Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-24 / 8. szám

Y í K V IDE JS." Pazonyban a megmaradt 5 frítal 6 napig (udott megélni, ekkor kénytelen volt haza jönni. Nadrágját, kabátját eladta, s gyalog ment vissza Beregmegyébe. A kir. ügyészség hiva ali sikkasztás miatt emelt vádat Stripszky ellen, s ügyében a végtárgyalást e hó 18 dikán bellett volna megtartani, de a vádlott nem jelent meg, s azzal mentette magát, hogy rongyos nyári ruhában, télviz idején nem jöhet gyalog B reghői, 8 nem hagyhatja ott éhenhaláera családját. A törvényszék elrendelte elővezettetésát. — Siótdarabolt kubikosok. Tüass kösségban szörnyű eset történt. Ejy Skolniezky Ferencz nevü lengyel kubikos két más kubikostársát, névszerint Ju'vút Ferenczat és Szabó Jánost, a szó szoros értelmében darabokr i vagdalta. Skoluiczky valami szóváltás közben haragra gerjedt s megtámadta társait, mire ezek sam maradtak adósai. Ez aunyira magánkívül hozti a rendkívül ingerlékeny embert, hogy vérszomjas vadállatként rohant az; emberekre, leteperte és megölte őket. azután holttesteiket 8,zétmarczaPgolta. Ugyanabban a szobában még több más kubikos is volt, de ezek valamennyien aunyira megrémül tek a dühében tajtékzó gyilkos látá'ára. hogy hanyatbomlok menekültek kifele. Igy is alig voltak képesek oly gyorsan fului, hogy az utáuok iramodó ember támadását kikerülhessék. A gyilkost rövid idő múlva bikerült egy pár bátor embernek lefegyverezni, kik aztán bevitték a kisvárdai járásbírósághoz. A borzalmas büutetben a vizsgálatot Farkas Géza vizsgáló bíró vozeti. — Tüz volt e hó 21-dikén, csütörtökön délután 1 és 2 óra között városunkban. Özv. Babkáné mezőutczai nádas háza gyulladt ki s égett le. A leégett ház a városi kórház közelében van. A tűzoltók elég gyorsan jelentek meg a veszedelem helyén, de a torouyőrök megint elkéstek a harangozással. — Súlyos testi sértés elkövetése miatt állott e hó 18-dikán a törvényszék előtt Juhász György volt gyulaházai községi jegyző, kit fegyelmi uton mozdítottak el hivatalából. Németh István gyulaházi lakos ellen követte el a súlyos testi sértést, akként, hogy azt a községházán, mert lefoglalt gubáját kérte tőle, egy fegyver csövével összeverte. ítéletet nem mondtak felette, mert egy tanú •lmaradt a végtárgyalásról, melyet ennél fogva el kellett halasztani. — Az elsült puska. Vaszil György 13 éves caeléd a Sima pusztán, e hó 20-dikán gazdája Henzsely Mihály gyermekeivel játszott a szobában, s leakasztva a falról a fegyvert, azt billegtették. A kocsis Gyeskó Gjuri véletlenül bejött a szobába, s elvette a gyermekek kezéből a fegyvert, de mielőtt újra a falra akasztotta volna, maga is meg akart győződni arról, hogy meg vau e töltve. Felhüzta a sárkányt, ez azonban megcsúszott kezében, a fegyver ehült s a lövés Vaszil Györgyöt oly szerencsétlenül találta, hogy a fiu most élet halál között fekszik. Behozták a helybeli kórházba. — Tüz VOlt T.-Lökön e hó 21-dikén. Lcwy fakereskedőnél támadt a tüz, s oly gyorsan terjedt a sok felhalmozott faanyag között, hogy alig lehetett a mentésre gondolni. A lakosság, tűzoltóság hiányában nagy erélylyel látott az oltáshoz, mert a veszedelem az izr. imaházat s a járásbiróségi épületet is fenyegette. A fatelep leégett 8 a kár igen nagy. Meglehet, hogy e tűzvész inditó okul fog szolgálni arra, hogy T.-Lökön tűzoltóság szerveztessék. — T.