Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-04-14 / 15. szám

Melléklet a „IMyírvidék" 15-ik számához. vétettek fel, jelesül a k.-semjéui községi iskola-ügy, melynek létesítéséhez az e. megye hozzá járul, az orsz. közalap számadását előtüntető küldöttségi muukálat, az egyházközségek 1889. évi költségelőirányzata, mely megerősíttetett stb. Végül az esperesi hivatal tiszteletdijának emelése mondatott ki egyhangúlag. És itt az elsőnapi gyűlés véget ért. Mentünk a zöld asztaltól a fehér asztalhoz, hova a gondnok ur általánosan ismert vendégszeretete az e. m. gyűlés tagjain kivül a vármegyét, kir. törvényszéket, a külöuböző felekezetű lelkészeket, a városi tiszti kart. a helybeli katonaság, honvédség tiszti karát, a tanfelügyelőt, a gimnáziumi tanárokat adófelügyelőt, szóval a közélet minden ki tünőségeit magyaros vendégszeretettel meghívott a „Hárs" vendéglő éttermébe. Öröm volt széttekiuteni a fényes és népes gyülekezeten. 100-nál többen voltunk ott. A gazdag menu, az Ízlésesen feldíszített asztal, a jó borok, s mindenek felett a művelt szellemes társalgás, csakhamar meghozták a jó kedvet s a palaczkok durrogása közben megeredt a szó-áradat. Elsőben is maga a házigazda Gencsy Albert emelt poharat a felséges királyért és királynéért, majd Lukács Ödön esperes a gondnokért, Zoltán János alispán ugyanazért, Görömbey Péter az esperesért, Verzár István, Bartholomeidesz János, Farbaky József s Fekete István lelkészés esperesek a gondnok-házigazdáért s a felekezetek egyetértéséért, Vitéz Mihály a megyéért, Andrásy Kálmán a törvényszékért, Vay Péter a véderőért, Pap Károly a városért, ismét a gondnok az e. megye közönségéért stb. Ki tudná elő számlálni a sok szellemmel és találó ötletekkel fűszerezett szebbnél szebb pohárköszöntőket. A társaság, melynél szebb és fényesebb gyülekezetet — igy együtt, rég láttam, 5 óra előtt oszlott szét a legjobb hangulatban. Az összes jelenlevők véleménye szerint ritkán lát Nyiregyháza városa a mainál lelkesebb, szebb, mindnyájunkat, az édes magyar nemzet fiait inkább összekapcsoló ünnepélyt, melynek fényét, diszét épen a koruukban oly sokszor kicsinyelt vallásosság, egyháziasság adta meg. Másodnap folytattatván a gyűlés, tanügyi dolgokkal foglalkozott. Tárgyalta a tultömött iskolák ügyét — elébb vivő végzéseket hozván — az e. kerületi tanügyi bizottsági szervezetet, a piricsei iskola ügyét, hol a szegény egyháztagok a népnevelés ügyének emeléséért ujabb tetemes áldozatot hoztak, a l.-pétrii, ny.-bátori iskolák s egyes tauitók ügyét. Intézkedett a létesítendő e. kerületi papi árvaház, — Károlyi Gáspár bibliafordító 300-ados évfordulójának megünneplése, a szabályszerű látogatás idejének megváltoztatása, tiszteletbeli tanácsbirói állások szervezése s több magán kérvényezők folyamodása tárgyában. Délután törvényszéki gyűlés tartatott, melyen a sényői papválasztás ügye nyert befejezést, Csatári Zsigmond választott lelkész megerősítésével. Láocy Lajos rohodi tanitó fegyelmi ügyében is meghozatott az ítélet, mely feddésre szól. Nagymáté Albert, e. megyei főjegyző. ÚJDONSÁGOK. A gimnáziumi konczert. A helybeli ág. ev. főgimnázium tanárai jól vigyáztak, hogy a báljuk renoméját ne rontsák el a hangversenyükkel; vagy másképen: hogy ennek is a jó hírnevét megalapítsák. És ez, valljuk meg, sikerült nekik. Általános a vélemény, hogy a mult szombati estélyhez igen régen volt —ha ugyan volt — Nyíregyházán hasonló konczert. Az előadók előkelő társadalmi álláia, maga a helyiség elegáns volta és a distingvált, mégis nagy közönség is már emelték