Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-05-12 / 19. szám

NYÍKYIDÉ K" A fentebb felsorolt változások, illetve kiegészítések a D) függelékre nézve azonnal, — a 34. §. változásai azonban a hullák szállítására nézve 1889. évi május hó 1-én lépnek hatályba. Az osztrák cs. és kir. kereskedelmi miniszter ur, kivel ez iránt értekeztem, egyidejűleg hasonló intézkedést tesz a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok területén levő vasutakra nézve. Kelt Budapesten, 1889. évi április hó 20. Baross, s. k. 5659. K-. Szabolcsvármegye alispánjától. 1889. A járási főszolgabirákuakj Nyiregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróknak. Értesítem, miszerint Dombrádon 5 darab ló takonykór miatt kiirtatott, s 15 darab, gyanús orrfolyás miatt zár alá helyeztetett. Nyiregyháza, 1889. évi május hó 7-én. Zoltán János, alispán. Szabolcsvármenye alispánjától. 1889. A járási fószolgabiráknak, Nyiregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróknak. Értesítem, miszerint Kis-Várdán Orgován Józsefnek 7 darab sertése orbáuczban elhullott. Nyiregyháza, 1889. évi május hó 8-án. Zoltán János., alispán. A nagy-kállói állami főreáliskola jövője. A kit közművelődési ügy komolyan érdekel — s van-e valódi műveltnek mondható ember, kit ne érdekelne — lehetetlen, hogy lelkében mélyen meg ne rendült volna ama bir hallatára s e becses lapok hasábjain való olvasására, hogy a nmélt. közokt. miniszter ur, a mélt. főispán úrhoz intézett leiratában a megye területén, Nagy-Kállón lévő állami főreáliskolát, illetve ennek négy felső osztályát, Debreczenbe szándékozik áthelyezni. Azt hisszük, hogy nagyobb horderejű kérdésekkel és azok mélyre és messzeható voltával foglalkozni szokott és foglalkozni szerető emberek előtt elég e hirt egyszerűen felemliteni, hogy gondolkozóba ejtsen, megdöbbentsen minden megyéjét szerető embert. Miután mi is igy érzünk s igy gondolkozu ik, a kérdéses főreáliskola itt maradásáról való ezen elmefuttatásaink mellett, tartózkodni fogunk — szándékosan, óvatosan — mindentől, ugy a tények felsorolásában, mint az indokok előhúzásában, mint a stylusban, a kifejezésekben, tartózkodni fogunk minden oly dologtól, a mi ez ügyet, bármely irányban élessé tenné; ennélfogva engedtessék meg nekünk viszont, azon nézetünket nyilváníthatni, hogy minden elfogulatlan érdeklődő és olvasó, higgadtan, tárgyilagosan, minden mellékes, alacsony érdekektől menten fogja mérlegelni szavainkat. Ezen magasabb szempontoknál fogva nem fogunk refl ;ktálni e becses lapoknak ez ügyben, az előbbi számban nyilvánított véleményére sem. Szándékosan óvakodunk tehát a keserűségek említésétől s a keseritéstől. Mert ha telidéznők azokat a rendeleteket és leiratokat, melyekkel a boldog emlékű, haló porában is áldott emlékű Trefort közokt. miniszter a várost — bizonyára az egész minisztérium hire s tudtával — áldozatokra intette, buzdította, sarkalta; buzdította, hogy alakítson át termet saját költségén és lesz 5 dilc meg A „NYlUVIIUlK" TÁRCZÁJ A. Epilóg.