Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-10-06 / 40. szám

„IN V I R V I D JÉ: K." és törvényhatósági intézkedések végrehajtása) a községi hatáskörből kiszakítandó s a jelenlegi körjegyzőségek hasonlatosságára szervezett községi csoportonként alkalmazott biztosokra ruháztatnék át. 3. A községi csoport-biztosok a belügyminiszter által élethossziglan neveztetnének ki 4. A csoport-biztos közvetlenül a főszolgabírónak lenne alája rendelve. B) Rendezett tanácsú városokra nézve: I. Az azok hatáskörében foglalt jogosítványoknak az A) 1. pontja alatt jelzett szétválasztása szintén keresztülviendő lenne, azon eltéréssel: hogy azokban az állami és törvényhatósági közigazgatásra vonatkozó intézkedések végrehajtására uem alkalmaztatnék külön állami közeg, hanem az egyenesen a polgármesterre bízatnék, ki az ennek következtében jelentkező kettős minőségéhez képest a belügyminiszternek a képviselőtestület hármas kijelölésére alapított előterjesztésére ő felsége által élethossziglan neveztetnék ki. Hogy a rendőr igazgatás ügye a rendezett tanácsú városi hatáskörből kiszakítva, államosittatuék, következő leg a rendőrségi hivatali személyzet a miniszter által élethossziglan kineveztetnék, s közvetlenül az alispán joghatósága alá helyeztetnék. A polgármester az állami és törvényhatósági adminisztráczió körére vonatkozólag utasításait az alispántól venné s közvetlenül annak lenne alája rendelve. A rendezett tanácsú városi önkormányzati ügyeket az intézkedésben a mai álláspontnak megfelelően szervezendő képviselő-testület, a végrehajtásban pedig a tanács ós élethossziglan választandó tisztikar, élén a kiuevezett polgármesterrel képviselné. II. A törvényhatóságokról szóló törvényczikk a következő irányelvek szerint módosíttatnék: A megyékre nézve: 1. A járásokat illetőleg: A főszolgabíró a belügyminiszter előterjesztésére ő felsége által élethossziglan neveztetnék ki. A szolgabírói hivatal többi tagjait, a főszolgabíróra nézve kifejezett módozatok szerint és feltételek mellett a belügyminiszter nevezné ki. A főszolgabíró utasítását az alispántól venné. 2. A megyei központ és a városi törvéuyhatóságo kat illetőleg: Az állami közigazgatás közvetítése a megyei, illetőleg városi hatáskörből kiszakitaudó s a mennyiben a törvény és kormányrendelet vagy kormáuyi intézkedés arra nézve bizonyos rendelkezések tételét vagy cselekvények végrehajtását kifejezetten a törvényhatósági vagy közigazgatási bizottsághoz uem utasítaná, megyékben az alispánra, városokban a polgármesterre lenne átruházandó. Az alispánt a belügyminiszter előterjesztésére a király, a polgármestert ugyancsak a belügyminiszternek — de a törvényhatósági bizottság hármas kijelölésére alapítandó előterjesztésére szintén ő felsége nevezné ki. A megyei tisztviselők közül a főjegyzőt, tiszti ügyészt s az árvaszéki elnököt és bírákat, továbbá a pénztárnokot ő felsége — és pedig ez utóbbit a belügyminiszternek a törvényhatősági bizottság hármas kijelölésére alapított előterjesztésére, a többit pedig a belügyminiszter, a segédés kezelő személyzet tagjait végre a főispán neveznék ki. A városi tisztviselők, a kinevezés alá első polgármester és a rendőrségi személyzet kivételével, élethosziglau választatnának. A „NYÍRVIDÉK" TÁKCZÁJ A. Ne menj el . . . „Ne menj el!" ezt susogta ajkad, Vagy tán csak ügy goudoltam én, A míg magadban igy beszéltél: „Be jó, hogy elment már szegény !" Én meg csak azt rebegtem egyre: „Isten veled! Isten veled!" S ajkamra nem jött hű szerelmem, Nem tárhatám ki szívemet. Mért is nem érted vallomásom, Ha szóba nem foglalhatom ? Koldulni uem fogom szerelmed, S nélküle megtör bánatom ! Oly semmi néked, hogy szeretlek, Mint ami minden az nekem . . . Mi lesz a vége kis mesénknek, Ha igy megyen, szép gyermekem?... Macsolai Barna. A doroghi fekete tó meséje. Hol az ezer jó lüvet találod, hol a rét virágai nyájasan integetnek feléd: a doroghi határhoz tartozó úgynevezett »köles földönc egy kis völgy tányérjában fekszik a „fekete tó". Közel