a niveaut; de ne tagadjuk, ép ugy hatottak volna deprimálólag, ha a fényes külsőhöz nem kaptunk volna fényes belső tartalmat is A közönség viharos tetszése és tapsai s állandó lelkesedése most arra szólítják fel a főiskola professzorait, hogy a nagy sikerű kezdet után, egész komolyan és kitartással érezzék magukat hivatva arra, hogy városunk alvó társadalmának lüktető életet adjanak s igy ne csak az iskola katedráján, hanem az életben is tegyék meg, — mint eddig is tették a mint tehették — a nemzeti kul tura érdekében nagy hasznú szolgálataikat. Nyiregyháza városa hálás lesz irántuk, valamint azok iránt, kik elfogadva vezérkarnak a tanárkar rendezőségét, művészetökkel a nemesebb élvezetekhez szoktatnak bennünket. De térjünk át kötelességünkre, a referálásra. neki. Feje szédült, lábai remegtek, szemei homályba borultak 8 ingadozó léptekkel támolygott a vendéglőből. * * # Gyönyörű, csillagos éj volt, minden a hold fényében úszott; oly áhítatra hangoló volt az éj; lenn a földön néma csend, fenn az égen a fénylő, picziny csillagok milliárdjai ragyogtak. Annál borzasztóbb volt a vihar, mely Rója keblében dühöngött. Negyedévi lakbérét, fizetését eljátszotta, miből fog megélni ő ós otthon váró fiatal neje s kedves kis gyermeke? Szegények talán épen ő róla álmodnak, áldva őt s Isten áldását kérve a Bzerető férjre 8 gondos családapára, mig ő könnyelmüleg játszotta el egész fizetéeét. De ez még nem elég 1 Még borzasztóbb bűn is terheli lelkét, egy szegény özvegynek összes vagyonát, mit az jóhÍ8zemüleg reá bizott, néhány perez alatt eljátszotta s miből fizesse meg, hisz neki sinc3 meg a mindennapi kenyere. Hogy lépjen ő kedves neje mellé, ki őt ugy imádja; mikép vallja be neki, hogy érdemetlen szerelmére? Nem, nem! nem lehet! Csak ugy czikáznak az őrületes gondolatok lázas agyában, tiszta, józan gondolatra képtelen. Tapogatja ismét oldalzsebeit, hisz mindig magával szokta vinni — revolverét. De most mintegy előérzetből, otthon hagyta, nincs nála. Lázasan siet tovább a százéves tölgyek által képezett fasorban; a holdsugár remegve törik meg a száraz lombokon, kísérteties fényt vetve a földre. Meszsziről hallatszik a lassan tovahömpölygő folyam árjának tompa zúgása, az éjnek CBöndje által még erősebbé téve. Amint e hang megüté Roja fülét, mintha uj gondolat támadt volna agyában, még sebesebb léptekkel Szombaton estve fél nyolczkor már telve volt a főgimnázium díszterme. Többen is lettek volna, de az ülőhely elfogyott, s igy sokau hely hiányában elmarad tak. Városunk és megyénk előkelő családai foglalták el az első sorokat, de sőt nemcsak az elsőket, hanem az utolsó sor is intelligens hallgatóságot rejtett a háttérben. Az első számot Jóna Géza ur vezetése mellett nyolcz tagból álló férfi quartet képezte. Jóna urat és gárdáját nem kell dicsérnünk, ismeri mindenki jó nagy vidéken azt a preczizitást, melyet már a legfinomabb pianókban is el szokott

1 érni. Nagy figyelem és hatalmas taps jutalmazta a kifogástalan megnyitót. Ezután Hibján Lajosné uruő ült a zongorához. Már kedves alakja is megnyerő, biztos játékával pedig, melylyel a legnehezebb részeket is legyőzte, arról tanúskodott, hogy a billentyűs hangszeren kiváló erő, mely nem mehet csupán dilettáns számba. Különösen a közönség zeneértő része érezte ezt s hálás volt tüntetőleg a kiváló élvezetért. Korányi Anna k. a. éneke meglepte a közönséget : hangjának terjedelme és cseugése, tiszta kiejtéssel párosulva, azonkivül a magasabb hangokban ép oly tisztaság, mint erő az alsóbban, arról győztek meg, hogy a kisasszony hangja