Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-03-31 / 13. szám

II. Melléklet a „Nyírvidók" 1889. 13-ik számához. István gondnok egy kérvényt adott be a községi képviselő testülethez, melyben a községi iskola alapját tevő föld jövedelmét kívánja szétosztatni a felekezeti iskolák közt. A képviselő testület többsége az én indítványomat elvetette, a tisztelendő urét megszavazta. Ezen eljárás helyes vagy nem helyes oldalát vitatni nem akarom, mivel felebbezés alatt van az ügy, a felebbviteli hatóságra pedig befolyást gyakorolni akarni mig egy részről lehetőnek nem tartom, más részről ily uton a legnagyobb tapintatlanság volua. Most ujabban e hó 20-án a már emiitett főtisztelendő úr egy kérvényt adott be, melyben követeli a közös iskola jövedelmének megosztásáról hozott községi határozat végrehajtását; egy másik kérvényében, melyet nem saját neve alatt adott be, a jelenleg működő iskolaszéket jogtalanul megválasztottnak tekinti s működésében kihivó jogsérelem s túlkapás miatt megrovandőnak jellemzi, mely iskolaszék intézkedéseit a képviselő testületnek meg kell semmisiteni stb. Ez az eset; idáig ment a főtisztelendő úr tevékenysége jelenleg K.-Semjón községben, ez az a miért jogosultnak érzem magam a nyilvános téren felszóllalni, mert az ily megtámadás ellen más uton védekezni nem tudok, mert kötelességemnek tartom az ügy s saját személyem érdekében elejét venni az ilyen támadásoknak, teszem ezt még azért is, hogy e megyében tudomást szerezzenek egy r. kath. pap törekvése, gondolkozásmódjáról a népnevelés terén, azok, kik a nép erkölcsi s szellemi fejlődése iránt érdeklődnek. A főtisztelendő úrnak ugy látszik a közös iskola felállítása nem tetszik, különösen a mi községünkben, hol a r. kath. hívek felett a felügyeletet gyakorolni vau hivatva, és ón ezen felfogást nem tartom helyesnek, sőt hazafiasnak sem, s ezen meggyőződésemet azt hiszem indokolni nem is szükséges. A népnevelési törvény megalkotásánál igen szépen volt fejtegetve azon kérdés, a népnevelés az egyes felekezetekre bizassék-e vagy az államra; az eredményét e fejtegetéseknek ösmerjük az 1868. évi XXXVIII. törvényben. Az egyes felekezeteknek nem is lehet kiváltsága a műveltség vagy a leghelyesebb gondolkozás; az ember nem felekezeti tagnak születik, de állampolgárnak, s ha a szabadság és egyenlőség elvét megvalósítani akarjuk, mely az összes felekezeteknek közös érdeke s törekvése, ugy az^eszközöket, a műveltség bizonyos fokát is meg kell követelni azon államhatalomnak, mely a szabadság és egyenlőség megvalósítása felett őrködik, a műveltség alapját pedig a népiskolák adják. Ma egy művelt embernek a vallásossága nem enged meg oly külső formákat a lényeggel összezavartatni, melyek által a hit elvesztené valódi nimbusát; az általános műveltséget ugy egyik miut másik felekezeti s nem felekezeti iskolában megszerezhetőnek kell tekintenünk; s ha mégis egy felekezet lelkésze az iskolában is felekezeti szempontból akarja a gyermekeket nevelni s illetve a tanitó által taníttatni, ugy vét a nevelési elvek ellen s ellenszenvet igyekszik támasztani azon község lakosai közt, kik nem járnak egy templomba. Én a magam részéről a hittanitást nem is engedném meg azon tanítónak, ki a többi tantárgyakat is tanítja, mert a