Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-24 / 8. szám

„IS V I R V I P É K". meg fogja vásárolni mindazokat, melyek katonai czélokra alkalmasaknak ós arra nézve megfelelőknek fognak találtatni. Miután a főczél az, hogy a hadsereg részére minden közvetítés nélkül egyenesen a tenyésztőktől vétesseuek meg a lovak, annálfogva figyelmeztetnek a tenyésztők, hogy teljes bizalommal vezessék elő katonai czélokra alkalmas eladó lovaikat és túlzott árak követelése által a megvételt lehetetlenné ne tegyék, miután mindenesetre jobb árakat kaphatnak ezen közvetlen eladás által, miut az esetben, ha lovaikat közvetítők utján juttatják a hadsereghez. Alkalmas minden szilárd testalkatú, jó mozgást és kitartást ígérő, túlságos használat által még meg nem rontott s a katonai használatot gátló hibával nem bíró 4- egész 7 éves és legalább 158 czentiinéter magas ló. Az idei tavaszon 4 évet még be nem töltő csikók, valamint a 7 évet már meghaladt lovak semmi esetre sem vétetnek meg. Ez alkalommal főleg hátas lovak fognak vásároltatni. Figyelmeztetnek a tenyésztők, miszerint az idei tavaszon 4 évet még be nem töltő, vagy 7 évnél idősebb, valamiut nem arra való lovaik elővezetése által csak felesleges fáradságot és költséget okoznának maguknak. A megvett lovak azonnal a helyszínén átvétetnek és készpénzben kifizettetnek. A kitűzött nap reggelén a helyszínén jeleulevő vármegyei és községi tisztviselők, valamint a lóteuyészbizottmány képviselői minden további felvilágosítást meg fognak adni. Kelt Budapesten 1889. február hóban. A fölJmivelési-, ipar és keresk. m. kir. minisztérium. Ócska könyvek. Jertek el<5 a sírokból Kedves ócska könyveim 1 Jertek elő mulatozni Gazdátoknak könyein. Jertek elő, hadd lapozzik Még es egyszer bennetek : Éljük együtt újra által f Ast a boldog életet. Gyermek-évek ! hogy tudtatok Oly hamar elszállani, Hogy veletek szétfoszoltak Ifjúságom álmai ? 1 . . . — As a világ, az az ábránd Olyan hamar ócska lett. . . Sötét fátyol fedi súrún, Mint & por e könyveket. Legalól a tyntaxis van, Legkopottabb is szegény ; Hogyne, mikor azt tanultam, Akkor lettem nagy legény ! Akkor vágt&m a sarokba, Dúlva-fúlva mérgesen, Valahányszor ó miatta Nem láthattam kedvesem. Istenem, be furcsa volt az ! Tánczra jártunk ő, meg én : Igy derült a róssa-hajnal Életemnek kék egén . . . Ex volt amaz arany-kornak Ovidiut bácsikám : Hiai' Aranka ez időben £esd«tt szépen nézni rám 1 Ez a máBik szinte jó könyv : Görög nyelvtan a neve ! Tégedet a pusztulástól Szívem hogy ne féltene ? Félálomban — messze szállva Képzeletem szárnyain Széleidre írogattam Epekedő dalaim. A poéziit, történelmet Jobb lesz tán nem bántanom : Mis vidékej járt a lelkem, Más miatt volt bánatom 1 Ott kerestem a valót, hol Képzelet volt az csupán : Tört reménynyel is futottam A csalóka fény után. Keseiű volt a csulódáB: Minden kezdet oly nehéz 1 Féltem már a fizikától, Hogy a lelkem be.evéss. Szerencsére megtanultam, Mi a delej s villámár . . . Vonzott aztán nemsokára Csábító két szemsugár. ÉB azután jött a többi . . . Könyv Be kellett már ahozl Irma után vigasztalást Anna kedves ajka hoz. Majd Ilon, Jolán, Etelka Tartja fogva szívemet : Be is véstem a padomba Miod a három szép nevot l 1 1 99 K —- —— Seabolc8vdrm*gyc alitpánjától. 1889. A főszolgabíróknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Sopronvármegye alispánjának 614/889. sz. átiratát megfelelő eljárás s 30 nap alatti jelentéstétel végett alantjegyezve közlöm. Nyíregyházán, 1889. február 5-én. Zoltán János, alispán. (Másolat.) 