Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-10 / 32. szám

„N Y t R V I D É H-,' képezi. A uői szerepek Fejér Jolán, Martinyi Irén, Jósa Mártha és Groák Mariska k a. kezeibe vauuak letéve, a férti szerepeket pedig dr. Jósa Audrás, dr. Trajtler Soma, Olchváry Zoltán és Kovács Győző Urak vállalták el. — Tűzoltó-egyesület Po'gáron. Miud-n változtatás nélkül kózöljiU t.-polgari levelezőn* következő érdekes levelét: T.-Polgáron Virányi főj°gyző lelk.-s kezdeményezése folytán tűzoltó egyesület létesülend. Tudósítói tisztemnek eleget véltem tenni a tényállás ems rövid regislraUsital, de tetszik tudui, i'uppetit vient irásközben is. Az irói viszketeg ellen az ember ei eső nélküli cauiculis augustusi idiben sincs m gv^dre, kúljuösan h» oly helynek lakosa, mint T.-Polgár, mel> .arról n ivezetos, hogy itt bizony soha semmi mog uem esik, (a visir- es ü m?pnapi obligát fejbevrréieket leszámítva), a mit érdsmes volna közölni. Mellesleg megjegyezve, ez az idyllicus csendélet, jobban mondva tirsadalmi tetszhallotti al apot sehogy sem válik d c őségére Szabolcsvár u"gye e népességre nézve második varosanak, de hit ue szálljunk p rbe a végzettel . A szükséges tényezők hianya útjában áll e város fejlődésének, kiválólag érezhető ez társadalmi viszonyaink ban. Eíért örültem annyira, midőn Virányi főj'gyző meghívását olvastam a f. hó 3-án tartandó értekezletre, a tűzoltó egylet megalakítása tárgyában. Tudtam, hi Virányi áll a morgalom élére, a siker biztos. Figye lemmel kísérem e nagy mü-eltségü, erélyes és kitűnő modorú tisztviselő működését és örömmel tapisztalom, hogy városunk a/ ő vezetési alatt kezd ébredni abból a lethargiából, melybe nem épeu szerencsés földrajzi hely zete és egyébb körülményei döntik. Városi képviseletünk, melynek ő a lelke, csak a múltkor is a regále kártalanítás folytán szükségtelenné vált u. n. kántor-korcsmát ajáulotta fel óvodai helyiségnek és 250 Irtot vett fel a költségvetésbe e czélra. A ki ismeri a magyar par-isztember konservativ természetét, megérti, hogy mit jelent ez. Tapasztaltam ezt külüubeu az értekezleten is, melyet Virányi, miut megválasztott eluök vezetett. Nemes hévvel ecsetelte egy tűzoltó-egylet létesilésónek fontosságát és szükségét és szavának hatás* alatt a* összes jelauvoltak beiratkoztak működő önkéntes tűzoltóknak s megválasztottak egy 11 t-vgu szervező bizottságot. Az értekezleten részt vett földmivslők egyike, egy ak idékoakodó, mindenbeu gáncsoskodó p\r,»BZtember. ugy hiszem Cíordis Jánosnak hívják az érdemes atyafit, fel tilt és kijelenti, hogy ő ezt nem fogadja ul, mert ez ujibb terhet ró a városra. A jelenvoltak nagy drűltsége közt V.ráuji megnyugtatta, hogy épeu ez intézmény létesítése kerül legkevesebb kö<tségbe, meri kormány ós vármegyei raude letek e nélkü a kötelezett tűzoltóság terhét róják a váróira. A szervező bizottság nyomban megkezdte működését. Keszemről igeu sokat várok ez intózméuy létesülésétöl. Eltekintve magasztos czéljától, közelebb hozza egymáshoz a társadalom egyes kasztjait, collegialis viszonyba hoxva őket. Hogy reményeirnbeu nem csalatkoztam-e, arról sietui fogok tekintetes szerkesztő urat alkalom (dián értesíteni. — Babérkoszorú Dr. Konthy Gyula, városunk előnyöseu ismert orvosa, a stoószi fürdőoeu egy hangversenyben a »Kikas üllőm czirnü mouológ elszavalásával oly usgy sikert ért el, bogy a fürdő közönség egy díszes babérkoszorúval fej zte ki iránta a nyújtott élvezetért elismerését. — Oóry Karoly városi '-zámvevő hosszas betegségéből Gltich nberg hatékony kúrája következteben jelentékenyen felépülve, haza érkezett s elfoglalá hivatalát. A