Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-22 / 51. szám

Y í B Y I D É K.« Pedig — habár csekély személyem vau is szóban — be kell ismernem, hogy az Önök álláspontja és felfogása részben mindenesetre helyes; nem azért, mintha nem lennének, még pedig számosan, kik az egyenlőségi eszméket hirdetik, hauem azért, mert felette kevesen vannak, kik ezen magasztos eszméket gyakorlatilag érvényesítik is. Pedig mit ér a törvényekben biztosított jog és vallás egyenlőség, ha azok a társadalmi életbe át nem ültettetnek s nem alkalmaztatnak? S nem feltűnő és teljesen megfordított dolog-e az, hogy nálunk a társadalom nem szülő talaja és bölcsője s nem ápolója a szabad eszméknek, melyeknek törvény általi biztositását a törvényhozástól követelni az ő kezdeményező joga ós kötelessége lenne, hanem ellenkezőleg messze mögötte áll a törvényhozás ilyetén intentioinak, a nyugoti czivilizatio évszáza dos vívmányainak! Távol vagyok attól, hogy összetéveszszem a társadalmi rendet a nemzetek politikai életével s igy távol vagyok attól is, hogy hazánkra nézve a demagógia érvényesülését, sőt bár a demokratikus eszmék túltengését is látnám megengedhetőnek, — hazámban mondom — hol „nép" és „polgártárs" nyugoti érte'emben nincs, s hol az alsóbb néposztályok politikai óretlensége miatt az u. n. nópfeuségi eszméknek a nemzet politikai életébe leendő tömeges beiktatása egyértelmű lenne az átalakuló és javuló félen lévő társadalmi rend teljes felbomlásával ; de nem tagadhatom azt, hogy a társadalom nem bir kibontakozni részben a kiváltságok édes emlékeiből, részben pedig el nem birja feledni az évszázadokon át viselt bilincseket s innen van, hogy mig a jogvesztett és kiváltságait feláldozott „nemes" — mindenesetre a nemzet éltető eleme — társadalmi kölöu állásban keres recompensatiót, addig a felszabadult és jogegyenlősitett osztályok, legyen az jogosult önérzetből, vagy a parvenuk jólismert merev maguktartásánál fogva, n m közelednek őszinte szándékkal ama társadalmi külön állás chinai falához, s igy egymással nem ériutkezhetuek. De hiszen sok oka van anuak — s az szóljon a helyzet mentségére — hogy a társadalmi egyenlőség hazánkban oly lassan fejlődik s taláu uem érvényesül soha azou értelemben, a hogy Eluök úr hozzám intézett / iratában az egyenlőséget értelmezni, definiálni tnóltóz—- tátott. Elsorolom az indokokat, hogy miért uem: 1-8zör. Mert minden magyar nemzeti természeténél fogva felette aristocraticus s e jellemvonás a szegóuyebb néposztálynál épp ugy, sőt leginkább észlelhető. 2-szor. Mert hiáuyzik hazánkban az átlagmíveltség egy bizonyos megkivántató foka. 3 szor. Nincs meg hazánkban a nemzeti egység s igy a politikai solidaritás. 