Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-07-28 / 30. szám

,,IN Y í B T I D É K." Gyermek-óvás falun. Forró nyári nap van. A gazda házanépének minden munkabíró tagjával kint van kora reggeltől késő estig a mezőn, keresve izzadással és fáradtsággal ama mindennapi kenyeret, melyért anynyit imádkozunk, a melyet mégis csak magunknak kell megfeszített szorgalmunk, törődésünk, fáradozásunk árán megszereznünk. Nem marad más otthon, mit két kis gyermek, 5 és 3 évesek, a kik még aludtak, mikor a kora hajnal a mezőre szólította az egész háznépet. Őket nem is költötték fel, kitették nekik az asztalra a szükséges élelmet; majd megtalálják ha felkelnek, s a házi asszony ráfordítja az ajtóra a zárt, s nyugodt lélekkel ballag előrement munkás nép után, csak délfelé szándékozván haza nézni. A gyermekek felébrednek, ki akarnak menni, majd kiabálnak anyjok után, egy kicsit talán sirnak is, aztán megszokják ezt a rendes módszert, megtalálják a számukra kitett ételt, elköltik vidáman s játszáshoz kezdenek, póczolnak, kutatnak, megtalálják a gyufát, szalmát vesznek a nyoszolyából, meggyújtják, gyönyörködve nézik, hogy ég ... s aztán a rohamosan elharapódzó láng és kitörő füstoszlop hirdeti nem sokára a mezőn fáradozó népnek a rettentő veszedelmet, s a kétségbeesetten haza futó gazda gyakran csak égő üszkőket talál háza és rendezett gazdasági épületei helyén, s egy rettenetes képet, mely a jövő iuség minden borzalmait a mult veszteségeivel együtt állítja égő szemei elé és amaz őrökké élő, fel-feljáró önvádat, hogy mindenek ő volt az oka, mert öntudatlan, ártatlan kis gyermekeit ő hagyta otthon magukra. íme, csak egy kép a sok közül, mely évrőlévre, faluról-falura megujul közöttüuk; a mely szavaknál hangosabbau, szinte égrekiáltva hirdeti, hogy mily nagy szüksége vau népünknek ama falusi gyermek-óvó helyekre, melyeknek sokasitásáról és gyarapításáról maga a közoktatásügyi m. kir. miniszter legközelebb kifejtett nevelésügyi pnogrammjábau mint a nemzetet legközelebb érdeklő ügyről emlékezett meg. Valóban a nyári nagy munkaidőben nem lehet áldásosabb intézkedése a közigazgatásnak, mint a falusi gyermek-óvó helyek múlhatatlan felállítása, szaporítása és a szülők minden irányú kényszerítése, hogy kis gyermekeiket — ha a háztól távol vannak, — ezen felvigyázattal ellátott helyre küldeni el ne mulaszszák. Hogy mily iszonyú károk és szerencsétlenségek kikerülhetők ezen áldásos intézkedés által, s mily sok gyermekélet megy tönkre e nélkül, bővebben megokolni nem szükséges, mindenki önmaga tapasztalhatja, ha — ilyen nagy munkaidőben — pár hétig falun időzik. Hány gyermeket marnak öisze kóborló, veszett ebek, hány töri össze magát s lesz egész életére nyomorult, mások terhe s önmaga átka; hány gyújtja fel a házat, lesz az egész falu szerencsétlenségének, bosszú ideig tartó nyomorának oka, szüleinek őrck gyásza? a lapokból mindennap olvashatjuk. Mily sok emberi szerzemény, hosszú évek munkájának lassan és nagy önmegtagadással összehordott gyümölcse megy igy tönkre hazánk sok falujában, ahol a városokban kifejlett s nagy gonddal fenntartott biztonsági intézmények, mint a tűzoltóság, rendőrség, bebiztosítások kifejlődése oly sok akadályba ütközik s szinte lehetetlen, a vidéki lapok krónikái eléggé bizouyitják. A „NYlliVIDÉK" TARCZÁJ A. Templomban. Nyíregyháza, 1889. julius 24-én. Főtisztelendő Farbakjr József barátomnak. Leborulok színed előtt jó Istenem 1 És össze kulcsolom mind a két kezemet A magasztos ének: „te vagy trös várunk" Buzgó imádságra emeli lelkemet. Buzgó imádságra ... itt szent hajlékodban, Hol mint uj szülött a