Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-04-21 / 16. szám

».N Y í B V i D É H" — Felfüggesztett körjegyző. Lörinczy István kenézlői körjegyzőt, Jármy Jenő, a dadai felső járás főszolgabirája állásától felfüggesztette. A felfüggesztett körjegyző a főszolgabíró intézkedése ellen felebbezést adott be. — Az időjárásról. Ama bizonyos legöregebb em­bereket kellene megemlegetnünk, méltó jellemzésére mostani időjárásuuknak, mert bizonyára azok sem igen emlékeznek hasonlóra, a letűnt sok évek krónikái között. Meleget és hideget mérő jó Reaumeur higauy-oszlopai 0 felett 1 re sülyedtek le, s a jó tavaszi napsugár után vágyakozó emberiség meleg téli kabátba bújva ünnepelte meg a nagyhetet. Ez a páratlanul kirúgó időjárás a legtöbb gondot és bosszúságot okozza a gazdáknak, kik nagynehezen kiböjtölve a munka-inegakasztó sok esőzést, most csaknem fagyos földbe kénytelenek bevetni tavaszi vetésül a magot, minden reménységöket. Abban biza­koduak sokan, hogy talán a hagyományos májusi fagyok mérge vész el ebben a hideg időjárásban. Ebben a re­ménységben mindenesetre sok biztató van, de annyi bizonyos, hogy ugyancsak jól gunyászkodó hollónak kell lenni, ki az 1889-dik év nagypéntekén abban a kelle­mes helyzetben lehetett volna, hogy igazat adva a nép­dalnak, ezen szomorú emlekü napon mosta volna a fiát. — Nyíregyháza város gyalog-járda kövezési sza­bályrendelete a vármegye májusi közgyűlésén fog tár­gyaltatni. E szabályrendelet mielőbbi életbelépésére igen nagy szükség van, mert legújabban is felebbezés adatott be a szarvas-utcza folytatólagos kikövezésének árlejtés utján való biztosítása ellen. — A színházi saison szerdához egy hétre, május elsején nyilik meg Nyíregyházán. A debreczeni színtár­sulat igazgatója kibocsátotta már erre vonatkozó jelen­tését. Esetleges visszaélések elkerülése végett tudatjuk olvasóinkkal, hogy bérletek gyűjtésével a társulat részé­ről Vedres Gyula úr, a társulat egyik tagja van megbízva. — Elutasító határozatot hozott a közlekedésügyi miniszter ama kérvényre, melyet Zomborszky János s több képviseleti tag a Nyírvíz szabályozás kérdésében intéztek hozzá azért, hogy a nyíregyházai határban levő oly földterületek, melyek a szabályozás által semmi előnyben nem részesültek, a szabályozási költségek vise­lése alól fölmentessenek. Az elutasító határozat meg­okolása az, hogy a szabályozási tervek szerint az érde­keltségi kötelékbe fölvett területek, ha azokon csatorna­vonal nem is megy keresztül, a szabályozás hasznában mégis részesültek ós részesülnek. A kérvény annak ide­jén megfordult a városi képviselet előtt, s a miniszteri választ az most tudomásul vette. A határozatról a kér­vényezők értesíttetni fognak. — Az ez évi sorozás előmunkálataival Nyireg)háza város katonai ügyosztálya már elkészült. A sorozáson megjelenni tartozó hadkötelesek névjegyzéke a városházán már ki van függesztve s mindenki által megtekinthető. — A Nyíregyházán emelendő közvágóhíd építése érdekében az árlejtés e hó 18-dikán tartatott meg a városháza nagvtermében. Mint értesülünk a legkedvezőbb ajánlatot Vojtovics ós Barzó helybeli építészek tették. — Párbajügy a törvényszék elótt. A Bónis Samu és Tarczali Dezső között mult évi julius havában vég­bement kardpárbaj ügyében a végtárgyalás e hó 29 én tartatik meg a helybeli kir. törvényszék előtt. — Athlóták Nyíregyházán. A debreczeni tornaegy­let idei távgyalogversenyét május 16-án fogja megtartani. Ez a dolog bennünket annyiban érdekel, hogy — mint értesülünk — e verseny-ut végpontja ezúttal Nyíregy­háza városa lesz. — Huszár-levél Amerikából. Kálmán Frigyes őrnagy úr, az 5-dik huszárezred helyben állomásozó II. osztá­lyának parancsnoka kapta a napokban Amerikából a következő érdekes levelet, melyet szószerint, eredeti helyes­írásával közlünk a következőkben: Bridgeport, 1889. márczius 2-dikán. Nagyságos Őrnagyúr, Kálmán Frigyes mind osztályparancsnokságnál jelentem magamat levéláltal mind KOECSO József Suster 3. századnál szolgáltam 1886.