Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-08-18 / 33. szám

NYIRVIDÉ Közkiadások szintén számíttatván, egy alszolgabiró 1400 frt évi fizetés nélkül meg nem élhet, hát meg az utazási átalány, irodaszerek, világítás, fátés — mond a Budapesti Hirlap — hol vannak? Hanem én teszek ezen ujságlapi számlán egy kis változtatást: ruhaszabást, jó izü nem czifra ételek elkészítését is elsajátítani a szolgabirókisasszonyoknak felette szükséges, hogy ha feleség lesznek, s a szakácsné megbetegszik, ne kellessen a vendéglőből drága ebédet hozatni; a szolgabíró kiadásából pedig a zenét, a franczia nyelv és tánczmesterek fizetését, a regény tárak s korcsolyaegyleti tagságok dijjait mint nem szegény családnak való kiadásokat kíméletlenül törülni kell. Miattam mind megállhatnának még ezen felemelt fizetések is, csak lenne kinek fizetni. De maholnap, ha igy szaporítja a kormány az állampénztárból élők légióját, a mi számunk apad el, s kevesebben leszünk a fizetők, mint a fizetést húzók. Van már közel egy millió katona szolgálatban és nyugdíjazva, a honvédek, csendőrök, finánczok. a városok rendőrei, detektívek; azután a congruát élvező papok, továbbá a tanítók, elkezdvén a rektormagnificustól a pazonyi orosz kántorig és vándortanárokig, a sok mindenféle felügyelők, vizi és szárazföldi, selymészeti, méhészeti, szőlészeti kormánybiztosok, le a legutolsó fillokszerakergető vegyészig, ezek is összesen könnyen megütik a másik milliót; a harmadik milliót Tisza Kálmántól kezdve le Gyarmathy uramig, a tokaji adóvégrehajtóig, a tisztviselők képezik, ide értve a bíráknak mindenféle nemeit és osztályait s az ezekkel járó szolgaszemélyzetet. Miniszter urak, mondok én egy okos szót: legjobb lesz, ha tőlünk is, akik még nem vonattunk be az állanifizette óriás tömegek keretébe, valami Vekerle-féle logarithmus szerint, ad notam regálejog-elkobzás, ha megváltatják ezt a néhány köblös főidet, mi a birtokosok kezén van még, s tartsa ruhával, kenyérrel az ország összes lakosságát, s gondoskodva gyermekeink s unokáink unokáinak sorsáról is, a nélkül hogy észre vennők, léptessék életbe az eddig üldözött Proudhom-, Saiut Simon- és Fourier-féle communnistikó-sociális egy akol és egy pásztorságot Hisz a végletek találkoznak, azt mondá valami világbölcs. Mezössy László. Egyén és társadalom. Körülnézek a természetben s elragadva szemlélem annak csodás összhangját bámulatos rondját. Vhsgálom a társadalmat s fájdalommal tapasztalom annak számtalan hibáit rendszertelenségét. Miért vau ez ? A nagy természetnek mindeu alkotó része megfelel annak a czélnak, melyre hivatva van: a társadalomnak igen sok tagja merev ellentétbe helyezi magát annak szigorú követelményeivel. A legutolsó bogáncs épeu úgy illeszkedik a természet keretébe a nélkül, hogy zavart okozna, miut a buja éden fejedelmi pálmája : az embereknek igen uagy része mintha azért született volna, hogy az örök rombolásnak megtestesült példája legyen. Csodálatos. Hiszen maga az ember alkotta a társadalmat, melynek szükségét érezte a legrégibb időtől fogva mind a mai napig és mégis az ember az, ki a társadalom kötelékeit olyan bilincsnek tekinti, melyet nyakáról lerázui üdvösséges dolog. A „NYIRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Árra kértél. ... (Egy nyíregyházai szépnek.) Arra kértél kedves kis aranyos, Hogy egy verset írjak neked, 8 mert egykor szerelemről is daloltam... Énekeljem meg a szerelmet. Biz ez édesem ! hamis egy tréfa Ilyet kérni vén muzsikustól, Kedvem volna szegre tenni lantom... És megválui minden rythmustol. Midőn már egészen deres vagyok. . S hullani kezd a haj fejemről ; Akkor irjak verBet, avult kobzon... S mi több...