Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-07-14 / 28. szám

TÍRTIDÉK' fel a FereDez József udvar alsó emeletén. Az öt hat mé­ter magasra lövelő szökőkutak minden parkban minden lépten nyomon csodál tatják magokat, szóval ennél szebb fürdő csak Tátrafüred. Hát még vendégei?? Tátrafüre­den ali" láttam csúnya nőt. Itt ha el menne Turkovitsné az 1. huszár ezredbeli derék őrnagy felesége és egy még fiatal özvegy szabadkai menyecske Szári tsné, vége lenne a Herkules fürdő minden díszének ; se olákt, se "szerbet nem láttam csak egyet is olyat, kit le ne győzne szépségével egy derék nyíregyházi dohány-rak­tárba járó tirpák leány. Hát még a földiepret, málnát, tejet áruló oláh köznép, derekától sarkáig csüggő fosz­lányos rojtokkal, a nők csizma vagy tót bocskor helyett pokróczdarabokba takart lábakkal, a nagy hőségben is, fekete vagy fehér juh s kecskebőr süvegeikkel, czigáuynál feketébb napbaniitotta arczokkal; a férfiak, mint gyermek ijesztők lepik el naponta a fürdőt. Karlsbadot ezek helyett a kis négykerekű kocsiba feleségét vagy magát egy erős kutyával hámba fogott, de az oláhnál mégis szebb cseh, német nép tölti be. A karlsbadi egyes orditó szamárkák által húzott, s a fürdőt apadás, megfogyás kedvéért fel­kereső két méterinázs.is asszonyok által igéuyba vett ala­csony kocsik helyett, itt kétkerekű, hátul egy ruganynyul készült csinos taligák vannak használatbau. Ha a nyíregy­házi taligások megszemlélnék,aligha szeptember elejére mái­ilyenen uem futkosnál ki szőllődben épített csinos villád­ba. Jó lenne ez Iuczédy Lajosnak is a pazonyi homo • kot úszkálni! A rajta ült vendég csak leszáll, s a kis oláh lóval kocsis nélkül ballag csendesen haza az üres taliga, — öt-hat egymás után. Karlsbadbau is csak a meleg víz használ, itt is. Mindkét helyen éhen halna meg annyi sok ezer beteg és nem beteg vendég szemeláttára a patikárus, ha bajuszkenőt meg makra pipát nem árulna. Karlsbad meleg vizét iszszák s az gyoinorbajokat, a Herkules fürdő meleg víziben fürdüuk s ez ishiás és másféle bajokat gyógyít. Csakhogy karlsbadi víz egy van a föld golyón, azért vau ott Európa, Amerika, Ázsia minden nepfajából anuyi enyhülést kereső. De Mehádia vizének versenytársa vau eleg helyen, itt hazánkban is, a pös tyéni fürdővíz — azt inoudják — még hathatósabb, azért Herkules fürdőnk soha se lesz Karlsbaddá. — Orvosaira nezve is hasonló a két fürdő, Karlsbadbau van vagy 40—50 orvos, itt vau 4—5, egy katonai orvos köztök, a betegek s vendégek számához mérten egy­forma szám. Hanem köztünk legyen mondva András öcsém! én kétlem, hogy ezekuek a karlsbadi, Herkules fürdői s a hozzá hasoulo pöstyéui fürdő orvosoknak volna a gyógy tudományból diplomájuk, inert én azt nem fog­hatom fel, hogy az az orvos, akinek a gyógyszertára a föld gyomrába vau s ouuét recipe nélkül bugyog fel a kész orvosság, mi szüksége van annak a botanikára? mi szüksége van a boncztanra? mi szüksége vau anuak tud.ii, hogy a musculus steruocleido oastoidem, a mus­kulus pinosál piugosztafilogeuussal hol vágják az emberi testbeu egymást keresztül? Karlsbadbau is, itt