Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-23 / 25. szám

,.N Y 1 R V I D É K.'« kiállított orvosi bizonyítványa; (Szolgálati könyv 26 sz.) 4. Az 1888/9-iki egész évi iskolai bizonyítványa;*) 5 A beoltási igazolvány (de csak azon esetben, ha e körülmény a katonai orvosi bizonyítványban nem említtetnék); 6. a pályázó ifjú ajánlatos erkölcsi magaviseletéről szóló és a tartózkodási hely, közigazgatási vagy rendőri hatósága által kiállított külön bizonyítvány (de csak azon esetbeu, ha a pályázó erkölcsi minősitvénye az iskolai bizonyítványban nem foglaltatnék ; vagy ha a hadapród-iskolába való belépése nem közvetlenül egy nyilvános iskolából történik.) Hiányosan felszerelt vagy elkésve beérkezett folyamodványok, nem fognak figyelemre méltattatni. Valamely pályázónak az illető hadapród-iskola parancsnoksága részéről, a szabályok értelmében történt elutasítása ellenében, további felfolyamodásnak helye nincsen. A tanfolyam megkezdése után (szeptember 18 ) pályázók a cs. és kir. hadapród-iskolákba többé nem vétetnek föl. Bécs, 1889. május havában. A cs. és kir. közös hadügyministeriumtól. Az aratás. Néhány nap múlva hozzáfognak az aratáshoz és — az adóvégrehajtáshoz. A korán jött nagy forróságban és eső nélkül való nagy szárazságban elsatnyult és idejekorán megsárgult vetésekben szegényes rendeket vág az arató kaszája. Szegény lesz az aratás nagyon: gazdáknak és adókincstárnak egyaránt. A föld megtagadta az idén áldásait, szűken adja a magot, kevés lesz a kenyér; nehéz dolguk lesz az adóhajtóknak. Pedig a föld termése első fontosságú tényező Magyarországon. Jövedelmeinknek legnagyobb része ebből telik ki, állami háztartásunkban is természetesen ez a legfőbb bevételeink forrása. Ipar, kereskedelem, mind ebből éled Magyarországon. Ha a gazdának üresen marad a csűrje: nincs mit dolgozni az iparosnak, mert nem akad megrendelője, s vevő nélkül ácsoroghat boltjában — ásítozva a a kereskedő. Ez a dolgok rendje Magyarországon, mely nagyon sokáig lesz még — már csak politikai viszonyainknál fogva is — csupán agrikultur állam, ahol ipari termékekből még csak a belső fogyasztásra sem tudunk eleget produkálni. S ami még szomorúbb kilátásokkal biztatja a gazda-közönséget az idei rossz termés reménytelenségeivel szemben, hogy azt a kevés áldást is, melyet az aratásból nyerhetünk, nagyon olcsón lehet csak értékesítenünk, hogy a gabona-árak emelkedését a rossz termés nem idézi elő, mert a tengeri és vasúti közlekedés elért könnyűsége távoli vidékek óriási magtáraiból önti a gabonát. Azt a versenyt melyet az orosz és amerikai gabona-produktum támaszt ellenünk, nem fogjuk legyőzhetni soha; egy nagy európai háború'sem tudna talán lendíteni ezen a pangáson, holott ez előtt az ilyen erupciók a gabona-áraknak hallatlan magasra szökését idézték elő. *) Ha pályázó a folyamodvány benyújtásakor nem volna az általa látogatott iskola évi végbizonyítványának birtokában, ez esetben a folyamodványhoz a legutolsó félévi bizonyítvány (értesitő) melléklendő, s a felvételi vizsgára történt beszólitái alkalmával az 1888/9-iki egész tanévre szóló iskola bizonyítvány vizsgáló bizottságnak bemutatandó. A „NYIK VIDÉK" TÁRCZÁJA. Szülő földemen. 