Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-30 / 13. szám

„N Y f B V I D É H." Köitudomásu azon jeleuség, liogv mig szabadság harcsuukra következett elnyomatásunk ideje alatt, daczára hogy miuden szabadabb mozgás es társas érintkezésünk júforuiáu a gazdasági egyletek czime alá ős körébe volt szorítva, tnegis gi/.dasági egyleteíuk száma akkor művelődési alapotunkuak kétségtelenül kezdetlegesebb idejeben, alig közelítene meg vármegyeink számát; ellenben ma, .1 sokkal több oldalról való igénybe vétel mellett, mtgábau a fővárosban működő szaktudomáuyu, szép irodalmi, emberbaráti egyletek, társulatok tís tarsas körök száma meghaladja uem csak összes vármegyéink, törvényhatósági joggal biró városaink számát, hanem meghaladja egyúttal az országban letezó összes gazdasági egyletek ineuuyisöget is, arai elvitázhatluu b.zouyságot szolgáltat arra nézve, hogy nemzetünk, mint mindenkor, most is megérti a kor követelményét és számot tenni iparkodik Euröpa miiveit nemzeteinek sorábau! Ha a gazdasági téren mutatkozó társulati tevékenységet, mely hazáuk 109,357 négyszög kilométer szántóföldjén osztozó birtokosaink között mindössze 97 egyletet tart fen, Franeziaország vagy épen Németország ériutett mozzanataival akaruánk összehasonlítani, ai eredmény nagyon nagy hátramaradásunkat tüntetné fel, de ez állapotot elóbbi viszonyainkhoz mérvéu, itt is kétségtelen az emelkedés! Fóvárosuuk elóbb ériutett egyleti tevékenysége mellett örvendezéssel említhetjük fel, hogy az ott virágzó egyleti, társulási szellem nem áll magában; jótékonyan árad sret a művelődés vidéki központjaira, a vármegyék majd miuden uagyobb es székvárosára, innen ismét a közelebbi videkekre s ezzel az ország egész teiületóre ! Alig hozható fel erre nyomatékosabb bizonyíték, mint azou körülmény, hogy mig csak 25—30 évvel elóbb, vidéki nagyobb városaink miudenikébeu, alig volt, a gr. Széchenyi által epén a társulási szellem fejlesztésének eszközéül ajánlott, egy-egy kaszinó; addig ma, a város nevezetre alig érdemes kisebb helyekeu is, ily társas körököu kivül, külöubözó elneveies alatt iuiíködö közművelődési, jótékonysági vagy más humánus czélból létesített egylet, társulat is található! Hogy a művelődés terjesztésére hivatott ezen irányú mozgilmaiuk külsősége mellett ineg sok a teuui és " kivinni való, ha valóban czélt érni és eredményt - felmutatni akaruuk, az kétségteleu. Elmaradásunkat azouban e részben természetesnek kell találni, mert legtovább tartváu ineg és élvezvén a pátriarchalis élet egyszerű módját, a mellett egészen nélkülözhető volt reánk nézve a társas körök befolyása és hatása. — A régi pátriarchalis élet viszonyait aioubau elveszitvéu, annak eszközeit pötolnunk kell azou tényezőkkel, melyek a sociális életnek fejlódöttebb állapotában, szellemi es physikai erőnknek nagyobb es uagyobb igénybe vétele mellett is, biztosítják as emberi kedélynek rugékonyságát, mely nélkül épen a nagyobb elóhaladás mellett, az emberek uagyobb tömege között érezhetjük magunkat legjobban elhagyottnak. Akik, élet viszonyaink ujabb irányú, uagyobb fejlődésével, egyátalán elveszeudóuek hiszik a társasóletet; feledik, hogy annak hiányát csak a megfelelő téuyezok figyelmen kívül hagyása okozhatja. Legyen szabad erre nézve például városunk társas életére hivatkozni. Városunk közéletét illetőleg hangoztatott panaszokban is, — mint ai tudva van — sokan a társas élet hiányát, az ezt éltető kössxellem lauyhaságát kösvetlenül a város különböző köreiuek és elemeiuek visszavonuló magatartásában keresik Meglehet ebbeu is vau egy kis igazság. Azonbau 6u azt hiszem, különösen erről tanúskodik a m. L hallgatóság ez