tanitó, mikor oklevelét megnyeri, alig van 18—19 éves, tanulnia s tudnia kell neki annyit, hogy a hittant, mely az erkölcsi életre a legfontosabb eredményében, nem taníthatja, de közönségessé levén a tanitó a gyermek előtt, oly befolyást nem is gyakorolhat a gyermek szívére, kedélyére, mint például az illető felekezet lelkésze, ki hivatásánál, képzettségénél s tekintélyénél fogva ezt a feladatot a legjobb eredménynyel s leghelyesebben teljesítheti; ha tehát egyes felekezetek áldozatot akarnak hozui a hazának a népnevelés terén, minden felekezet részére meg kell nyitni iskoláikat, mint ez a közös iskoláknál van. Csodálkozom azért nagyon, hogy a főtisztelendő úr, ismerve községünkben a viszonyokat, nem pártolólag lépett fel egy oly népnevelési intézmény mellett, melynek szükségeiről ő is meg van győződve; sőt én tovább megyek, ha a felekezetiséget annyira féltette, miért nem állított fel már évekkel ezelőtt egy rk. népiskolát, miért nem gondoskodott a törvényben előirt kellékek szerint a tanításról. Bizony e tekintetben sok mulasztás terheli a főtisztelendő urat is, s most, amikor a kor kivánal— Nyögd ki már no! — Hanem . . . — Menkő sok »hanem«. Talán mikor disztüntető voltéi? — Ej dehogy! . . . hanem . . . tudod esténkint kenyérért szoktam járni . . . — Philosopter vacsora 1 Ne busulj, más is cs ík ugy él. — Ide a szomszéd utczai pék . . . — A, á, á, hát pék a kicsike pápája ? ! ? ! Gratulálok. — Hagyj már beszélnem. — Sőt biztatlak. — Amint mondom kenyérért jártam a szomszéd pék üzletbe. Ott találkoztam vele. Eleinte rá se hederítettem. Minél gyakrabban jártam azonban oda, annál jobban kezdett feltűnni előbb jellemzett szépsége. Ehhez járult még az a hamiskás, úgyszólván biztató mosolya, melylyel fogadott, valahányszor a boltba beléptem. Napok multak el. Viszonyunk, mert én is neki bátorodván, csakugyan annak lehet nevezni, mindinkább bensőbb lett. Végtére azonban egyszer csak azon veszem észre magamat, hogy őrültül beleszerettem. — Nem-e a kiflikbe, melyekkel traktálni szokott? — Ejnye de szemtelen vagy, — mondá könnyű mosolylyal arczán. — Hogy tehetsz fel ilyet rólam. — Remélem, te csak vittél neki valamit ? — Természetesen. Észrevettem, hogv köhög . . . — És meglepted . . . sárga czukorral. Nem tagadja meg magát a philosopter természet. — Hiszen talán nem is fogok neki rózsát hordani, drága a most nagyon. Persze, 4 kr ára sárgaczukor naponkint elég a hódításra. Ó te nagy fiu ! — És a kis czukros? (sárga.) mait tekintve, a szükségen segíteni akarunk azt hiszem lelkes áldozatkészséggel, nem tartom tapintatosnak a főtisztelendő úr eljárását, mert vagy attól fél, midőn a községi iskola felállítását tőle telhető módon akadályozni akarja, hogy rendszeres tanítás mellett híveinek száma fogyni fog, vagy azt akarja, hogy ha a r. kath. hitfelekezetnek niucs iskolája, akkor ne legyen semmi; ha meg volt eddig a község iskola nélkül, meg lehet ezután is. Azt hiszem, hogy előbbi alig lehetséges, miután a vallástanítás a pap kötelessége s alaptalan gyanúsítást feltételez, amit egy művelt embertől nem várhatok, a másik felfogást elbírálni nem akarom, bírálja meg az érdeklődők belátása. De térjünk át a főtisztelendő úr eljárására. Megkísérlem a vezérlő indokokat megvilágítani s