Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-05-19 / 20. szám

N Y í R V I D É K« a statisztika elég udvariatlanul konstatál egy másik jelenséget, mely szerinte a >házasságkötés terén határozottan kedvező fordulat*. Ez a kedvező fordulat abban áll, hogy 15 esztendő óta folyvást kevesebb özvegyasszony megy férjhez. Általában az utolsó tizenöt év alatt 1000 menyaszony köztil 880 volt a leány, 110 az özvegy, 10 az elvált, 1000 vőlegény közül 844 a legény, 145 az özvegy és 11 az elvált. Ezt, az özvegy asszonyokat busitó, tapasztalását tetézi a statisztika a másodvirágzásokról szóló kimutatásával. E szerint a mult évben volt öt 60 éves, hét 61 éves, négy 62 éves, tiz 63 éves öt 64 eves, hat 65 éves, három 66 éves, egy 67 éves, két 68 éves, egy 69 éves, egy 70 éves, egy-egy 71—75 éves, kél 78 éves, egy 82 éves és egy 84 énes házasulandó. — A születések és halálozások egybevetéséből megtudjuk, hogy — a bevándorlást nem számítva — .Budapesten miuden 10,000 lakóhoz mérten évente 85 lélekkel szaporodik a lakosság, ugyanis minden tizeeer lakó közül évente meghal 314, de születik hozzá 399. Az ország többi városai közül Szabadkán 196, Kecskeméten 153, D jbreczenben 119, Győrött 93, Szegedeu 84, Sopronban 81, Baján 24 a szaporodás; ellenben Kolozs várott 5, Aradon 25, Nyíregyházán 31, Pozsonyban 32 az évi fogyás, tizezer lakosra számitva. Legszomorúbb állapotok vannak Nyíregyházán, a hol a születések száma hallatlan nagy, t. i. 551, mégis 31 a fogyás, mert a halálozások száma rettentő nagy, t. i. 582. Legeurópaiasabb város e tekintetben Sopron, hol a születések száma 330, a halálozásoké 248, tehát aranyos középszer, mégis 81 az évi szaporodás. — Bártfa-gyógyfürdó. Amily kiváló szerepe van hazánk történetében Bártfa városának, ép oly kiváló helyet foglal el hazai fürdőink sorában a város tulajdonát képező a attól félórányira a Kárpitok déli lejtőjén széltől védett, gyönyörű fenyves erdőtől koszorúzott völgyben fekvő »Bártfa gyógy-és fürdőhelyt. (Vasúti állomása: Eperjes.) Alacsony védett fekvése, enyhe éghajlata, tiszta ozondús és fenyves illatú hegyi levegője folytán kimagasló kárpáti klimatikus gyógyhely, ismert kitűnő hatású és speciális jellegű forrásai pedig a gyógyerejü fürdők sorában is első helyet biztosítanak számára. A bártfai forrásokban a vas, sziksó, chlornatrium és szabad szénsav oly szerencsés vegyületben vannak jelen, hogy nemcsak versenyeznek, a bel- és külföld összes égvényes-sós-vasas vizeivel (spaai, schwalbachi, franzensbadi Btb.), de sok tekintetbea felül is múlják azokat. Innen van, hogy a fürdő már évszázadok óta női bajokban, a vérhiány minden alakjánál, a légző és emésztő szervek: nevezetesen a gyomor és bél hurutjainál, kimerüléseknél s ebből eredő idegbajoknál, görvély, sápkór és angolkórnál Btb. mint elsőrangú és biztos sikerű gyógyhely ismeretes. Ami a fürdő hygieniai berendezését illeti, az teljesen megfelel a mai kor követelményeinek amennyiben ép most fejeztetett be Csernitzki hires bécsi balnes-techuikus által. Az ujitások közt vannak: gőzzel fűtött vasas széusavas pezsgó fürdők stb. Posta, táviró és gyógyszertár helyben van az egész idény alatt. Szórakozásról (kitűnő zene, olvasó terem, könyvtár, zongora terem, zene- és tánczestólyek) valamint kirándulásokról (Bártfa város középkori műemlékei, Kőhegy, Zborói várrom Rákóczy kastélya stb.) bőven van gondoskodva. A fürdő egészségügyi vezetését és a betegek gyógykezelését évek óta teljes megelégedésre dr. Hintz Henrik fővárosi nő- és gyermekgyógyász, rendelő városi fürdő-orvos látja el, ki az idény alatt állandóan a fürdőben, télen pedig Budapesten (I. Uri-utcza 16.) tartózkodik és szívesen szolgál a fürdőre vonatkozó mindennemű felvilágosítással. Ez iránt különben Birtfa város