4-szer Azon kényszer helyzetben vagyunk, hogy a születés és vagyonnak alkotmányunkban is előjogokat kellett biztosítani, s végre 5-ször nincs meg a vallás egyenlőség s euuek a gyakorlati életben legfőbb corolláriuma: a polgári házasság. Már most kérdem önt Elnök úr, lehet-e ott társadalmi egységet ós egyenlőséget a közel jövőben inaugurálni, hol ily számos csaknem legyőzhetlen akadályok merülnek fel annak ellenébe? S bár elismerem, hogy a társadalom e téren uem mozog, lehet e azért a társadalmat feltótlenül elítélni, midőn a felsoroltakban oly akadályok merülnek fel, melyek elhárítása a társadalmi hatáskör peripheriáján kivül esik? Felette sajnálatra méltó dolog, hogy azon speciális kórttinetre is reá mutassak, mely hozzám intézett n. b. iratának is egyik alapeszméjét képezi: az izrael vallásuakuak az országban való különállása, népszerűtlensége és társadalmi izoláltsága ; a lakosság azon részének, melynek intelligenciája elvitázhatlan, szorgalma példaszerű s mely hazánkban egyedül közvetíti a kereskedelmet. De higyje el Elnök ur, idővel, ha a uemzet nemes, földbirtokos osztálya feledni fogja a nágyobbb részbeu önokozta vagyonveszteségeket, ha a zsidók megszűnnek kizárólag a pénz ura lenni, s ingatlan birtokszerzés által kötve lesznek hazájukhoz, s ha majd a fölvilágosodottság megszünteti a rituális merev ellentéteket — lomtárba fognak tétetni, örökre el fognak temettetni a társadalom fejlődését akadályozó ilyetén előítéletek. Önök, t. Elnök ur, lehet másként vélekednek, s lehet az abstract elmélet teljes kérlelhetlen szigorával ítélnek felettünk; de ne feledjék uraim ítéletük meghozatalánál az Önök és a közöttünk létező helyzet kűlömböző voltát s tartsák szem előtt azon tényt, hogy a vén Európa ma a nemzetiségek érvényesülésének korszakát éli, s igy e continens s benne édes hazánk is, nem lehet a szabad — világpolgári eszmék, nem lehet a társadalmi egyenlőségi eszmék meleg ágya. Bocsánat Eluök ur, hogy e thémánál sokáig időztem, de azt talán tennem kellett, mivel hozzám intézett szives soraiban, megemlékezve székfoglaló beszédemről,— Öu is erre fektette a fősúlyt. Ezek után ismételten megköszönve szives megemlékezésüket, magamat az összes szabolcsiak s különösen a szabolcsiak bizottságának kegyeibe ajánlva, vagyok a mielőbbi viszontlátásig itt édes hazánk szent földén, Nagy Halászban, 1889 évi november hó 11-én, a mélyen tisztelt Elnök urnák kész szolgája: Kállay Audrás. Közegészségügyünk. Vau e drágább, van e bacseseba, ránk, embarekre nézve, az életnél, a jó egészségnél ? Ki vonná kétségbe, hogy az Istennek legfőbb adományai ezek ? A dúsgazdag, a hatalmas, egészség nélkül nyomorult tehetetlen báb ; hit még az a szegéuy, a kinek egyedüli vagyona ez?! . . Felesleges e lapok t. olvasói előtt fejtegetem azt az égre kiáltó nyomort, melybe az ilyen ember kerül; mert uagyon kis százalék az, a ki ezek"közül oly szerencsés helyzetbe jut, hogy egyik vagy másik kórházba bekerül. Mégis, fájdalommal kel! látnunk, hogy alig van elhagyottabb ügye nemcsak a mi megyéukuek, hanem ennek az egész országnak, az egészségügynél. Jól esett megjyóződuünk, a belügyminiszter közelebbi nyilatkoza.li v»v érzi a. reform szükségét. A társadalom, a attól messze, uagyon messzi vagyunk, hogy egészségügyünket rendezve lássuk ! Nem tudom egész bizlosan, hogy a haláladó nagy ságát illetőleg az európai országok között ti&uyadik helyen álluuk; de bizonynyal nem csak emlékezem, midőn azt állítom, hogy az elsők között vagyunk. Sokan gondolkoztak már a