Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-06 / 27. szám

XI. évfolyam. 27. színii. Nyíregyháza, 1890. julius 6. VEGYE8 TAKTALMU HETI LAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIYíiTALöS LAPJA. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETENEK KÖZLÖNYE. Előfizetési leltételek : postán vaffy helyben házhoz hordva : Egész év

r

e 4 forint. fél évre 2 „ Negyed évre 1 „ A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két foriut. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Élek kiadó-tulajdouos könyvnyomdájához (uagy-debreczeui-utcza 1551. szám) intézeudok. A lap szellemi részét képezi) küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmeutetlen leveleit csak ismert ltezekiől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési díjak: Minden négyszer h isábozott petit sor ejyszer Közlése 5 kr.; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr. fizettetik. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 15 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (uagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesteu. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is Doni & Conip. által Hamburgban. 6248. K. 1890. Hivatalos kö2l$mények, Szabolcs vármegye alispánjától. ^^90^— Szabolcsvármegye alisp injától A járási fő <zolgabi ráknak, Nyíregyháza város polgár menteiének és a községek elöljáróinak. Értesítem, miszerint Szakolyba Weisz Lipótnak 2 drb sertése orbánczban elhullót, 8 pedig gyógykezeltetik. Nyíregyháza, 1890. junius 25. Miklós László, alispán. 6

085. K, 189a A községek Szabolcsvár megye alispánjától. t. cz. elöljáróinak, Nyíregyháza város polgármesterének. A Karász községi jegyzői állásra vonatkozó pályázati hirdetmányt szabályszerű közhirré tétel végett kiadom. Nyíregyháza, 1890. julius 2. Miklós László, alispán. A „NYlliVlHÉK TÁlíCZÁJA" Bessenyei. Lelkesülő unokák zengik hősük diadalmát, Lelkesülőn mutatunk Bessenyeinkre mi is. Századokon dúló veszedelmek ezer viharából Feltámadt a magyar s újra virúla hazánk I Ó hogy apostolait csak idővel imádja a nemzet, S csak martyrjainak nyújtja a dicskoszorút! Ám éljen daliás hősünk emléke szivünkben : Szelleme tettre hevít s szelleme áldani fog!! Macsolai Barna. Esküvő előtt. A jó msma nevetve mondja, Minó kevés volt ránk a gondja ; Mert, bár szerettük egymást végtelen, Viselkedénk, ha nem volt is jelen, Mindig oly szépen, illedelmesen. Ifjak valánk, forrott a vérünk . . . A szerelemről mi is beszéltünk Titokba', ketten, úgy-e édesem? S mig ajakáról a szókat lesem, Ültem a széken, illedelmesen. Az első csók ? — No az is megesett . . . — Pirultunk is érte egy keveset. De mély titkát nem érti senki sem, Nem is ö el más, mint mi édesem, Olyan gyöngéden, illedelmesen. Az illemből is sok az, ami sok, A ini dalunk is csak vé zódni fog, S fináléként majd, úgy-e édesem, E két bohó sziv hogy sírig szeressen, Me^eskUszUnk rá — illtdelneseu I Miklós. 1388/890. sz. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A Pócs Petri községi jegyzői állás betöltésére vo natkozó pályázati hirdetményt szabályszerű közhírré tétel végett kiadom. Nyíregyháza, 1890. julius 3. Miklós László, alispán. Ad. 1537/890. K.sz Pályázati hirdetmény. Szabolcsvármegye nyírbátori járás területén PócsPetri községbeu Üresedéiben levő községi jegyzői állásra ezennel pályázat hirdettetik. Javadalmazás: 400 írt pénzfizetés, természetbeni lakás és a fordulós földek között 12 katasztrális hold szlntóföld. A választás f. évi augusztus hó 5-én d. e. 9 órakor Pócs-Petri község házánál fog eszközöltetni. Felhivatnak tehát a pályázri kívánók, miszerint az 1883. évi I t. cz. 6 §-ábau előírt okmányokkal felszerelt pályázati kérvény őket a nyírbátori járás