épen a szerelemről. Deres haj, sima fpj,...és szerelem, No 1 csak ez kellett még én nekem — A verejték csurog homlokomról — Oh 1 ments fel ez alól gyermekem. Ments fel 1 vagy ha nem teszed, egy szócskát Sugj a fülembe te kis hamis, Hogy hol kezdjem... aztán motólálok... S nem bánom, ha hangom talmi is. ...A manóba 1.. .azaz mit is mondtam... Igen! hogy fázom...s a hideg lel, Légy jó kedves gyermekem, valaki A doktor bácsiért fusson el. Mert nagyon furcsán érzem magamat, A kezem reszket... a fejem zúg; Labyrínthba jutott költészetem... S nem tudom merre van ki az...ut. Nevetsz, kaczagsz, s azt mondod szemembe, Hogy eszméim könyvből keresem, Ujjaimra rakom a rímeket... S döczügve megy költő szekerem. Az egyén harczban áll a társadalommal s e harcz boldogtalan mindkettőre nézve. Mert akármelyik győz, csak kár lesz belőle: hi mindenható az egyén, túlkapásaiban nem fog határt ismerui s 9zázezerek szenvedhetik az egy szeszélyeit; ha mindduhaio a társadalom, nz egész, akkor elnyeli, magába olvasztja a részeket s nem lesznek önálló egyének, hanem ide-oda illeszthető szögek a nagy gép szerkezetében. Üdvös vége akkor volua ez örök harcznak, ha a két küzdő fél közt teljes egyensúlyt hozna lé r>, ha kölcsönös engedmények alapján oda jutna a dolog, hogy az egyén uem tekintené,ikorlátuak a társadalmat, mely goodolatait, eszméit, törekvéseit, szenvedélyeit kellő határek közt igyekszik tartani, hanem jóakaró kéznek, melynek támogatására és útbaigazítására szüksége van ; viszont a társadalom igyekeznék odnhatui, hogy magának hasznavehető, munkás tagokat neveljen s merevségével ue riasz szou el magától olyanokat, kiknek csak egy kis buzdításra, bátorításra van szükségük, hogy hozzá közeledjenek s alkotó részét képezzék. Mert ha igaz, hogy a társadalom az egyénekből alakulván, azok minősége szerint képezheti jellemzés, Ítélet tárgyát: ugy az is kétségtelen, hogy az egyén fejlődése nagyou alá van vetve ama társadalom szellemének, melynek keretében él és fáradozik. Az egyének k

;pazik a társadalmat, a társadalom neveli az egyéneket. A', egyéuek tartják fenu a tirsadilmat, a társadalom segíti az egyéneket. Ha ezt a kötelességét bármelyik elmulasztja, okot szolgáltatott az áldástulau küzdelemre. S mi lesz belőle? PaDgás, pusztulás mindenfelé. A gyilkos nem követ él a nagyobb bűnt a társadalom ellen, mint a társadalom azok ellen, kiknek nem nyújt alkalmat arra, hogy legalább megélni tudjanak. S ha börtönt mindenütt tilálunk, mig menhelyek, iskolák nincsenek elég számmal : bizony hamar készen vagyunk az ítélettel, maly társadalmuuk jellemzésére aligha lesz kedvező. Látunk boldogtalan házasságokat, mert a társadalom megkövetelvén a rang s a méltóság épségben tartását nem türi a messalience-t s üldözi azt, a ki az érdek mellőzésével is tudna boldog lenni, — és ismét látunk megszűnt egyesületeket, humánus intézmények rombadőlését, mert az egyéuek áldozatok uélkül akartak áldások részesei lenni. Melyik jobb már most ? A rosz szokás, mely megkövesedik s nem enged csorbát százados hagyományán, — vugy a nemes gondolat szives jóakarat, mely csak szalmaláng s nincs ideje parázs tűzzé fejlődni, hogy tisztító httását mindenki érezze? . . . Valóban