uttali szivei megjelenése, hogy a panaszolt allapot iukább csak a társulási hajlandóság felkeltesének hiányában találja fel döntő okát, s a bajou nem épen az érintett körök egyik vagy másik reszéuek magán-kezdeményezésével, ilyen vagy olyan magatartásával, hauem a társulati tevékenység felkeltésével lehet segiteni. Akik kétkedéssel fogadják szavaimat, méltóztassanak egyszerűen figyelembe venni, hogy a meglevőnél is mennyivel sivárabb maradt volua például a legközelebb átélt időszakunk, ha a Nyiregyházáu — nem ugyan a város lakosságának és értelmiségének megfelelő számban — de mégis már feltalálható, egy-két társas kör uem iparkodott volna tevékenységével társas életünk felfrissítésére kösrehatni. Körünk ós illetőleg annak szervezője, de utánna intéző választmánya és minden egyes tagja is, át lévén hatva ennek tudatától, városunk közéletének szintén ilyen tényezőjéül kíván szolgálni és tekintetni. Magunkról beszelni, a jó izlés elleni vétésnek van elismerve; éu uem is akarok ellene véteni; de tudva azt, hogy körüuk működéséről, annak irányáról téves, vagy épen meg nem érdemelt felfogás van elterjedve; hogy nemelyek azt a szó közönséges értelme szerinti szakegyletnek tekintik, melynek nem lehet egyéb reudeltetese, miut paragrafusokat idézni; hogy mások azt régebbi társas körüuk, a kaszinó rivaiisáuak vélik, uem mulaszthatom el a nyilvánosság aegise alatt annak kijelentését, hogy körünk, a már elmondottak szeriut is, nem elszigetelő állásra, hauem a különböző, többé-kevésbbé rokon szakpályáu levők között az összetartozandóság eszméjének istápolására; a nyilvános társas életben pedig a városunkban létező többi egyletekkel karöltve, annak élénkítésére akar közrehatni s ettól vezéreltetve határon a el időről-idóre a mostanihoz hasonló összejövetelek rendezését! Egyet a körünknek tulajdonított különleges törekvésből uem vouuuk kétségbe, hanem igen is elismerjük az erre irányuló feltevés jogosságát. És ez azon törekvés, hogy körüuk, már jelzett ténykedése mellett, méltó akar lenui egyúttal felvett csimére is, művelni akarja a jogot; fel akarja kelteni a jogismeretek iránti általános érdekeltseget; amennyire tehetségétől s a rendelkezésére álló e-xközöktől telik, népszerűsíteni akarja a jogtudományt; ál lévén hatva annak tudatitól is, hogy a jogismeretek terjedé-e növeli a jogérzetet és viszont a jogérset legerősebb istápolója az egyéni és közszabadságnak ! Mennyire emelkedett érzületre mutat a magyar jognak a nő jogkörét szabályozó intézkedése, csak akkor Ítélhetjük meg valóban, ha összehasonlítást tévén más ueiu/.etekuek hasonló intézményeivel, tudomást nyerünk róla, hogy mig törvényeink még a fiágra szóló adományi javakban is a leánytestvérnek fivéreivel szemben híjadon jogot, leány-negyedet, az özvegy uöuek pedig, férje rangjában osztozás mellett, összes javaiban haszonélvezeti jogot, sőt utóbb a mágnásnőnek még a törvényhozásban is képviseleti jogot biztosítottak, addig Európa, nálunk magasabb műveltségi fokon állónak tekinteni megszokott államaiban a nő egészen kizárva volt férje után a hűbérbeu való öröklésből. De nemcsak az ez alkalommal nem részletezhető különböző jogalkotásokéin nyilvánul nemzetünk hagyományos jogérzéke, hanem magiban a jogszolgáltatásnak szervezetében is ! A mint a törzsfőnöki bíráskodás a nemzetnek egy fő alatt egyesülésével eleuyészik s a mint a fejedelein, utóbb a király és ezt helyettesítő országnagyok személyes bíráskodása a fejlettebb viszonyokkal elégtelenné válik, más bírói hatóság létesül a jobbágy, más hatőság a különnemű kiváltságokban résiesüló városi, vagy különböző telepesek kerületében lakó polgárok és ismét más