képviselet azon határozata tehát, hogy a számvevő hivatalban egy szakerö alkalmaztassák, mellőzhető lesz előreláthatólag. — Népesedési statisztika. A folyó év julius havában 144 születési eset fordult elő városunkban, miből 22 a törvénytelen rovatba esik. 7 gyermek halva született. Meghalt 86 ember (44=0-1 évig) a születési többlet tehát 58. A mult év megfelelő hónapjábau 114 születés és 89 halai eset volt; a születési többlet tehát csak 25. Ennélfogva a jelen év julius hóuapja a mi a születés és halálozás közti viszonyt illeti, sokkal ked vezőbb és kielégítőbb, mint a mult évbiu volt. A közegészségi viszouyok is elég jóknak mondhatók, ui-rt ragályos betegség uem lépett föl. Édmies a megemlítésre, hogy .-z orsiágos statisztikai hivatal kimutatási s?.erint Nyíregyháza lakosainak száma 25,802. — Elfogott rablók. Hegedűs Audrís <s Diukó Jáuos nagykállói lakosok H ctku Istváu semjéui lakost, részeg állapotában m-giohanva, 226 frt készpínzétől megfosztották. A rablókat elfogták s a nagykállói járásbíróság börtönébe kisérték. — Kemény Jenó jó hírnévnek örvendő fényképész mai naptól kezdve áiltudóau itt tartózkodik s felvételeket eszközöl. Szolid, sz p, tiszta munka került ki eddig is fényképészeti műterméből. Jelenleg felállított uj kirakatában a gyógyszertár sarkán i«mét szebbnél szebb képek láthatók. Ajánljuk ót a közönség figyelmébe. — Dr. Lauffer Miksa orvos és fogorvos specialista, lakását a uagyorosi utcza 998. számú házba — az uj törvénykezési palotával szemben — tette át. — Katonaság a vármegyeben. A Djbreczeu környékén a jövő hó első felébeu tartandó uagy őszi gyakorlatok alkalmából, az átvonuló katonaság nagy tóm gekben lesz elszalásolva vármegyénk területén. A kassai hadtest-p >raucsnokságu\k a törvénj ható-ághoz küldött 6rte«it

6se szerint katcuai elszállások Ie3zuek : Rvkamaz, Nagy falu, Királytelek, Ni irrg) haz*, Oros. PazOuy, NagyKilló, Seinjén, Balkáuy, 8z.koly, Tis H D >b, Pócs-P tri, K s-L6ta, Máudok, T.-P.ilczs, O mező, Oriadány, Kmárdt, Auarcs, Nyirbakta, Vaja, Nyirbitor Gyulaj, Bigat és Ujfeh

Ar'ó községekben. — Nagyon helyes! Dresdner miskolczi uagy szállodájában következő falragaszok vannak kifüggesztve és kérelmek a szobaajtókra helyezve: .Az összes személyzet rendes fizetést huz (kivévén házon kivüli megbízatásokért és a portást), kérjük az utazó közönséget, hogy borravalót ne osztogasson." A derék vendéglős ezeu reformji az összes u azó közöuség mél ánylásával fog találkozni. Vajha tniudeu vendéglős hasonlóan járna el, hogy végre ezeu eddig mindeuü t dívott zsarolás teljesen kiküszö bölteiuék. — A pállinkaivás Francziaországban C aute, a franczia sz"ua us u-Mnr-g elhunyt tagjn, becses munkát h igyott bátra a p l iusaivásiiak Francziaországban való terjedéséről ás pusztításáról. A köuyv azonban semmi figyelembe n in részesü Most Garuier Paul, egy statisz t'hus hivatkozva a köuyv értékes adataira, ugyaue témát fejtegeti s tn 'gdöbbentő adatok it hoz uyilváuosságra. Szerinte a páliuknvt* k ivetkez'ébea az örültek számi Francziaorszig >an 1872 tő lö88-ig 30 p-rczeuttel em-lkedett, leginkább a t'-rfi k közt. A' nz ikossági szenvedély Garnier szerint, jjsztöeu terj-d: ad jzatainak száma kétszer akkora, mint 15 év előtt. S attól lehet tartani, hogy ez a -záin m"g eme,ked 11 fog, a helyett, hogy csökkenne. A köztársaság alatt uigyou kó myüvé lett bor- vagy pibukam rest uyitui. Sok falu a hol a miiodik császár ság alatt egy kiróna volt, most tél tuc^at 13 van. Nagyon kártékony hatá-u az italok (bor. abszint és egyéb pálinka) hamisítása. A hatóságnak erről sejtelme sincs, p dig épen igy