Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-09 / 23. szám

NYÍRVIDÉ K" a .kirakat" szélhámoskodás, jó magyarsággal svindlerség a tudományokban. Ennek a folytonos feszült figyel mezéinek, az agy rendkívüli izgatásának aztán az a következménye, hogy a felfogási érzék eltompul s az értelem a reá rakott teher súlya alatt leroskad, elbutul. Csodálatos jelenség, hogy épen ebben a materiális irányú korszakban hanyagoljuk el leginkább a testi nevelést, mintha nem tudnók, hogy az embernek első kötelessége az élet. Az a naponkénti kilencz órai szellemi munka, sokkal roszabb a kényszermunkánál, mert 54—60 óra a szellemiekből van szembeállítva a két órai testgyakorlattal. Es hány népoktatási intézet van még nálunk is olyan, hol a rendszeres tornázást híréből sem ismerik. A tananyag óriási halmazának feldolgozásánál az egészség szóba sem jön, s ez az oka a test elsatnyulásáuak, az agyvelő kifáradásáuak. az idegrendszer túlérzékenységének; az ilyen nevelés állítja elénkbe azokat a nem nevetséges, hanem szánandó gyermek-embereket, kiknek 12—13 éves korukban, sápadt arczokról a nevetés olyan bágyadt, fájó mosolylyá lesz, beszédjük tudákos pedáussággá válik s testeiken a beteges idegesség nyomait észlelhetjük. A hibás és czélt tévesztett közoktatás túlzott és egyoldalú követelményeire vezethetők vissza azok a rohamosan szaporodó agybántalmak, melyek első sorban az életuntak, azután az öngyilkosok számát szaporítják. Nem az élet viharos küzdelmeire készítjük elő ifjainkat, hanem nevelünk úgynevezett féltudósokat, amolyan sajnálatra méltó embereket, kik felserdült korukban ártalmára lesznek maguknak s a társadalomnak egyaránt. Az angol, franczia és német iskolai hatóságok fölismerték a vázolt rendszer fonákságát, rendkívüli káros voltát, s épen azért a tanítási időnek több mint egyharmadát ugy osztották be a tantervbe, hogy az játékra, tornára, szóval a test edzésére fordittassék. Az athlétikai gyakorlatok, milyenek például a gyaloglás, futás, labdázás stb. csak olyan előkelő helyet foglalnak el az órarendben, mint a földrajz, történelem stb. Egyedül a mi ifjaink végzik azt a lélekölő, egyhangú, áldástalan munkát, milyen lehetett régente az evezős hajókhoz lánczolt szerencsétlen gályaraboké. Ezért nem olyan élénk a fejlődő gyermekben a szeretet az iskola iránt, és ezért pezsdül föl ereikben az ifjú vér e szóra: vakáczió! Mintha csak azt mondaná: ki a természet ölébe, hol nincs annyi nyüzsgő akadály, hol szabadon futhatok, játszhatok, s szerezhetem testrészeim rugékonyságát! Valóban szüksége van a zsenge gyermek-kornak arra, hogy időnkint szellemi ereje pihenést tartson s a vele született uaivsággal örülhessen játékainak, melyet a lélek utján a test követel. És ilyen szempontból tekintve a szünidőt, nem csak hogy azt szükségtelennek uem kell mondanunk, hanem arra vigyáznunk, hogy azt gyermekeink valójában a szellemi erők kipihenése s a fogyatékos testi erők megszerzése fokozására használják föl, a kellő beosztás mellett mérséklettel élvezvén. Dumas, a nagy franczia író, „lábikrát" kíván az ifjúságnak. Hát bizony az náluuk magyaroknál is elkelne! A szegényügy. A szegény ügyet, mely hazánkban