Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-03-03 / 9. szám

N Y í II V I D É K" I. Ha a jogosult azt állítja, hogy az 1882. évi jauuár 1-sejétől 1886. évi deczember 31-ig terjedő idő alatt, vagy ezen időszak egyik-másik évében az ital­mérési jog haszna után az állami, törvény hatósági és községi adókat, esetleg azoknak csak egy részét is a haszonbéri összegen felül a bérlő volt köteles fizetni, ez ésetben tartozik a jogosult a bérszerződést csatolui, melyből az, hogy az adót a bérlő tartozott fizetni, kitűnik, egyszersmind tartozik a jogosult adókönyvekkel, adó­kivetési, esetleg más bizonyítékokkal azt is beigazolni, hogy a bérlő által fizetett adó az adó alapjául szolgált jövedelemhez hozzászámítva nem lett és évenként mily összeget tett az ki. II. Ha az italmérési jog járadékadóval volt ugyan megróva, de a vele együtt bérbe adott épület, ingatlan vagy más valami jog (halászat, vadászat, rév- vagy vám­jog stb.) jövedelme nem lett elkülönítve, hanem a járadék­adó együttesen vettetett ki reájuk, az esetben a jogosult tartozik mindazon bizonyítékait csatolni, melyekkel bizo­nyítani tudja, hogy a tisztán az italmérési jog után élvezett jövedelem csakugyan annyit tesz ki, mint az első lapon beirt összeg. III. Ha egyes esetekre közbiztonsági tekintetekből, vagy nyilván tévesen kiadott hatósági intézkedés folytán, a jogosult ital mérési jogát nem jövedelmeztette ugy, mint egyébként jövedelmeztethette volna. Ez esetben a be­jelentés alkalmával: a) Írásban melléklendő, vagy legalább megjelölendő az a hatósági intézkedés, mely a jövedelemcsökkenést, okozta; b) ha a bejelentő azt állítja, hogy a hatósági intéz­kedés „téves", hivatkozással a kérdéses esetet szabályozó törvény és rendeletekre, kimutatandó az intézkedés téves volta; c) bérszerződésekkel, bérleengedésekkel, árúvételi jegyzékekkel s hasonló bizonyítékokkal igazolandó, houy a jogosult e megjelölt hatósági intézkedés által kárt szenvedett; d) megjelölendő, vagy megjelölendők a szomszédos s hasonló természetű italmérési jog tekintetében ugyan­oly körülmények közt levő község, vagy községek, a mely, vagy a melyek jövedelmének tekintetbe vételével, óhajtja a jogosult a kártalanítási összeget megállapittatni. IV. Ha az 1886. év végén az italmérési jog ren­dezése bírósági jogerejü határozattal befejeztetett, vagy legalább a rendezés iráuti eljárás megkezdetett, s ha a jogosult azt állítja, hogy a rendezés meg nem történte idején jogát nem jövedelmeztette ugy, mint egyébként jövedelmeztethette volna, akkor: A. Ha az 1882—1886-iki öt évi időszakban volt egy, vagy több óv, melyek jövedelmében a rendezés utáni állapot kifejezésre jut, a jogosult egyszerűen kéri, hogy a kártalanítás alapját ezen bebizonyítandó évi jövedelem képezze; tí. Ha pedig a rendezés utáni állapot a fenti idő­szakban még kifejezésre nem jut, akkor: a) tartozik a jogosult hatósági Írásbeli határozattal igazolni, hogy 1886. év végéig az italmérési jog rende­zése hatósági jogerejü határozattal befejeztetett, vagy legalább a rendezés iránti eljárás megkezdetett; b) bérszerződésekkel, árúvásárlási jegyzékekkel s hasonló bizonyítékokkal igazolandó, hogy az italmérési jog haszna, a rendezés után nagyobb, mint azelőtt volt; c) megjelölendő, vagy megjelölendők a szomszédos s hasonló természetű italmérési jog tekintetében ugyan­oly körülmények közt levő község, vagy községek, a mely, vagy a melyek hasonló természetű italmérési joga utáni