fószolgablróságához folyó évi augusztus 4-ikéuek d. u. 5 órájáig adják be. Később bradott kérvények figyelmen kivül fognak hagyatni. Nyir-Bátor, 1890. junius 26. Yay Istváu, főszolgabíró. Kisvárdai járás főszolgabirájától. Pályázati hirdetmény. Karász nagy község jegyzői állása Uresedesbe jővén, ezen állásra pályázat nyittatik. A jegyzőség 400 frt fizetés, 40 frt irodaátaláuy, 40 frt fűtési és világítási költség, 17 bolti szántó föld ós természetbeni lakás évi javadalmazással van egybekötve. Az üresedésben levő jegyzői állásnak választás útján leendő betöltésére batáridőül folyó évi augusztus hó 0 ik napjáuak d. e. 10 órája Karász község házához kitűzetik. Felhivatnak a pályázni óhajtók, hogy kellően felszerelt pályázati kérvényüket f. évi augusztus hó 4 ik napjáig alőlirott. főszolgabírónál adják be, annál is inkább, tnivel e határidőn túl érkezett pályázati kérvények figyelembe uem vétetnek. Kis-Váida, lö90. juuius 24. Angyalossy Pál, főszolgabíró. 6249. K. 1890. Szabolcs vármegye alispánjától. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A Vaja község tulajdonát képező ingatlanok haszoubérbeadása iránt kibocsátott árverési hirdetményt szabályszerű közhírré tétel végett kiadom. Nyíregyháza, 1890. julius hó 3-áu. Miklós László, alispán. 1711/1890. K. a nyírbátori járás főszolgabírójától. Árverési hirdetmény. Vaja község tulajdonát képező és Vaja község határában a fordulós földek között lévő mintegy 24 hold szántóföld, az utáua járó 4 darab legeltetesi joggal f. évi julius hó 12-én délelőtt 9 órakor Vaja község házánál, az eddigi feltételek mellett folyó évi szeptember 24-től kezdődőleg, hat egymásután következő évekre, alantlrt főszolgabíró által uyilvános árverés utján haszonbérbe fog adatni. Az előző bérleti évekről meghatározott feltételek Vaja község házánál, a hivatalos órák alatt bár mely napon és az árverelést megelőzőleg megtudhatók. Felhívatnak tehát az árverelui szándékozók, hogy a j Izett helyen és időben 10 frt kötbérrel jelenjenek meg. Nyir-Bátor, 1890. juuius hó 23. Vay István, főszolgabíró. (Folytatása a hivatalos mellékleten.) A városi nyugdíj ügy. (—a) Azok a st.cialismus fogalmával azonosítható mozgalmak, melyek a társadalom bajainak orvoslására, illetőleg enyhítésére a jelen században oly merész arányokat öltve, ugy az állam, mint leghatalmasabb közület, mint az alárendeltebb társadalmak körében megindultak, kétségtelenül arra vezethetők vissza, bogy a halad is és felvilágosodottság oly követelményeknek teljesítését is szükségesnek tartja, melyek erővel és akarattal csak nagy ritkán érethetnek el, s hogy az ember magasabb lényéből folyó, s ezt alkotó tulajdonságok és fensőbbségi minőségek az élet minden körülményei és viszonyaiban is lehetőleg megőrizve, érvényre jutásuk elősegítve legyenek. Nem akarok messze kitérni kitűzött czélomtól, épen azért mellőzve a társadalmi bajoknak, és azuk orvoslásának eszközeiként feltüntetett utak s módok bővebb fejtegetését, a társadalmi ferdeségek s azoknak elenyésztlietésére követett intézményeknek egyikére forditandom figyelmemet, mely nem más, mint a nyugdíj-ügy. Alig van a társadalom létérdeke gyanánt felfogott ügy, mely oly rövid idő alatt oly nagy eredményekben létesült volna, mint a nyugdíjnak alkalmazása Általában el lehet mondani, hogy ha a társadalmak anyagi erején oly irtóztatos sulylyal nem nehezednék a miliczia, a nyugdij a szegényügynek legszélesebb aiapon való érvényre juttatása volna. Érzik ezt nagyon jól az államok azon polgárai, kiknél a termelés a kézi munka alkalmazásával történik. És tényleg látjuk, hogy nyugdijat követelnek az államtól a munkások milliói, a melylyel pedig e tekintetben közvetlen viszonyban nincsenek, hiszen az állam feladatainak