Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-05 / 40. szám

„IS V í R V 1 D É «." 4. A külöu törvényeknek a fellebbvitelekre vonatkozó | rendelkezései a jelen rendelet által nem érintetnek. 5. Jelen reudelet folyó ÓTÍ szeptember hó 1 sóuap.áu lép hatályba s alkalmazandó mindazokbau a kihágási ügyekben, amelyekben az elsőfokú hatóság a rendelet hatályba léptéig érdemleges Ítéletet nem hozott. Budapesten, 1890. évi julius hó 28-áu. Grój Sztpdry. 8436. K. 1890. iitabolcivái mtgy* alispánjától. A járási fószolgabiráknak, Nyiregyhiza város polgárul esteivnek éi a községek elóljáróluuk. A m. kir. főldinivelési miniszter 37,670,1890. szám alatt kelt reudeletét alkalmazkodás és közhírré tétel végett közlöm. Nyíregyháza, 1890 október 2. Miklós Láhzló, alispán. (Másolat.) Földmivelésügyi magyar kir. miniszter 37,670/1890. V. 15 sz. Szabolc>vármegye közönségének Nyíregyházán. Gróf Török József uugvármegyei főispánnak a volt kőzinuuka és közlekedésügyi m. kir. miniszter ur által 1888. évi augusztus 3-án 35,004. sz. a. a ! felső szabolcsi tiszai áimeutesitő és belvizlevezető társulathoz miuiszteri biztossá történt kiuevezését az 1885. ' évi XXIII t. cz. 124. § ában gyökerező jogomuál fogva . további egy évre, tehát 1891. évi augusztus 3-ig meg| hoszabbitottam. Miről a vármegye közönségét tudomásul értesítem. Budapesten, 1890. évi augusztus hó 23 áu Br.thltn. 9419. K. Szabolcsvártnegye aliipdnjdtúl. 1890. A járási föszolgabirákuak, Nyíregyháza város polgármesterének. t Értesítem, miszeriut Oiosou és Világos nevü tanyán egy drb ló takouykór miatt kiirtatott, Bujon egy kutya megveszett, Kisváidáu pedig a lépfene járvány megszűnt, i Nyíregyházán, 1890. szeptember 27-én. Miklós László, alispán. 9389. K. 1890. Szabolcsvármegye alispánjától. 1 járáel föszo gabirákuak, Nyl: egyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Értesítem, miszerint Pátrohán, Máudokou, Komoróban és Bezdódeu a száj és körömfájás járváuyszorüleg és . Nyíregyházán szórványosan fellépett, Tardoson, Csobajon j ós Mártoufalván Lichtmanuál megszűnt. Nyíregyházán, 1890. szeptember 24-éu. I Miklós László, alispán. Krassnay Gábor. Bizony megérdemli néhai Krasznay Gábor, .ihogy kegyelettel és hálával s szeretettel adózzon I } emlekének Nyíregyháza város polgársága! Nehéz viszonyok kőzött, tizenhét hosszú esztendőkön át állott városi dolgaink élén. Ez a tizenhét esztendő nagy alkotások lánczolata s páratlanul fog állani Nyíregyháza város történetének évkönyveiben. Nagyon sok történt e tizenhét esztendő alatt. Előbb a törvényszék, majd a vármegye jött át hozzánk; előkelő állami hivatalok központjává lett a város; csatornázás, kövezés, utczáink rendezése mind erre a tizenhét esztendőre esnek, amely idő alatt Krasznay Gábor a városi hatóság feje volt. Es sok mindenféle kisebb jelentőségű alkotás vau még összeforrva az ő nevével. A „NYIRVIDEK TÁRCZÁJA,* Czóbel Minka. (Vége.) Czóbel Minka férfi- és uóalakjai egyaráut ama hibábau szenveduek, melynek csirája azou ismeretes moudásban lelhető meg, hogy: ,a nő maga a megtestesült következetlenség.' Iukább passiv, mint activ szerepet játszó alakjai sohase fejlődnek ki erőteljes jellemekké s ezek hiányát uetu képes pótolni, — ha miudjáit feledteti is — a költőnő azon számtalan előnye, mely haugjáuak kedvességében, nyelvezete bájábau s általán e.