jövedelmének figyelembe vételével kívánja a kár­talanítási összeget megállapítani; d) nyilatkozni tartozik az iránt, hogy maga a beje­lentő fogja-e, s ha nem ő, ki fogja bérbe venni a kér­déses italmérési jogot az esetben, ha a kincstár követeli, hogy a kártalanítási összeg jövedelme bérlet által biz­tosittassék. V. Ha valamely törvényhatósági joggal felruházott város, hivatalosan felülvizsgált zárszámadásai, haszonbér esetén, a haszonbéri szerződés szerint is, az italmérési jogból több hasznot húzott, mint a mennyi adóalapul felvétetett. Ez esetben a bejelentés alkalmával: a) csatolandó a zárszámadás és igazolandó, hogy az, az erre hivatott hatóság által, felülvizsgáltatott és jóváhagyatott: b) csatolandó, ha a hasznosítás haszonbér utján történt, a haszonbéri szerződés; c) nyilatkozni tartozik a város az iránt, hogy bérbe fogja-e venni az italmérési jogot három évre az esetben, ha a kincstár követeli, hogy a kártalanítási összeg bérlet által biztosittassék. VI. Ha az italmérési jog után jövedelmi, illetve tőkekamat- ós járadékadó nem fizettetett ugyan, de a jogosult bebizonyítja, hogy az általa, vagy az italmérési jog gyakorlója által fizetett kereseti, házbér vagy egyéb adó alapjául szolgáló összegbe az italmérési jog jövedelme is felvétetett s igy ezeu jövedelem is meg volt adóztatva, ez esetben a bejelentés alkalmával: a) melléklendő, magánjogi törvényeink értelmében, teljes bizonyító erővel bíró okirat alakjábau kiállított bér- vagy haszonbér-szerződés, vagy más okirat, melynek tartalmából kitűnik, hogy a bór, haszonbér utján, vagy más módon hasznosított tárgy, dolog, vagy jog hasznában, egyúttal valamely italmérési jog haszua is benfoglaltatik ; ilyen bizonyíték használatánál, ugyancsak a bejelentés alkalmával kell a jogosultnak, vagy csatolui egy olyan adóköuyvet, adólajstromot, esetleg adókiszabási iratot, melyből kitűnik, hogy az italmérési jog hasznát is magá­ban foglaló jövedelem után valamiféle adó fizettetett; ha az adófizetést tanúsító fentemiitett okiratot csatolni nem tudná, azokra elég a bejelentésben csupán hivatkozni is, de ilyen esetben a hatóság, a melynél s a szám, mely alatt az okirat őriztetik, pontosan megjelölendő; b) csatolandók olyan adókönyvek, adóbevallások, adókivetési lajstromok, az ezekuek készítésénél használt adatok, az adókivető ós felszólamlási bizottságok, a tör­vényhatósági közigazgatási bizottság és a pénzügyi köz igazgatási bíróság tárgyalási iratai és jegyzőkönyvei, melyekből kitűnik, hogy az ezeu iratok alapjául az italmérési jog haszna is szolgált, de ez esetben ugyancsak az igénybejelentésben meg kell a jogosultnak nevezni egy vele hasonló körülmények között levő, hasonló alapon adózó, de italmérést nem gyakorló olyan adófizetőt, a kinek adójával, ha a jogosult adója összehasonlittatik, kitűnik, hogy a jogosult azért lett több adóval megróva, mert italmérést gyakorolt; ha a jogosult az adóiratokat becsatolni nem tudná, azokra oly módon kell hivatkozni, inint a hogy az az a) pontban előadatott. VII. Ha az italmérési jogot a jogosult 1882. évi január 1-je óta az államtól szerezte meg és a rendes eljárástól eltérőleg, a vételár alapul vételével kívánja magát kártalanittatni, ez esetben a bejelentéssel egyi­dejűleg : 1. tartozik a jogosult adásvételi szerződéssel, ár­verési, illetve ajánlati tárgyalási jegyzőkönyvvel, 1 vagy más hasonló okirattal igazolni azt, hogy a jogot az állam­tól 1882. évi január 1-je óta vette, s mi