Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-05-19 / 20. szám

(Másolat.) Zólyomvármegye alispánjától 4480/89. sz Valamennyi törvényhatóságnak. Csanádvármegye kozkórházában 1886. évi augusztus hó folyamán bizonyos Kiiment Mária akkor 46 éves róm. kath. hajadou uapszámosnó ápolásban részesittetett. Nevezett magát beszterczebányai születésűnek és illetőségűnek vallotta, de ugy ő mint a beteg felvételi ivben bemondott atyja Kiiment Máté és anyja Kiiment Mária Beszterczebá,nyán és vidékén teljesen ismeretlenek, s a felvételi ívben foglalt adatok mind valótlannak bizonyultak. Minthogy ennélfogva ápoltnak ujabb és tüzetesebb kihallgatása vált szükségessé, hivatalos tisztelettel felkérem, hogy fent nevezettet hatósága területén kipuhatoltatni, feltalálása esetén őt születési és családi viszonyaira, atyja származására s illetőségére nézve körülményesen kihallgattatni és az eredményről lehetőleg két hó lefolyása alatt értesíteni szíveskedjék. Beszte rczebánya, 1889. évi április 20 án. Gsitkay.jL^ alispán. 5,899. K

. Szabolcsvármegye alispánjától. 1889. k járási föszolgabirákuak, Nyíregyháza varos polgármesterének és a községek elöljáróinak. Értesítem, miszérint Bogát községben 1 drb a kincstár tulajdonát képező ló lépfenében elhullott. Nyíregyházán, 1889. május 13-án. Zoltán János, alispán. 6,072. K. 1889. Szabolcsvármegye alispánjától. k járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróknak. Értesítem, miszerint Magyon, Mandel Károlynak egy drb ökre lépfeuében elhullott. Nyíregyháza, 1889. évi május hó 13-án. Zoltán János, alispán. 6,123. K. 1889. Szabolcsvármegye alispánjától. k járási föszolgabirákuak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróknak. Tudomás vétel végett közlöm, miszerint ToruyosPálcza községe a következő kék-festék es lenyomatu pecsétnyomót készíttetett: 1. ,. . . jkvi szám. A túlsó lapon leirt álato . . . megvette . . . lakos. Tornyos-Pálcza, 18 hó . . 2.,Az egészségi bizonyítvány 10 napra megujittatik. Irányítás Tornyos-Pálcza 18 hó . . Nyíregyháza, 1889. óvi május hó 13-áu. Zoltán János, alispán. 1^889

^ Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróknak. Beregvármegye alispánjának 3867/89. számú megkeresését, alantjegyezve megfelelő eljárás s 20 nap alatti jelentés tétel végett másolatban közlöm. Kelt Nyíregyházán, 1889. május 14. Zoltán Jáuos, alispán. (Másolat.) 3867/89. szám. Beregvármegye alispánjától. Valamennyi vármegye és sz. kir. város tekintetes törvényhatóságának. A gyöngyösi közkórházban az 1889. év I. negyedében ápolt Rosenberg Volfnak a bejelentési jegyzőkönyvben tett azon bemondása, hogy Beregvármegye Munkács városában született és ottani illetőségű, a megejtett vizsgálat folytán teljesen alaptalannak bizonyulván, miután Munkács városában, hova felgyógyulása után visszatérni szándékozott; sem ő, sem pedig neje feltalálható nem volt; hivatalos tisztelettel felkérem a t. törvényhatóságot, miszerint Rosenberg Volf 36 éves, izraelita, nős, helynélküli kántor, volt kórházi ápoltat, kinek atyja Mózes, anyja Josefina, neje Trauba Nerha, hatósága területén felkerestetui, s megtalálása esetén őt, a betegfelvételi jegyzőkönyvbe tett bemondásainak valótlanságára figyelmeztetve — születési, családi, vagyoni és illetőségi viszonyaira nézve jegyzőkönyvileg tüzetesen kihallgattatni, és a felveendő jegyzőkönyvet, eredménytelenség esetében pedig becses értesítését, ide megküldeni szíveskedjék. Beregszász, 1889. évi április hó 36-án. Jobszthy, alispán. A „NYmVIDÉr TÁRCZÁJA. Milyen legyen a feleség? (Jó tanáos a házasulandóknak.) •Marczi fiam I szemfüles légy, Ha kinézed életpárod, Kaczki kényest soha se végy, Czifra bábbal majd megjárod I Megbotlik a seprünyélben, Fel sem veszi, Ott hagyja az ajtószélben l« Szól az atya, s Marczi rajta El-eldünnyög ugy magában : »Kell is ilyen módi fajta ? Nem szedem fel csak vaktában ? Majd kinézem szerteszélyel, Próba legyen A sok lány közt: seprűnyéllel!