ő.idása művészetében uyilváuu!. Általáuosságok terén mozog a helyett, hogy egyéniteue s iniudeuütt inkább vázol, miut jellem ez. Rjndkivüi detaillirozó tehetség, kinek figyelmes szeme mindent észrevesz, ha ezt a miudeut nim az emberi testben és lólekben keressük. Indulatok, szenvedélyek keletkezéseuek, lefolyásáuak és materialis tüneteiuek élethűségtől, elevenségtől duzzadó érzékitése helyeit megelégszik egy-egy köuuyedeu odavetett hasonlattal, vagy egyszerűen konstatálja a tényt úgy, a miut az van. Alakjai készen állanak elónkbe, többet beszélnek, mint cselekesznek s főtulajdouságuk az, hogy nem változnak Typusok a szó legszorosabb értelmében, kikuek hasonmását százszor is van alkalmunk feltalálni az életben. Anikóban a túlságig szerelmes, törékeny, sokszor megénekelt szerencsétlen leány ismétlődik, kit szertelen szerelme sírba visz; — Molnár Erzsi megtermett, ki tudja hanyadik kiadása a kaczér leánynak, ki rövid átó szerelmesét kárhozatba dönti; a körülményekkel megalkuvó Csongár Juliskában, a feltékeuy s varázsita hoz uyuló Beni Klárában, a kedveseért életét is koczká'tató Ko'ntér Zsófiban ép úgy régi ismeróseiukre bukkanunk, mint Csáki Lórában, a leányi kötelesség mintaképében vagv Forgách Zsuzsánnáuak élvezui, élni akaró s épen azért kalandoktól sem tartózkodó alakjában. — Ugyanezt mondhatjuk férfialakjairól is: az elcsábított, boldogtalan Kondor Balázs, a hetvenkedő Gáti Gáspár, a gyilkos Lék Mihály, a jó szlvü Takáts Pista, a páuczélos Eöry Zajtalanul, alig észrevéve hagyta ott keze nyomát előhaladásuuk mind ez alkotásain. Mindenek fölött jó ember volt, becsületes karakter, hiúsága nélkül saját érdemei töinjéuezéséuek s eltelve e város érdekei előmozdításának szeretetével. A vármegye és város nevezetes viszonyában, egymás kőzött, fontos missiója volt s ahogy ezt betölté, közös megeléged.'sre tette. Nehéz törésű kenyér volt ez, nem maradt el a gyanúsítás som, de a főlhantolt sir előtt megszentelhetjük méltán emlékét azzal, hogy Nyíregyháza város polgársága hálás köszönettel őrzi meg nevét ez érdemben tett szolgálataiért. Krasznay Gábor külőnbjn sok más egyéb terén is a kőztevékenységnek eleget tett hazafiúi kötelességeinek. Utolsó szabadságharczu ik alatt 1843 —49-ben karddal kezében vett részt miut századjs a szabolcsi zászlóaljban Mint az igazságszolgáltatás egy előkelő tényezője, ügyvédi minőségben, közelismeréssel működött. 1861-ben, a rövid alkotmányos élet alatt vármegyei ügyész volt. A visszavont alkotmánynyal, mint mindannyi igazán magyar, ő is visszavonult. Nyíregyháza város polgárságának képviselete 1873-ban választotta meg p dgármesterré s tartotta meg e di\zes és kiváló helyen bekövetkezett haláláig. Amit e minőségében tett: az a mai Nyíregyháza. Szép kort élt el; sikerei nem közönségesek, bár zajtalanok. Meghalt; elte íettflk! Elismeréssel, megsiratva szállott a sírba. Megérdemlett nyugvóhelyére. * • * Krasznay Gábor volt polgármesterünk temotésén dr. M*skó László városi t. ügyész a következő remek gyászbeszédet mondotta: .Nyíregyháza városa közönségének ós tisztikarának búcsusz-.va is utat tör magáuak e sirhoz, hogy a gyászolók zokogásába belevegyüljön, hogy az általános gyásznak kifejezést adjon, mert nem borulhat Krasznay Gáborra, városi közéletünk e vezérlő bajnokára addig a hant, mig Isten hozzádot uem mond ueki az a városi közönség, az a tisztikar, mely őt egy hosszú közpálya göröngyös utjain szeretni, tisztelui éa nagyra becsülni tanulta. Ide s tova két éviizede aunak, hogy Krasznay Gábort Nyíregyháza városa közönségének osztatlan bizalma a diszes, de súlyos goudokkal járó s nehéz feladatok megoldását igénylő polgármesteri állásba első ízben emelé, azóta kétszer ujult meg a közbizalomnak ezen egyhangú nyilvánulása, kétszer ismételtük, először 1873-ban felhangzott hívó szavunkat, már nem előlegül, de elismeréseül ós jutalmául azou erények és érde meknek, mikkel elköltözött polgármesterünk a tisztviselői pályán ékeskedett, a legjobb indulattal, a legszorgosabb gondoskodással, s ernyedetlen buzgalommal arra törekedve, hogy polgártársai bizalmára méltóvá legyen. Rögösnek jeleztem a köztisztviselői pályát, melyen elhunyt polgármesterünk haladt, g azt hiszem, hogy e szavakbau semmi túlzás niucs. Mert folyton a nagy közönség oly eltérően