Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-08 / 23. szám

IN Y í lt V I I) É K." felállítaná az u. n. mértékletességi egyleteket is a munkások között. Köztudomásu dolog ugyanis, hogy a munkások nyomorának egyik fő oka a szeszes italok mértéktelen élvezetében keresendő L-hetne talán megállapítani időkint a munkabéreknek a kü­lönböző iparüzletekben egy bizonyos mimumát a körülményekhez képest a megyei törvényhatóságok­nak ?! . Hiába „salus reipublicae, supreuia lex esto"! Mondjon a ki jobbat tud. Megérdemli, hogy többen hozzászóljanak e nagyon fontos, sót egetu kérdéshez, elfogulatlanul. Vagy talán még legjobb lesz semmit nem szólani, csak hallgatni és nézm mindenesetre (hiszen mi még ráérünk) mit csinálnak ezzel a kérdéssel más, e tekintetben jóval nehezebb viszonyok kőzött élő államok. A magyar ember ugy is szeret a mis kárán tanulni. Csak aztán ké$ö ue legyen! K- J' Szellemi élet a vidéken. Általános az a nézet, hogy a kulturai haladás az országban általában azért oly lassú, mert szellemi élet a vidéken vagy semmi sincs, vagy igen kevés vau. Van ebben a mondásban egy kis igaiság. A tudomány, művészet, irodalom közpoutja a főváros; áll ez a mi fővárosukról sokkal nagyobb mértékben, taiot bármely más fővárosról. Miuden nevezetesebb szeile < i mozgalom a főváros­ból indul ki, s mig a fővárosi otthon, tűzhelyénél élvezi, a vidéki ember csak értesül róla. Jó színházak, nyilvános könyvtárak, ezernyi látni és tapasztalni való, népszerű, tndomáuyos felolvasások, , z országgyűlési tárgyalások eieven, mozgalmas képe, ez mind megannyi tényezőjét képezi a (óvárosban a szellem élve­zetnek, ennek folytáu a haladásnak. Mi vidékiek mindezt nélkülóz/Uk s ciak az uj.ágokra vagyunk ntalva, melyek bői n>m ritkán a tőrtént mozzanatoknak uem épeu valódi képével ismerkedünk meg. A főváros polgárságának lépten-nyomon alkalma nyílik a szellemileg nemes szórakozásra, mely melleit számos oly részlettel, oly kérdésekkel és tudnivaló tlol­golkal ismerkedik meg, m lyeket oly kellemes módon sem könyvekből, bem újságoktól elsajátítani nem lehet. A mi szellemi élvezetünk, egy-egy haugverseuy ben tetőzik, mely annál kevésbbé elégíthet ki teljesen, mert az is uagy ritkaság 8 az ily élvezet iránti érzék o miatt valami nagy mértékben uiucs is meg. A sziuhán élve­zeteket, melyeket vándortárt-ulatok nekünk évek óta nyújtanak, lehet még ehhez hozzáadni. Marad még egyleti élet, melyen alkalmunk van egymással érinlkezui, s a nyilvános helyeken való rendes összejövetel, melyen vagy szórakoztató játékkal töltjük szabad időnket, vagy újságokat olvasunk, vagy pedig mikor annak épen ideje és alkalma van, politikai eszmecserét loly tatunk. Elfogulatlanul, ítélve bizony nagyon szegényes end­inAuy ez; de hát bármint csürijök, csavarjuk a dolgot, egyebei s>m hozunk ki, s összes szellemi élvezetUuk jó­formán azokra a mulatságoki u redukálódik, melyek a téli évsdokon át az egyik vagy a másik egylet részéről a jótékonyság érdekében reudez'etnek. S ez uemcsak náíuuk van igy, hanem hazáuk legtöbb vidéki városában, a hol hiába iparkodnak útját vágni annak a szellemi m ddő ségnek, uiely teljesen lehetetlenne teszi, hogy a vidéken is, legalább a vidék nagyobb, intelligens elemekkel biró városaiban életerüs szellemi központok keletkezzenek. Már próbálgattak, megkisérlették ; nem