kereszt vizet uyertem, Oltár zsámolyodnál, ... hol mint zsenge ifjú Idvezitőnk első vacsoráját vettem. Leborulok szined előtt jó Istenem! Hogy lelkem mélyéből hálát adjak neked, A sok jóért, a mit megérni engedtél, És hogy nem vetted le rólam áldó kezed. Megérni engedted, hogy gyermekeimben Teljesülve lássam a földi örömöt, A kik kis házamat édenné alkották . . . És nem virrasztottam soha könnyek között. Hogy beteg ágyamból a benned vetett hit Es gondos ápolás mellett felkelhettem, Légy áldva! hogy élet és halál tusában Jóságod, nagy kegyed őrködött felettem. Nagy a te hatalmad; mi atyánk ! a menyben • Minden feléd fordul, a mi él és mozog, Te beuned lel vigaszt a szenvedő ember, Te adsz bocsánatot annak ... ki háborog. Szenteltessék neved! ugy menyben mint földön Áraszd reánk kegyed, a mig hajónk viszen, 'S Jöjjön el országod! hogy már ez életben Nyerjen lelki üdvöt a ki benned hiszeu. És mind a mellett a nép, ez a sok oldalról igénybe vett, teher alatt görnyedő nép, melynek az ujabb idő csapásai, a fillokxera, a sáska, a sok közvetett és közvetlen adózás már-már az utolsó falat kenyerét fenyegetik, talán épen ezek miatt elfásulva elérzéketlenedve idegenkedik a gyermekóvó helyek használatától, sőt műveltnek látszó emberek szájából is hallani kevésre becsülő megjegyzéseket ezen áldásos intézmény felől. Kifogásolják a közigazgatási hatóságok zsarnoki kényszerét, mely még azokat a gyermekeket is be akarja terelni e helyekbe, a kikre otthon öreg szüleik ügyelnek, más esetben pedig a szüle könnyebbnek találja gyermekének otthon bezárását, mint azt, hogy talán a távoleső óvó-helyre elkísérje, igy időt veszitsen, a mely kárba vesz, mert saját gyermekére pazarolta. Azt is felhozzák, hogy egy vén asszony felügyelete nem elég oly sok kis gyermek gondozására, vagy ahol e tisztet a tanító vállalja el, nem sokat törődik a kicsinyekkel, igy még jobb, ha otthon maradnak. Mindezen ellenvetések azonban, még ha részben igazak volnának is, legtávolabbról sem elegek arra, hogy ezen intézkedés mindnyájunkat közelről érdeklő fontosságát csak a lekisebb részben is megczáfoliák. Csak egyetlenegy gyermekélet megmentése, csak egyetlen tűzeset meggátlása, csak egyetlen nyomorékká lehető gyermek épen megtartása is felér minden elképzelhető ellenvetéssel e dologban, mert nemcsak az egyes ember érdeke, de magának az országnak az érdeke ez. Nem tehetnek azért a községek előjárói, lelkészei, jobb módú birtokosai nemesebbet, czélravezetőbbet a mindnyájunk által nemzeti érdeknek ismert vagyonosodás, személy-, vagyon-biztonság, s a magyar nép egészséges szaporodása czélj iból, mint ha a nép minden fiát meggyőzik a felől, hogy mily áldás falun, főleg ilyen munkaidőben a gyermekóvó hely és a ki kicsinyeit napról-napra oda küldi, nemcsak szülői kötelességének tesz eleget, de közvetve imádott hazánknak is használ, nemzeti felvirágzásunk szent ügyét segíti elő. Ur. Kovács Gábor. Egyházmegyei közgyűlés. A hegyaljai ág. hitv. evang. egyházmegye évi közgyűlését e hó 23. és 24. napjain városunk falai közt tartotta meg. Az elnökség, Radványi István felügyelő ós Zelenka Pál főesperes Miskolczról, valamint Turóczy Pál esp. jegyző Sajó-Aruótról még hétfőn este érkezett meg több világi és egyházi félti kíséretében, kik az egyház vendégszerető híveinél lettek elszállásolva. Julius 23-án kedden 8 órakor a szórványban lakó lelkészek az Úr szent vacsorájával éltek; 9 órakor a missióügyi bizottság, 10 órakor a tanügyi bizottság ülésezett, 11 órakor a lelkészek tartottak értekezletet. Délután 2 órakor a gyámintézeti bizottmány ülésezett, 4 órakor a Pazár-Ruzsa-ügy