betegség nyomait kell konstatálnunk mindenütt, bármerre révedezzeu tekintetünk. S kaczagó könnyezés, keserű humor fog el bennünket, valahányszor egy-egy kapaszkodó, ágaskodó őrülttel taláUozunk, ki azt hiszi magáról, hogy zseni, holott futóbolond és e mellett azt kell tapasztalnunk, hogy az emberek őrültnek tartják azt, a ki korát meghaladó eszméivel, vasakaratával arra volna hivatva, hogy népének apostola, a társadalom hasznos reformatora legyen. H-meu igaz, hogy a genialitáe ép ugy kóros állapot, miut az őrültség; a kettő közt csak az a különbség, hogy a z-eniből lehet őrült, de az őrültből sohase lesz zseni . . . Jellemekre vau szükségünk, szabadon gondolkozó, önálló egyénekre. Adjunk alkalmat szabályos fejlődésükre 8 ép oly kevéssé lesznek idomítható rabszolgák, mint hajthatatlan kényurak. Legyen a társadalom jóakaró szüléje a jellemekké alakítandó egyéneknek. Vietórisz József. Rendkiviili közgyűlés a vármegyénél. Nyíregyházának a napja volt az e hó 16-diki rendkívüli vármegyei közgyűlés. A közgyűlést megnyitó beszédében a főispán űr ő méltósága is jelezte, hogy legfőbbképen a Nyíregyházán építendő uagy lovas-lak- í ...Hit figyelj I az élet nagy könyvéből Mesélem el mi a szerelem, Bár lehet, hegy egyes lapjaiba Csak futva tekintett be szemem. Elmondom mi az, és milyen lehet, Lelek még talán rá szavakat; Nézz hát rám, okos, szép szemeddel S czáfold, ha nem mondok igazat. ...Édesen fájó, forró érzés az, Mely hevit, lángra gyújt angyalom! Kísérője az ábránd, néma vágy... Éber álom, kéjes izgalom. Olykor emészt, gyötör és marczangol, Bántásra, haragra ingerel, Máskor biztat, ébreszt és fel frissít Üdvöt nyújt, eltapos, felemel. Szelíd, és még is a láz követi... De a szív az nem beteg tőle, Vágyra vágyat kelt, vár, remél, hiszen... S türelme kihat nagy időkre. Utóiér és követ mindenüvé, Palota legyen az...vagy sátor, Bűvös ereje ördögből angyalt... Angyalból ördögöt varázsol. Sokszor szeles, ok nélkül nyugtalan, Visz, át hurezol a nagy világon... Néha örömben...és kéjben riugat S kedvesebb mint a liajual-álom, Édesebb mint a méz, ha vi yázva Veszi ajkára,...ki benne él, De maróbb mint a méreg, ha akad egy Ki játszik vele, és szint cserél. Emésztőbb mint a láng, mely el hamvaszt Mindent, a mit útjában talál, És fájóbb mint a lassú hervadás, Ila csalódás az, mi reá vár. Fészke a szív forrő pelyhe a vér... És ha szárnyra kap mint a madár, Kiül az arcra, a szemekbe ; Enyhet, üdvöt szór és vissza vár. tanya építésének az ügye tette szükségessé a rendkívüli közgyűlés összehívását. És igaz is, hogy ez a laktauyaépitési kérdés, nem csak épen Nyiregyháza városának az ügye. Fontosságában és anyagi érdekeinkre való hatásában, haladásunk tényezői sorában az egész vármegyére kiterjedő kérdés ez, mely annyit, hogy elintézése érdekében egy rendkívüli közgyűlés hivassék össze, legalább is megérdemel. Hogy erről a kérdésről a helyes felfogás ez, elég talán rámutatnunk a szomszédos Borsodvármegye példájára, ahol belátták azt, hogy a vármegyei központ anyagi és erkölcsi érdekeinek előmozdítása, ax egész vármegyének anyagi és erkölcsi érdeke, s éppen ezért pótadó alakjában hozzájárult Borsodvármegye közönsége is a Miskolczon, miut a vármegye központjában emelt laktanya építési költségeihez. Nyiregyháza városa sokkal kevesebb igényekkel, moudjuk meg, az anyagi hozzájárulás miuden igényelése nélkül vitte a laktanyaépités kérdését a vármegye közönsége elé. Csak annyit