Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-08-11 / 32. szám

,N Y I R T I D É K." Az alakuló gyűlésen, minthogy nt. Oonda Balázs ur, korával járó gyengeségére való tekintettel az eloöki tisztet elfogadni hajlandó nem volt, az egyesület elnökéül egyhangú közfelkiáltással főtisztelendő Szentmariay Dénes uj-vencsellői róm. kath. plébános választatott meg. Az egyesület többi alapszabály szerénti tisztviselői ugyan e közgyűlésen választva, a következők: alelnök Jármy Jenő főszolgabíró, jegyző Andó Sámuel Gáva községi jegyző, pénztárnok Kiss Lipót gávai körorvos, választmányi tagok Gáváról; Kömmerlíng János szolgabíró, Berczelről: Szógyény Jenő róm. kath. plébános, Paszabról: Mikecz István községi jegyző, Bulyról: Andrásy Kálmán ref. lelkész, íbrányból: Uray Béla községi jegyző. O-Vencsellőről: Tárczy Károly ref. lelkész, Uj-Vencselőről: Tóth Gyula körjegyző, Balsáról: Horváth Gyula körjegyző, Szabolcsról: Nagy János főbiró, Tímárról: Molnár Ágoston gör. kath. lelkész, Rakamazról: Szelóczky Géza gyógyszerész, Nagyfaluról: Csengery Károly községi jegyző, Kenézlőről- Hubay Kálmán h. jegyző, Vissről: ifj. Mató János, Zalkodról: Hortolányi Antal róm. kath. plébános. Szép, nemes és szent a czél, mely az egyesület szeme előtt lebeg; mert van-e nemesebb emberi törekvéseink között, miut fölemelni az embert a porból s lelki tehetségeinek kifejtése által Teremtőjéhez mindinkább közelebb vinni? S hogy ezen nemes törekvésében az egyesületnek Isten is segítségére van, kitűnik abból, hogy rövid fönállása óta is több szegény sorsú iskolás gyermeket képes volt segélyezni. Nem kell tehát csak fáradságot nem kimélő ügybuzgalom, kitartás, csekély áldozatkészség és a czél elérése biztosítva leend. Engel János. Mik az akadályai a nevelés-tanításnak í — Dicséretet nyert pályamű. — Irta : Werner Gyula, ág, hitv. ev. tanít®. (Vége.) Az ebéd utáni társalgás vagy más efféle időtöltés közben felmerült beszélgetés folyama alatt ki hallotta valaha, hogy a gyermekek nevelése felett csak egyetlen egy szó is váltatott volna ?* (Spencer Herbert: Értelmi erkölcsi és testi nevelés.) Ezen indolentia anynyira megy, hogy sok szülő még a tanitó nevét sem tudja, intézkedéseit azért helyteleníti, eljárását, tanítási kódját, mert az attól, melyet ő (a szülő) iskolás korában tapasztalt, elüt, amennyiben ujabb, a korhoz viszynyitott, gáncsolja. S mit szóljak a városok ban, de sajnos, már a fóldmivelő nép között is napról napra terjedő iszákosság szülte erkölcstelen életről, mely valóságos öldöklő daemona a családi szép harmonikus életnek, mely burjánnak minden nemeset beszenyező, kiirtó csiráit a gyermek ott és akkor, a hol ós mikor legtöbbet tartózkodik s lelke inkább fogékony, s a nyert benyomások legmaradandóbbak, magába szívja. Hiába beszél a tanitó még annyiszor is a szeretet, hála, türelem, egymás iránti becsülésről, ha a gyermek azoktól látja a türelmetlenség, durvaság, kíméletlenség, tisztelethiány és gyanúsítás kitöréseit, kiknek véréből va'ó vér, busából való hus. B) Az iskolán kivüi a nevelés tanításnak akadálya : 1. Maga az iskola, illetőleg annak jelen tanítási szelleme. Fentebb volt szerencsém említhetni, hogy a ueveléstanitás^eladata az értelem mellett és vele az érzelmet,az elme mellett és azzal a szivet művelni,azaz vallás-erkölcsi alapon nyugvó s szellemtől áthatott oktatásban részesíteni az ifjúságot. A mai iskolák nem hódolnak e szempontnak, a mai iskolák legtöbbjeicsupáu műhelyek, ahol a növen dékek