Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-05 / 40. szám

N Y 1 R V 1 U É K. épités ügyeinek vitelével megbitott vármegyei küldöttség. • küldttttség véleménye szeriut az £ jeligéjű terv külső alak tekintetében a legszebb, a beosztás tekintetében azonban a »Medicii Mária* jeligéjű terv sokkal megfele lőbb. Tekintettel tehát arra, hogy ez utóbbi terven a a legkevesebb változtatások szükségetek, a küldöttség a a kitűzött eltö dijat e terv szerzőjének ajánlja kiadatni, a második dijat pedig az K jeligéjű tervnek. >A salus rei publicae* jeligéjű terv részletei bírálatába a küldött­ség nem bocsátkozott, mert e terv izerint a beépíteni czélba vett terület és az egyei helyiségek mérete oly kicsiny, hogy az a ezélnak egyáltalán meg nem felel. A küldöttségi terjedelmes javallat az október 14 diki vármegyei közgyűlés elé fog terjesztetni, ihol a hatá­rosat meghozatala után a dijat nyert tervek jeligéi leve • lei felbontatni fognak. — Koszorú az aradi vértanuk szobrára. Kállay András főiipán ur ő méltósága kezdeményeién folytán gyűjtés lőn a vármegyében megindítva, melynek czélja as örökemlékü aradi II vértauu okt. 6-áu leleplezendő szobrára Szabolcsvármegye közönsége nevében egy díszei koszorú elhelyeiéie. At aláírási ivet jótékonyságáról ismert főispánunk nyitotta meg 10 frttal. A további adakozások a kóvetketők : Bodnár István 6 frt, Miklós László alispán 5 frt, Haai Mór 5 frt, Kraun Lipót (a usgy lovas lak taaya épitője) 6 frt, Borbély Gáspár I frt, Somogyi Gyula, Mikest Ferencz 2—2 frt, Megyery Géza, Korányi Imre, Ujlaky György, Péchy Gyula, 8ze«ere Pál, Török Péter, Harsányi Menyhért, Májeruzky Béla, Bencs László, Pirvay Imre, Benedek János, Giück Dávid, Kun Mátyás, Burger Mór, Halasi Jánoi, Fehér Imre és Steru Jeuő urak 1— 1 frttal járultak a koszorú költségének fedezéséhez. — örült a városházán! A m. hó 28-án a vasúti állo­másról egy őrültet hoztak be a városházához, a ki nagyzási ős üldözési mániában szenved. Ugyanazon nap éjjelén ki­szabadulva a börtönből, az elébe állott börtönőrt a földre tiporva, kardját kihúzta s a városba szökött ki. Igazán csak a legnagyobb vóletlensógnek tulajdonitható, hogy ilyen ese­tekre uem számított helyiségek hiánya folytáu valami sze­rencsétlenség okozója nem lett eme kezébe került karddal vagdalkozó őrült. A városi őrmester ügyességének köszön­hető, hogy börtönébe visszalőhetett vinni, ki felfogva az első kardcsapást, hatalmas erejével egy pillanat alatt ártalmatlanná tette. Az őrült neve Sallay István, a nemrég államosított északkeleti vasúttársaság sóstói állomásának pályafelügyelője. Az őrült neje elbeszélése szerint egy fellebbvalójáuak áskálódása okozta baját, ki miatt egyszer jegyzőkönyvi megrovást kapott s ezt annyira szívére vette, hogy búskomorságba esett s lassanként az őrültség tüuetei jelentkeztek tetteiben. Elszállítása csak a jövő héten lesz eszközölhető. — Lóvlzsgálat. Miklós László alispán rendelete folytán, f. bó 6 á'ól 11-ig a város égést lóállamánya m' g fog vizsgáltatni, következő sorrondben : Hétfőn, október 6-án 1 — 16 palettáig, 7 ikéu 16-10 palettáig, 8-án 31—42 palettáig, 9 és 10-én a városi lovak és 11-én az alapos indokkal elmaradtak lovai lesznek megvizsgálandók. A vizsgálat a buza pisczon tartatik meg. — A vármegye állandó választmánya a 14-dikí őszi rendes közgyilés tárgyainak előkészítése czéljából e hó 10-dikén délelőtt 9 órakor, a vármegyeháza nagyter­mében ülést tart. — Szabolcivármegyt közigazgatási bizottságának fegyelmi választmánya folyó év október hó 9-én délután 3 órakor a főispán hivatalos helyiségében