fürdőigazgatóságához is lehet fordului. A bártfai ásványvizek minden ásványvízkereskedésben, gyógyszertárban és vendéglőben kapUitók, s közvetlen megrendelhetők Topár czer Albert gyógyszerész-bérlőnél Bártfán. Csarnok. Editli. — Asszonyom, higyje meg, nem affektált blazirtság az nálam, hogy a szerelmesek játékos bohóságát követni nem tudom — hogy nem teszek úgy, mint egy szerelmes diákgyerek, kinek szivét minden szép arcz mosolya lángralobbantani képes. Kinőttem éu már az ilyenekből. Aztán miért nem házasodom? Talán, hogy sohasem érzett érzelmeket hazudva, boldogtalanná tegyem azt, ki esetleg az enyémhez kötné életét? Már éj csak fájó lemondással a szerelem költészetéről, magános prózában futom meg életem hátra levő részét. — Ugyan Béla — szólt közbe a fiatal özvegy — honnau szedi elő mindig ezeket a bolond dolgokat? Nem házasodom — a nők már nem érdekelnek . . . Mintha bizony valami öreg agglegényt hallanék! Persze, mikor olyan kényelmes az a garcon élet; hogy is lehetne megválni a feleség Uedveért a tarokk parthie-tól, meg a vig czimboráktól. — Azt sohasem mondtam, hogy nem érdekelnek a nők — sőt örömest keresem fel mindenkor társaságukat. — No lám, most még rajta is kapom! A Malvinék jourján bizonyosan nem az előbb elmondott elvek szerint foglalkozott azzal a szőke asszoaynya). Ugye elpirul ? Vallja be őszintén, a maga garcon szive is fel tud lelkesülni blazirt egyhangúságából; h mem — teve hozzá raffinirt mosolylyal a szép özvegy — a tilos ugy-e jobban vonz! — Higye el Edith, egészen ártatlanul gyanusit. Puszta udvariasság volt az az egész különös érdeklődés, különben miért érdekli ugy az ón magaviseletem? — Nem vagyunk-e jó barátok?! Azután meg ön olyan különös egy idő óta, — öa, az a régi örökös jókedvű ifju. — Azt a borongó felhőt, mely lelkemet nyomja, eloszlatni nem tudom. — Mégis csak nekem lesz igazam, hogy megint egy szép asszony tartja szivét lekötve. — Ez aligha volna többé lehetséges. . . . Csendes csevegéssel haladtak tovább a kastély Parkjának vén fái alatt: Edith. a mindenkitől irigyelt s körülrajongott özvegy, ismeri fővárosi szépség és Szendey Béla régi gyerjnekkori szomszédja. Gyönyörű, hűs nyári alkony ereszkedett le a szép halmo3 tájra. Alig érezhető lágy szellő balzsamos illattal tölti el a rekkenő melegben eltikkadt természetet. A felüdült virágo'í, pattanó bimbók bizalmasan simultak egymáshoz, susogva édes ragéket: boldogságról, szerelemről. . . . Szendey Béla, elbájolva az ismerős tájék szépségétől, önkéntelenül visszagondolt azokra a régi boldog időkre, midőn az ő kedves kis Edithjével a gyermekévek gondtalan világában együtt szaladgálta össze ezen ismerős helyeket; együtt szedték a virágokat a csevegő csermely partján a pajzán örömmel hajigálták meg a feslő rózsabimbókkal a park tavában méltóságosan úszkáló hattyúkat Minden bokor, minden rejtek: mindmegannyi édes emlék. Később, midőn csak az iskolai szünidők alatt láthatá viszont szőke fürtü, kék szemű kis szomszédnöjét, mily örömteli kaczajjal verték fel az egész kastély komor csendjét. Aztán ifjak lettek s ifju szíveikben felpattant az első szerelem szűzies tisztaságában, mit nem tanultak senkitől, csak ugy kitalálták maguktól — akkor ők olyan boldogok voltak. . . . Aztán őt férjhez adták, maga pedig elkerült messze, első szerelmének szíve mélyébe zárt fájó titkával. Szülői tönkre mentek — szegény lett. Nehéz küzdés és fájó lemondás váltá fel a gyermek ifju évek gondtalan s gyorsan tűnő perczeit. Eltometé magába örökre a mult holdog napok édes emlékeit. Feledni kellett Edithet az ő csillagos kék szemeivel, csengő kaczajával, lengő aranyhajával, hajlós termetével. . . . Miért is idézte volna fel azokat? Edith másé lett. Férje oldalán, kit szeretett is, boldognak látszott. Talán őt nem is szerette