Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-07-28 / 30. szám

LIKVIDÉ K." És ha kényelmi szempontból vizsgáljuk azt meg, bátran állithatjuk — az eddigi fokozatos fejlődés után itélve — hogy pár év múlva hazánk bármely első rendű fürdőjével ki fogja állani a versenyt. A homlokzatán levő természetes szökő kút, a gyönyörű Stefánia, Valéria, Szapáry s Irén villák, kényelmesen berendezett szobákkal, a parkban fekvő csinos Victória, Kornélia, Cecília stb. ligetek, a zene és olvasó terein, valamint pompás ízu ételeket szolgáltató magyar vendéglője, mind oly tényező, mely a legfinomabb Ízlést is kielégíti. Inuen van az, hogy a fürdő naponta 80 -100 intelligens vendéget számlál. A fürdőtől félórányira vau Kaöola-Pojána község, hol a kincstárnak vízműre alkalmazott vasgyára van, s ez egyike a fürdő-közönség legkedvesebb kiránduló helyének. Er

dős K. Vazul. Figyelmeztetjük t, olvasóinkat a hirdetési rovat ban közlött Fairbanks-mérleg hirdetményére. — Süketek figyelmébe! Egy személy, ki egy egyszerű szer által 23 évi süketségtől és fülzugástól meggyógyíttatott, igen szívesen megküldi ingyen bár ki kéri német nyelven a szer leírását Cziui: J. H. Nicholson, Bécs, IX. Kolingasse 4. Csarnok. Az uj-épületben. 1849. jul. 19. nov. 10-ig. — Mezősy Lászlótól. — (Folytatás.) Az öreg Yellis is megmozgatá azután a profosz utján ügye fölvételét. — Neje s gyermekei meghallván odahaza az öreg családfő raboskodását, eljöttek Pestre tetemes pénzzel; meg is kente, miut mondá az öreg, a kerekeket, s csakhamar el is ítéltetett, de mit nem reménylett, félévi várfogságra, vasban. Minden bűne az öreg Yellisnek abból állott, hogy a Klapka Komáromból szerencsés kirohanása s győzelme alkalmával, egy Bécsbe marhát hajtatni akaró ismerősét figyelmeztette, hogy Győr felé ne menjen, mert azt az utat Klapka tartja seregével megszállva, szétverve az ostromló osztrákokat, s marháit elveszik a magyar csapatok élelmezésére, s behajtatják a várba, kapni fog ugyan érte Kossuth-pánzt, de az már ideki érvénytelen. Az tovább beszélte, s a policia fülébe jött; végre reá jöttek, hogy a hirt Vellis terjesztette; bár igazságot beszélt el, mégis, Ítélete igy hangzott: > Vellis Mór, ki az ellenség győzelmeiről hamis híreket terjesztett, hat hónapi vasban töltendő fogságra ítéltetik.* Estve midőn már levetkeztünk a kulcsos káplár bejött s az ágyon fekvő öreg Vellis balkezére 8 jobb lábára rátette a hosszú csörgős vékony lánc:ot. — Midőn a káplár elmeut, az öreg csöndes komolysággal nézegette magán a soha nem álmodott békót. Az akkori idők komolysága mellett lehetetlen volt nem kaczagni a vén zsidón, kiesett béketűréséből: » Mezősi László itt a fog dában ii többet szidja, többet vétkezik Austria ellen egy nap alatt is, mint én egész életembe tevém, s őt Ítélik három havi szelid profosz áristomra, menyecskézni, s engem sze gény öreg vén zsidót hat hónapi várfogságra vasban.* — Par nap múlva az öreget elvitték a budai várba, fogságát letölteni.— Kiülte-e mind? elengedték-e neki? nem tudom. Dd nem csak ily semmiségért hurczolták és kínozták akkor a szegény magyart; volt reá eset egy párszor, hogy kétségbeejtő gyermeksikoltás hallatszott be szobámba, s nyolcz—tíz éves kis suszterfiukat vérig vesszőztetett a hadai törvényszék, mert azt kiálttották itt, vagy ott az utcza szögleten »Éljen a haza* 1 »éljen Kossuth* ! az osztrák olyan volt aknor, mint a bőszült vad, nem lát nem hall, nem kíméli még a csecsemőket sem. A világosi fegyverletétel, 8 az azt megelőzött szegedi, temesvári, s több szerencsétlen csaták