megmutatni az eredményt, melyet — akarva vagy nem akarva — elért. Még azt megengedem itt, hogy egy alapítvány jövedelmeinek megosztására fölizgatta azt a népet, mely osztozni ugy is szeret, bár az ez alkalommal kifejezett gyanúsításait helyeselni uem tudom, de arra vagyok kíváncsi, az 1871-ik évi törvénynek melyik szakaszából olvasta ki azt a főtisztelendő úr, hogy a községi vagyon (bár én a közös iskola vagyonát nem tekintem községi vagyonnak) megosztásáról jogérvényesen a községi képviselő-testület határozhat, én ilyen szakaszt nem ismerek, sőt ismerek egy olyan szakaszt, amelyik azt mondja, hogy a községnek olyan határozata, mely vagyonszerzés, megosztás vagy eladásról rendelkezik, csak felsőbb jóváhagyás után emelkedik jogerőre. Ha mi, t. i. a kisebbség a községi képviselő testület ezen határozatát nem felebbeztük volna is, hivatalból fölterjesztendő lett volna a megyéhez jóváhagyás végett. Miért kívánta háta végrehajtást? miért nem szerzett előbb tudomást arról, hogy felebbeztetett-e»? miért állítja azt kérvényében, hogy felebbezve nem lett? Egy művelt embernek, ha ily fontos ügyben valamit keresztül akar vinni, alapos meggyőződést kell szerezni lehetőleg minden lényeges körülményről, nem szükséges a népet felizgatni egyesek ellen, akik hazafias kötelességüket igyekeznek oly lelkiismeretesen teljesíteni, miut a főtisztelendő úr, akik a nép szellemi és anyagi felvirágzására bizonnyal ép ugy törekesznek, mint a főtisztelendő úr. — Most az a nép, mely félrevezetve van, azt hiszi, hogy az a két-három nadrágos ember megcsalni, megrontani akarja a népet s csak a főtisztelendő úr egyedüli barátja. Már engedelmet kérek, ez nem szabad, ez tapintatlanság. Az iskolaszék alakítása és működése ellen tett kifogásaira csak Krisztus szavait idézhetem: „. . . nem tudja mit cselekszik." ... Ha az iskolaszék a képviseleti közgyűlés által — mely nem szabályszerüleg lett összehiva a főtisztelendő úr állítása szerint — választatott, ha formai hiba történt, úgy a képviselő testület határozatát csak egy felebbviteli hatóság semmisítheti meg. A főtisztelendő úr, ki annyi sok §-t ismer, ezt tudhatná, s nem volt szabad felhívni a községi képviselő testületet jogtalan határozat hozatalra. Ezen iskolaszék, melynek jelenleg elnöke én vagyok, nem is követelt magának kihivó sérelemmel korlátlan rendelkezési jogot, mert a közös iskola felállítását nem az iskolaszék mondta ki, de a kir. tanfelügyelő törvényadta joga értelmében s az ezen kérvényben foglalt sértő kifejezést (tüntető túlkapás miatt megróvható iskolaszék) határozottan visszautasítom, mert ezen iskolaszék becsületesen igyekezett eleget tenni kötelességének, minden túlkapás nélkül. Azon, még sérelmesebb részét a kérvénynek, melyben a képviselőtestületet ellenünk felizgatja, hogy minden intézkedésünket semmisnek tekintse, személyes ellenszenvnek és roszakaratnak tekinthetem. Mit gondol főtisztelendő úr, hová vezet ez ? s hová vezetett idáig? Ha sérelme van, orvosolja azt törvényes úton, de ne alap nélküli izgatásokkal ; ez olyan állással, miut a főtisztelendő úré, — melyen a szépért és nemesért kell lelkesülnie és tevékenységét érvényesíteni, — összeegyeztethetőnek nem tartom. Még csak egyet ajánlok figyelmébe főtisztelendő úrnak. Igyekezzék