feUtt, hogy mi leh^t ennek az oka? s a legtöbben odajutottak, hogy népünk nincs megérve az egészségügyi intézkedések iránt való érdeklődésre. Tudatlanság, orvosoktól, gyógyszerektől v.iló idegenkedés, mind okul hozatnak. Hát hiszen mindezek nem alapnélküliek. El kell ismernem nekem is, ki éppen a uép kőzött élek s aonak dolgait közvetlen közelben szemlélem, hogy népünk az egészségügyi intézkedésekre mondhatni semmi figyelmet uem fordít, betegeinek gyógykezelésére csak a legsúlyosabb esetben áldoz. Ugy látszik, mintha az egészséget, az emberéletet népünk nem tudná kellő mértékben megbecsülni s olesó, jelentéktelen partékának tekintené azt. Azonban, ha igazságosak akarunk lenni, be kell ismernünk, hogy ennek a kedvezőtlen ítéletnek a súlya nein egészen a népre nehezül. Ráí<i axióma, hogy egy állam ereje, polgárainak erejében felt szik. Mi jövő vár arra az államra, amelyu k népe elsatyuyult? Fizikailag töukre ment. Nemde: a fi.ikai elgyengülésnek feltartózhatatlan következménye az auyegi és szellemi tönkremenés is? Ugyanazért az államoknak igen fontos érdekük az, hogy polgaraik testileg, szellemileg, vagyouilag erőteljesek legyenek ; minek íolytáu, mindeu államéletnek unnak kell lenni az ideáljáuak, hogy azt elérje. S e czélok eléréséhez nem lshet uagy semmi áidoza\ Daczára azonban mindezeknek, fajdalommal kell látnunk, tiogy ar európai országok valamennyien, épp m eze*ro a ozélokra áldozuak legkevesebbet. A regi korúak lidérc.nyomása, a katonaság svuronyát, mi a XIX. század alkonyáu sem hagyji megrozsdásodni 8 a kardjKat uem hagyja eltompulni; sőt öldöklőbbnél — öldöklőbb eszközök támadnak s a uemzetek vaudal gyönyöirel szemlehk vitézeik harczképessógét s babonás remegéssel dobalják anuak a tehetetlen Molochuak gyomrába véres verejtékkel szerzett filléreiket. Es ez igy megy ezen az egész kultur-koutineusen, ainelyeu tagadhatatlanul legmagasabb fokou áll a czivilizáczió. Aminek a következés* az, hogy ez az iazonyu lidéreznyomás, af.o* az ellenségtől benépesült viziók, e kontinens mindenik államát, vagyouilag jórésrben megbénították; magasztosabb, ideális czélok megvalósítására eltehetetlenitették és igy polgáraik fizikai, szellemi és vagyoni erejének növelésére nagtobb lendületet adui ők is képtelenek. E-.ért modom már éu, hogy csakis magában a uép'ien keresni hygeuikus mizériáink okát, igazságtalan eljáráf. Rossz példával mennek elől e téren az ullamok s közelebbről a mienk is ; ós a/t jó lélekkel merem állítani, hogy aránylag társadalmunknak legalsóbb, legdurvább rétege is áldoz annyit az egészségügyre, mint amennyit a mi államunk is áldoz. BizonysagUi Si0igalh.it erre a/, hogy kurmáuyuukuak előttem fekvő, mult évi költségvetése szerint, 345 milliót meghaladó budgetböl, ax összes egészségügyi és betegápolási czélokra, beleértve még a tébolydákat is, 938 és fél ezer frt nettó kiadás Íratott elö, a mi körülbelöl 0'28°/

0 nak felel meg. I^az ugyau, hogy ez magaban véve tekiutélyes összeg ; de mégis azt mutatja, hogy 100 Irtuól, ez igen fouto-. czélra, mindössze 28 kr. jut. F«utebbi állitásom tehát legüevésbbé sem merész, pedig az állam kormány intelli^eucziája es a mi nepüuk legalsóbb rétegének intelliiíeucziája kö'.ött, legalánb is olyau külömbség van, mint a 345 millió és auuak 0'28