hírei, beszivárogtak az újépület falai közé is, s voltak oly buták, hogy ne mondjam félbolondok, közöttünk, még pedig többen, kik Klapkát kárhoztatták, hogy minek tartja Komáromot, s miért nem adja fel? teljes meggyőződésűk lévén, hogy ha azonnal által adná a várat, megjönne az átalános arnnes tia. — Nem soká hagyott magára váratni Klapka; nem csak Magyarország, de egész Európa egyik első rendű várőrségét, egy tál lencséért föl adta. A komáromi vár feladása után unly nagy lett a balga hitű álprófeták kiábrándulása s csalódása, midőu október 5-én déli tizenkét órakor, dobszó mellett, gróf Batthyányi Lajosnak hirdették ki halálos Ítéletét s egy az ő számára berendezet első emeleten lévő szobabeli siralomházba kisérték. A reudes siralomház lent, földszint volt. Sokan reméltek, hogy ke gyeimet fog kapni; azelőtt pár nappal még a grófnét kis liával együtt beereszteték férje látogatására. Ez a nem várt Ítélet kétségbeejtett minden foglyot. Ez időtájban nem egy, de három profósz működött az uj épületben, egy fó, valami Polák nevű morva, alhidnagyi ranggal 8 keze alatt a már ismeretes Karger, a földszinten a egy más, kinek nevét feledém, fent á második emeleten, ezt megemlítenem — mint az alábbi események igazolni fogják — szükséges volt. A gróf Batthyányi részére siralomházkép berendezett azoba — az első emeleten — épen a mi földszinti likszobánk fölött esett. Tizenegy óráig éjjel mindig hallottuk Almásy, Balassa és én a gróf lépteit, akkor a lépések megszűntek, mert ő szegény levetkőzött s lefeküdt ágyába, mi is elszenderedtük. Ejfélutáa két óra lehetet, — midőn irtóztató robajjal fölnyitva szobánk ajtaját a fő profosz Polák — égő lámpás és csomó kulcsok lógva kezébr, — berohant, sápadt, kétségbeesett arczczal állt meg Balassa orvos ágya előtt; — s orditva ezeket mondá németül: — »Um Gottes willen, Herr von Balassa stehen sie auf, der Bathyányi hatte sich erdolcht* — mindnyájan rémülve ugrottunk le ágyainkról,-Balassa hirtelen zubonyát felöltötte, — s elsietett Polákkal a grófhoz, — mi Almásyval aggódva vártuk viszajövetelét. — Fél óra múlhatott el s Balassa le jött; — levert szomorú hangon ennyit mondott — »a szúrást ha csak egy ujjnyival hátrább teszi a nyakszirt felé, — azonnal meghalt volna, — igy a vér, vasztés igen nagy lett, — átcsorgott még az ágynemüsken is a földre, — de azért nem hal el. — egy kinos éjszakát virasztottunk által. — Reggel korán láttam, az ajtónkon lévő s kinyitható ablakon, hogy két közkatona, a gróf kivégzésére készült s még estve leásott oszlopot a főtérről a hátán visszaemeli, — s az udvar egyik félreeső zugában leteszi. — Öröm szállt meg mindnyájunkat, — a Batthyáuyi megkegyelmeztetését biztosuak képzeltük. — Ds fájdalom csalódtunk: — mert délután három óra tájban, — a szokotnál erősebb katonai csapat képezett sortalat a szük udvaron, s a gróf az e'ső emeletből levezettetett. — Kékselyem könnyű házi sapka volt fején, — feketebársony zeke 8 világos szürke pantalon fedezte nemes termetét; — a sok vérvesztés utáu arcza végtelen sápadt, — a Karger profosz karjára támaszkodva hiladt csendesen a katona sor közt, — e^y-két pillanata s örökre elvitték szemeink elől. — Mind hárman leborultunk az asztalra, — 8 fohászkodva vártuk a uem mesze perczet, midőn a leguemesebb lélek istenhez szili. — A fegyverek dördültek, — s a Kontok és Huayadiak méltó testvére, — ezt rebegve utoljára is ajkai.í: »Eljen a hazai* — mit a szabadság martirja, — kiszenvedett. A végperczekig hozzá legközelebb állott Karger mondta nekem, — hogy végszavai ezek voltak- .