614/a. II. 1889. szám. Sopronvármegye alispánjától. Valamennyi törvényhatóságnak. Feketeváros községben egy süketuéinának látszó, ismeretlen nevü és származású 16—18 éves fiu. kinek termete közép, haja sötétszőke és nyírott, orra vastag, szeme szürke, arcza tojásdad, szája rendes, feltűnő nagy fülekkel, és ki nyavalyatörésben szenved, a csendőrség által letartóztatott és a kismártoni szolgabírói hivatalhoz bekisértetett. Minthogy azonban ezeu egyén a hozzá intézett kérdésekre csak néhány érthetetlen szót felel, nevét ós származási helyét megmondaui nem tudja, vau szerencsém hivatalos tisztelettel megkeresni, miszerint nevezettnek hatósága területén leendő köröztetése által, nevét és illetőségi helyét kipuhatolni és az eredményről engem mielőbb értesíteni szíveskedjék. Sopron, 1889. évi január 21-én. Simon, alispán. Közegészségügyünk adminisztrácziója. Egy főorvos, néhány járási, kör- és községi orvos, no meg még a nem orvos halottkémek: íme ezek az alkotó mozgató részei a vármegyék köz egészségügyi adminisztrácziójan tk. Hozzájok vehet jük még, mint közegészségügyünk ellátásának szintén tényezőit: a nagykállói megyei közkórházat, 8 — egy kis elnézéssel — a nyíregyházai kórházat is, amely azonban — mintha csak mostoha gyermek lenne (parenthézisben legyen ki szalajtva e megjegyzés), igen nagyon szűkölködik a szükséges anyagi és erkölcsi támogatásban. Ezek a faktorok összevéve bizonyára megalkothatnák együtt azt a szervezetet, mely boldogabb országok boldogabb népeinél a közegészségügynek a közéletbe beilleszkedett adminisztráczióját képezik. A „NYIRV1DÉK" TÁkCZÁ-JA. Nálunk azonban a fogalom csak a papiroson létezik. Azon a türelmes papiroson, melyen olyan sok szép intézménye a kulturális és humánus fejlődés követelményeinek van törvénybe iktatva, hogy ha erről lehetne fotográfiát készíteni a XIX. század utolsó évtizedének küszöbén Magyarországról, előrehaladottabb állomot s a boldogulás minden eszközeivel jobban ellátott népet képzelhetni sem lehetne. Törvényben tehát, mely az emberi közegészség fentartásának és fejlesztésének módjait és ellenőrzését szabályozza: nem volna hiányuak. Sőt van még egyebünk is! Meg vannak a mozgató szervei is annak a gépezetnek, melyet közegészségügyi adminisztráczióuak nevezünk. Ami hibázik a gépezetből, csak az élet, a mozgás az. A magunk vármegyéjének az állapotáról vegyünk csak példát, pedig nem állunk az utolsók között ebben a tekintetben sem. Mit mond a mi egészségügyi statisztikánk, melyet vármegyénk főorvosa olyan nagy szorgalommal állit össze a közigazgatási bizottság tájékozásául. örvendetes dolgot igen ritkán és keveset! Mert a halálozásnak az az aránya, hogy nálunk 40—50 ember hal meg minden 1000 ember közül egy esztendőben, nem örvendetes. Az sem épen megnyugtató tény, hogy — úgyszólván — sohasem vagyunk valami járványos betegség nélkül. Ha egyéb nem, hát vörös himlő graszszál 30—40 helyen egyszerre, s még ez a szelid természetű betegség is mód nélkül sok áldozatot szed a gyermekek között. A gyermekek! Ezeknek a sorsa meg épen elszomorító. Az elhaltak igen nagy perczentjét ezek teszik ki, amin nem is lehet csodálkozni — s ez megint egy nem örvendetes adata a főorvos úr kimutatásainak — hisz a hét éven alul elhalt gyermekek közül 45—50 százalék nem részesül nálunk orvosi kezelésben. Ez a számítás pedig inkább kevesebbet mond, mint többet. Éghajlati vagy talaj-viszonyainkban, népünk életmódjában, vagy e három tényező együtt működésének eredményében: a nép testi elsatnyulásában keressük e szomorú valóságok eredőit? Azt hiszszük, hogy nem itt kell keresnünk. Semmiféle rendkívüli viszonyok e tekintetben nálunk nincsenek. Levegőnk tiszta, talajunk, különösen