magasabb kiművelésre volna érdemes. A viharos taps nem engedte lejutni az emelvényről, s az „Ogni sera" elénekelése után szives volt néhány szivhez szóló magyar dallal kedveskedni a tüntetni nem szűnő közönségnek. Negyedik számnak következett dr. Ferlicska Kálmánné urnő szavalata, Horváth Boldizsár remek elégiája: „Egy álom." A beszélő művészet egyesíti magában a legtöbb kelléket, s csak ezeknek összhaugzó együttléte az egyénben, emelheti a szavalást művészetté. Ferlicska urnő a gondviselés mindezen kedvezésében részesült. Bár alakja nem magas, de megjelenése bájos és hangjának lágy zenéje, valamint az erős érzelmek kitörései egyaránt a sziv mélyéig hatók. Művésznő a szó valódi értelmében: a hallgatóság is elismerte ezt a frenetikus tetszéssel, melylyel szavalatát kisérte. Jósa Mártha és Incze Irén kisasszonyok játékáról egyszerre emlékszünk meg. Mindkettő serdülő leányka, de játékuk már is figyelemre méltó, az első különösen tisztaságban, a másik erőben gazdag. Magyar dalaik pedig zamatosak; mindkét kisasszony a közönség általános tetszését vivta ki. Dr. Hojfmann Emil ur hegedűjátékáról igen sokat irhatnáuk, de tán megneheztelne az ő szerénysége és bevégzett technikája, ha gyönge tollúnkkal nagyon dicsérnők. A közönséget nem volt képes még az a sze rénység sem megfékezni, hogy a legviharosabb tetszésnyilatkozatokkal ne hálálja meg e szép művészetet. Szappanos Péter tanár ur egy humoros költeményben kaczagtatta könnyekig a termet. Végre p?dig az „Uri banda" játszott oly szivhez szóló darabokat a két primás Virágh Kálmán törv. biró s Leffler Sámuel főgimn

áziumi "tanár urak veze

tese meiiett, nogy a közöns

ég ifidig tapsolt, mig misodlUlJUli is néin játszották. A közönség a pompásan sikerült estély kellemes benyomásai alatt, azzal a kívánsággal oszlott szét, vajha megismételtetnék e teljes diadalt ért vállalkozás! — A vármegye központi választmánya, a jövő hó 6-dikán d. e. 10 órakor, a vármegyeháza nagytermében, az országgyűlési képviselőválasztók 1890. évre érvényes névjegyzékének kiigazításához szükéges előmuukálatok fogi natositása végett ülést tart. — Kinevezés. Grraefl József főispin, Zoltán Imre sényői földbirtokost tiszteletbeli varangyéi utibiztossá nevezte ki. — Megadóztatott temp'omi alapítványok. Hogy a m. kir. szabadalmazott adóprés kezelőinek hivatalos buzgalmát igen gyakran tulságokba ragadja a lelkesedés, arról igen sok m. kir. adófizető polgárnak volt már szomorú alkalma meggyőződhetni. Da még a mi viszonyaink között is följegyzésre méltó péld ija az adó-alapot kutató m. kir. adóhajtó észnek az az eset, mely Nagykállóban történt meg, hol templomi gyertya égetésére tett alapítványokat róttak meg tőkekamat adóval. FerencZy Bertalan, nagy-kállói r. kath. esperes-plébános e páratlan adó kivetés ellen felebbezést adott be, s a vármegye közigazgatási bizottsága, megütközésének egyhangú kijelentésével oldotta föl e határozatot, s helyt adva e felebbezésnek, az emiitett alaptványi tőkéket a tőkekamat adófizetés haladt előre. Végre a folyam elé állott. Lenézett a mélyben előtte méltóságosan tovahömpölygő hullámokra, az egymásra toluló habok zenéje megnyugtatólag látszott reá hatni. Htsszan nézett le a zajló hullámokra, végre felsóhijt: »Éluem már ugy sem lehet, az emberi társadalomból ki vagyok lökve, becstelen vagyok, hisz egy szegény özvegynek pénzét játszottam el. Az élettel már leszámoltam, csak szegény, imádott nőm!< Idegesen fogott egy darabka papirost és irónnal ráirta e szavakat: »Imádott angyalom! Bocsáss meg és felejtsd el azt, ki téged felejteni nem fog — örökké ! Roja.