nyert elintézést, 5 órakor gyámiutézeti istenitisztelet tartatott tiszt. Bortnyik György kölesei (Szatmárm.) lelkész ur lelkes szónoklatával s offertóriummal (27 frt) az egyetemes gyáraintézet „szeretetadománya" javára; 6 órakor egyházmegyei értekezlet tartatott. Este 8 órakor pedig a „Hárs" vendéglő ákáczai alatt élénk részvevés mellett jóval éjfélutánig tartó kedélyes ismerkedési estély. Szerdán julius 24-én délelőtti 8 órakor vette kezdetét az egyházmegyei közgyűlés a helybeli egyháztagok gyér részvéte, de a jelenlevők auuál nagyobb érdeklődése mellett. A lelkész-elnök nt. Zelenka Pál miskolczi lelkész és főesperes ur segedelmet kérő bevezető imája után Radványi István felügyelő ur megnyitó beszédében a mélyen érzett fájdalom hangján emlékszik Te vagy forrása az igaz szeretetnek A ki mindeneknek vagy bölcs alkotója, Legyen akaratod szeriut elvégezve Minden, mig le hajtom fejem nyugovóra. Addig pedig add meg napi kenyeremet, A melyért munkálni nem fárad el kezem, Mert édes'bb a kenyér a verejték árán . . . Mintha könyörület nyújtaná azt nekem. Bocsásd meg vétkemet, hogy ha szent nevedet Másként mint imában vettem vóu ajkamra, Hiszen megbocsátott fiad is azoknak . . . A kik vétkezének ellene valaha. Ne vigy ! ne vigy engem sohu kísértetbe, A mely az életben oly gyakran ingerel, Adj erőt legyőzni e bűnt, hivalkodást . . . Hogy ha olykor talán gyengeség fogna el. Szabadíts meg minden földi gyötrelemtől, Mely kinzó vön nekem, vagy szeretteimnek . . . Fiad a Jézusért! a ki megváltója Lett a kereszt által, minden bűneinknek. S ha majd jön az óra! a mikor menni kell, És itt hagyni mindent, mihez sorsom kötött . . . Légy velem! ne hagyj el, és adj megnyugvást, hogy Könnyű legyen nekem ott kint az anya föld. Mert tied az ország, tied a hatalom, A dicsőség itt lent ... és fent a menyekben. Nevedet imádja a világ öt része . . . Kezdettől fogva és mindörökké. Amen. II. Sóstón. Nyiregyháza, 1889 julius 24-én. Ismét, ismét itt vagyunk hát . . . Hol vigadtunk egykoron, Ifjú korunk emlékei Felujulnak e napon, meg azon nagy veszteségről, mely a fenkölt gondolkozású, tudományt kedvelő s művelő, nagy remények táplálására jogosító Rezső trónörökös rettenetes halálával országunk alkotmányos fejedelmét, népeitől szeretett királyunkat, édes hazánkat érte; mély sajnálattal emlékszik meg hazánk kulturális mezején hervadhatatlan érdemeket szerzett Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister elhunytáról, a ki az egyházmegye egyetlen, újonnan szerzett középiskolájának, a helybeli főgimnáziumnak is gondos atyja volt. Egyszersmind a legnagyobb öröm érzettel jelenté, hogy az egyházmegye életének ez éve is nagy haladásról tanúskodik. Az iskolák és iskolások száma növekedik, a tanítás a korral halad, egyházak erősbödnek, az egyházak szolgái: lelkészek, felügyelők, tanárok s tanítók kötelességeik lelkes teljesítése által teljes elismerést érdemelnek, magasztaló szavakkal illeti a páratlan tevékenységű, erélyes főesperes, elnöktársa működését s végül viszonzásul azou bizalomért mely őt az espereségi elnökséggel tisztelte meg, a lelkészek és tanítók özvegyei, árvái segélyezésére tett alapítványát ujabb 100 frttal növeli. Ezen lelkesedéssel fogadott beszéd után a manipuláns főesperes Nt. Zeleuka Pál ur, olvasta fel mult évről szóló jelentését. E jelentésben, mely hivatalos adatok foglalatja daczára az elhunytakról megemlékező elegikus hang, a kiváló munkásokat emelkedett stylusbau dicsérő szavak, sokszor azon benyomást tette, mintha egy prózában irt költeményt hallanánk, a mit az előadó gyönyörű organuma csak elősegített, miudenekelőtt köszönetet fejez ki elnöktársának, tek. Radváuyi István urnák, ki ót ezeu szép raultu, virágzó jeleuü s nagyjövőjü egyházmegye kormányzásában támogatta; bevallja, hogy örömmel jött az egyházmegye ezeu legnépesebb egyházába, a hol örömmel győződhetik meg minden protenstáns, hogy az apák hitbuzgóságát a fiak is örökölték. Facta loquuntur! 