igen sikerült vagy egészen más lett belőle, miut a mit száudékoztak. Van egy pár város ugyan h-.záukban, a hol vagy régé­szeti vagy történeti társulat vau; van város, a hol muzium létezik, s taláu itt ott a nagyobb közönségben is mutat­kozik uéuii érdeklődés az ily szellemi mozgalom iránt : de oly város, a mely mozgalmas szellemi életével gócz­pontját képezné egy nagyobb vidéknek, s úgyszólván ér­Oh, jaj de szép volt! Csillogó fehér gyöngyök a lenhajátia fonva. S azou a lenhajáu arany porszemek csillogtak. — Patyolat egy jószág 1 suttogta Tóth Erzsi s lépni sem mert odább, minden bátorságát elvette a csodás trónui-zék, három o dalán tükörrel. Beh gyöuyörű, ékes 1 Tele van rakva palaczkokkal. Zöld, p ros, fehér pálinkák. (No már ennyi pompát még sem képzeltem.) Ezeket bizouyosan a király szürcsölgeti, ha szomjas. Mennyi rangeteg czukor picziny tálezákrs rakva. Ezek m»g már a fe.séges asszonyka nyalánkságai. A trónon ogy könyv is volt, melybe a királyné jegyzett valami', ki tudja mit? — A király i» itt van ? kérdezé ia Mihály reszketve. — Itt van — súgta a szőke ur, — de nem ül most a tróoou; azért hát nem ii kell előtte letérdelni ilyenkor. Jó ember az, csak ugy kell vele szólni, mint akárki mással, de minél osendesebben, mert nem szereti a hangos baszédet. A g ho„''. kimondta. már is előttüi allo't. Gyönyörű egy férfi, kétszer olyan magas nint a viczi-pánunk. Csakhogy csod vl ttosan fiatal a korához képest! DJ mitől is öregednék meg, mikor annyi a pénze mint a kavics? Nyájasan intett a kezével, hogy közeledjenek. C^up.i karbunkulus gyűrű volt a keze. Ács urnm meghajlott, átnyújtotta az iustáaiát >'-s hátrasugott Erz-ének, uiegráutta a zöld rása szoknyáját. — Állj idébb fiacskám ... Te csucsori-d a szádat, a nig én beszélek. Ne reszkess hát. Mosolyogj uo. .. Tudod a falu végett... — Felséges uram I kezdé aztán s az ő lábait is csende° reszketség fogta el. Nagy pauaszszal jötüuk fel Bégedhez .. — Tudora, értesültem már — szólót a'király halkan. Erzse hálás szemeket vetett a szőke úrra, a ki taláu valami báró is lehetet'. Nyilván ő mondta el helyet tűk a dolgot a királynak. telmi bélyegét sütué erre, kevés van, vagy talán nincs is. S igy megmaradnak ezek a városok mind a szó szoro abb értelmében vett provincziának, szűk láUörrel, kevés életre­valósággal s kicsinyes felfogással, a köznapi gondok és bújok közepette. A törekvés mindig eredménytelen is fog maradui, a mig egyold üu le*z, s az összes erre hivatott tényezők fgyetértöieg n-m működnek közre. Mert a baj oka csak részben fekszik külső körülményekben, inkább a vidéki társadalmak egy nagy hibájában. — Abban ugyanis, hogy a főfáros szellemi mozgalmairól többuyire hami­san értesülvén a lapok utján, igényeink nagyobbak, mint tehetségeink, s törekvéseink már ebben is aka­dályra találnak, s azután rendesen azt, ami szeré­nyen, hangzatos követelés és reklám nélkül lép tel, kicó­uyeljük, Bemmibe se vesszük. Innen van az is, hogy nem annyira csendesen élvezni, mint zajosan mulatui akarunk. A ki ezt az iiéletet általában a vidékre nézve szigorúnak találná, az vonja le egyszer egy esztendő szellemi élve zetének resum uját a vidéken — és nAünk fog igazat adni. Ezzel korántsem azt akartuk mondani, hogy a ma­gasabb szellemi érdeklődés a vidéken egyáltalán hiány­zik — korántsem. Van elegendő