elméjét puszta ismeretekkel megterhelik, a rosszab bak pedig valóságos kiuzó kamarák, melyek a gyermek zsenge elméjét száraz defiuitiók• gépies megtanulásával örökre tönkre teszik. Ha végignézünk az elemi iskolái., no meg mellesleg a gymuásíumok tantervén, lehetetlen, hogy rosszalásunkkal ne találkozzék az az unyag halmaz, melyet el kellene végezni. Azért mondom kellene, mert, mint az idézett miniszteri jelentésből is látni 16,538 népiskola közül 70'22°/o arányban 11,311 iskolában volt az előirt tananyag kellő eredménynyel előadva. Annak hogy ez 5227 népitkolába n nem lett a kellő eredmény míg jobbjával a szép fürtöket simogatta, s forró csókot lehelt a leányka fehér homlokára. Az egész csak egy pillanat müve volt. Edith a közeli virág ágyakról virág szálakat tépegetett, hogy azokat bokrétába köthesse. A szerelmesek egymás mellett haladva Edithez, aztán mindhárman hozzám tértek, hogy felkeressük az öregeket, kik még mindig élénk eszmecserét folytattak a gazdálkodás felett. Pár perczig volt csak együtt a társaság, aztán elő állott a kocei, s a vendégek búcsút mondva távozni készültek. A szép Flóra — midőn kezét Ervin nyilvánosan megcsókolta — majd elszédült a boldogság terhe alatt, a kincsét féltő nagyapa apró szemeiben felvillant a régi tüz, kiejtette reszkető kezéből a botot, utáuna kapott unokájának, ugy féltette, hogy mindjárt elrabolják öreg napjainak vigaszát, egyetlen örömét. A szívélyes búcsú után a kocsi elrobogott s a szép Flóra kis kezét ölében összetéve fájó tekiutettel, s mély sóhajjal kisérte a távozókat. Pár nap múlva ismét meglátogatta Emu a szép Flórát, az án később minden napos vendége lett a háznak. Együtt sétálgattak a kertben a kis lugas körüli séta u'akou. . . . A nagyapa velem együtt a lugasban ült, hol én neki az újonnan érkezett hírlapokat olvastam fel. Egy délutáni órában azzal a hírrel lepett meg Ervin mindnyájunkat, hogy tanulmányait belejezé, s e végett hosszabb időre a fővárosba távozik. E szó halhtára könnyek p íregtek alá a szép Flóra Bzemeiből. Ervin megnyugtatni igyekezett kic ikéjét, hogy visszatér, aztán nem hagyja többé soha . . . soha, átkaelérve, nagy része van a helyi viszonyokkal merően ellentétes tantervnek, mely legkisebb mértékben sincs tekintettel a gyakorlati élet követelményeire. Különösen célt tévesztett a leányok nevelése s hogy az erkölcsök annyira lazultak, hogy a társadalom sülyedt, annak »legfőbb oka a megmételyezett családi s a téves útra terelt iskolai nőnevelés ée okiatás.* (Gyulai B. Nőnevelés). Pedig, hogy a nőnevelés általános erkölcsi szempontból mennyire fontos, bizonyítják már a legrégibb korb.m is e tárgyban hangoztatott vélemények. Már Aristoles mondja — a mint ezt Pázmány Péter »Hodegus* (1613) czimü muukájában olvashatjuk : *) »A leányok jó neveléséből áll főképen az orszígok becsületes állapotja; nemcsak azért, hogy fele az ország lakosainak asszony, hanem azért is, hogy a férfiak jó nevelése nagy részben az aszszonyoktól vagyon. Mert a kiktől születtüuk és kisdedségünkbeu neveltetüuk, azoktól kapjuk tejjel együtt az erkölcsöket, melyek az uj edény ben legtartosbak. Erre nézve merem moadani, hogy teljes életünk tökéletes vagy feslett állapotja asszony emberek nevelésétől árad, mivel első nyolcz esztendőnket azaz leggyengébb és hajlandóbb időnket asszonyemberek gondviselése alatt töltjük, a minémü vélekedéseket és erkölcsöket akkor belénk csepegtetnek, azoknak zsinór^ után futamodik többi életünk. Ennek felelte a szent házasság csendes állapotja a leányok nevelésen áll, mert a rosszul nevelt leány menyegzője — holtig való galyiba.