« Lakoma lett nem sokára . . . Hi az öreg sok vendéget, Jó ebédre, vig pohárra Leánynéző próba végett; Márton úrfi szerte pillant . . . Hirtelen csak Kapja magát és elillant. Keres egy nagy seprűnyelet, A küszöbre teszi szépen . . . 8 mosolyog a tréfa felett, Az ebédet végzik éppen : >Mit tesz az a sok lány? várom, A ki mint tesz, Ugy lesz az én életpárom l« 6,170. K. , . — jgg

t

j Szabolcsvarmegye auspanjatol. k járási föszolgabirákuak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A petneháza-laskodi körszülészuői állomás betöltésére vonatkozó pályázati hirdetmény szabályszerű közhirrététel végett közöltetik. Kelt Nyíregyházán, 1889. május 14. Zoltán János, alispán. (Másolat.) 6170/1889. K. alispáni számhoz. 441/1889. szám. Pályázati hiidetmény. A petneházai körszülésznői állás f. évi juuíus hó 2-ik napján délután Petueházán a körjegyzői irodában választás utján fog betöltetni. Felhívatnak mindazon okleveles szülésznők, kik ezen állást elnyerni óhajtják, hogy kellően felszerelt kérvényüket a kisvárdai járás főszolgabirájánál legkésőbb az 1889. év május hó 26 ik napjáig beadják. Évi fizetés 60 frt, mely a község pénztárából negyedévi részletekben utólagosan, a felmerült ténykedés után 1 véka gabona, mely minden eset után a féltől fizettetik, — a teljes vagyontalanoknál tartozván fizetés nélkül segédkezni. Petueháza 1889. év május hó 6-áu. Takács Ferencz, Petneháza község főbírája, -- Varga Mihály, Laskod község főbírája, — Szallár Dezső, körjegyző. (P. h.) Szabolcsvár megye alispánjától. 5,883. K. 1889. A járási föszolgabirákuak, Nyíregyháza város polgármesterének, a községek elöljáróinak és a hatósági szakértőknek. A ni. kir. földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter 22,625/89. sz. leirata másolatban tudomás vétel és alkalmazkodás végett azzal hozatik tudomására, hogy netalán felmerülő és gyanús eseteket az állami állatorvosoknak is azonnal bejelentsék. Nyiregyházáu, 1889. május 14-éu. Zoltán János, alispán. (Másolat.) Földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. miniszter 22,625/V. sz. Valamenn) i törvényhatóságnak. Az ország területén föllépett száj- és körömfájás elterjedésének meggátlása, s ezen bajnak mielőbbi elfojtása érdekében az 1888. évi VII t. cz. 38 §. alapján elrendelem, hogy azon esetben, ha a száj- és körömfájás törvényhatósága területén csak egy községben is jelentkezik, azonnal intézkedjék, hogy az idézett t cz. 20. §-ának c) pontja törvényhatósága egész területén a juhokra, kecskékre és sertésekre is kiterjesztessék, azaz, hogy ezen említett állatok is vasútra, vagy hajóra való feladáskor az illető vasúti szakértők által megvizsgáltassanak, s ily tárgyú intézkedését haladéktalauul jelentse fel hozzám. Tekintve azon nagy károkat, melyeket ezen rendkívül könnyen és gyorsan terjedő betegség nemcsak állat-tulajdonosainknak, de különösen állatkereskedelmünknek okozhat, a Galicziával, Cseh- és Morvaországgal, valamint alsó Ausztriával határos törvényhatóságokat ismételve felhívom, hogy az említett