hatóság a nemesek személyes jogviszonyaiban első fokú való bíráskodásra! így fejlődnek a földesúri székek, városi, kerületi, vármegyei törvényszékek, melyeknek ítéletei elleu már régebb idő óta biztosítva volt nálunk az ítéletben meg nem nyugvó félnek felebbezési joga, mely felebbvitel felett sok esetben ismét különleges felebbviteli bíróság ítélt. Ezen elkülönített jogkörben niosgó hatóságoknál mindeukor jobban meg is őriztetett az illetékességűk alá tartozó jogoknak merev különállása és alkalmazási módja, miut a vegyes bíráskodásra jogosított bírói tagokkal szemben megőriztetett volna, akik épen ezeu vegyes működési rendszerűéi fogva mindig inkább a különböző osztályok közötti jogoknak ós ellentéteknek nivellirozására törekedtek volna! Ezer éves államuuknak mindezen különleges jogalkotásait, a jogszolgáltalásnak patriarchális érzületről tanúskodó formáit, melyekkel való élés oly erős iskoliul szolgált nemzetüuknek a nemesb értelemben vett procátor nemzet nevezett megszerzésére, a ma már talán nem valódi érdeme utiu emlegetett magyar táblabírói világnak kifejlesztésére — immár az igaz, eltörülte, átváltoztatta 1848-ik törvényhozásunk! Sok családi leveles lidinak féltékenyen őrzött sárguló levele vesztette el ezzel actualis értékét; és sok ősi vagyonnak előbb megtámadható birtokán osztozók tekintik talán a negédesség érzetével — a régi tulajdonos más küzdtérre szorított ivadékának fárasztó küzdelmeit a megélhetés versenyében. ... Az 1848. IX. t. csikk azonbau, mely a személyek és javak közötti különbséget elenyésztette, nem lehet egyszersmind a magyar nemzet faj ós állam fentartó, szabadságvédő jogérsetéuek s as igazság szolgáltatás iránti hagyományos érzékének ós képességenek megsemmisítője! A jogegyenlőség megvalósítása utóvégre is nem jogfosztó alkotás volt, mely nemzetünknek az elvesztett jogok visszaszerzésére való kilátás nélküli állapotba sodrásával, megmagyarázható és menthetővé tennétalán közönyünket ; a jogi ismeretek, igasságügyi törvényeink és azok alkotásával többé nem törődésünket: hanem méltó betetőzése ós fejleménye neinzetűuk jogéletének, hagyományos jogszellemének, melynek hatása alatt, miut érinteni alkalmam volt, a magyar nemzet kiváltságai megszerzése alapjául, mindenkor a hasa védelme körüli ssolgilatokat tekintette i a mely kiváltságos állásnak minden honpolgárra kiterjesztése most már mindeukitől megkövetelhetővé teszi a houpolgári legtöbb kötelezettség, a honvédelem teljesítését és azon kivül a uemzeti hagyományoknak is megőrzését, őseinknek jogaik ismerete s azoknak megtartása körüli élénk érdekeltségét. E részbeu különös buzdításul szolgálhat társadalmunk müveit közönségének a jogismeretek és alkotások iránti érdekeltségére azou körülmény, hogy az 1869-iki sarkalatoi igazságügyi reformok után most állunk 1848 óta másodszor, ujabb és messzebb menő reformok, igazságUgymiuiszterünk bejelentése szeriut, magánjogunknak, a család, kötelmi, örökösödési jognak codificaticoj i, továbbá igazságszolgáltatásunknak a közvetlenség és szóbeliség megvalósításával járó átalakítása előtt. Mindolyan alkotások, melyek legközelebbről érintik msgáujogí viszonyainkat s a melyek — esetleg as osküdtszéki lntésménynek és a laicus elemnek bizonyos részbeu a birás kodásba bevitelével — közelebb fogják vinui as értelmiséget igazságszolgáltatásunk működéséhez! Ettől eltekintve is mellőzhetlen a jogszolgáltatás iránti érdekeltség. Ujftbb ós ujabb törvényeink iniud nagyobb részletességgel tartalmaznak szabályokat, melyek köz ós magán viszonyainkat a legközelebbről érintik. Nem csak különböző cselekményeinkhez, vagy azoknak formáihoz vannak kötve egy