módon vette meg; 2. tartozik nyilatkozni az iránt, hogy az italmérési joggal együtt az államtól megvett s annak hasznosítására szolgáló ingatlant mire becsüli. VIII. Ha a jogosult az 1886. évi deczember hó 31-ike előtti időből eredő s hitelt érdemlő szerződéssel, vagy számadással, avagy más hitelt érdemlő adatokkal akarja igazolni, vagy ha ilyen hitelt érdemlő szerződései, számadásai és adatai ugyan nincsenek, de az 1889. évi márcziushó 31-ig írásban bejelenti a bizonyítás azon módozatait, melyekkel teljesen hitelt érdemlőleg igazolni képes, hogy italmérési jogából tényleg nagyobb jövedel­met élvezett, mint a mennyi után az 1882—1886. évben, vagy ezen 5 évi időszak valamely évében adót fizetett: akkor a bejeleutés alkalmával a kártalanítási összeg megállapításánál figyelembe vétetni kivánt nagyobb tiszta­jövedelem igazolására: 1. azoknak, kik a szóban forgó tiszta jövedelmet az 1886. évi decz. hó 31-ike előtt közokiratba, vagy közjegyzői okiratba foglalt szerződéssel, vagy pedig olyan szerződéssel, melyen az aláírások szintén az 1886. évi deczember hó 31-ike előtt közjegyzőileg, vagy egyéb törvényes módon hitelesíttettek, vagy végül két tanú által aláirt olyan szerződéssel kívánja bizonyítani, mely­ből azon körülmény, hogy a szerződés az 1886. évi deczember hó 31-ike előtti időből ered, valamely pénz­ügyi, vagy más hatóságnak magára a szerződésre még 1886. évi deczember hó 31-ike előtt, bármi okból rá vezetett megjegyzése által igazoltatik, egyéb bizonyítékra szükségük nincs; de ők is lartozuak megjelelni egy olyan szomszédos és hasonló italmérési jog tekintetében ugyanoly körülmények közt levő községet, melyben a hasonló természetű italmérési jog után 1882—1886. évben adóalapul elfogadott jövedelem aránylag nagyobb, mint az itt szóban forgó jog után ugyanazon években meg­állapított; 2. azoknak, kik az élvezett magasabb tiszta jöve­delem igazolására bírnak ugyan magánokirattal (szerző­dés vagy egyéb okirat), de ezen okirat az 1-ső pont alatti kellékeknek nem felel meg, ezen okiratnak az igény bejelentés alkalmával eszközlendő benyújtásán felül igazolniok kell még az okirat keltét is, és pedig, vagy aj bármely olyan teljes hitelt érdemlő okirat vagy okniánynyal, melyből világosan kitűnik, hogy a fentebb emiitett magán okirat az 1881 —1885. évben tényleg érvényben volt, vagy b) a mennyiben a jogosult valamely rendezett tanácsú város vagy község volna, hatóságilag felülvizs­gált olyan számadásokkal, melyekből világosan kitűnik, hogy szintén az 1881—1885. évi azon időszakban, illetve annak azon éveiben, melyekre a számadások vonatkoz­nak, az okirattal igazolni kivánt jövedelem tényleg meg­volt, vagy c) ha a jogosultat közbirtokosság, magán egyéu stb. képezné, ezeknek több évek során át, következetes át­tekintést nyújtó rendszer szerint érthető alakban veze­tett olyan számadásaival, melyeknek keltéhez s meg­bízhatóságához kétség nem fér, vagy végül d) két kifogástalan tanúnak felajánlandó, egybe­hangzó vallomása által; de az utóbbi esetben tartozik még ezen felül a jogosult a bornál és sörnél a fogyasz­tási adó adataival, a szesznél áruvételi jegyzékkel, vagy számlákkal beigazolui, vagy legalább is valószínűvé tenni azt, hogy az emiitett szeszes italok 1881—1885. évi fogyasztási adatai szerint is nagyobbnak kellett lenni az italmérési jog jövedelmének, mint amennyit az 1882— 1886. évi adóalap mutat. 