Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1890-04-27 / 17. szám
radni hcsOletes uton módon, a vágyak mérséklése melleit, mit máskülönben nem is lehet megszerezni, .anyagi függetlenségre!" A kik pedig bérbeadták birtokocjkájokat, vagy épen, a mi még rosszabb, azon mint jelentékenytelen tőkén, mely szerintük se uem oszt, se nem sokszoroz, raugiokhoz illő heuc<!egésökkel siettek tultenui s beállottak beamteruek: küzdenek legnagyobb részben a szükséggel, miről a jó falusi rusztikus embernek meg fogalma sincs. És hagynak majd rendesen maguk után utódaikbwi egy rakás uri proletárt, a haza, a munkás társadalom nyakára, egy kész anyagot a jövőnek, a nihilismus vagy esetleg az absolutistikus törekvések malmára, mert hát utoljara sem lehet annyi hivatalt teremteni, hogy még a gentri utódoknak is jusson belőle. Iparosnak, kereskedőnek meg nem megy a született gentri. Még a katona pálya, a mi pedig ma máiméltó tárgya lehetne ambíciójuknak, sem tetszik nekiek. De nem csak hasznos, igazán szabad emberhez illő foglalkozás a földmivelés, de mindenek felett kedves az! Tagadhatatlan, természet kell hozzá. Ép test, jó kedély (különben a jellemvonás ezen a pílyán rendesen megjö magától) szakértelem, számitó, feltaláló ész, munkakedv, egy kis mód. Hanem aztán a kiben ezek a kellékek meg vannak, igazán gyönyörűséges és könnyű iga az. Valóságos kis király az ember, még a „kicsiny*-ben is! Már magábau véve, hogy a gyakorló gazdász egész életét Isten szabad ege alatt, távol a nagyvilág zajától, a szent természet dajkálkodó karjai közt tölti le s a napi küzdelmekben a törékeny test edzetté, lesz, az egészség piros rózsái ülnek az arczokra; oly kárpótlás igazán az elvesztett kényelem, talán a vesztett hiu hatalom és dicsőségért, mit megfizetni nem lehet. Valóságos Isten-áldás i Hát a hullámzó zöld vetés bársonya, mit Isteu utáu magunkénak mondliatuuk, a szűzies, ozon tartalmú tavaszi légaramlat, majd az aranykalászok csodás, zümmögő zenéje, midőn a langy szellő játszik velők, s az illatár a lekaszált réteken, a hiraes pázsit óriási szőnyege, majd a gyümölcsös s szőllőkertek festői pompája, mikor a galyak az áldás terhétől hivogatólag meghajlanak, vagy a festő hajnal bíbora, az ég e rubint kapuja midöu kiterjeszti szárnyait, az ébredező madárkák kedves csicsergéseivel, vagy midőn már feljő a nappal kiralya, fény, melegség, kedv árad el a földön s a harmatcseppek a virágok kelyhiben, a fűsiálakon, a fák levelein, melyek mindmegannyi gyémántdarabok ülnek ragyogó szinpompájukban, az éji páráktól füstölgő hegyormok, mintha volnának hálaadás oltárai Istennek az őrök Világosságnak — mind-mind nem ittasitják-e meg lelkűnket gyönyörrel, minővel csak angyalok dicsekedhetnek ? ! Tudom, tapasztalásból nagyon tudom, több mint egy negyedszázad megtaníthatott reá, hogy mint minden pálya, a gazdászatnak is van elég prózai oldala. Akad elég csalán, tövis a gazdász élet után is. De hisz a legszebb virágnak, a rózsának is vannak A „NYlKVlDfir TARCZAJ A. Vallomás. Meg De rémülj, izép kis angyalom Nyilt, egyenes vallomásomon Nincsen abban őrült szenvedély, Nem szavakkal tetszeleg, de mély . . . Nem vikarfelhó az, pusztító, — Olyat, mint a csendes tiszta tó, Mikor sima tükrén éjjelen Csillagoknak feuye megjslsn Min tOnídől ? — nem tndod te még t Elmeséljem ? — meg Dem értanéd I Könyre és mosolyra mi fakasit f Kis lalambkám, nem tndod te azt . . . A virág se tudja, érzi tán A tavasznak lágy fuvallatán, Hogy szívében egy szép reggelen Megfogant az — elsA szerelem. . . . Kérdezed, mi az? — Jer, adj kezet, Nész siemembe : mindjárt érezed I Megtanít