-tul, 1888. czik. A mikor haza mentem a katona­lágtul, kütek nekem egyhajó kártyát ugy az zútnak indol­tam, Nagyságos Őrnagy úrt felkérem ara, mint Osztály­parancsnokságot, hogyha Esetbe jönne, és én halanám hogy a csatába kel meni, A Magyar országi katonaság­nak, Akor én röktön, reá Szánom a zéletemmet, a Hazámér! hogy ha C3ak az Isten egéség melet fog hagyni. Felkérem, Nagyságos, Őrnagyúrt, Mindosztályparancs­nokságot hogyha ojjan szives volna Engemmet, bejelen­teni Az zezred parancsnokságnál, hogyén, Jellentetem Levéláltal magammat, Ammerikábul Azoztályparancsnok­tágnál Őrnagy úrt felkérem ara hogy Ornagyúr aszt gon­dolya, hogy az csag trétabul irtain En eszta lovellet irtam a szivemből Őrnagy úrnak, Tisztelem Őrnagyúrt és különösen tisztelem, Nagyságos Benedek Jánnos főhad­nagy úr! Tisztelem Szeutgáli Jenőt őrmesterúrt Bocsá­natot kérek, a Nagyságos uraktul hogyha megsértetem Evei, bezárom levelemet Maradok Koscso Jószef, Suszter Alaszolgálya, Éljen a magyar huszár! — Drága potya. Mezősy László pazouyi földbirto­kos kocsisa a mult napokban szekérrel jővén Tolcsváról Pazonyba, útközben fölvett szekerére egy gyalogos utas embert, aki — mikor Tokajba érkeztek — hogy ezt a szívességet meghálálja, behívta a kocsist a korcsmába egy ital borra s valami harapuivalóra. Az ismeretlen ember egyik liter bort rendelte a másik után, ennivaló­ban sem volt hiány, de mire fizetésre került a dolog, a vendégeskedő utas eltűnt a korcsmából, 8 a szegény kocsisnak kellett a 3—4 forintra menő cehhet kifizetnie. Pár nappal ezelőtt Nyíregyházán járt a szerencsétlenül járt kocsis, s nagy örömére fölismerte megugrott meg­vendégelőjét azok között a munkások között, kik a r. kath. templom mellett az uj feszület fölállításán fáradoztak. Csak az volt a baj, hogy valószínűleg az az ember is észrevette őt, mert mire a kocsis a főkapitányhoz for­dulva, rendőri segítséggel újra a templomhoz érkezett, az ismeretlen ember tovább illant. — A debreczen-hajdunánási-büd szent-mihályi vasút büd-szent-mihályi állomásából kiindulva Tisza Lökig s innen a Tiszáig, továbbá Tisza-Löktől Nyíregyházáig, illetve a Dessewffy megállóhelyig, végül Ibránytól Buj é» Kótaj községek érintésével Nyíregyházáig, illetve a Des­»ew£fy megállóhelyig vezetendő h. é. vasútvonalra nézve Horszky Jáuo3 mérnök vállalkozónak egy évre az előmun­kálati engedély megadatott. — Holttest a Tiszában. Thuzsér község határában e hó 14-dikén egy férfi holttestét vetette partra a Tisza árja A holttest a községi elöljáróság közbenjöttével, orvos­szakértőlog megvizsgáltatván, konstatáltatott, hogy mint­egy két hónap előtt került a vizbe, s annyira feloszlásnak indult, hogy személyleírás róla fölvehető nem volt. Fogai után ítélve középkorú férfi lehetett; a rulii legnagyobb­részt lefoszlott róla. Minthogy pedig az előrehaladt fel­oszlás miatt semmi oly tünet, mely bűntény gyanúját kelt­hette volna, fölfedezhető nem volt, a holttest a thuzséri temetőbeu eltemettetett. — Epület-anyagok eladása. A nagyorosi utcza ama régi épületeinek