a legújabb időkig igazán elhagyott volt, az 1386. évi törvényhozás méltóztatott némi figyelmére méltatni. A jelzett évben hozott községi törvény meghagyja, — a nélkül azonban, hogy bővebben foglalkoznék vele, — hogy: minden község gondoskodjék a maga szegényeiről. A törvény ezen rendelkezése alapján a kormány már részletesebben intézkedő rendeletet is bocsátott ki, melyben a szegényügy rendezése czéljából községi szegény alapok létrehozatalt rendeli el. Ugy látszik azonban, hogy a törvénynek fennebbi szavai nem parancsolólag, hanem csak tanácsadásképeu vannak a közönséghez intézve, sőt ugy látszik, hogy maga a kormány is, miut a törvény intencióinak letéteményese, ekként értelmezi azt, mert ugyan senki sem né/, utanna annak, hogy a törvény és miniszteri rendelet csakugyan végrehajtassanak. Maguk a vármegyék, de még iukább a községek csakugyan tauácsként vették ama felszólítást, és szegény-alapjuk megteremtésére vagy növelésére, azon kivül, a mit a véletlen nyújt, uem igen látnzanak nagyobb igyekezetet fordítani. Kivételével egyes községeknek, a hol már tudatával bírnak a szegényügy mivoltának és előforduló esetekben el is bánnak a maguk szegényeikkel, a nagyobb rész még mindig hagyja a koldust koldusnak lenni, s ezekben a falvakban talán nem is tudnának jól aiudui, ha naponként 5 —6 koldus be uem bicegne az udvarra. Ez is a közönyösség egyik jele, haladásLól való irtózásunknak, lusta konservativismusunknak bizonysága. Orömestebb elosztogatunk évenkiut egy darab szalouna, kenyér, tojás, liszt, zsiradék stb. s különösen krajczárok képében 10—15 frtra menő összeget, mintsem a szegényalap megteremtéséhez egyszerre 1 — 2 frttal is járulnánk ; s iukább eltűrjük, hogy a csavargók örököstsn a nyakunkon üljenek, zaklatásaikkal bosszantsanak, sőt inkább behunyjunk szemünket a koldus had zsarolásai, sőt rablásai előtt, semhogy egy állandó menhely felállítása által az évi terhek ezen egyik legnag)obbikától végkép megszabadulni igyekeznénk. Nem szólunk ama visszataszító látványról, mely vidéki országos és heti vásárokon, bucsuk vagy eg)éb nyilvános ünnepélyek alkalmával szemeink elé tárul, midőn a testileg megcsonkult nyomorék és mindenféle undorító nyavalyával ellepett koldusok légiói jelennek meg köz helyeinkeu és szánakozás helyett a megbotránkozás érzetét idézik elő. Ez is egyike a rendezetlen szegényügy visszataszító oldalainak, de sokkal fontosabb az, mely bennünket e részről az álkoldusok tapasztalt zsarolasi és rabló hajlama által személyünkben és vagyonúnkban ér. A ma meggyőződés, hogy minden község képes ellátni a maga szegényeit, már törvényhozási uton is kifejezést nyert, a hogy ez csakugyan nem lehetetlen, ezt tudjuk és érezzük mindnyájan, kik a községi élettel ismerősek vagyunk. Addig is, mig a községi szegény-alapok megteremtődnének és képessé válnának arra, hogy a község szegényeit olyan a milyen támogatásban részesítenék, — mondjuk — addig is van rá mód, hogy minden község otthon tartsa ós ellása a maga szegényeit. Ha másként nem, tehát ugy, hogy minden szegényt csak a saját községe területén való koldulásra kell szorítani. Természetes, hogy a községi elöljáróknak egy kissé éberebbeknek kellene lenniök, és midőn egyrészről szigorú tilalommal kollene odahatniok, hogy a koldusok egyik községből a a másikba át ne menjenek, másrészről e tilalmat tudniok és akarniok is kellene megőrizni s a más községekből átvándorolgató koldusokat esetről-esetre visszatolonczolniok. E tekintetben a nevetségesség legrikitóbb színében tűnnek fel azon községek, a hol a falu végén kiozögezett táblák hirdetik, hogy: >Tilos a koldulás!