mindenütt; de az a körülmény gátolja »z utóbbit, hogy a kik e mauasabb szellemi érdeklődéssel birnak, ezt mátokban is felkölteni vagy nem akarják, vagy nem tartják magukat reá hiva­tottaknak. Színház. Aradi Gerő színtársulata az elmúlt héten folytatta előadásait. Jvnius elsején szinre került a „Kondorosi szép csaplárné* uj népszínmű jó előadásban, közepes számú, vasárnapi közönség előtt. Valóban érthetetlen ez a közöny egy oly társulattal szemben, mely a közönség műigényeit minden tekintetben képes kielégíteni, miután dráma, operette és népszínmű személyzete egyaránt kiváló. E héten a zenekar is megérkezett s azóta az operettek niveau-j i nagy ott szökött. Ilétfön a „Koldus diák" Zall Genée kedvelt ope­retteje összevágó, jó rendezés mellett Az est sikere első sorban — természetesen — S. Vaduay Vilmáé. Ele­venség, chic a játékban s mozdulatokban, kifejezésteljes ének, elegáns modor ő nála már annyira megszokott tulajdonságok, hogy szinte attól tartok, hogy ügyetlen­ség volt részemről mindezeket felemlíteni is. Azt hiszem jóvá tehetem hibámat, ha a műértő közöuség nevében és megbízásából gratulálok Aradinak — Nádor Esztihez. A fiatal művésznő éneke zenei értelemre, érzékre kitűnő iskolára vall; kellemes, tiszta hangjának szelid árnya­lata, finoman kivitt pianói, egyes részletek meglepő fel­fogása s végül kedves, a szemnek jól eső megjelenése szép jövőt Ígérnek. „Az én dalom" és duett-je S. Vadnay Vilmával a 2-ik felvonásban kiválóan sikerültek. Janiczky szerepe Somlyónál volt. Csinosan játszott Gondáné (Pal­maticza Novalska grófué.) Jó alakot produkált Kövessí A. Olleudorf ezredes szerepében, couplette-jai tetszettek. Nyilasi a lömlöczmester apró szerepét gondosan és sok komikus vonással színezte. Kedden Angyal Ilus jutalomjátékául Seribe és Le gouvé „társas czég" színmüve: A tündér ujjak. Érdekessé tette az estét, hogy a szokottnál jóval nagyobb közöuség gyűlt össze a színházban. Meg fog nekünk engedni Angyal Ilus, ha e körülményhez nem füzüuk commeutárl; külön ben is csak azt akartuk mondani, hogy a nyíregyházai közöuség szereti. Első kilépésekor hat szép csokrot nyúj­tottak fel a színpadra s szerepe kiemelkedőbb mozza­natait mindanyiszor élénken kitapsolták. Maga a darab különben azok közé tartozik, melyekben az erény jó szivek örömére mélyebb, drámai hatás nélkül győzedel­meskedik. Az árva Helén (Angyal Ilus) nagybátyja há zánál talál menhelyet, mig észre uem veszi, hogy unoka­fivére Tristán (Szakács A.) ébredő szerelme miatt terhére vált családjának. Ekkor puszta kíméletből elhagyja nagy­bátyja házát. Pár éven át nem tudnak róla, mialatt ő Páris legelső varrónője lesz s „tündér ujjaival" szerzett befolyá­sát egy alkalmas pillanatban arrahaszuáljahogy megmentse családja becsületét és vagyonát. Angyal Ilus szerepe — A mérnök el akarja venni földjeinket, hogy másokat adjon helyettük. Ab'>a volnék én kegyelmes uram, legyeu a föld ott, a hová az Isten teremtette. Nekem is van egy kis irtványkám, egy nagy dió fa rajta. Az se az enyém lenue, ha elveuének. Pedig az apám is alatta halt meg. Im hoztam belőle a fölséges uram apró gyerme­keinek egy kis kolléció^. A király örült a diónik s nyomban vitte mutatni a királynénak, ki ott a szemük la tára megtört egyet valami ezüst kalapic csal s szép apró fogaival r.igcsálta a gerizdeket. Azután kegyesen