a belvizek szabályozása óta, nem rejt magában járvány-csirákat, s népünk — ha nem vagyunk is termetre mindannyian sudár czédrusok s erőre bikagyőző Toldiak, elég ép és egészséges alioz, hogy ne szolgálhasson magyarázatául a szomorú halotti statisztikának. A táplálkozási viszonyok is mindenesetre tekintetbe veendő tényezőt képeznek, s habár e tekintetben népünk jóléte sok kívánni valót hagy is fönn, összehasonlítva mégis a viszonyokat itt a felföldi vármegyékkel, vagy Nemet- és Olaszország népének táplálkozási viszonyaival: nem szabad ennek fogyatékosságában keresnünk a nagy halálozás, s általában a rossz egészségügyi viszonyok forrását. Oly jól esik álmodozni Kedveseim, rólatok, Kik befestett, szép egemnek Ideáli voltatok 1 És a próna, a valóság Mily különös, Istenem : Némelyiknek fiacskája Játszadoz már térdemen! . Jertek elő a sarokból Kedvej ócska könyveim I Jertek elő mosolyogni Gazdátoknak könyein . . . Szépen együtt vénülünk meg S nem kapunk több új nyár-t: De az emlék, kedvei emlék Mindig ifjú, tzép marad! Macsolai Barna. „Az asszony ingatag." A herczeg szerette, • Becsület tapodó A herczeg az oly jó, Szüleire lázad? Szava méa, ha beszél, Halálod az átok, Az arcza mosolygó, Sírod a gyalázat!« Miről is susogtak . . . Alkonyat az erdőt Csak az erdő tudja : Betakarja mélyen, — Sz rető szíveknek Zokogó szél sírva Szerelem az útja. Zúg végig az éjen. i • Leányom, leányom i Csendesen . . . csendesen Halarány az orczád . . . Míg az a hirt mondja, Hiteget a herczeg . . . Harmatot hullat a Nem való te hozzád.« Zizegő fa lombja. »Óh jaj, hogy szeretem ... S a parkban a herczeg. Hiteget se bánom. A herczeg kedve nagy, Ha megcsal valaha, Fütyörész, dalolgat : Az lesz a halálom.c »Az asszony iugatag.* Miklós. A nagy-kállói nöejryesület bálja. Nagyságos asszonyom ! M fg górt»»:u, h'»gy mind->nt elplauscholok, a mit a na«y-Uállói jótékony uőegyewül«t 16-áu tartott tánczeaiélyén látok, — s íme oeváltoua szafamat, h*bár egy kissé nehezen, mert tegnap reggel 7 órakor oszlott szót a társasá Keressük tehát máshol! S megtaláljuk talán ott, hogy az a szervezet, mely nálunk az egészségügyi közigazgatást képezi, nem tudott életre kelni, erőre és mozgásra kapui még abban keretben, hova beillesztették: a közigazgatásban. Ebben a keretben, különösen a hivatali állásokban kisebb jelentőségű tényezőknek érzéketlensége folytán maradt a közegészségügyi törvény írott malaszt, s a szervezet, melyet ez a törvény megteremtett: holt gépezet. Az ellenőrzésnek hatékonyabb eszközeiről kell tehát gondoskodni, ha ezen a téren valamit teremteni akarunk. Gondoskodni kell arról, hogy meg ne történhessen az, hogy a községek egyszerűen tudomásul vegyék vagy ad acta tegyék a közigazgatási bizottságnak egy-egy rendelkezését, melylyel a közegészségügy szolgálatában például halottas házak építése, gyermek-menedékházak létesítése, a gyermekek egészségére ártalmas iskolák megfelelő átalakítása, a dajkaságba adott gyermekek hatósági gondozása stb. stb. oly sokszor s foganat nélkül elrendeltetett. Valamint az ellenőrzésnek szigorúbb alkalmazása kell ahhoz is, hogy a közegészségügyi törvénynek általánosabb egészségügyi követelményekre vonatkozó rendelkezései is meg,valósulhassanak. Ezzel a nagyon fontos kérdéssel van összefüggésben az az igen-igen szerény s még igénytelenebb kérelem, melyet dr. Jósa András megyei főorvos egy irnokuak vagy dijnoknak az ő, illetőleg a vármegye közegészségügyi adminisztrácziója mellé való állítása tekintetében a vármegye közigazgatási bizottságához intézett. Ennek a kérelemnek az a czélja, hogy lehetővé tétessék, miszerint a vármegye