-PolQáron a kath. iskolaszék egy uj tanítói állomást rendszeresített és ezt Bistey Margit kisasszonynyál, volt rakamazi tanítónővel töltötték be. — Kinevezés. A Mauksinazky Antal t.-polgári postamester eltávoztával megüresedett postamesteri hiva tálhoz Tóth Zsigmond t. dobi postamester neveztetett ki, ki hivatalát február 16-én vette át. — Bál T.-Polgáron. Hogy mennyire lehet a kellemest a hasznossal egyeztetni, annak ujabban szép tanújelét adta Polgár intelligencziája, mely f. hó 9 én igen sikerült tánczmulatságot rendezett a polgári izr. iskola javára. A mulatságban nemcsak T.-Polgár intelligencBiája, hanem a szomszédos megyékből jött urak is résztvettek. Felülfizettek: Fleischer Frrencs 8 frtot, Muuk Mik«ia, Bródy M., Flór Gábor, Koller Ferencz, Virányi János J—2 frtot, Bródy Mór, Bródy Lsjos, Keppich Sándor, Munk Pal, Mezey Soma, Kohn Salamon, Czinner B la, Sándor Mór, Klein Jakab, Bródy Jónás, Auszterlitz Dávid, Schw trz Soma, Groismann Lőriocz, Weisz I., Klein József, Krausz Lina k. a., Weinber^er József l — 1 frtot, Guttmauu Vilmos, özv. Klein Józsefné 50—50 krt. — Útonállás. Pénzes Lajos heljbeli lakost a mult év február havában Zsidai Tamás az oro9Í vámsorompónál megszólította s tüzet kért tőle. Együtt haladtak azután az uton, midőn egyszerre csak Zsidai megragadta Penzest, pénzét követelte, 8 midőn az nem akarta odaadni, Zsidai az árokba akarta vonszolni. Szerencsére emberek jöttek arra, a kiszabadították Zsidai karmai közül. A törvénysiék Zsidait személyes szabadság megsértéséért egy évi fegyházra ítélte. A kir. ügyészség felebbezett. -- A debreczeni ipar- és kereskedelmi kamara tagjainak választása N>iregjházán márczius hó 11-dikén fog megtörténni a vármegyeház nagytermében. — Bábaasszony a törvényszék előtt. Egy han börtönre Ítélte a törvényszék emberölés vétsége miatt Jeszenszky Venczelné k.-semjéni bábaasszonj t, ki, bár szabályszerű jogositváuyuyal nem rendelkezik a bábaságra, mégis folytatja a mesterséget, s Zónát Péterué k.-semjéni lakosnőnél is segédkezvén, ez gondatlanság i folytán elvérzett. Ezért állott a törvényszék előtt s ítéltetett el egyhavi börtönre. — Olcsó utazás. A m. kir. államvasutak Djbreczen városi menetjegy irodája által a jövő márczius hóban társas kirándulás rendeztetik Debreczenből-Budapestrp. Egy jegy ára menet-jövet Djbreczenből-Budap stre ég vissza II-od osztály 9 frt 40 kr, III ad oszt. 6 frt 70 kr. Hogy a kirándulás határ napja mielőbb megállapítható legyen, fölkéretik a résztvenni óhajtó közönség, hogy a Debreczen városi manet-jagy irodában főpiacz, Teleky-utcza sarkán, szóval vagy levél utján minél előbb jelentkezzék. — Tisztelettel figyelmeztetjük t. olvasóinkat a mai számunk hirdetési rovatában megjelent Fairbanks-féle hirdetésre. Csarnok. A nánás-tedeji fürdőről. (Mese a hajdú korszakból ) Sok emberéletet meghaladó évekkel ezelőtt, midőn e vidéket a ráczok lakták, Náuás városa határa északkeleti részének dombosabb oldalán, közel a jelenlegi fürdőhöz, állott egy őrtanyája a ráczoknak, melyet hegyesre húzott karók között erősen megtömött földbányás és széles árok vett körül. Ebben az erős földvárban húzta meg magát a vadságáról s kegyetlenségéről ismert rácz vezér Mirkó, gyönyörű szép leányával, a tizenhat éves Marinkával. Ebben az őrtanyában húzódtak meg az üldözött ráczok feleségei gyermekeikkel, viruló hajadon leányaikkal. Mirkó