3. Azok, kiknek a tifzta jövedelmet igazoló szer­ződéseik vagy egyébb hasonló okirataik nincsenek ugyan, de a jövedelmet kitüntető s rendezett tanácsú városok és községeknél, hatóságilag fölülvizsgált, magán egyé­neknél, közbirtokosságoknál stb. pedig több évek során át, következetes áttekintést nyújtó reudszer szerint ért­hető alakbau vezetett számadásokkal birnak, ezeu az igénybejelentés alkalmával bemutatandó számadások mellett tartoznak még: a) a mennyiben a jogosult rendezett tauácsu város, vagy község volna, ha fentebb említett zárszámadásaiból tisztán kivehető nem lenne maga az italmérési jog után élvezett jövedelem, ezeu jövedelemnek, esetleg a szám­adásokban vele összekevert fogyasztási adónak, vagy más bevételnek mennyiségét hitelt érdemlő adatokkal igazolni, vagy az italmérési jog jövedelmének mennyisé­gét legalább valószínűvé tenni, ós b) a mennyiben a jogosult valamely közbirtokos­ság vagy magánegyén stb. lenne, a nagyobb jövedelmet a bornál és sörnél a fogyasztási adó adataival, a szesz­nél áruvételi jegyzékekkel, számlákkal beigazolni, vagy legalább is valószínűvé tenni, hogy az említett szeszes italok 1881—1885. évi fogyasztási adatai szerint is nagyobbnak kellett lenni az italmirési jog jövedelmé­nek, mint a mennyit az adójöverlelem mutat. 4. Azok, kiknek okirataik ugyan niucsenek, de mégis oly hitelt érdemlő irásos bizonyítékkal, pl. leltá­rakkal, becslési okmányokkal, nyugtatványokkal stb. birnak, melyek által legalább valószínűvé tétetik, hogy az 1881 — 1886. évben adó alá vontnál több jövedelmük volt, ezt, a most említett irásos bizonyítéknak az igény­bejelentés alkalmával való bemutatásán kivül, tartoznak még bizonyítani két kifogástalan tanú egybehangzó val­lomásának felajánlásával; továbbá az előző 3. b) pont­ban a bor-, sör- és szeszfogyasztásra vonatkozólag fel­sorolt adatokkal. 5. Azok, kiknek még az előző 4. pont alatt emii­tett irásos bizonyítékaik sincsenek, azonban a nagyobb jövedelmet valami más módon eszközlendő bizonyítással kétségbevonhatlanul igazolhatni vélik, kötelesek azigény­bejentés alkalmával, tehát legkésőbben 1889. évi már­czius hó 31-ig bejelenteni egyszersmind a bizonyítás módozatát s ezeukivül két tauu egybehangzó vallomásá­nak felajánlásával nem csak a tényleges jövedelem nagy­ságát, hanem azt is bizonyítani vagy legalább is való­színűvé tenni, hogy miért nem rendelkeznek a nagyobb jövedelem igazolására szolgáló irásos bizonyítékokkal. Ezenkívül kötelesek a tényleges nagyobb jövedel­met az előző 3. b) pont alatt a bor-, sör- éi szesz­fogyasztására vonatkozólag felsorolt adatokkal igazolni és végül ugy ezen esetben, miut az előző 2—4. pontok összes eseteiben is, megjelölni esy olyau szomszédos és hasonló italmérési jog tekintetében ugyanoly körülmé­nyek közt lévő községet, melyben a hasonló természetű italmérési jog után 1882—1886. évben adóalapul elfoga­dott jövedelem aránylag nagyobb az itt szóban forgó jog után ugyanazon években megállapítottnál. A jelen szakasz 1—4. pontjában felsorolt összes iratok bizonyítékul csak akkor fogadhatók el, ha az 1886. évi deczember hó 31-ike elótti időből erednek, s az 1889. óv márczius hó 31-ig az illetékes kir. adófel­ügyelőnél és illetőleg annak kirendelt helyettesénél be­nvujtatnak és bizonyító erővel C3ak az esetben birnak, ha a döutő körülményekről szóló helyeknél, az egyes lényeges tételeknél, megmásitási szándékra való igazitá­sok, vakarások elő nem fordulnak. Az 5. pontban említett bizonyítás módja pedig csak akkor és aunyibau