*) Nos a komédiának vége van I S ti nem kaczagtok vigan, boldogan ? Panaszkodó szavunk ú^y meghatott tán, Hogy köaybe futok szíveink szakadtán ? . . Dehogy szakadt, eszébe sincs neki ! Pedig ej I ej ! . . . bizony baj érheti. Betöltve vágygyal, édes érzelemmel, Egekbe uéi, dobog ... de szó!ni nem mer, Oly bűvölő a hirtelen varázs . . . Egy szóbin élet, hit, felt imádás ! Hallgattatok sok érdekes mesét, Mit nektek ajkunk szívesen mesélt : De hit ki is ne értne a meséhez, Arról beszélni, mit szivén nem érez ? . . . Egy kis virág, üdv, fájdalom, remény Tarkázva rimmel: s kész a költemény ! I De hogyha látnátok belül a lelket : Csak frázis a szó, mit ti megsziveltek. . . Ki érzi e szent érzelem hevét : Nem megy piaczra - - lopni édenét 1 S .óval hazudtunk . . . é» még mekkorát, Csapongva, futva árkon-bokron át I Megénekeltük hú, örök szerelmünk Pedig bajos dolog szivünkre lelnünk : C-sak elveszett az szépen köz etek . . . De haj 1 ki tulja, hogy ki lelte meg ! ? Ha ezt nekünk szépen megmondanátok : Nem fogna rajt ttok poéta-átok ! Igy hát csak verselünk tiértetek . . . Az is kár, hisz' szavuuk nem értitek 11 *) Felolvastatott a budapesti tud. és műegyetemi olvasókör szépirodalmi matinéján. ^ 6-dik osztály; hozzon áldozatot a felszerelésre s lesz további osztály; fiíessen két tanárt egy csonka iskolai évben — szeptembertől januárig, mert azon időre e czimeu a közokt. budgetben előirányozva nem volt semmi — és meg lesz a YÍII-dik osztály, és a város illetve „a reáliskolai érdekeltség" mindig megtett mindent és most — a hivatali utód, Csáky gr. miniszter ur, egy leirattal meg akar semmisíteni mindent — volna okunk a keserűségre s a keseritésre, de nem tesszük. Nem főleg azért sem, mert egy jobb hazába költözött ember intézkedéseinek elbírálásáról vau szó, egy jó emlékű s a közművelődésért élt-halt ember intencióit és szellemét háborgatnék, mitől kegyeletes érzelmeink s iránta és emléke iránt való tiszteletűnk tartózkodásra intenek. Másrészről felsorolhatnék az áldozatokat, miket a sok oldalról sújtott, létérdekeibon megcsonkított Nagy-Kálló városa hozott; de ezeket a község képviselőtestülete, a Szabolcsvárnu-gye kormányzó alispánjához és általa a megye közönségéhez beterjesztett kérvényében, legalább főbb adataiban felsorolta. Mi csak egy pár szempontból kívánjuk e megyei közművelődésünkre messze kiható ügyet szellőztetni s lehetőleg világossá tenni; főként pedig s kiválóan a néptelenség vádjára, a mire a közokt. miniszter ur, egyedül és kizárólag hivatkozik, szánj dékozunk, e komoly pillanatban s fontos órában, reflektálni. De megjegyezzük mindenekelőtt, hogy a reáliskolák legnagyobb része ellen legalább a felső osztályok ellen, általánosságban lehet azt a vádat emelni, hogy „nép-elenek"; mert népjtlen a váradi, lőcsei sat. sat. is. . . . Ho^y miért néptelenek?! . . . Sok oka vau ennek nagyon és igen nagy okai vanuak. . . . Egyik az, hogy a reáliskolák telsőbb osztályaiból, az 5-dik és 6 dik osztályokból, sokkal inkább, mint a gimn. megfelelő osztályaiból, nagy számmal mennek el az ifjak alsóbb és felsőbb ipari , kereskedelmi-, tanítói-, jegyzői-, alsóbb hivataluoki sat. sat. szakpiiyákra; mivel pl. a politechnikumba való menetelre nem épen minden embernek van képessége, tehetsége, másfelől pedig pénze. S ezt a közokt. minisztérium és az ország törvényhozása — valószínűleg — már a reáliskolai törvény hozása alkalmával tudta. Semmi kétség, hogy tudja a jelenlegi közokt. miniszter ur is s tudják sok mások is; de mikor az a debreczeni reáliskola csonka! . . . Midőn a legelső