az alföldi rácz táborból lett e helyre parancsolva s alig pár hónapja csak hogy e földvárat lakta, és már is rettegték a vidék lakói. Az erői fészket, melyet minduntalan háborgattak a h tjduk, m m bízhatták a ráczok jobb kezekre. Feltették is a ráczok ezt a földvárat, és nem hiába, mert ma itt, bo nap másutt dúlták fel a hajdúk tanyáikat, falvaikat. A véres verekedés sokszor éjjel-nappal tartott. Csattogott a kard a viaskodók kezeiben a síkon, dörömbölt a bárd, a rézfokos az őrtanyák kapuiu, ropogott a széles öblű puska mindkét oldalról, 8 ember-ember ellen küzdött órákig. Az erősebb legyőzte a gyengébbet, és a győztes, hí másként nem, a viaskodásban ketté tört karddarabbal metszette ketté áldozatának nyakát, vagy a rézfokos letört fej gombjával zúzta szét ellenfele koponyáját. Élet és halál között volt csak választás. A gyengébbnek pusztulni kellett. E vidéken a rácz volt a gyengébb, el is pusztult egészen. Egy napon, midőn Mirkó a földvár élelmi szereit beszerezni száz emberével útra kelt, a hajdúk egyik fiatal vezére: a kallói vár hadnagya parauc ot kapott Mirkó tanyáját széthányni. A fiatal hadnagyot kellemetlenül érintette ez a parancs, mert ő szerette, imádta a szép rácz leányt, kivel már egyizben a foglyok kölcsönös kicserélése alkalmával találkozott. A hajdúk, kik a jelenlegi Hadhiz rácz irdi pusztán portyáztak, üdvrivalgással fogadták a parancsot. A kardok mint megaunyi villám repülte't ki hüvelyeikből, és miut a vihartól felkorbácsolt hullám, hömpölyögni kezdett az ember-ár, hogy ehodorja mindazt, mi útjában áll. A délelőtti órákban r.z előcsspat megszállotta a tideji pusztának közelebb fekvő halmait s cakhamar ezután megérkezett a derék had is sürü porfelleg kiséretébeu, és egyenesen a földvárnak tartott, melynek keleti oldalán fekvő dombok között szintén vastag porfelleg kavarodott az ég felé. A hajdúk jól tudták azt, hogy e porfelleget a visszatérő ráczok okozzák, a kik e^zre vévén a közelgő vészéi)t, övéik védelmére siettek. A két táborból olykor-olj kor felhangzó harczi kiáltác, fegyverek villanása, puska-ropogás előre jelezte, hogy e napon a véres tusábau az egyik fél el fog veszni. A földvárban maradt marczona ráczok egy szálig a földvár eánczaiu állottak, szemökből vad harag, kiolthatlan gyűlölet lövellt alá a közelgő hadukra. A ráczok előbb értek a földvárhoz. Mirkó a leeresztett dobogón mint a fergeteg rohant be fészkébe embereivel, de zsákmányát : a rablott marhákat, a szekereseket, kik búzát, gabonát szállítottak részére, nem volt képes beterelui, ezt a hajdúk elfogták tóid az utolsó dirabig. Midőn a hajdúk vezére a földvár alá ért, Mirkó mára sinczok tetején állott vitézei között; kezében villogott óriási szablyája, szemeiben égett a haragvó tüz, a bosszú tüze, s paranc-okat osztogató szava tű!dörögte a harczi zajt, egy pár pillanat csak ... és csatakészeu állott fegyelmezett serege. Ámde a hajdúk sem voltak tétlenek, mert mig az egyik rész falmászó létrák hiányában egymás hátán kúszott fel a sánczokra, addig a másik rész megkezdte a puska tüzelést, s döngette az eltorlaszolt kapukat. Két izben verték vitsza a ráczok a hajdúkat, két izben ta8zigálták a mélybe a feltörekvő harczosokat, mind hiába I a hajdúk nem tágítottak. A harmadik roham alatt bedöotöttók a földvár kapuját, 8 egész raja az ostrom lóknak tódult be a nyíláson. Ugyan