Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-11 / 19. szám

.,!N Y í It V I 1> É Ii.

4 ségüiyét adminisztrálja, tágas tért nyit az autonomikus testületeknek a beavatkozásra s üdvös intézkedések kezdeményezésére. Ne legyenek azonban e sorok buzdításra szolgálók theoretikus és legtöbbnyire túlhajtott ideák hiábavaló felülkerekedésének. Az opportunizmus, ha az elvekben való következetesség nem is jegyzi föl e fogalmat a szótárban, mikor közegészségügyi szervezkedésről és közegészségügyi intézkedések megrendeléséről és foganatosításáról van szó: a körülményekkel való megalkuvást jelenti, azt tuduiillik, hogy törvények, rendeletek s alantos hatóságoknak ezek végrehajtására vonatkozó intézkedései olyanok legyenek, hogy megvalósításuk ne legyen képtelenség, lehetetlenség, hanem hétköznapi életünksajátosságaiból folyjanak azok, vagy legalább is, hogy ezeket a sajátságainkat amennyire lehet akceptá Iják. Dr. Jósa András főorvosunknak évi jelentésére épen azért fektetünk nagy súlyt, mert az nem csupán egy nagy tudomány u orvosnak munkája, nem csupán egy, a közegészségügy eszméjéért lelkesülő férfiú fellobbanása: hanem köznépünk életének, gondolkodásmódjának teljes ismeretével készült mű, mely szorgalmasan egybeszedett adatainak csattanósságával, ez adatokon épült — s a mindennapi élet által igazolt tanulságainak ketségbevouhatlauságával kell hogy világot gyújtson és érdeklődést ébreszen azoknak a szívében is, akik talán idáig az emberi egészségügyről soha nem is gondolkodtak, vagy ha rá is vetemedtek erre a .hiábavalóságra", nem mentek tul azon a könnyű megnyugváson, hogy „hát ha egyszer ugy rendelte az Isten!" Szomorú tény, de valóság, hogy a tanítói kar, egyes dicséretes kivételekkel, nagyon kevés érzékkel bir e fontos' agy megértéséhez és méltánylásához. Pedig ők, ha akarnák, a legtöbbet tudnának tenni, hogy egy jövendőbeli generáció a legüdvösebb közegészségügyi intézkedéseknek — ugy amint ez ma történik — útját ne állja legalább. Tanítják a közegészségtani a népiskolákban, de ez csak egy .tantárgy egy része a tananyagnak, melyet az állam, a felsőbb egyházi hatóságok előírtak, de nem válik hússá és vérré a fölcseperedő nemzedéknek gondolkodásában. Ha a tanítók ugy fognák föl ezt a kötelességüket s nem sajnálnák, amivel járna, a fáradságot, hogy bizonyos általános s egy tankönyv keretébe beillő ismereteken tul, helyi viszonyaikhoz kötött, s abban apró részletességig menő oktatásban részesitenék a gondjaikra bizott gyermekeket: akkur a népiskola bizonyára nevelne olyan nemzedéket, mely nem csak hogy nem szegülne ellen rosszakaratával, indolenciájával és tudatlanságával a hatóságok egészségügyi rendelkezéseinek, hanem ilyenekre rá sem szorulna talán, mert meg lenne benne az érzék a saját maga jóvoltának, a maga szántából s nem parancsszóra való megvédésére. A községi elöljáróságok pedig, — ha ugyan még ezt is megteszik — a törvény paragrafusai, meg a szolgabírói rendeletek után csinálják a közegészségügyi adminisztrációt, amiből nincs haszna A „NYlliVlDfir TÁRCZÁJA. Az elveszett levél. — Elbeszélés a modern társadalomból. — Irta : Konoz Ákos. (Folytatás.) Mindenki tudta, hogy a dúsgazdag Ligethyhez nsm szerelemből ment nőül a gyönyörű Sabessy Gyöngyike. A megboldogult mar fiatal korában különcz volt; kerülte a zajosabb társaságokat, kü euönen nem szívesen volt nők között. Idejének nagy részéi rengeteg uradalmának rendezésére és művelésére torditotta s ha mar.