Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1889-11-17 / 46. szám
Fo lytatága a m ellékletnek . , 425 ezer utassal jött tibb, tnmt átlag ugyanion idő alatt t. i. 1125,000. A keleti vasút még nem fejezte be számításait; annyi azomban mondható, hogy 128 kéjvonaton, a melyek kőiül busz Svájcból jött 103 ez-r utast szállított. Az Orleaus-vaiut 164 kéjvonatot randizett, melyek 160 ezer vidékit szállítottak Parisba. Mindszeotekkor a legutolsó 20 ezret. A nyugati váspilya ez év október 31-ikéu a tavalyihoz képest 10 milliónyi beviteli többletet konstatált. A paris lyoni vaspálya még nem csinálta meg számadásait. Hajón jött 100,000 külföldi látogató, Ntw Yorkból 60 ezer, a középteugeri kikötőkbe 15-20 ezer stb. ,,N Y t K V I D K K" A közönség köréből*) Elárrult gyalogjárdák. Interpellició-féle. Tekiutve, hogy Nyiregyháza városa képviseló-testülete által elfogadott s ministerileg is jóváhagyott utczaszabályozásokuak megfelelőleg városunk a szabályozási voualból kieső házak kisajátítását különösen a legújabb időkben tömegesen foganatba vette, minek következtében elsőrendű utczákban sok ház a szabályozási vonalba beépíttetett. Tekiutve továbbá, hogy e beépítések daczára a régibb gyalogjárdák előbbi helyükből a szabályozási vonalba át uem vitettek s e miatt sok helyen a házaktól tekintélyes távolságban csaknem az utc/a közepére kiestek. Tekiutve végül, hogy a gyalogjárdák ilyetén elszakítása által a szabályozás legelső és egyedüli indokán, a szépészeti tekinteteken a legkirívóbb csorba ejtetik, mert hisz az ott hagyott gyalogjárdáknak bizonyára a szabályozott házakat is túlélni vau hivatva s igy hosszú jövendőben hirdecendi az aesthetikai kívánalmak eme súlyos megsértését; kérdem én Nyiregyháza városa ópitósi-ós szépészeti bizottságait. Váljon az emiitettem árváu maradt gyalogjárdáknak a szabályozási vonalba leendő átvitele kinek áll kötelességében? a báztulajdonosoknak-é, a kisajátító városnak vagy a gyalogjárda építőjének? S ha ez iránt intézkedés még nem lenne, hajlaudó-e a kérdés helyes megoldása által ismert tapintatával e viszszás helyzeten javítani ? Járdataposó! Az uj téglagyár kérdéséhez. Nyiregyháza város tauácsa, mint elsőfokú iparhatóság Vojtovics és Barzó vállalkozóknak, a Bujtos 2-ik szakaszában egy téglagyár felállítására a telep engedélyt oly indokolással adta meg, hogy ezen gyár-telep a közérdekekkel nem ellenkezik. Értesülésüuk szerint Király Sándor és társainak ugyanazon helyen, a nevezett vál lalkozók szomszédságában épiteui czélzott, hasonló gyártelep felállítását azonban, mint a közérdekbe ütközőt, ugyanazon tanács megtagadta. Ezen kétségtelenül ellentétes indokokkal szemben figyelemmel várjuk a felső iparhatóságok határozatát; s ugy vagyunk meggyőződve, hogy a kaszárnya s a városban folyó építkezés érdekében a szabad ipar-gyakorlás s az ezzel egybekötött egészséges verseny ugy a város, miut a polgárai érdekében áll. Ugy tudjuk, hogy a városi tégla telep rendezése érde kében a képviselet tagjai között mozgalom indult meg, melytől ezen zavaros ügy rendezését joggal várhatjuk. Egy nyíregyházi polgár. Nyilvános köszönet. Jótékonyságáról ösmeretes s érdemekben megőszült özvegy Csengery Siinuelué asszony ismét egy nemes tett által örökité meg halhatatlan nevét; ugyan is folyó hó 14-én 300 azaz háromszáz osztr.'