igazán — csak olyan bohóság volt egész szerelmük, mely elszállt mint a virágillat. Yége lett azokuak a szép álmoknak, miket gyermek észszel, ifju szívvel szőttek elmerengve a park árnyas fái alatt. Hiába, az élet valósága egészen más! Most Edith gazdag, körülrajongott fiatal özvegy. Ugyan hogyan merjen előállani — bevallani, hogy szívében egy pillanatra sem aludott ki az az ifjúkori szerelem, szereti őt még mindég, még jobban, azzal a lemondó, édesen fájó szerelemmel. Hiszen azóta olyan közönyös hozzá. A régi ismeretség barátsága az csupán, mit iránta mutat. Pedig ha mégis másként lenne . . . Elmélázásából Edith dallamos kaczaja zavarta fel. — Nézze — emlékszik erre a buvóhelyes régi lúgosra! Idejártunk le »akkor* titokban az elcsent befőttekkel. — Mellette még az a vén podagrás fa volt a titoktartónk. — Milyen kedves idő is volt az a boldog gyermekkor ! És hirtelen elhallgatott. Mosolyra nyilt ajkai, mintha egy kinos emléktől elborultak volna. Ama régi idők zavartalan derűje tűnt fel újra lelkében boldog emlékeivel, első szerelme tiszta lángjával, mely ahoz a kedves arc.u szomszédjához köté. Miért is kellett mindezeknek másként törtéani, miket az ő ábrándos fejecskéje oly szépen kigondolt. Alig tudta még mi az élet. Férjhez kényszeritették, olyanhoz, kit alig ismert. Ábrándjaira, szerelmére többé gondolnia sem volt szabad; most bár ismét szabad . . . De vaijoa a tőből letört virág összenő-e megint? . . . Béla bizonyosan elfelejté a gyermek évek bohóságait. Olyan különös, tartózkodó ember lett. Ot észrevehetőleg kerüli. Miért is olyan boldogtalan. . . . Szép szemeiből észrevétlenül egy forró könyciep hullott alá a lenge fűszálra, mely rezegve hajol meg csillogó terhétől. Önfeledve ült le a lúgos melletti mobás ptdra. A lenyugvó nap utolsó sugárit küldé a visszahagyandó földre, aranysugaras fátyollal vouván be az úszkáló felhőket, melyek derengő viszfénye titokzatosan szűrődik át a szerelmesen egymásba fonódó vadszőlő és borostyán ágak közt, bibor fénynyel festvén meg a puha moh zöldjét. A park mélyéből egy csalogány zokogja panaszos dalát szerető párja után — eleintén lassan, lágyan, mint az aeol-hárfa, mely felett elsimul a lenge fuvallat, majd áthatóbban, fájdalmasan szól bele a dal az alkony csendjébe. — Edith — töré meg a csendet Béla — miért lett egyszerre oly szomorú ? — Semmi . , . valahogy egy régi rege jutott eszembe — válaszolt Edith hirtelen. — Ha én kitudnám találni e regét, folyatá az ifju. . . . Régen volt egy gyönyörű leányka s egy boldog ifju. A játszi gyermek évek gondtalan közelsége az ifju szívébe a szerelem szikráját rejté el, melyet a leányka gyanútlan bizalma, színtiszta ártatlan lelke addig-addig élesztgetett, mig lobogó lángja eltöltó egész szívét. A leány mégis másé lett s az ifjúnak csak a fájó lemondás tenger keserűsége maradt meg. S'.eratnie többé nem volt szabad. Messze távozott, hogy ne lássa remélt boldogsága sirját; titkolt fájdalma ne zavarja a nő boldogságát. Feledni akart, hiszen már az a jogeziroe is meg volt erre, hogy szegény lett; de hiába, . . . lelkében örökké ott zsibongott egy csók méze, melyet a leányka egykor játék-közben pajkos mosolylyal lehelt ajkára. Lélekölő munkába merült, csakhogy feledje reménytelen szerelmét. Lelke ugyan elfásult, de fájdalma meg maradt. Egyszer feltűnt egy piczike reménysugár, hogy szeretnie megint szabad, de megtört önbizalma mégis félt, habozott azt bevallani, hiszen szegény. Az özvegy körül rajongott szépség, ki bizonyára más uton találja fel uj boldogságát. . . . Edith! Titkolt szerelmemnek magamba zárt fájdalmát elviselni tovább nem tudom. Lángja akaratlanul kitört az elfojtani akaró hamu alól. Edith! Tudna-e még szeretni?! . . . Megragadva a szép asszony kezét, forró csókjaival halmozza