1889. junius 10-én Emlékül Kerekróthy Miklós barátomnak. Hová gyermek korom emlékei fűznek, Hol nekem minden szép, s velem varázst űznek Férfi koromban is. . . . az ifjú álmok, Melyekből oly sokat már betelve látok : Ide, ide vágyom, mind unttlan . . . egyre, Ide, hol születtem, szerető keblekre. Ide, ide vágyom, hol ismerek mindent, Hol buzgón imádni tanultam az Istent, Hol a szép mezőkön kergettem a lepét . . . S ki fosztám az erdőn a madarak h-lyét. Itt meg ifjodom, erőm újra éled . . . Pedig vállaimat nyomják már az évek. Igaz ! kik szerettek . . . már elköltözőnek, Sírját ápolom csak a drága szüléknek ; Es a hol e'n reám annyi szép nap derült ; A szülei ház is . . . más kezekre került. ' Pedig hittem egykor . . . hiBZ volt erre jogom, Itt fog lenyugodni . . . nekem is majd napom. Látni, látni vágyom mindig a kis házat, A hol bölcsőm rengett, kaptam csókot százat A legjobb anyának mézes ajakáról . . . S élet-bö'cs tanácsot, a gondos apától. OJ ! ha ide hozna még egyszer végzetem . . . Térden adnék hálát . . . neked jó Istenem. Nem volt, nem lehet itt jobb szülő a földön, Mint a kikért a könny most is szemembe jön, Az a nagy szív jóság, az a mély szeretet . . Csak az ő szívükben foglalhatott helyet. Nekik volt fenn tartva, hogy igy szereesenek . . . Most . . . már, hová vágytak ... oda kint pihennek. Oda kint pihennek, közel egymás mellett, Hiszen igy kívánták, oh ! mért hogy nem lehet Velők szót váltani, csak még egyszer . . . perezre, Es hvlát rsbegni, hiszen elfeledve Nem vagytok jó szülék, áldástokat érzem . . . Jó szívetek adta . . . boldogságom nékem. Sok jó tanácscsal szolgáltak már a magyar gazdáknak, irott és mondott reczeptekben nem volt hiányunk e betegségek ellen. Egyik — hivatalában megboldogult exminiszterünk — ebben az elvben fedezte föl a Kolombus tojását: segits magadon, az Isten is megsegít. Csakhogy elfeledte megmondani, — pedig épen azt nem tudjuk — hogy mikép segítsünk hát magunkon. Mások azt tanácsolták, hogy a mostani, túlnyomóan a magtermelésre fektetett agriku'turából át kell mennünk a nagyobb szarvasmarha tenyésztésre és segítségül kell hivnuuk az ipart is, földjeink nagyobb és jobbau értékesíthető jövedelmezőségének eléréséhez. Ezek a tanácsadók meg elfeledkeztek arról, hogy mezőgazdaságunk ilyen átreformálásához mindenképen pénz kell, s ez az ami a magyar gazdának nincs. Megtakarítani nem lehet, mert jövedelmének 30 perczentjét elveszi tőle adóba az állam; a többiből pedig ritka aki adósság nélkül megérje. Akiknek azonban mégis volt módjuk hozzá, hogy e jó tanácsot kövessék, azok most alig tudják eladni — vesztegetve marháikat a gazdasági szeszgyárakat pedig a hallatlanul magasra csigázott szeszadóval megnyomorítja az állam. Bizony nehéz a magyar gazda sorsa mindenkép, s kétszeresen súlyos most, mikor a teherviselés változatlanságával szemben egy nyomorúságos termés szegényes eredménye szorongatja. Pedig a magyar birtokos osztály feamaradasától sok minden függ e hazában. Az a „nemzeti géniusz" melyet a legutóbb lefolyt napokban oly sokat emlegettek sajtóban és országgyűlésen, bizonyára könyező szemmel látja pusztulni egyre-másra a magyar családokat, kiknek összeségében, tradícióikban, véröknek velők született összetételében nemzeti fennállásunknak, kultúránk nemzeties fejlődésének olyan sok, mondhatnánk egyedüli biztositéka rejlik Ennek a birtokos-osztálynak s a fennállásában rejlő biztosítékoknak megmentése érdekében kívánták a napokban a főrendiházban a magas földadó leszállítását. Hazafi is, de jámbor óhajtás volt ez, s az is marad bizonyára még jó sokáig. A deficites magyar állami háztartás sáfárainak sokkal inkább az okoz fejtörést, hogy miképen lehetne még nagyobb jövedelmet produkálni, semhogy arra csak gondolhatnának is, hogy az állami háztartása egyik fő tételénél: a földadnál leszállítást javsolhatnának. Igényeinknek összevonása, a legszélsőbb határig menő takarékosság az, ami az idei rossz termés csapásai között a magyar gazdát megmentheti a romlástól. A főispán búcsúzója. Tekintetes Szabolcsmegye bizottságához. Hosszan tartó súlyos betegség okozta testi elgyengülés és a folytonos ápolás mellőzhetlen