« Kabátjáhól elővont egy kis arczképet és csóközönnel borította el; a holdsugár egy gyönyörű, női fiatal arczképre esett, azt szent dicsfénynyel övezve. A czédulát kabátja mellé a partra tette és a meredek partra lépett a víz felé. Oly hivólag, csábitól jg zajlott tova a csevegő hullám, lágy, csendes sirral kínálva az élettel már leszámoltat és az emberi társadalomból kiiizöttet. Még egy pillantást vetett az arczképre s aztán egy nehéz test zuhogott a vizbe. A hullámok magasra csapódtak, még néhányszor a hold rezgő világánál észrevehető volt egy fejnek a viz felsziuéu való megjelenése, de néhány perez múlva a folyam ismét oly nyugodtan, méltóságosau hömpölygött tova, mintha mi sem történt volna; minthi nem oltott volna ki egy emberéletet. * * * Közeledik már a szürkület. A hold bucsúsugarait küldi már a földre; utjukban kis ablakon keresztül esnek egy, az álom lágy karjaiban szeudergő nőre, kinek mosolygó ajkai tanúsítják, mily szép álma lehet. Szegény, nem tudja, hogy ez utolsó mosolya éleiében; hogy az ő szemeire már alól fölmentette. Elvi jelentőségű lévén a kérdés, a kir. adófelügyelő megtelebbezte a határozatot. — A törvényszéki palota épitésónek ügyét a városnak egy küldöttsége türgeti most meg Budapesten. Az igazságügyi kormánynál beállott változásnak köszönhetjük bitonyára, hogy az építés megkezdése, illetőleg az árlejtés kiírása halasztást szenvedett. Padig az építkezés czéljaira a város által fölveendő 200,000 forintnyi köl csön már folyóvá van téve, s az idő előtti felesleges kamat fizetések, ha az építkezés megint halasztást szenv.dae, érzékenyen érintenék a várost. Remélhető külöobeu, hogy a küldöttség informácóji után, az uj igazságügyminiszter haladéktalanul fog ez ügyben intézkedni. — A helybeli kereskedik testületi szervezkedése a mult vasárnapon megtartott alakuló közgyűlésen végbement. Az alakuló gyűlés, 25 — 30 helybeli kereskedő részvételével, a városháza uagytermében tartatott meg Fest László elnöklete alatt. A szervező bizottság által készített alapszabály tervezetet a közgyűlés kisebb változtat iso'ikal elfogadván, fel fogj i azokat terjeszteni jóváhigyás végett a belügyminisztériumhoz. A végleges megalakul is s a tisztikar megválasztása az alapszabályok megerősítése utáu fog megtörtéuni. — A nagy lovaslaktanya építése ügyében a honvédelmi miniszter sürgeti leiratot intézett Nyiregyháza városához. A kötelező nyilatkozat kiállítását sürgeti a miniszter — és p'dig e hó 15-dikére. Minthogy pedig e kötelező nyilatkozatot a képviselet adhatja meg csupán, s az ezt tartalmazó határozatot előbb a törvényhatósági bizottsági közgyülésuek is meg kell erősíteni a fölterjesztés előtt, a honvédelmi miniszter katonás kívánságának teljes lehetetlen oly hamarosan eleget tenni. — A vármegyei árvaszók működése márczius hóban a következő volt: február hóról elintézetlenül átjött 1657 ügydarab, érkezett ehez márczius hó folyamán ] 624 darab, elintézendő volt tehát összesen 3341, melyből feldolgoztatott 1388, hátralékképen átjött április hóra 1953 ügydarab. A liktrálék tehát szaporodott, e körülménynek magyarázatául szolgál azonban, hogy az egyik referens a mult hóban hosszabb ideig beteg volt. — Az eltűnt Bizsó Sindír zalkai földbirtokos rejtélyes ügyében nem vezetett eredményre a vizsgálat, Azon a helyen, hol Bazsót utoljára látták: a füzesek közt, két-három öles tisza-árja hömpölyög, s ez a magyarázata a vizsgálat teljes sikertelenségének. E< a füzes Bazsó tulajdona, 8 sok kellemetlensége volt miatta a környéken lakó