ós más következmények; hauem egyes, különben tetszésünktől függeni látszó kötelesség teljesítésének elmulasztásához is, melyek a büntető törvénykönyvbe ütköző gondatlanságot állapítanak meg terhünkre, vagy másképen hozhatnak bennünket összeütközésbe a törvéuynyel! Mennél fejlődöttebbé leszuek pedig sociális viszonyaink, annál inkább emelkedik a különböző jogszabályoknak szüksége ós annál inkább fogjuk érezni a jogismereteknek szüksé ét, hiszen első szabálya törvényeinknek, hogy a törvény uemtudásával senki sem védheti magát! De hát nem csak a törvény elleni védekezés szempontjából vagyunk annak ismeretére utalva; aunak ismeretével védhetjük meg jogainkat is. Sokszor van alkalmunk panaszokat hallani közegészségügyi, közbiztonsági vagy leggyakrabban cselódügyi vissonyainkról. Pedig e pauaszok legnagyobb része tárgytalauná lenue, ha arra vonatkozó törvényeink ismeretével birván, egyszersmind jogérzetünk segélyével az arra hivatottaktól megkövetelnénk a törvény végrehajtását! |De nem akarok e téreu további pretenziókkal lépni fel; valamint távol áll tőlem ama messze menő igény formálása, hogy mindenki törvény recitáló legyen. Részemről csak jelezui kívántam, hogy legegyszerűbb viszonyainkban is szükségünk van uémi törvéuyismeretre, mert legegysserübb érintkezésünk, összeköttetésünk is forrása lehet különböző jogok ós kötelességeknek. Dr. Ihering, a göttingaí egyetem jogtanára például a „Jogtudomáuy a mindennapi éleibeu' cziinü müvecskójében, a legszűkebb értelemben vett házi életből uem kevesebb, mint ötven érdekes jogviszonyt és tételt állit fel! De maga ez összejövetelünk, a m. t. hallgatóságnak szives megjelenése bizonyos jogot és kötelmet hozott létre közöttünk. . . . Érezem, hogy szerzett jogának már is tudatával bír a m. t. hallgatóság — és éu, hogy elejét vegyem e joggal élésnek, a türelmetlenség kitörésének, sietek arra jogos alapul szolgáló felolvasásomat berekeszteni. ÚJDONSÁGOK. HV Lapunk e száma utolsó lévén az évnegyedben, tisztelettel kérjük olvasóitik további szives támogatását. Hátralékos előfizetőinket az elmaradt előfizetési pénzek mielőbbi beküldésére kérjük, s ezek között különösen ama községek elöljáróságait, kik a lapunkért járó előfizetési dijakkal még a mult évről hátralékban vannak. A „Nyirvidék" kiadó-hivatala. — Kállay Zoltán, Hevesvármegye uj főispánja e h'i 25-dik"u tartotta meg ünnepélyes azókfoglalását Egerben. A sok küldöttségek között ott volt Szabolcsvármegye is, főispánunk vezetése rlatt. Káll&y Zoltán nagy hatású beszéddel foglalta el főispáni székét. — Ezüst-lakodalom. Ibrányból írják lapuuknak: Lélek-emelő ünnepélynek voltunk stemUnui e hó 28 dikán Iiiráuyban. Bleuer Mór ibrányi földbirtokos ünnepelte e napon házasságának 25 éves évforduló napját. Nem volt ez azonban egyszerű osaládi ünnepély ; a szerető rokonokon s barátokon kivül ott volt a falu apraja-nagyja, hogy — saját szavaik szerint — jóltevőjük iránt érr.ett hálájukat kifejezzék. A kösségi elöljáróság e az izr. hitközség az iskolaszék elnökének vetítése alatt s a tanító at iskolás gyermekekkel testületileg tisztelegtek az üunepet Olő háznál, s az izr. hitközség s az iskolasték disses emlékiratot nyújtottak át Bleuer Móricznak, kinek áldozatkészsége az ibrányi izr. iskolát mai magas színvonalára emelte. A 25 eiztend'it együtt élt házaspárt nagytisz. Gauda Balázs berezeli ev. ref. lelkész adta újra öisze, magasztos bestéd kíséretében. Az ünnepélyt nagy ebéd fejezte be, melyet emlekezetesié fog tenni az a nemes csslekedet ii, hogy a jeleu volt vendégek — az ünneplő házigazda indítványára az izr. i9kolaliáz vétele javára adakozást tettek, melynek mintegy 