-.dt néhány szabad óraja, akkor irt vagy olvasott. Mar tul volt a negyvenen, midőn egy véletleu körülméuy által megismerkedett Sebessy Dánes elszegényedett földbirtokos szép leányával. Gyöngyike sz-.p lulajdouai ugy látszik egy pillanatra lángra gyújtották a világol már-már gyűlölni keedő férfi szivét s anélkül, hogy habozott velua, meg kérte kezét. Az esküvő csakhamar megtörtént. Gyöugyikének hízelgett a Ligethy név, legmerészebb álmait is tulhalrdta Ligethy mesés gazdagsága, hiu lévén nagy igényekkel, ezeket most miud leijeiül ve latta. Szerelmet sobasem érzett férje iránt, hiaba mondta leányának később, hogy boldogok voltak. Da ne is csodáljuk, hiszen Ligethy nem is volt valami szeretetreméltó ember, minta férjnek pedig épen nem volt mondható, mert nejével keveset törődött, alig ment vele valahová. Folyton csak gazdasági ügyeivel lévén elfoglalva, m dón hazajött, hidegen köszöntvén nejét, dolgozó szobáj iba vonult vissza. A fiatal asszouy unta magát s uualmábau ábrándozott azou boldogságról, melyről csak regenyekbeu olvasott, de • melyet ö el nem ért. Mtdön két év múlva kis leányok megszületett, ugy látszott, mintha a családi boldogságunk egy sugarát hozta volna az ősi kastélyba. Nem tudni mi okból? de Ligethy ismét visszaesett régi elzárkozottságába, nejét elhanyagolta, mig egy reggeleu az inas ijedt arczczal jelentette úrnőjének, hogy a kastély ura meghalt, az elmúlt éjjel agyonlőtte magát, semmi felvilágosító írást nem hagyva maga után, seukiuek, csak kára van az ügynek, mert népszerntleiiitik. Épen ugy tesznek, mint a rossz diák, aki csak a kalkulusért tanul; ők is csak annyit tesznek, amennyi megkívántatik ahoz, hogy dorgálással, rendbirsággal ne büntettethessenek. Szóval egész egészségügyi adminisztrációnkban nincs valóságos élet. A gépezet meg vau, mozog is, de inikéut ha a varrógép tűjébe nincs behúzva a czérna s a vásznon a tű üres lyukakat csinál: a közegészségügy szervezésében is ilyen eredménytelen a munka. Milyen megbecsülni való lelkesedéssel dolgozik pedig a mi főorvosunk, hogy ebbe a holt szervezetbe életet leheljen ! Kér, ahol követelni nem lehet, s fenyegetőzik, ahol vastagabb argumentumokra vau szükség! A közgyűlési teremben a vármegye elite közönsége szokott összejönni. Olyanok, kik az emberi közegészségügyhöz fűződő érdekeket ismerik s méltányolni tudják. Csak egy kissé több érdeklődésre van szükség, hogy ezek a szép törekvések megvalósulhassanak. A vármegye székháza. — Epizód az állandó választmány e hó 9-diki ülésén. — Vályogból építendő vármegyei székház, s egy hazafias és nagylelkű ajánlat, melyet Gál Elek bizottmány i tag a vármegyének Nyíregyházáról Kálióba való ingyenes áthurczolkodtatására nézve tett : ugyebár eléggé érdekes motívumai egy tanácskozásnak. Alig hinné el az ember, hogy miudez komolyan történt; s ha Szunyoghy Bertalan úr, a vályogos székház ii ditványozója ki nem jelenti, hogy ő gy üléseken „komolyan" szokott beszélni, s ha Gál Elek úr, — kinek bizonyára szerencséje, hogy hazafiis ajáulata összes igás is parádésjószágaiuak mozgósításába nem került, — utas vet egy melaucholikűs és emlékeztető visszapillantást az ő — egész a nagy-kállói megyehizi életig visszaterjedő megyebizottsági tagsági életére: szóval ha miud ezek a dolgok nem enunoiáltatnak, ügyes mókának ez az egész inezidens beváltott volna. Őméltósága a főispán úr is — engedje meg, hogy észrevettük ezt a gyengeségét — eléggé naiv volt, hogy valób n ilyennek fogja föl ezt a két tölszólalást, m>dy az Üi-nak, Krisztus születése utáni 1890-dik esztendejében, május hó 9-dikén esett meg, a délelőtti órákban. Itt Nyíregyházán. A főispán úr finomau metszett s karakterisztikusan élezett arczáu derült mosolygás jelezte ezt a tévedést. Hanem azért ez a mosolygás, a vályogos vármegyei székház apostolának fölszólalása felöl mégis csak a leg igazabb kritika volt. Sokkal komolyabb háttere van azonban — bár mennyire operett-szövegbe valónak tessék is — a Gál Elek úr gondolkozásmódjának. Bátorság kell hozzá mindenesetre és jó mód, hogy valaki, gazda esaber létére, java muukiidőben és régi megyei szereplésére való figyelmeztetéssel, egy