Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-07-14 / 28. szám

„iv y í R I D E K' sódart velők füstöljön. Nem hogy megkérdezne, mikor szűz dohányt vásárol, hogy te testvér, mondsza csak: minő szaga van eunek a dohánynak? Rózsamuskotály-e, vagy közönséges szamosháti, vájjon uem kapa-e? Hiszen, azért hogy fináncz vagyok: csak tudom, mi a becsület. Engem sem a gólya költött, hogy ne tudnám a testvériséget méltányolni. Már a többi más . . . Hát eng^m mennyire maczerál cinikusságával — tódította a Szem sokszor ugy köayezem, mint egy krokodilus, meg a rosz égő dohány erős szivása miatt annyira diilyedek, kipuftidok, akárcsak Pluedrus békája. Holott nekem az erőkódés árt, mert akkor szikrázik, meg karikázik a szemem, legalább is hétféle színben. Miután pedig, csupa személyeskedésből, a Szájnak még azt is szemére hányták, hogy neki a követválasztásoknál csak egy szavazata van, miből külömben az Orr is érthetett, a Szemnek, Fülnek, Kéznek pedig, mivelhogy ők párosan élnek, kettő, és mégis minden kortespecsenyét, kortesbort és szivart ő emészt, meg: rettenetesen megharaguvók. Dugovica Titus hőstette villaut meg emlékében, követendő példa gyanánt; kapta magát, elment a lakatoshoz s egy nagy mennykő lakatot tétetett magára, bedobván kulcsát a Tiszába. No — gondolta magában, mert már bsszélni nem tudott — lássuk, hogy éltek meg az én tutorságom nélkül, önző testvérek, Káinok. Mi lesz veletek, ha én nem eszem, nem iszom, nem beszélek 1 . . . Vájjon melyik tud közületek beszélni?: Szerencsétlen némák . . . kukák. Fogadom: a Szem beszédével nem messze mentek. Mi csekélység az az egynehány szerelmes pillantás. A Kéz beszédje is tökéletlenebb a pápuákénál. Ha enni kér, éh rám mutat, de ezután rám ugyan mutogathat. . . . Meghalok, de tudom, ti is velem együtt vesztek, és ezt nagyon jól esik tudnom, bosszú vágyam tökéletes kielégítést uyer. Hanem azoknak eszök ágában sem volt, eme siralmas próféciának hitelt adni. Nagy garral kiabálák, hogy megélnek ők a maguk emberségéből i». Az ősi hajlékon kivül, melyben a világról lemondott Szájat Apetitua Dorottyával meghagyák, mindenöket pénzzé tevén, rajta négyen megosztozának s kezdtek bon vivánt életet élni. Vésztőket érezték. Ollyá lettenek, mint a zabolát vesztett ló. A Púi, meg a Szem mindjárt elutaztak, sorban járták Európa leghíresebb operaházait, marok kai szórták pénzöket a legdrágább páholyokra, százasokat hánytak a kávéházi zenészeknek. Azt hitték rólok, miszerint nyilván kinai herczegek. A Szem drága gukkereket vásárolt, s azon kokaitirozott, mohó vággyal spektálta a plasztikus termetű primadonnákat, dámákat. Annyira vivé a pazarlást, hogy még izlandi kettőző pátból is volt pápaszeme, melynek t. i. az a furcsa tulajdonsága van, hogy ha az ember egy liter bort néz rajta, kettőnek látszik. Nem rosz elmélet, de — sajnos — a gyakorlat lerontja. A Fül megunva Európát, átment Amerikába, a Niagara mo