is, — egyformán —, az orvosok — ha bemegy hozzájok a beteg, — nagy fontos pofát vágnak, s igy reudelkezuek: „Hogy öu régi gyomorbajából ki­gyógyuljon, fog ön minden órauegyedbeu, vagy minden félórában, szói a másik beteghez — 6 hat órától, másnak 7 órától kezdve öt, vagy másnak hat pohár vizet iuui, eltűrhetón meghűtve elebb poharában; de az elsőt fogja iuni a Sziklaforrásból (Feseuquellej, másikat a Várkútból (Schlosbruu), harmadikat a maloinkütból (Mühlbruu), negyediket a Sprudelből sat. sat." Így osztják fel az egymástól félóra vagy órauegyed távolságra eső kutak használatát, ueliogy a sok ezer beteg rend nélkül özöuölve, mind egy kűthoz, mint a pócsi bucsuu a Mária képéhez tolongó bigott nép, agyou uyomja egymást. Itt Herkules fürdőben is igy prescribál hasonló okokból az orvos; az úr fog fürödni nyolcz nap minden reggel a Lajos­fürdőben, tiz nap a Karolina-fürdőben és végre húsz nap a Szapáry-fürdőbeu 30 fokú meleg vízben; pedig ha a víz '29 fok: az sem árt, ha a kiszabott 30 perczen túl ül is az ember benne az se baj. Kohlmark ott, kohlmark itt. Karlsbadbau ittam a melyik kút közelebb volt sétámban, igaz uem ettem se füstös szalonát, se fokhagymás kocso­nyát reggelire, hanem theát tejjel és nem rummal s el­maradt örökre gyomor-katharusom Itt fürdöm a szobám­hoz legközelebb eső Karolin-fürdőben félórát naponta, egy-két perczczel tovább, vagy rövidebb ideig, egy-két fokkal melegebb vagy langyosabb vízben, arra uem adok semmit, „pretor minima non curat", S igy a doktorok pedánteriáján túltéve magamat, bála Istenemnek javulok szépen itt is, s az orvosi pedántéria nem soroz a karlsbadi ívó, s a mehádiai fürdő vízi bolondok sorába. „Édes Solymodi úr egy pár szóm lenne magához", szólította meg tegnap fülem hallatára egy ilyen viziboloudot, a fürdő legszebb asszonya. „Nem lehet asszonyom," — felelt a vízi bolond, — „még két perczeiu van hátra, már a kádba kell ülni, utáuua egy órát izzadva aludni, azután állha­tok csak szolgálatára" szólt futtában a lepedővel, törül­közőkkel s nyaka köré göngyölt gyapjú sállal ellátott fiatal hazafi, s faképnél ott hagyta a szép nőt. „Édes Körtvélyesy mondja csak! mint issza ezek­nek a Karlsbadi meleg forrásoknak a vizét, javul-e étvágya? mulik-e gyomorhurutja? Jó barátnőm mamája moudá nekem a minap, hogy ön már három év óta szeuved e bajban". Szóllott az öreg Surányiué, fiatal Körtvélyesyhez intézve szavait a karlsbadi fürdőben. „Engedelmet nagyságos asszonyom, hogy nem fogadhatom a társalgást, de még két pohár vizein vau iuui való, egyik a müchlbrunból, másik a várkútból, óranegyed közökkel, s még az elsó pohár bevételéig 12 lépés hiány­zik orvosom által niegreuilelt sétámból, azutáu, — aludva egy órát — a thea-früstökuél a posthofuál szolgálatára fogok állani" s hajtott tovább a vízi boloud. Valamit gondoltam éu András öcséin: kérj a jövő nyár négy hónapjára szabadságot Szabolcsmegyétől, amaz időre készítsél pár ezer receptet, add által jó kis feleségednek, hogy ossza ki sorbau a szerdán, szombaton nálad jelentkező megyei betegeknek ; ért már ő s tanult tőled annyit a gyógyászatból, hogy