rá reBiketó karom, Mikor a tiédet tarthatom ; Megtanít ssemem, tekintetem, Mikor a tiédet nézhetem ; Megtsnil a lásas szív verés, Mit kimondni minden sió kevés I Érzed-é? — Mikor rád gondolok, össze-visai* megy minden dolog, — Drága, kedves gond van szívemen : Mindig, mindenütt te vagy velem I Adja Isten, ágy éren ta is, Bárha díja teljes éltem is, Hiszen úgy is régen a tiéd . . . Jaj nekem, ha meg nem értenéd I — Macsolai Harna. tövisei, sokszor a korona is nehéz, tílrhctetleuségig nehéz!! Tudom, hogy bizony a gazdának sem válnak be minden vágyai, reményei. I)e hiszen „ha minden vágyaink, reményeink teljesülnének, az élet egészen elvesztené előttünk ingerét. Csak akkor volna igazán okunk elégedetlenkedni! A meg nem elégedés szülte vágyak és remények, azon jótékony sarkantyúk életünkben, melyek az ész mértéklése mellett emberi rendeltetésűnk, a tökéletesedés felé vezetnek" mondta egyik, választóihoz tartott beszédében nagy hazánkfia: Deák Ferencz. . . . Igen, a földbirtokok tömeges bérbeadását hazánkban jelen viszonyaink között szerény véleményein szerint, sem a hazafiság, sem a közérdek nem igazolják. Kálinánczhelyl János, földbirtokos. A uyírviz-társulat közgyűlése. Vármegyénk birtokos osztályáuak igen nagy részét legfontos'bb érkektiben érinti az a kérdés, mely a nyirviz-társulati érdekeltség e hó 24-diki közgyűlését foglalkoztatta, t. i. a nyirviz csatornák által szabályozott területek haszon erány szerint való osztályozása. A nyírségi vizek szabályozása befejeztetett s a nagy munkának betetőzése, megkoronázása az osztályozás. Hogy helyes-e ez az osztályozás vagy nem, a fölött bizonyára meddő dolog lenne vitatkozni. Rendeli a törvény, s mint a kormánybiztos által elmondott példa mutatja, a kor mány szigoruau ragaszkodik a törvényhez. Azután meg az is igaz, hogy a status quo-nak fenntartása nyilvánvaló, létező, tudott injuriáknak lenne szankcionálása, mig a haszon arány szerint való osztályozás, ha mint emberek által alkotott muuka, egyes kivételekkel és egyesekre talán sérelmes lesz is, de az osztályozás az orvoslás minden törvéuyes módjainak és lehetőségeinek fenntartásával vitetik keresztül, s azzal a helyzettel szemben, hogy ms egyes ártéri birtokcsok igazán miudeu viszont szolgálmány nélkül fizetik az ártéri költségeket, az egyedüli helyes ut az igaiság megközelítésére. A 24-diki közgyűlés tulajdonképpen nem határozatokat hozó tanácskozmány, hanem informáló értekezlet volt. És ha e tekintetben sokan csalódta távoztak is el a gy ülésteremből, anuyi haszna ennek az összejövetelnek minden esetre megvolt, hogy ugy h kormánybiztos ur s még inkább a kinevezendő osztályozó küldöttség sok helyes utmutatást szerezhettek a gyűlésen történt főlszólalásokból, daczára annak, hogy a javaslat, mely az osztályozás főbb elveire nézve az érdekeltiig elé terjesztetett, sok megbeszélésen átszűrődött munkálat. De maga az érdekeltség ii meríthet, sok okulást e köigyüléi tanulságaibél. Nevezetesen padig azt, hogy a haszon arány szerinti osztályozás a legnehezebb feladatok egyike, melyet az osztályozó küldöttség az egyes érdekek lehető sérelme nélkül csak akkor lesz képes keresztül vinni, ha minden érdekelt, a maga hasznára, a valóságnak teljesen megfelelő adatok felvilágosításait a küldöttség rendelkezésére bocsátja. Mert ennek az egész nehéz műveletnek az értéke és igazsága — épen a mi nyirségi speciális viszonyaink szeriut — attól függ, ha nem chablonok szerint, hanem a vidékenkiut változó körülmények okos és igazságos számbavételével vitetik keresztül. Mese az „ördög árká"-ról. Galánflfy Lajostól. (Vége.) Ez alatt odakint