9/

o-a között. Az állain sokkal jobban tudja, érzi azt, hogy mily óriási tőkéje pusztul nap nap mellett a rossz egészségügy mi itt, mint mi. Es e tőke megmentéséért moudhaiui semmit sem áldoz. 0 maga mutatja az iráut a legnagyobb érdekteleaségat, hóloü ez eueuseggel, a rossz egészsó^ügygy el éppen neki kelleue felvenni a tervszerű ós a legfényesebb diadalt mfií uem s?üu'5 harc/.ot. A közegészségügy, a legfon'osabb közgazdasági ügy; ebben fekszik az állam minden irányú ereje. Eué.kűl uomoktala)ra épi . Egyen lő niveaura kell azt emelni, legfontosabb ügyünkkel, a közoktatásüggyel. Muri csak egészséges testi ós szellemi ero az, meijlyel u sziutóu uem kevésbbé fontos közgazdasági érdekek mego'dhatók és a nemzeti ideálok elérhetők. Kinek jutua azonbau eszéb", a kormányt azzal vádolui, hogy nincs meg a közegésíségügy íriut a kellő érzéke; uiucs meg beune a kellő akf.r.it, anuak j .vitására minden lehetőt elkövetui ? BizOuyuyal senkinek. Mis az ok . . . . a tehetetlenség. A társadaiomuak is éppen ez a baja. A társadalom azonban mégis m gtes i a maga kötelességét, mert egészségügyünknek csekély javulása is, egyedül az ő érdeme. Mar a kormányou a sor. Mi, a társadalom, kell, hogy egyező erővel sürgessük MZ államot, hogy tegye ő is kötelességét s ue uiméljen az egészségügy javításáért, jó karba helyezéséért, semmi áldozatot. Mert nemzetünk vére, élete, legdrágább tőkéje van veszélyeztetve s ezt tétlenül nézuie az államuak n"m lehet; itt fukarkodni nem szabad. Ijesztő nagy az az összeg, amit ez a mi kicsiuy nemzetünk hilál-és bet^gadó czimen évenként fizet. Váli, Ernő, a Term. tud. közi. 1885. évi decz. füzetében egy megközelítő számítást tesz s kímutatji, hojv ez az adó, az 1880-ik évbeu, Magyarországon 209.27,9781 frt óriási összegre rug. És ez igy megy évről-évre. Tagadhatatlan, hogy olyan hadsereget nem vagyunk képesak felállítani, amely a halállal, ezzel a láthatatlan, iszonyú ellenséggel megbirkózzék s képes legyau azt teljesen ártalmatlanná tenni. Da mégis tul sok az az élet, amelyet lerombolni, elpusztítani engedünk. Hiszen ugyancsak Váli emiitett kimutatása szerint, a Magyarországon, 1880ban elhalt 529,213 egyén közül 279 ezer 5 éven aluli gyermek volt. Bizonyos, hogy itt niuc3 pardon, az adót meg kell fizetuüuk ; de én az államkormánytól azt várom, hogy éppan oly erőfeszítést fejtsen ki ez adó narmális viszonyok közé szorításában, a halál, e folyvást gyilkoló ellenség fegyvereinek visszaverésében, mint aminő erőfeszítést fejt ki a küleilenség ellen való harczkópesség feantartásábau. Hadsereg az egészség, az élet ellenségei ellen ! . . . Miuő merész illúzió! De van-e benne anomalia? Hiszen guerilla csapatok most is vanuak. És en a gu9iilla csapatoknak, a magyar orvosi karnak toljes tisztelettel adózom. Da hát azt csillan, — talán nem vetnek kövat reám, ha kimondom — gyakrau besötétíti a megélhetés küzdelmeinek áruyéka. A toll kezükben, a tehetség ugyukban (a nagy többséget értem) csak a megélhetésnek eszköze, hogy megkeressék napi zsoldjaikat. Muafcájokért legtöbbször osak sovány elismerésben részesülnek s érdeinök szerint való jutalomra hasztalan számítanak. Pedig hányszor kell szembeszállaniok a járvány és ragályos betegségek öldöklő nyilaival és golyózáporaival ? Hányszor kell koczkára tonnni életüket embertársaik életének megmentéseért? S eriut-jm az orvosok munkája a legfontosabb államérdekek egyike s éppen ezért magának az államnak kelleue róluk a lehető legszélesebbet! gondoskodnia, anyagi és erkölcsi jutalmazásával őket a napszámos munkakörből kiemelni, ideáljaikntk szárnyakat adui s az utat előttök az emelkedésre megnyitni ; éppen u,'y, miut hogy a katona fel van mentve a m.gilhutés gondjai alól 8 a hogy ő magtalálja tehetségeiéit, szorgalmának kifejtéseért a megfelelő auyagi és erkölcsi jutalmat, Da legalább tűzzön csak az állam jutalmakat, az orvosi sikerekre, a szegény betegek megmentésére I Miuő pezsgést fogna előidézni általa az orvosi munkakörben. Bizonyára meghozná az igy befektetett tőke a dus kamatot. Azonban még az is merész illúziói . . . N igyon szegóuyek vagyunk. Nincs tehetsége az államnak latba vetui erejét, hogy megváltsa magát az iszonyú véradó alól. amit a rendes % ou felül fizet. Tehetetlenül uézi, miut a hogy nézzük uii, törpe halandók, az emberélet, e drága tőke pazar pusztítását. Közegészségügyünk reform dásához nagy pénzáldozat, kitartó munka szükséges. Ilyen na^y sebet nem lehet kőunyü szerrel brgyógyitaui. Da itt, a BZ'-góuység daezára, erőfeszítéssel is tenni, áldozni kell. Mit mondanunk arra az apára, a ki arra apellálna hog) szegéuy s összedugott kézzel nézné, mint pusztulnak el egymásután gyermekei ? De egy érző szivü «pa azt nem is teszi; odaadja értük minden vagyonár. E> uz állam? . . . Ébreszszük fel, kiáltsuk fülébe, hogy egészségünkért, legdrágább kincsünkért tegye meg ő is apai kötelességét. Illusztráljuk cssk a dolgot ! S no menjünk messze, tekintsük mf>g Szabolcsvármegyének egészségügyi állapotát! Megyénk érdemes főorvosának, gondos havi jelentései meglehetős betekintést ei-g^dnek abba. Előttem fekszenek a f. évi junius, Bugusztus és S7fp ember havi jelentések; amely hónapok az egészségügyre bizony nyal országszerte legkedvezőbbek. És e jelentest-kből mégis igen elszomomoritó dolgokat tudunk meg. Ezek szerim juuius hóuapban meghalt 598 egiéti, akiknek 61.1'/

0-& gyermek; augusztus hónapban 699, ennek 71%-a gyermek ; szept. hónapban 631, ennek 68'4°/« a gyermek. Vagyis összesen elhalt e 3 hónapban 1928 egyéu; a kik közül 7 éven aluli 1258, 7 éven felü'i 670. Lássuk már ezek közül p. o. a junius hivi ered-.uéuyt, au.ely nemcsak e 3 hónap közül, de a közelebbi éveknez vívzoujitva is legkedvezőbb, 30*48%' Vajon mire mihet ez péns^rtékbeu ? Mert a nyughaiatlau, kutató emberi ész, az embert, illetve az emberi életet is íelbtosüli, miut nemzetgazdasági tőkét, pénzértéiben. Fentebb mái hivatkoztam Válira ; oz u'tal is az ő s/ámitáauit követem. Egy ember élet értékét Váli 400 forintra teszi. Maga mondja: hogy ez a különféle