— A gróf htlála után kis kék sapkáját felhozta szobájába, — szerettem volna pénzért tőle megszerezni, — nem használt semmit, nője közbenjárására sem, nem adta, —- bizonyosan a grófi családtól nagyobb összeget reménylet érette kapni. A kis gyilkot, melylyel magát Batthyányi megszúrta, nem tudhatni biztosan hol kapta; — némelyek azt mondták, — hogy a gróf Károlyi István udvari káplánja, ki a siralomházban bent volt meggyóntatni őt, kézbesítette neki titokban, — mások azt álliták, a többek kőit Polák és a többi profoszok, hogy nője küldte be neki egy egész kenyérben, — még ismét azt is beszélték, hogy ezen kis kétélű tőrt — még külfö'dön töltött fogsága alatt is folytonosan magánál hordozta, — a három állitás közül az egyik bizonyos. Tizenegy órakor mint a szobájában felállított két katonai őr kihallgattatva állitá — csakugyan félbe hagyta sétáját, levetkőzött, s ágyába lefeküdt, — s paplanával még fejét is betakarta, — s az irtóztató szúrást azután minden nesz nélkül ugy ejtette magán, hogy a világított szobában bent állt két őr — mindaddig nem vett é^zre semmit, — mig Polák a főprofosz reggel felé meg nem látogatá. — Ennyi igazat és hiteleseta gróf Batthyányi Lajos 1849. okt. 6-án délután három órakor történt haláláról. Csányi Lászlót és báró J?szeuákot, a tiszta hazafiság, 8 jellemszilárdság két megtestesült jelképét, Batthyányi után nemsokára akisztófán végezték ki. — Szabadságharczunk idejéu miut legtevékenyebb kormányi iztosok működtek, — Ciányi többnyire a táborokban, báró Jeszenák a felsőbb tót megyékben. B ilassa orvos-tanár, nagy figyelemben részesittetett Polák főprofosz által, valami nyavalyájából gyógyitá ia — a fekélyes németet. — Batthyáuyi halálával, a másod k emeleten megürülvéu szobája; az örökös dobpergés, sok fegyver-zörej és csattogás miatt megint régi lakszobánkat azon üres szobával cserélte fel Balassa. De a magánosság még inkább uera tetszett, s két nap múlva felszólitá Polákot, hogy engem vitesaeu hozzá laktársul. Polák rögtön, nem is kérdezve beleegjezésemet, csekély podgyászo n egy katona által felölelteté, s maga felkísért Bilassához. Almásytól nehezen esett az elválás; de Bilassával is örömest laktam, s m-'g a mellett kettős szobánk, skózöi ajtónk volt gróf Károlyi Istvánnal, a gazdag jeles magyar főúrral ki szabadságbarczunk idején, egy egész ezred huszárt ál lit.ott ki, a Karolyi huszárokat, maga költségéu, s vele megösmerkedni szerencsés valék. Azonban az öreg Károlyi gróf csak pár uap >n által volt szomszéd laktár--. E^y reggel mejjelent nála Poiák főprofosz két közkatouával, összecsomagoltatta a gróf ágyát, podgyászait s más lakást rendnlt számára, ugy jut ebzsrabe, hogy Rudnyánezky PB Jekelfalusy püspökökhöz tette laktársul. Búcsúzni bejött a gróf Balassihoz, kérdeztem őt, — »talán végképen elhagyja ezt a szomorú helyet?* — >Nem barátom ! ezen szobára szükség lesz, mint a profosz állitja, s más szobát kapok.* Az üresen maradt szobát, melyuec szintéu úgy mint a mienknek is, külón ajtója volt a nagy folyosóra, még az nap kimosták, berendezték, — ez bizto< jel volt, hogy más, valami jelentékeny fogliot s/.