beborult az ég, boltozatán sürü nehéz fellegek űzték, kergették egymáit. Feltámadt a zivatar, süvöltve futott át az óriási tölgyek sárguló lombjain, melyeknek elsápadt, elszakított leveleit zizegve csapkodta a kis lak ablakához. Jött a romboló forgó szél, letépte az erős tölgyek ékes koronáját, a ha némelyik nem engedett erejének, derékban törte ketté, földre teperte magas ludarát. Vakító villámok futották keresztül-kasul az ég sötét boltozatát, a folyton tartó meuydörgés alatt megrendült a föld, fojtó lett a levegő. E borzaztó időben érkezett mtg a vőlegény. Négy fekete paripáját maga hajtotta, ostorának éles pattogása, lovainak vad horkantása behallatszott a kis szobába, mikor a ház előtt megállott. Itt vagyok auyól — dörgött az érkező szava — midőn a háiikó pitvarának ajtóját berúgva, fedél alá lépett; itt HZ igért tekercs. Hol van a szép menyasszony?! Lassabban egy kissé urfieskám I — rikácsolt vissza az öreg asszony — ha ilyen magasan kezded, nem lesz a vásárból semmi, fel is ut, le is ut, visszamehetsz oda a honnan jöttél, a bagoly ia ur a maga házában, e küszöbön belől én parancsolok. Astán többet is ér ez a drága portéka, adhatsz egy kis ráadást abból a sok aranyból, amivel bírsz. — Ne mókázz anyókám! drága jó napám! még elhiszem, hogy kevesled portékád árát, pedig egy batkával sem kapsz többet, ha bár kocsim tengelye majd le törik a temérdek kincs alatt, amit ugyan nem neked, hanem szép menyasszonyomnak hoztam jegy ajándékba — dörgött vissza a sötét tekintetű vőlegény, — aztán a rozzant asztalra csapta az igért tekercs aranyat, s a leánykához közeledett. — Jól van jó! viszonozta az öreg asszony, — s mohón kapott az aranyat rejtő tekercs után — a leány tied, fel ia cziczomázUm neked szépin, hanem aztán jól Nagyon sok birtokosnak egész exist<-noziája van ez osztályozás miként való végrehajtásához fűzve, -le minden érdekeltségi tagnak mélyen zsebbe vágó érdeke. Éi ebből az következik, hogy ez az Ogy a legfontosabh ügye ez idő szerint a Nyírségnek, melynek elintézése nagy lelkiismeretességet a az érdekeltség részéről az Ugy lebonyolítása iránt való éber érdeklődést igényel. * • * A közgyűlés lefolyásáról alább adunk tudósítást. Az érdekeltség élénk részvételével tartatott meg a közgyűlés. A vármegyeháza nagyterme szép-n megtelt s a tanácskozás folytonos és általános figyelem között történt. * * * Meczner Gyula kormánybiztos d. e. 10 órakor nyitotta meg a közgyűlést, jelezve a tanácskozás czélját s fölvetve egyszersmind a maga személyére nézve a bizalmi kérdést, t. i. azt, hogy a szabályozás befejeztetvén, az érdekeltség az ő kormánybiztosi vezetése alatt kívánja-e az osztályozást végrehajtani vagy pedig autonomikus szervezkedéssel. A kormánybiztos ur éljenzéasel fogadott beszéde után, elsőnek felszólalt. Mez'ósy László s a sybillák hat könyvének példázatával figyelmeztetve a közgyűlést arra, hogy ő már évekkel ez előtt, mikor az osztályozás Ugye először em legettetett, óva intette ettől az érdekeltséget: indítványozza, hogy a közgyűlés a mostani állapot fentartása mellett nyilatkozzék. Báró Podmaniczky Géza azt hiszi, hogy első sorban a kormánybiztos által fölvet'tt bizalmi kérdésben kell a közgj ülésnek nyilatkoznia. A legteljesebb bizalommal viseltetik a kormánybiztos iránt. Petheö Zsigmond azt hiszi, hogy előbb a Mezősy indítványa fölött kell dönteni, mert ha a közgyűlés kimondja, hogy az osztályozást nem kívánja, akkor kormánybiztosra nem lesz többé szükség. Kállay András főispán teljes bizalommal van a kormánybiztos iráut. Ami az osztályozás kérdését illeti, bieonyosnak tartja, hogy az — mint