* — A frauczia Michelet ez mondja: »Elever une füle, c'est élever la societé mérne* (a ki a nőt neveli, a társadalmat neveli). Kisfaludi Sándor említi öuéletirásában hogy ő »a nőnemet a nemzet j >len vagy jövendő nevelő és képző anyjának tartja.* 2. A tanítónak saját hibájából vagy külső körülményekből származó hiányos készültsége vagy hivatás hiánya. Felesleges említenem, hogy valamint a szobrásznak nemcsak anyagra van szüksége, a melyből faragjon, nemcsak tisztában kell lennie azzal, hogy mit faragjon és eszközének is kell lennie, mivel faragjon, de első sorban tudnia kell faragni: ugy a tanítónak is hivatásához szükséges ismeretekkel kell birnip. Mellőzve azon szomorú tényt, hogy (1887-ben) a tanitók 13%-a, azaz 3133 an nem bírtak oklevéllel s igy több mint valószínű, hogy sohasem készültek e pályára, az oklevéllel Lirók közül is igen-igen sok^nem felel meg a benue vetett bizalomnak. Lehetségds-e ez ma, midőn az országban 71 kép9zde, évente egyre-másra 1025 elemi iskoUi tanítót avat fel ? ! Igen is daczára ennek, lehetséges, — u^y van ; mert nem elég az ismeret; a feladat megoldásához bivatottság, hogy ne mondjam ihlet s folytonosau Luvárkodó, tanulmányozó elme kell, 8 vájjon hány tanítónál van ez meg s miért nincs meg mindegyiknél ? — Mert ma napság, midőu 'minden pályán óriási a concurrentia, több a kínálat mint a kereslet, midőn majdnem csakis protectio üdvözít, a legtöbb ifiu — kivált ha szegény több gyermekkel megáldott tzüléktől származott — oly életpályára lép, melyen a legrövidebb idő alatt lehet önállóvá, köuyérkeresővé. Ilyen pálya a laaitói. Meram állítani, mart tények bizonyítanak mellettem, hogy a 1' gtöbb tanitó (és tanár és pap és orvos és ügyvéd és stb. stb.) nem lelkesedésből, beuső sugalltától késztetve, hanem kenyérkeresetből valasziotta e nehéz pályát. A képzőintézetekbeu leguagyobb részük kitűnő elméleti ismereteket szerez s a viszonyokhoz képest elég (?!) gyakorlati ügyességretesz szert! lelke telve vau a legszebb szándékkal, midőn elős/ör lép jövő élete színterére; s miért maradt el nz eredmény ? — Mf-rt »po<t fquitem sedet atra cura* — ott vau a háti mögött az életfentartás söt^t gondja. Akárhány olynn állom.s van, melynek maximális jövedelme 200 — 300 frtnál nem nagyobb s ez is csak aküor, ha a tanító mtga is megfogja az eke-szarvát ; neki áll a kaszának, a tanitóné asszony ma»a tilolja az önkezével nyűtt kendert; tömi kövérre az elad indó apró mirhát. Tanítani, gazdilkoini s egyúttal a korábbi években elsajátított elméleti ismereteket *) Jelen munkám bírálóinak egyike ezen sorokra vonatkozólag azt mondá, hogy >a munkán kathoiieus szag vonul keresztül* Ez állitás csak azt bizonyítja, hogy amaz uri embernek rossz szagliua vau, már csak azért is, mert ezen fenti idézett szavakat eredetileg nem a 16 éves korában reformált vallásból katholicussá lett Pázmány, hanem a peripatetikus iskola alapítója a macedouiai Stagirában 3S4-beu Kr. e. született Ariitotelee mondja. rolta előttünk a kedves teremtést, megcsókolta kezeit, homlokát, kezet szorított mindnyájunkkal, aztáu tü/ea paripájára vetette magát, s hogy megindulását el ne árulja . . . tova vágtatott. Az ut kanyarulatánál még egyszer megállott, búcsút intett kendőjével, 8 csak a porfelleg mutatta merre száguld a távozó. Ervin távoztával szokatlan lehangoltság uralkodott mindnyájunkon. A jó nagyapa öblös