hozzá kiszársdva áll egy másik tó medre, melynek keblét az örök szomjúság gyötri, s a melynek kiszáradt medenczéje csak akkor telik meg >úzel. pár órára, ha sz egek csatornái megerednek. A „fekete tó", ha némelykor sekélyebb is, de azért medenczéjében mindég van <í'., mélyéből gjakran hatnak fel tükrére kisebb-nagyobb buborékok, időnként egyes A rendőrségi ügy a városokban is államosítandó lévén, a rendőrségi személyzet, a rendezett tanácsú városoknál megjelölt módon a belügyminiszter által neveztet uék ki, s közvetlenül a polgármester feuhatósága alá rendeltetnék. Az önkormányzat jogának és az úgynevezett politikai jogoknak gyakorlása továbbra is meghagyatuáuak miud két rendű törvényhatóságnál. Az önkormányzati jog sikeresebb gyakorlása érdekéből kimondandó lenne egyszersmind, hogy az alkotott szabályrendeletek és hozott határozatoktól — némely szabatosan körülirt esetek kivételével, minők kivált a vagyoui ügyekre vonatkozó határoza ok, a jóváhagyás csak azon esetben tagadtathatnék meg, ha azok a törvénynyel és rendelettel ellenkeznek, állami érdekbe ütköznek, egyesek vagy te&tületek jogait sértik, vagy beltarta.muk avagy külalakjuknál fogva nem alkalmasak arra, hogy jogszabályul szolgáljanak. A törvényhatóságot a választott tisztviselőkkel szemben ma megillető felügyeleti és ellenőrzési jog a kinevezett, illetőleg élethosziglau választott tisztviselőkkel szemben is épségben tartatnék, sőt. az kiterjesztetuék a törvényhatóság területén működő többi közigazgatási ágakra is, mely czélból azok főnökei a rendes bizottsági közgyűléseken megjelenni s hozzájok intézendő kérdésekre felelni, felvilágosításokat adni tartoznának. A törvéuyhatö>ági bizottság által választandó tagok utján, annak részére a közigazgatási I-ső fokú biróságbau hatályos képviselet biztosíttatnék A közigazgalási bizottság hatásköre egészbe véve érintetlenül hagyatnék, s annak felügyeleti és ellenőrzési joga a törvényhatóság területén működő összes közigazgatási tisztviselők és alkalmazottak elleuébeu, legyenek azok kinevezettek vagy választottak, megállapittatuék. A kormány részéről a közvetlen felügyeletet és ellenőrzést ugy az állami közigazgatás, mint az önkormányzat körében a főispán gyakorolná. A főispán egyszersmind elnöke lenne az I-ső fokú közigazgatási biróságuak. Tisza Kálmán a közigazgatás informálásáról. Tisza Káimán miniszterelnök, mint Nagyvárad fáros orsz. képviselője, e hó 3 dikáu Nagyváradou beszédet intézett választóihoz, melynek a közig izgatái retor.nalá sáról szóló részét a következőkben közöljük : Mindenekelőtt a legerősebb meggyőződéssel és kéts'•gteleu tényekre hivatkozva állítom, hogy mind ima vádak, melyek felhozatnak, mintha u mai magyar adminisztráció korrumpált és oly rosz volna, miit uém;lyek hirdetik teljesen va.óilanok. Hiba van náluuk is. Egyes vi-iazaélések történnek miuáluuk. Ezt tagadni nem lehet. De hib ik vannak mindenütt és míg emberek fogják v-zetui a közigazgatást, lesznek hibák minden rendszer mellett. De azt ítérdezhítné valaki, hog,ha uékem ez a meggyőződésem és hi hozzá teszem, hogy a feladat mindig az: a hibát javítani, a biiut szigorúm hüutstui, mi az oka tehát, hogy najlandóuak nyilatkoztain, hogy az eddigi tiaztvisclőválasztási rendszeren változtassuuk ? Midőn belűg

; minis ;ter lettem 1875-beu, kimondottam, hogy jó adminisztrációnak kell lenuie 8 azóta mindig azon igyekeztem és itt ismét c<ak a törvénykönyvre hivatkozom, h<.gy adminisztrációnk hiányai törvényhozási uton, a hiányzó legégető >0 lörvények pótlása által javíttassanak. Di egy körülmény iránt nom hunyh ittam cz;met. Mar 1881-ben, — és leszuek talíiu, kik emlé.tezuek reá — kifejeztem sg^od ilmaimat, hogy jöhet idő. undín az arra képzett cs magukat azou pulyára szánó egyének hiánya miatt kénytelenek leszünk ezen rends/ertől e.t'rai. Ezt moudoitam én az idén májusban a képviseli hizban is azon beszédemben, melyr'il ugyanazt alli lo tak, hogy épou az ellenkezői moudoitam es még a napokbau is olvastam azt, hogy sohisam