alaposan megismerni azokat az embereket s illetve működésüket, kik ellen ily határozottan s izgatölag akar fellépui, és ne, mint a jelen esetben, Kőt uram informácziói alapján, ki szegény maga sem tudta, mit mondott a főtisztelendő úrnak. Kállay Elek. — Ő a mint sejtem, viszonzá, vagy legalább is viszonozni látszott forró szerelmemet. — Philosopter barátom ! kezdek rád büszke lenni, ha sárga csukorral is meg tudtad fogni a kis lepkét. — Igen, de nem tudta, hogy philosop!?! . . . No ezt ugjan kár volt kilökkentened. Lám, lám, még ez a kis hízelgés is kárba veszett. Különben gondolhatta. Sárga ezukrot ki vihet más szerelmesének. — Engedj mái folytatnom ! — Aha, bele jött már. — Mondom magamban. Kigyógyulsz három nap alatt atyámfia. — Szóval ő viszonozta erzelmeimet. Gyakran megtörtént, hogy egyedül volt a boltban, ilyenkor elbeszélgettünk egymással él ez nekem oly véghetetlen jól esett! Élmondá egyszer, hogy délutánonként a városligetbe jár korcsolyázni, s megengedő, hogy én is kimehessek vele. A korcsolyáját mindig én kötöm fel. — Nos csámpás? kérdém nevetve. — A világért sem. Oly formás lába van, melynél különbet Munkácsi sem képes festeni. — Te, te selma. — De folytatom. Az utóbbi n' pókban már a szerelmet is érintettük. — És ekkor, midőn a viszonzott szerelem paradicsomi örömeinek csaknem boldog részese voltam, mint sújtó villám csapott le . . . — A papa boszuló karja, — vetem oda enyelegve. — Ugy van, a papa boszuló keze. — Tegnap este szintén elmentem kenyeret venni, legalább ezalatt a cziin alatt. Egyedül volt. Én megszoritám kezét forrón, az igaz szerelem varázsával. Megértett engem. Majd elvonultunk az üzlet egyik távol eső részébe, hová senki sem láthatott. — Veszedelmes egy pékbolt szerelmi ömlengésekre, különösen este. — Felelém jókedvvel. Népnevelés, jöjjön el a te országod! Szabolcsvármegye népnevelési bizottsága, áthr.tva a reábízott szent czéltól, azon üdvös intézkedést tette, hogy a tauügy előmozdítása czéljából, minden járásban felekezet nélküli, népnevelési egyesületet szervez. A ny.-bogdányi járásban, ez egyesület szervezésével Krasznay Péter főszolgabíró, Zsigra y János, demecseri r. kath. plébános és Vas Mihály, gégény i ev. ref. lelkész, bízattak meg; kik, hogy megbizatásukuak eleget tegyenek, lelkes felhívásokat küldöttek szét a könégek lakosságaihoz, hogy folyó hó 14 én, ennek a nemetczélu egyesületnek megalakítása végett, Ny. Bogdánjban pjüljenek össze. A felhívás nem hangzott el eredménytelenül. 11 községből 39 férfiút ho/ott öisze a tanügy iránt való meleg és őszinte érdeklődéi. Krasznay Péter, mint szervező bizottsági elnök, szívélyes szavakkal üdvözölvén a megjelenteket, ismertette a megalakítandó rgyesület ozélját s felhívta a megjelenteket, hogy ha azok mrgvalóiitását óhajtják, fogadják el tárgyalási alapul a bizottiág által, az ügy elővitele czéljából készített alapszabálytervezetet s válaszszanak az egyesület végleges szervezésére t gy ideiglenes végrehajtó bizottságot. Az alább, általunk is közölt alapszabályok elfogadtatván : id. elnökül Krasznay Pétsr, id. jegyzőül Vas Mihály, id. pénztárnokul Szalánczy Ferencz választatott meg. A végleges szervezkedés azon időre halaBztatott, midőn az alapszabályok miniszteri megerősítést