ekkor a rácz vezért, — ki mint oroszlán küldött a tűlerő ellen, — egy muskata golyó mailbe találta. Hörögve hanyatlott övéi karjaib\ Enber, ember ellen küzdött, 8 a nagy embergomolyban kezdetét vette a mészárlás. A földvár közepén félkört képező kőkerítés mellett egy nagy kettős kőkereszt állo.t. A sebesült rác, vezért ida vitték leghívebb emberei, a ki még ekkor is erősen szoritotta markába a két élü szablyát .... s a ki nyugágyán félkarra támaszkodva végső küzdelemre készült. Mirkó mellett leánya térdelt, fájdalomtól kimerülten. Itt folyt a hurcz a vad lárma között a legdühösebben. Az elesettek egész halmaza vette körül a ráczokat, a kik már közel állottak a végkimerüléshez. A kőkerítést a hajdúk bedöntötték a most már két oldalról lettek a ráczok megtámadva. Rövid idő alatt el is hullottak mind, de az élet-halál harczban megannyi hajdút küldtek a más világra. Mirkót és leányát az odaérkező ifjú vezér szava mentette meg a haláltól, ki a borzasztó mészárlás között meghatottan közeledett a sebesült rácz vezér nyugágyá hoz, kinek széles melléből kibugyogó vérét a szép Marinka fogta fel fehér kötényének foszlányaival. A győzelmes vezér kardjának intésével harc.i pihenőt parancsolt, de ugyan ekkor egy sebesült rácz suhancz vékony kardjával keresztül döfte a vezér felnő karját. A felszökellő vér-sugár egy cseppje a szép leány keze-fejére esett, a vakmerő pedig életével lakolt. A közel álló hajdúk réz-fokosaikkal zúzták ssét agyát, csontjait. A forró vércsepp égette a leány kezét, megrázkódott s feltekintett . . . szeme találkozott a vezér lángoló tekintetével 8 égő pír futotta el arczát. Megismertek egymást. Az ifjú vezér bekötöztette karját fegyvereseivel, aztán vizet hozatott a közeli tóból, megmosatta az elesett rácz vezér sebeit, előparancsolta a tábori felesert, gondjaira bízta a hőst, maga pedig menni készült harczosaival, hogy az eleseitek eltakarításáról, a sebesültek ápolásáról gondoskodjék. A szép Marinka szemeiből egy hálás tekintet volt a kö.-zöuet azért a gyöngéd figyele mért, melyben az ifjú édes atyját részesítette. Ez a tekintet elbűvölte az ifjú vezért, aki alig tudott e helytől megválni. A földvár északi részében egy kápolna-szerU épület állott. Ebbe menekültek az asszonyok, a hajadonak és gyermekek, eltorlaszolva maguk után minden bejáratot. Az ostrom alatt az épület teteje, melynek padlásán különfele gyu-anyag volt felhalmozva, tüzet fogott. A lappangó tűz felemésztette mindazt, a mi a padláson volt, s a lángnyelvek éppen akkor csaptak át a tetőzeten, midőn a vezér e helyre ért. A gyenge tetőzet, padlás, az izzó zsarátnok alatt beszakadt, s egy egetrazó éles sikoltás tudatta, hogy a falak közzé menekültek a tüzhalállal vívódnak. Nagy erőfeszítés mellett sikerült a hajdúknak az épület kétszárnyú ajtaját betörni, s egy néhányat a bent szorultakból kimenteni; a nagyobb rész azonban odaveszett. Az ifjú vezér mindkét fél sebesültjeit a közeli »zikes tó partján rögtönzött sátrakba vitette, magát a ráoz vezért az őrházba, kinek oldala mellől leánya egy perezre sem távozott. Mirkót erős sebláz gyötörte. A nagy vérvesztésben elfogyott óriási testi ereje, nyelve kiszáradt az égető kin alatt, 8 gyakran esdekelte a vizet. Ivó viz a közelbeu nem volt, mert a ráczok vésztőkét látva, beföldelték a földvár kutait, egyedül a tó tejszinü vize volt az, melylyel a szenvedők szomját oltani lehetett addig is, mig a hevenyében ásott kutak megteltek vízzel. Valahányszor a sebláz miatt önkívületbe esett rácz vezér feleszmélt, a tábori gyógyász által nyújtott vizes kupát mindannyiszor mohón vette lankadt karjaival kiszáradt ajkaihoz, s ba elvették tóllo, elhaló hangon kérte >te! viz, te . . . tej !