kért, hogy a vármegye eugedje meg, hogy ő ezt a csaknem egy millióba kerülő lakI tanyát a maga költségén megépíthesse. S még igy is — nem árulunk el talán kabinet-titkot, — félnie kellett a leszavaztatástól. Alapos volt-e ez a félelem vagy sem, nem tudjuk, de jellemző, hogy létezett; különben mi szükség sem lett volna rá, hogy a nyíregyházai megyebizottsági tagokat ez ülésen való megjeleuésre összeverbuválják. A kaszárnya-kérdés különben meglepő egyhangú határozattal nyert kedvező elintézést. Nem ilyen simán folyt le az a választás, mely a Lipthay Károly elhalálozása folytán a közigazgatási bizottságban megüresedett egy bizottsági tagsági hely betöltése érdekében ejtetett meg. E válaszfásnak a színét az adta meg — ez a második oka, amiért Nyiregyháza napjának neveztük a rendkívüli közgyűlést — hogy a Nyiregyháza városából választott megyebizottsági tagok ezt a helyet a maguk emberének száuták, még pedig azért, mert a közigazgatási bizottsági tagok legutóbbi választásánál egy nyíregyházai bizottsági ta r kibukott s igy a város egy helyett a bizottságbau elveszített. Most azonban Somogyi Gyula úr volt a jelölt, akiuek megválasztatását keresztül is vitték. Akik ellene szavaztak is, megnyugodhatnak megválasztatásában, mert a közigazgatási bizottság, az eleibe kerülő gyakorlati kérdések elintézésére rátermett tagot nyert benne. Az uj belügyminiszternek: Teleki Géza grófuak bemutató leirata is vitát keltett a közgyűlésben. Az uj belügyminiszter hosszú és programinszerü leiratban tett eleget e — különben udvariassági kötelességnek. S hogy ez a leirata, szokatlanul, mégis vitát kavart fel, épen annak tulajdonítjuk, hogy a belügyminiszteri tárcza jövendő legnevezetesebb feladatának : a közigazgatás reformálásáuak is megpendítette húrját e leiratában, s ez a hang, mely e kérdés természeténél fogva szívünkig rezeg, bár a „uemzeti közigazgatás" s a ,magyar állameszme megerősitéseül szolgáló közigazgatás* édes zene is minden magyar fülnek, alkalmazásának, megvalósításának a leiratban ki nem mondott módjaiban olyan elfoszló, olyan bizonytalan! Arról volt szó a közgyűlésben, hogy a vármegye közönsége — a miniszteri leiratra adandó válaszában — előlegezze-e a bizalmat az uj miniszternek, vagy pedig csak egyszerűen tudomásul vegye és megköszönje a miFolytatás a. mellékleten. Gyógyít miut csodás erejű balzsam, Mely mesék országából kerül, S legmjgasziosjbb akkor...a midőn Az első csókban megidvezül. Félt, óv, küzdésre bátorít, És nem osztozik meg senkivel; Csak uz'.al... a ki megérti szavát... S a ki vissza nem él gyöngyivel. Teremt, alkot sz

:pet, uj világot,J Megszerzi a hírnek csillagát, S hi csmdes fészket, otthont lalál... Nyugalmat, békét és üdvöt ád. Vigasztal, mint szenvedésben a hit, És nem hágy el...ha kísért a vész... Oh ! ha majd szeretni fogsz valakit, Szeress híven, akkor b >ldog Iész. ...Kaczagsz, nevetsz e még? kis csintalant A ki igy elmondám a mesét, Állítod-e? hogy a nagy könyvekből... Idéztem itt neked...az eszmét. Felelj 1 és ne merengj, hol a mos«ly, A mely ott ült...a szép ajkakon, Ugy-e I nincsen szavad... oh! mert hiszen Rab mnr a te szíved.. .aranyom 1 Gulánffy Lajos. Világos. — 1849. augusztus 13. — Nap napra jő, év évre támad. Alakja ujul a világnak, Nemzedék vált fel nemzedéket, — De nem tűnik a te emléked. A gyász, a mely most negyven éve Borult, kopár meződ fölébe : Ma is sötétjét hinti ránk még, És nem csak emlék, nem csak árnyék.