országokban nagy mértékben uralkodó száj- és körömfájás behurczolásának megakadályozása végett, hivatali elődömnek f. évi április hó 3-án 16,594. sz a. kelt rendelete alapján, minden lehetőt elkövessenek és különösen szigorúan utasítsák a községi elöljárókat és a csendőrséget, hogy a lábon hajtott kérődző állatok és sertések származási tekintetében minden alkalommal meggyőződni iparkodjanak, és az idézett rendeletben kimondott beviteli tilalom megszegésével behajtott ily állatokat azonnal tartóztassák le, s illetékes eljárás végett az I fokú közigazgatósági hatósághoz jelentést tegyenek. Budap?st, 1889. május hó 3-án. Qr. Szapáry. 6174. K. o i » . jggcj Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabirákuak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróknak. Értesítem, miszerint Piricsén Pápai Józsefuek 1 drb lova takonykór miatt kiirtatott. Nyíregyházán, 1889. május 14-én. Zoltán János, alispán. S már kijönnek rendre, sorba, A pitvarba, a szabadba I Ez — a nyélen megbotolva, Az — uszályon fennakadva, Átugorja sok kisasszony, Hogy a drága Ruhán lyukat ne szakaszszon. Végre jő egy szende leány, Jó nevelés látszik rajta: A seprűre fittyet nem hány, Nem afféle renyhe fsjta ! S félre teszi a sarokba. Beleszokott Otthon ilyen kis dologba I »Ez lesz az én életpárom I — Mondja Márton vidám bangón, Mátkatáuczom véle járom, Haza viszem még farsangon |c S boldog lett ily hizasf -llel : Igy fogott jó Feleséget seprűnyéllel. Közgyűlés a vármegyénél. Vigasztaló reménykedést tudnánk meríteni abból a rendkívüli nagy érdeklődésből az önkormányzat alap-elvére fektetett régi és mai vármegyei közigazgatási rendszer életképessége és fenmaradása iránt, melyet törvényhatósági bizottságunk május 14-diki közgyűlése iránt a bizottsági tagok tanusitottak, ha ez érdeklődésnek igaz értékére való leszállítása nem állana olyan kirívó ellentétben azzal a képpel, melyet a vármegye nagyterme 14-én reggel mutatott. Tömve volt a terem, s zajosan beszélgető, egymást kapacitáló bizottsági tagok lepték el a szomszédos termeket s a folyosót is. Ha idegen ember, viszonyainkkal s általában Magyarország mai vármegyei viszonyaival nem ismerős ember látta volna e jelenetet, bizonyára azt a benyomást tette volna rá, hogy ime, rosszul ismerik Magyarország intelligenciáját azok, kik azt indoleusnek mondják; kik azt tartják, hogy Magyarországon kihalt minden közélet, minden érdeklődés a közügyek iránt; hogy épen azért elérkezett az ideje annak, hogy az eddigi önkormányzati közigazgatást az állami adminisztráció váltsa föl, mert az előbbinek garanciái — a közdolgok iráut való érdeklődés elalvásával — megsemmisültek. Milyen csalódás érhette aztán megyei közgyűlésünk ilyen be nem avatott szemlélőjét, ha a megnyitás után másfél órával bemenve a terembe, 50—60-ra látta leapadva a bizottsági tagok számát, az előbbi 150—160-ról. Pedig mindössze néhány tárgyon esett keresztül ez idő alatt a közgyűlés, s a tauácskozásra kitűzött tárgysorozatnak kilenczven és egyuéháuy pontja volt még hátra, a legnevezetesebbek a tárgysorozatban vármegyei közdolgaink szempontjából. Bizonyára nem örvendetes jelenségként, de tudósítói kötelességből konstatálnunk kell azt a tényt, hogy ezt a szokatlan érdeklődést egy jóformán egyesek magánérdekeit képező kérdés hozta össze, és csupán csak ez, s hogy az a sok bizottmányi tag, ki a 14-diki közgyűlés reggelén a vármegye nagytermét megtölté, jó nagy részben ott hagyta a gyűléstermet, mikor túlesett a bizottmány anuak