* a a mellett csak ugy koldulnak, miut másutt, mert hiszen, úgymond, a koldus nem tud olvasni. Magok a lakosok is sokat tehetnek arra tézve, hogy a koldulás megszűnjön, és különösen, hogy a dologkerülő ingyenélők a koldulásról leszokjanak. Elavult bibliai nézet az, hogy a »koldust ne engedd küszöbödről alamizsna nélkül távozni*, mert inkább az a kötelességünk, hogy megvizsgáljuk, kinek adunk valamit, hogy méltatlanra ne pazaroljuk adományainkat, sőt az a kötelességünk, hogy a dologkerülő léha népet elutasítsuk házaink elől. Álszemérem ebben benuüuket ne gátoljon. Azonban a koldusok hadáuak van egy faja, mely félelmetesebb a legzaklatóbb természetű koldusnál is. Ezek azon kitalálhatlan minőségű existencziák, a kik hol mint vándorlók, hol miut munkát hirtelen nem található iparosok Bth. nyomulnak be házainkba, s hol miként a körülmények parancsolják, vagy alázatosan, vagy szemtelen követeléssel lépnek fel a köuyöradományért, s egy garassal be sem elégszenek, vagy pedig lopnak ott, a hol s a mit tudnak. És ezeket sokszor igen nehéz meg különböztetni a valódi koldusoktól. Az ilyenekkel szemben aztán mit tegyen a legszilárdabb eltökélésü ember is? A szegényügy rendezetlensége miatt kénytelen az ilyeneket évről-évre alamizsnázni s velük együtt aztán az igaziakat is, nem szánalomból, nem könyörületből, hanem félelemből. Mert fél, hogy meglopja, felgyújtja vagy másként megkárosítja. Az ilyeneknek a révén aztán egy jobb kinézésű ház lakója évenként 20—25 frtot is elfizet kol dúlás czimén, mert a koldusok feuuebb emiitett fajának nem kenyér kell, hanem pénz, mert a kenyér csak alamizsna, a pénz pedig kereset. S ez az ő czéljuk. Itt vau — t. i. a félelemben — alapja a közeégi elöljárók mulasztásának is, mert iukább eltűrik a vádat, semhogy megkoczkáztassák a veszedelmet, mely erélyességük nyomáu támadhatna. Két intézkedésnek szüksége merült fel ezek nyomán. Az egyik a szegényügy nek alapos rendezése, a másik pedig a tolonczszabályzatnak ez irányban való javítása. A szegényügy rendezése a vármegyék és a községek dolga. Nem elég azt csupán a véletlenre, avagy a gondviselésre bízni, hogy a községi szegény alapokat megne velje. Most pedig a dolog jóformán igy áll, sőt még ennél is rosszabbul áll, a menuyibeu a szegény-alapok kezelése felelt a felügyelet még nem gyakoroltatik kellően. A községek költségvetéseinek állandó tétellel kell birniok a szegény alap czéljaira. Legyen figyelmük a szolgabiráknak arra, hogy az illető bírságok és a kihágási pénzbüntetések jutalékai pontosan beszolgáltassanak a szegény-alapokba. Elszomorító az, ha tudjuk azon körülményt, hogy némely községben azt sem tudják, mi fán terem a szegény-alap. A toloncz-szabályzat javítása azok ellen a tolakodó, dologkerülő, merész koldusok, voltaképen a csavargók ellen föltétlenül szükséges, hogy joguk legyen a községi előljárókuak is azonnal letirtóztatni és eholoucolni az ilyeneket, s illetve a csendőrség segélyét ig