állitauak belé. (Folyt, köv.) Közgazdaság. Méhészeti levelek. XI. Jelige : Mézes hetek a Iegédesebbek. A fő és más uagy város módosabb lakói már megtömték zsebeiket pénzzel s indulnak a távol vidéktk ligetei, fürdői s egyéb üde levegőjű mulató helyei felé szórakozást, mulatságot, vagy talán egészséget vásárolni érte; nem is említem Páriát, ahol bizony én is szeretnék most egy kis összeget elkölteni, biztos lévén a felől, hogy többet vennék, mint amennyit költenék. Hát az otthon maradtak mit csinálnak ? Njkiek nem igen jut arra, hogy Fiúméba va^y más tenger-vidéki városba ránduljanak, hivatalnoklink p^dig jó ha gázsijokból éppen kiélh tuek, uem hojy utazgatásra pazarolják pénzüket, igy tehát msghuzzák magukat, szolidan viselkedve p'hennek s nem c inálnak semmit. Hja! uraim, de a tétlenség nem pihenés, ehez nincs is joga másnak, mint a betegnek. Gyerünk csak, és csináljunk valamit 1 Sétáljunk a kertbe. Kellő figyelemmel tekintsük meg minden gyümölcsfánkat s amelyik még életképes, de taián nem kedvünk szerinti gyümölcsöt terem, nemesebb gyümölcsű fák rügyeivel szemezzük be. Igaz. hogy ezek már csak jövő tavaszszal fognak kihajtani: de ha a fa nem beteg, ugy egy pár év múlva termésökkel fizetnek csekély fáradságunkért. Ha a fa törzsének átmérője nem több 5—6 ctm., vagdaljuk le ágait ott, hol egy ctm. átmérőjű, vagy enuél vékonyabb s néhány centiméterrel alább mindenik ágat szenezzük be. Erre nézve mir a rügyek egészen alkalmasak; mert eléggó megértek. Az igy levagdalt fák 8zemzései meg e nyáron kihajtanak a jövőre már teremhetnek is. Ezt fakadó, előbbit pedig alvó szemnek nevezzük. Alvó szemre körtét, almát azért nem tanácsos ojtani; mert az ilyen rügyek többnyire virággá fejlődnek s ágat nem igen bijtanak. A szemzésre nézve általános szabály ez: hasoulót hasonlóba, p. o. csontárt, miuő a szilva, baracík, egymásba ; lisztes magukat, milyenek az alma és körtefélék isuiét egymásba ojtsuk. Itt elvégezvén dolgunkat, induljunk a virágos kertbe. Nagyrészben már dísztelenül találjuk rózsáinkat; szirmaik rég elhullottak, sőt már uj bimbóa is mutatkoznak, ilyenkor a rózsa rügyek legalkalmasabbak a szemzésre. De a vndoncz csipkefa tövéről, ha még valaki el nem pusztította, igen sok vadhajtás dugta ki fejét, hogy & törzs életnedvét magába szívja s ő uövekedhessék, az meg elszártdjon. De hohó 1 nem oda Buda, más nyakán élődni nem illik mondjuk, s ezen vadhajtásokat éppen ott, hol a gyökérből kiindultak, leszaggatjuk, aztáu simára vágva, árnyas helyre ültetve jól meglocsoljuk ; igy az ujnyi hosszú (a hosszabbak viisza vágaudók) kis csipkefák gyökeret hajtva, pár év múlva legszebb rózsa alannyá növik ki magukat. Eien vadhajtást tehát, mihelyt észre vettük, mindenkor leszaggassa s a^junal ültesse el, locsolgassa, aki ily könnyű szerrel soií' rózsa alanyra szert tenni hajlandó. Ezek után a kész alanyok beszemzéséhez lehet fogni, melyek a műtét után, a szemzés felett 5—6 ctmternyire vissza vágva, vízszintesen lehajlittatnak ugy, hogy a beillesztett rügy a telsó oldalon álljon. Ha le uem h ijlittatnának, megeshetik már, hogy alvó szemre maradnak; de igy bizonyosan mindenik kifakad s rohamosan tovább fejlődik ; de midón a nemes rügyek növekedni kezdenek, szabadítsuk föl az alanyt, hogy a rózsa lomb szabályosan fejlődhessék. Ez által nemcsak gyümölcsünk és virágaink szaporítása igér jó hasznot, hanem méhesünk gyarapodása is; mert egy pír virágzó gyümölcsfa alkalmas időbeu, naponként 4—5 kgr. mézet nyújt. Ugyanis egy a méhek által aiüritett virág 12 perez alatt ismét meg telik s minden virágban egy milligramm méz van. Már most, ha egy jól kifejlett galyon áll 1000 virág, egy fán igy lehet 100,000 virág is; ezer virágban egy gramm méz, az egész Ián pedig 100 gramm. 