pipájára gyújtva, az erkély szélére vonla karos székét, s oanau nézte a haza térő mezei munkásokat, kik vig danával haladtak el a kert alatt. Flóra kezére hajtotta szőke fürtü fejét s folytonosan a távozó után tekintett, mialatt szép szemeiből könnyek peregtek alá, én pedig észrevétlenül szobámba távoztam . . . hol csakhamar H . . . e költeményeinek olvasásában mélyedtem el. Kevés idő múlva lassú léptek tipegése mellett az öreg ur nyitott szobámba, kezében egy nekem szóló sürgönyt tartott. Esjy barátom anyjának sürgönye volt az, ki arról értesített, hogy fia e napokban érkezik meg Meranból Triesztbe, fogadjam őt a pálya udv.iron, s rniutáu különben is a gleichenbergi fürdőben volt szándékomban pár napot tölteni, utazzam fiival e gyógy fürdőre. »Hát már ön is elhagy!?* kérdezte az öreg ur — miután a sürgöny tartalmát vele közöltem, — »ön sem lesz közelünkben, kit annyira szerettünk.* »Fájdalom!« viszonzám, »távoznom kell, különben is csak pír napra terjedt már itt maradásom, e kérelemnek engednem koll . . . holnap reggel utazom. tapasztalati tényekkel egybe vetve folytonos tanulmányo zás által tisztázni és alkalmazni : ez — bocsánatot kérek a m

jrész szóért — mtr ordöngössíg még anu ik ii, kiben meg van a hivatása iránti lángoló szeretet. * • * Ezekben vélem én a nevelés-oktatás sikerét gátló okokat (eltalálni. Nem mellőzhetem azonban — bár sokak előtt nem idetartozónak fog tűnni —• reá mutatni ezen kórok esetleges orvosságára is, hiszen régi philosophiai tétel: »i hol nincs ok, uincs okozat* és megfordítva. A hanyag iskoláztatásnak egyik főoka, — a miut azt feut bebizouyitani igyekeztem — a szegénység. Ezen mostoha körülményen segíteni: a társadalom, az állam kötelessége. Kötelessége öuön maga iránt, mert valljon nem saját h 'izát védi-e a gazda a tüztöl, midőu a szomszéd házát védi; uem élvezi-e a jólétet, a ki azt maga körül terjeszti?? Mondja ki az állam a tandíj alóli fölmentést. Igaz, ehrz sok pénz kell, de nem igaz-e, hogy a nagyobb tőke, nagyobb kamatot hajt s lehet-e nagyobb kamat, miut a tiszta erkölcs, mely minden országnak támasza, talp köve s valljon pótolh itja-e azt valami?! Nem Krupp, Uchatius, Minnlicher, Maxim Hiram, Torpedo és Fregatte védi m^g az országot az enyészettől, mert einez öldöklő szerszámoknál még öldöklőbbek is támadhatnak; nam fegyver biztosítja az államok létét, hiszen akkor Hell.ia, Ró na, C irthagó, B/sancz hatalma, N.-Sándor, Attila, Diengis birodalma mai napig is állana, hauem az erkölcs, melyet csakis a nevelés terjeszthet. A társadalom a humanismus terén ma napság csodákat mivel; szere-száma nincs a jótékony intézeteknek. (O.t p. 1. az E. M. K. E., Jó-szív és Vörös-kereszt egyesület stb. síb.) És h\ uem sajnálja filléreit az állatvédő egyesület czélj ának előmo/.ditására, ne sajnálja azokat ama lé'es.tendó egyesületektől sem, melyeknek czélja a szegény iskolások le ruhízisn, tanszerekkel való ellátási lenne. — Szép, nemes szívre való gondolat volt alakitni egyesületet, moly a harcz-mezőn megcsonku'tak testi fájdalmait enyhíti, de mennyivel lélekemelőbb lenne oly testületnek tagja lenni, mely erkólc^nemsitő név alatt a beteg, veszendő lelket gyógyítja, megmenti. Nemes lelkű tett vagyonát tudományos búvárlatok előmozdítására áldozni, de nem kis érdem lenne alapító, pártoló tagja lenni népkönyvtáraknak, mely az ifjúságot elvonná a kocamától, számta'an bün forrásától s folytatná az iskolában alapot vetett erkölc-ú épület felemelését. A másik uem csekély akadályt: a közönyt oszlassák el maguk a szülők s azok egyeteme a társadalon azzal, hogy jobb indulattal, több figyelemmel viseltetnek azou testület — a tanitók — iránt, m-lynek kezeibe tették le reményöket, földi életök sokszor egyedüli örömét, mert ezáltal első torban önmaguknak tesznek nagy tontosságu szolgálatot, s ha valahol ugy itt alkalomszerű a példabeszéd : »ki mint vet, ugy arat.