el azokat s érzi, hogy e rózsás fehérségű kéz mind jobban, melegebben simul az övéhez. A csalogány panaszos akkordjai hirtelen egy utánozhatlan trillával örömteli dalba csapiak át és szól a dal tovább, vágykeltőn, édesen, mintha piczicy szívecskéje minden örömét, boldogságát ki akarná öűteni. — Az én regém is ugy liasonlit ehez — viszonzá Edith. Béla! Eugem szeret!? Oly jól esik ezt hallanom . . . oly boldog vagyok. Béla ittasult örömmel karolja át a hozzá simuló boldog asszonyt ... és vissza-fojtott szerelme kitört tüzének csók özönével árasztá el szomjú ajkát — három hó múlva az ő kedves feleségéuek. — tZ—8. GABONA-CSARNOK. Buza Rozs Árpi Zab Nyíregyháza, 1889. gabona-csarnoknál bejegyzett árak. 100 kiló 6.30 6.55 5.60 5.80 5.20 550 5.90 6 — 4.90 5.— 100 10J 100 líukoriczalOO K. repeze 100 » —.— Paszuly 100 » —.— Szesz literenként 49'/

2 Fiaczi árak. Borsó Lencse Mund-Iiszt Zsemlye-liszt Buza-liszt 1 kiló 1 » 1 » 1 » 1 » Barna kenyér-liszt 51 -.24 -.24 — .17 —.16 —.13 —.12 május 18-án. Burgonya 100 kiló 2.— Marha hús 1 » —.40 Borjú hús 1 » —.40 Ssrtés hús 1 » —.40 Juh hús 1 > —.32 Háj 1 » — Disznó-zsír 1 » —.72 Szalonna 1 » —.60 Faggyú (nyers) l » —.20 Zöldség 1 csomó —.00 Paprika 1 kiló —.80 írós vaj 1 liter — 60 Eczet 1 » —.10 Széna 100 kiló 2.84 Szalma (tak.) 100 » 1.18 Bikfa 1 köbmtr. ' 3.27 Tölgyfa 1 » 2.55 Szerkesztői üzenet. Lőrinczi István urnák, Kenézlőn. A beküldött nyilatkozitot a hirdetések nyilt-téri rovatában s csak abban az esetben közölhe.tem, ha az az eredeti aláírásokkal lesz ellátva — s 5 frt hirdetési dij előleges beküldése mellett. Felelős szerkesztő: INCZÉDY LAJOS. Kiadó tulajdonos: JÓBA ELEK. Nyilt-tér. Naponta friss érkezésü franczia módszer szerint termelt kitűnő izi'i kapható HOPPMANN ADOLF kereskedésében. 'ZS TARCZALI KÖNYVKERESKEDÉSE ff Nyíregyházán, n.-dsbreczeni utcza, Pavlovits ház. Ajánlja dúsan felszerelt könyv-, papil*- és irószer-keresked'ísét a n. é. helybeli és vidéki közönségnek. Zeneművek, folyó-iratok, divat-lapok, magyar és német remekírók díszkötésekban, képes- és ifjúsági iratok, imakönyvek, iskolai könyvek és különféle dísztárgyak nagy választékban kiváló jutányos árak mellett kaphatók. Zenenni kölcsöu-intézeteinbeu, melyet f. évi márczius hó közepén nyitottam meg, a legújabb és legválasztékosabb tánezdarabok, operettek, népdalok, sálon és gyakorlati zenedarabok vannak, minden hangszerre. A zeneműtár cziinjegyzéke, melyben az előfizetési feltételek is bent foglaltatnak, 10 krajezárért kapható. Hirdetmény. Tisztelettel van szerencsénk a nagyérdemű közönségnek becses tudomására hozni, miszerint Nyíregyházán, a város tulajdonát képező, a vasút felé vezető uton, a „Szarvashoz" czimzett korcsma épület telkén levő 81. számú házban egy a mai kor igényeinek megfelelő gasdangi* és $s$r$rám*fa koroskodést nyitottunk, hol mindenféle hasitványok, küllő, kerék;, talp, tengelyek, szekér, rudak, fa-villák, lapátok, furikok, kapa- és kasza-nyelek stb. fanemüek legjutányosabb áron kaphatók. Fótörekvésünk leead a nagyérdemű közönség bizalmát olcsó és pontos kiszolgáltatás által megnyerni. Magunkat a nagyérdemű közönség b. pártfogásába ajánlva, vagyunk teljes tisztelettel (158-i-D BLEUER ós EDELSTEIN, Hirdetmény. (162-1-1) Alólirottak a mai napon azon meggyőződésre jöttünk, miszerint Szikviz gyártmányaink felette, úgyszólván semui nyereség mellett adattak el; de még miután az ilyenhíz szükségeltető kellékek árai oly tetemesen emelkedtek, minek következtében mi a viz árakat a szokásos £2 kr. helyett mai naptól kezdve 3 krra voltunk kénytelenek megélhetési szempontból fölemelni. Mit igen tisztelt vevőinknek szives tudoírásukra hozni ezennel van szerencsénk. Nyíregyháza, 1889. május hó 16. Fried Salamon, Frankfurt Adolf, Toletti Domonkos.