szüksége nem engedték meg, hogy mit oly hőn óhajtottam, még egy személyes utolsó találkozásban vegyek önöktől búcsút, kiktől 8 évi, Szabolcsmegye közérdekének szentelt, többnyire összhangzó együtt működés után mindenkorra megválni oly igazán nehezemre esik. A búcsúzás mindig keserű érzéssel jár, különösen az enyémhez hasonló agg korban okoz szíveinkben szóidé, ide vágyom, a hol igy szereltek, Hozzád szülő földem ! hol jók az emberek. A hol nincs irigység, nincsen képmutatás, Egy szív, egy lélekből vjn mind n dobbanás. Az élet ha uehéz . . . benned megkö myebbül, S a lélek ha fáradt, uj erőt kap, s derül. Mint virág a réten, •annyi itt barátom, Ha jövök engemet, én meg őket zárom Szerető keblemre, mely érettök dobog, Hisz akkor él lelkem . . . hogy ha velők vagyok. É lesebb itt a szó, forróbb az ölelés . . . S hogy ha viselni kell, . . . enyhébb a szenvedés. Bár hová léptem itt, vagy nyitottam ajtót, Mindenütt kaptam egy barátságos jó szót. Az a sok jó »néne« — az a sok jó »bátyi« . . . Mind térdén ringatott, és & két orczámra Hintette a csókot, . . . szeretett mind nki, Mért is kellett mennem ... ha nem űzött senki. Koldus az a vándor . . . kinek nincs tanyája, Koldus a napszámos, ha senki sem várja. D koldusabb a szív ... ha egyre keresi Az igazi szívet, s soha fel nem leli. Örök vándorlásban ki fáradt a lélek . . . Vájjon megnyugszom-e ... ott a hol most élek. Ott a hol most élek, a hovi nem vágytam, A hol nem keresvj, még is sok bajt láttam . . . A hol — mi Ugadás — bár hű munkás voltam, Még a takarót is majd le tépték rólam. Uaz! hogy máskor is léptek már lábomra . . . Ki tudja? e lépés . . . nem lesz-e hasznomra. Kedves szülő földem I kedvas jó városom 1 Mennyi szép emlékkel csüggök én arezodon. Oh 1 mint dobog szívem, h >gy ha hozzád tárek, Ha arany kalászos határodra lépek. Látom ! mint dolgos méh kincset gyűjtesz . . . egyre . . . És nem áhítozol semmi földi kegyre. Lüktetsz, mint pezsgő vér az emberi testben, Mindenütt elől vagy, nem nuridsz egy helyben. Látom I nincs áldozat, melyet meg ne honnál ; Hogy hi azzal szépül az a drága oltár, Melyet minden szépnek és jónak emeltél, S a melynek áldísát érzi ... ki benned él. rongást, midőn a fö'di pálya végéhez közeledünk ; azonban" öntudatunk tisztasága elég erőt nyújt, hogy kötelességeinknek utolsó perczig eleget tegyünk. Midőn Szabolcsmegye főispáni székéből távozom, ily utolsó kötelességnek tekintettem legősziutébb elismerésemet kifejezni azon hazafiúi készség felett, melylyel önök a közügyeket szerény vezetésein alatt kifogástalan tárgyilagossággal, és ha néha pártszinezéssel is, de mindig jóhiszeműséggel, a köz és jogosult magánérdekeknek megfelelőleg intézni igyekeztek. Hálával kell megemlékeznem azon áldozatkész nemes buzjóságért, melyet a bizottsági tagok ós az egész tisztikar polgári s hivatalos feladataik teljesítésében majdnem kivétel nélkül tanúsítottak, minek kedvező eredménye általános helyesléssel találkozott. Saját személyemet tekintve méltatlanság volna búcsuzásom alkalmával elhallgatni hálámat, melyre kötelezve érzem magamat azon lekötelező bizalomért és minden alkalommal kitüntetett előzékenységért, és barátságos me .becsülésért, melyet eltérő politikai nézeteink daczára folytonosan, mondhatnám gyöagédséggel tanúsítani gzívesek voltak, minek értéke rám nézve mindenek felett na^v sulylyal bírt, mert ha a kétkedéstől soha szabadulni képes nem is voltam, hogy váljon az adott viszonyok mellett főispáni tisztemnek eleget tettem-e? s váljon a nem éppen kedvező közigazgatási helyzetben is, nem kellett volna-e még is jobb eredményeket teremteni — önök személyem eránti barátságos magatartása töprengéseim közepette is