egy-egy felolvasást tartani. Nem hiszem, hogy e nemes czélra át ne engedné nagytermét a megye vagy a kaszinó. Minimális belepti dijakból bejönne annyi pénz, hogy egy néhány szegeny iskolás gyermeket is fel lehetne segélyezni és a szellemi szórakozás mellett még jótékonyságot is gyakorolhatnánk. Felolvasókban sem volna hiány, inert Nyíregyháza intelligens közönségéből bizonyára nagyon sokan találkoznának, sor, azon ragaszkodás és tiszteletteljes vonzalom következtében, melylyel Jeuő édes atyja iránt viseltetett, l'araucs volt előtte az öreg ur minden kívánsága, s talán az oly nagyon megszeretett budapesti jogász életet is oda tudta volna hagyni, ha az határozottan kívántatott volna tőle. Ilyen körülmények között nagyon könnyen megérthető az a gyors átmenet a háromtagból álló társaság vitatkozásai tárgyába i, mely csaknem mindeu okozatos összefüggés nélkül, hirtelen Jenőre terelte a beszéd fonalát. A nótárius kedveskedett ez/.el az öreg urnák, tudván azt, hogy az a leghálásabb tbőma ahhoz, hogy még jó darab ideig alkalom adassék néki Villánynak kitü.ió terméséből való éivezet szerzéséhez. Jól számított, a már úgyis vidám hangulatos társaság bele mélyedve Jenő dicséretébe a nótárius ravasz örömmel tapasztalta, hogy egygyel szaporodni fog házsártos felesége előtt a már kü önben is hatalmasan meggyűlt rovások száma, melyek rendesen borközi állapotban való hazaineneteIciiek voltak következményei. S bár tudta, hogy közel vau felesége részéről (felszeraére vak szegéuy, s ezért többnyire a baloldalra üt) a leszámolás órája, meiy azzal szokott végződni, hogy felesége halálra fárasztja magát gyakori érintkezese miatt kezéuek a nótárius baloldalával, a le.'iozsásibb keiellyel fogyasztá a kínált nedűt. Az ilyeu apróbb kel.emetlenségeket szívesen tűri bárki is, kü Önösen pedig egy nótárius, ha azt oly jeles bor élvezetének áráu szerzi meg, miut a villáuyi. Vegre is Jeuó a legderekabb, a legkitűnőbb fiatal embernek lőn kikiálltva a nóiárius ur által, mely körülmény alapiban megerősíttetett a lelkész ur által is. Az öreg ur pedig töltetett az ott ácsorgó inassal a magasztaló urak poharaiba, kisérve a nótárius örömteljes kacsintásával. — Adjon isteu jó estét! — szakítja meg a postás gyerek köszönése a vidám haugulatu társaságot. kik szellemes és tanulságos felolvasásokra szivesörömest vállalkoznak. E felolvasásokat azután, ha ugy tetszenék — házias jellegű tánc/mulatság is követhetné. Házias jellegű — mondom — mely nem kerülne semmibe. Nem rendítené meg azon családapa pénzügyi egyensúlyát sem, kinek három-négy leányát kellene vinni e mulatságra. Úgyis akkor legszebb a fiatal leány és akkor fejlik ki legjobban éke, ha egyszerű. Ily módon megeleveuülne a társas élet és nem kerülne úgyszólván semmibe. Szerkesztő úr szives engedelmével még adandó alkalommal hozzá fogok e tárgyhoz szólani, de most bevégzem soraimat azon őszinte óhajtással, vajha sikerülne városunkban egy élénk társadalmi életet teremteni, oly társadalmi életet, mely összehozná a különböző állásit intelligens elemeket egy körbe, hol a szellem és lélek szórakozást s a szív nemességet és az egész ember mulatságot találna Csak a kezdet nehéz, a többi menni fog. Nzobráuczy. A tüdő vész gyógyítása. Ha a csillagász a nap feljöttét, lementét, a nap és holdfogyatkozást évekkel előre megmondja, senki sem kételkedik benne, mert tapasztalta, hogy a jóslat pontosan teljesül. Milliom művelt és nem művelt ember meg vau az állítás helyességéről győződve, a nélkül, hogy képes volua saját ismeretéből bebizonyítani, hogy enuek miért igy és uem másképeu kell lenui. Miudeu tudományban