ért. forintokat tett le kezeimhez azon kijelentéssel, miszerint a helybeli ipartestület elöljárósága által megállapítandó feltételek mellett ezen összeg kamatja elszegényedett ós véginségbe jutott iparosok felsegélyezésére fordítassák. Ez ismét egy oly tett, a mely valóban hálára érdemes. Engedje a mindenhatók ura, hogy még sok szegények könyüit letörölhesse. Fogadja ipartestületünk nevében is legőszintébb köszönetünket. Andráscsik József, ipartestületi elnök. *) Az e rovat alatt közlöttekért nem felelős a szerkesztő. Csarnok. Az Alinanachból. — Mikszáth Kálmán bevezetője. — Egy pár Teleky-tragédia hevert az asztalomon az Almanachba száut rajr.ok ói novellák mellett. Egy este, ki hitte volna, beszélgetni kezdtek a kéziratok egymás közt, vagy hogy csak álmodtam én azt. — Hol vagyunk? — szólalt meg egy sárga théta. — A bírónál — felelte egy másik tragédia. — Uj biró, rossz biró. Da hogy jutott be ei az ember az Akadémiába? A kéziratok elkezdtek kf.czagni. S olyan bántó, izetltn az, mikor a komor, méltóságteljes tragédiák röhögnek. — Hogyan jutott be? ha, h», ha! Nehéz beteg volt, azt hitték ax akadémikusok: »No, ez ugyan nem fog már többet írni*, tehát beválasitották. Sértődve isegtem mozogtam ágyamban, midőn közbesúg szerény hangon egy novella: — Jó estét színdarab urak, jó estéti — Servus fráter! — szólt egy zöld vászoukötetü Teleky-darab. — Mit kerestek itt, jámbor teremtmények? — Mi ai idei Almanech novellái vagyunk. — Ugy? — dünnyögte gőgösen az előbbi — Almanach! — Papírkosár az, vagy könyv? Ami különben egyre megy. — Ne olyan hetykén, színdarab urak ! Mi mind a legjobb családokból származunk, köztünk van Jókai is. — Kár dicsekednetek Jókaival, amice, mert Jókai ugy van éppenséggel, mint as én első felvonásomban szereplő király, kinek azt jósolta az egyik bölcs: »Rossz eors vár reád," oh király, minden rokon«d szemed láttára pusztul el«. Mire a király dühbe jött, leüttette a bölcs fejét, mondván : »Egy okosabb bölcset kérek*. Az okosabb bölcs ugyan azt jövendölte, de okosabb formában ^Szerencse vár reád, oh király, mindeu rokonod túléled*. Ez már bezzeg tetszett a királynak, de mi azért még sem tudjuk, azért élte-e tul a rokouiit, mert ő volt nngyon erős, vagy azok voltak nagyou gyengék. — Kuthy, Jósika rég feledésbe merültök s ő negyven év óta uralkodik a sziveken. — Elég egészségtelen állapot. Nálatok azt i« mondhatná Jókai »Az idén sem nit som írok, az idén tebát nem lesznek uj könyvek.* — Eddig valóban igy volt, de most uj aera JÖD. Eddig egy tenyő magaslott ki, da most többen vaunak. Kisebb fák, de egy egész erdő. — Mi az mind Jókaihoz képest! — Együttvéve mégis legaláb egy másik Jókai Az öregednem bírtuk meggjőzni, hát felosztottuk. — Tóth Bélaban megvan szingazdag ragyogó nyelve, B-niczkyué ben leleményes meseszövéie, Muraiban vidámsága, Peteleiben gyöngédsége, Birsouybau leiró ereje. Rkácsoló, epát hiugoa förmedt most fel egy barna kötésű tragédia, mely e jeliget viseli homlokán: »Gjőzui és meghalni*. (A mi a Telaky-pálya-müvekeu gyakran épen ilyen sorrendben esik meg.) — Ugyan ugyau, bogy nem restehz fecs-gui, csacsogni, mint v.ilauii szalon-vígjáték s pláne ilyen alacsony lényekkel. Nagy osspkodás, suhogás támadt erre ; vagy egy ablak van kinyitva valahol és a széláramlat pajkoskodik a kéziratokkal, vagy pedig összeverekedtek. Piff, p.>ff! — hangzik élénken. Rugd meg ! rugd meg — Vigyázz — sikolt vékony hangon egy raj ocski. Há'ha egy apának vágjunk a gyermeki i. Zűrzavaros kiáltások keletkeznek : — Ne hagyjuk magunkat ! Ti, szemtelenek! Hat illik hozzátok ilyen ueveletlen sfg ? Hozzátok, a kik jambu^Oíban beszéllek? Az egyik színmű elkezdett spicselni nagy path jszszal— Mi előuelő psrsoaák vag) unk, riuk pályadíjakat tűznek ki. Mi velünk, születésüuktől kezdve halálunkig érdeklődéssel foglalkoznak, a sajtó megírja minden élctmozzauataiukat;. ja közönség kiadó tapssal üdvö/.