jnybe venni. Biztosra vehetjük, hogy ily irányú intézkedés és működés mellett rövid idő alatt elérj >k, hogy utczáinkon tizedrésznyi koldust se fogunk láthatni. T a n ii g y. A nyíregyházai ág. evang. fóginnázium'ian az 1888—89. tanévet befejező vizsgalatok a tanintézet helyiségeibeu junius hó 17 diliétől kezdve 25-kéig tartatnak meg. Juuius hó 27-én délután délután 4 órakor veszi kezdetét a főgimnázium dísztermében a tanévet bezáró ünnepély, következő programmal : 1. Üdvözlő dal. Énekli a főgimnáziumi dalkör. 2. Igazgatói jelentés a lefolyt tanévről. 3. Ösztöndíjak kiosztása. 4. Búcsú-beszéd. 5. Szózat. Énekli a főgimnáziumi dalkör. A záró ünnepély után az összes tanulóifjúság testgyakorlati vizsgálata következik a főgimnáziumi udvarán. Ugy a vizsgákra miut a záró ünnepélyre az iskolai elöljáróság, a szülők, a tanügy-barátok tisztelettel meghivatnak. Nyíregyháza, 1889. június 7. Az igazgatóság. Értesítés. A nyíregyházai ág. ev. elemi népiskolákban * folyó tanévi nyári vizsgák junius hó 16-tól 22-ig a következő sorrendben fognak megtartatni. Junius 16-án délután 3 —4 ig templomi együttes ének vizsga a városi felsőbb osztályok tanulóival; Nagy Lajos fő és Zsák Endre másod énekvezérek vezetése mellett. I. A tanyai négyosztályu népiskolák tanulóinak: Junius 17-én délelőtt 8 —10-ig Sóskúti iskola, Priszkavka Lajos tanitó vezetése alatt, 10—12-ig Antalbokorbeli iskola, Mráz János tanitó v. a., d. u. 2 —4-ig Mandai iskola, Ozvald József tanitó v. a., 4 — 6 ig Heuzselybokorbeli iskola, Sebőn Dániel tanitó v. a. Junius 18 án d. e. 8—10-ig Kis cserkeszi iskoh, Schmitzer Ágoston taoitó v. a., 10 —12-ig Sulyánbokorbeli iskola, Vietorisz András v. a., d. u. 2 —4 ig Racskóbokorbeli iskol

Q, Ambrózy Albert tanitó v. a., 4—6-ig Nagycserkeszi iskola, Béler Gusztáv tauitó v. a. Junius 19-én d. e. 9 — 11-ig Ujteleki iskola, Szabó Endre tanitó v. a. II. A városi hatosztályu népiskolák tanulóinak: Junius 20-án d. e. 8—10 ig III leány o»ztály, Stoffan Lajos tanitó v. a., 10—12-ig III. fiu osztály, Mráz Károly tanitó v. a., d. u. 2—4 ig I—II. közp. vegyes osztály, Audrásy Soma tanitó v. a., 4—6 ig I —II debr. u. leány osztály, Gdovin Endre tanitó v. a. Junius 21-én d. e. 8 — 10-ig IV. leány osztály, Habzsuda Dániel tanitó v. a., 10—12-ig IV. fiu osztály, Ruhmaun Andor tanitó v. a., d. u. 2—4 ig I—II. debr. u. fiu osztály, Boczkó Lajos tauitó v. a., 4--6 ig I—II. körtve-uteza vegyes osztály, Mátsánszky Lajos tanitó v. a. Juuius 22 én d. e. 8—10-ig V—VI. leány osztály, Szénfv Gyula tanitó v. a., 10—12-ig V—VI. fiu osztály, Pazár István tanitó v. a., d. u. 2—4 ig I—II. nádor-u'.czai vegyes osztály, Rúzsa Endre tanitó v. a., 4—6 ig I—II buzatéri vegyes osztály, Gerhardt Soma tauitó v. a. Ezen népiskolai zárvizsgákra a t. cz. szülők s a nevelésügy pártolói tisztelettel meghivatnak. Nyíregyháza, 1889 ik év junius 10-én az elnökség megbízásából: Szénfy Gyula, igazgató-tanító. ÚJDONSÁGOK. — Szabolcsvármegye