ülést tart. — Gyászrovat. Kriston Miklós és neje Mikecz Borbála gyermekeikkel, Kriiton Gábor ttámos rokontik nevében is, szomorodott szívvel jelentik a felejthetetlen jó teitvér, sógornő és kedvet rokonnak Kriiton Erzsébet­nek folyó október hó 2 án délután 6 órakor rövid szen­vedés után, életének 28-ik évében, történt gyászos el­hunytát. A boldogultnak földi maradványai folyó hó 4 én délután 3 órakor fognak « kemectei sírkertben a róm. kath. egyház szertartása szerint ai anyaföldnek visszaadatui. As engesztelő izent-mise-áldozit folyó hó 6-án Kernjeién d. e. 9 órakor fog az egek Urának bemutattitni. Nyir­•gyhéza, 1890. október 3. A mily nagy volt stivjósága, oly áldott legyen emléke ! tárgyilagos költő, hanem a szenvedélyes fiatal leáuy lép •lőtérbe, ki mélyeu meghatni is képes olvasóját boldog­talan szerelmének panaszos vazy indulatos kifakadásával. A .Sirályok", „Vihar', ,A sors" már erőteljes őszinte­séggel tárják fel a költőnő kebelébeu duló mély érzeluioket s nem a szánalom érzetét keltik fel, hanem megrendítenek. Inkább röpke pillanatnak, múld hangulataik benyomásai, miut mély okoskodás vagy merengő reflexió szülték e kedves apróságokat, melyek meglepő fordulataikkal, ügyeseu alkalmazott hasoulatjaikkal biztos hatást érnek el különösou ott, a hol a költőuóuek egy-egy vallomása nyer kifejezést. Az .Atueu' pl. valóságos kis remek. Czóbel Minka előadásával, nyelvezetével csak azért uem foglalkozunk, mert az eddigiek alapján meg vagyunk győződve arról, hogy mindeuütt méltó hordozója nz általa kifejezett tartalomuak. Ugyanezt mondhatjuk veiselóséről is, melyuek haugsulyos, ütemes sorai, strófái elég válto­zatosságban követik egymást, kőunyeu folynak s fülbe­mászóan cseugeuek. A mi pedig különös érdeme a mai viszouyok közt, az tóról metszett zamatos magyarsága, mely a Nyírség tiszta magyar vidékének kifejezéstárából s szorgalmasan tanulmáuyozott régi emlékek nvelveból táplálkozván, néhány proviucialismuson (őtet, aztat, az ik-osigék felcserélése ik-toleuekkel, a „végett* hibás hasz­nálata .miatt* helyett), meg hírlapokból szívott helvtelen, magyartalau kifejezé^eu kívül, — milyeuek .köze van valamivel*, ,mi vau vele?* — alig tüntet fel kifogásolni valót, elleuben aunál méltóbb a dicséretre és tauulmá­nyozásra. Itne Czóbel Minka költészete, melyben a fiatal leánv uaivságát ép ügy észlelhetjük, miut az előkelő hölgy magas műveltségét, mely változatos, eleven, élvezhető, nem egyszer megkapó, sőt elragadó s mindig igaz, ősziute, kibékítő, megnyugtató. Fölösleges tehát feltűnően hang­súlyoznom, hogy igazáu büszkék lehetünk Czóbel Nlinkára s irodalmuuk fölvirágzása érdekében várva-várjuk további sikerdús működését! Dr. Vietdrisz József. — Megint tűz Rakamazon. Rakamazról írják nekünk : Folyó hó 29 dikén ismét tüi volt községünkben, a mely megiut a szabályellenesei) öissehordott malma rakomány­ból keletkezett. Ugy látizik, hogy mig a szalmás rako­mányok községünkből hatóságilag ki nem hordatnak, eten tüzek szakadatlanul fognak ismétlődni, mit igazol az, hogy ez őstön már a negyedik tűz eset kerekedett a behordott rakományból. — Gyújtogató gyermek. Gál József helybeli lakos panaszos jelentést tett a főkapitányságnál, hogy Tana­sovszky János 9 éves fiu, kit szülei ket kisebb testvérével minden felügyelet nélkül hagytak otthon, e hó 1-sején reggel 8 órakor kótaji utoza 452. izám alatt levő házát felgyújtotta. A tüiet a stomtzédok segítségével sikerült eloltani. A gondatlan szülők sllin a kir. ügyészségnél a följelentés már raegtétetett. — A sóstó társulat zárgyülése. A sóstó táriula* mult hó 37-én