rám megnyugtató hatást gyakorolt, mert meg kellett győződnöm, mikép megitéltetésemben ö.iöknek semmi más mértékül uem szolgált, mint a közérdekben kifejtett szolgálataim miuősége és száudokaim tisztasága. Éltem büszkeségét képezi, hogy 8 éven át Szabolcsmegye főispáni szókét betölthettem, és pedig oly ritka szerencsével, mely szerint nemcsak felséges urunk királyunk legmagasabb elismerését, de legkegyelmesebb ismételt kitüntetését is, a magas kir. kormánynak soha nem változott megtisztelő bizalmát, és önök becsülését és baráti vonzalmát együtt élvezhettem, mi tanúságot nyújt, hogy csak a tiszta szándék és kötelességek odaadó teljesítése találkozhatik átalános méltatásra, habár a szolgálatok eredménye sok kivánui valót hagyott is fen. — In arduisset voluisse sat est — és tanúskodik arról, hogy a valódi magyar hazafiság fő momentumában egyenlő és összhangzatos minden megyei polgáruál, tartozzék bármely politikai párthoz, hogy nemzetünk politikai dogmájaként nem ismerünk mást, mint hűséges, áldozatkész ragaszkodást a monarchicus institutió, maga az uralkodó király és fejedelmi háza, és ugyanakkor, ugyauoly hő szeretetet közszabadságaink, hazánk ós nemzetünk eránt. Ezekben rejlik a palladium, ez azon erős és biztos aegis, melylyel hazánkat minden viharok között fentartani fogjuk, melylyel nemzetünk imponáló megszilárdulását biztosithatjuk, mely alatt a szebb jövőhez kötött reményeiuket és minden jogosult nemzeti aspiratióinkat megvalósíthatjuk. Legbensőbb óhajtásom, hogy ezen politikai irány és szellem önöknél, mint eddig, uralkodó maradjon mindenkor, hogy Szabolcsmegye saját közéletének nemesítése s fejlesztése által az egész haza jóllétének előmozdításában észrevehető tényezőként szerepelhessen, mi önök belátása s hazafiságánál fogva a jeles férfiú vezetése alatt, ki utánam a főispáni szék elfoglalására meghivatott, kétségtelenül teljesülni fog. E szívből származó kívánságom kifejezésével végezem búcsúzó üzenetemet, azon kecsegtető hitben, hogy hű érzületből hangzó baráti szózatom, önöknél megfelelő értelmezést talál, ós kegyesek leendenek kedvező megemlékezést fentartani azon férfiú eránt, ki közhivatalában egészen az önöké volt, és visszavonultságában is mindvégig az önöké marad. Éljen a király, és virágozzék Szabolcsmegye a boldog hazában ! Graefl József. Most itt, holnap amott áll egy alkotásod, Mindenre kiterjed szívós munkásságod, Itt ez, . . . ott az ragad bámulatra engam, Mért nem élhetek itt . . . hogy dolgozna kezem. Oh 1 mért vagyok szegény I hogy munkálnám képsd, A mely ugy magasztal minden felől téged. Oh! ha sorsom egykor kebledbe vezérel, Nem hagylak el többé, ... s bár ha fáradt kézzel Viszem a por szemet, oda ... hol kell . . . kapás, Hiszen még lesz erőm, ... de ha végzetem más, . . . Akkor ... h» le hunyom álomra szememet, Fogadd be pihenni . . . porladó testemet. - Gálán ff) Lajos. Bál királynő. A rózsa ószszel elvirul S a régi helyt megint virág nő . . . Virág, mosoly kél ajkiru' Ha int, ha szól a bálkirilynő. De hogyha jó az ősz viharja S a rőzsaarcz halvány leszen: Lesz-é, hová fejét lehajtva Hallgassa : drága hitvesem . . . ? I Évek múlva. Meghóditá szerelmes ifját, Meghillgatá a vallomást, S hamis mosolylyal azt felelte: Elég — beszéljen mára mást I S beszélt az ifja más egyébről . . . Nem érezett a szíve már ; Ki hinne a közöny szavának ? . . . S a lányka vár . . . hiába vár 1 A világ nevet. A lányka mondja : nem szabad, Az ifjú mondja: akarom 1 Hja persze, meg kell lennie . . . S a vége? . . . hajh 1 lakodalom. Az asszony mond: tied vagyok 1 A férj: be kár, hogy n m lehet . . . Hja persze, a mézes hetek . . . S a vége? ... A világ nevet. Macgolal Barna.