öl, ha győzlüuk, s ha elesünk, még ez a buká« is sokkal fényosebb mint a ti diadalattok ; száz fütty haogzik, vérfagyasztó hidegség ül az arciokou s másnap hasábokban irjík meg a lapok temetésüuket, ds ti születtek és megcsaltok, anélkül, hogy éltetek volua. Létexéstenet. «g/etleu szó jelzi a sajtóban, a mit az »Irodalomroffct* vezetője kedvetlenül odafirkant, hogy >megjelent*. A novellák és raj',ok szerényen meglapultak e beszédre, miutba mondauák : »a mi igaz, igai*. Már már magok is balon)ugodtak volua alárendelt szerepükbe, ha véletlenül meg nem szólal egy kopott tibláju tragédia ezzel a jeligével: »Addtg jár a kor^ó a kútra, mig el nem törik*. — Csitt gyerekek : Ne boloudozzatok. Legyen közöttünk béke és egyeiérté". Tény hogy testvérek vigyünk, mi a kedveuczek, ti hamupipőkék. De ex csak a kor léha divatja. Ami előkelőbb rauguuk, a sajtó indoleutiájin, igazságtalanságán alapizik, mely mig udvar il az egyik irodalmi ágnak, közömbösen v«sxi a másikat. A saj ó etnbaret ekképsusszólan ik : »So'sit iru ik a dtrabról, mert a közönséget érdekli.* A közönség igy szól: >Érdikes dirab lehet, mórt a svjtó sokat ir róla* Hí veletek is igy bánna a sajtó, bizonynyal virágjsuátok . Nagy zúgás támadt erre a színmüvek köít, d >. an iái zajosabban kiáltottak »helyeet ai A mmachbsli kéziratok. — Li vele! Nem hallgatjuk! Eláll! Hich! De csak hadd bsszéljen. Halljuk, hüljuk! — Nsm állok el — foljtatá az óc-ika tragédia dühösen, S)k évi tapasztalás van a hátam mögött, ti mind tacskók vagytok hozzám képist. Husz éve járok már a Teleky-pilyázatoira különféle Ciunex alatt, mi.; végre fölvirradhat az a n\p, h)^y én ls»zek a legjobb társaim közt. Pedig rossz darab vagyok, még egy biráló sem olvasott végig soha. Mindössze egyszer részesültem némi fiayelembeu, mikor a gazdám vujaték gyauánt nyújtott be. Sok embernél megfordultam, de mind azt dünnyögte rólam uéháuy lap elolvasása után :»Ejoye de nagy szamárság!* (ÁUaláuos derültság.) Pddig uraim fiatal koromban spauyol novella voltam, síép kerek klaszikus munka, tele üdeséggel és költészettel. A ki olvasta, mind el voltak ragadtatva :»Milyen kedves, milyeu bájos*. Hogy .kevélykedjem hát ón most a színdarab voltommal ? — Ugy van! ugy van. — Azért ne egyenetlenkedjünk, atyafiak. Mert valamint a novellákból lehetnek még egykor színdarabok, azonképsn mi belőlünk is lehetnek még valamikor novellák. A jővőbe bele nem láthat az ember. Bátor leszek tehát, tisztelt urak, egy iuditváuyt benyújtani. — Halljuk! halljuk! — Egy, a magyar ssjtóhoz együttesen intézendő kérelemre vonatkozólag : részesitten minket exentul egyeulő pártfogásban. Mikszáth Kálmán. GABONA-CSARNOK. Nylreoyháza, 1889. november 16-án. Nyilt-tér. Ajánlok valódi jamaikai, valamint brazíliai cuba és belföldi rumot, legfinomabb minőségű teákat, magyar és franczia cognacot, angul és bécsi tea-süteményeket, különféle sajtokat, görczi gesztenyét, olasj mogyorót, stb Különös figyelmébe ajánlom a t. közönségnek a C. Traub bécsi udvari tea szállító utján beszerzett fekete caraván és szürke pecco teámat, melyek igen finom zamatos ízűk miatt az egesz monarchiában közkedveltségnek örvendenek. Kívánatra árjegyzéket készséggel küld HÖFFMAX ADOLF fűszerkereskedő. 153 •féle maayar, német és tót NAPTÁR vuu ratóron J^JJ könyvkereskedésében, mely óriási választékra a n. é. közönség figyelme felhivatik. Ügynökök ós ismét elárúsitók nagy kedvezményben részesülnek. 3s 7_ 8_i Hirdetmény-kivonat. 