tartotta zirközgyüléiét, mely a társulatnak feloszlását határozta el. Midőn a társulat a 34 évig ketelt sóstót a városnak átadá, a felBtámoláinál kitüut, hogy a társulat 3450 frttal többet ruházott be, mint a mennyit a várossal kötött szírződéi értelmében kötelezve lett volna, ennok folytán a várót 3000 frtot szavazott meg a társu­latnak s a még hátralevő összeget 506 frtra ki*géizitve, ebből önhibáján kivül munkaképtelenné váhpolgárok föliegé­lésére alapítványt alkotott. A társulat folyó hó 27-én tartott üléte ezen 3000 frtnak a részvényesek közötti kiosz­tását it elhatározta. Egy rószvényre 10 frt osztalék jut. Azon összeg pedig, mily as összes részvényetek kielégítése után fenmarad, a társulat volt hivatalnokai közölt, miut­tiizteletdij fog kiontatni. HÍ megtörténnék az it eset, hogy az elévülési határidőn belől valamely részvény nem fog bemutattatoi, a fenmaradó összeg at építendő köz­kórház javára adatik. A mult hó 25 iki közgyüléssela 25 év óta fennállott sóstó társulat megszűnt létezni. — Rablás egy vasúti állomáson. A mult hó 24-dikén a szélső guti erdőben, a guti vaiuti állomásnál Baltiz nevü vaiuti alkalmazott lakásán d. e. 9 —10 óra kösött egy ismeretlen egyén jelent meg, s pénzt és ennivalót követelt. Baltiz uem volt otthon ; felesége szalonnát és 10 krt adott a rablónak, mondván neki, hogy többet uem adhat, mert a pénzt férje elvitte magával. A rabló követelts, hogy hívja haza férjét. E közben a szomszéd tanyáról oda érkezitt B.ilojh Ferenoz nevű ember; ettől »z is­ismeretlen szintén pénzt követelt s az oda is adta nála levő 60 krját Erre a rabló — egy hét múlva uj láto­gatást ígérve — at erdőben eltűnt. De ez a látogatása elmaradt, mert a csendőrök kinyomozták, hogy a rablást Méictrot Pal nyiracsádi lakos követte el, akit aztán osskhamar le ii tartóztattak. — A Tisza 0 pontja, A TISZA vizizinéuik 6x rozása, melyről ltpunkbau már tettünk említést, a mult hó 22 én dőli 12 érakor foganatosíttatott. Ámbár a fix rozott víz­szín most nem a legkinebb vízállás, a mely az idén ész lelhető lett volua, a mennyiben az időközben beállott esszétek következtében némi áradás állott elő, minda­mellett különöseu fontot az észlelés, miután es igen jó alkalom a Duna folyam behatását a tiszai vízállásokra pontosan meghatározni; ugyanis a Danán a legközelebi időben egy igen jeleutékeny árhullám vonult le, mely Újvidék és Titel között épsn ez idő szerint kulmiaált. — A végrehajtott flxirozás abból állott, hogy az egéiz Tists folyó meutén, Tokajtól Titeiig, két-két klmtrenkint, e nap ugyanazon órájában (déli 13) a Tisza vízállása ksrókkal jnleztetett, mely karó magasságokat a vízrajzi osztály a lehető legpontosxbban meghatározhatja. — Meglopott vendéglős. Áldá3i Mihályt az „Európa* szálloda bérlőjét meglopták. Pénteken délután a pazonyi utczán levő magán lakásáról idáig ismeretlen tettes fiók­jából 800 forintot ellopott. A rendőrség keresi a tolvajt. — Halálos végli vertkedés. Bjgdányban Szentmihály napkor nagy áldomást ivott a Propper Samu turai föld birtokos ujouuan fölfogadott gu'yáta. A páliukázásból vetokedés támadt, aminek megint az lett a vége, hogy az áldomást fizető gulyást agyonverték. A tettetek már el vannak fogva. — Bevonulás előtt. Tamási Antalt Kiinsctén be­vették katouának. Most kellett volua neki bevonulni ezre­déhez, ami t-rmészetesen nem történhetett me^ bácsuzás •élkül. Az meg már csakugyan kivételit dolog lenne nálunk, hogy borotás, pilimAzás verekedés nélkül esuék meg. I^y történt ez Kemscséu is, a verekedésnek pedig Tamási Antal lett az áldozatja,kitholtraverlekaszinheljen. — Hány millió népst táplálhat földünk? E/.zel a kérdéssel foglalkozott a British a3sooiatioii e^yik ülésén egy londoni tudói. A föld lakosságának jelenlegi száma 1468 millió. A népesség azonban szaporodik. Kérdés már most, bogy az emberiség száma mily nagy lehet, mikor beáll a kérlelhetlen körülméuy, kogy a föld többé netn bírja táplálni? A londoui tudós ugy szárait, hogy 5994 millió népsségnél több már nem talál élelmet, s bekövetkezik, bogy az emberak meg nem élhetnek egymástól. A'. 