aki fülfájásbau szen­ved, nem ád neki hánytatót, s aki vérhasban kínlódik, uem kap rebarbara-gyökeret és jalapát. Te pedig a fürdő­idényre lejösz velem ide Herkules-fürdőbe gyógyítani orvosnak, már éu se jövök lo beteguek, hanem eljövök veled segédnek. Ha Somogyi közjegyzőuél lehet diploma uélkül egy öreg, kire reá bizatik az iroda, mért ne szerepelhetnék éu a vizi boloudok gyógyításánál orvosi diploma nélkül melletted, mint, aki vezetem az irodát? Orvosi vagy közjegyzői iroda, ez arra mindég a káden­czia, hogy nyiroda, s lefőzvén itt a románokat és szerbe­ket, bosszút állunk Káinokiért és diplomatiai megvere­téseértj s magunk zsebet pedig megrakva Károly király képére vert román aranyakkal, mint híres orvosok térüuk vissza a maláriák és cserebogarak földére s hazájába. Isten veled édes András öcsém, s félig meggyógyult lábbal is már köszöuöm, hogy ide küldtél. Öreg bátyád: idősb Mezősy László. A. uöipar-iskola kiállítása. Elmúlt, miut az édes áloun. Róvid volt az élte, hamar kimúlása; elvitték előlünk egész esztendőre. Megszűnik az évnél, megujul az evvel, mint a falevelek mindig megsár­gulnak, mindig kizöldülnek. . . . A mire a mult alkalommal, még mint megtörténen­dőre hívtam fel a t. közönség figyelmet, ma már igy beszélhetek róla: Hol volt, hol uem volt, volt egyszer egy iskola, aunak volt két nagy mestere, meg soksok sorban szóuoki képességei utáu ítélik meg, a szerint, hogy miképen juttatja kifejezésre az eszméit és mennyire tud urulkodni a nyelven, melyet Luther kardhüvelylyel hasouiitott össze, melyben a gondolat kardja pihen. Itt önkénytelenül felmerül a kérdés, hogy áll a dolog Kállay Béui szónoki tehetségeivel? Magvannak-e benne a kiváló parlamenti ember tulajdonságai ? Megvan-e bennea szónok­nak az az ereje, melv úgyszólván a lélek visszhangja? A delegacziouális vitában előnyére válik a dualisztikus kétnyelvűség. Molyeu behatolt a német nyelv szellemébe s a nyelvet, uem magyarosan beszéli. Da ez az idő és a körülmények altal uagyon szűk korlátok közé szorított tér arra, hogy nagyszabasu szónoki tehetséget fejtseu ki rajta valaki, s hogy mint szónokoo rajzolhassam őt, vissza kell meuuetn a magyar parlamentben kifejtett tevékenységére. Itt gyakran hallottam beszélni és mind­annyiszor teszüUeu figyeltem s egy szót sem szalasztot­tam el, mikor a ház jegyzője Kállay Bénit szolitotta. A jobboldali írói karzat szomszédságában a szü -. széksorok egyikéből emelkedett fal magas szikár, simu lékony alakja; szemei és szája hatalmas értelemre mutat­nak, és arcza tehetségeinek erejét és becsvágyának fárad­hatatlanságát fejezi ki. Élesebb látá3u emberek, a kik jó szemmel dicsekeduek, Kállay Béni vonásaibau, mikor megszólal, a bizonytalanságnak valami villámgyorsan fel ­csillámló kifejezését vélik fölfedezui, mintha csak C eero szavaira akarna emlékeztetni: »L=het, hogy valaki helye sen gondolgozik, és mégis azt a mit gondol nem tudja szónoki formában kifejezni* Kállay rosszul teszi, hogy ilyen skrupulusokra alkalmat ad. Kállay Béni beszédmodora alapjsau külömbözik a jelenkor legkiválóbb parlamenti szónokaiuak