nemzetek számitá«« szeriut, legalacsonyabb. S v-.lóban nagyon is alacsony. Mert vegyüuk alapul egy uapszáinos embert, a ki, haosak 100 munkanapot dolgozik is egy év alatt s nspdíj átlaga 60 kr, 50 frtot keres; vagyis keresménye 5% márnát mellett, 1000 frt tőke jövedelmének felel meg. O tehát családjára, íllotve a tárnád uomra nézva annyi, mint 1000 frt tőke; de egy 100 írt jövedelmet élvező ember már 20,000 frt tőkét kép iá T. Dshát ennél a tő kénél nagy lóvén a rizikó, és a korház, munkaképJsség hez viszouyitvs az értékhu lámzás : fogadjuk el a 400 frt minimalis átlagot. Szabolcsire^yóbeu f. évi iui>. hóban u főorrosi jeleu tés szeriut meghalt 598 egyén; kik közű. 7 íven alóli gyermek 330. Vagy ük most már .a hát éveu lelüliek értékét a 400 f.t X 268 — 107,200 frt ; a 7 even aluliak • rtékét csak felei,y vei, 200 frttal azamiiva: 200 X 330 =» 66,000 frt. Es igy megyanknek egy houap alatt, tisztán az elhaltak után, 173,200 frt a tőkevesztesége. Tovább menve: miuden halálesetnél lehet számítanunk legkevesebb 20 napot a betegség id jére. H& egy uapi ápolásdijat, beleértve a betegellátását és az ápolásival okozott muukave-zteséget, csak 20 krral számitok is f. 1, (Válj 60 krra teszi, én azonban ezt, mivel mind g a legszegényebb néposztályt veszem irányadóul, magasnak tartom) ez is 2392 frt. A 7 éveu felüli 268 elhaltnak betegesk dési idejére eső munkaveszteség, naponkint 40 krt számítva: 2114 frt. Az 598 halottnak temetési költsége á 8 frt (Váli 12 frtra tnzi) 4784 Irt. Ez már eddig 182,520 frt. AzoubaD, hogy a betegség és h tláladót lehetőleg megközelítsük, még figyelembe kell vennünk azt is, hogy a uieghaitakou kívül számosan voltak azon idő alutt betegek. Ha Váli szerint minden elhaltra 9 betegedést s/ámítunk s betegségük idejét 10 napra vesszük: ezúton a veszteség 5382 munkanap, amely a betegellátást ós a munkadíj 50 krral számítva (Váli 1 frtra teszi) ujabb 2691 frt, veszteség. Igy összesen Szabolcsvármegye junius havi vesztesége, betegség és halálozás folytán, a legenyhébb számítás mellett is, pénzértékben kifejezve: 185,211 frt. Hogy ez korántsem uormalia állapor, eléggé igazolja az, hogy ai elhaltak 62'7*/e a 7 évet nem óit gyermek s ezeknek csaknem fele nem gyó^y kezeltetett. A 7 éven felülieknek is több mint '/< de uem részesült orvosi segélyben. Hogy a számítást megröviditgam s ne faraszszam azzal olvasóimat, az augusztus *s szeptember havi jeleutésekre uem terjeszkedem ki. Mar fentebb konstatáltam, hogy azok kedvezőtlenebbek a juniusinál. Fogadják el alapul junius hónapot s ennek eredményét 12-sier véve, látui fogják megközelítőleg, hogy egész évi veszteségünk 2122,532 frt. Di menjünk tovább, lássuk, hány % tőkevesztesség ez? Van Szabolcsmegyéuek a szóban forgó jelentés szerint 214.009 lakosa. Felveszem, hogy euuek 40°/o-a 7 éven alóli gyermek. Pedig, tekintve a nagy gyermek halandóságot, valószínű, hogy 25°/o sincs. A 60°/o, vagyis 128,406 e^yén értéke á 400 frt = 51.362,400 frt. A 40*/

O

) vagyis _85 603 gyúrnak érteke a 200 irt 17.120,600 frt. Összes ember élet érteke megyénknek •ÉniÉÉfiftfifiíí n - 11^1 1 _