5994 millió infjdoem négyszerese a jilenlegiuek, tehát roppiut nagy a különbség, da az idő á.u nem oly távoli, bogy a földet eunyi lakes nép-sitse. A természet rendje szerint 182 év multán, tehát a 2072-ik évben lehet anuyi lakot, s akkor már csak egy pir év választ el attól, hogy a föld nem táplálhatja lakóit s az éhség megkezdi irtó munkáját, ha ugyan valami közbe nem jön. a mit még a tudósok sem tudnak oly könnyen kiszámítani. — A > Divat Szalon* a magyar irodalom legdíszesebb, legtartalm isab'D i legolosóbb szép rodalmi divatlapja negyedik évfolyamát kezdi meg, azal a pompás és tartalmas számmal, melyet okt <bsr elsejér adott ki. Divat­része remek kivitelű rijiaival, érthető, magyaros leírásaival s a divatos kézimunkák állandó szakavatott tanfolyamával, u;y a külföldi, mint a htzai divatltpoi fölött áll. Szépiro­dalmi része pedig bármely nagy szépirodalmi lappal állja ki a versenyt. Költeményeket, elboizélések.t, tárczákat elsőrangú íróktól közel, fordításai eddigelé a franctia, orosz, olasz, angol, uj görög, német stb. irodalomból mutattak be sikerült közleményeket. Októberi száma G/aroiithy Zsigáoálól ket l egy hosszabb elbeizéléit, köl­teményt Suly Pruiho umetól, Radó Antal műfordításában itb., továbbá találkozunk beme F. Gyújtó Izabella, Nogill Janka nevével. Ismerteti a fővárosi élet nevezetesebb eseményeit, s állandó rovatot tart arra, hogy egymás közitt ie k cssrélhtssék gondolataikat. S h* e dűl tartalom mellett felemlítjük, hogy a »Divat-Szalou* előfizetési ára egész évre csak 6 frt, méltán felhív­hatjuk rá a t. hölgyközönség figyelmét, melyet a »Divat-Stalon* teljes mértékben megérdemel. Előfizetések posta utalváníon a »Divat-Szalonc kiidó hivatalába (Budapsst, Gitella tér 1. sz. Haas-palota intézendők. — Szabolci papír dobozonkint Tarciali Dezsőnél. — Osarnok. E?y különcz. Lacroix báró ur nagy különcz volt; 20 év óta Monteparnasae kastélyát uem hagyta va'a el s szomszédjai közül egyik sem látta valaha lovagolni, vadászni vagy kocsikázni. A báró összes környezete két tzeuiélyből állott; egy öreg komornyikból, hosszú szakállal és annak hitveiéból, ki a konyhát kormányozta él nagyon hasonlított férjéhez, amennyiben az ó álla it egy nem kevésbbé izeretetre méltó hajdiisszel volt takarva. Montepsrne.sse kaitély a középkor emléke volt; három erősen épült torony még egészen ép volt, mig % negyedik átlyukasztott lőrovathoz hasonlított tel* résekkel, melyeket valaha egy ostrom ágyúgolyói benne okoztak. És valóban, a báró atyja a forradalmi háborúban ciakugyan valóságos ostromot állott ki ősi várában. Büstke ezen emlékre, anu tk megsemmisítésébe nem egyeiett bele, sem pedig az omladékot azon helyről eltávolítani nem eugodte; midőn idővel a már ciak romnak tekinthető fal egykissé hajolni kezdett, belülről gerendák által támaiz­tátott fel ét a lyukak a kastély udvar benső oldalán oly­képen befalaztattak, hojy senki sem hatolhatott a torony beniejébe. A szomszédok tudták, hogy a bárónak fia volt, daczára annak, hogy az sohasem jött a kastélyba. A báró fiát izülstése után Parisban idegen emberekre bitta, kik a fiút nevelték és iskoláztatták. Teofil stületéie a báróné életébe k«rült és ezen körülmény, igy okoskodtak az emberek, annyira elkese­rítette a bárót, ki feleiégét izerfölött szerette, hogy fiát >még látni ssm akarta.