központi választmánya f. év. junius hó 15 én délelőtt 9 órakor Nyíregyházán a vármegyeháza nagytermében, a Nyir-Báthorban f. évi május hó 31-én foganatosított országg) űlési képviselő választás iránt beadott elnöki jeleutés, továbbá az 1890. évre érvényes képviselő választói ideiglenes névjegyzék megállapítása végett ülést tart. — Az állat-egészségügy terén foganatosítandó jelentékenyebb munkálatok előkészítése végett a vármegye közönsége által 40 és 196/889. Bgy. számú határozatokkal választott küldöttség f. évi junius hó 15 én d. e. 10 órakor Nyíregyházán a vármegyeháza nagytermében ülést tart. — A nyíregyháza-mátészalkai vasúttársaság kedden délutáu tartotta évi rendes közgyűlését Odescalchy Gyula berezeg elnöklete alatt. Az 1888. évi összes bevétel 105,743 frt 31 krt, az összes üzleti kiadás 51,194 frt 89 krt s az igy fennmaradt üzleti fölösleg 54,563 frt 42 krt tesz ki. Az igazgatóság és a felügyeld bizottság jelentése tudomásul vétetvén, ugy az igazgatóságnak, mint a felügyelő bizottságnak a fölmentvéuy megadatott. Az igazgatóságba, a lemondott Heller Gábor helyébe, egyhingulag Gerhardt Gusztávot választották meg. — A vármegye területén a mult év folyamáu véghezvitt himlőoltásokról érdekes kimutatást közlünk az alábbiakban, azzila megjegyzéssel, hogy az ott megnevezett orvos urak oltási dijaikat, az alispáu és a vármegyei főorvos által láttamozott nyugtára, a helybeli kir. adóhivatalnál vehetik föl. A kimutatás a következő : Az oltó orvos neve Oltottak száma ' Oltási díj Ujraoltás Dr. Burger Sámuel 893 70 frt 6 kr. 431 Dr. Küzmös György 413 35 » 61 V

2 i 130 Zscsek János 761 59 » 39 > 373 Dr. Zsiday Dániel 415 34 » 28 » 169 Burián János 474 49 > 77 > Dr. B dényesy László 378 39 > 69 > Dr. Grossmanu Soma 357 37 > 48'/a > Dr. Jaksics 70 8 » 29'/, » Dr. Csurgai József 514 44 > 84 > 166 Dr. Harsányi Károly 634 59 » 75 > 12 4 Dr. Brauu Fülöp 587 55 > 80 '/a » 106 Dr. Szabó István 451 42 > 90 > 81 Kiss Lipót 640 57 > 74 » 172 Dr. Vécsey György 845 70 > 19 * 337 Dr. Kovács Lipót 823 69 » 64 » 305 Dr. Rosenberg Emil 135 14 - > 17'/, > Dr. Boldizsár Imre 887 72 > 62 > 374 Dr. Fdkor Lijos 330 34 » 65 » Dr. Bihari Ferencz 1949 85 > 94'/, > 440 Dr. Nagy Fereucz 346 31 » 59 » 68 Fried János 641 50 > 58'/

a > 304 Dr. Bleuer Miklós 572 54 > 77'/» > 98 Dr. Trajtler Sima 557 63 » 98'/, > Összesen 12,881 1146 > 77'/, > 368$. — A nagykállói m. kir. állami főreáliskolában a magánvizsgálatok junius hó 13. és 14. napjaibm fognak megtartatni; a főreáliskolai igazgatóság felhívja az ezen vizsgálatra készülő magántanulódat, hogy junius hó 12 én délután az igazgitóuál személyesen jelentkezzenek. — Gyászrovat. A következő gyászjelentéseket vettük : Özv. B idő Autalné szül. Jeney Korúé.ia, Bod) Jinosnó szül B >dó Juliánná a maga 8 csaladja, Bidí P.il a miga és családja, özv. Bodó Ignáczné szül. Rakovszky Zzuzsáuna a maga és családja, s Téglássy Gyula s számos rokonok és barátok nevében is fájdalmas szívvel jelentik a feledbetlen férj, tesevér, sógor, rokon és barátn k Szelefarmosi Bodó Antalnak, élete 51 és boldog házasságának 27-ik évében Keinecsén 1889 ik évi Folytatás u mellékletei*.