egész vármegye átköltöztetésére nyilvános tanácskozásban tegyen ; jánlatot. Ez a bátorság mindenképen méltánylásra érdemes s muzeumba való mindenesetre — múmia képen — a viszonyok ismerete szeriut tudniillik. A szép asszouy tehát özvegyen maradt; leánykája Iioua tíz éves mult, miért is auyja nevelő intézetbe adá. Ligethy végrendeletébeu összes vagyonát egyetlen leányára hagyta, azon kijelentéssel, hogy a birtok haszonélvezete holtáig az özvegyet illeti. Azonkívül egy megnevezett bank által kétszázer forintot rendelt kifiiettetni az özve^yuek oly kikötéssel azonban, hogy az esetben, ha neje másodszor ferjhsz menne, ugy a 200,000 forinttól mint a haszonélvezeti jogtól elesik él Ilonka nagynénje gyámsága alá kerti. Az óriási vagyon és szép kis leánya rövid idő múlva feledtették vele azt a kis fájdalmat is, melyet férje váratlan halála okozott szivében. Nem szeretett igazán . . . azért könnyen feledett. . . Alig telt el a gyászév, a kastély, a körülötte levő kert egészen megváltozott. Nagymérvű átalakítások történtek az egész kastélyou. A park is uj berendezést nyert, a rózsák ezrei virítottak a virág-szőnyegek közt és a szökőkutak pazarul szórták a magasba a nap fényében ! rrgyogó vizcsepjeiket. Száz és száz kéz dolgozott a kastély ujjá átalakításán ugy, hogy félév múlva alig lehetett a régi vén épületre ráismerni. De a kastélylyal együtt az özvegy is megváltozott. Lgy vélte, hogy eiege; tett a világnak, mely megkívánja az özvegytől, legalább külsőleg, férje gyászolásat, ha szívből nem is sir utána. Alig hogy letelt a gyászév, az özvegy minden nyilvános mulatsagon megjelent, résztvett a színházi előadásokon, lóverseuyeken s kedvessége, szépsége és nagy vagyona miatt központja lett a fővárosi és vidéki elite báloknak. Az udvarlók egész rajé vette körül, sokan eseugtek keze után. de ő, bár barátnői unszolták, uem n ujtotta k^zét senkinek. Természetében volt, hogy független akart lenni. Hízelgett ugyan hiúságának a szép- j tevők serege, de ezek közül egyikhez sem akarta magát lánczolni. mint ő mondá. Pedig ő szeretett, de neki szeretnie uem volt szabad, ha nem akart megválni roppant vagyonától. Sokszor elmerengett a szép özvegy szerelmén s miuden árou el akarta magaval hitetni, hogy ez esik muló érzés, mely a mily hamar jött, oly gyorsan el is fog tüuni. Da végre ón.nHgi sem t-igh idta, hogy KarauMert Nagykálióba kívánni a vármegyei székhelyet — Nyíregyházáról: igazán egzotikus valami; merész és legdélibb hevtlésü embernek is csodálatos álom. Menjünk azonban rendjén a dolognak. Teleki gróf, a volt belügyminiszter a vármegye közönségének szótöbbséggel hozott határozatát, melylyel a vármegyei székház megépítésének kérdését — dessavoualva előbbi megállapodásait — a nagykállói régi székház értékesítésének tengeri kígyójával — elodázta, egy alaposan kategorikus leirattal semmivé tette. Ennek a leiratnak a tartalma e~ : Szabolcsvármegye közönsége elhatározta, hogy vármegyei székházat épít: tehit építsen I A régi nagykállói székház sem most, sem a számításba vehető jövőben állami ozélokra nem értékesíthető: tehát ez a székház-építés kérdésének motívumaiból kihagyandó. Tényeket kiváuok s nem semmit mondó határozatokat: egy előre tehát kérem az építendő vármegyei székház telkéül szolgáló terület megszerzésére vonatkozó szerződés felterjesztését! És megmondja a iniuiszter még azt is, hogy Nyíregyháza városának, a városi székházul épült palou fölszabadítására irányuló óhaj'ása méltányos éB kielégítendő. A kérdésnek a miniszteri leiratban ilyetén képen tett precizirozását kiegészítette Vay Ti bor grófnak az állandó választmányban elmondott felszólalása. És itt megint a vályogból építendő székházra kell visszatérnünk, mert — bár igen tiszteletre méltó princzipiumuak kifolyásaképeu — ez a vályogból épült vármegyei