érettségi vizsgára méltós. Szász K. ur akkori miniszteri tanácsos és kormánybiztos (1882.) lejött, ugy nyilatkozott, hogy nem kizárólag a növendékek számára fekteti a minisztérium a sujt; mert a dolog természetében és a reáliskolák szervezetében s hivatásában rejlik, hogy a reáliskolák — aránylag — kevesebb tanulót számlálnak, mint a gimnáziumok. De mindezeknél fontosabb, mert országos érdekű, a hazai tanügyi politika ingadozó volta ; mely sem a humán, sem a reálirányt választani, sem a kettőt összeolvasztani, egyeztetni, egymással kibékíteni nem képes. Igen, előnyös vala a reáliskola némely szakpályára való eljárásnál addig, mig a reáliskola országszerte VI. osztályú volt; de mióta a reáliskola is VIII. osztályú, csakúgy mint a gimnázium, holott a gimnázium mindenféle tudós p ilyára képesít, mig a reáliskola sok tekintélyes szakpílyákra csak pítNézzitc-k ezt a kel'emes tavaszt: A lanyha sz'Hó új rügyet fakaszt, Virágra hull le már az éji harmat, A kis madárka is párjára hallgat . . . Csak a (i szívetek, a' nem dobog I Pedig komoly, veszélyes a dolog. Ki tudja, egyszer még mi lesz a vége, Ha késón f lloboyvi, lángban égve Viszonszerelmet h isztalan keres? . . . Ai ősz virága megfagy ! Ó szeress 11 Most menjetek hát szerte, messzire, — Nyitott legyen mindenkinek szive; S ha újra összehoz a jó szerencse : Tanácsaim boldog siker kövesse I Akkor megértjük egymást s nem fogunk Kiállni azzal, a mit gondolunk! Akkor virágos nem leszen beszédünk, Hallgatva is világosan beszélünk ! Óh csak megérjük azt a szép napot I . . 5 De már elég... Adieu I — T ipsol játok ! I! Vietórisz József. A szép özvegy tárcsája. A kapitány m 'gkopogtatta az ajtót. — Tessék! — hangzott ki a szobAból. ÜJön belépett. A szép özvegyasszony asztalánál ült ; üres irópapir feküdt előtte, kezében tollat tartott. — Foglaljon helyet kapitány úr! — N ám zavarom? Talán levelet akart írni? — Livelet! Nem. Egészen másra készültem. Találja ki 1 A kap tány ijedten nézett az igéző fiatal nőre. Ilka fölkaczagott. — Milyen szemeket mereszt reám a kapitány úr. vizsgák mellett, azóta a reáliskola minden előnyét elvesztette; sőt határozottan hátrányos a gimnázium mellett. Igaz, hogy két év óta a reáliskolákba is behozták °s melléktárgyként tanítják, jelesül a nagy-kállói állami főreáltanodában is, a 25,012/1887. szám alatt magas miniszteri rendelet értelmében a latin nyelvet; de az e részben kibocsátott „Szabályzat" értelmében csak megszorításokkal, feltételekhez kötve; pl. ha általános jó osztályzattal végezték a fiuk az előbbi osztályokat. De ez az intézkedés is, mi egyéb, hanemha a tétovázás, i igadozás jele; annak az állitásnak kézzelfogható bizonyítéka, hogy nincs megállapodott, megizmosodott, határozott irányú tanügyi politikája közokt. ügyi kormányunknak; s e miatt szenvednek országszerte a reáliskolák és szenvednek a reáliskolát fentartó testületek, a szülők és a jövő reményei, az ifjak. Miért nem tudja pl. közokt. kormányuuk behozni „Az egységes középiskola" rendszerét, melyszerint a középiskola 9 osztályra vau o ztva, három ciklussal vagy körrel, oly módon, hogy a 3 alsó osztály képesít bizonyos alsóbb rendű szakpályákra; a második kör vagyis 6 osztály ismét bizonyos felsőbb rendű foglalkozásokra; míg az egész 9 osztály képesit minden felsőbb