* Oaakis egyesült erővel, kölcsönös megállapodás, bizalom által érheti el a család és iskola a neveles-tanítás czélját. Az állam és társad ilom hárítsa el azou akadályt is, moly a tanirók hiányos készültségének következménye. Valljon mi módon? Szüntesse meg az okot, mely miatt a tanító nem élhet kizárólagosan tanítói működésének Vegyék le válláról az élet fentartás terhének legalább egy részét, adjanak neki oly jövedelmet, mely egyrészt megmenti állás méltóságát csorbí ó munkák teljesítésétől, másrészt szabadabb, függetlenebb életmódot I íztoiit számára Az állam, aftársadalom adja meg neki az őt megillető tiszteletet, hogy örömmel működjék tövises pályáján, nyissa meg előtte az emelkedés útját, h >gy lelkes működése tápot uyerjen, ne korlátozza az állam a tanítóságot ama törekvésében, hogy saját ügyeiről, saját bajairól minden befolyástól menten, Szabad emberhez illően, szabad szóban nyilatkozzék. Szüntesse meg azt a vis<ás állapotot, hogy, míg a tanítótól mindent várnak, neki semmit sem adnak; czáfolja meg a már-már évezredes indokolt panaszt;* »quem dii odere paedagogum feeerec s nemcsak az érdem lesz az övé, hanem a haszon, is. »És ezzel leteszem tollamat.* A mondani valókat e'modtam ; valljon a kitűzött tételt helyesen vagy legalább kielégitőleg fejtettem-e ki, annak megítélése bírálóim tiszte, joga. Tökéleteset nem adtam; —ember vagyok; ha a tehetség niucs is meg, meg volt a jó szándék. Különben is megelégszem, ha elismerik, hogy sikerült ezzel egy sorral hozzájárulni azon könyvhöz, melynek czirne: »A nevelts tauitás helyes elvei.* »De csak velünk tölti még ez estét, ugy-e bár!? hisz ön olyan jó volt mindig hozzánk . . . legyen vendégünk, ki tudja mikor látjuk ismét egymást.* Szótlanul fogadtam el a nekem nyújtott jobbot, msly ugy reszketett, s mely igazi jó indulatról tanúskodott. Az estelinél ismét együtt voltunk a kis lugasban, hol oly sok kellemes órát töltöttüuk. A kedves órák emlékeit újból elő soroltuk, beszéltünk a szerető szívek jövőjéről is, 8 arról : hogyha Ervin tauulmáuyait végezve vissza tér, egy óv leforgása alatt — ha az ég is ugy akarja — meg üljük a lakodalmat. A szép Flóra irult pirult a jó nagy apa szavai alatt, picziuy ujjaival az asztalkendő szegletét tépte .. . aztán oda borult a nagy apa vállára, átkarolta, átölelte a mindenek felett szeretett öreget, ós eirt zokogott a boldogság alatt. Néma tanuja voltam e nagy szeretetnek, az én szemeimbe is köuuyek tolultak, do a melyeket sötét szem üvegem oltakart. Midőn az ölelő karok kö/zűl megszabadult a kedves nagy apa, igy szólott hozzám: »ugye kedves barátom! ön is eljön hozzánk e szép napon s együtt (og velem örülni kicsinyem boldogságának*. »Igeu ! el jösök* — volt válaszom. Aztán hozzám jött a bodo^sigiól túláradt, leányka, megragadta naptól barnult kezeimet, s oly édesen ismételte a nagy apa kérelmét. Kezet adtam a lájos teremtésnek, hogy el jötök, a jó nagy apának pedig irni fogok, aztán hogy a jövő évben újra találkozunk, ismét kedves házuk lakója leszek a fürdői-idény alatt, kézszoritások mellett vál'unk el. (Vége köv.)