mondtam. Én 1881. után — s itt ismét az azóta alkotott törvényeire hivatkozom — igyekeztem, kísérletit tettem ezen bajnak orvoslására; de azt hiszem, hogy ezen bajon országszerte törvényhozásilag nem lehet segíteni. Megm^pd^m, hogy miért? Mi már a közigazgatás épen ugy, miut bármely más pálya, a miga egé-z emberét, annak egész idejét kiváDja, és e mellett oly bouyo'ultak ma már a közigazgatási kérdések, hogy épen oly képzettséget kell követelni a közigazgatási tisztviselőtől, mint bármely más hivatalnokától az államunk; ha ez már mo»t igy vau, vájjon lehet e csudálkozni azon — nem szólok az idősebbekről, kik megszokva ezen rendszert, beleélték és beletalálják magukat és híven teljesítik kötelességüket — hogy ha a fiatilabb nemzedék hosszú tanulmányai után, mert egész mun'-áját ez fo^ja igénybe veuui s neki erre kell családja alapításának lehetőségét is baziroznia, nem ezt a pályát választja, melyen uem biztos, hogy megmaraduat-e jó magaviselet mellett életho-isziglan, de melyeu, még ha erre kilá'ása volna is, a fokozatos és érdemszerinti előmeneteléről szó sem lehet. Éhben rejlik oka annak, amit nem lehet tagadni, hogy az ország uagy részében, a törvényhatóságokban mgy mérténheu azaz állapot áll fenn, hogy nem lehet például, hogy c ak egy jelenséget hozzak fel, a gyakornokok helyeit állandóan és lolytonosan betölteni. Ez oka, tisztelt barátaim, a mért kénytelen vagyok belátni, hogy ezeu rendszeren folytouosau tovább haladui nem lehet; de midőn ezt saját indokomként mondom, mindenekelőtt kötelességemnek tartom kijeleuteni — s itt már, azt hiszem, a kormány összes tagjainak a nézetét feje/em ki — hogy először n nci seuki a kormány tagjai között, ki azt hinné, hogy a tisztviselőknek csak kínevezésebeu áll a reform, s ezzel minden megvan. Ez az egiik. A másik meg a/, hogy nincs 83uki a kormány tagjai között, aki azt akarná, hony ez áltsl most már a törvényhatóságoknak önkormányzata, azoknak politikai összes hatásköre megsemmisíttessék. Nincs senki, sőt épp n azt hiszem és ugy tudom, hogy a kormány összes tagjaiuak uúzetével is találkozom, hogy ha azt mondom, hogy mi óhajtjuk a törvényhatóságoknak hatáskörét még alkotmányvédő minőségökben is feutartani, sőt azt még adminisztráczióból sem kizárni, hauem a tisztviselők választása helyett a területén levő öszszes hivatalnokok ós tisztviselők által vezetett ed uiuisztráczió fölött egy sikeres folytonos és állandó ellenőrzést biztositaui. Ezi, h i gyanúsításnak veszik is valahol, nem azért mondom, mart váiOsi képviselő vagyok, hauem mert ez természetes, hogy a jogkörre nézve város és megye egyforma, addig a szervezetre nézve a városi törvényhatóságoknak, melyek községek is, sok irányban eltérő és szál adabb mozgást kell engedni. És még egyet teaze* hozzá. Mondom, senki sem tartja közülünk, hogy csak a kinevezésben fekszik a reform, mert ez c>ak egyik része. Szerintem — és azt hiszem a kormány szerint is — szükséges, kezdve a kia községeken, keresztül dolgozui az egészet, megállapitaui a felobbezisi fórumokat, tisztába h izui a felebbezések zavaros kérdéseit, a melyek egyik nehézségét képezik adminisztrációnknak. Ezenkívül létesíteni kell egészséges alapokon nyugvó közigazgatási bíráskodást, ki kell dolgozni az egész közigazgatási rendszert a maga egészében és kivévén a közigazgatási bíráskodást és még egyet — a mit lehet, de a mit később említek meg. Nem lehet egyes rendeletekkel küiöu meglepetéskép a törvényhitóság elé jönni, hauem össze kell állítani az egészet, meg kell aatározui azt is, hogy mibe kerül, meg kell beszélni azt az ors/ág legkülönbözőbb részéből összehívott gyakori iti férfi ikkal, csak azután állapíthatja meg a kormáuy véglegesen j ivaslatait is, csak akkor, midóu ilió módon az eg. sz remzet megismerkedett a dolog minden rrfszével és lényegével, szabad a törvényhozás eldöu tését provokálni. Mert ma is azt mondom, a mit az idén újév napjan is jeleztem, hogy az admiuisztráczió reformja jóh itásu és hasznos csak ugy lehat, ha akkor lép