főorvosa, mint a közegészségügyi adminisztráczió vezetője, épen azt az ellenőrzést, melyet mi is fentebb hangsúlyoztunk, gyakorolhassa, s bizonyos szerves kapcsolatot hozhasson létre a közegészségügy legfontosabb közegei: a járási, kör- és községi orvosok között, kiknek aztán e folytonos ellenőrzés és egymás közötti kapcsolat folytán módjukban lenne egy olyan egységes közegészségügyi admiuisztrácziót megteremteni, mely életünk szükségeiből nőve ki, rendeltetésének meg is felelne. A közigazgatási bizottság, teljes méltánylással és jóakarattal e törekvés iránt, a kérelem részletes megokolására utasította a főorvos urat. Reméljük, hogy más akadálya nem lesz e kérelem teljesítésének, melyhez, bár igen lényegtelen ügyuek látszik, oly fontos érdekek fűződnek. Pénzügyi közigazgatásunk. Az adó- és mindennemű illeték kezelésének reformálására a pénzügyminiszter egy uj törvényjavaslatot ter jesztett be az országgyűlés elé, mely legközelebb törvényerőre emelkedik és jövőben alapját, módszerét fogja képezni az »dó- és illeték kezelésnek. Ha volt szükség az állami közigazgatás valamely ágá ban a reformra, ugy bátran el lehet mondani, hogy égető szükség volt erre a bürökratia azon ágiban, mely az állam adófizető polgárainak véresverjjtékkel fizetett adó és ille* tékpénze kezelésével foglalkozik. Semmiféle téren a viiágon nincs az adófizető ugy kiszolgáltatva az önkénynek és bizonytalanságnak, mint az adó és ílletéki ügyekben, s hst az illetéktelen kirovás, Foljtatás a BiellákUtaa. 8 este a férfiak megint együtt voltak, hogy a maradékot kellő árak mellett elfogyaszszák. Igy tehát nem csoda, ha ideges vagyok s betűk helyett iukább szeretném azokat a bájos — Uram bocsásd ! majd ón is elszóltam magamat (uj magyar!) s phrasist írtam volna le. Egy szóval aszszouyom, a mint tudja, én avval a szándékkal mentem Kálióba, hogy beleszeretek valakibe, még a bál éjjelén megkérem s >husvét előtt lesz az esküvőm.< A szép tervnek vége van, — véges vége. Nem szerettem bele senkibe, — (ugy-e nagy csoda, pedig én minden nap másba vagyok szerelmes) s itt a leglelkiismeretesebb szándékkal sem mentem semmire. Annyian voltak s annyi szép, hogy nem tudtam egynél megállapodni. Mintha a véletlen hordotta vslna össze a művészi árnya* latokat; a sötét barnától, azokkal az égető pajkos szemekkel, egészen fel a legvilágosabb szőkéig, azokkal az égszin kék szemekkel, a melyekért annyi állítólag okos ember bolondult már meg u bolondul meg még, — az mondom mind itt volt. Nagyságod kérem — egy ig .ti ausstellung. Aztán még bolonddá tartják az embert ezen felül. Tánczestélyt irnab s valóságos elite-bál. A tánezosok mind frakkban, a rendezők (fehér-kék ezallag jelvény) a quatre epaingel, s a nők, oh ezek a nők. Én nem tudom, mért jönnek Kallóba ilyen toilletiekkel, mért nem mennek mindjárt Pestre. 8 aztán az a terem, hogy azt uiiré tudták átvarázsolni. A szőnyeg és függöjy-diszités harmóniában az egymás mellé sorolt divá'iokkal, a zenészek állványa s két felől a — hogy is mondják magyarul P — igaz. >Schmichtwiukel< — mindez a szó szoros értelmében még az én számat is eltátatta, — ez aztán: ah! 1 I Egy kissé kiocsudván, mégis neki iudultam a keresésnek ; mindjárt az első két igen cúnos lányhoz nem is közeledtem, ezek most vannak először bá'on s már se lehet hozzájok férni, — na mi lesz később. A másik csoporban ott van az *st egyik hősnője gyönyörű kiséretévwl. — na ezekhiz hozzá nem jutok, hi még » hitemről is lemoudok, szemoen velők egy másik csoport, — a kállóiak azt mondják csupa idegen — ide meg a rend szók miatt nem lehet férni, aztán mellettök az est második