beszéd­modorától. Ha az a modor, a melyben Tisza Kálmán bcszélui szokott az utolérhetetlen debatort, a mindig éles szellemet jellemzi, mely bármikor kész sikraszálm; ha Andrássy Gyula gróf bsszéde ragyogó eredetiségükké tarka bengáli tűzhöz hasonlítanak; ha Szilágyi Dezső hatalmas kifejezésmodorával a hallgatót elragadja, ha Apponyi gróf beszéde, szavainak mesteri hangsúlyozá­sával, tökéletes logikájával és ragyogó formájával, szóbau előadott essayhez hasonlít; ha a Jókai-féle beszédek lyrai vonása, ideális röpte, szingazdig és meleg hangja a nagy franczia mesterekre: Groastautra Limartina-ra emlékeztet — ugy a beszédmodor eme változatos formii közt alig akaduuk olyanra, mely a Kállayéhoz hasou­litana. Kalhy Béui mint szónok, nem pillanatnyi be­i nyomások embere, nem szokott elszántan belevágni, nem tartozik amaz őstermeszetek közé, a kik a földi aggo­dalmat maguktól eldobva, az élet összes fájdalmai s a halál összes borzalmai felett diadalmaskodni tudnak; nem azok közül vtíló, a kik megmérhetetlenek, kiszámít­hatatlanok és elemezhetetlenek. Az a hüs próza és az a megfontolás, mely alapvonása a Kállayak lényének, Kállay Béni beszédeiben is józan kifejezésre jut. Elő­adási modorán és okoskodásainak határozottságán és hatalmas kapcsolatán azonnal megismerni a kiváló s/.el­lemet. Beszédének mondatai mindig tiszták, egymásból folyók, egymással szoros logikai kapcsolatban lévők, soha szét nem e8Ök, soha nem szökdösök és elhamarkodottak. Kállay Béni nem ékesek szóló ember, nem kapkod a szavak harmóniája után, nem terheli tul beszédeit haszontalan cziczomával, nem szereti a széphangzásu szavak regiszterét felhúzni, nem csinál ragyogó kitéré­seket, pusztán csak anuyit mond a menayit mondania kall, de akkor ezután mindent elmond, a mit mondani akar. Szóvirágok és frázisok, színpadias h itás és p ithos nélkül besíél, világosan, tisztán, velősen, értelmesen, telje­sen, szilárdul és határoiottan. K miről és uem Kurd hüvelyéről ismerni meg a szellem lovagjait D) van az éremnek másik oldala is. A Kállay féle beszédből hiányzik az a túláradó teljes erő, mely a beszéd folyamát táplálja, az a izgatottság, m«ly másokba is átömlik és az az elevenség, mely a taglejtésekbeu jut kifejezésre. Ott áll, fejét kissé lehajtva, szinte moz­dulatlanul; kissé fátyolozott hangja gyenge arra, hogy a termet betöltse, nincs meg benne az az érzéki c il­lógás, mely a fület meghódítja, hiányzik belőle az a rokonszenves varázs, mely remegésbe hozza a szivet. A plasztikus taglejtésuak és a szónoki rhytmusnak meg épenséggel híjával van. Kállay Béni beszédeibeu semm't sem engjd a fan­táziának, ítéletére a képzelő teh'tségnek semmi befolyása sincsen. Eanek a magyarázata egyszerű természetében fekszik. 