néppel, kik azt folyton pnsztitQtták. Nagyon lehetséges, hogy ebben a körülményben van elrejtve titokzatos eltűnése. Paraszkay Barnabást, kit eltüntetésének első gyanúja terhelt, szabadlábra helyezték. — Államsegély. A vallás-és közoktatásügyi miuiszter a nyíregyházai ipariskolának 360 frt, a kisvárdai ipariskolán ak 250 frt, a nagy kálióinak 140 frt, a nyírbátorinak 100 frt s a nyirbaktainak 50 forint államsegélyt utalványozott a folyó 1889 dik évre. — A kereskedó-ifjak Széchenyi estólye. A társu lási eszme testié válva, hogy mily áldisos következményeiben, hogy mily erkölcsi hatást gyakorol ugy a társadalmi életre, valamint a hazafiság fejlesztőiére, bebizonyította a nyíregyházi kereskedő ifjak egyesülete, a midőn e hó 8-án kegyelettel megemlékezett a legnagyobb magyar: Széchenyi István halálának évfordulójáról; másodszor, mióta e fiatal egyesület fennáll, Ki vonhatja kétségbe, hogy ez az egyesület szakáltalan serdülő ifjakból alakulva, hivatásának magaslatán áll? A ki figyelemmel kisári ez egylet fáradhatlan törekvését az önművelődés és a szűkölködő szaktárs ik segélyezése tekintetében; a ki szemléli az egylet tagjai között azt a szívélyes öszszetartást, azt az áldozatkészséget, melylyel fölösleges filléreiket a közczél oltárára hozzak: nem vonhatja meg tiszteletét a derék egyesülettől. Szívesen adózunk elismerésünkkel mi is az egyesület derék alelnökének Marsalkó Lajos urnák, ki nagy tapintattal vezeti az egyesület ügyeit, valamint azon derék fiatal tagoknak, kik a társulat vagyonát tiszta kezekkel gyarapítják. E hó 8 án Széchenyi halálának évforduló estéjén igen nagy számú és distingvált közönség gyűlt össze a főgimnázium torna-termében, melyet a tanári kar szívességből átengedett e hazifias ü inepélyre. Benczi Gyula zenekara Hunyady László opera nyitányával fogadta a diszes közönséget. Nagy bravourral, valóságos virtuozitással játszotta az ouverturt, u;y hogy a közönség lelkes ovációval jutalmazta. Ez csupán csak könyek maradtak. Karjában szendergő csecsemője egyszerre felsikolt, mintha rémlátomása volna, mintha most látuá atyjának elköltözött lelkét. Erre felriad a nő is és eszébe jut, hogy férje még most is távol van. Kínos, gyötrő gondolatok szaggatják szivét; minduntalan az ablakhoz siet, vájjon nem jön-e még férje? Ha egy-egy elkésett mulató lépteinek zaja hangzik a távolból, mindig uj tápot nyer re oénye, de mindannyiszor csalódik. Ily kinos várakozás között közeledik a szürkület. »Hisz ily soká sohasem szokott elmaradni; jaj istenem, csak nem törtónt valami szerencsétlenség ? !< Egyszerre az utczán zaj támad, mintha valami nehezet vivő férfiak lépteit hallaná; aggódva néz ki az ablakon és ott látja mint hoznak a halászok egy halottat; baljóslatú ösztöne súgja neki, hogy ez a férje; s csakhamar felismerte szerencsétlen férjét, még most is csokolva az ő arczképét. Egy sikoltás .... és a földre hanyatlott: a borzasztó fájdalom megtörte szivét. A szegény csecsemő most mir kétszeres árva, mintha érezné kimondhatatlanul bor/.asztó sorsát, sírással fogadja atyjának holttestét. Másnap az egész város részvété mellett ment végbe a temetés. Künn nyugodnak ismét egymás mellett a rideg, fekete úr ölében, kiket egy pillanatnyi könyelmüség szakasztott volt szét, mig a porukból nőtt szomorú fűz halk susogással ringatja a szendergő, örök álom karjaiba. És a hamis játékosok, kik mindennek okozói voltak vájjon nyugodtam alhatnak-e? Hozzá vannak ők már az ilyenhez szokva! S a rendőrség? Nem tartoz.k hozzá; hiszen mi egy-két emberélet, hol milliókkal játszanak?! K. T I F.