mérgezik meg a munkásokat s teszik tönkre anyagilag és szellemileg. Ki ue ismerné fól, hogy mennyire hasonlítanak ez állapotok a mi viszonyainkhoz. — Állami tanár nem lehet közig bizottsági tag. Csáky Albin gróf vall ts és közoktatási miniszter egy idő óta feltűnést kelt rend deleivel a tanítóság körében. Sok vitára adott alkalmat már egy múltkori rjodelete, me.jben kimondotta, hogy állami tauár es tauitó uem lehet lapszerkesztő. Nagyobb feltűnést keltett egy másik rsudelet-j, mely megokolásival az állani iskolák tanárait a szó szorosabb értelmében vett államhivatalnokokuak kvalifikálja A rendelet tudntllik az, hogy » mindazok a tauárok és tanítók, kik államilag fentartott taniutézetekbeu működnek, állami tisztviselőknek minősülvén, nem lehetnek tagjai a közigazgatasi bizottságoknak.* E tárgyban — mint érlesülünk — - most a miniszter az ország öszszes tanfelüg élőit rendeletileg felbivta, hogy azokat a tauárokat es tanítókat, kik bizottsági tagságot viselnek, alkalmas módon bírják rá, bogy erről mondjanak le, a vonakodókat pedig jelentsék be neki. Egyúttal ügyeljenek arra, hogy ezentúl ilyen választások ne történjenek s ha ez mégis megtörténnék, ugy jeleutsenek be ellene felebbezést s hozzá erről is kimentő jelentést legyenek. — Szabolcs papir dobozonkint Tarczali Dezsőnél. — Csarnok. Ho,

ry lett én belőlem muszkaként? — Mezóssy Béla. — (Folytatás.) Egyéb érdekfeszítő scénákkal, hősies bliccelésekkel jelenhg nem szo gálhatok, mert biz éu teljes élvezettel himbálóztam a jó öreg urasig Morpheus karjaiu vagyis jobban moudva a kupé diváuyán, erősen sarokba szorítva ogy vigelődő héber polgár társt s csak arra a nagy szuszogásra ébredtem lel, a unt a kézsmirki villámzug kis kávé darálója véghez vitt, uagyba erőlködvan, hogy az országút mentén vágtató fáradt omnibuszos lóval versenyt futhassou. A jó gazdasszony — a lokomotív vezető — cgjre s rkeng tte vasparipájat s ez olyan rémes fütyülést vitt véghez, hogy v. gre kijöttem fl 'gmámból s egy becsületes h izafit következő klassikus németséggel szóliték meg: »Was faikt er nok ? !c Hosszas parlamenti jegyzékváltás utáu végre megértem, hogy ez a fütty productió nem tisztán az utazó közöuség delectálására szánt ingyeu concert, hanem a siueken sétálgató két és négylábú közöuség riasztgatására szolgál. Mert itt (zárjel között logyeu mondva most egy darabon a tiszta igazságot írom) egy teljesen moderu átjáró rendszer vau életba léptetve, bzerkezeti egyszerűségénél fogva mint népessíg csökkentési eszköz láthatlau ajánlható ! Ugyanis van egy oszlop, az oszlopon egy tábla, a táblán az eső által teljesen jó karban tartott fekete foltok — jelenleg betűknek csúfoltatnak — a melyeknek értelme nagyító üvegen történt vizsgám utáu a következő : >Vigyáz ha jön a vonat!* S ezzel fertig a vasúti átjárói Minthogy pedig — moudaná dr. Hombár Mihály ismert jogi tekintélyünk — Swatupluk hősi ivadékai a civilizáció ama fokú 0 limboras^szój \ra még nem hágtak fel, hogy a bőrtüszőbeu a jó illatú hagyma és hutykora meilett nagyító üvegek vagy a kényesebb ízlésű tót dámák részére ébenlorgnettek állanának rendelkezésre; vagy ba előzékeny vasúti igazgatóság számukra Cald^róniiól ezt is meghozatta volna — még e jogilag vélelmezett esetben is nem igeu lévén fogalmok az őskori lelethez veszedelmesen hasonló ákom-bákomok megvizsgálásáról, upgyoti világos: hogy elméjüknek világos állapotában — h j pedig ez még ritkább minta fehér holló — sem fogadják meg a bölcs tanacsot s ezért kellett a kis masináuak legalább is auuyiszor sipolui, no I miut a mennyiszer — hogy ügyvédi nagyítással ue éljek — ssint a