teljesítéséhez csak közvetve járulnak, s nem ugy, miut e feladatok teljesítéséhez szükségelt állami szervek, kik muakaképességüket, életüket csupán a közérdek minél teljesebb érvényesítésének szentelik. Nyilvánvaló ennélfogva, hogy Reportcr a színházban. Erdélynek van egy kis faluja s ennek a falunak egy kis ködmöue. Hauem az olyan ködmön, hogy akire legjobban rá illik, az lesz a bíró egy egész esztendeig. Jól tudom, hogy ez régi anekilota s önök már sokszor hallották (Noé apánk ezért lökte ki Sethet a bárkából); de csak el kellett mondanom, hogy én nem ilyen módon lettem színházi tudósító. Ámbár, ha ködmö nttnk lett volna . . . Tehát egy szép napon igy szó'ott hozzám a szerkesztő: A színházi rovatot ön fogja vezetni. — De szerkesztő ur . . . — Semmi de; remélem, megértett. Valóban elég határozottan hangzott ahoz, hogy megértsem Nem is lett volna ellene kifogásom, ha színügyi tanulmányaimat többre viltein volna annál, hogy egyszer titokban szerelmes voltam egy primadonnába. Ez pedig nem elég. Szerencsére eszembe jutott az a kis falu, meg az a nagy igazság, inely onnan kiindulva, immár bejárta az egész világot: Akinek az Isten hivatalt adott, észt is majd csak ad hozzá. Sajuálattal vallom be önöknek, hogy a közmondá sok uem mindég igazak. Néha csúful behúzzák az embert, még ha szini referens is, vagyis Szana Tamásként, „a szerkesztőség ama legfiatalabb tagja, akit komolyabb, megfontolást érdemlő munkára uem tart eléggé alkalmasnak a szerkesztő." Ezek voltak legelső benyomásaim. Midőn a szer kesztőaég ajtaján kiléptem, megláttam az ufezáu egy hatalmas, megtermett színészt, kinek alig értem fel a válláig. Rögtön eszembe jutott, hogy ezt a uagy embert most már én fogom megkritizálni. Annyira tetszett a gondolat, hogy a Tahy kirakatánál megállottain megnézui magamat: hogy nézhetek éu ki, miut kritikus? Mai számunkhoz t'<$l ív melléklet van csatolva. Otthon pedig elővettem legújabb tmgoediámat és elszavaltam belőle egy egész felvonást. Nem is fiatal ember, aki nein bukott 5 felvonásos tragoediával a Karácsonyi-pályázaton Éu épen most készülök erre (tragoediára t. i.). Óh az nagyszerű darab lesz! Esténkint felolvasásokat tartok belőle a háziasszonyomnak, egy csizmadia özvegyének, mig ő a harisnyáimat stoppolja. Igen hálás publikum. Kár hogy süket szegéuy : nem hallja az még a harangzugást sem. Hanem azért váltig mondogatja, mikor már aludni akar: „Nagyon szép ifiúr, gyönyörű szép; hogy fog rajta nevetni az úri nép!" Köztünk maradjon: ezt a biztatást uem is tartom olyau mulatságosnak. Óh egy sziuházi est sokkal mulatságosabb! Felgyújtott lámpák csillognak az oszlopokon, a bejáratokat elállják a jegyszedőnők, a függönyről faucsal Hunnia mosolyog le a páholyok és támlás9zékek közönségére. Közben azok az üres helyek a szinpártoló egyesillet tagjainak bérletei. Azaz . . . mit is mondok? Hiszen Nyíregyházán nincs is szinpárto ó egylet. Ezer szerencse; mert ha lenne, űgy jár, mint a műkedvelő egylet. Ez is megszűnt, mióta — szervezkedett. Kár érte; milyen bős szerelmest nyert volua Aladár úrban, ki oly őszinte bámulója a színművészetnek. Ott ül most is támlásszékén s miután kevés közönség van a színházban: látcsövét az előtte való padra helyezi, tokját maga mellé jobbra, kalapját balra, a szinlapot kiteríti a támlásszék hátára, megenged magának egy leplezetlen ásítást s aztán uegédeseu hátrahajtott fővel vizsgálni kezdi a páholy közönséget. Egyszerre mosolyra vonja ajkait és mélyen bóliugat a 11 szám fele. Ott van Ö! Az előadásra alig figyel, a szokatlan számú mosolyok annyira felbátorítják, hogy a szünetben látogatást tesz s a második felvonásra is benmarad az ideál-páholyban, ha vándorlásra kelt látcsövet már az ötödik állomáson nem pillantaná meg.