felfogott s oly külöubőzően érvényesíteni kiváut érdekeit szolgálni, azok felett soha nem lankadó éberséggel őrködni, a szótágazó néze ek összeegyeztetésére törekedui, a párttusák között a polgárok valódi Bálint, az ügyetlen Révai Ferencz, a lovagias Bikics Peter miud-miud rógen megszokott alakjai irodalmunknak, nagyobbára magánéletünknek is. Ha az alakok újságának e hiányával megbékülnénk is, — hiszen köunyeu mondhatja bárki, hogy olyat Irt, a milyet látott, ismert a költő, — nem mondhatnók mégse, hogy ez alakok idsalizálása az elbeszélések hltrá uyára lett volna. A költő a kezébe került auyagot. czéljaihoz képest tetszése szerint gyúrhatja, idomíthatja s oly egyedi vonásokkal látja el, melyek quaiifikálj tk ót arra, hogy erős összekötő szeme legyen annak a láncznak, mely a mese külöu állő részleteit szilárd, szerves egészbe foglalja össze. Mir pedig Czóbel Mtukábau ez idealizálásra hajlamot nem találunk. Alakjaival, meséivel uiucs egyéb czé.ja, mint hogy megfogható formában terjeszsze elénk a keresetleu kedvességet. Azért haszuálj i sűrüu a jelziket úgy, hogv minden második névnek meg van a maga epitheton oruansa. Egy egy jelzővel sokszor többet mond, mint strófákra meuó jellemzéssel. Ha pl. a kis babákról azt mondja, hogy Gyónyőrü kis gjermsk I gyenge két orczáj* Harmatban fürösztött erdők vadrózsája — bizonyára non plus ultráját adta annak, a mit szép gyermekről csak mondani lehet. Mikor ilyet olvasuuk — pedig minién lapon van alkalmuuk rá, — nem ju' eszünkbe, hogy az elbeszélés „ugy besz:lték\ „azt mondják", „ugy mondj i a beszéd" s hasonló kifejezéssel vett váratlan fordulatot. Vagy mikor Cziuka Panna hegedűjében e sorokat élvezzük : Szeme sem u^y JArt ő neki Vult va'ami mélység s tűz M ne más gy-rmekekoek, Féket' szerasb n, Kik oly kedves, bimba módon | Valami megfoghatatlan Sir:jak és nevetnek j A tekinteteben Ú;y érezte, ki ránézett, Hogy p rzael éi éget E nemikből kisugárzó Uze tüzes lélek. — auuyira bevésődik lelkünkbe a szemek ez elbűvölő hatása, hogy kiszorítván abból minden kíváncsiságot a dolgok további folyása iránt, a szép részért szépnek tekintjük közjavát s annak kívánalmait tartani szem előtt, a köznapiaa szempontok és törekvések fölé magasabb szempontokat és törekvéseket emelni, s nem lankadó buzgalommal haladui a kitűzött eszméuyek felé: a féifiui keblét valóban teljesen betöltő, s mindeu erejót próbára tevő magasztos feladat, melyuek végrehajtásénál támogatás helyett vajmi gyakran magasra tornyosult akadályokkal, segedelem és jó.udulat helyett az emberi gyarlóságok özönével áll szemben a közpálya bajnoka. Finom érzékkel, ritka bölcsességgel ős tapiutattal kell rendelkeznie anuak, a ki a közpálya e nehézségeinek legyőzésére s a valódi közjó előmozdítására vállalkozik. Hogy mily uagy mérvben ékeskedett e tulajdonokkal elköltözött polgármesterünk, anuak élő tauui vagyuuk mi, kik munkálkodásainak osztályos társai valáuk. Mi tanúságot tehetünk arról, hogy barátja s buzgó előmozdítója volt minden intézménynek, melynek megalkolátát a haladó kor szelleme megkívánta, hogy ernyedetlen buzgalommal teljesítette hivatalos kötelességeit még akkor is, a mikor erejet már aláásta a kór, hogy engesztelő szellemével s békülékeny lelkületével a közéletben oly gyakrau előálló ellentétek kiegyenlítésén, s az alkotáshoz feltétlenül szükséges béke s nyugalom létesítésén fáradozott, hogy eljárásában miudig az igazság, a méltányosság s ritka emberszeretet vezérelték. De uem lenne rövid jellemrajzom teljes, ha elbuuyt polgármesterünk egyik legszebb tulajdonságáról, véguélküii szivjóságáról meg uem emlékezném, mely a szeretet, a barátság, a részvét legmelegebb érzelmeivel árasztottael mindazokat,kik vele bármely téren összeköttetésben voltak, még hivataloskodása körül sem engedve, hogy ott a rideg, köuyörületleu