nyernek. A meleg érdeklődéinek legékesebben szóló bizonysága az, hogy a megjelentek, 8 kivételével, az egyesületbe való belépési nyilatkozatukat azonnal jegyzőkönyvbe kérték venni. Minek következtében mindjárt lett az egyesületnek 7 alapító, 23 rendes és 1 pártoló tagja. R-méljük, hogy a községi jegyző urak, a közöttük ez úttal szétosztott, illetve kezeikhez küldött taggyüjvő ivekre, a már belépett tagok ügybuzgóságának smes közreműködésével, számos uj tagot fognak megnyerni; mivel jól esik hinnünk, hogy nem lesz a járásban egyetlen intelligens ember sem, a ki szíves készséggel meg ne hozza e szent ügy érdekében, az egyesületi tagsággal járó csekély áldozatot. S bizonyára uem fog kimaradni a tagok közül, e járáiba eső egj etlen község és egyház sem. A végleges szervezkedés az alapszabályok megerőii tése után lesz. Mi szívből kívánunk ez alakuló félben levő egyesületnek, hosszú és áldásteljes életet! A ny.-bogdányi járás felekezet nélküli népnevelési egyesületének alapszabályai. Czim, székhdy, ptcsét. 1. §. Az egyesület czime: »A ny.-bogdánji járéi felekezetnélküli népnevelési egyesülete* ; székhelye : NyírBogdány ; pecsétje: az egyesület czimével ellátott festékei pecsétnyomó. Az egyesület czélja. 2. §. A ny.-bogdányi járás felekezet nélküli népnevelési egyesületének czélja: a) a népnevelésről ugy gondoskodni, hogy szegény ség miatt Szabolcsmegye ny.-bogdányi járásában lehetőleg egyetlen tanköteles gyermek sem maradjon iskoláztatás nélkül ; b) figyelemmel kisérni s az illetékes hatóságoknál odahatni, hogy a hatásköre alá eső tantermek a törvény kivánalmának megfeleljenek s teljes felszereléssel bírjanak. c) figyelemmel kisérni s az illetékei hatóságnál odahatni, hogy a hatásköre alá eső minden iikolában a törvénykövetelte 6 osztály lehetőleg meglegyen; d) minden törvényes eszközt felhasználui arra, hogy a tanítók állásukhoz méri dijaztatásban részesüljenek ; — Igazad van. Bizony bolond voltam I — Most meg neked van igazad Pistika! — Jól van no, csak engedj beszélnem. Elég az ahhoz, hogy ezen a kíváncsi szemektől ment helyen magamhoz ölelem őt ós édes csókokkal boritám izgatottságtól rózsapiros orczáját. E pillanatban meglebbent a szobába vezető ajtó csipke függönye, majd hirteleu kinyilik az ajtó • óriási lármával a kicsike papája rohant be. Én ezen irtózatos látványtól megrémülve, mint űzött vad szőkék fel helyemről, s heveiségemben fejemre boritám a fölöttem levő stellázsi egyik fiókjának liszt tartalmát. — Ha, ha, ha, igy már szerettelek volua látni! — De képzeld csak mi történt! A vén harpagon szitkozódva követeli a kidöntött liszt árát. Rémülettől hebegve kérdém, mennyi az? 42 krt mondott. Kikutattam minden zsebemet, s összehoztam összesen 39 krt. Izzadtam, mint Tóbiás a meszes gödörben. Ennyivel nem elégedett meg, hanem megragadott, s liszt'ől fehér fejemet a dagasztó teknőben kezére ragadt tésztának rám mázolásával még jobban eltorzítva, erélyes mozdulattal indított az ajtó felé. No igy még sohase jártam. -- És ezt a tanulságos dolgot mind végig nézte a kis aranyos? Kérdém kaczagva. — Dehogy ! idejekorán kiszaladt a boltból. — Látod, hát nincs okom busului? — Van, hanem azért 3 nap múlva vissza fogod huszonegyesemet. Ugy ii volt. íme Pista szerelme ! Irta: Ulplanus.