alkatrészeit, melyek helyén az uj tör­vényszéki palota fog épülni, e hó 17-dikén árvereztette el a város. Összesen 1552 forint folyt be az eladott anyagokért, s ezzel a bontási költség is megtakaritta­tott. Az épület részekből a város részére is nagyobb mennyiség tartatott fenn. — Megbírságolt mészárosok. A főkapitányság há­rom helybeli mészárost rótt meg egyenkint 50—50 forint pénzbírsággá], hiányos húskimérés miatt, tulajdon elleni kihágás czimén. A rendőrség ez erélyes eljárása bizo­nyára általános helyesléssel fog találkozni. — Az idei ujonczozás a május 10-től junius 20-dikáig terjedő időn belül fog végrehajtatni. Az alis­páni hivatalban az ujonczozási tervezetnek részletes ki­dolgozása most vau folyamatban. — Húsvágó társulat Oroson. Orosról kaptuk a követ­kező levelet: »Oros községben a mult óv folyamán létesült egy magyar húsvágó társulat azon czélból, hogy az ad­dig méregdrága húsárakat ellensúlyozza, és igy a fogyasztó közönséget lehető olcsó és jó széki hússal lássa el. E társulattól miuden nyerészkedési vágy távol van, mert áldozat és küzdelemmel bár fenntartja magát csak azért, hogy polgártársaink meg legyenek kímélve sok felesleges kiadástól, és ne legyenek kitéve a szabad ipar szeszélyé­nek, mint ezelőtt. Bátran merem állitaui, hogy e társu­lat fennállása óta 300—400 frt hasznot tesz a községnek, amennyiben 8 — 10 sőt 14 krral is olcsóbban kapjuk kilóját a buknak, mint az előtt.« — Öngyilkosságot követett el Túrán e hó 14-én egy Tóth Mihály nevű ember. Hogy miért, azt nem tudják. — A népfölkeló tisztképző tanfolyamok ügyében a honvédelmi minisztérium a következő értesítést teszi közé: »Minden féldatidár és huszárezred állomáson, a hol legalább is 10 egyén jelentkezik, folyó évi junius hó 17-étől julius 7-éig terjedő népfelkelő tisztképző-tan­folyam lesz felállítva. A felvétel iránti folyamodványok május hó l-ig azon népfölkelési járás parancsnokságához nyújtandók be, melynek területén az illetők tartózkodnak. — A talajjavitási és vízszabályozási hitelügy ren­dezése. Két fontos, vízszabályozási ügyeinkre nézve meg­mérhetetlen horderóvel bíró törvényjavaslat került legutóbb a képviselőház asztalára. Az egyik — mely a másik­nak természetes folyamányát és következményét képezi — rég sürgetett pótlását képezi egy évtizedek óta érzett hiánynak. A magyar földhitelintézetet jogosítja fel e tör­vényjavaslatszabályozási és talajjavitási kölcsönök adására, és az ily kölcsönöure kiterjeszti a magyar földhitelinté­zetnek a jelzálogkölcsönökre vonatkozólag biztosított különjogait. A hitelképesség határát a javaslat a társulati ártér cat. tiszta jövedelmének 12-szeresében állapítja meg, de a kölcsön a becslés utján kiderített becsérték felére is emelhető. A talajjavitási és szabályozási záloglevelek kamatlába 4% lesz 50 éves törlesztéssel. Az évi járadék 4%%-nál több nem lehet. A törvény az ily kölcsönöknek teljes adó-, bélyeg- és illetékmentességet biztosit, a kölcsön­kötvények szelvényeinek pedig azonkívül adómentességet biztosit és ugyanily mentesség biztosíttatik a földhitel­intézet és az osztrák-magyar bank ezentúl kibocsátandó egyéb zálogleveleinek is. Az uj záloglevelek pupil­láris biztosítékot fognak képezni. A vizi társulatokkal folytatandó levelezések a kölcsönök ügyében poriomentesek lesznek. Az intézet a kölcsönök viszatartandó 10% ából tartalékalapot fog képezni. A kölcsönjáradékokat & társu lat, illetőleg az intézet, esetleg a miniszter hajtja be. A kölcsönök féléves felmondás mellett visszafizethető lesznek. A második töryényjavaslat az ármentesitett területek földadójára vonatkozó 1881. évi XLII t.