raját meghallgatni. Onnan, a Csendes óczeánon keresztül, Japánba hajózott, hogy a jeddói ezer mázsás harang eget, földet razkódtató bömbölésében g\önyörködjék. Es olyan fene szerencséje volt, hogy a mely napon odaérkezék, éppen egy herczegasszonyt temettek. Egész nap zúgott az érez óriás, a Fúl rogyásig hallgathatta. Mig a Fül odakalaudozék, itthon a Szem mutyit adott a Kéznek, kezdtek nagyban játszaui, még Mouacót is bejárták; hol nyertek, hol vesztettek. Néha a gyémánt gyűrűket is zálogba kellett csapni. Minthogy a Kéz kitanult spiller volt, sok affairje vala egyszer másszor, melyet — nem ritkán — karddal, meg pisztollyal kellett elintéznie. A jobb kéz kis ujjából csakugyan Párisban maradt egy darab. E közben, az Orr is tett egy körutat. Utazó kuffere tele volt mindeuféle illatszeres üvegcsékkel, fáin tubákokkal. Kazaulikból hozatott olyan rózsaolajat, melynek egy forintba került cseppje. Meglátogatá az illatos bálitermeket, szaglászott a kulisszák mögött, s miután minden jó iránt tökéletes blazírttá vált: visszatért szülővárosába. Három hót múlva a más három testvér is előkerült, az élvezettől elsoványodva, betegen. A Szem beesett gödrébe, elhomályosodott s ugy tetszik neki, mintha fátyolon át nézne. Nem látott jól sem szóró, sem gyűjtő lencsén; el annyira, hogy száz lépésről totáliter képtelen volt, a legjobb színházi távcsövön nézve, a városabeit saktert felismerni, a kinek feje pedig oly rikitó vörös szinben pompázott vala. hogy a bazsarózsa kerti sáfrány volt hozzá kapást. A Fül sápadt volt, mint egy hideglelős, csenget, zúgott, akárcsak a pápvi tizenkét kerekű vízimalom, ha a Tapolczát z'por dagasztja. A Kéz elerőtlenedve, melancholicus érzelmek közt kereste a zsebeket, csak azok magányos sötét zugában érzé magát valahogy. A világért seui birt volna slagért módosan kivágni. Az Orr hosszabb lőu egy centiméterrel, ha nem kettővel. Undorral fordult el a pacsuli szagoktól, hanem a helyett feltűnt, neki, miszerint a juh pörkölt, friss lángos, fokhagymás piritósszag kezdik kissé érdekelni. Szóval, beteg volt miud az öt testvér; kórházzá változott a szoba. És talán meg is halnak rendre, ha hogy a szomszédban lakó Gyomor Tóbiás, egy kiaszott, lapos, korgó morgó ember, azt nem tauácjolja nekik, hogy tüstént menjenek a bíróhoz, panaszolják be a Szájat. Külöm ben, vele együtt, menthetetlenül elpusztulnak. Hiszen az nem lehet, hogy egy testvér megátalkodott konoksága mindnyájukat a sírba döntse ! Az államnak szüksége van katonára, adófizető polgárra; ezt a hatóság nem nézheti behunyt szemmel !! Nosza, felpislant erre a Szem is, a Fül billen egy parányit, az Orr szippantana, de alig van rá tehetsége; kiszállítják a zsebben nyavalygó Kezet s nyombau indulnak a községi bíróhoz. Esz Kleófás, a bíró, igen értelmes és humánus ember volt, ki a testvérek pauaszára azonnal kisbirót küldött a Szájért. De az makacskodott; csökönyös volt, mintha szamártejet szopott volna, indignálódva rángatta magát a kisbíró előtt, kijelentvén ez által, hogy nem megy törvény elé, mert ez privát családi ügy, ebhez a bírónak semmi köze. Erre az erélyes bíró elküldé érette mind a négy baktert, (tehát az egész baktériumot) kik aztán hivatalos mord képpsl vasvilla közé kapták az engedetlen Szájat, s ugy kotródott előttük az ipse, hogy csakúgy