szigor érvényesüljön. Hisz számtalanszor voltunk tanúi anuak, hogy a harczedzett hós, a magyar nemzet dicső szabadságharczának egyik hős lelkű bajuoka, ki bátran szembeszállt a csaták tüzével: ellágyult, elérzékenyült, valaháuyszor egy kérő szóval, egy esdő tekintettel, egy kicsordult könnyel kellett találkozuia; láttuk, hogy készséggel vonta ki a szúró tövist embertársai szivéből, s gyakrau önmagát sebzó meg vele, csakhogy felebarátján segítve legyen. E uetues, e kiváló tulajdonok, emelkedett gondolkozással, tiszta jellemmel s törhetleu hazafias érzülettel párosítva vívták ki és tartották meg Krasznay Gábornak polgártársai részéről azt a közbecsülést, azt a közbizalmat, mely élte utolsó pillanatáig érez gyűrűként kapcsolta össze polgái társaival, mely, mig élt, mint a körbefutó gyüiü, végtelen volt, melyet az idő vasfoga megemészteni nem bírt, s csak az enyészet mindenható ereje szakithatott szét. De az enyészetnek is csak arra volt hatalma, hogy az élők sorából szólítsa ki szeretett polgármesterünket: szívünkből, emlékünkből ki nem törülheti soha! Az érdemeit megkoszorúzó hálás elismerés, a nemes alakját övező szeretetteljes kegyelet érzelmei netnzedéktől-nemzcdékre foguak átszállaui, s bár nemsokára hideg hant borul a sírra s az ősz dere csakhamar elharvasztja a sírra ültetett virágot: a szeretet melege nem fog kihűlni sziveinkben, s a kegyeletnek oda ültetett virágait nem érheti hervadás! Nehéz a búcsú, de váluuuk kell. Adjon enyhet a tudat, hogy nem Krasznay Gábortól, csak hamvaitól bucsuzuuk, s hogy nem végbúcsú az, ha Nyíregyháza városa közönsége ós tisztikara nevében azt moudom: Városunk szerető és szeretett atyja, goudjainkuak, küzdelmeinknek hű osztályosa — Isten veled. —• Folytatása u mellékleten az egészet is. Költőnőnk jől tudja, mivel ér ol közvetlen hatást; nem pointiroz, hanem cseveg, nem menydörög, hauem susog, nem fut, csak ballag, nem sir, hanem mosolyog. Az ő múzsája nem a komoly, méltóságteljes istenasszony, kinek még ruharánczai is kimért pontossággal feszülnek meg a plastikus nyugalommal domborodó izmokon, hanem egy örökké mozgó, beszédes szemű, hangulatos kedélyű naiv kis leány, ki mosolyogva néz szemedbe s akaratlanul is meghódít természetességével. Hogy mennyire uőies — e fogalom minden előnyével és hibájával — a Czóbel Minka költészete, jellemzően bizonyítja az, hogy 243 oldalra terjedő kötetében százuál több-/.ör ha-zuálja fel a szemet alakjai lelki Álla pjtának jelzésére. Vaó>ágos tükör az, melyben világosau meglátjuk a kigyúlt szerelem follobba.iását, a merengő lélek álmodozását, a végtelen bánat szenvedését, s a még végtelenebb gyöuyör reszkető izgalmait. Ezeu sugárzik ki a lélek nemes tűz lángjával, mikor örvend, a forró könyek árjával, mikor szomorkodik. Világosabban beszél az a leglendületesebb szónoklatnál s legfontosabb, mert legösziutebb közvetítője a rokon lelkek együttérzésének. Mikor az ifjú együtt van kedvesével: Mond neki sok éJes-svépet, 8 hol elhagyja a beszédet, Szfoie toldja, nézve rája S többet mond meg, miut a i'-ajal Igen! Czóbel Minkának a szem minden alakjának elárulója, ez ama legfontosabb eszköz alakítása közben, melylyel mindent előre jelez 8 mindent megmagyaráz. Hatása igy tökéletes, minden szava megnyugtató! Ha költőnőukről, mint elbeszélőről nem nyilatkozhattunk oly magasztalóan, a mint azt az udvariasság szabályai megkívánnák: a tiszta igazság megcsonkítása nélkül tehetjük ezt most, mikor leírásairól, képeiről, festéseiről akarunk megemlékezni. A tneunyire elnagyolt volt kezében az ember alakítása, annyira részletes a természet rajza; a mennyire bizonytalan uton járt az élet megjelenésében, a lélek auatomiai kezelésében, annyira biztos alapon áll, mikor a nyugalomban pihennő vagy mozgásbanjmeguyilatkozó őstermészetet beszélteti. Mert