5834. tk. 1889. A nyíregyházai kir. törvényszék mint telekkönyvi hatóság közhirré teszi, hogy Márki A utalnak Nagy József ellen 84 frt 33 kr. behajtása iránt folyó végrehajtási ügyében ezeu kir. törvényszék területén fekvő, a berezeli 47. sz. tjkvben A I. 11, 12 : 16—19. sorszám alatt foglalt ingatlanok 558 frt kikiáltási árban 1890. évi február 6. napján délelőtti 10 órakor Berezel község házánál megtartandó nyilvános árverésen becsáron alól is el fognak adatni. Kikiáltási ár a fennebbi becsár. Báuompénz a becsár 10%-a. Nyíregyházán, 1889, október 30. Virágh Kálmán, (370—1 — 1) kir. trvszéki biró. cska, el nem égett öntött vasat a legmagasabb napi áron vesznek GÖbl és Wagner vasöntödéjükben Nyíregyházán, a gőzfürdő és sertés-piacz közötti úton. Birtok bérbeadás. Szatmármegyében Nyir-Nlegyesen közvetlen a vasúti állomás mailett. ogy kényelmas lakóház és jó karban lévő gazdasági épületekkel ellátott s évek óta házilag kezelt 500 holdas kiterjedésű tagOSitött birtok, felszereléseivel vagy a nélkül, hosszabb időre azo mii is haszonbérbe kiadó. Felvilágosítást ad uagy-károlyi lakói tulajdonos (378-3-1) Nemestóthi Szabó Antal. Hirdetmény, A gabona-csarnoknál bejegyzett árak. Buza 100 kiló 7.— 7.50 Rozs 100 » 6.40 6.60 Árpa 10J » 5.60 6 70 Zab 100 » 6.40 6 50 KukoriczalOO » 3.80 3.90 K. repcze 100 > —.— —.— Paszuly 100 » 5 — 5.25 Szesz literenként 47>/a 49— Piaczi árak. Borsó Lencse Mund-liszt Zsemlye-liszt Buza-liszt Barnakenyér-liszt kiló —.20 -.24 » —.17 » —.16 > —.14 » —.12 Burgonja uj Marlia hús Borjú bús Sertés hús Juh hús Haj Disznó-zsir Szalonna Faggyú (nyers) Zöldség Paprika írós vaj Eczet S/.éna Szalma (tak.) Bikfa 1 Tölgyfa 1 100 kiló 1 » 1 » 1 » 1 > 1 > 1 » 1 > l » 1 csomó 1 kiló 1 liter 1 » 100 kiló 100 » köbmtr 2.— —.44 —.44 -.44 —.32 —.64 —.64 —.22 —.06 —.14 — 27 -.60 3.— 1.10 3.— 2.9J K. 69 V). 1889. Melynek erejével köztudomásra hozatik, hogy e város uj szalma- és fa-piacíáuak déli végénél, & vasút felé vezető országút mellett fekvő ugyuevezett Korcsolyázóterület 1600 Gölre kiterjesztett nagyságban, az 1890. év január 1-ső napjától számítandó hat (6) esztendőre árulóhslyül haszoabírba fog adatni. A kivevő ezen területet befőldelhHi, tisztességesen körülkerittetheti és a tulajdonos város fiiévi felmondási jogának fen tartásával s közegésisági és köztisztasági érdekek megóvása mellett, fa és egyéb megengedett c.ikkek eladísára fogja használhatni. A kik e bérletre vállalkozni akarnak, azok Írásbeli zárt ajánlataikat e folyó évi (leczem')er 15 ik napjáig B'OCÍ Liszló városi tanác-mo'inak, miut bérbeidó küldöttségi elnökének adj'tk be. Nyiregyháza, 1889. november 15-én. Bencs László, tanácsnok. Meghivás. A nyíregyházi korcsolya-egyletnek taüjai az 1889. évi november 20-ikán délutáni 5 órakor a kaszinó társalgó termében tartandó egyesületi közgyűlésre tisztölettel meghívatnak. Ax elnökség^ Felelős szerkesztő : INCZÉDÍ LAJOS. Kiadó tulajdonos: JOBA BIÍEK. Hirdetmény. Szakoly és Szakolyszegi közbirtokosság tulajdonát képező szakolyi korcstnaház földdel, mészárszék, küt s állással; Szakolyszegi szintén korcsmaház, mészárszék, kút s mintegy két katasztrális hold it tevő kerti földdel, egyenként vagy összeseu is, folyó évi deczember hó l én nyilvános árverés utján a legtöbbet ígérőnek el fognak adatni Szakoly községházánál délutáni 2 orakor, mely árverelésre a veuui szándékozókat tisztelettel meghívja alólirott, kinél az árverelési feltételek bármikor megtekinthetők. Kelt Szakoly, 1889. november hó 4-én. Szentmiklóssy László, 363-3-3) bir t képviselő.