porzott volua az ut, ha éppen az elitti éjjel záporeső uem esik. El nem hallgatható, miszerint Gyomor Tóbiás vérehagyott, de reményteljes képpel kísérte a brachiumot, csak ugy távolac^ka, miként Péter apóitól a Krisztus urunkat. Bizonyosan közelből interesz szálta őt a testvérek ügye-baja. A bíró rögtön lakatost hivata, a lakatot levereté, mely c*elekmeuy a Szájnak két fogába került, — s ugy vevé kérdőro a halálra keseredett testvért. Miután miudent megvallottt, lelkiismeretesen, nyomban ki lett mondva az ítélet, ilyenformán : a Száj ne böjtöljön tovább, hanem — a mit a Szem jónak lát, a minek az Orr kedves illatát érzi s a Kéz kiuálja vele: — egye meg. Fül brúderre mit sem kell adni. Nem szép dolog — kezd a bíró már most dorgálódzani — testvérek közt, a kajáu irigység, czivakodás; bél üljetek ki, legyetek egyetértők, akkor Isten áldása lesz rajtatok. A testvérek hazaérvén, a Kéz benyúlt a kislajbi zsebbe, át ugrott Kohu Pinkász boltjába, egy kis üveg valódi jamaikai rumért, meg egy zsemlyéért, és tiszta szívből kínálta a Szájat, de az durczásau lefeküdt a díványra, a fogát, illetve a helyét fájtatta. Akkor a többiek térdre borultak előtte, kérték, rimánkodtak neki; a Szem sírt, mint a záporeső, a Kez ujjait tördelé, a Fül mennyire csak tőle tek lekonyult, az Orr előbb negyed, aztáu uyolczad, utóbb tizeuhatodrészes taktusban kezde szipogui s töredelmesen vallották be, hogy tettüket mélyen megbánták, bocsásson meg nekik 1 Nem bánják, egyék, igyék, mindig regalitást szijjon. csak ők életben maradhassanak. Mire a Száj önérzettel állott fel s a többiek felé fordulva, igy szól: nem bánom hát, legyünk ismét jó test vérek, vessüuk fátyolt a mu takru, de ismerjétek el az én fensőbbségemet. Tudjátok meg, hogy én magam is megtudok élni, ha akarom, de ti külön én tőlem nem tudtok. Szem, fü', kéz, orr nélkül még lehet ember, de ha valaki uekem száj nélküli embert mutat: rögtön leharapom az orromat, vagy ezt a szép tél bajuszomat! Es azután, felvéve a rumos üveget, ráköszönte a testvérekre, ivott vagy két kortyot, és azt mondta: az ördög bújjék Kohn Pinkászba ! Sohse látta ez a rum Jamaikát! . . . Már most — szóla a S/áj újólag — hívjátok elő Dorottyát: sütni, főzni kell: bort ide a kup.iba; igyuk meg a béke poharat; czigány is legyen ! D^tum, faktum, ugy lett, miként Száj moudá: ettek, utak; utoljára oly jó kedvök szottyant, hogy tánezra is perdúléntk. A Száj a Szemmel, az Orr a Kézzel ugyancsak járták a kopogóst, mig a Fül magánosan bokázák az ajtó sarokban. Hanem egyszer kiugrott a konyhába, derékon kapá Dorottyát s ugy meg pörgette két oldalra, hogy csak ugy repült a szoknya, meg a Pista (zsinóros, magyar rokk.) A Szem mosolygott, a Kéz verte össze két tenyerét, szinte csörgött, közbeu-közben a Száj vissantott egyet széles jó kedvében, elannyira, hogy talán még most is tánczolnának, ha a prímásnak véletlenül el nem pattan az »É« húrja. A táncz végeztével, H neki pirult Dorottya szűzi szeméremmel mondá : beh csak himis is ez a fránya Fül úrfi! Hogy megugratja még az ilyen magamforma öreg cselédet is ! halmú*. Felelős szerkesztő: ÍNCZÉDV