emberi nafl — egyesekre sérelmes, másokra kedvező lesz. Opportunusnak tartaná, hogy egyelőre maradjon a status quo. Csakhogy a törvény egyenesen rendeli az osztályozást. Felvilágosítást kér arra nézvo, hogy mellőzhető-e a törvény e rendelkezése ? Meczner Gyula kormánybiztos a kért felvilágosítást következőkben adja meg: a bodrogközi társulat, két kis érdekelt szavazatának kivételével kimondotta, hogy nem osztályoz. Falebbazés folytán a miniszterhez kerülvén az ügy, az a társulatot az osztályozás keresztülvitelére utasította. Az esetben lehetne tehát csak ai o-ztályozást mellőzni, ha az érdekeltség teljes egyhangúsággal nyilatkozna ily értelemben. Mezösy László általános derültség között tanácsolja, bogy ha itt is akad egy-két ilyen osztályozni akaró érdekelt, hát az érdekeltség vegye meg azok birtokát. Zoltán János a kormánybiztos személye és működése iráut táplált legteljesebb bizalmának kifejezése mellett, kijelenti, hogy a kormánybiztos távozását most, mikor az egész szabályozási műre a keronát kell föltenni, nagy szerencsétlenségnek tartaná, mert az autonomikus kezelés a végső befejezés késleltetését jelentené. Ami az osztályozás kérdését illeti, annak elhatározását és végrehajtását épen a nyírség természete követeli. Az osztályozás mellőzése égbekiáltó igazságtalanság volna. Meczner Gyula kormánybiztos konstatálja ezután, bogy az osztályozás mellőzése kivihetetlen, mert az érdekeltség egyrésze kívánja azt. A közgyűlés ezután az osztályozási javaslat részletes tárgyalására tért át. Gál Elek óhajtja, hogy azon medencze területek, melyek a szabályozás alatt csatornát nem kaptak s is viseld gondját, légy hozzá türelmes, mig meg szokja helyzetét, panaszát ne halljam, mert akkor jaj neked. Te már iimersz engemet, mire vagyok képes. Da édes vőm uram! — folytatta tovább mondókáját, — talán várhatnál egy kicsikét, mig eláll a zivatar . . . ilyen időben csak nem viszed útra menyasszonyodat, e borzalmas éjben életét teszed koczkárs. Az idő rövid, — dörögte vissza az ilju — neke* még nagy utaim vannak, mennünk kell, kocsimon meleg ruha vár mindkettőnkre. 1 Pá anyókám ! nemsokára vígzont látjuk egymást, s a nélkül, hogy feleletet várt volna — durván félre lökve magától az öreg asszonyt — karjaiba ragadta a rettenetes társalgás alatt eszméletét veszített leánykát, ki a fakó láda tetején már előbb végig zuhant, s azzal könnyed terhével keesijához rohant. Az öreg asszony épen az ajtófélfának esett. Egy pillanat alatt talpon volt. Belemártotta ujját egy medenczébe, mely az ajtó mellett a falon függött, s a sárgás zsiradékkal, mely ujjára ragadt, rohanás közben is rá ért megkenni & leányka homlokát. Aztán hagyta futni az ifjút kocsijához, hol könnyed terhével az a puha vánkosokra ült. Az ifjú éles füttyentést hallatott, amely után eszeveszett rohanással ragsdták magok után a ntki vadult paripák a jármüvet, melynek belsejéből a sötétben it vakító fényt árasztott szét a nehéz aranyba foglalt temérdek gyémánt, drágakő. Az arany nehéz terhe alatt a permetező esőtől meglágjult földben mély barázdát húzott a kocsi kereke ott, hol elhaladt, s hogy a zápor csakhamar megeredt, az összetoluló vízár még mélyebbre moBta az ut vágányát. A prédáját magával ragadó ifjú már jó messze lehetett, midőn az öreg asszony szobájába viBiatérve a tekercs kibontásához látett. Össze aszott keze, — midőn a tekercs után nyúlt — ugy reizketett mint a nyárfa levele, apré szürke tztmei ely sebesen forogtak mint a malom kerók orsója, sóvár tekintetével majd elnyelte a csomagot. Egy élet sikoj . . . s az Sreg asszony eszméletlenül rogyott a tzoba földjére