* Azonban jól neveltette s későbben izép évi jövedel­met is biztosított neki, hogy a világban állass sierint élhesseD. A báró amellett fiát, mig fel u>m nőtt, alig öt vtgy hatstor kereste föl. A báró gazdag volt és bőkezű, sok jót tett a szegé­nyekkel és miuden hónapban az udvari lelkétz által négyszer misét olvastatott boldogult feleiégéuek lelki üdvére, aki véleménye szerint a purgafóriumban volt. E vélemény egyedül azon gyanút ébreizthette, hogy a báró gyásza és bánata dhezára komor emlékeket táplálhatott hátaiságának utolsó éveiből. A szomszédok ugyan emlékeztek, hogy a bárónő fiatal, szép és valódi pírisi volt; arczképe a báró dolgozó szobájában függött t mind arra utalt, hogy a báré feleiégét stemvedélyeten szerette s annak m'gii (gy kis botlást is biztosan megbocsátott volna. Azért puszta sztizélynek vették, hogy a báró fiit magához nem bocsátotta. Máskülönben a báró jellemének ezen különcködése nem akadályothatta meg, hogy depsrtement-je legnagyobb tudósti egyikének hírében állott. A báró Franoziaorstág ét s külföld több antropologisi táriaságának tagja lévén, az ország első éremtudósai közé tartoiott s az értekeitsek, melyeket az akadémiának rendesen beküldött, tanúskodtak nemosak ép éles ízéről, miut nagy tudományosságáról is. Sajátságom k tünt fel tzonban, hogy a báró annyira viite külöucz terméssetét, hogy sohassm fogadott valakit ma­gánál. Ha időnként egy aroheologiai kirándulásban kellett, hogy réittvegyen, lovára ült, a lelet helyére sietett, hogy valami prohistorikus embernek osontvázát szemügyre vegye éi el volt ragadtatva, hogy ha véleményét a koponya és állcsontokról tudós elmélettel közzé tehette. A báró fia, daczára anna<, hogy sohasem jött a szülőházba, szerette és tisztelte atyját, amennyire arra képei volt s a báró is fiáról minden tekintetben gondoskodott, o.akhogy sohasem hltta meg látogatira Monteparnane kastélyába. Egy nap a báró Páriából levelet kspott, mely legnagyobb izgatottságba ejtette Fia » következő torokat intézte hozzá: »Kedvei Atyám! Fogadja mély köizönetemet bele­egyezéseért házasságomhoz. Minymizonyom jámbor any­jától nevelve, fpoly erényes és jámbor izivben és lélekben, mint teiti bájjal felruházva. ön a legkisib aggódás nélkül megküldheti áldását. Nsru jön e Pániba ? Éa az irományokat a házassági szerződéire nézve, melyeket ön nekim megküldeni stives volt, a körjegyzőnek átadtam. Fogadja még egyster köszönetemet, nem hittem, hogy oly vagyonos vagyok.* Kézcsókkal L'croix Teofil. P. U. »Fölkérem a izivességre velem tudatni, melyik hivatalnál kell, hogy kivegyem boldogult édes anyám halotti bizonyítványát, legközelebb megtörténendő ki­hirdetésem alkalmából.* Ezen levél, mint mondva volt, a bárót hoves izgatott­ságba ejtette. Újra és újra elolvasta, anélkül, bogy ereje vagy akarata lett volna reá válaszolni. Midőn stakálos komornyikja a báró szünet nélküli járkUását látta, sietett tőle nyugtalansága okát megtudni; ugjan gy cselekedett a vén tzakállot itakicsné is, aki ura étvágyának fogyaikozáiát észrevette. A tudós ugy látisék, nem titkolt előttök semmit; megmutatta nekik a levelet. A tzolga meg volt ijedve ; mit osináljaaak, mit válaszoljom a báró ? Három nippal a végzetteljss levél megérkeste után, mely a bárónak ugyananyí álmatlan éjet okoiott, a báró kötetkezőkép irt fiának. Folytatás m. főlapon.

Next

/
Thumbnails
Contents