« Pár nap múlva jobban lett Mirkó, 8 leánya karjain a tó partján álló lombos fák árnya alá vánszoroghatott. Itt üldögélt sokáig lehorgasztott fejjel, nézte, bámulta a sebesülteket, kik a tó vizében mosták sebeiket; a tó sziksós tartalmú vize jó hatással volt a nyílt sebekre. A szép rácz leány, — ki esténként szintén a tópartján üldögélt atyjával —belemélyedt szemeinek tekintetével a tó sima tükrébe, nézte, csodálta, mint kergeti az esti szellő annak csendesen-csendesen egymásra sikló hullámfodrait, elmerengett a csillagos égboltozaton 8 szép szsmeinek könyhullása mutatta, hogy ő a legbetegebb valamennyi között. Akiért az ő forrón szerető lelke ugy epedt, a ki az ő védelmökben megsebesült, az nem volt közelben, azt a győzelem perczében vett parancs menni késztette vissza a kallói várba hogy a rakonczátlankodó hajdúkat megzabolázza. A hold kétszer is megujult, az őrséget kétszer is felváltották, deesak nem jött, nem érkezett az, kire ő várt. Egy csöndes őszi este mégis megérkezett az ifjú vezér. A leány a mint megpillantotta az ifjút, halk sikojjal omlott atyja karjaiba. Az apa — kihez az ifjú nyilt arcicjal közeledett, — haragos tekintettel fogadta az érkezőt, s csak akkor vonultak el a mély barázdák homlokáról, midőn karjaiba omlott leánya forró öleléssel vonta őt magához. Az ifjú a remegő leányhoz hajolt, gyöngéden fogta meg a feléje nyújtott kezet, aztán baljával magához ölelte a kedves gyermeket. Jobb karja még ekkor is be volt kötözve. Az ősz vezér, a sokat szenvedett Mirkó némán nézte a jelenetet, mely alatt szíve ellágyult, a kónyek peregtek alá szemeiből. Minek folytassam tovább ... az ifjú és leány csakhamar egybekeltek. A földvár elpusztulása után fabódékkal vették körül a vidék lakói a szikes tavat, s köszvényes bántalmaikat, nyilt sebeiket ide jártak gyógyítani. A hajdúk pedig elfoglalva a vidéket, állandóan megtelepültek e helyen is, s építkezni kezdtek. A pusztáról vette ez elnevezését a fürdő, melyet >Tedej< pusztának nevezünk, vagy a ráczoktól eredt az, kik a tó vizével annak partján épült fabódékba vitték gyógyítani sebesült véreiket, igy hívogatva a hajdúkat is oda »gyere! te! tejvizbe, fürdőbe,* — megmondani nem lehet, mai nap már csak »Tedej fürdőnek* nevezik azt a helyet, hol egynehány épület, s egy csekély fürdő-helyiség van. Közgazdasíig. Méhészeti levelek. V. Eltűntek tehát vizeink. De megmaradtak azoknak medrei! Azokon pedig csak kevés helyen jutott a szerencse oly változást hozni elő, hogy bennök egyébb teremjen virágos mezőnél: de a hol épen buza, vagy burgonya teram is, szabadságában áll méheinknek mézet gyűjteni s csak rajtunk áll, hogy ott valóban azt gyűjtsenek is. Hogyan ? Rögtön megfelelek reá, még pedig nem alaptalan ideával, hanem a valóságból merített tapasztalati tényekkel. Van egy — aratástól október utoljáig, ha fagy nem jár, még néhány deret észre sem véve, folytonosan virágzó és dúsan mézelő növény, Stachysrecta, magyar nevén tisztes fű. Ezen növény a homok talajon épen ugy tényéFolytatáe a főlapon