LAJOS. Kiadó tulajdonos : JÓ HA KI UN. Nyilt-tér. Árverési hirdetmény. Alólirott kiküldött végrehajtó az 1881. évi LX. t. cz. 102. §-a értelmében ezennel közhirré teszi, hogy a nyíregyházai kir. járásbíróság 4657., 4833./1889. számú végzése által, Brassó-bánya és kohó részvény-társulat és Beér D. József végrehajtatok javára, Péter László vaskereskedő ellen, 267 frt 19 kr. és 57 frt 67 kr. tőke. ennek törvényes 6% kamatai és eddig összesen 44 forint 5 kr. perköltség követelés erejéig elrendelt kielégítési végrehajtás alkalmával bíróilag lefoglalt és 785 forintra becsült 4 hordó gépolaj, 1 tengeri morzsológép, 400 kasza kő, 80 darab székülés és 1 láda butorfaragványból álló ingóságok nyilvános árverés utján eladatnak. Mely árverésnek az 5027/1889. sz. kiküldést rendelő végzés folytán a helyszínén, vagyis Nyíregyházán alperes vasüzletében leendő eszközlésére 1889. év jnliushó 24-ik napjának délután 4 érája határidőül kitözetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok ezeu árverésen, az 1881. évi LX. t. cz. 107. §-a értelmében a legtöbbet ígérőnek becsáron alul is eladatni fognak. Az elárverezendő ingóságok vételára az 1881. évi LX. t. ez. 108. §-ában megállapított feltételek szerint lesz kifizeteudó. Kelt Nyiregyházáu, 1889. év julius hó 8-ik napján. Vay Andor, (228—1 — 1) kir. bir. végrehajtó. Hirdetmény. K, 3889. 1889. Nyíregyháza város tulajdonát képsző s a beltéri palota épületben lévő bolthelyiségek folyó évi julius hó 30-ik napján délelőtt 10 órától a városháza gyűléstermében megtartandó nyilvános árverésen, folyó évi szeptember 29-től számítandó 3 évre kiadandók lesznek. Az árverési feltételek megtekiuthatők a polgármesteri hivatalban. Kelt Nyíregyházán, 1889. julius 13. Krasznay Gábor, Májerszky Béla, polgármester. főjegyző. Hazai gyártmány! Tisztelettel van szerencsém a helybeli és vidéki u. é. közönség becses tudomására hozni, hogy a külföldön is közelismerésben részesülő ungvári agyag-ipar gyár majolika-kályha és w i épület-dísz • készítményeinek kizárólagos gyári raktárát Nyíregyháza város és Szabolcsmegye területére megnyertem. Ezen kályha-készitmények, melyek az anyag tűzmentessége, légmentes ajtók, a tűzi huzamok czélszerü berendezése, a tüzelő-anyag teljes kihasziiálhatása, nemkülönben csinos, díszes kiállításuk és különösen kiváló jutányos áraik által már is közkedveltté váltak. Ajánlom továbbá a fenti agyag-ípir gyárnak kiváló ízléses építmény-díszeit, melyek nemcsak miut hazai gyártmáuy hódítottak tértaz ilynemű külföldi készítmények fölött; de tartósabb s szo lidabb munkának is bizonyultak az eddigieknél. Midőn eztn hazai gyártmányokat, melyek ár és minőség tekintetében is kiállják a versenyt a külföldiek fölött, a n. é. közönség pártfogásába ajánlom, maradok kiváló tisztelettel Tarczali Dezső könyvkereskedő, miut az „Ungvári agyag-ipar gyár" (205—?—A) szabolcsmegyei képviselője. Képes árjegyzékkel kívánatra ingyen és bérmentve szolgálok. w I i : HIRDETMÉNY. Rózsa-utczán az 1378. számú egész ház, mely két különálló lakásból áll, istállóval, kocsiszínnel, kert ós udvarral együtt kiadó. l21