0, miut fejlődésének vázolása közben fejteget­tem, a mathematika embere s egy régi tapasztalati tétel azt moudja, hogy a fantázi és a mathematika rendesen hátat fordítanak egymásnak és ritkán keresik fel egy és ugyanazt a főt, közöi fészeknek. A'.t a regei mondást: ZJUS, nincs igazad, ha haragszol — Kállayra nem iehet kis mestere; a kicsik tanultak a nagyoktól mindenféle szép mesterséget s szorgalmukért csodálatos ügyességet kaptak ajándékba, hogy még szebbé tegyék szép Tündér országot. Ez az ország pedig három napig ott volt az ipariskolában, a kézimunkák kiállításán. . . . No de ne meséljünk, még azt találják hiuni a kis leányok, hogy babának nézzük őket, kiket el lehet rémí­teni a vasorrú bábával s meglehet vigúeztalni tündér szép Ilonára). ... A mese hazudik, én igazat mondok, csak­hogy mig az mindent rózsás üvegeu lát, okuláré nélkül nézem én a dolgot. Hadd vezesselek el szép kis olvasónőm, csak ugy képzeletben arra a kiállításra, melyet személyesen fölkeresni nem volt időd, alkalmad. Ne tarts attól, hogy rá nem találunk a heljiségre; kis füled azonnal rá vezet a nyomra. Csak arra tarts, a merről a legdailamosabb (és leghangosabb) kaczajt hallod: benyithatsz bátran, jó helyen jársz. Lépjünk be az tdsö terembe: mindjárt találsz ismerősöket a még most is szorgalmaskodó leányok között, kik gyakorlatban mutat ják be ama munkafajok részleteit, meljek az átellenes falról integetnek feléd s lekötnék figyelmedet, ha szem­lélődéseid közepette meg nem zavarna valamelyik pénz­tárosnŐm, a ki gondviselésszerüleg őrködik kpteid fölött, hogy valamikép be ne találj tévedni a szomszéd szobába csak 10 krajszár belépődíj nélkül. Hogyha már ezt leszúr­tad (éu tenném helyetted szívesen, ha volna) s elég meg­pumpolhatónak bizonyítottad magad arra, hogy egy szép diványpirna megnyerése reményében egyszer, kétszer vagy háromszor hirmincz krajczárokkal könnyebbnek érezd zsebocskédet, közelebbről is megvizsgálhatod mindjárt itt Szikszay Ilona szép macramée tutorvédőjét s Kovács Anna asztalterítőjét, Jósa Mártha kredenoztakaróját éi Szénfy Margit, Szabó Mariska, Habzsuda Vilma stb. égési ruháit. MegLézheied a kötőgépet is, mely egész éven át szakadatlanul zakatolt az emberek lábának kényel­met S/.erzendő hansuyakötes közüen, most csöndes azuuy­uyadással várja a föltámadást. Meujüuk a másik szobába. Éu Istenem, azt se tudja az ember, merre nézzen előbb; mindenhova egyszerre szeretne nézni, pedig ugy nem lehet semmit jól meglátni. Köröskörül asztalokon, talon, mindenütt szebbnél szebb munkák tarka tömege tündöklik. Ott van a bejáratnál Bencs Mariska piros pluche kályha-ellenzője, dLzitvo arany- és selyem hímzéssel. Meg se nézted, szaladsz a pazarul hímzett bársonyszékhez, mely ajándékba készült, lukább ülnék beuue, mintsem hogy leírjam, elég az hozzá,, hogy gyönyörű. Miudjárt mellette kezdődnek a fehérne­müek végtelen sora, melyen nem győzöd olvasni a munkás kezek tulajdonosainak (félre nem értesz talán) neveit. Leggyakrabban s a legszebb mun^ákou Fejér Ilonnal találkozunk, ki az intézet legszorgalmasabb es legtehet­ségesebb növendéke volna, ha Böhm Mili, Szikszay Ilona, Somogyi Aranka, Incze Irén, Hibján Margit, Freisz Eszti, Nóvák Margit, Kovács Anna munkai uem adná­uak uagy gondot a p Urna oda ítélésére, ami taláu lehe­tetlenség is. Mert ha figyelemmel vizsgáljuk Martinyi Irénke buzavirágos bölcsőboritójának fehir alapon, virá­gokkal hímzett asztalfutójának, remek hímzett betétének finom megmunkálását, vagy