10 óia alatt miuden virág meg telhet és kiürülhet 12 pjreznyi időközönként 50 szer, igy egy fa 50X 100 = 5000 gramm, vagyis 5 kgr. mézet ad. Ha pedig a gyümölcsfa egy-egy ága felényi virágot tart, mondanom se kell, mint fentebb emlitem, hogy ezen 4—6 kilogramm mézet két la termi még. Gyümölcsös és virágos kertünkben foglalkozván, veszszük észre, hogy méhesüuk előtt ebbeu a forróságban nagy zenebona van, mintha méheink között óriási legyek dung inának, sebesen repülve ide, oda. Közelebb menve meg ismerjük, hogy ezeu legyeskedő állatok ami esküdt ellenségeiuk, minden kaptárból föl akarják elölünk nyalni az isteni nektárt, s pedig nagyon is köunyen c.éljokat érik, ha engedünk nekik; mert ezeren naponként 40 dkgramm mézet fogyasztanak, de semmit se gyűjtenek, mert ők herék, olyan ingyen élők, Mkik minden házhoz botérnek, be is bocsáttatnak. Meg kell tehát figyelni, melyik kasba vagy kaptárba járnak leginkább s azt föl emelni vagy szétszedni kell. Ha benne elegendő dolgozó fiasitás vau, csak a here lépeit tavolitjuk el; de ha kevés a dolgozóméh fiasitás, akkor az anyát is ki kell fogni s megölni; mert az vagy vén és igy kimerült, vagy hibás születésű és igy nem jól termékenyült is, azért szaporítja rendkívül a hereket. Tudják ezt a méhek is, azért épitették here lépeiket, hogy herék lévén, njo/.hassauak s igy alkalmatlan auyjokon szépszerivel tul tehessenek. Harmadik eset az lehet, hogy a törzs régebben megauyátlanodolt, uj anyát növeluie nem volt miből s e miatt a dolgozó méhek vettek fel auyai &ztrepet. Rakják is ezek a petét minden sejtbe csomóstul, de azokból csak herék kelhetnek ki. Föl ismerni az álanyás törzset erről és arról is könnyen lehet, hogy eunek lépei púposán vanuak befedve. Ez a baj többnyire elrajzott anya törzseknél bzokott bekövetkezni. Ha az álanyaság már régi, nincsen orvossága egyéb mint a halál, azaz lekénezés. Negyedik esete a herék jelenlétének az, midőn a törzs anyja kitüuő s annyira elszaporitotta családját, miszerint annak meg oszolnia kell. Ha igy áll a dolog, ennek anyját is kifogjuk, vele egy kis tartalék rajt kell alkotnunk, minek következtébeu az erős törzsnek uj anyja lesz s mikor már az is tojni fog, ezen család lépeinek felét kiszedve, ezskről a méheket vissz t seperni s a lépeket gyengébb törzs-khez be rakui lesz czélszerü. Igy az ifjú auyás törzs, minden a kivett lépek helyett beadott üres keretet dolgozó léppel épiti ki s őszre a legfinomabb lépes mézet adhatja. A kiszedett here Kpeket vékony pengéjű éles késsel le kell metélni olyformáu, hogy a herék feje mind le vágassék, igy a lépben maradt here test abból könuyen kirázható lesz, mi által a lép kitisztulván, a mézkamrában jó hasznot cdaud. Végre a már röpképes heréket kell haladéktalanul elpusztítani. Ezt azért hagytam utoljára, hogy az olvasónak annál inkább figyelmében muradjou s legelőször is ezt cselekedje, t. i. a röplyukrd, mikor a htrék nagyrésze ugy d. u. 2 órától 4-ig kün dalolgat. Hahuemann-féle rácsot illesztünk, szögekkel ott meg erősítvén, melyen a méhek át járhatnak, de a herék kün rekednek 8 igy meg aemriiisithetők. Mindezeknek végezése közbeu, elfeledjük irigyelni az előbb emiitett fényűző gazdagok, a titokzatos keblű tengerek kéjjelgő látogatóinak ugytetsző boldog sorsát, nem óhajtjuk ismerni a világhírű fürdők relytélyeit sem, élvezni fanyar izü, tiltott örömeit ; édesebb a miénk. Jól érezzük magunkat a családi szentély azon határain belől, melyből aki egyszer kilépett, abba soha többé vissza nem juthatott; eltévedt a világ csábos kezdetű: de azontúl gyötrelmekben kifogyhatatlan utain. Kertészkedve, méhészkedve, lelküuket valami szent érzelem hatja át föl, emeli az Isteuséghez s te uplommá, édenné változtatja ránk nézve azt az édes olhont, mely a természettől elfordult emberekre né/,ve unalom, sőt pokol. Bandái- Miklós.