-cz. némely intéz­kedéseit módosítja és a társulatok terheit a hitelszüg ségletnek az előnyösebb feltételek mellett várható kielé­gítéséhez képest könyiti. — Magyarország 1886. évi tűzkár statisztikája. Magyarországban 1886 ban dühöngött tűzvész 4692 köz­ségben és 10,100 esetben. A tűzvész előidéztetett 1886 ban a) gyújtogatás által 2002 esetben, vagyis az összes tüz­esetekből 20% volt kiderített s gyujtogatásból eredő tűzvész; b) gondatlanságból vagy hanyagságból előfordult tűzvész 1112 esetben; c) villáincsapás következtében 319 esetben; d) ismeretlen okból (mely esetek között szám­talan a gyújtogatás is) előfordult tűzvész 6657 esetben. Az ismeretlen okból származott tűzvész évek óta minden évben 60—66%-ára rug az összes tűzvésznek. A tűzvész által okozott károkat a következőleg csoportosítjuk: az egészen leégett házak száma 8367-re rug, a részben le­égetteké 3322-re, az egészen leégett gazdasági épületek száma kitett 11,502-őt, a részben leégetteké 1686-ot. Az elégett tárgyak és házi állatok összes értéke 12.700,311 frtra rúgott, melyből biztosítási kártérítés czimén meg­térült 4.568,363 frt és igy az összes kárnak 35'97%-a! íme, a lángok martalékául esett tárgyakból 8 millió forin­tot érőért a tüzkárosodott felek kárpótlást nem nyertek. Az 1885-ben elégett tárgyak és állatok összes értéke kitett 15.787,979 forintot; a biztosítóintézetek által kifizetett kártérítés 5.835,860 frtra rug, azaz annyi, mint az egész kárösszeg 38'17%-a! Ebből az következik, hogy Magyarországban a tűzvész ellen az összes lakosságnak legfeljebb csak 40 —50%-a biztosit, mig 50—60% biz­tosítatlanul kénytelen élni hajlékában. — Olcsó utazás Budapestre. A m. á. v. debreczeni városi menetjegy irodája által f. hó 28-án d. e. 11 óra 36 p. társas kirándulást rendez Budapestre, mely szerint II. oszt 9"40 III. oszt, 6.70 krba kerül jóvet menet; e kirándulásban részt venni szándékozók már jelenkezhet­nek fent nevezett irodában. Debreczen, főpiacz, Teleki­utcza sarkán. Csarnok. Arany lakodalom. (Olaszból.) I. Gyönyörű tavaszi vasárnap. Nyaralójuk terraszán, egyszerű zsölyeszékben két ősz alak ül egymással szemközt. Szundikálnak. A férfi bóbiskálással, mintha a nap­sugarakat beszürcsölné; a nő oldalt hajlott nyakkal s félig nyílt ajkain álmodozó mosolylyal. — Miről is álmodozh.itik ? — Talán legutóbb született unokájáról — az ölében alig megkezdett kis kék harisnya fekszik s egy kherubnak kellett letörölnie jóságos arczárói a redőket. — Kettőjök közzé, a földre esett hírlap mellé tele­pedett Medor. 0 is ősz. Tizenöt éves a szegény pára s már csaknem egészen megvakult. A tavaszi napon mind a hárman déli álmukat alusz­szák, a melyhez már évek óta hozzá vannak szokva. Tavaszazai és őszszel a napon, nyáron a lombos fák hüs árnyában, télen a kandallónak vígan pattogó tüze mellett. Egyszerre kling, kling, kling! hangzik a távolból. Medor nyugtalan ugrásokat tesz s ugatni kezd; a fasor­ban zörög a porond, kocsik állanak meg. ... Az öreg felemeli a fejét, a tisztes matróna felnyitja álomittas szemeit. Gyermekeik jönnek a vasárnapi ebédre. Gyermekeik! mily édes szó. A fiuk ötvenéves s már nagypapa! De mit tesz az! Ha öreg az ember, nem lát nagyon élesen, az ősz hajakat mindig szőkének hiszi. — Jó napot, mama ! — Jó napot, fiam . . .! Nemde, igy beszélsz te is, kedves olvasónő, ha megcsókolod csecsemődet? S igy fogsz beszélni negyven év után is. Az anyai szív örökké fiatal, sohasem fonnyadó virág, mert soha nem szenved hiányt harmatban, nap­sugarakban, könnyekben s mosolyban. Da pszt! Közeledik a bébé . . . s minden elnémul. Bébé négy éves, az utolsó előtti dédunoka. Szép mint Ámor, egészen uj ruhába öltöztették, takarosan fel van cziczomázva. . . . Nagy bokrétával lép elé, kissé megzavarva az általános hallgatás által. Bátorság . . . »kedves nagypapa* — súgja a mamája. S Bébé utána mondja, megakad . . . ismétli . . . újra megakad . . . gondol ... 