232» Jégcr József. Kölcsön kapható ingatlanokra a jövedelem, esetleg becslés alapján, 5° o-OS évi töke és kamat együttes törlesztésre, régi drágább terhek convertáltatnak; továbbá szeillélyllitel diserét nyujtatik hitelképes egyéneknek 6% kamatra. Bővebbet személyesen, Európa szálloda ajtó 11. Vasárnap és hétfőn 8—11 óráig, 2~

6'

1S- (227-12-1) 703. tk. Árverési hirdetmény. 1889. A n. kaljói kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság részéről közhirré tétetik, miszerint a nyíregyházi kir. törvényszék területén fekvő a nagy-kállói 1263. sz. tjköayvben A. I. 1—7. sorsz. a. felvett ingatlanokra 925 frt kikiáltási árban Nagy Istvánné szül. Forró Juliánná örökösei, névszerint Márton Erzsébet, miat kk. Nagy Karoly ós Torma Dániel mint Nagy Rozália gyámja ellen, a szabolcsmegyei takarékpénztár-egylet végrehajtató, 64 frt tőke és járul i^ai iránti követelésének kielégítése végett az árverés elr mdeltetvéu, annak 915 forintbau megállapított kikiáltási ár mellett ezeu kir. járásbíróság telekkönyvi hivatalában, Nigy Kállóban leendő foganatosítása végett határidőül 1889. évi augusztus hó 7. napjánuk délelőtti 10 órája azon hozzáadással tétetik ki, hogy rzen ingatlanok ezeu határnapon a kikiáltási áron alól is el fognak adatni, s a venni szándékozók által a birói kiküldőit kezeihez bánatpénz gyanánt az árverés megkezdése előtt 91 frt 50 kr. lesz teendő. Kelt N. Kállóban a kir. jbiróság mint tlkvi hatóságnál 1889év május hó 24 én. (220—1 — 1) Ujjady, kir, aljárásbíró. -^889^ Árverési hirdetmény. A nagy-kállói kir. járásbíróság mint telekkönyvi ht-tóság részéről közhirré tétetik, miszerint a nyíregyházi kir. trvszék területéu fekvő balkányi 152. sz. tjkvben A I. 1, 2 sor 377, 276. hrsz. alatt felvett belsőségek, még pedig a végrehajtási törvény 156. §-a alapján, egészben 332 frt becsértékben, továbbá ugyanazon tjkvben 3—5. sorsz. alatt felvett külsőségekből Mille Lajos hanyadára 290 forint kikiáltási árban, továbbá az abapusztai 64. sz. tjkönyvbeu A. + 1 alatt felvett ingatlanok zálogbirtoklási jogára 7 frt kikiáltási árbau, s végre az alm-pusztai 65. sz. tjkvben A. -+- 1 sorsz. alatt felvett ingatlanból Mille Lajos hányadára 150 frt kikiáltási árban Mille Lijos, illetve ennek örökösei, névszerint Mille Amália, Mille Zdgmond, utóbbi úgyis mint Mille Károly gyámja, és még az ismeretlen örökösök részére Zolt án Gusztáv ügyvéd személyében kirendelt ügygondnok ell en, a szabolcsmegyei takarékpéuztáregylet végrehíjtató 33 frt tőke és járulékai iránti követeléséuek kielégítése végett az árverés elrendeltetvén, annak a fentebb részletesen mogállapitott kikiáltási ár mellett, Balkány községházánál leendő foganatosítása végett határidőül 1889. évi augusztus hó 6. napjának d. e. 10 órája kitüzetik a ezen ingatlanok ezen határnapon a kikiáltási áron alól is el fognak adatni s a venui szándékozók által a birói kiküldött kezéhez bánatpénz gyanáot az árverés megkezdése előtt a fentebbi kikiáltási áruk 10®/, ja lesz leteendő. Kelt Nagy Kállóban a kir. járásbíróság mint tlkvi hatóságnál 1889. május 24 éu. (221—1—1) Ujjady, kir. aljárásbiró.