székház, a Szuuyogby Bertalan ur ideájaként, az ideigóráig élő autouomikus vármegye számára igen-igen megfelelő lenne. Csakhogy — amire Vay Tibor gróf rámutatott, azt a szempontot a legmerevebb álláspont helyzetéből és véleményében sem szabad szem elől téveszteni: azt a lehetőséget t.i.,hogy az államosítással együtt bekövetkező nj területi beosztás igen könnyen szétdarabolhatná, jobbra balra széjjel oszthatná azt a földterületet, melyet most Szabolcsvármegye megnevezés alatt ismerünk, ha ez a vármegye megkülönböztetésének még azzal a symbolumával sem rendelkeznék, melynek egy vármegyei székház legelső sorban a demonstrálója. A Kálióba való visszafelé gravitálásui k — Gál Elek urat kivéve (ingyenes forspontjaival) uem lehet ma már híveket toborzani a vármegyei bizottmányban. Hiába meredeznek az égnek ősi szürkeségükben a régi kállói megyeház falai: a Nyíregyházán — e város fejlődőttsége nyomán — koncentrálódó összes anyagi é» szellemi érdekek a »vármegyét* is e városra utalják. Úgy, hogy ki van zárva mindeu egyébb lehetőség. Ki van zárva — Gál Elek úron kívül — még azokra nézve is, akiket sokkal érthetőbb « egyébként is igen tiszteletre méltó kapcsolatok füzuek a régi nagykállói vármegyeházhoz. A vármegyei székhez létesítésének kérdését egyébként a Vay Tibor gr f egészen praktikus indítványa szerint ajánlja a megoldóra uz állandó választmány, mint a közgyűlés előkészítő foruuia. Moudassék ki, hogy a vármegye az építés költségeinek fedezésére pótadót vett ki, melyet egy hosszabb lejáratú kölcsön fedezeteül kijelöl. A további teendők Folytatása a. mellékleten kay, ki gyakran járt a házba, nem érdektelen előtte. — Karankay a megboldogult Ligethynek lehet mondani egyetlen bizalmas barátja volt; ennek lehet tulajdonítani, hogy midőn meghalt, végrendeletének végrehajtásával Karankayt bízta meg. Termeszetesen mar csak e körülmény miatt is gyakran kellett érintkeznie a szép özvegygyei, de ha nem voltak volna is ügyeik, Karankay akkor is szívesen időzött volna az elragadóan szép asszony körében, kinél szellem és szépség oly vonzóan egyesült. Vanuak nők az életben, kikkel nagyon mostohán bánt a természet. Miuden kecs nélkül születnek, scmuii nyomával a szépségnek. Mig az ember nem beszél velők, jelentékteleneknek tüuuek fel, de ha egy társai körbeu halljuk őket szellemesen osevegni, lassanként megbarátkozunk velők, szikrázó szellemük rokonszenvesekké teszi őket s már a második találkozásnál kedveseknek, a barmadik találkozásnál meg épen szépeknek tartjuk őket. E változást a szellem gazdagsága okozza s mi febdjük a külsőt. Majd ismét vaunak nők, kikre a természet összes v rigait reá szórta, de a szép külsőben bágyadt lélek lakik, egy kihalt szellemvilág, közepes gondolkozással, az eszményiségre való törekvés minden paráuya nélkül. Az ily nőket nézni boldogság, velők társalogni: unalom. Szellem és szépség mindkettő nagy adománya Istennek, de mig a szépség hiányát pótolhatja a szellem gazdagsága, addig a szellem hiányait nem fedheti be a szép külső. A/ou szerencsés léuyek pedig, kikben a kettő párosul, azok egy világot hódíthatnak meg, rabokká tehetik vagy összetörhetik a Bziveket, képesek magukhoz vonni a legkomolyabb férfit is és öt boldogítani. Szollem és 6zépség píroiult Ligethynében, ne csodáljuk azért, ha a szintén szellemes, de köDnyelmü Karankay Bzerelemre gyúlt iráuta. Karankay ősrégi grófi családból származott. Valamikor e családnak milliókat érő vagyona volt, de lassanlassan apadt a birtok a rosz gazdálkodás következtében, ugy, hogy midöu Karankay Elemér átvette atyja halála után a birtokot és kiűzette az adóságokat, alig maradt a nábobi vagyonból mintegy ezer hold. Rendes körülmények között mindazonáltal elég volt volna e vagyon, de Karankay nagymérvű p«ar költekezése lassankint fel' mésztette