rangú tu lományos szakpályákra, illetve az egyetemre. E szerint is aránylag kevesen maradnak a három felső, a 7—8 — 9-dik osztályokban; de ez szinte természetes, hiszen nem lehet mindenki tanár, mérnök, ügyved, orvos sat . . . Talán azért nem hozzák be nálunk ez intézményt, mert ez Francziaországbau honos, mert hogy franczia találmány és érzik rajta a szabadszellem követelméuye s félünk, hogy „a franczia szellemből" is behozhat ez intézmény valamit?!... Lehet; mert egyéb oka, a latin nyelvnek a reáliskolákba való bevitele után, alig lesz e tartózkodás és bátortalanságnak! íme tehát a reáliskolák uépteleuscgének az oka a reáliskolák szervezetében, az intézményben, a tanügyi p ditika ingadozásában s nem Kálióban, Lőcse vagy Nagy-Várad városokban rejlik; vagyis a baj, a néptelenség nem helyi, hanem általános. Oi-e és elegendő ok-e tehát az, hogy a reáliskola felsőbb osztályai nem olyan népesek, mint a gimnáziumoknál, arra, hogy a reáliskolát Kallóból és Szabolcsmegyéből kiirtsák?! Távolról sem! Hisz' ezen előzményből az következnék logikailag, hogy a reáliskolák felsőbb osztályait mindenütt zárják be; mert általában néptelenek. . . Ez pedig abszurdum, képtelenség volna még gondolatnak is. Ugy!? C;ak Kálióban, csak Szabolcsvármegyébeu kell bezárni?! Talán itt már sok az iskola?! Hiszen, ha nézzük a szomszédos megyéket, mindenik több középiskolával bir, mint Szabolcsmegye! P. o. Zemplénmegyében Sárospatakon van theol., jogi fakultás, gimnázium, tanítóképző intézet; Ujhelyben VI. o^zt. gimnázium, Homonnán polgári iskola, Ungban papnövelde, gimnázium, tanítóképezde, Beregben, Beregszászban, Munkácson polgáriskola s kis gimnázium; Szathmárban, N.-Bányán, Szathmáron. N.-Károlyban; Hajdumegyében, no ott minden valamirevaló városnak saját középiskolája van. Debreczen mellett pl Szoboszló, Böszörmény és Nánásnak. Szabolcsvármegyeben csak Nyíregyházán és Nagy-Killón van és ezt is sokalják az intéző körök!? Ama példák szerint kellene még Bátorban — Yalóban én. . . . — Azt gondolja, hogy nini ez az asszony is kékbarisnyáskodik. Igaz-e? — Csakugyan regényeket ír vagy drámákat? — Oh nem, csak tárczaczikket szeretnék irni. — Sok szerencsét! — Miért ne tenném? U'.óvégre is husaonnyolez éves vagyok s tapasztaltam már valamicskét; ismerem némileg az életet. — Az ön kedélyessége bámulatos, szellemessége. . . . — Ugyan kérem ne bókoljon; egy óra óta ülök itt. — Milyen szorgalom ! — Oh még egy szót sem írtam! A tárczák nem készülnek oly könnyen, mint ön hiszi. — Persze, persze, nehiz érdekes tárgyat találni. — S érdekes személyeket. — Nem talál, önmaga is. . . . — Csak nem tehetem magamat a saját czikkem hősnőjévé, hiszen akkor elárulnám érzelmeimet! — És föltárná a szívét! Oh nagysád, mily kitűnő alkalom volna ez arra, hogy udvarlói a szívébe tekinthessenek. A szép asszony kedvesen bólintott fejével. — Sokan csalódnának — szólt finom imsolylyal. Nem, nem, ud/arióim számára nem irok elbeszéléseket, sőt inkább kérném valamire. — Parancsoljon ! — Legyen társam. S gitsen tárgyat keresni. Keressünk két alkalmas híst. — Köt hőst, tehát szerelmespár? — Jó volna, de ne olyanok, kik már jegyben járnak. . . . H» egyszer megtörtént a nyilatkozás, akkor már nincs mit elbeszélni. Vagy elválaszszam őket? — Kegyetlenség volna. — A hőitől?