34,000 forintnyi költséggel restaurálta s az ország egyik legszebb templomává tette Istennek immáron 103 éves házát, 8990 frt évi államsegély mellett berendezésében a modern igényeknek minden tekintetbeu megfelelő 14 tanárral bíró főgimnáziumot tart feu. 21 népiskolában 22 tanerővel 1461 protestáns gyermeket részesít oktatásban, a kiadások fedezésére az egyház hivek 13,000 forintnyi egyházi adóval járulnak s alig hogy a tanyai tanügyi viszonyokat minden követelménynek megfelelőleg rendezte s rendezi, uemrég 3 pompásnak joggal nevezhető iskolát építvén,—már is komolyan hozzálátott egy, a közel jövőben építendő központi iskola munkálataihoz, s a hit-élet fejlesztésének könnyítése czéljából egy harmadik rendes lelkészi állomás szervezésére gondol. Évi jelentésének kapcsolatában hálás elismeréssel és kegyelettel adózik ugy a más egyházmegyébe távozottakról, miut az elhunytakról. Első helyen emliti a Dobsiuára ügyésznek távozott Palánszky Sámuelt, miut aki 28 évi működésével mint tanitó, később professor, majd gimnáziumi felügyelő az egyház kitüntető bizalmát megnyerte s kinek nevével van összeforrva a helybeli főgimnázium szervezése. Bemutatja a közgyűlésnek Palánszky utódját dr. Meskó Lászlót, mint akinek működéséhez nagy remények fűződuek. Gyönyörű sorokat szeutel Materny János volt tiszt, alesperes és szántói lelkész, Mudrony Sándor csanálosi volt felügyelő ós Gdovin János volt uyiregyházai jubilált tanitó emlékének. Ezen jelentés után elfogadtatott nt. Bartholomaeidesz János helybeli lelkész ós tiszt, főesperes inditváuya, hogy az elnökségnek jegyzőkönyvi köszönet szavaztassák. Nagy tetszéssel fogadtatott ugyaucsak azon kijelentése, hogy köszönetül azon adományért, melyet lelkész társai 50 éves szolgálati jubileuma alkalmával nekie nyújtottak, ezen összeget — a magáéból bizonyos kerek summává téve — általa később megnevezendő czélra alapítvány képeu felajánlja. Jegyzőkönyvbe vétettek még a helybeli ág. hitv. ev. iskolák felügyelőségéről leköszönt Bencs László városi tanácsnok érdemei, kinek buzgó, kitartó tevékénységének köszönhetni, hogy a város és egyház áldozatkészsége folytán a tanyai iskolák a kor igényeinek mégfelelőleg szerveztettek. A kiküldött képviselők igazolása után a tárgysorozatban jelzett ügyek vétettek tárgyalás alá ; a határozatok és megállapodások az érdeklődőknek a kiadandó jegyzőkönyvben rendelkezésükre állandaaak. Fel ujulnak, mert szivünkben Szeretet az erős vár, Fel hát! a viszontlátásért Cseugjen az első pohár. Mi szép, hogy igy körbe gyűltünk, S hogy igy szeretjük egymást; Kell-e ennél nagyobb öröm . . . Mely kívánna áldomást. Egyetértés és bizalom Az a mi közöttüuk jár: Fel hát! az összetartásért Csengjen kezünkben pohár. Telve szivünk szeretettel . . . Telve lelkünk örömmel, Kézszorítás és ölelés Mi rá mint viszhang felel. Mennyi kérdés az ajkakon S az mi feleletre vár : Fel hát! a szép barátságért Csengjen mostau a pohár. A kik már elköltözének, Kik nincsenek közöttünk; Azokért is dobban a szív . . . Érettök is van könnyünk : Mulandó a földön minden . . . Reánk is majd e sors vár: Az ö emiékökért legyen Felemelve a pohár. Ha van, a ki életében Élt nehéz napok között; És a seb még nem hegedt be Mit rajta a sors ütött: Folytatás u mellékletei*.