visszatért ő felsége és igy szólott ; — L>gy nyugodt öreg bátyó, te is szép menyecske ! Tiszteltetem üergét. S ezennel elrendelem, hogy soha oda lábát az inzseliér ne tegye idők végzetéig. Öröm futotta el Ács M.hily ábrázatát, kezet akart csókolni, de ő felsége nem engedte, hát c-ak annyit kér­dezett még nagyon bátran : — Aztán szabad-e beleszúrnunk a vasvillát, ha mégis odajönne ? A király összeráncolta homlokát, mintha gondolkoz­nak kissé. — Gergei embernek ezennel szabad legyen, — szó­lott azután fölséggel, majd a királynénak intett: »Jegyezd be az orsz^á könyvébe fiicskám.c Kir.-.lyné a könyvbe legott bejegyezte, őket pedig kivezette a szőke ur, de előbb ő felségével váltott még néhány szót. Ott kün aztán igy szólt: — Kelmed most hazamegy Ács Mihály uram, — da a szép Erzse itt marad udvari dámának. — Oh istenem ! hebegte a menyecske elpirulva. Hátha nem akarnék maradni ? — A király parancsa I Annak pedig mindenki engedelmeskedik, mert a ki nem, az halál fia. teljeseu megfelelt egyéni jellemének, kevésbbé kedvezett művészi egyéniségének. Hogy mennyire szeretetreméltónak találja a közönség, annak illustrálására engedjék felhoz­nom, hogy a hazafele tartó csoportokban, mialatt róla beszéltek, egyre hallottuk ismételni a IV. felvonásból Kerbriand — Szilágyi szójátékát: „Valóságos angyal!" Csak azt sajnáljuk, hogy szerepe ez alkalommal alig nyújtott alkalmat fényes, drámai tehetsége csillogtatá­sára. A darab „jó Fülöp"-jét, Kerbriand Richárdot foly­tonos derültség mellett Szilágyi Vilmos játszotta, ki olyan értelmesen makogott, hogy uagy lelki-elégtételünkre szol­gált, mikor jutalmul olyon szép. szőke leányt kap fele­ségül, mint Havas Aranka. Meuneville marquisnő és Berny asszony szellemesen megírt dialógját pompásan adták Bácsné és Gondáné. Szerdán Hegyi Béla uj operetteje „Pepita" első elő­adása teljes sikerrel. Kellemes, behízelgő zeuéje, hang­szerelése, a jobbuál jobb keriugók, polkák, indulók egész raja, mulattató szövege és a gondos rendezés népszerűvé fogják tenni e darabot. Szövegét, mely Gauthier „Ne nyúlj a királynőhöz* cz. vígjátékából van átírva, egész röviden a következőkben közöljük: A spanyol királynőt egy vadászat alkalmával lova elragadja s kíséretétől senki nem mer segítségére menni; mert egy udvari törvény szerint, a ki a királynőt érinti, halál fia. Fredro lovag (Sólyom), kit Donna Beatrix (Kövessiné) iránti szerelme hozott fel Madridba, megmenti az előtte isme­retlen hölgyet, de mielőtt az elalélt királyuő magához tért volna, az üldöző kíséret elöl menekülui kénytelen. A királynő kegyelmet ígér bátor megmentőjének, Douua Beatrix pedig kezét és 2 milliónyi vagyonát ajánlja fel. De Fredróuak nyoma veszett. Ekkor a czeremóniás mes­ter (Nyilasi) csavargásából előkerült uuokaöcscsét Dou Gáspárt (Kövessí) rábírja, hogy vállalja el a királynő megmentője szerepót. Hanem Fredro — szerencséjére — épeu a királyi palotában rejtőzött el s igy a királynőnek két megmentője is vau egyszerre. Ebből mulattató zava­rok és félreértések keletkezuek melyek a közöuséget mindvégig derült hangulatban tartják, miguem minden kiderülvén, Fredro meguyeri Beatrix kezét, Dou Gáspár pedig Pepita szerelmével büntettetik. Somlóué Pepita szerepében csupa pajkosság, dévajkodás. Belépő keringője, a „Nők dominálnak" couplett dala a III. felvouásbau egészen