8 most bejutott a kerék­vágásba. ... S mily kedvesen gagyog! Szerencsére egészen közel áll a nagymama füleihez, kiveheti. •Évfor­duló . . . ötven év . . . házasság.* Elég ennyi, a többit megértette. Ah, azért nem hiányzik hát ma senki. Itt vannak Kiind, nagyok és kicsinyek; eljöttek aranylakadalmukat megülni. S a jó öreg asszony megindulva emeli zsebken­dőjét a szemeihez. . . . Bébé megakad; nem érti mit jelent a dolog. Csó­kokra volt elkészülve s egy barázdán át homlokára hull A szépauyának könycsepje ! A biztató jelek és súgások daczára nem tudja tovább folytatni. Légy nyugodt, kedves gyermek, mi szükség is van jó kivánatod befejezésére! Megértették gagyogásodat, mindenkinek arczán mosoly ül. Jöjj közelébb, hogy még­egyszer megcsókoljanak; szépapád le akarja szárítani homlokodról a verejtéket. II. Leszállt az éj, szép csillagos éj, oly szelíd ós csen­des, mintha nem is tünt volna el a nap, hanem felolva­dott volna az égbolt pírjában, szikrákat szórva szét s a légkör lehűlése visszahagyna egy darabot korongjából a holdnak. A gyöpön végére jár az ebéd. Mély csend támadt, olyan mint előbb, a Bébe szónoklata előtt. Most a szép­apán van a beszéd sora. Feláll . . . gyenge szava remeg a belső meghatott­ságtól s mint a gyermek, megakad ő is s ismétli mon­dását. Régi dalt éuekel, régi jó időknek, ötven év előtti lakodalma napjának dalát. A szívből jönnek szavai, csil­log a szem. sugárzik az arcza, ismét a harmincz éves vőlegény . . . fölemelt fejjel, mosolygó ajakkal, örömittas szemekkel üríti ki poharát az utolsó cseppig. . . Hurrah, hurrah! Koczintanak a pezsgős poharak­kal ; elmés toasztokban fejezik ki jó kivánataikat, öreg és ifjú kezet szőrit egymással, üde és megtört hangok olvadnak össze a sziv zenéjében. Későre jár az idő, hüfösebb a levegő. Az öregek, szép- és nagyszülők behúzódtak a házba, hogy az ablak­ból nézzék a tűzijátékot. Felöltőket hoznak a gyerme­keknek, s a fiatalság vidám csapata a holdsugaras gyep­ről nézi az éji ünnepélyt. III. 11 óra, a tűzijáték véget ért. Az egész társaság együtt van az első emeleti nagyteremben, s a szolgák is az ajtóhoz gyűltek s tiszteletteljesen néznek az ősz párra, mely a tánczot megnjitni készül. Egy—kettő—három. Megszólal a hegedű. Largo ' Largo ! Másfél évszázad keríngőre gyújt. . . Andante ! .. • A nagypapákra került a sor .. . Crescendo ! Amoroso ! A fiatalság járja. Presto, prestissímo ... Utána csinálják a gyermekek. Mily vidámság ! Mily csapongó jó kedv ! De nagyon késő, az ünneplő öregek ki vannak merülve. Nagy zsölyékben ülnek s alig képesek védekezni az álom ellen. A megszokás az ő koruknak élete; s megszokták a tyú­kokkal feküdni le. Vasárnaponkínt kilenczig is a vhist­asztal mellett maradnak, de most már éjfél is elmúlt. — Bébé, mondj jó éjt! — súgja gyermekének az idősb meny. S kezdetét veszi a csókok defilé-je. De még nem ért véget az ünnep. Hátra van még egy meglepetés ... Az est folytán újonnan rendezték be a hálószobát. Párisból uj bútorokat hozattak s el távoli-

Next

/
Thumbnails
Contents