életbe, midőn annak czélszerüségéről az egész ne űzet meggyőződött. Tudom, azt fogják mondani: ez megint csak elhalasztás; szép szavakkal megígérik. De uem az. Ez, ur-iiu, a nemzet által méltán támasztható követelés kielégítése, mely elől kibujuia annak, ki uem ssját eszméit akarja miuchuáron keresztül vinni, hanem a uemzetet kívánja boldogítani, nem lehet. Azoubau azt Folytatása, tt melékleteu helyeken, miut fekete, fátyol a űzi moha lepi el felületet, a mely mellett a ú i sik, (H; drometra) fut őrült sebességgel, felkapkodva maga után a vizet, rnintln mutatná az utat, merre kergette őt a játszi kedv.-. A csendes esti szél fuvallatára megindulnak a tó hulLm- fodrai, űzik . . . kergetik egymist kelet felé, hol a tó tányérja kissé emelk dettebb, a hol egy kis i o^ótos csalit vau; és a mely omelkedettebb helyről — mint pajkos g}ermekek — a rét virág,.1 kandikálunk a \íz lükre-be, enyelegve ujujtják ki karjaikat a hullám-fodrokhoz, a kik aztán íelháborcdv* átölelnek egy egy s/ép virágot, s himbálódzó kebleiken magokéul visz k a ló közepére. Majd midőn a hullám-fodrok elfárad.ok a virágokkal való enyelgésbeu s lecsendesül a tó keblének lassú zajgása, midőn a hazatérő nyáj kolompja is elhallgatott már, s berekedi éktelen bömböléhétól a vízi bika, (B)taurus) belefaradt sebe6 röpködésébe a lecsapkodó denevér: akkor kezdetét veszi egy másik élet, mely igen ?ajo«, s a melyben lelhaugzik a béka sereg lármás brekegésn, és aztán auiig a késő éj be nem öli, inig el nem fáradt mind az, m g él és mozogui tud, nundug van élet a tó partján, mindég más változatban jelenik az meg. Es ez igy tart minden nap, minden este. A kiszáradt tóban nincsen é.et, nincsen zaj, az a nagy csend, elhagyottság, ijenztő némaság, mely itt honol, elkerget innen minden élő lényt, itt nom tcríin meg más mint a vad bodza és a bojtorján. Pedig _ a?

t mondja a mese — egykor- itt is nyüzsgött az élet, a kiszáradt tóban is, mint ama másikba n — valamikor tündérek laktak, Öröm és élet lakott egykor mind a két tó partján, kristály tiszta vizében reggel a piros h.jnal uézte meg arczát, estenden az esti csillag, éjjel a hold füröszté meg h ibjaiban sugarát. Partjait a szik'ű virág, miut megannyi fehér gyöngyszem teritette be; az árvalányhíj a völgyödről kecses hajlongással Udiözöitn a tó partjain élő tarka barka mezei virágokat. Mindkét tó közepéu egy kis nádas állott. E kii nádasban volt a bejárat a vízi tündérek palotájába. A feke.e tóban laktak a tündér leánykák egy királynővel, a másik tóban lakott, beteg testvérével egy tündér királyfi. Egy szép nyári este, midón a ho'dvilág vénhedt földünkkel bujósdira keli, & az öreg gavall'r elől a bárány felhők háta mögé rejtette magát, a vízi tündér lánykák a tó partján játszadoztak. A tündér királyfi, ki a réten beteg testvére részére ezer jó füvet ment keresni, a tó melletti c»alitból szemlélte a leánykák tánc/át, gjönyörrel nézte a sok között azt a lánykát, kinek aranyszőke haja dús fürtökben omlott alá hófehér vállaira, a ki nefelejts szép szemeivel oly szelíden mosolygott, és a kinek hangja, — ha megnyíltak ajkai — a sjcív mélyéig hatott ... a ki hallotta, soha el nem feledte. Ezt a lánykát nem szerették társnői, a bokor táuczban — ha fordulóra került a sor — elfutott előle mindenki. Bűne az volt, hogy szebb volt mint a többi, szebb volt mint maga a királyné. Irigy szemekkel nézték a társnők szépségének fejlődését, gyűlölettel közeledtek hozzá mindannyiszor, midőn játékaikból hazatértek, a szőke fürtű leánykát legtöbbször klctukták a vízi palotából, s csak midőn a hűvös ••ti széltől megdermedtek tagjai, midőu esdeklő nzaváuak fajdalmas hangjai az irigyek siírét is meghatotta már, akkor bocsátották be magukhoz a kitaszított gyermeket. A leányka nem, de a királyfi látta a megvetett leáuykát, s s,ívében a legfuróbb szerelsm vert gyökeret. De látta a királyfit, a ví i tündérek királynéja in, midőn «z ifjú egy i/.beu a másik tó partjának zöld bársonyán ült, hallotta is hárlájának édes bus hangját, s