elragadnak. Freneticus tapsot provokált Nádor Eszti a III. felvonásban egy betét dallal. Miut gondolom a „Női sziv" valzert énekelte a gárdistákból. Kötött trillája (grammatica scala), hauglejtése, pianissimója, a kiejtés finom szabályszerűsége nagy élvezetet szerzett a zeueértőnek. Szerencsés estéje volt Sólyom Lajosnak is, ki Fredro tenor éuekszámait énekelte. Kövessí Albert a henc/.egő Dou Gáspár alakját kiváló komikai érvvel falstatfi vonásokkal állította elénk. Kétségkívül jó sze­repe van, de ő sokkal jobb volt szelepénél. Hatszor hivtak ki a „Várhat-elvárhat* couplettjábau s ínindauy­nyiszor jó hutnoru, csattauós ötletekkel válaszolt. Csütörtökön „A falu rossza." Göndör Sándort Dayka Balázs játszotta: jó pararasztlegéuy és baritonját szívesen hallják. Kedvesek voltak Au»yal Ilus (Boriska) és Havas Arauka (Bátki Tercsi.) Fiuura Rózsi szerepében Kövessinét tapsolták. Nyilasi a baktert nagyszerűen produkálta. Pénteken junius 6-án „A kornevillei haraugok." Sok szép dala, regényes meséje most is hatást keltett. S. Vadnai Vilma kedves, mint mindig. Nádor Eszti naiv Zsertnénje elismerést érdemel. Szépen énekelte Sólyom a Hajós-dalt. Igen jó volt a Hamlet-dal is; a kar precise, összevágó éneke dicséri karnagyát. ÚJDONSÁGOK. — Kállay András főispán, családját Karlsbadba kisérve, pár napig ott fog időzni. A közigazgatási bizottság legközelebbi ülésén azonban már elnökölni fog. — A vármegye közigazgatási bizottsága o hó 12-dik én d. e. 9 órakor a nagyteremben tartja rendes havi ülését, Kállay András főispán elnöklete alatt. — A kutya-adóról szóló szabályrendelet ellen négy rendbeli felebbezés adatott be, még pedig Pátroha és Balkáuy községek, Borcsik Gyula piricsei jegyző és dr. Trajtler Soma és társai részéről. Az utóbbi felebbezés Nyíregyháza város érdekei szempontjából támadja meg a Tót Erzse szemeiben megeredtek a könyek, ugy, hogy Ács uramuak kellett őt megvig isztalni. — No ne sírj hát. Hiszen az nagy szerencse te bolond. Otthon 68 kicsi Be nagy, se ház, se föld, se apió állat, nem is vár rád senki, itt ellenben még férjhez mehetsz valami miniszterhez. DJ uem is sírt az komolyan ; játszó mosoly tündökölő a könyein keresztül. A szőke úrra mosolygott. S leh;tt hogy most már nem is a falu végett. Igy jött haza Ács uram Erzsi nélkül, de annál nagyobb diadallal. Semmit se féljünk atyafiak I Csak merjen hozzányúlni ehhez a hitárhoz valaki! Melege lesz a vármegyének. Még a vicispáua is megsiuyli, ha ugyan le nen nyakazzák * • * A mi vidékünkön hallottam ezt a mesét a királyától vén parasztról és a fiatal menyecskéről. Akkor se volt uj. A ki nekem mondotta, az is apjától hallotta, an­nak még tán szinte az apja beszélte. D» egyik sem hitte el hármuk közül. Ni.icsanek. nem is voltak olyan együgyü parasztok sohasem ! Hanem azért ez a mese halhatatlan. Mert valahány­szor daputációba mennek a parasztjaink mindjárt ez történik meg rajtok, valami alakban. A kép maradt, egftjebb a ráma változik. Persze semmi sem igaz belőle, csak a nagy étvágy inzsellérekre. Most már az is megszűnt. Da hát akkor, hogy minek irtam meg? Azért, mert már ez a mese is megszűnik Olyan konfúzió többé nem eshetik Bndán. A ki a fölséghez megy ezentúl, az mind HZ igazi királyt találja már meg odahaza — ÍZ épliUndő uj há­zában. Mikszáth Kálmán.

Next

/
Thumbnails
Contents