meuuyiszer a kereke megfordult! (E már azt — ugy-e szerkesztő űr — mondit volt? — Csak az a bibéje a dolognak, hogv most az cg>szer Hombár űrral igazsag szólaltatik meg!) B; ts rekedt a kis kávé daráló kegyetlenül, mire berobogott Kézsmárkru, miután — dicsőség re legyen moudva vezetőjének — a versenyző fiakker »Kincsemet* egy orhosszal szerencsésen megelőzte. — A nem remélt diadal az egész váiosbau ldirhatatUn lelkesedest keitett, a polgármester üdvözlő diszboszéd t tartott, a helyi tűzoltóság kivonult s áltálon nagyobb »záoiu di82iövé,ek történtek. A helyi >Tatrenpost< külöu kiadasban jeleut meg s hasábokon fejtegette a világrenditő esemény közgazdasági fontosságát. S végül, hogy a nagy nap nyomtalanul ne tűnjék el a világtörténet folyamiban, az örömittas polgárok emlék pénzeket vereitek, melynek egyik oldaláu a fentebb leirt ptteutirozott átjáró domborműves képe volt látható, a másikon p^dig a körirat: »Vigyázz ha jön & vonat I* Megrendelők kérstuek Kézsmárkra fordulni 1 Sóval szerencsésen megérkeztünk! Es mégis a leszállás után -- hiszik vagy nem hiszik a tisztelt olvasók — nagyobb veszélyben forgott életein pislogó m'csese, mint a múltkor Rikos C abáu, hol egy tulszerelmes gőzma-chuiu imádót' coups hölgyeit uagyon hevesen találta szoritaui vaskebelére. A t hiszik kére a, hogy el«ven emberevő ura ságok csalt Stanley úrral szorongattak kezet a > Pesti Hirlap* — áfrikai tágblattos — legvadabb (pardon: legvadasabb) eid jében? A apisan csalódaak, mert Kézsmárk kulcsoj városában — ámbár a geográfia nem is emliti — szintéu tenyésznek e spiritusba való ritkaságok. Szemmel láttam őket, — sajuos ! — íreztem ketök nyomát ! Ugyanis a mint egy spanyol gr.nd fl-sgmájával vágom oda billétámat egy ezipezer huupolgarnak s az ajtóu kisétálok, abba a mmutába bosaói ügyességgel eltüntettünk málha csomagom, úgyszintén esernyőm is hirtelen lábra kerskodik. Szétuezsk, mindeu felől emberek rohanuak felém; az egyik a kalapomat emeli le fejem búbjáról, a misik a köpenyegem fecske szárnyait ránosigá'ji, hozzá mind ordit torkaszakadtából érthetetlen rémes hangokat. Én, kérem szerettetel, bátor férfi vacyok — s még a nyul árnyékától se igen ijcd;k meg — de mikor ebbeu a bábeli zűrzavarban egyszer c*ak egy tor.omborz, bősz alak nyakon ragad, se h^ll se lát s oly gyöngéden vag 0 dalba, hogy rögtön egy koesi párnái köztesem, feltámadt benném az életfentartas ösztöne s a végkétségbeesés erejével orditám: —- »Emberevők! kannibálok! segiiségll* — Futni akartam, do megcsípett . gézengúz és 4n már kinombau rectori igazolványomat kezdtem előhúzogatni, inlva a kis Robiusonbol, hogy a csecse-brc<e tetszik a vadoknak s ezzel lekenyerezbetők, a mikor a hórihorgos honpolgár jámbor szelídséggel szólított meg: »Wu fuhrns? ih uem se mit!* Szétoszlottak aggodalmaim vészterhes fellegei. Hisz nem meuageriából kiszabadult emberek karjai közé kerül tem, hanem — a Posteu legjobb tüntető társelem — t. i. ipari engedélylyel ellátott fiakker polgártársak öveztek ily kézzel foglalólag szeretetök melegével. Mmdeuik a maga kordéja számára akart mu£C.sipui 1 őzért rész'.sitéuek e kiváló fogadtatásbac. (Hogy tartanák meg a rendőrkapitányok számára, ugy is köszviuyes szsgény massage helyett használhatná !) Ilyetéuformán állván a dolgok standjai, visszatért bátorságom s stentori hangon felelék a fenti kérdésre, amúgy Mokány Bíroziessen: »Liebe ctcbeul ik will nakk Podolin giog-gangen 1* Megértettek 1 E