a fontos dolognak az eldöntésén, hogy kit küldjön a vármegye a Ludovikába, a Buttler-alapitvány két ingyenes helyére. Teljesen méltánylandó dolog az és természetes, hogy az ilyen kérdések, a magán összeköttetésekből eredő érdekeknél fogva atyafiakat, barátokat, lekötelezetteket a közgyűlési teremben összehoznak. S egy szavunk se lenne az e fajtájú érdeklődésnek még csak konstatálására sem, ha az érdeklődés teljes hiányát s a legnagyobb fokú indolenciát vármegyei közéletünk iránt — nem mutatta volna az a kép, melyet a fentebb emiitett magán természetű kérdés elintézése után a rohamosan kiürült közgyűlési terem nyújtott. Pedig — eltökintve az alispáni jelentésnek sok tanulságos és igazán kőzdolgokat tartalmazó részleteitől, melyek a Buttler-féle alapítványra való ajánlás előtt kerültek elő — a közgyűlés legfontosabb és legérdekesebb tárgyai ezután kerültek csak a tanácskozás rendjére. Az az előre várható vita, mely Arad város, továbbá Hajdú- és Hunyadvártnegyéknek a véderő törvény 25. §-a tárgyában kelt Folytatás il mellékleten. x-y. Egy temetés N yir-Bátorban 1631. évben.*) Iíj ibb gróf B:thlen István, a nagy B.'thlen Gábornak unokaöcscse, az erdélyi fejedelmi trónnak egyideig praesumtiv örököse, tényleges nagyváradi főkapitány, az ecsedi és más szélesen kiterjedő uradalmak birtokosa, egP egyénileg is igen kedves és rokonszenves fiatal férfiú 1626 ban vette nőül történelmünk egyik legkimagaslóbb női alakját Széchy Máriát, kit költészetünk a murányi Vénus néven mai napig is sokszor emleget. A boldog *) A magyar történelmi életrajzok után. párnak két év múlva egy kis leánya született, ki a keresztségben Krisztina nevet nyert. S bár az édes anya a legbensőbb szeretettel és gondozással ápolta is a sokat betegeskedő leánykát, amaz ezer féle veszedelmek egyike, melyek a gyermekkort üldözik, az 1631. év nyarán Ecseden, hol a család ekkor időzött, áldozatul ejtette. A lesújtott szülők az ekkor divatozó szokás szerint hosszas előkészület u'án a legnagyobb fényt és gyászpompát fejtették ki, midőn a kij Krisztina holttestét akarták visszaadni az anyaföld ölének. A minden képzelhető fényuyel díszített ravatal a halálozás helyén Ecjeden állíttatott fel s oda gyűltek össze messze földről — Dibreczenből, Váradról, Tasnádról — a család jóbarátai s a temetési gyászszertartást végező egyházi személyek és éneklő diákok. O.t kezdődött a temetési szertartás is november 25 én Kec-ikeméti M:hály tasnádi lelkész gyászbeszédével. M*jd a kisd'd koporsót az éneklő diákok gyászdala mellett, fényes pompával hozták Nyír-Bátorba, mely szintén az ecsedi uradalomhoz tartozott. Itt az apa külön sírboltot emelt a Báthoryak régi temploma alatt, mely a kenyérmezei ütközetben uy«rt török zsákmányból épült b ma is épségben állva hirdeti nemzetünk egyik legfényesebb korszakának harczi szerencséjét. A megérkezett koporsó elhelyezésére a város közepén a piaezon nagy leveles szín volt készítve s nyomba a megérkezés után Djbreczeni István akkori bátori ref. lelkész tartott temetési beszédet, a hit vigaszát csepegtetve a kesergő szülék szivébe. MajJ latin és magyar gyászversek szaval tattak, s a közönség eltávozván, a koporsó a szolgák felügyelete alatt ott a színben hagyatott. A kővetkező napon november 26-án ment végbe a tulajdonképpeni temetés. A gyászoló közönség már reggel adott jelra is nét a színbe g ülekezett, P csváradi Péter víradi prédikátor gyászbeszéd mek h illgitásira. Kit gyászolsz te — igy keidé — itt álló sokaság ? kin könyvez