vaunak olyan tételek, melyek a szakemberek előtt bebizouyitott igazságok, de amelyek olvauok előtt, kik azon szaktudománnyal uem foglalkoznak, fejcsóválással találkoznak. Pedig nincs olyan tudomány, melynek kapui tárva nyitva ne állauáuak. Mindenki bairau beléphet ezen a kapun, s uj világ fog tárulni előtte. Mig azonbau be uem lépett, ne hurrogja le kívülről, hanem higyje el, hogy onnan uem sötétség, talán nem is teljes világosság, de legalább dereugés áramlik ki. Soha sem felejtem el, hogy 2ü év előtt Korányi 1 Szebáld feledhetleu emlékű öreg barátom és kartársam, Korányi Frigyes egyetemi tauáruak apja egy értekezést adott át nekem megbirálás végett, melyre ón azou időben pedig képes uem voltam és a melyben most már bebizonyítva helyesen azt állította, hogy mindeu ragályos betegséguek valamely mikrobion, azaz parány szerv az oka, de a melyet akkor még senki sem látott, most pedig, a tökéletesített mű és módszerekkel mindenki megfigyelheti. Nem volna ragályos betegség, ha annak lényeges kísérői, vagy legtöbbször okozó olyanok volnáuak mint egy elefánt, mert hiszen akkor vagy inegöluéuk óket, vagy kikerülnénk. Csakhogy nem igy van ám! Mert azon parányszervek, melyeknek növény vagy állati voltáról folyt hosszú és gyakran éles vitatkozások utáu kiderült, hogy a gombákhoz hasouló növényterinészetüek, oly kicsinyek, hogy a legjobb górcsövek segélyével sem volnának felismerhetők, ha fel nem találták volua azon tulajdonságukat, mely szerint bizonyos festő anyagokat — fuchsiut és egyebet oly makacsul vesznek magukba fel, hogy azou I szint magukból ki nem bocsátják, melyet a górcső alá helyezett egyéb sejtek vagy bánni más valami — különböző szerekbeu^való áztat,ás, főzés sat. következtében elvesziteuek. Folytatásu a •nollólíIctcu. — Neked is, ini jót hoztál? — Levelet a nagyságos urnák ! Messziről jön egész Pestről ám, azt mondta a postamester ur, hogy a fiatal nagyságos ur irja! — Adsza csak ide! Nótárius pedig legyen szives tölteni ennek a gyereknek egy pohár bort, megérdemli, a boritókról Ítélve csakugyan fiamtól hozott levelet! Az öreg kezébe veszi a levelet, s aiczáu az agodaltnas kétség és az elpalástolhatlau öröm kifejezésévei bontja föl azt. Amiut azonban olvasui kezdi, arczáuak kifejezése lassauluut elváltozva a harag kétsegbevonhatlau jellegét ölti inasára. Majd ekteleu káromkodásban tör ki és szeméből a bosszú villáma kél, s mire a különben sem hosszú levél végere jut a fekteleu iudulat eiemi erővel tör ki a,kairól, melynek végiuoudata : Nyomjrult gaz kölyök 1 miközben hatalmas öklevei nagyot üt az asztalra, melynek ereje következtebeu a rajta levó telt poharak szirté guiuluaü, s ezek egyikének tartalma épen a nótánu ur vadonatúj pjrczelláu-uadrágját tette ketes sziuüvé. A kellemetlen niczidens annyira felbátotoritja a különben respektussal viselkedő falu állítólagos eszet, hogy ezeu nemes bosszúság iránt kérdést intéz az öreg úrhoz, olyan pillantásokat vetve a íelig-ineddig haszuavelietetienue tett porczelláu-uadrágra, majd az öreg úrra, mely elárulja, hogy hárpiája jutott eszébe, amint kadencziat tart a ma lege óször fölvett nadrágnak ilyetén eléktelenitése miatt, s szeretne megbizonyosodni, váljon hát kit es miképen okoljon majd drága életepárja előtt, mint e nélkülözhetetlen ruhadarab elcsunyitásáuak közvetlen okat. Az öreg ur a hebegve feladott kerdesre a levél átnyujtásával feiel, miből a tiszteleudő ur a következőket olvassa föl: „Kedves atyám! Végtelen fájdalmat okozna nekem, ha levelein megszoinoritaná kedves atyámat. Az a tudat azoubau, hogy kedves atyáin szivén viseli egyetlen fiának boldogságát,