vehető tekintetbe, amennyiben abban világosan ki vau fejezve, hogy mi akar bizonyit­tatni és pedig esetleg kiuek tanúskodása által? A 2. d), úgyszintén a 4. és 5. pont esetében tar­tozik a jogosult már a bejelentés alkalmával a tanuk vezeték- és keresztnevét, polgári állását ós lakását pon­tosau kitüntetni s az esetben, ha a tanú a kihallgatásig lakását változtatná, azt a kir. adófelügyelő és illetőleg annak kirendelt helyettesénél bejelenteni. Ha az itt felsorolt kivételes esetek közül, ugyan egy jogra nézve, kettőt, vagy többet óhajtana a bejelentő érvényesíteni, akkor a bejelentés alkalmával az érvé­nyesíttetni szándékolt eseteknél előforduló összes bizo­nyítékok melléklendők, illetőleg bejelen téridők. (Másolat.) 11,953 /1889. szám. A tekintetes kir. adófelügy elö urnák Az italmérési jog kártalanításáról szóió, 1888. évi XXXVI. trvczikk rendelkezése értelmében, ezennel beje­lentem kártalanítási igényemet község(város)­beli .... sorszám alatt utczábau fekvő tulajdon képező épületben jogon gya­korolt tulajdonomat képező italmérési jogra, melv után az 1882. évben .... frt ... kr adót 1883. évben .... frt ... kr 1884 évben .... frt . . . kr 1885. évben .... frt ... kr 1886. évben .... frt ... kr [ fizettem, és a melyből, mint kizárólag tisztán az" ital­mérési jog jövedelmét, az 1881. évben .... frt ... krt élveztem, 1882. évben .... frt ... krt 1883. évben .... frt ... krt 1884. évben .... frt ... krt 1885. évben .... frt .. . krt és mely tiszta jövedelem átlagát .... frt .. . krt kérem a kártalanítás alapjául elfogadni. Az ez irányban tartandó tárgyalásokra meghívni kérem képviselőmet (magamat) lak­hely utolsó posta (A bejelentő aláírása.) 1,596. K. jggg Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgár­mesterének, és a községi elöljáróknak. A kis-létai szülésznői állomás betöltésére vonatkozó pályázati hirdetmény szabályszerű közhírré tétel végett, közöltetik. Nyíregyházán, 1889. február 21-én. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. (Másolat.) Pályázati hirdetmény. Szabolcsvármegye ny. bátori járásba kebelezett Iv.-Léta községben a szülész­női állás megüresedvén, arra pályázat hirdettetik s a választás határideje 1889. évi márczius hó 30-áuak d. e. 10 órájára a község házához kitüzetik. Felhivatnak mind­azok, kik oklevéllel birnak ós pályázni óhajtanak, misze­rint kérvényöket a nyírbátori járás főszolgabirájához márczius 29-éig adják be, a később érkezettek figyelembe vétetni nem fognak. Javadalmazást a községtől a szabály­rendeletileg megállapított 50 fit. továbbá minden egyes szülési esetnél 1 frt 50 kr, teljesen vagyontalanoktól sem'ni. Iv.-Léta, 1889. februárhó 5. Kovács Ferentz, k. jegyző. Baán Péter, főbíró. Megakadályozott tiltakozás. A vármegye tizenegy bizottmányi tagja kér­vényt intézett az alispánhoz, hogy hívja össze a vármegye közönségét rendkívüli közgyűlésre, hogy alkalom adassék ez által a vármegye közönségének tiltakozását kijelentenie a most képviselőházi tár­gyalás alatt levő véderő törvényjavaslat híres 25 ik szakasza ellen, s bizalmatlanságát kifejeznie ama kormány iránt, mely e törvényjavaslatot törvény­erőre emelni vállalkozott. Az alispán úr, hivatkozva a törvényhatóságok rendezéséről szóló 1886. évi XXL törvényczikk 46. §-ának rendelkezésére, a rendkívüli közgyűlés összehívását kérelmezők kérvényét, elintézés czél­jából Budapesten időző főispánunkhoz tette át. FoTytatáa a^n»l Uklct •«.

Next

/
Thumbnails
Contents