500 forintnyi alap létesítése lett az eredménye. — Széchenyi estély. »A legnagyobb magyar*, gróf Széchenyi István halálának évfordulóját a helybeli kereikedó ifjak egylete az idén is jövő április hó 8 án a főgimnáziumban fogja megünnepelni. Ez alkalomra, — mint értesülünk — szerencsés volt a kereskedő ifjúság megnyerni közremüködőkül: dr. Meskó László városunk tiszti ügyészét, Lejfler Sámuel és Porubszky Pál főgimnáziumi tanárokat, a helybeli dalárdát és Benczy Gyula zenekarát. Addig is, raig a teljes programmal rendelkeznénk, gratulálhatunk a kereskedő ifju-águak, inert a közreműködők névsora elég biztosíték arra nézve, hogy az estély fényesen fog kikerülni. — A nyíregyházai ágostai evangelikui főgimnázium a budapisti IV. ker. közs. főreáliskola (IV. ker. reáltauoda utcza) földszinti IV ik osztályú tantermében f. é. apri- h i- ói ió . •'. ápi u ü•> 7 j >» prin-ini 3 6 lg dl) • Ui II ii<* ML H tv> tudouiÁi.yos n rendezett n ;vS/ m«u l--nlni rov»ri<jÜJimuenyt alllt ki, uiel e

1 » főgiiuu iuiu u •< iiós.gi legközelebb szerzett m 'í miér.rt izauárí. Fr valds/.ay Jauos sir. tauácios ur, a ne nzeti muzeu n t«r uószetrajzi osztályáuak igazgatója, szives volt a gyűjteményt ű^y tudományos rendezés, miut az egyes rovarfajok helyes meghatározána tekintetében felülvizsgálni, melylyel az intézetet M tanügy terén teljesített eme önzetlen fáradozásáért igaz halára kötelezte; megadván ezáltal a kiállításnak a komoly mellett a tudományos jelleget is. A gyűjtemény paedigogiai szempontból nigy fontosságú, mert a Btthory, EtnericziSomogyi, Kozocst, Kriesoli, Paszhvszky-Thomé, Porkouy Dékáti, Roth s más leggyakrabban használt középiskolai tankönyvekben felemlített hazai rovaranyagra, valamint erdő és mezőgazdaságra legiukább káros vagy hasznos hasai rovarokra különös tekintettel lett önteállitva; stámtaUn biologiai tárgyakkal, hernyókkal (álczakkal), bábokkal, fészkekkel stb. A gyüjteuiiuy ugy iskolákra mint erdő- és mezőgazdákra is fontossággal bír. — A jogász-kór estólye. A Megyery Géza ur, kir. tvszéküuk érdemes elnöke által szervezett s a szervezés munkájánál nem kisebb buzgóságot igénylő fáradozással fentartott jogász-kör, mindinkább előtérbe lép és elfoglalja városunk társas életében kiváló állását. Lapunk előző számábau hirdetett, felolvasással egybekötött estélye márczius 22 én, a Széchenyi szálloda földszinti helyiségében, de felhasználva a körnek emeleten lévő két termét is, fényes sikerrel tartatott meg. A felolvasó Kovács István kir. tvszéki biró volt, kinek érdekkel kisért, az alkalomhoz kiváló érzékről tanuskodóan jól megválasztott felolvasását, a mintegy száz főre menő hallgatóság, városunk előkelő értelmiségének képviselői, éléuken kifejezett elismerésükkel viszonozták. A körülbelül nyolez fogásból állott estelit, melyet a szálloda bérlője közmegelégedésre szolgált fel, Benczy Gyula hires zenészünk bandájának meg^meg tapsolt játéka fűszerezte. Szokásos felköszöntők sem hiányoztak. Megyery Géza kir. tvszéki elnök, mint a kör elnöke és Somogyi Gyula kir. körjegyző, mint a kör választmányi tagja s mint az estélyt rendezőség elnöke köszöntötték fel a díszes vendég sereg mindkét nemét. A körülbelül '/jlO-ig tartott közös estelizés utáu, mely a szálloda egy teremmé alakított száz terítékre egészeu alkalmas földszinti nagy termében szolgáltattak fel táncz következett. Nem a közönségesen megszokott bál illetőleg a bálok valódi kedvtől ritkán élénkített t.áucza volt ez, hanem tündérek táncza. Az estélyen megjelent családok kis nagy leányaiuak örömtől ragyogó arczczal lejtett táucza, melyet csak azok tudnak adni akik a táucz ártatlau élvezetéből tánezoluak! A