a Grreksa Emma milien jét, melyen a kiváló ügyesség és kitartó szorgalom a legszebb munkát eredményezték, vagy Korányi Margit remek szí­nezetű kredenczteritőjét, melyen három heti munkát vég­zett 8 uap alatt s gyönyörrel szemléljük Szeszich^ Emma ízléses arczképtartó asztalkaját, Kovách Jolán, Éles Sa­rolta, Ditz Irma diványp irnáit, Pavlovits Klára perzsa­szóuyegét s azokat a remek csipkekendőket, melyekkel ismét Fejér Jolán, Kovács Anna, Szeszich Emma, Walt­ner Mariska érdemlik ki leg nagasabb fokú elismerésün­ket: bátran elmondhatjuk, bogy itt minden leány meg­tette a maga kötelességét nemcsak, hanem saját érdeké­ben is önmagát multa felül. A közönség élvezettel alkalmazni. Hidegfejű embpr, a ki nem ismer túláradó érzelmet, uem ismer szenvedélyt, mely C3ak egyetlen oly megjegyzésre is elragadná, mely túllép az államférfiúi megfontolás korlátaiu, de azért vannak pillanatai, mikor az érzelmeket melegen érzett szavakba öltözteti. Ilyen­kor kinyúlik alakja, beszédjének hangja hajlékonyabbá, szelleme viharosabbá, előadása élénkebbé válik; az a cseve, a melyről gondolatainak szálait lebonjolitja, gyorsabban pereg, s ajkait oly értelembőség önti el, mintha lelkéből mindazt kiakarná adni, a mi a magyar szivet felemeli és mozgatja. Di ezek csak ritka kivételek; minden szent időben egyszer. Kállay Béni sokkal éleseszűbb, sokkal hidegebben gondolkozó ember, semhogy a szónokiásnak ezt a nemét, mely lényével ós híjlamaival homlokegyenost ellenkezik, megkedvelhette volua. Nem szereti a sziv húrjait rezgésbe hozni. És joggal. Az államférfiunak csak minél ritkábbau szabad a tribünt utánozni, a ki mindig csak a pillanatra, a szenvedélyre appellál. Nem kisebb ember mint Kint Immánuel, a szónokiásnak ezt a nemét szemfényvesztésnek mondotta, mert olyan dolgok­ban, melyeket az értelem elbírálása alá kellene boc»á­taui, az eszthetikai érzésnek engedni az utolsó szót. Kállay a szóaok, teljesen egyenrangú Kállayval az államférfiuval, a tudóssal és az adminisztrátorral. A ter­mészet bőkezűen bánt el vele; oly anyagból gyúrta, a melylyel nagyon is fukaron bánik. Kállay Béni hasonlít egy képhez, melyen kevás az árnyék ós sok a fény, egyike azoknak a kiváltságos, egyöntetű természeteknek, melyek egyéniségük bélyegét mindenre rányomják, egy olyan szellem, mely bőven el van látva segédeszközökkel, s m«ly mindig két vasat tart egyszerre a tűzben ; felvilágosodott fő, a melynek gondolatbeli látóhatára a tegnapon, a mán és a holnapon messze túlterjed. A monarkhia államfér­fi tinak szellemi rangsorozatában Kállay az első sorbau foglal helyet; előítélet nélkül való, komoly gondolkodj telve magvetéssel minden látszat iránt, világos, mindent felölelő magyar szellem, mely keresztül ment a német szűrőn; mestere a várakozás nehéz mü észetének, a mely gyakran rejti magában a siker titkát; államférfiú, a ki pihenést nem ismerő tetterejével a birodalom egyik leg­magasabb polczáról a munka evangéliumát hirdeti; egyi­ke azoknak, a kik uindig azt a refraint keltik fel a köz­véleményben; » Kedves hazára, nyugodt lehetsz !c

Next

/
Thumbnails
Contents