s'y szémita atysfl tette meg azonnal szóbeli ajánlatát: — »Ftiir Güldn ! Nü? Kommeus!* — Közbe kontrázott egy másik vallási rokon: >Drá uud á hálb! Nist e zéi!< »Zwá»!« — kiálta a ezipezer polgártárs, a ki kocsijába oly gyeugédeu bevágott. A licitáció megszűnt, a vetélytársak morogva távoztak s becses személyemnek Podoliuig való elfuvarozbatási szerencséjét — mint a legkevesebbet kérő — tényleg el is nyerte. — Mégis csuk okos egy tariffa ez a kézsmárki ! Elindulánk, — a miközben megnyilatkozának az ég csatornái, könnyeik örömét teljis «ieretettel öntvéu nyakam közé. — Egy kissé hideg volt ez a rögtönzött húsvéti mulatság, de boldogan tűrtem, eszembe jutván a nagy költőnek reám is kétségkívül vonatkozó eme szavai: »Érkeztekor még ez ég is örömkönnyet hullatott 1* S e gondolat melege ellensúlyozta az üdvözlés hidegét. Végre négy órai keserves küzdelem után rnegérkezéu'k ideiglenes számkivetésem székhelyére: Podoliu kulcses városába s a kiválóan flatzlerozott utcza porondjáu — még tetszhalott is felébredue, ha itt viuné ki a »pompes fuuebres* — odavágtatáuk a »Hotel Podolin* elé. Valamelyik filozopter pá'rim a múltkor bizonyítgatta erőssen, hogy a végletek találkoznak ; összehordott hetet havat, hogy eihigyjék az igazságét. Szegény taudijmentes I kár volt fárasztania gyenge tüdejét, hisz itt az élő példa rá. Jogász életem fénykorában, a mikor t. i. váltóim ágiója még párin állott Hotolben, a Hungáriában lakozék (persze hitelbe) s nagy begyesen nyomattam a billétámra I. emelet 4 ajtó, és most ismét hotelbe vezérelt az isteui gondviselés, csakhogy abba a bizonyos má»ik végletbe. Soha-em hittem volna, hogy a >botel* fogalom ennyire tág legyen, mert biz ennek az igazi keresztneve: kurta kocsma, vagy legfeljebb betekincs! Bebújva a lebujba, az előttem hajlongó hotel tulajdonos urnák következő ékes szavakban jutottam tudomására szerény óhajomat: »Ik will nak vir Monate gswéren sein in Z mmer!* Megértett s kész örrömmel vezetett egy elég csinos szobába, a melynek ablakából legszebb kilátás njllotta Kárpátok havas ormiira. Strupirtan —akár egy kifáradt fiakeres ló — dőltem le a rozzant diváura s gondolatimnak ágaskodó paripáit — cígareltem kék-s füstje mellett — az eszmék mezejére legelni ereszt'm. Körülbelől olyan jóleső érzés fogott cl, mint — hogy ue nagyítsak — Kolumbust, mikor először meglátta a messzi kéklő földek övét. Különben is rokonlelkek vagyunk, ő is felfedező, én i«, azzal a külöcsbséggel, hogy Amerika feltalálása az én leletemhez kép'-sl nem több egy ócska liétgaraios vagy fületlen gomb fslszinre hozatalánál. Mert ime üzemeim előtt terül a kiaknázatlan kincses bánya, az ősi televény, melyuek rengotegét ntm tspotts még egy hitelezöm nyoma.'.Hihetetlen dolog! Oh mily édes lesz e szűz földet a civilizáció első vívmányával: adóságizal betelepíteni. Nem fogunk henyélni, teljeeitendjük cultur köteleiiégüuket, hisz a jegásznak olyan az adósság, mint a halnak a viz, madárnak a levegő; beteggé lesx nélküle 1 Filosofiai ömlengéseimből öreg korcsmárosom csoszogó lépte zavart fel. A becsületes polgártárs körülbtlül vagy huszonöt évvel ezelőtt katona korában — a káromkodáson kivül — (ezt alaposan értette) szajkó módra eltanult reháuy magyar szót, hanem bizony azóta aligha egy is megfordult a szájában ; én pedig gimnazista koromban német ismeretem ngy véltem legjobban gyarapítani, hogy ütöttem a ferbiit, tanulmányozva a »hlatt* fogalmát, ubgyon természetes, kogy kél ilyen tudományosan képz°tt nyelvész geuialis p irtieszédet folytatott. »Was meglogolsz nacbtmalu?* »I<c Will euni* — mutogaték a számra, akár egy afrikai boto»und — »já! ik will pappaiu !« »M k fán, fiszbe fan* s úszási gyakorlatokat végzett 1 szára/ou rottenetes komolysággal. A »hal« fogalmát Folytatás a. főlapon